2011. szeptember 5., hétfő

Élménybeszámoló az új munkámról

Mivel lassan második hete dolgozom az új munkahelyemen, ezért úgy gondoltam, hogy aktuális lenne írnom erről pár sort. Nos, az új munkahelyem egy óvoda, ahol egy autista kislány lett a gondjaimra bízva. Akik ismernek tudják, hogy régi álmom volt óvodában, pici gyerekekkel dolgozni, ugyanis a 4-5-6 éves korosztály számomra a legimádnivalóbb, és valahogy őket érzem igazán közel a lelkemhez. Ők még javarészt romlatlanok, a kis lelkük olyan ártatlan, olyan gyermeki, olyan tiszta. Ők nem néznek rám döbbenten, mikor tündérekről mesélek, hanem tátott szájjal hallgatnak és próbálnak kifaggatni a témával kapcsolatban. Mindig is erre vágytam és borzasztóan megörültem annak, hogy végre teljesült az álmom. Réka, aki az én kis leánykám lett még csak három és fél éves, nagyon picike még, és valószínűleg négy évig fogok vele foglalkozni, amíg az oviba jár. Be kell valljam az első napom amolyan "bele a mély vízbe" típusú volt, ugyanis még életemben nem foglalkoztam huzamosabb ideig autistákkal, pláne nem ilyen kicsikkel. Az előző munkahelyemen volt ugyan egy ilyen kisfiú, de ő már idősebb volt, hiszen iskolás korú volt, illetve tudott beszélni is, ami autistáknál nem mindig természetes. Réka még nem tud beszélni, de szavakat már egyre sűrűbben mond, és nagyon ígéretes, jól fejleszthető kislány. Egyedül az első nap volt nagyon nehéz, hiszen nem csak nekem, hanem neki is új volt a környezet, minden szokatlan és ismeretlen volt, én pedig akkor láttam először élesben, hogy mivel fog járni a munkám. Mivel ő nem tudja beszéddel kifejezni a vágyait, ezért minden kérését sírással, amolyan hisztizéssel juttatja a tudomásunkra, ám ez csak a kívülállóknak hiszti, viszont akik ismerik őt azok tudják, hogy ő egyelőre csak így tud kommunikálni. Szerencsére gyorsan tanul, így az autistáknak kifejlesztett piktúrákat már nagyon ügyesen használja, és mostanra már egészen megszokta a környezetét. Nem egy könnyű eset, hiszen sokat sír még, és mikor fél centire a füledtől üvölt egy kicsi gyerek torka szakadtából, az bizony eléggé kikezdi a legtürelmesebb ember idegeit is. Szerencsére egyre kevesebb probléma van vele, és mikor jó hangulatban van, akkor egy tüneményes kislány. Ritka bájos pofija van, olyan, mint egy Götz baba kis puffancs pofival, csillogó szemekkel és pelyhes, barna hajacskával. Én szinte első látásra megszerettem, és úgy érzem, hogy már egész jól kezelem őt, habár a kollégákkal még sokat beszélgetünk róla, hogy mikkel tudnánk őt még hatékonyabban megérteni. Szerencsére az új kollektívám példaértékű, csodálatosan működik és remek emberekkel dolgozom együtt, akik mindenben a segítségemre vannak. Úgy érzem, hogy nagyon jó helyre csöppentem, és bízom benne, hogy hosszabb távra tervezhetek itt, mert a munka habár nem mindig könnyű, mégis nagyon üdítő tud lenni, hiszen egy magamfajta anyatípusnak a lehető legjobb környezet egy óvoda, ahol csupa pici gyerek veszi körül. Összességében eddig nagyon jó élmények értek, maradjon ez továbbra is így :)

2 megjegyzés:

  1. Ezt nagyon jó volt olvasni! :) Igazán csodállak ezért a kitartásodért, és hogy ilyen pályát választottál, mert nem könnyű.
    Majd én is írok az enyémről, mert vannak fejlemények csak kevés az időm sajnos.

    VálaszTörlés
  2. Örülök, hogy jó volt olvasni, az elismerést pedig nagyon köszönöm :) Tényleg nem könnyű, de számomra ez nem munka, hanem hivatás - imádom a gyerekeket, élvezem a velük való foglalkozást, és ha akad nehézség, leküzdöm őket. Kíváncsian fogom várni a te beszámolódat is, remélem hasonlóan jó híreket kapok majd!

    VálaszTörlés