2011. augusztus 4., csütörtök

Miért ne

Azt hiszem, hogy most tombolnom kellene. Sírnom, üvöltenem, toporzékolnom, kétségbeesetten zokognom, miszerint az élet nem fair, nem ezt érdemelném, és így tovább. Érdekes, hogy ez most nem megy. Vagyis inkább már nem megy. Az elején még tudtam sírni. Még tudtam sajnálni magam, még tudtam fájdalmat érezni, még szomorú voltam és féltem. Most, hogy újabb tőrdöfést kaptam, már valahogy nincs kedvem hozzá. Vállrándítás, flegma fintor, most ez van műsoron. Kicsit azért bánom, hogy ezt hozta ki belőlem az újabb "örömhír", mert most megint kezdek olyan lenni, mint régen. Sokat küzdöttem azért, hogy az lehessek, aki igazán vagyok, és most néhány hónap leforgása alatt ez az egész eloszlani látszik belőlem. Megy megint a süllyesztőbe, vagy nyári szabadságra, ki tudja. Pedig szeretek olyan kis vidám tündibündi lenni, amilyen alapból vagyok, csak most nem akaródzik a dolog. Már nem érzek semmit. Üres vagyok és érdektelen, és ez nem is olyan rossz, mert így legalább nem kínlódom. Nem tud foglalkoztatni, hogy mi lesz velem, hogy mi lesz az, amivel újra le akar rám sújtani az élet. Ha még ezeknél is rosszabb jön, már úgy sem fog számítani semmit. Lepereg rólam. Furcsa, hogy még csak nem is vágyom arra, hogy a barátaim megvigasztaljanak. Nem kell. Nincs rá igényem. Pedig az elején még milyen bánatos voltam, hogy én mennyit adok másoknak, és hogy ebből szinte semmit nem kapok vissza, mikor nekem lenne rá szükségem. Most már ez sem érdekel. Úgy is mindenkinek meg van a maga baja, értelem szerűen mindenkinek az a legnagyobb, azzal törődik, mindenki más meg csak utána. Eddig is csak én voltam olyan hülye, hogy magamat raktam az utolsó helyre. Most persze mondhatnánk azt, hogy fordult a kocka, és végre én vagyok az első helyen, most magammal fogok foglalkozni. Meg is próbáltam, de tényleg, csak aztán rájöttem, hogy ehhez sincs kedvem. Minek. Egyszerűen annyira nem izgat az égadta világon semmi sem, hogy az valami egészen csodálatos. Marad az érzelemmentes bambulás ki a fejemből, miközben várom, hogy teljenek a napok. Jó kis program :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése