2010. augusztus 3., kedd

Csingiling és a nagy tündérmentés






Tegnap este sikerült megnéznem moziban az egyik legkedvesebb mesém, a Csingiling legújabb részét. Az első kettőt is imádtam, és a mostani rész sem okozott csalódást. Egyszerűen tüneményes volt! Még a kocsiban ülve, de még itthon sem tudtam levakarni a bárgyú mosolyt az arcomról. Megbűvölve, tátott szájjal néztem a mesét, és együtt nevettem a mozitermet betöltő pici gyerekekkel. Persze ők nevettek a leghangosabban - azt a tipikus, gyöngyöző gyermek-kacajt képzeljétek el - élmény volt így filmet nézni :) Persze a teremben egyedül a párom és én voltunk azok, akik gyerkőc nélkül, csak saját magunk örömére jöttünk megnézni ezt a mesét, de jó volt látni, hogy furcsálló pillantások helyett inkább kedves mosolyokat kaptunk. Olyan jó élmény volt ez a tegnapi, és nem feltétlenül csak a film miatt. Valahogy maga a hangulat volt az, ami megmelengette a szívemet. Nem tudom miként fogalmazhatnám meg ezt az érzést, de azt hiszem arról van szó, hogy ismét ráéreztem - nem számít, hány éves az ember, ha lélekben meg tudja őrizni gyermeki valóját, akkor mindig fiatal marad. Ez a tegnapi film nézése közben teljesen átjárta minden porcikámat, és tökéletes elégedettséggel töltött el. Ott ültem a teremben hatalmas mosollyal az arcomon, és boldog voltam, hogy mesét nézhetek, hogy majd elolvadok a szereplőktől és a történettől, és hogy ez az egész még mindig olyan természetes számomra. Jó érzés így élni.


"Emlékszel még a gyerekkorodra? Fel akartad fedezni a világot, terveket szőttél, ábrándoztál, élvezni akartad az élet minden egyes pillanatát. Mi lett az ábrándokból? Ó, ne legyints, ne mondd, hogy gondtalan, naiv gyerekkor. Akkor még tudtad, érezted, hogy azért vagy a világon, hogy átéld, és élvezd minden egyes pillanatát. Az a gyermek még mindig benned él, néha félénken szót emel, emlékeztet az élet ezerszínű szépségére, de te elhallgattatod. Majd holnap, majd jövőre, majd tíz év múlva. Folyton ezek a szavak... Te nem unod még? Már nem veszed észre az élet színeit, a tavasszal kipattanó rügyeket, az ősszel lehulló leveleket, vagy a fehér hópelyheket, nem érzed a levegő fűszeres illatát, nem állsz meg gyönyörködni egy szál virágban, a naplementében, vagy a csillagfényes éjszakában. Te csak rohansz, meg sem állsz. És mikor már megállnál, talán összeszorult szívvel érzed: már késő" /Szőke Józsefné/

3 megjegyzés:

  1. Én a Toy Story 3- at néztem meg, és hasonló érzések jöttek elő. Csak nekem az Andy féle érzések közelebb álltak, például van amit hátra kell hagyni a gyerekségből...de van ami helyet kap a szívünkben :)

    VálaszTörlés
  2. Én is szeretném majd mihamarabb megnézni az új részt! utána mindig jól érzem magam. kis boldogság pillangók szállnak meg ;)
    imádom nagyon!

    VálaszTörlés
  3. Hát igen, van, amit hátra kell hagyni, de a gyermeki érzések lényege mindig meg kell maradjon az ember szívében :) Egyébként a Toy Story 3 is jó volt, az is tetszett!
    Brigim, neked pedig előre is jó szórakozást a meséhez, szerintem neked is nagyon fog tetszeni :)

    VálaszTörlés