Ramaty egy nap

Végre itt a négynapos szünet, erre én mivel töltöttem a mai napomat? Haldokoltam. Merthogy konkrétan tényleg úgy éreztem, hogy menten meghalok, annyira rosszul voltam. Minden felvezetés nélkül, mint derült égből villámcsapás rosszul lettem, hasmenés, hányás, de úgy, hogy szinte le sem nyeltem két korty teát, már jött is vissza. Semmi nem maradt meg bennem, még az a pár szál ropi sem, úgyhogy borzasztóan le voltam gyengülve. Állítólag - bár én ebből nem sokat érzékeltem - vagy kétszer elájultam, és mint egy rongybabát cipeltek be az ágyba, közben pedig közel 39 fokos lázam volt. Állítólag valami vírust kaphattam el, csak tudnám, hogy honnan. Tegnap még teljesen jól voltam, ma reggelre döntött le a lábamról ez a betegség. Édesanyám meg a párom már olyan szinten aggódtak értem, hogy hívták az ügyeletet, és infúzióra akartak tenni, mert túl sok folyadékot vesztettem. Aztán vártunk másfél órát, de senki nem jött, addigra meg én már túl voltam a nehezén. Mostanra már egészen jól vagyok, bár egy kissé még szédülök meg fáradt vagyok az egész napos stressz miatt, de lényegesen jobban vagyok, mint voltam. Emberek, én nem is tudom mikor voltak utoljára ekkora fájdalmaim... állítólag folyton üvöltöttem, nem voltam magamnál, a családom teljesen kiborult. Aztán mikor jobban lettem, az én drága Viktorom még el is sírta magát amolyan férfiasan, egyem is meg... Nem akartam senkire sem ráijeszteni, ez engem is váratlanul ért, de a lényeg az, hogy már jobban vagyok. Mivel fertőző dologról van szó, ezért most mellőznöm kell minden emberi kapcsolatot, de remélem holnapra már teljesen jól leszek. Szeretném a maradék két napot kellemesebben tölteni, úgyhogy szigorúan betartom az édesanyám és Viktor által kiadott utasításokat, szóval most ropin, háztartási kekszen és kétszersültön élek. Hjaj, de nem hiányzott most ez :(