2010. augusztus 28., szombat

Dolgos hétköznapok



Mozgalmasan teltek az elmúlt napjaim, úgyhogy most bőven lesz miről beszámolnom. Először is talán azzal kezdeném, hogy meg voltak az első hivatalos munkanapjaim gyógypedagógiai asszisztensként, és meglepően jól éreztem magam az új környezetben. A kollégáim nagyon kedvesek és szimpatikusak, és a gyerekek közül is volt alkalmam megismerni néhányat. Ezen a héten az volt a feladatunk, hogy rendbe tegyük a saját termeinket, dekoráljunk és takarítsunk. Örömmel díszítettem ki a termet (hiszen asszisztensként ez főleg az én feladatom), mert mindig is nagyon szerettem csinosítgatni, kreatívkodni, és itt aztán van lehetőségem mindenre.

Azonban sajnos nem csak jó dolgok történtek velem; pár hete nagyon aggódtunk a kutyusunk, Fricike miatt, mivel a már meglévő faggyúmirigy daganatával gondok adódtak. Önmagában ez egy eléggé gyakori betegség idős kutyáknál, de az én kis jószágom sajnos szétrágta és elfertőzte a daganatát, és emiatt napról napra romlott az állapota. Szörnyen aggódtunk, hogy vajon mi lesz vele, hiszen több, mint tíz éves, és ennyi idősen talán már nem veszi olyan jól az akadályokat, illetve szó volt egy sürgős műtétről is, ami szintén kockázattal járt volna. Volt is néhány nehéz percünk, ugyanis a szétrágott seb borzasztóan csúnya lett, a dió méretű pukli tenyérnyire dagadt, szegény kis jószág pedig teljesen el volt kenődve, nem evett, nem mozgott, csak feküdt egész nap, még a farkát sem csóválta, ha simogattuk. Végül az oldotta meg a problémát, hogy a gyulladás magától kifakadt - ez mondjuk eléggé kikezdte a gyomrunkat, mert bizony nem túl guszta látvány, amikor egy ekkora sebből szinte ömlik a sok csúnyaság, de legalább jobban lett tőle. Pénteken elvittük vizitre, ott pedig végleg megnyugtattak minket, miszerint nem kell se műtét, se más komoly beavatkozás, csupán az eddigi gyógyszereit adjuk be neki, és akkor szépen fel fog épülni :)

Ezeken kívül pedig megmaradt utolsó szabad napjaimban befejeztem a tündéres hímzéseimet, amikről megpróbálok mihamarabb képeket is feltenni. Szerintem nagyon szépek lettek, már csak be kell őket kereteztetni, és mehetnek fel a falunkra. Aztán majd keresnem kell újabb varrni valót magamnak, mert rájöttem, hogy a keresztszemezés és a gobelinezés nem csak kreatív hobbinak és kikapcsolódásnak jó, hanem még meg is nyugtat. Tudom, ez egy picit ellentmondásos, hiszen ezek elég sok türelmet igényelnek (főleg a keresztszemes), de engem valamiért mégis inkább megnyugtatnak. Erre szokta a párom azt mondani, hogy biztos azért működök fordítva, mert Rák vagyok, és az is hátrafelé jár :P
A mai nap pedig újabb apró öröm ért; sikerült beszereznem gyermekkorom egyik kedvenc játékszerét, a buborékfúvót, amit én nemes egyszerűséggel csak bubifújónak hívok :D Régen nagyon sok ilyenem volt, de aztán valahogy elkallódtak, most meg észrevettem egy gyümölcs illatú példányt a boltban, hát muszáj volt lecsapnom rá :P Párom persze nem kicsit nevetett rajtam, sőt, még a bolti eladó hölgy is, mivel teljesen be voltam tőle zsongva, meg aztán amúgy is eléggé lelkes típus vagyok, de nem vettem rossz néven, mivel éreztem a hangjukból, hogy inkább aranyosnak találták a viselkedésemet, semmint szánalmasnak. Aztán ahogy hazaértem rögtön ki is próbáltam az új szerzeményemet, Fricike pedig megpróbálta elkapni a buborékokat, szóval jól szórakoztunk. A hangulatomat pedig csak tetőzi, hogy csodaszép esős, nyirkos, hűvös idő van :) Ez után a perzselő nyár után nagyon jól esik a lehűlés, bár sokakkal ellentétben én az év minden időszakában imádom a borús időt. Párommal el is gondolkodtunk azon, hogy nem csak rossz korba, de rossz helyre is születtünk, mivel mind a ketten a hideget pártoljuk, ezért talán az északi országokban jobban éreznénk magunkat. Van olyan hely, ahol az évi hőmérséklet még nyáron sem haladja meg a 11 fokot (édesjóistenemdejólehet)! Hát, ha már nem élhetek északon, akkor legalább az itteni őszt meg telet fogom várni, hátha jó kis zimankót hoznak magukkal :P

3 megjegyzés:

  1. Gondoltam körbenézek nálad, hátha van friss bejegyzés a munkádról és van :))
    meg is örültem ám neki!
    és annak még inkább amit olvastam! bár nem is vártam mást ;)
    örülök hogy a kutyusotok is jobban van! olyan szörnyű amikor az ember kedvence, családtagja beteg, és az a legszörnyűbb hogy nem tudja elmondani hogy mennyire rosszul érzi magát, mi fáj neki, stb.
    de rendbe jött!! és ez a lényeg! :)

    VálaszTörlés
  2. Örülök, hogy olyan helyen vagy, ahova végytál és ilyen nagy odaadással csinálod a munkád! Remélem én is megtalálom azt a szakmát, ami iránt érezhetek valami apró elhivatottságot - mindegy mekkorát, csak egy kicsikét ebből a fajtából. :)
    A kutyusnak jobbulást!
    A buborékfújó pedig teljesen normális dolog. Én ha egy szép játékot látok, rögtön kigúvad a szemem és a társaságom már rángat is odébb, mielőtt letagadhatnék 15 évet a koromból :D .

    VálaszTörlés
  3. Köszönöm mindkettőtöknek a kommenteket! :)
    Brigittém, tényleg nagyon rossz, amikor a kedvencünk beteg, mi pedig csak találgathatunk, hogy mi a baja. Szerencsére Fricike már tényleg sokkal jobban van :)
    Sayitame, neked pedig kívánom, hogy mihamarabb találd meg a hivatásodat, amit örömmel végeznél :) Egyébként a játékboltok előtt én sem tudok úgy elmenni, hogy ne nézegetném meg a kirakatot, sőt, be is szoktam menni és csak ámulok a sok szép játék láttán ^^

    VálaszTörlés