Hello, it's me

Sziasztok!

Több, mint egy hónap hallgatás után ismét itt vagyok, bizony :) Jó érzés újra klaviatúrát ragadni, bár nem tagadom, hogy kicsit sem bánkódom a hosszas kimaradás miatt. Nem azért, mert így terveztem, vagy mert jól esett mellőzni a blogolást, hanem mert olyan sűrű heteim voltak, hogy tényleg csak hálni járt belém a lélek. Azért nem bánkódom, mert szükségem volt a feltöltődésre, úgy meg nem szeretek írni, hogy fásultságomban lefejelem a billentyűzetet. Megvártam, míg lecsengenek a kemény idők és most ismét itt vagyok, frissen, üdén (ez itt az irónia helye) :P
Rengeteg, de tényleg reeeeengeteg mindent történt velem az elmúlt időkben, most röviden ezekről szeretnék mesélni. Talán felsorolva nem tűnik majd olyan soknak, de nekem valamiért nagyon keménynek tűntek ezek a hetek. Az energia tartalékaim eléggé megcsappantak, szabályosan éreztem, hogy lemerül bennem az elem és csak azokra a dolgokra van energiám, amiket előzőlegesen bevállaltam, így a blog most picit háttérbe szorult. A munkahelyemen lecsengtek a nagy tennivalók, táncos fronton is most lesz egy kis pihim, szóval szeretnék visszatérni a blog szférába.

Nézzük csak mi is történt velem ezidáig.
A munkahelyi dolgok azért voltak húzósak, mert készültünk a farsangra. Nálunk ez minden évben nagy banzáj, idén pedig három produkcióban is közreműködtem a gyerekekkel. Tavaly erre nem volt példa, idén viszont sógorostul jött minden, de nagyon élveztem :) Két osztállyal csináltunk egy közös táncot a Singing in the rain-re, ezt én koreografáltam és tanítottam be, nagyon élveztem :) Ügyesek voltak a gyerekek és igazán türelmesek is, mert mindig szó nélkül jöttek próbálni még akkor is, mikor már unalomig ismételtük a lépéseket. Nagyon boldog voltam, hogy együtt táncolhattam velük, és a visszajelzések is azt mutatták, hogy megérte ennyit készülni. Végül másodikok lettünk a farsangi vetélkedőn ezzel a táncunkkal, szóval irtó büszke voltam a kicsikre ^^

Ezen kívül a tánc szakkörben is felléptem, ahol egy hip-hop ihletésű táncot mutattunk be a felső tagozatosokkal. A poén az egészben az volt, hogy a fiúkkal táncoltam, így nekem is fiúvá kellett válnom. Volt körszakállam, borostám, fuxom, baseball sapkám, abszolút átszellemültem :P Persze a gyerekek teli szájjal nevettek rajtam, de mi másról is szólna a farsang, ha nem arról, hogy a felnőttek hülyét csinálnak magukból a gyerekek kedvéért? :P Minden esetre ezt is nagyon élveztem, ügyesen lenyomtuk a táncot, utána pedig átszellemülten bohóckodtunk a kollégákkal és gyerekekkel egyaránt.
Aztán a farsang napján beszerveztek az alsósok táncába is, szóval oda is gyorsan beálltam :P

Hastánc fronton is voltak ám események. Némelyik még novemberre nyúlik vissza, de akkor valamiért nem meséltem róla, úgyhogy most pótolok mindent.

Szóval novemberben volt egy jótékonysági fellépésem, ahol egy olyan óvodát támogattunk, ahová csupa hátrányos helyzetű gyermek jár. Talán szakmai ártalom, de ha már gyerekekkel foglalkozok a hétköznapokon is, úgy éreztem szívügyem ebben is részt venni és jelentkeztem fellépőnek. Kivételesen nem arclerobbantós táncot terveztem vinni, inkább valami misztikusat, de könnyedet. Eivor Í Tokuni című száma régóta nagy kedvencem, szerintem ennek a nőnek zseniális és különleges hangja van, így végül erre a nótára táncoltam. Általában utolsó pillanatban dobom össze a koreóimat, de ez annyira megihletett, hogy elég hamar elkészültem vele. Kicsit sámános hangulatú dolgot képzeltem el sok modern mozdulattal, és a végeredmény egész jó is lett, én legalábbis elégedett voltam vele. Hoztam néhány fotót az estéről és videót is a táncomról:

A videón az én táncom 1:15:45-től kezdődik, de javaslom, hogy nézzétek meg a többi előadót is, remek táncokat láthattunk aznap este :)

Ugyanezt a koreót eltáncoltam még Tóth Réka Anna egyik estjén is, ami egy családias hangulatú előadás volt. Erről nincsenek fotóim, de itt is nagyon jól éreztem magam :) 

Aztán január elején volt a David Bowie emlékest is, amire szintén jelentkeztem fellépőnek. A No Control-ra táncoltam és bevallom, ez volt táncos pályafutásom eddigi legnehezebb kihívása. Ahhoz vagyok hozzászokva, hogy kemény, ütemes, ritmusos zenékre táncolok, na de amikor egy igazán elvont művészlélek muzsikáját kell átültetni hastáncba, na az igazi kihívás. Bevallom, szenvedtem is a koreóval rendesen. Persze utolsó percig húztam-halasztottam, így nem volt időm rendesen kigyakorolni, ami végül meg is látszott az előadásomon. Kétszer is lefagytam tánc közben - konkrétan kikapcsolt az agyam, azt sem tudtam hol vagyok. Az eleje még rendesen ment a koreónak, aztán jött egy rész, amivel az otthoni gyakorlásaim során is rendesen küzdöttem, élesben pedig szépen belesültem. Jöttek a sablon mozdulatok, mondván valamit csak táncikáljak már, aztán visszataláltam a koreóhoz. Néhány ütemmel később azonban megint elvesztem... Van már ugyan színpadi tapasztalatom, de az ilyen lefagyás újdonság volt számomra, sosem tapasztaltam ilyesmit. Mégis mit csináljak? Tekeregjek random, hogy ne csak ott álljak, mint egy birka, vagy imprózzak valamit, ahonnan esélyem sincs visszatalálni a koreómhoz? Végül tekeregtem, hogy aztán az utolsó néhány ütemre ismét visszataláljak. Mit ne mondjak, nem ez volt életem legsikerebb fellépése, nem is voltam büszke magamra. Jó tanuló pénz volt, akkor megfogadtam, hogy többé egyetlen táncot sem hagyok az utolsó pillanatra. 

És a legutolsó táncos élményem ismét Tóth Rékához kötődik, ugyanis megrendezte a szokásos táncszínházi előadását, mely a Rituálé címet viselte. Imádtam a témát, mágia, boszorkányság, misztikum! Remek lehetőségek voltak, amiket el lehetett táncolni, pl. megelevenedett a boszorkányégetés, a főnixek, a succubusok, a démonok, a karma, az élet fája, csupa spirituális dolog. Én voodoo papnőként léptem színpadra, és azt kell mondjam, ez a fellépésem is nagy kihívásnak bizonyult. Mikor felötlött bennem a téma nem gondoltam arra, hogy erre nem hozhatom a tőlem jól ismert táncot és hangulatot, valami egészen mást kell mutatnom. Bele kellett csempésznem az igazi voodoo hangulatot, az afrikai hatást, a New Orleans-i ágazatot, meg kellett értenem ennek a vallásnak a hátterét ahhoz, hogy megfelelően színpadra tudjam vinni. Rengeteg ragga táncos videót néztem és igyekeztem leutánozni a mozdulatokat. Szerencsére a kosztümömmel sok teendő nem volt, a nadrág és a felső a novemberi fellépésemből pont jó volt hozzá, ahhoz már csak egy felső ruházatot varrattam, na de a kiegészítők... Szerettem volna cilindert. Láttam néhány videót a youtube-on, hogy miként lehet jóga matracból cilindert csinálni, de annyira nem volt hozzá türelmem, hogy hagytam a fenébe :D Végül a meglévő kalapjaim egyikét turbóztam fel, elég jóra sikerült szerencsére. Tollakat, koponyákat, egyéb apróságokat ragasztottam rá, közben pedig rendesen anyáztam, mert a ragasztópisztoly és én nem vagyunk jó barátságban :P Volt egy botom is, amire a maradék csontokat és tollakat kötözgettem, összhatásában nagyon ütős kis összeállítás lett. 

Eljött a fellépés napja, úgy éreztem teljesen fel vagyok készülve, itt már nem lesz semmi baj. Kimentem elpróbálni a táncomat, ahol egy kellemetlen dologgal szembesültem - az otthon kigyakorolt bot-letétel ennél a nagy színpadnál nem egészen úgy jön ki, ahogy elterveztem. Míg otthon pont a szoba elejére került a bot (s így volt helyem táncolni), a helszínen kb. a színpad közepére került, így tánc közben folyamatosan át kellett ugrálnom rajta... Bele is sültem a próbán a táncba, mert folyamatosan azt néztem, hogy tudom kerülgetni az a kib... khm, nyavalyás botot. Pedig már a próbán is nyomták nekem a többiek a zaghareet-et, olyan jó volt hallani, erre a felénél lefagytam. El tudtam volna süllyedni szégyenemben. Azt gondoltam, hogy velem ez nem történhet meg megint. A Bowie est is olyan kellemetlenül jött ki számomra, de itt, nagy színpadon nem fagyhatok le. Így aztán a backstage-ben folyamatosan nyomattam a koreómat, próbáltam átvariálni úgy, hogy a bot a színpad elejére kerüljön. Kicsit meg is változott, de mikor eljött az én időm sikerült a színpad elejére letenni a botot... és akkor leesett a kalapom XD Komolyan nem akartam elhinni, hogy ez megtörténik velem! :D Ha nem a bottal szerencsétlenkedek, akkor a kalapom hullik le a fejemről, fantasztikus. Na de lélekjelenlét meg volt, gyorsan visszacsaptam a fejemre, ennek következtében az összes hajam az arcomba tódult, így úgy néztem ki, mint Samara a Körből. Csináltam tök jó koponya sminket is, hát abból egy darabig nem sok látszott. Mikor végre eldobhattam a kalapot kisöpörtem a hajamat az arcomból és végre felszabadultan táncolhattam. Megint jött a zaghareet (ez afféle biztatás a törzsi hastáncban, elismerés a többi táncostól, hihetetlenül fel tudja spanolni az embert), én nyomtam a ragga fúziót, és igen, sikeresen eltáncoltam a koreómat. A kis gikszer ellenére büszke voltam magamra, jól sikerült a fellépés, utána pedig annyi, de annyi elismerő bókot kaptam a többi táncostól, hogy azt hittem mentem szárnyakat növesztek :) Még a meghívott külföldi előadóval is szóba elegyedtem, aki már a tavalyi ördöghalas produkciómat is imádta, leírhatatlanul jó érzés volt ennyi kedves bókot kapni :) Na de elég a szócséplésből, hoztam nektek erről is képeket. Videó még sajnos nincs, de ha lesz mindenképpen megosztom veletek.

Néhány telefonos kép

Bosnyák László fotói

Bősz Attila fotója

Amúgy kicsit sajnálom, hogy nem készültek rólam "mozgalmasabb" fotók, pedig elég extra mozdulatokat csempésztem a táncomba, de úgy látszik azokat nem sikerült lencsevégre kapni. Oda se neki, majd ha lesz videó lehet látni mindent :) Nagyon élveztem a fellépést, iszonyat jó volt a hangulat megint, és alig várom, hogy ismét együtt táncolhassak a haza törzsis közösséggel :)

Ja, amúgy mostanában felcsaptam cikkírónak is. A Törzsi Szelence nevű oldalon jelent meg néhány cikkem és hamarosan írok majd oda újat, pont a Rituálés előadásról. Jól esik, hogy ilyen téren is részese lehetek a hazai törzsi szférának, úgy érzem, hogy befogadott egy nagy család :) Aki érdeklődik a törzsi hastánc iránt, annak szívből ajánlom, hogy böngéssze át az oldalt, biztos fog találni kedvére való dolgokat - sok-sok háttérinfó, események, cikkek találhatók az oldalon tele érdekességekkel. Aki pedig nem ismeri még ezt a táncműfajt, annak pont ezért ajánlom az oldal nézegetését :P

No azt hiszem mostanra befejezem a szócséplést. Aki volt akkora hős és végig olvasta mindezt, annak jár egy piros pont. Hamarosan ismét jelentkezem, szépen visszaszállingóznak a megszokott bejegyzések a blogra, addigis mindenkinek szép napokat kívánok! :)

Életmód project - 20.

Sziasztok!

Ha jól néztem kb. október közepén volt utoljára életmódos bejegyzésem. Magyarázkodni nem szeretnék, egyszerűen úgy alakultak a napjaim, hogy a vasárnapokon mindig valami más kapott helyet, de most itt vagyok és jelentkezem a nem túl érdekfeszítő életmódos tapasztalataimmal :P

Mióta kihagytam kissé ezt a bejegyzés típust leginkább a táncpróbáknak éltem, így a mozgás napi szinten jelen volt az életemben. Minden áldott nap gyakoroltam, hogy a Japán Kertes fellépésünkön a legjobb formámat tudjam hozni, és persze a lányokkal is összejártunk gyakorolni. Napi 3-4 órákat táncoltunk közösen a csajokkal, én meg itthon szinte minden szabadidőmet erre áldoztam, szóval kijelenthetem, hogy baromi kimerült voltam. Tornázás is volt azért közben, mert a folyamatos próbákba is bele lehet gágyulni, és a könnyed kardio edzés monotonitása jól esett a fáradt idegrendszeremnek. De nem szeretnék hőst játszani - azért olyan sokszor nem kaptam elő a dvd-met, mert tánc után örültem, ha éltem. Néha kellett, de zömében a próbák után kiterültem, mint a gyalogbéka. A fellépés óta pedig pihenő üzemmódban vagyok, úgy gondolom ennyi gyakorlás és készülés után jár annyi nekem is, hogy kicsit punnyadhassak :P No persze most már lassan vissza kell állni a megszokott életritmusba, mielőtt nagyon elkényelmesednék, úgyhogy ma fel is pattanok kicsit a szobabiciklire, közben meg nézek valami karácsonyos filmet :P

Ételek terén nem voltam most túlzottan kreatív, ugyanis mindenre volt időm, csak receptek vadászására nem. Igazából nem bánom, lesz még időm és alkalmam nyugisabb időszakokban kísérletezni. Azért mondjuk a hűvös, őszi idő tartogatott új ízeket, pl. amikor csak tehettem két pofára zabáltam a sütőtököt, most pedig megint rákattantam a gránátalmára.

Ja, és csak hogy megemlítsem, bizony volt egy kisebb zabálásom is. Viktor ugyanis a mai napon lett kerek 30 éves (jééééj!), ennek okán pedig tegnap kifosztottuk családostul a Trófea éttermet :P Nagyon jól éreztük magunkat és nagyon finomakat ettünk. Szerencsére azért volt annyi önkontrollom, hogy miután már majdnem tele voltam nem ettem tovább. Most csak azért, mert 6000 Ft-ért korlátlanul ehetek nem fogok mindenbe belekajálni, hogy aztán meg rosszul legyek. A Márton napok miatt rengeteg finom liba étel volt kapható, én főleg libalevest eszegettem (hatalmas levesrajongó vagyok, kétszer is szedtem belőle), de a szarvaspörköltet is kipróbáltam. Csipegettem még egy kis hidegtálat meg elcsábultam az örök kedvenc profiterolra, utána viszont már csak gyümölcsöket szemeztem. Igazából visszagondolva egyáltalán nem voltam mértéktelen, szóval adtam magamnak egy pacsit :D

Az itthoni kaják, mint mondottam volt nem nagy számok, de azért mutatom őket:

Póréhagyma, sonka és egy kis füstölt sajt. Bolondulok érte *.*

Gyerekkorom kedvence a tejbegríz, de ezúttal készítettem hozzá egy kis karamellizált fahéjas almát. A karamellhez nádcukrot használtam, szerintem a lehető legjobb választás ilyesmihez.

A füstölt sajt almával és lilahagymával is finom :P Először nem tudtam, hogy milyen lesz együtt ez a három íz, de végül egész jó egységet alkottak.

Ha ősz, akkor sütőtök! Megszámolni sem tudom hányszor készítettem, nagyon szeretem ^^

A pho leves sem maradhat ki, ezeken a hűvös őszi estéken különösen jól esik egy tányér forró leves.

Annyira nem felismerhető, de körözöttet készítettem - nagyon pikánsra sikeredett a Tabasco-tól, szóval nem egy hagyományos verzió volt :P Zöldségekkel és pirítóssal ettem.

Igen, már megint füstölt sajt, ezúttal paradicsommal :P Mit csináljak, nagyon szeretem :D

Ázsiai fűszerezésű wokétel sárga húsú kaliforniai paprikával, cukkinivel, hagymával és garnélával.

A fenti garnélás wokételből két adagot készítettem, de a másodikhoz adtam még tojást is, hogy kicsit feldobjam és ne egyem két este ugyanazt.

Kövezzetek meg, de nálam a fokhagymás-vajas pirítós verhetetlen! Egyszerűen imádom, ráadásul Viktor olyan finoman készíti ^^ (jó, tudom, hogy ezt nehéz elrontani, de ha ő csinálja tényleg finomabb :D)

A tükörtojás is gyakori vacsora nálunk :)

Készítettem újhagyma krémlevest is, nagyon szeretem, mert erőteljes ízű és laktató.

A bűnbeesés most egy adag hagymás csirkés kínai tészta képében volt jelen :P

Végre idén először ehettem gránátalmát, ami az egyik kedvenc gyümölcsöm! Eddig szinte megfizethetetlen volt, de most egész jó áron sikerült szereznem belőle.

Gyerekkorom másik kedvenc csemegéje, amit így kép alapján lehet fel sem ismertek - ez bizony mézes dió ^^ Régen édesanyám csokoládé helyett adott egy fél marék diót pici mézzel és ezzel ki is volt elégítve az édesség utáni vágyam. Mai napig nosztalgikus érzések fognak el, ha ilyet csemegézek :) Persze a fél marék mértéket szigorúan betartom, annál több már eléggé hízlaló lenne, de mivel a méztől amúgy is elég édes finomság, nem is kíván belőle többet az ember. Ekkora mennyiségben viszont még egészséges is :)

Remélhetőleg két hét múlva jelentkezem a következő élménybeszámolóval, addigis szép napokat nektek! :)

Életmód project - 11.

A legutolsó ilyen bejegyzés óta 3 hét is eltelt - nem szeretnék nagyon magyarázkodni, egyszerűen túl kimerült voltam, nem is figyeltem mindig oda a fényképek készítésére, márpedig ezek tudatában fölösleges lett volna nekiülnöm bejegyzést írni. Mostanra viszont sikerült kissé összeszednem magam legalább annyira, hogy megírjam az eddigi tapasztalataimat.


A három hétből kettőt masszív felkészüléssel töltöttem, ami minden energiámat elszívta. Felléptünk egy hastánc esten, ahová egy teljesen új koreót vittünk. Ezt kb. másfél hónap alatt dobtuk össze és enyhén szólva szükségünk volt minden adandó alkalomra ahhoz, hogy próbáljunk, így a szokásos heti egy alkalom helyett heti kétszer próbáltunk másfél-másfél órát, de volt, hogy kettőt is. Na már most egy átdolgozott, utazással teli munkanap után olyan szinten voltam kimerült, hogy fel lehetett volna mosni velem a padlót, de azért mentem és végig csináltam lelkiismeretesen a felkészülést, hiszen ez közös érdekünk volt.


A próbák nagyon intenzívek voltak. Az izmaim rettenetesen be voltak durranva, hiába melegítettünk és nyújtottunk fél órákat. Annyira sokszor ismételtük a mozdulatokat, hogy egy idő után már mindenem merő görcsben állt, de ezt a többiek is hasonlóképpen érezték. Azt hiszem ez a heti két próba úgy átdolgozott, mint még semmi. Ezek fényében plusz tornázásra már sem időm, sem erőm nem volt az egyéb teendőim mellett (elvégre a háztartás sem megy magától). A harmadik hét a mostani volt, amit megérdemelt pihenéssel töltöttem. Nem tornáztam és nem táncoltam, egyszerűen pihenésre volt szükségem. Szerencsére most már kicsit lazább hetek várnak rám, ugyanis véget ért a tanítás az iskolákban, így mi is kicsit feltöltődhetünk. Habár a nyári szünet számomra még nem kezdődik el, azért így is könnyedebb lesz a helyzet, mint volt.


Éééés ami a nyárral együtt jár az az, hogy lassan kezd elmenni az étvágyam :P Nem tudom ti hogy vagytok vele, de én 25 fok fölött nem nagyon kívánok enni. Sokkal kevesebb ételt fogyasztok, mint általában, és azoknak a minősége is megváltozik. Mivel megérkeztek a csodás nyári zöldségek, gyümölcsök, így változatosabb ételeket tudok kitalálni magamnak. Lelkesen bújom is a netet jó kis receptek után kutatva :)

És ha már receptek, akkor nézzük is a mostani képdömpinget:

Soba tészta hidegen (ez hajdinából készül és amellett, hogy sokkal egészségesebb a megszokott tojásos verziónál, még nagyon finom is), hozzá pedig egy kis szójás halleves újhagymával. A tésztát pálcika segítségével mártogattam a levesbe, valami mennyei volt. Édesség gyanánt epret csemegéztem.

A jó öreg rántottát nem lehet megunni, főleg ha póréhagymával készítik el :)

Készült egy kis lecsó is tanyasi csirkemellel.

Volt úgy, hogy csak epret kívántam.

Japán ízvilágú grillzöldség - cukkini, ceruzabab és gomba volt benne, amit szójaszósszal és ötfűszer keverékkel ízesítettem.

Édesanyám isteni meggylevesének nem tudtam ellenállni :P

Pho leves - nagyon lightos az ízvilága, de én pont ezért szeretem :)

Muszáj volt lecsapni néhány nektarinra is, nagyon szeretem ^^

Mini szendvicskék vajjal, piros arannyal, szalámival és póréhagymával. Igaz, nem a legdiétásabb, de piszok finom volt *.*

A megmaradt cukkiniből és ceruzababból ezúttal mediterrán ízvilágú étel készült, gyros fűszerrel pároltam össze őket.

És igen, a legkedvencebb gyümölcsöm is képviselteti magát! :D Amint megláttam, hogy lehet kapni görögdinnyét, muszáj volt vennem és nem is csalódtam. A kora nyár ellenére már isteni finom édes, nem kásás. Azóta elég sűrűn eszek vacsorára görögdinnyét.

Fűszeres csirkemell vegyes zöldségkörettel. A zöldség kifogott rajtam, túl soknak bizonyult :P

Igen, képes vagyok kettő darab kovászos uborkát fogyasztani vacsora gyanánt :P De ez nem ám akármilyen kovászos uborka, ezt anyósomék csinálják, és az bizony veszedelmesen finom! ^^

És természetesen nem maradhat ki egy kis müzli sem :)

Hát ennyi lett volna mostanra, két hét múlva újra jelentkezem.

Addigis kitartást mindenkinek a meleghez és ha van jó zöldséges receptetek, meg sütés nélküli egészséges édesség receptetek, írjátok meg kommentben :)

Életmód project - Ötödik hét

Ez most egy septében összerakott, gyors bejegyzés lesz, mivel nem igazán tudtam most foglalkozni a bloggal. Mi is javában húsvétolunk, ha tehetjük pihenünk, kirándulunk, én közben ruhát varrok, gyakorolok, szóval elég sokfelé szakadok egy időben, de azért nem szeretném kihagyni ezt a rovatot.
Mozgás terén még mindig a tánc van jelen. Jövő hét szombaton lesz a versenyem, így minden szabad percemet próbálásra szánok, és ami azt illeti rám is fér. Sosem árt tökéletesíteni egy jónak hitt mozdulatot, mert minél többet dolgozok rajta, annál kiforrottabb lesz. Izomlázam már rég nincs, annyira beálltak az izmaim és megszoktam az állandó gyakorlást, hogy meg sem érzem, ha fáj valamim :D Holnap pedig ha minden igaz - és Murphy bácsi sem akar kicseszni velünk -, akkor megejtjük az első tavaszi piknikünket a Duna-parton, a jól bevált kis sétáló helyünkön :) Igazából ma akartunk menni, de mikor elkezdtünk volna készülődni, leszakadt az ég :/ Mivel ez egy fél napos program minimum, nem akartunk úgy nekilendülni, hogy közben bőrig ázunk. Tudom, ilyen ez az április, de bízunk abban, hogy holnap egy fokkal jobb idő lesz. Reggel ahogy felébredünk összekapjuk magunkat, legyártjuk a finomságokat, amik a piknikhez kellenek, utána pedig irány a természet :)
Kaják terén megint nem sikerült sokat fényképeznem, de büszke vagyok magamra, mert alig-alig csaltam. Az édesanyám féle húsvéti süteményeket természetesen megkóstoltam, de nem vesztettem el a fejem a sok édesség láttán, sőt - igazából a sós ízeket egyre jobban kívánom, míg régen folyton édességet ettem volna. Nem baj, én ennek csak örülök :P

Egy kis pikáns fűszerezésű csirkemell, hozzá mediterrán zöldségek zöldfűszerekkel, egy kis epres-banános smoothie és egy almás-fahéjas müzlis joghurt édesítőszerrel. Az egyik legfinomabb vacsorám volt az utóbbi időben ^^

Ez már a húsvéti menüből van, azokat bőszen fényképeztem :P Ez csak egy kis tavaszi zöldségleves, a színe pedig azért ilyen jó kis piros, mert telepakoltam erős pistával :D Én jóformán minden sós ételhez teszek erős paprikát, levesekhez meg pláne. Igaz így a jó kis zöldségíz kissé háttérbe szorult, de hát na... :D

Egy isteni finom és egyszerű saláta is járt az ebéd mellé. Vettem egy sima salátakeveréket, ahhoz hozzáadtam 3 szeletelt paradicsomot és egy fej csíkokra vágott lilahagymát, meglocsoltam citromlével, pici extra szűz olíva olajjal, sóval, borssal és kész is volt. Erős függőséget okoz :P

Ez pedig az ünnepi főétel volt, amire kifejezetten büszke vagyok - részletes húsvéti beszámoló lesz majd, de ezt muszáj vagyok előbb megmutatnom :P Szóval ez egy fokhagymás joghurtban pácolt tanyasi csirkemellfilé őzgerincformában sütve. Hihetetlenül egyszerű elkészíteni: csak kibéleljük a formát bacon szeletekkel, ráhalmozzuk a vékony szeletekre vágott, előző este bepácolt fokhagymás-joghurtos csirkemellet, sózzuk, borsozzuk, majd megtöltjük póréhagymás-cukkinis-gombás töltelékkel. A maradék husit rátesszük és pár szelet bacont is, hogy ellepje, majd kb. fél óra alatt megsütjük. A csirkemell olyan szinten vajpuha lett ettől a pácolástól, hogy szinte rágni sem kellett :D Az ízek is remekül passzoltak egymáshoz, mert a fokhagymás joghurtos csirke és a kakukkfüves-bazsalikomos zöldségtöltelék szuper párost alkottak. Bulgurral és a fenti salátával tálaltam. 

Ez pedig a tegnapi vacsim - a megmaradt fokhagymás-joghurtos csirkemellet simán kisütöttem, megettem hozzá a megmaradt zöldséges tölteléket, salátát és egy pici bulgurt, majd mindehhez egy bögre házi kaukázusi kefirt ittam. 

Hát most az ünnepek miatt azért van habzsi-dőzsi, de igyekszem mindent mértékkel fogyasztani. Milyen szerencse, hogy a klasszikus húsvéti kaja - a sonka és a tojás - simán fogyasztható számomra is anélkül, hogy bármiféle bűnbe esnék :P 

Egyelőre ennyi lenne, addig is mindenkinek kívánok további jó húsvétolást! ^^

Életmód project - Harmadik hét

Újból vasárnap, újból beszámoló.
Nem volt egyszerű hetem, hiszen a betegségből való kilábalás után vissza kellett rázódnom a munkába. Ismét megtapasztaltam milyen kimerült tudok lenni, ha reggel 6-kor elindulok itthonról és csak este 6-ra érek haza, és hogy milyen szinten nincs kedvem semmihez sem a fejemből való kifelé bámuláson kívül. Azért persze igyekeztem erőt venni magamon és próbáltam odafigyelni az életmódomra.
A mozgás a közelgő tánvcersenyem miatt most nem jelent problémát, hiszen napi szinten gyakorolok. A két szóló legalább napi másfél óra mozgással jár, ennyi ideig minimum gyakorolok, úgyhogy alaposan át vagyok mozgatva (és nem volt még nap, amikor nem izomlázzal keltem volna fel az ágyból). Mivel örömmel gyakorolok, ezért a mozgást jelen esetben nem kényszernek élem meg, hanem szórakozásnak és persze nagyon komolyan is veszem, hiszen tétje van. Ellenben az étkezés még mindig a gyenge pontom... Ugye meg volt a kezdeti lelkesedésem, mondván ó, na majd most minden napra új kaját találok ki magamnak és minden nap főzök, meg új recepteket keresek és milyen jó lesz majd - aha, ez egészen addig volt így, míg a második melós nap után nem zuhantam be a székembe félájultan :D A mozgás nem jelent most gondot, mert muszáj készülnöm a versenyre (és táncra amúgy is előbb rávehető vagyok, mint aerobic edzésre), na de az étkezés... Hát vívtam pár csatát magammal ezen a héten. Nagyon nem volt kedvem munka után nekiállni mindenféle finomság készítésének, sőt, valamelyik nap még majdnem arra is rávetemedtem volna, hogy vegyek egy zacskós rament oszt csókolom :D Szerencsére van nekem egy hűséges lelkiismeretem Viktor személyében, aki minden egyes megingásomkor figyelmeztet arra, hogy figyeljek oda a kajára, s hála neki sikerült betartanom a normális étkezéseket ezen a héten is. Érdekes, pont a fordítottját képzeltem el a helyzetnek, hogy majd a mozgás esik nehezemre és az ételekkel, főzéssel nem lesz gondom. Lényeg a lényeg, ezt a hetet is sikeresnek érzem több szempontból. Persze a visszarázódás még tart, hiszen a sok hetes elhanyagolást nem lehet csak úgy egyik napról a másikra kiradírozni, de határozottan könnyebbnek érzem a dolgot, mint az elején. Néha megküzdök az esti fáradtsággal és lustasággal, de végül mindig győzök önmagam fölött és nem hagyom el magam.
Kajamustra szempontjából ezek voltak terítéken:

A jól bevált fűszeres csirkemell egy kis fokhagymás-joghurtos salátával, meg egy alma.

Erdei gyümölcsös, cukormentes müzli és ismét egy alma.

Ismét csirkemell, de ezúttal körözött és tönkölykenyér ment hozzá.

A körözött és a tönkölykenyér ismét jelen van, ha pedig bal oldalt egy szelet Sacher tortát láttok, akkor valószínűleg hallucináltok :D Na jó, nem - ez volt a heti bűnözésem. olyan szinten megkívántam egy kis sacher tortát, hogy nem bírtam neki ellenállni, de onnantól kezdve már semmi bűnözést nem engedtem meg magamnak - ennyi pedig talán még belefér.

Mivel ezer éve nem ettem halat, jó ötletnek tűnt készíteni egy kis zöldfűszeres, roston sült lazacot újhagymás párolt gombával. Hihetetlenül finom volt és nagyon jól esett. Mellé volt még egy kis maradék körözött, de az végül nem fért belém :D

Erdei gyümölcsös müzli és egy kis lilahagymás-tabasco-s joghurt rozskenyérrel.

Ez volt a kedvencem - a másik megmaradt lazacszeletet szójaszósszal sütöttem meg, ahhoz pedig mediterrán zöldségmixet készítettem zöldfűszerekkel. Mint látjátok Olaszország és Japán egész jól megfér egymás mellett egy tányéron :D

Ez pedig a hétvégi ebéd volt, ami igazából annyira nem nagy dolog, de nekem nagyon jól esett. Készítettem egy kis tárkonyos ragulevest, mert ezer éve nem volt már.

Második fogásnak egy premier kaja volt, ez ugyanis hortobágyi töltött burgonyagombóc. Olyasmi, mint a hortobágyi palacsinta, csak krumplis tésztába van töltve a darált hús. Életemben nem készítettem még ilyen macerás kaját, komolyan a wellington szelet smafu ehhez képest, de megérte, mert nagyon finom volt :) Persze csak ebédre fogyasztom, mert a krumpli este már nem fér bele, de Viktort azt hiszem semmi nem fogja visszatartani attól, hogy ilyet vacsorázzon :P

Hát ennyi lett volna ez a hetem. Kíváncsi vagyok mit fog hozni a jövő hét, addig is mindenkinek további kellemes vasárnapot kívánok :)