2011. augusztus 15., hétfő

Ilyenek voltunk

Ez most ismét egy nosztalgikus bejegyzés lesz, ugyanis gyerekkori képeket fogok mutatni magamról és Viktorról :) Nem tudom honnan jött az ötlet, egyszerűen csak kipattant a fejemből, mert szeretem visszanézni a régi önmagamat. Szerintem érdekes visszanézni a kis kori képeinket, milyenek voltunk régen, mennyit változtunk, mivé fejlődtünk. Sajnos a képek minősége nem a legjobb, ugyanis szkennelni nem tudok, ezért telefonnal tudtam csak képeket készíteni, de szerintem azért még így is kivehető rajtuk a lényeg.
Először kezdem talán magammal. Nos, talán a legszembetűnőbb eltérés rajtam a hajszínem, ugyanis régen aranyszőke hajam volt (azelőtt meg egészen tejföl szőke). Nekem igazából nincs bajom ezzel a hajszínnel, sőt, akinek illik az arcához, karakteréhez, azon nagyon szívesen elnézegetem, de hozzám valahogy nem illik. Kislányként még talán bájos voltam szőke hajjal, de idősebb koromra nagyon előnytelenné vált számomra ez a hajszín, úgyhogy feketére váltottam. No de jöjjenek a képek.


Már kicsinek is nagyon muzikális voltam :P





Ez a kedvenc képem :) Csodaszép téli táj, a legkedvesebb kék ruhám és csatom, a hajam meg aranyos loknikba csavarva :)



Itt volt először és utoljára rövid hajam. Ezelőtt a kép előtt derékig érő loboncom volt, ám sajnos az uszodában okozott némi kellemetlenséget édesanyám számára. A hajam olyan volt, mint a szivacs, csak úgy szívta magába a vizet, és ilyen hosszúságnál már nehezen lehetett szárítani, a csoport mindig ránk várt. Egy napon édesanyám megelégelte, összegumizta, és a copf tövénél levágta. Na így született meg ez a frizura. Nagyon haragudtam akkor anyura, sírtam is rendesen, de végül megbékéltem vele, és idővel úgy is visszanőtt. Ma már úgy látom, hogy tényleg nem volt olyan vészes, de azért maradok inkább a hosszú hajnál :)


Ez a kép is nagyon kedves nekem, tisztán emlékszem is arra az óvodai anyák napjára, mikor készült. Édesanyámmal mindig nagyon közel álltunk egymáshoz, mert nem csak anyám volt, hanem a barátom is, és ez a kép mindig eszembe juttatja, hogy milyen szoros volt a kettőnk közti lelki kötelék már régebben is.


Ezek lettek volna az én régi fotóim, most következzenek Viktoréi :)
Ő bizony nem változott sokat - ugyanolyan gyönyörű maradt, mint amilyen kicsinek volt, csak talán egy kicsivel még szebb lett :P Igen, tudom, hogy elfogult vagyok, de nekem Viktor a legszebb, legvonzóbb férfi a világon, és nincs, aki őt überelni tudja, úgyhogy engedtessék meg nekem, hogy csorgassam a nyálam, ha már ilyen szívdöglesztő férfit sikerült kifognom magam mellé :P Annyit még hozzáfűznék a kicsi kori éveihez, hogy a szülei szerint állandóan körül dongták a kislányok, mert már akkor is nagyon népszerű volt a körükben, de ő nem foglalkozott velük különösebben. Hát, azt hiszem jó pár szívet összetörhetett :P Na de jöjjenek azok a képek.


Vérbeli kockaként joystick-kal a kezében lett megörökítve. Állítása szerint nála a szülész orvos nem is köldökzsinórt vágott el, hanem joystick-zsinórt :P



Atya ég, azt hiszem menten cukormérgezést kapok, annyira édes! Hogy lehet valaki kisfiúként is ennyire szép? Ez nem igazság :D Na és azok a szemek... Kár, hogy nem színes a kép, mert akkor lehetne látni, hogy mennyire világító jégkék szeme van, és hogy mennyire mély a tekintete, de azért így is imádni való :)


Ezt a vigyort a mai napig felvillantja, ha valami kópéságon kapom :P Mindig mondom is neki, hogy úgy néz ki ilyenkor, mint egy gonosz kobold, amire ő csak még jobban vigyorog :)


Nem jutok szóhoz...  kész, végem van... :D




És abból a tüneményes kisfiúból ez a marcona metál állat lett :D Igaz, ez már nem gyerekkori fotó, de jócskán régi, még a kapcsolatunk elején készülhetett, szóval itt olyan 20 év körüli lehet. De jópofának tartottam bemutatni, hogy ilyen volt-ilyen lett :P Nekem mindenhogy tetszik :)

Nos hát, ezek voltunk mi kicsinek :)

2 megjegyzés:

  1. Ez nagyon jó kis bejegyzés volt! :))
    Milyen sokat változtál!! és a hajunk ugyanolyan színű volt! :DD

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm! Igen, elég sokat változtam kicsi korom óta, de a változás része az életnek, és én szeretem, ha az jó fajta változás :) Egyébként a képeken sokkal sötétebbnek tűnik a hajam, eredetileg tényleg aranyszőke voltam. Mostanra már kevésbé, de mikor lejjebb nő a hajam lehet látni, hogy bizony még mindig szőke vagyok :)

    VálaszTörlés