Egy előző bejegyzésem adta az ötletet arra, hogy bemutassam nektek azokat a filmeket, amiket én személy szerint a legrosszabbnak tartok. Ennek a postnak a lényege az, hogy szeretném kedves olvasóimat megóvni azoktól a lelki traumáktól és esetleges fizikai sérülésektől, melyek a lent következő filmek megtekintése után bekövetkeznének (pl. hirtelen agyhalál, fej falba való verése okozta sérülések). Tehát engem a legőszintébb jóindulat vezérel, mert aggódom embertársaim mentális és testi egészségéért. Lássuk mik azok, amiket NE nézzetek meg. Négy celluloid pazarlást hoztam most nektek, a sorrend pedig úgy értendő, hogy az első, amit említek a legkevésbé vészes, a legutolsó pedig amolyan "sírva rohanok az anyukámhoz"-veszélyességű.
Az első film a Macskanő Halle Berry főszereplésével.
Gondolom itt már többen erősen bólogattok, és bizony joggal. Bevallom én anno nagyon vártam ezt a filmet, mert a Macskanő egyike a kedvenc antihőseimnek. Michelle Pfeiffer brillírozott ebben a szerepben, na de Halle Berry... Na jó, tegyük azért hozzá, hogy ha a forgatókönyvet és a rendezést elrontják, akkor abból igen nehéz lesz jó mozit összehozni, hiába válogatják be a sztárvilág krémjét. Márpedig ezt a filmet irgalmatlanul elcseszték, egyszerűen nem akartam elhinni, hogy egy ilyen kultikus figurát ilyen szinten el tudnak baszarintani. Mert mit csinál Bogyó kisasszony Macskanő szerepében? Idegesen vigyorog és forgatja a szemeit, meg nagyon sandán néz. Wow. Belepréselték egy cafatokból összegányolt bőrcuccba, amiben még csak nem is szexi, inkább mint aki egy hentelős filmből szabadult volna, aztán ezzel elintézték. Mintha ennyivel el lehetne adni egy filmet. Mert oké, Héli Bogyó tényleg dögös, de most azzal akarták lekötni a nézőket, hogy a cicuska másfél órán keresztül csattogtatja az ostorát, miközben mindenki azt várta kocsányon lógó szemekkel, hogy mikor esik már ki a melle a ruhájából? Ja, meg a másik kedvencem, a főgonosz mesterien ördögi terve. Mivel akarja leigázni a világot? Egy arckrémmel. Bizony. Nagyon gonosz. Ja, mert ettől az arckrémtől betonkemény lesz a bőröd és nem érzel semmit. Hát igen, valamivel a női nézőket is meg akarták fogni. Hát, véleményem szerint elég gagyin sikerült. Ó, és ki ne felejtsem - hogyan lett bogyócskából Macskanő? Rálehelt egy tucat macska! Szóval higyjétek el, nem akarjátok megnézni.
A második a tiltólistán a Pokolba taszítva nevezetű horror (???) film.
Tudvalevő rólam, hogy nagyon, de nagyon szeretem a démoni megszállottsággal, átkokkal kapcsolatos filmeket. Mikor ilyen témájú mozikra kerestem rá, akkor találtam erre a darabra. Nagy érdeklődéssel vetettem bele magam, mondván biztos jó lesz, a trailer ígéretesnek tűnt, stb, stb. Aztán ahogy sodródtam a filmmel kezdett kiülni az arcomra az a tipikus kifejezés, miszerint "Mi a lósz.rt nézek én?" Már attól majdnem lementem hídba, ahogy az aktuális főgonoszunk kinéz. Mert hogy egy vén cigányasszonyról van szó, aki elmegy egy fiatal banki ügyintéző csajhoz, hogy haladékot kérjen a házát sújtó jelzálogra. Na most a néni úgy néz ki, mint aki egy éve nem látott vizet, szappant, és fogkefét, a bőre pedig a rohadás és oszlás közti állapotban van. Mikor a kérését megtagadják, jön a cigány átokkal, aminek a hatására a csajszikánkat egy gonosz szellem kezdi kísérteni, mielőtt elnyeli a pokol. Tudjátok, ez a film horrornak van beállítva, de nekem életem egyik legjobb vígjátéka volt. Mert bizony nagyon jópofa jelenetek vannak benne, pl. a csajszikánk fél másodperc alatt 20 liter vért veszít azzal, hogy spriccel az orrából a vér. Vagy az egyik látomása során hónaljig benyeli a halott nénike karját. De a fő kedvencem, a legeslegjobb jelenet mind közül, a jelenet, amelynek maradandó emléket kéne állítani az ez;
íme, így néz ki egy démoni megszállás alatt lévő kecske!
Ezt az elszánt, átszellemült (vagy átdémonult?) pofát nézzétek meg! Komolyan mondom, vagy fél órán keresztül hisztérikusan röhögtem rajta, miközben potyogtak a könnyeim, nem kaptam levegőt és csapkodtam az asztalom. Ennél abszurdabb filmes jelenettel én még büdös életemben nem találkoztam! Oscart a kecskének!
A következő a sorban a Hibrid című remekmű.
Régebben már írtam róla, de annyira maradandó élménnyel gazdagított, hogy muszáj újra megemlékeznem róla. Az ehhez hasonló vizuális váladékoknál kérdezem én azt, hogy mégis meddig megy el az ember, ha a józan ész határainak átlépéséről van szó? Mert hogy ez a film iszonyatosan beteg, az tuti, de az is, aki kitalálta. Mert ugyebár adva van két géntudós, akik létrehoznak egy hibrid lényt, amit mindenféle lény dns-éből kutyulnak össze, no meg azért csurran-cseppen bele némi emberi gén is. Ebből "születik" meg Nerd, akit jobb híján egy emberbe oltott kenguruként tudok legjobban jellemezni gyilkos méreggel a farkában, meg egy Pteranodont is megszégyenítő színes szárnnyal. Nerd néha felmutat ugyan emberi tulajdonságokat, de akkor is csak egy szörnyszülött, mégis anyuci úgy is babusgatja, mintha a kislánya lenne. Groteszk. Aztán hogy fokozzuk a hangulatot, Nerdecske felkínálja magát apucinak, aki készséggel le is fekszik vele (itt kezdett el felfordulni a gyomrom), de aztán egy hirtelen fordulattal Nerd fogja magát és nemet vált, így fiúvá válik és anyucira kezd pályázni. Kedvenc részem a filmben, mikor anyu megkérdezi, hogy az újdonsült hímnemű Nerd mégis mit akar, a válasz imígyen hangzik "Beléd hatolni". Úgyhogy anyuci - aki a saját dns-éből klónozza Nerdet, tehát gyakorlatilag tényleg az anyja - szépen meg lesz erőszakolva, de hogy pontot tegyünk az i-re, a film úgy végződik, hogy anyuci terhes a hibridtől. Na, éhesek vagytok még? :)
Az utolsó, egyben legszörnyűbb film a listámon, ami mindegyiket kenterbe veri és aminél haszontalanabb dolgot még nem láttam, az a Lizy és a Jeti című izé.
Ezt a filmet anno moziban néztük Viktorral. Emlékszem, hogy mennyire érdekelt, mondván végre egy újabb jópofa animációs film, ráadásul Sissiről szól, akit imádok, meg jeti is volt benne, amit meg Viktor imád. Gondoltuk naivan, telitalálat. Hogy mi mekkorát tévedtünk! Beültünk a moziba, és mikor elkezdőtött a film, kb. 2-3 perc után csak üveges, dülledt szemmel néztünk magunk elé a vászonra, a szánk tátva maradt a csodálkozástól, és néha összenéztünk, hogy ez most tényleg megtörténik velünk? Nem hiszem, hogy létezik ennél rosszabb film a világon. Olyan szinten szar és semmitmondó, hogy arra nincsenek is megfelelő szavak. Semmi humor nincs benne, egy erőltetett, gagyi szenvedés az egész. Ráadásul mikor Lizi, alias Sissi egy kiherélt kappan hangján szólalt meg, na akkor legszívesebben torokra mentem volna a rendezővel. Imádom Sissit, és ilyen otromba módon még sosem láttam őt kifigurázva. Viszont még ha ezt nem is nézzük, akkor is egy rakás szarról van szó, már bocsánat. Semmi humor nincs benne, a képkockák peregnek egymás után, valami történik a filmvásznon, de semmi értelme nincs és totál összefüggéstelen minden, egyszúval ez egy nagyon gyenge próbálkozás volt valami paródia-szerűségre. Eddig két filmnél volt az, hogy ki akartam menni a teremből, az egyik a Silent Hill első része, a másik pedig ez. Viktor nagyon győzködött, hogy tényleg menjünk ki, szenvedett ő is, mint a kutya, de úgy voltam vele, hogy ha kifizettük, meg is fogjuk nézni. Hát, maradjunk annyiban, hogy a végére ott tartottam, hogy inkább megnézem százszor a Silent Hillt egyedül a sötétben, mint hogy még egyszer végig kelljen szenvednem a Lizi és a Jetit. Életemben nem találkoztam még ennél fölöslegesebb, értelmetlenebb, bugyutább és bárgyúbb baromsággal, mint ez. Komolyan nem is értem minek csinálták meg.
Hát ez lenne az én 4 legrosszabb filmélményem, de ezúttal nem írom, hogy bátran ajánlom őket megnézésre, inkább azt javaslom, hogy kerüljétek el mindet messzire! :)
