2011. június 30., csütörtök

Régi idők meséi

Azt hiszem ez ismét egy nosztalgikus bejegyzés lesz, de hát nincs mit tenni, ha a múlt szép emlékei feltörnek bennem, akkor azt ki kell írnom magamból. Az egész úgy kezdődött, hogy miközben a neten nézelődtem, véletlenül rábukkantam egy régi rajzfilmre, amit kislányként nagyon szerettem, ez pedig további kutakodásra ösztökélt. A keresgélés során rengeteg szép mesére bukkantam, ami beindította a nosztalgia-lavinát, most pedig jól esik róluk megemlékezni. Az olyan
alapműveket, mint a Vuk, magyar népmesék és Ludas Matyi külön most nem említeném, inkább azokról a mesékről szeretnék írni, amikre talán már kevesebben emlékeznek. Melyikkel is kezdjem?



Elsőnek talán jöjjön a Lili, a virágangyal című régi anime, ami ugyan nem volt túl hosszú sorozat, mégis belopta magát a szívembe. Lili minden alkalommal új virágokat fedezett fel, hogy végül létrehozhassa a hétszínvirágot, ami vándorló küldetéseinek fő célja volt. Természetesen a sorozat végére kiderült, hogy ő igazából egy hercegnő, kutya és macska társa pedig fontos királyi személyiség, és az egész nagyon romantikusan záródott. Imádtam, bárcsak lehetőségem lenne újra megnézni!


Másodiknak következzenek Juharfalva lakói. Emlékeztek még erre a bűbájos kis mesére? Csupa aranyos kis állat szerepelt benne, leginkább nyuszik, és egyébként ez is egy anime volt. Engem mindig a Váratlan utazás című élőszereplős sorozatra emlékeztetett, mert hasonló volt a környezet, a szereplők, a kor, amiben játszódott, és a részenkénti tanulságok is nagyon hasonlítottak. Ez a mese azt tanította, hogy mindig törődjünk másokkal, szeressük a családunkat és a barátainkat, és lássuk mindennek a napfényes, mosolygós oldalát. Nem is lehet véletlen, hogy nekem is ez a filozófiám, sokat tanultam Juharfalva lakóitól :)


Volt még a Színes Szíves Gondos Bocsok is, ami kicsinek szintén nagy kedvencem volt. Már nem nagyon emlékszem az alap történetre, de nagyon szerettem, hogy ezek a kis macik mind külön jellemek, és a pocijukon lévő jel megmutatta, hogy milyen a személyiségük.


Meg kell említeni a Manóvári Manókat, ami igen, szintén egy régi anime. Már ennél sem emlékszem túlzottan a történetre, de az megmaradt bennem, hogy a főszereplő manócska valami tünemény volt azokkal a hatalmas, csillogó szemecskéivel meg az édes kis pofijával. Olyan volt ez a mese, mint a mostani Sugar a kis hótündér, egyszerűen töményen cuki.


A Praclifalva lakói a következő mese a sorban, talán néhányan még emlékeztek rájuk. Ők voltak azok a kis indián medvebocsok, akiknek volt egy varázslatos totemjük, ami életre kelt, ha bajba kerültek.


Következzenek a Repülő Bocsok (meglepően sok medvebocsos mesét szerettem, ki érti ezt? :D), akikben természetesen az volt a pláne, hogy szárnyaik voltak és tudtak repülni. Emlékszem a zenéjét is nagyon szerettem, de ma már nem emlékszem rá, pedig tényleg jó volt.


A lista most Punky Brewster-rel folytatódik, aki nekem az egyik legkedvesebb, leggyakrabban nézett mesém volt, rajongtam érte! Még video kazettán volt meg néhány rész a mesesorozatból, amit a tévéből vettünk fel, azokat néztem rongyosra. Punkyban azt szerettem, hogy tényleg igazi gyerekfejjel gondolkodott, mindent túlbonyolított, így került aztán óriási kalamajkákba. Voltak neki persze barátai is, akik követték őt a kalandokba, de a legaranyosabb közülük kétség kívül Glomer volt, aki számomra egy beazonosíthatatlan lény volt. Kicsit olyan, mintha egy medvebocsot (már megint :D) kereszteztek volna egy manóval. Glomer egyébként egy szivárványban élt egészen addig, amíg Punky át nem hívta a mi világunkba, ahonnan aztán nem tudott hazajutni, és végül ő is mindig Punkyval tartott a kalandjaiban.


A következő mese a Tizenkét hónap című anime volt, amit talán szintén elég kevesen ismernek. Ha jól emlékszem, akkor egy orosz mese alapján készült, amiben egy Ánya nevű kislányt kizavar a mostohája a hideg téli éjszakába, hogy a szeszélyes kis királynő kedvéért hóvirágot szedjen. Ott aztán a kislány találkozik a tizenkét hónappal, akik jóságáért és kedvességéért megajándékozzák Ányát egy órányi tavasszal az erdő közepén. A kislány nem beszélhet róla senkinek, csupán az Áprilistól kapott gyűrű emlékezteti őt csodás kalandjára. Persze az emberi kapzsiság most is akadályt állít a jólelkű emberek útjába, mert a királynő meg akarja találni azt a helyet, ahol Ánya a hóvirágokat szedte, s mivel a kislány mostohája és nővére elárulják őt, ezért az összes mohó emberre rászabadul a tizenkét hónap tomboló haragja. Végül persze mindenki tanul a hibáiból, az árva kislány csodás ajándékokat kap, a zsarnokoskodó királynő szíve megenyhül, s a kegyetlen mostohaanya és mostohanővér kutya képében kénytelen sok-sok évig szolgálni az addig kizsákmányolt Ányát. Szintén az egyik nagy kedvencem volt főleg a tanulság miatt, no meg Ányát is nagyon szerettem, mert úgy éreztem, hogy hasonlítok rá. A dalok fantasztikusan szépek benne, és az egész mondanivaló nagyon becsülendő.


Ismét egy anime következik, a Kis hableány japán változata. Ez az eredeti Andersen mese alapján készült, és bizony itt a kis hableány (akit Marinának hívtak) habos tajtékká válik a végén, mivel a herceg nem fedezi fel időben, hogy ő volt az a bizonyos lány, aki megmentette az életét. Habár itt nincsen hepiend, és az egész történet nagyon szomorú, nekem mégis a szívemhez nőtt, mert azt sugallta számomra, hogy mindegy milyen nehéz dolgod is van az életben, mindegy mennyit kell küzdened az igaz szerelmedért, sose add fel az álmodat. Ez sajnos a kis hableány életébe került, de talán pont ez a szomorú, mégis romantikus vég tetszik benne annyira.


A következő mese az Utolsó egyszarvú címet viseli, és szintén egy számomra nagyon fontos, szeretett alkotás. Erre nem tudom azt mondani, hogy teljes egészében anime, mivel britek és amerikaiak is dolgoztak rajta, de a japán hatás nagyon erősen érezhető a rajzstílusán. Lady Amalthea maga volt a megtestesült tökély, káprázatosan szép volt, csodálatosan kedves és ártatlan lélek, kicsinek olyan akartam lenni, mint ő. Ő volt az utolsó egyszarvú, akit emberi nővé varázsoltak, hogy ezzel megmentsék őt a Vörös Bikától, aki addigra már az összes testvérét a tengerbe kergette. A végén a lány szembeszállt vele, bezavarta a tengerbe, ahol aztán az addig raboskodó testvérei örökre a tengerbe száműzték a szörnyet, s mind kiszabadultak.


A Kissyfur is egyike volt a régen szeretett meséimnek, és igen, ez is macikról szólt :D Kissyfur egy nagyon kíváncsi, de ugyanakkor okos kis bocs volt, apukája viszont inkább lusta, kényelmes, örökké bajba keveredő. Érdekes felállás volt, hiszen a legtöbb mesében a szülő a bölcs, sokat megélt, tapasztalt "vén róka", a gyerek pedig csetlik-botlik, hogy aztán az idősebb elmagyarázhassa neki a helyes viselkedést, itt meg pont fordítva volt. Talán ezért is tetszett nekem annyira :)


Jöjjön most a Beszélő kutyák csodacsontja. Ez egy egész estés rajzfilm volt, amiben egyszerűen nem tudok hibát találni, tökéletes. A történet arról szólt, hogy az emberek és kutyusaik értik egymás beszédét, mert egy bizonyos csodacsont lehetővé teszi ezt nekik. A főszereplők is mind kutyák voltak, akik egy menhelyen éltek, és mind arra vártak, hogy valaki örökbe fogadja őket. Ám akkor egy kutyagyűlölő ember ellopta a csontot, és onnantól kezdve már kutya és gazdi nem értették egymás szavát, ráadásul két társukat is elrabolták. A kutyusok lázas keresésbe kezdenek, s útjuk során számtalan akadályba ütköznek, ám végül sikerül visszaszerezni a csodacsontot. Egyrészt azért tetszett annyira ez a mese, mert az ember és kutya közti csodálatos kapcsolatról szól, illetve a fantasztikus zenéje miatt. Aki szereti a jóféle rock and rollt, annak biztos nagyon fog tetszeni, nekem személy szerint mindig elkezd mozogni a lábam, ha meghallom az első dallamokat :)


A Négy dínó New Yorkban című mese egy igazi ritka kincs számomra, borzasztóan nehéz volt megszereznem, mert már kevesen emlékeznek rá, és még kevesebben teszik elérhetővé mások számára ezt az imádnivaló történetet. Lényegében arról szól, hogy egy kissé lökött professzor visszamegy az időben a dinók korába, elhoz magával négy jószágot, akiket aztán megetet valami keksszel, amitől a dinoszauruszok okosak, kedvesek, békések lesznek. Velük találkozik egy szegény családból származó fiú és egy gazdag kislány, akik persze eleinte ki nem állhatják egymást, de a végén még egy kis gyerek szerelem is kialakul köztük. A galibát a professzor gonosz testvére okozza, aki egy szörny cirkuszt vezet, és ráveszi a négy dinót, hogy lépjenek fel a cirkuszában, mint igazi fenevadak. A dinók persze beleegyeznek, mivel a két kisgyerek életét mentik meg ezzel, de persze ezt a gyerkőcök nem hagyják annyiban, és a végén minden helyre jön. Bájos kis mese a barátságról, az önfeláldozásról, és arról, hogy nem mindenki olyan, amilyennek külső alapján látszik.


A következő animéről nem is tudom, hogy kell-e részletesebben írnom, mivel talán a korosztályom beli lányok életében mind jelen volt. Bizony, Sailor Moon-ról van szó, aki habár valóban sokak által ismert, de nem hagyhattam ki a kedvenceim felsorolásából. Bunny és társai olyan útravalót és erkölcsi tanítást adtak számomra, amit mai napig a szívemben hordok. Ők tanítottak meg arra, hogy mennyi szépség van a világban, s hogy a szeretet mindent legyőz. Mai napig emlékszem arra, ahogy alsóban a barátnőimmel az udvari nagy fa alatt eljátszottunk néhány Sailor Moon részt - átszellemülten tartottuk a magasba a papírból és botokból eszkábált "jogarainkat", miközben hangosan kiáltoztuk, hogy Holdprizma ereje változtass át engem! :D


Egy újabb dinós film kerül bemutatásra, mégpedig az Őslények országa. Bevallom, ebből csak az első részt láttam, mert csak az volt meg kazettán, de folyamatban van, hogy a többi részt is megnézzem (egyébként az egész sorozat 13 részes). Nagyon szép és nagyon szomorú a történet, ami Tappancsról és társairól szól, ahogy próbálják megtalálni a Virágzó Völgyet és elveszettnek hitt családjukat. Természetesen itt is sok a tanulság, amin érdemes elgondolkodni, én pedig kíváncsian várom, hogy milyen lesz a többi rész.


Következzenek most a Szippancsok. Rájuk biztosan többen emlékeznek, nagyon jópofa és furcsa kis jószágok voltak, akik a víz alatt éltek és egy különös szippancsot hordtak a fejük búbján. A valós funkciójára már nem emlékszem, de azt tudom, hogy azon pattogva tudtak táncolni :D Nagyon szerettem ezt a mesét is, vicces volt és aranyos, a zenéjét meg egyenesen imádtam, mai napig is dúdolom, ha eszembe jut :)


Másik régi nagy kedvencem volt Szivárványocska, alias Rainbow Brite. Szivárványocskának csak egyetlen egy filmjét láttam, pedig több is készült a kalandjairól, viszont az az egy nagyon tetszett, és persze ez is egy anime. Szivárványocska egy igazi jótevő volt, aki a tavaszt próbálta elhozni a Földre, de közben rengeteg kalanddal kell szembenéznie. Volt egy lova is, akinek szivárvány színű volt a sörénye, és akivel mindig egy csodaszép szivárványon utaztak.
A következőkben már élő szereplős filmeket fogok említeni, de ezek is régiek, és bizony hozzá tartoztak a gyerekkoromhoz.



Az első és legnagyobb kedvencem a Fantasztikus Labirintus volt David Bowie-val, aki tökéletes kobold király volt, a dalai pedig csodálatosan passzoltak a meséhez. Nem is tudom igazán megfogalmazni, hogy mitől volt olyan nagyszerű ez a film, valahogy az egésznek olyan hangulata és varázsa volt, amitől tényleg egy másik világban érezte magát az ember. El tudta hitetni veled, hogy márpedig léteznek koboldok, akik eljöhetnek hozzád és elvihetik tőled azt, akit szeretsz, és hogy utána magával a félelmeset kobold királlyal kell szembe nézned, ha mersz. Bevallom, kicsinek féltem David Bowie-tól, mert akkoriban még nagyon átéreztem a karakterének a lényegét, aztán ahogy idősebb lettem úgy vált egyre vonzóbbá a szememben a karaktere :P Mostanra valahogy keveredett bennem a két érzés, mert még mindig át tudom érezni a hatalmának félelmetességét, de ugyanakkor nagyon csábítónak is találom. Szerintem pontosan ezt a fajta hatást akarták kelteni a nézőben, hiszen a főszereplő Sarah is egyszerre félte és csodálta Jared-et. Aztán persze ott volt benne az a bizonyos báli jelenet azzal a bizonyos ruhával, amit már előzőleg megmutattam. Nos, szerintem minden lány elolvadt ennél a jelenetnél, mert minden olyan ragyogó, olyan ámulatba ejtően szép volt benne - olyan felnőttes, mint amilyenre Sarah is vágyott, de amihez még túlságosan gyerek volt. Azt is meg kell említenem, hogy imádtam a filmben használt rengeteg csillámport :P Nem csak a díszletek csillogtak, hanem maga a levegő is, én pedig mindig is rajongtam a csillogó dolgokért, úgyhogy ezzel sikerült véglegesen rabul ejteniük a szívemet :)


Másik nagy kedvencem volt még a Legenda Tom Cruise főszereplésével. Ez egy régi fantasy-mese film, amiben tündérek, unikornisok, koboldok vannak, no meg persze a Sötétség Ura, aki beleszeret a szép hercegnőbe, Lilibe. Őt is nagyon szerettem, mert példa értékű volt számomra ártatlanságával, bájával, tisztaságával, a gonosztól meg természetesen nagyon féltem. Ez a film, habár nagyon sok mesei elemet tartalmazott azért elég horrorisztikus is volt egyben. Elég csak a fortyogó-bugyborékoló székre gondolnom, vagy az önmagától táncoló koromfekete ruhára, amitől napokig álmatlanul forgolódtam az ágyamban. Kétség kívül idősebben kellett volna megnéznem, de még így is nagyon szerettem.


A Hook című film szintén nagy kedvencem volt, habár az eredeti Pén Pétert sosem kedveltem igazán, ám ez a folytatás, az élő szereplős környezet valahogy nagyon mély hatással volt rám. Arra tanított, hogy nem hagyhatjuk, hogy túlságosan felnőjünk, nem szabad elfelejtenünk a gyerekkorunkat, mert akkor már semminek nem tudunk úgy örülni, mint régen. Pán Péter már felnőttként tér vissza Sohaországba, hogy megmentse a gyerekeit, s közben újra rátalál régi önmagára, amit hazatértekor sem veszít el többé. Nagyon sok bölcsességet tartalmaz ez a film, végtelenségig sorolhatnám az elgondolkodtató részleteket, de inkább azt ajánlom mindenkinek, hogy nézze meg, mert érdemes. Utána más szemmel fog nézni a világra, ezt garantálom :)


Legutolsó mesefilmem, amit bemutatok a Békakirály címet viseli. Na, azt hiszem ez az a történet, amit tényleg kevesen ismernek, habár az alapjául szolgáló mesét szerintem senkinek nem kell bemutatnom. A békakirály története ezúttal egy kicsit kevésbé romantikus környezetben elevenedik meg, ugyanis a főszereplő lány még egészen fiatalka, jóformán gyerek, aki összebarátkozik a tóból előbukkanó, fura kinézetű békával, akinek ugyan ember-szerű a testfelépítése, de a bőre és úgy általánosságban véve a külseje békára hasonlít. Zora, a kis hercegnő nagyon szeretne igazi, koronás királylány lenni, de ahhoz bizonyítania kell, és ebben újdonsült barátja lesz a segítségére. Az ellenség ezúttal egészen közelről érkezik, ugyanis Zorát tulajdon nővére próbálja eltávolítani attól, hogy megkoronázzák, mivel ő akarja megszerezni magának ezt a címet. Ezért elrabolja és börtönbe zárja béka barátját, de szerencsére Zora még időben a segítségére siet, majd egy hálás csók keretében a béka visszaváltozik jóképű herceggé. Még a ceremóniára is visszaérnek, és természetesen Zora fejére kerül a hercegnői korona, úgyhogy aztán boldogan éltek, míg meg nem haltak :)
Elég hosszú bejegyzés lett most ez, de nekem nagyon jól esett egy kicsit nosztalgiázni ezeken a dolgokon. Remélem másoknak is kedvet adtam felkutatni néhány régi kedvencüket, hogy aztán újra megemlékezzenek róluk :)

11 megjegyzés:

  1. Ezt a bejegyzést nagyon köszönöm! én is szinte ugyanezeket a meséket néztem, de soknak elfelejtettem már a címét, de így már tudom :))

    VálaszTörlés
  2. Nagyon szívesen, örülök, ha szép emlékeket juttattam az eszedbe :)

    VálaszTörlés
  3. Úristen de durva, én azt hittem a Békakirályt, a Legendát meg ezeket nem ismeri már senki!! Mindegyiket imádtam, amit most felsoroltál, én is köszönöm mert most megnézhetünk újra mindent ^^ Lili a virágangyal, ááááááá *-*

    VálaszTörlés
  4. Hehe, örülök, hogy sikerült szép emlékeket felidézned :) Én sajnos már nem mindegyiket tudom megnézni, de amit igen, azt rendszeresen felfrissítem :) A Lili, a virágangyalt úgy megnézném, de sehonnan nem tudom megszerezni :(

    VálaszTörlés
  5. Szilvi, írtam neked 1 mailt, de ide is bemásolom:

    Lili a virágangyal innen letölthető:
    http://dragonhall.bplaced.net/infusions/pro_download_panel/download

    Hamarosan még mások is. :)

    VálaszTörlés
  6. Javítva:

    http://dragonhall.bplaced.net/infusions/pro_download_panel/download.php?catid=171

    VálaszTörlés
  7. Köszönjük! Nagyszerű kis gyűjtemény! Puszi érte! EmmE

    VálaszTörlés
  8. Ez egy igazi meglepetés nekem!Én rajongtam/rajongok ezekért a mesékért, és olyan jó tudni,hogy nem vagyok vele egyedül.De az igazi meglepetést a Békakirály okozta nekem,mert eddig bárkivel beszéltem senki se ismerte!Azt a mai napig keresem.Nekem még VHS-en van meg,de már annyit néztem,hogy kikopott belőle a szín :P.
    Azért én a listához párat még hozzá írnék,biztosan ismeritek ti is ezeket is: Hüvelyk Panna(Sekai Meisaku Douwa: Oyayubi Hime,1978),Hófehérke film (1987),Vadhattyúk(Sekai meisaku douwa: Hakuchou no ouji,1977),Hattyúk tava (Hakuchou no Mizuumi aka Swan Lake,1981),Csizmás kandúr(1969),és a Lon-lon(Pandamaci kalandjai,1973)...Csak egy kis kiegészítés :)
    Üdv!

    VálaszTörlés
  9. Köszönöm szépen ezt az oldalt! Az összes gyerekkori kedvencem itt van :) Nem tudja valaki véletlen, hogy a békakirályt honnan tudom megszerezni? Nagyon meg szeretném nézni, de sehol sem találom! :(

    VálaszTörlés
  10. Én is a Békakirályt kutatva jutottam erre az oldalra és nagyon jó volt nosztalgiázni egy kicsit. :)

    VálaszTörlés
  11. Huhhh mennyi régi szép, kedves emlék tört elő belőlem most! Jól esett igazán nosztalgiáznom! ^^
    Kissyfur, Sailor Moon, Őslények Országa - ezek anno mind rongyosra néztem, meg is voltak nekem itthon kazettán!
    Imádom a meséket, most rengeteg ötletet adtál az elkövetkezendőkre, hogy miket nézzek meg! :) Köszi a tippeket! ^^

    VálaszTörlés