2011. június 13., hétfő

Csak úgy




Egy újabb nagyobb kihagyás után ismét jelentkezem. Mostanában valamiért nem nagyon éreztem késztetést a blogoláshoz, még azon is gondolkoztam, hogy törlöm az oldalam, de aztán arra jutottam, hogy néhány depressziósabb pillanat miatt csak nem szabad megválnom ettől a kis örömforrástól. Igaz, az utóbbi időben nem sok kedveset és szépet írtam ide, de attól még szeretek ide feljárni és visszaolvasni a gondolataimat, vagy csak magamba szívni az oldal atmoszféráját, ami a régi, gondtalan énemből táplálkozott, közben pedig bízom benne, hogy ez a hangulat újból rám ragad, és kis idő elteltével újra vidámabb bejegyzéseim születhetnek. Továbbra is törekszem arra, hogy visszanyerjem a régi formámat, de erőltetni nem fogom. Abba a hibába estem, hogy a velem történt szomorú eseményeket hamis mosollyal és boldogsággal próbáltam halványítani, aminek igazából semmi értelme nem volt. A mosolyom csak a külvilágnak szólt, bár talán magamat is hitegettem vele, miszerint "Nézzétek, minden rendben velem, jól vagyok", holott erről szó sem volt. Most már tudom, hogy nem szabad az ilyen komoly kaliberű dolgok után egyből vigyorogni és úgy tenni, mintha mi sem történt volna. Rossz dolgok történnek, amik hatással vannak ránk, máshogy viselkedünk tőlük, mint ahogy szoktunk, de ez nem baj, hiszen ezt a búskomorságot igenis meg kell élni, hogy utána megkönnyebbülhessen a lelkünk. Én most jutottam el odáig, hogy kellőképpen kiszomorkodtam magam, és végre elkezdhetek visszatalálni a régi, valódi önmagamhoz. A jól bevált módszerhez folyamodom, azaz csupa olyasmivel foglalom el magam, ami örömet szerez számomra. Nem fogom sajnálni magamtól az időt, visszatérek a régi hobbijaimhoz, újra előveszem a hímzéseimet, a rajzfüzeteimet, az írásra váró meséimet és alkotni fogok. Mindent meg fogok tenni azért, hogy visszahozhassam azt a Szilvit, akiről a bemutatkozásban lehet olvasni, mert nekem is hiányzik.

1 megjegyzés: