Ömlesztett áru

Megpróbálom az utóbbi napok eseményeit összesűríteni egy bejegyzésbe, mert azért történtek ám apróbb dolgok, amikről tudnék írni, csak sajnos a fáradtság eléggé elveszi az erőmet.
Na szóval, ugye van nekem egy szuper új munkám, amit napról napra jobban élvezek, tényleg nagyon szeretem és bízom benne, hogy itt hosszabb távon tevékenykedhetem. Rékával már nagyon jó kapcsolatban vagyunk, egyre jobban ragaszkodik hozzám és úgy érzem, hogy a kettőnk közös tevékenysége egyre jobb irányba halad, pedig még alig kezdődött el a tanév (már ha egy három és fél éves kislány esetében lehet ilyesmiről beszélni). A hétköznapjaim tehát a munkával telnek napi nyolc órában, a hétvégeken pedig új otthonunk építésén és renoválásán fáradozunk. Még ugyan Évikéék részén folyik a munka, de annyival is előrébb vagyunk, szóval nem panaszkodom. Ezúttal is nagy pakolászások voltak, ablak gittelés, újítás, fürdőszoba tovább építés, én pedig ismét festegettem, az ajtófélfák lakkozását vállaltam magamra. Mindig is szerettem az ilyen pepecs munkákat, amiktől más talán már a falra mászna - most is körém gyűlt a család és csak lesték, hogy több óra munka után is milyen aprólékos és precíz munkát végzek. Ez volt szombaton, amikor egyébként Málnácska is lelátogatott hozzánk, ugyanis a tesóm nem akarta őt egyedül hagyni otthon, hát akkor miért ne jöhetne le hozzánk, itt van kert, jól elszórakozik, feltalálja magát. Így is történt, Málna remekül érezte magát. Mindenkit körbeugrált, azt se tudta kihez szaladjon puszit adni, mindenkit meg akart szeretgetni. Labda híján körtét dobáltam neki, amit idővel meg is evett a kis drága, a végére pedig még Daisy-vel, Évikéék kis két hónapos mopszlijával is megbarátkozott. Olyan édes volt a Málna, mert a széttört körte darabjait odahurcolta a Daisy elé, mint valami ajándék, vagy kedveskedés, aztán leste, ahogyan megeszi, olyan aranyos volt - az egész csalás egyöntetűen elolvadt tőle :) Aztán később a kis Daisynek is kinyílt ám a csipája, mert elkezdte támadni Málnát, no persze csak akkor, mikor elfodult :P Mikor szemben voltak egymással Daisy azt se tudta hogy préselje magát oda Évi lábához, kereste a menedéket, pedig Málna egyáltalán nem akarta bántani. Nagyon aranyosak voltak a kutyusok így ketten. Aztán úgy volt, hogy vasárnap pihenünk, de végül átmentünk ismét segíteni Éviéknek. Kellett még egy kicsit festeni meg pakolászni, viszont jutalmul bográcsos gulyás leves volt a vacsora, és be kell valljam, én most ettem életemben először bográcsos ételt. Eszméletlenül finom, annyival másabb, hogy a szabad tűz fölött fő az egész, meg az a finom füstös aroma hozzá, isteni volt! Mi készítettük el Évivel, amíg a fiúk munkálkodtak, szóval igazi családi idill volt. Összességében nagyon jó volt a hétvégénk, csak persze kicsit fárasztó, de ez a fajta fáradtság még kellemesnek mondható, nem az, amitől rongybabaként omlok össze, hanem ami után jóleső érzés marad bennem. Ezen a hétvégén szintén nagy munka vár ránk, mert be kell fejezni az ablakokat, a fürdőszobát is, aztán neki kell állnunk a konyhának. Közben azon imádkozunk, hogy minél hamarabb meglegyen a hitel a házra, és akkor már mi is tudnánk dolgozni a saját részünkön. Viktor egyébként valami borzasztóan be van zsongva, szinte kivirult, mióta ez a lehetőségünk adódott, jó érzés ránézni és hallgatni a terveit, hogy mi mindent képzelt el a közös otthonunkba :) A cél egyre közelebb van :)