2011. július 24., vasárnap

Szeretem az esőt



Nagy nyári zápor volt az előbb, olyan igazi dézsából öntős-fajta dörgéssel, villámlással, tengernyi mennyiségű esővel. Mostanra már kitombolta magát, csupán halkan szemerkél - átment langyos, áztatós esőbe. Valami fenséges illat árad mindenfele szerteszét, olyan üde, friss és tiszta, elmosta a sok koszt és port, amit az utóbbi idők nagy melegjei itt tartottak. Én nagyon szeretem az esőt. A legtöbb ember ilyen időben egyből az esernyője, kapucnija, esőkabátja után nyúl, vagy rohan, hogy minél hamarabb fedezékbe bújhasson, én meg ott állok a nagy, üres utcákon széttárt karokkal, csurom vizesen élvezve, ahogy az eső minden porcikámat felfrissíti. Én nem menekülök, sőt, pont ilyenkor szeretek előjönni. Egyrészt mert imádok ázni és pacsálni, másrészt mert ilyenkor úgy lehetek odakint, hogy csak magam vagyok. Mindenki elbújik, behúzza magát a vackába, egy lélek sincs kint az utakon önszántából. Ha elvétve is látni egy-két embert az is már hazafelé iparkodik, szedi a lábait, hogy minél hamarabb átmelegedhessen és megszárítkózhasson. Én vagyok odakint egyedül önszántamból, bár ez nem is igazán jó szó. A saját örömömre megyek ki. Mert szeretem az esőt. Szeretem, hogy borúsak a fellegek, hogy nem perzsel a nap, hogy nem mászkálnak mindenütt emberek. Kint lehetek, mégis egyedül. Üresek az utcák, a parkok, a házakban már égnek a lámpák, mindenki bent ücsörög, én meg végre vígan sétálgathatok anélkül, hogy zavaró tömegbe ütköznék. Nagyon szeretem ezt csinálni, és nem érdekel, hogy mások mit gondolnak rólam ilyenkor. Kényelmesen felöltözöm, zárt cipőt húzok, magamra kanyarintom az őszi kabátkámat, és sétálgatok mindenfelé. Közben direkt belelépek a tócsákba, néha alaposan tocsogok bennük, aztán egy fa alatt megállok és jól megrázom az ágakat, hogy rám hulljon a leveleken lévő összes víz. Nem számít, hogy később még a zoknimból is csavarhatom, nekem ez jól esik. Szép kényelmesen szoktam ilyenkor ballagni, alaposan megszemlélve a körülöttem lévő kiüresedett világot. Minden olyan tiszta és megújult. A fák lombjai zöldebbek, a föld pompás illatot áraszt, a levegő pedig bódítóan tiszta. És közben hallgatom a csöndet. Ezt is szeretem az esőben. Békés, csöndes, nyugodt. Nincsenek emberek, nincsenek fülsértő zajok, nincs semmi, ami zavarhatna abban, hogy gyönyörködhessek a természetben. Ha nagyon társaságra vágynék, akkor felpillantanék a madarakra az ágakon, ha pedig valami hangot szeretnék hallani, akkor behunyt szemmel élvezném az esőcseppek halk koppanását. Ilyenkor lenne jó elmenni egy rétre, levetni a cipőnket és mezítelen lábbal beletúrni a jó, nedves talajba, miközben a fűszálak csiklandozzák a bokánkat. Utána hazamenni tetőtől talpig koszosan, sárosan, vizesen, hogy anyánk szörnyülködve konstatálja milyen borzalmasan nézünk ki, no meg persze megjósolja, hogy másnapra minimum tüdőgyulladást, de legalábbis alapos megfázást kapunk. Én meg ilyenkor csak mosolygok és tűröm, hogy egy tiszta, illatos törülközővel átborzolja a hajamat, s közben arra gondolok, hogy ezekért az élményekért szeretem annyira az esőt.

6 megjegyzés:

  1. Én is pont így érzek az esővel kapcsolatban. Nem gondoltam hogy van még valaki aki szintén ennyire szereti az esőt. Én ugyan az estét, a sötétet is szeretem, mert olyankor is kihalt minden. Teljesen felszabadulok az esőben/éjszakában. Olyan mintha eltűnne minden korlát és megszabadulnék minden terhemtől.

    --vándor--

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én is mindig azt hiszem, hogy egyedül vagyok az ízlésemmel, aztán kiderül, hogy mások is szeretik ezt a borongós időjárást :) A teljes sötétséget azért nem szeretem, mert nincs meg a biztonságérzetem, de a finoman kivilágított éjszaka nekem is tetszik :)

      Törlés
  2. De gondolom a nagy, több napos, esős-ködös-nyálkás, "taknyos" időket, amik pl.: novemberben szoktak lenni, azért te sem szereted...? :/
    A nyári esőkért/viharokért én is kifejezetten oda vagyok! ^^

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ó, dehogyisnem! Pont az az időjárás az, amit bármeddig képes volnék elviselni, nagyon-nagyon szeretem :) Kevesebb ember, festői táj, melankólikus hangulat ^^
      A nyári viharok is jók, csak utána dunsztos üvegben érzem magam a meleg pára miatt :/

      Törlés
  3. Bárhol és bármikor, bármilyen formában jöhet az eső.
    Áldásként tekintek rá.
    Amikor esik, mindig jó kedvem van. Jól érzem magam, olyan érzés, mikor végre kibontakozhatok.
    Megnyugtat, ellazít.
    Sokan nem értik ezt, mert többnyire a napos időért vannak oda, én pedig a napos időt nem szeretem.

    Az eső nekem a szabadsággal egyenlő...:)


    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy ennyire hasonló az ízlésünk, és hogy te is szereted az esőt :) És én is pontosan így érzem magam egy esős délutánon - feltöltődöm, megnyugszom, teljesen ellazulok és élvezem a csodás időjárást. A napos időt én sem szeretem, bár ennek több oka is van, nem csak az ízlésbeli dolgok. De ha tehetném kiköltöznék Írországba, ahol az év nagy részében zuhog és ott azt hiszem boldog ember lehetnék :)

      Törlés