Beszámoló

Egy kicsit magam alatt voltam az utóbbi napokban, nem is nagyon ment a blogolás sem, pedig alapjáraton szeretem kiírni magamból a bánatomat. A szomorkodásom oka az volt, hogy egyre közeledik az újabb orvosi vizsgálatom ideje a tüdőm problémája miatt, és előtte valamiért mindig lepukkad a kedvem. Eddig mindig az volt, hogy ha mentem, akkor valami rossz hírt kaptam, semmi pozitív tényező, semmi gyógyulás, és szinte már előre féltem, hogy vajon ezúttal mi lesz velem a baj. És amikor ez a gondolat átjárta a lelkemet, akkor eluralkodott rajtam az a pocsék állapot, amitől mindig depisnek és mélabúsnak érzem magam. Most is ez történt, egyszerűen nem volt kedvem még írni sem, és hagytam, hogy elhatalmasodjon rajtam a páni félelem. Nyilván nem kellett volna, de sajnos nem tudok az év minden napján erős, kitartó és pozitív lenni. Igyekszem, hogy ne gyűrjön maga alá a félelem és az önsajnáltatás, s úgy hiszem ez összességében nagyon jól sikerül is, de vannak napok, mikor rám tör a rossz kedv és azt hiszem ennyi bőven belefér. Alapjáraton egy nagyon életvidám, reményteli ember vagyok, de néha nekem is kijár egy kis magamba zuhanás. Most pár napig nagyon rossz volt a közérzetem, de szerencsére Viktor most is helyre tudta hozni a lelki békémet és megnyugtatott. Nagyon jó érzés, hogy bármilyen problémám van, ő mindig képes engem megvigasztalni és feltölteni energiával, hittel és erővel. Most is csak egy hosszú, órákig tartó beszélgetésre, meg némi gyengéd szeretgetésre volt szükségem, és máris minden helyreállt bennem. Akárhogy is, én azért szeretem megélni a rosszabb napokat is, amik jönnek az életemben, mert ezek segítenek abban, hogy mindig tudjam értékelni az élet összes apró örömeit. Most már viszont szerencsére újra a régi önmagam vagyok, és ennél többet nem is szeretnék keseregni, hiszen nincs semmi értelme.
Sok minden történt velem az elmúlt időkben, amiket érdemes megemlíteni. Nos, két hét után ez az első teljes hétvégém, amit pihenéssel tölthetek, mert az elmúlt két hétben szombatonként is dolgoztam. Annyira jó érzés volt pihenni, illetve ismét dolgozni az új otthonunkon. Tegnap természetesen a házat csinosítgattuk tovább, immáron a nappali is ki van festve és le van parkettázva, illetve a kertet is felgereblyéztük (nem volt kis teljesítmény, mert elég nagy a kert). Ebben édesanyám volt a segítségemre, mert ő is lejött hozzánk, főzött nekünk finom ebédet meg sütött sütit, aztán ketten nekiálltunk összeszedni a sok rothadt gyümölcsöt, meg a lehullott faleveleket. A munka vége felé már annyira jó hangulatunk kerekedett, hogy mindenki teli torokból nevetett, olyan jó érzés volt összeülni, mint egy nagy család, s kint a teraszon mindenki a maga kis italával a kezében álldogált, s közben jóízűen beszélgettünk, nevetgéltünk, viccelődtünk. Szeretem az ilyen eseményeket, mert mindig jókedvvel töltenek el. Igazság szerint amint beléptem a kapun rögtön jó kedvem lett, mert valahogy maga a tudat, hogy a jövőbeli házunkban vagyunk annyira boldoggá tesz, hogy elpárologtatja minden bánatomat. Szeretek ott lenni és dolgozni, mert mindig az van bennem, hogy ezzel is előrébb vagyunk Viktorral a közös jövőnkhöz.
Aztán ami még említésre méltó esemény, hogy jövő hét szerdán megteszem végre a nagy lépést, amiről évek óta csak álmodozom - megcsináltatom a szemöldökömet. Világ életemben ritkás, szőke szemöldököm volt, mivel az eredeti hajszínem is szőkés, de az a kevéske is elveszik a mostani fekete hajam mellett. Állandóan szemöldök ceruzával rajzolgattam meg magamnak minden reggel és folyton oda kellett figyelnem a mozdulataimra, mert ha véletlenül megdörzsöltem a homlokom, akkor lehet, hogy véletlenül a szemöldökömet is elmaszatoltam vele. Nem mehettem így strandolni sem, mert ha megrajzoltam és úgy mentem a vízbe, akkor a fejemet soha nem meríthettem el, ha pedig nem rajzoltam meg, akkor úgy néztem ki, mint Marilyn Manson nőben. Szóval nagyon zavart ez az állandó macera vele, így eldöntöttem, hogy kitetováltatom. Így is állandóan mindenki azt hiszi, hogy amit megrajzolok az eleve tetovált, holott nem, sőt, még a kozmetikus hölgy is, akihez menni fogok először azt hitte, hogy nekem már ki van tetoválva. Ezt azért mondjuk bóknak veszem, de ha már így is tetováltnak látszik, akkor legalább megcsináltatom rendesen és nem kell folyton odafigyelnem rá. Szerencsére a tetováló hölgy egy nagyon természetes hatású, úgynevezett szálazott technikával dolgozik, ami annyit tesz, hogy nem ronda, satírozott stílusú szemöldököket formál, hanem úgy viszi be a festéket a bőrbe, mintha a szemöldököm szálait rajzolná meg. Nagyon szépek az eddigi munkái, és bízom benne, hogy velem is ügyes lesz majd. Előtte úgy is megrajzolja nekem, hogy miként fog ez kinézni, és csak miután rámondom az áment, akkor véglegesíti a tetováló festékkel. Már nagyon várom és persze nagyon izgulok, de biztos, hogy jól fog sikerülni és sokkal könnyebb lesz így az életem. Egyébként ez Viktor ajándéka előlegbe a névnapomra, bár ilyen drága ajándékot még születésnapomra sem kaptam soha. Szerencsére csak egyszer kell kifizetni ezt az összeget, és olyan 5-6 évig biztos, hogy nem kopik ki, szóval megéri. Én már nagyon várom, kész csoda lesz az a felszabadultság-érzés, amit a tetovált szemöldök fog nekem jelenteni. Nincs több reggeli hercehurca a rajzolgatásával, fordíthatom a megmaradt időmet inkább a további készülődéseimre, és ami a legjobb, hogy soha többé nem kell aggódnom, hogy ha nem vigyázok, akkor elkenem a szemöldököm és úgy nézek ki, mint egy ufó. Már nagyon be vagyok sózva, és természetesen ha elkészül, akkor teszek fel róla képeket is :) Addig is mindenkinek további szép hétvégét!