2011. szeptember 18., vasárnap

Hétvégi haladások

Mostanában attól tartok sűrűn fogok írni a házunk építésének haladásáról, mert jelenleg ez köti le szinte minden figyelmemet, ez foglalkoztat leginkább. Nagyon eseménydúsan telt a hétvégénk, sokat haladtunk, úgyhogy büszke vagyok magunkra. A legnagyobb feladatunk a fürdőszoba lebetonozása volt, ami félig el is készült. Egy emelvényt csináltunk, amire a zuhanykabin és a mosógép fog kerülni, aztán az alsó részt jövő héten betonozzuk, bevéssük a csöveket, majd vakolás aztán csempézés, járólapozás következik. Ezen kívül tovább festettük az ajtó és ablakkeretet, illetve magukat az ablakokat is. Most úgy néz ki, hogy egyetlen ablak kivételével kész vagyunk a hálóban lévő összes ablakkal, úgyhogy legközelebb nekiállhatunk a radiátornak meg az ablakpucolásnak, ugyanis rájuk fér egy alapos mosás, illetve a festéket is le kell kaparni. Utána feltesszük a szép új függönyöket is. Ami még hatalmas élmény volt számomra a szombati nap folyamán, hogy felmentünk az emeletre, ami ugye a mi lakrészünk lesz hamarosan. Eddig nem mertünk, mert egy eléggé ingatag létrán kell hozzá felmászni egy nem túl biztonságosnak tűnő padlózaton, de most Zoli biztatott minket, hogy menünk fel bátran, nézzük meg, hiszen ő is járt már fent. Viktor természetesen minden további nélkül felmászott, bennem azonban volt egy kis félelem, mert tényleg úgy néz ki az a létra, meg a padló, mint ami össze akar dőlni és törni a lábunk alatt, de végül arra gondoltam, hogy hülye lennék kihagyni a lehetőséget, hogy végre megnézhessem leendő otthonunkat, úgyhogy legyőztem a félelmem és felküzdöttem magam. Nem mondom, hogy nem dobogott a szívem a torkomban, de a fenti látvány bőven megérte mindezt. Akkora tér van odafönt, amilyenről én nem is álmodoztam. Mikor felértem szabályosan tátva maradt a szám, hogy akkor ez most komolyan a miénk? És igen, a miénk. Hatalmas helyiség, mely csak arra vár, hogy kialakítsuk benne a szobákat és lakályossá tegyük. Szerencsére Zoli és Viktor édesapja nagyon gyakorlottak ezekben a témákban, úgyhogy ott fent már el is láttak minket néhány okos ötlettel, amik nekünk is nagyon tetszettek. Főleg az anyagiakról esett szó, hogy miként lehetne olcsón megcsinálni a falakat, illetve a szobák elrendezéséről, a szigetelésről, meg hasonló dolgokról. Nagyon ígéretes otthon elé nézünk, bárcsak már ott tartanánk, hogy ügyködhetnénk rajta! De persze mindennek meg van a maga ideje, először legyen meg a hitel, fizessék ki a tulajdonosokat, aztán már miénk a pálya. Lesz majd egy szép fa lépcső, azt fogjuk első körben megépíteni (hogy ne ezen a halál szoros-szerű létrán kelljen fel és leimbolyogni), aztán utána jön majd minden más. Tényleg leírhatatlanul szívmelengető érzés volt látni a leendő otthonunkat, a sok lehetőséget, ami benne rejlik, no és persze a sok munkát is. Aztán a mai nap folyamán ellátogattunk Évikéékkel a budaörsi Ikeába, hogy egy kicsit ihletődjünk a szépen berendezett szobák látványában. Én még sosem jártam Ikeában, holott eddig mindenki dicsérte, hogy milyen jó, és most végre én is meggyőződhettem róla. Hatalmas üzlet, ahol tényleg sok ötletet tud meríteni az ember ahhoz, hogy a saját lakását miként rendezze be. Én elsősorban az anyagiak, no meg az ihletőség miatt szerettem volna elmenni ide, és nem csalódtam. Nagyon szép bútorokat láttunk, és még árban is találtunk olyat, ami megfelel a pénztárcánknak. Egy kedves kis mediterrán, rusztikus jellegű konyha különösen megragadta a figyelmemet, ami ráadásul nagyon jó árban volt. Bízom benne, hogy mikor újra ellátogatunk oda, még ott fogom ezt találni, vagy legalábbis valami hasonlót, mert nagyon megtetszett. Aztán persze rengeteg mást is láttunk, szép ágyakat, étkezőket, fürdőszoba bútorokat és mindent, ami egy komplett lakáshoz kell. Ezen séta közben jöttem rá arra, hogy atya ég, mennyi mindent kell majd vásárolnunk, ha eljön az ideje! Az ember fejében legtöbbször csak a nagyobb tételek fordulnak meg, mint hűtőszekrény, ágy, konyhabútor, de annyi más apróság is van, ami nélkülözhetetlen és nem is gondolná az ember, hogy arra külön figyelni kell. Nem lesz kis munka beszerezni minden szükséges holmit, ráadásul nem érdemes mindent egy helyről, hiszen más áruházakban olcsón juthatunk hozzá bizonyos dolgokhoz, úgyhogy tényleg hosszadalmas és fárasztó mulatság lesz ez az építkezés meg beköltözés. Bejárni a sok boltot, körül nézni, méreteket venni, vásárolni, cipekedni, berendezni, és aztán menni a következőbe, ahol valami még olcsóbb... Hű, még a gondolatától is elfáradok. De sebaj, nekünk ez minden időt és fáradtságot megér! Aztán ebéd után még elugrottunk a Jysk-be, ahol függönyt néztünk Éviéknek, de közben persze én már sasoltam, hogy mik lehetnek majd jók nekünk is, és sok szép dolgot láttam. Főleg a függönyök és a különféle huzatok, meg néhány bútor nyűgözött le, annyi sok jó lakberendezési üzlet van mindenütt, csak győzzön az ember válogatni! Aztán utána még segítettünk Zoliéknak a maradék festésben és a fürdőszoba néhány munkálatában, így csak délután ötre értünk haza. Mint látható nagyon izgalmas és egyben mozgalmas is volt ez a hétvége, de megérte, mert sokat haladtunk és sok új élménnyel gazdagodtunk, amik újabb motivációt adtak számunkra a folytatáshoz :) Most viszont vár rám egy kiadós pihenés, mert erősen fáradt vagyok. Egy ilyen hétvége után nem csoda, s ha mindez igaz jövő héten szerdától minden délután megyünk át segíteni még munka után is. Hát igen, ha munka van, akkor munka van, de most jöjjön az édes pihenés végre valahára.

2 megjegyzés: