Hello, it's me

Sziasztok!

Több, mint egy hónap hallgatás után ismét itt vagyok, bizony :) Jó érzés újra klaviatúrát ragadni, bár nem tagadom, hogy kicsit sem bánkódom a hosszas kimaradás miatt. Nem azért, mert így terveztem, vagy mert jól esett mellőzni a blogolást, hanem mert olyan sűrű heteim voltak, hogy tényleg csak hálni járt belém a lélek. Azért nem bánkódom, mert szükségem volt a feltöltődésre, úgy meg nem szeretek írni, hogy fásultságomban lefejelem a billentyűzetet. Megvártam, míg lecsengenek a kemény idők és most ismét itt vagyok, frissen, üdén (ez itt az irónia helye) :P
Rengeteg, de tényleg reeeeengeteg mindent történt velem az elmúlt időkben, most röviden ezekről szeretnék mesélni. Talán felsorolva nem tűnik majd olyan soknak, de nekem valamiért nagyon keménynek tűntek ezek a hetek. Az energia tartalékaim eléggé megcsappantak, szabályosan éreztem, hogy lemerül bennem az elem és csak azokra a dolgokra van energiám, amiket előzőlegesen bevállaltam, így a blog most picit háttérbe szorult. A munkahelyemen lecsengtek a nagy tennivalók, táncos fronton is most lesz egy kis pihim, szóval szeretnék visszatérni a blog szférába.

Nézzük csak mi is történt velem ezidáig.
A munkahelyi dolgok azért voltak húzósak, mert készültünk a farsangra. Nálunk ez minden évben nagy banzáj, idén pedig három produkcióban is közreműködtem a gyerekekkel. Tavaly erre nem volt példa, idén viszont sógorostul jött minden, de nagyon élveztem :) Két osztállyal csináltunk egy közös táncot a Singing in the rain-re, ezt én koreografáltam és tanítottam be, nagyon élveztem :) Ügyesek voltak a gyerekek és igazán türelmesek is, mert mindig szó nélkül jöttek próbálni még akkor is, mikor már unalomig ismételtük a lépéseket. Nagyon boldog voltam, hogy együtt táncolhattam velük, és a visszajelzések is azt mutatták, hogy megérte ennyit készülni. Végül másodikok lettünk a farsangi vetélkedőn ezzel a táncunkkal, szóval irtó büszke voltam a kicsikre ^^

Ezen kívül a tánc szakkörben is felléptem, ahol egy hip-hop ihletésű táncot mutattunk be a felső tagozatosokkal. A poén az egészben az volt, hogy a fiúkkal táncoltam, így nekem is fiúvá kellett válnom. Volt körszakállam, borostám, fuxom, baseball sapkám, abszolút átszellemültem :P Persze a gyerekek teli szájjal nevettek rajtam, de mi másról is szólna a farsang, ha nem arról, hogy a felnőttek hülyét csinálnak magukból a gyerekek kedvéért? :P Minden esetre ezt is nagyon élveztem, ügyesen lenyomtuk a táncot, utána pedig átszellemülten bohóckodtunk a kollégákkal és gyerekekkel egyaránt.
Aztán a farsang napján beszerveztek az alsósok táncába is, szóval oda is gyorsan beálltam :P

Hastánc fronton is voltak ám események. Némelyik még novemberre nyúlik vissza, de akkor valamiért nem meséltem róla, úgyhogy most pótolok mindent.

Szóval novemberben volt egy jótékonysági fellépésem, ahol egy olyan óvodát támogattunk, ahová csupa hátrányos helyzetű gyermek jár. Talán szakmai ártalom, de ha már gyerekekkel foglalkozok a hétköznapokon is, úgy éreztem szívügyem ebben is részt venni és jelentkeztem fellépőnek. Kivételesen nem arclerobbantós táncot terveztem vinni, inkább valami misztikusat, de könnyedet. Eivor Í Tokuni című száma régóta nagy kedvencem, szerintem ennek a nőnek zseniális és különleges hangja van, így végül erre a nótára táncoltam. Általában utolsó pillanatban dobom össze a koreóimat, de ez annyira megihletett, hogy elég hamar elkészültem vele. Kicsit sámános hangulatú dolgot képzeltem el sok modern mozdulattal, és a végeredmény egész jó is lett, én legalábbis elégedett voltam vele. Hoztam néhány fotót az estéről és videót is a táncomról:

A videón az én táncom 1:15:45-től kezdődik, de javaslom, hogy nézzétek meg a többi előadót is, remek táncokat láthattunk aznap este :)

Ugyanezt a koreót eltáncoltam még Tóth Réka Anna egyik estjén is, ami egy családias hangulatú előadás volt. Erről nincsenek fotóim, de itt is nagyon jól éreztem magam :) 

Aztán január elején volt a David Bowie emlékest is, amire szintén jelentkeztem fellépőnek. A No Control-ra táncoltam és bevallom, ez volt táncos pályafutásom eddigi legnehezebb kihívása. Ahhoz vagyok hozzászokva, hogy kemény, ütemes, ritmusos zenékre táncolok, na de amikor egy igazán elvont művészlélek muzsikáját kell átültetni hastáncba, na az igazi kihívás. Bevallom, szenvedtem is a koreóval rendesen. Persze utolsó percig húztam-halasztottam, így nem volt időm rendesen kigyakorolni, ami végül meg is látszott az előadásomon. Kétszer is lefagytam tánc közben - konkrétan kikapcsolt az agyam, azt sem tudtam hol vagyok. Az eleje még rendesen ment a koreónak, aztán jött egy rész, amivel az otthoni gyakorlásaim során is rendesen küzdöttem, élesben pedig szépen belesültem. Jöttek a sablon mozdulatok, mondván valamit csak táncikáljak már, aztán visszataláltam a koreóhoz. Néhány ütemmel később azonban megint elvesztem... Van már ugyan színpadi tapasztalatom, de az ilyen lefagyás újdonság volt számomra, sosem tapasztaltam ilyesmit. Mégis mit csináljak? Tekeregjek random, hogy ne csak ott álljak, mint egy birka, vagy imprózzak valamit, ahonnan esélyem sincs visszatalálni a koreómhoz? Végül tekeregtem, hogy aztán az utolsó néhány ütemre ismét visszataláljak. Mit ne mondjak, nem ez volt életem legsikerebb fellépése, nem is voltam büszke magamra. Jó tanuló pénz volt, akkor megfogadtam, hogy többé egyetlen táncot sem hagyok az utolsó pillanatra. 

És a legutolsó táncos élményem ismét Tóth Rékához kötődik, ugyanis megrendezte a szokásos táncszínházi előadását, mely a Rituálé címet viselte. Imádtam a témát, mágia, boszorkányság, misztikum! Remek lehetőségek voltak, amiket el lehetett táncolni, pl. megelevenedett a boszorkányégetés, a főnixek, a succubusok, a démonok, a karma, az élet fája, csupa spirituális dolog. Én voodoo papnőként léptem színpadra, és azt kell mondjam, ez a fellépésem is nagy kihívásnak bizonyult. Mikor felötlött bennem a téma nem gondoltam arra, hogy erre nem hozhatom a tőlem jól ismert táncot és hangulatot, valami egészen mást kell mutatnom. Bele kellett csempésznem az igazi voodoo hangulatot, az afrikai hatást, a New Orleans-i ágazatot, meg kellett értenem ennek a vallásnak a hátterét ahhoz, hogy megfelelően színpadra tudjam vinni. Rengeteg ragga táncos videót néztem és igyekeztem leutánozni a mozdulatokat. Szerencsére a kosztümömmel sok teendő nem volt, a nadrág és a felső a novemberi fellépésemből pont jó volt hozzá, ahhoz már csak egy felső ruházatot varrattam, na de a kiegészítők... Szerettem volna cilindert. Láttam néhány videót a youtube-on, hogy miként lehet jóga matracból cilindert csinálni, de annyira nem volt hozzá türelmem, hogy hagytam a fenébe :D Végül a meglévő kalapjaim egyikét turbóztam fel, elég jóra sikerült szerencsére. Tollakat, koponyákat, egyéb apróságokat ragasztottam rá, közben pedig rendesen anyáztam, mert a ragasztópisztoly és én nem vagyunk jó barátságban :P Volt egy botom is, amire a maradék csontokat és tollakat kötözgettem, összhatásában nagyon ütős kis összeállítás lett. 

Eljött a fellépés napja, úgy éreztem teljesen fel vagyok készülve, itt már nem lesz semmi baj. Kimentem elpróbálni a táncomat, ahol egy kellemetlen dologgal szembesültem - az otthon kigyakorolt bot-letétel ennél a nagy színpadnál nem egészen úgy jön ki, ahogy elterveztem. Míg otthon pont a szoba elejére került a bot (s így volt helyem táncolni), a helszínen kb. a színpad közepére került, így tánc közben folyamatosan át kellett ugrálnom rajta... Bele is sültem a próbán a táncba, mert folyamatosan azt néztem, hogy tudom kerülgetni az a kib... khm, nyavalyás botot. Pedig már a próbán is nyomták nekem a többiek a zaghareet-et, olyan jó volt hallani, erre a felénél lefagytam. El tudtam volna süllyedni szégyenemben. Azt gondoltam, hogy velem ez nem történhet meg megint. A Bowie est is olyan kellemetlenül jött ki számomra, de itt, nagy színpadon nem fagyhatok le. Így aztán a backstage-ben folyamatosan nyomattam a koreómat, próbáltam átvariálni úgy, hogy a bot a színpad elejére kerüljön. Kicsit meg is változott, de mikor eljött az én időm sikerült a színpad elejére letenni a botot... és akkor leesett a kalapom XD Komolyan nem akartam elhinni, hogy ez megtörténik velem! :D Ha nem a bottal szerencsétlenkedek, akkor a kalapom hullik le a fejemről, fantasztikus. Na de lélekjelenlét meg volt, gyorsan visszacsaptam a fejemre, ennek következtében az összes hajam az arcomba tódult, így úgy néztem ki, mint Samara a Körből. Csináltam tök jó koponya sminket is, hát abból egy darabig nem sok látszott. Mikor végre eldobhattam a kalapot kisöpörtem a hajamat az arcomból és végre felszabadultan táncolhattam. Megint jött a zaghareet (ez afféle biztatás a törzsi hastáncban, elismerés a többi táncostól, hihetetlenül fel tudja spanolni az embert), én nyomtam a ragga fúziót, és igen, sikeresen eltáncoltam a koreómat. A kis gikszer ellenére büszke voltam magamra, jól sikerült a fellépés, utána pedig annyi, de annyi elismerő bókot kaptam a többi táncostól, hogy azt hittem mentem szárnyakat növesztek :) Még a meghívott külföldi előadóval is szóba elegyedtem, aki már a tavalyi ördöghalas produkciómat is imádta, leírhatatlanul jó érzés volt ennyi kedves bókot kapni :) Na de elég a szócséplésből, hoztam nektek erről is képeket. Videó még sajnos nincs, de ha lesz mindenképpen megosztom veletek.

Néhány telefonos kép

Bosnyák László fotói

Bősz Attila fotója

Amúgy kicsit sajnálom, hogy nem készültek rólam "mozgalmasabb" fotók, pedig elég extra mozdulatokat csempésztem a táncomba, de úgy látszik azokat nem sikerült lencsevégre kapni. Oda se neki, majd ha lesz videó lehet látni mindent :) Nagyon élveztem a fellépést, iszonyat jó volt a hangulat megint, és alig várom, hogy ismét együtt táncolhassak a haza törzsis közösséggel :)

Ja, amúgy mostanában felcsaptam cikkírónak is. A Törzsi Szelence nevű oldalon jelent meg néhány cikkem és hamarosan írok majd oda újat, pont a Rituálés előadásról. Jól esik, hogy ilyen téren is részese lehetek a hazai törzsi szférának, úgy érzem, hogy befogadott egy nagy család :) Aki érdeklődik a törzsi hastánc iránt, annak szívből ajánlom, hogy böngéssze át az oldalt, biztos fog találni kedvére való dolgokat - sok-sok háttérinfó, események, cikkek találhatók az oldalon tele érdekességekkel. Aki pedig nem ismeri még ezt a táncműfajt, annak pont ezért ajánlom az oldal nézegetését :P

No azt hiszem mostanra befejezem a szócséplést. Aki volt akkora hős és végig olvasta mindezt, annak jár egy piros pont. Hamarosan ismét jelentkezem, szépen visszaszállingóznak a megszokott bejegyzések a blogra, addigis mindenkinek szép napokat kívánok! :)

II. szolnoki törzsi-fúziós hafla - élménybeszámoló

Talán néhányan emlékeztek rá, hogy pár héttel ezelőtt hogy be voltam zsongva egy fellépésem miatt. Ez a II. szolnoki törzsi-fúziós hafla volt, ahol szólóban és duóban is felléptem, utóbbit a tanárnőmmel együtt táncoltam. Még november közepén volt az esemény, de szerettem volna megvárni a jó minőségű képeket, hogy igényes beszámolót írhassak róla nektek :)

Márkusfalvi-Tóth Fruzsina és a Tawoos Tribal

Az első, amit tudnotok kell, hogy ez volt az első fellépésem, amit kifejezetten törzsis közegben éltem meg. Sokszor táncoltam már közönség előtt, de olyan eseményen még nem voltam, ami csakis a törzsi szférát képviseli. Emiatt rettenetesen izgultam, féltem, hogy nagyon ki fogok lógni még innen is a gótságommal, meg hogy el fogok baltázni mindent és béna leszek, meg elfelejtem a koreót - szóval csak a szokásos lámpaláz gyötört :P Meg hát az itt fellépő elóadók mint profik voltak, hosszú-hosszú évek óta táncolnak, én meg csak 8 éve és egy csomó mindent videókról, dvd-kről tanultam. A kosztümjük kifogástalan és gyönyörű, tele díszekkel, én meg olyan kis egyszerűen öltöztem a szólómhoz. Na szóval, izgultam rendesen :)

Joós Judit és a Jamina Ghawazee

Négyen utaztunk, a tanárnőm és a párja, egy táncos társnőnk, aki elkísért minket és én. Még életemben nem jártam Szolnokon és vonatozni sem sokat vonatoztam, így eléggé aggódtam, hogy nem fogok tudni normálisan jegyet kérni, plusz ugye a jó kis pánikbetegégem nagyobb utaknál mindig fellángol. Viktor nem tudott velem jönni, mert akkor már eléggé beteg volt, úgyhogy egy darabig teljesen magamra voltam utalva. Sokak számára ez nem tűnik olyan vészesnek, de aki régen a saját lakását sem tudta elhagyni, annak bizony nagy lépés elutazni egy másik városba. Szerencsére a táncos társnőnk kisegített mindenben, vele együtt mentünk a vonathoz, odáig meg elbotorkáltam egyedül. A vonatnál csatlakozott hozzánk a tanárnőnk is a párjával, és együtt utaztunk Szolnok felé. Egy óra alatt ott voltunk, aminek nagyon örültem, mert hosszabb útra számítottam. Persze nagyon korán odaértünk, mert a vonatok pont úgy indultak, hogy ha a későbbivel megyünk már nem lett volna időnk készülődni, ezzel meg túl korán ott voltunk, de nem csináltunk belőle problémát, addig beszélgettünk és iszogattunk. Aztán elkezdtek szállingózni a fellépők és végül mi is bevetettük magunkat az öltözőbe. Nagyon fura érzés volt a törzsi hastáncos szféra ismert előadóival együtt öltözni. Most nem mint külső szemlélődő, mint néző voltam jelen, hanem mint egy másik fellépő, és nagyon érdekes, de kifejezetten jó érzés volt velük együtt készülődni a fellépésre.

Tribalance Évi duó közben

Az est egyébként nagyon jó hangulatban telt, nagyon szép táncokat láttunk. Inkább a törzsi vonal volt erős, semmint a fúzió, valahogy a fúziós táncosok még nem nagyon mernek kilépni az árnyékok közül, pedig olyan szívesen látnék új fellépőket is. Viszont az ATS még mindig lenyűgöz. El is határoztam, hogy el fogok menni Márkusfalvi-Tóth Fruzsinához, aki hazánk jelenlegi egyetlen FCBD testvérstúdióját vezeti (magyarul ő egy olyan ATS tanár, aki magánál Carolena Nericcio-nál vizsgázott és kapott tanári oklevelet), és kitanulom nála az ATS alapokat, mert ez egy csodás tánc, és még ha én fúziózom is, ezt azért illik pontosan tudnom. Persze meg vannak Carolena ATS dvd-i, amikről tanultam, de azért élőben minden teljesen más.

A Tribalance páros :) Szuper kung-fu fúziót adtak elő. 

Na de a lényeg, hogy a második blokkban már én következtem a szólómmal. Addigra alaposan be voltam rezelve, hiszen olyan elborult fúziót, mint az enyém még nem láttam az est folyamán (és nem is volt ahhoz hasonló), úgyhogy csontig átjárt a félelem - első bemutatkozásom a törzsi táncosok előtt az egyik legelborultabb koreómmal fog történni, aminek a zenéje is olyan, hogy lerobbantja a közönség arcát. Rettegtem. Féltem, hogy nem fognak befogadni, senkinek nem tetszik majd, amit csinálok. Az előttem lévő táncosok kivétel nélkül akkora kurjongatásokat kaptak, hogy csak na, de én, mint totál ismeretlen a többi fellépő számára nem tudtam mire számítsak. Kb. az ájulás kerülgetett. Aztán bekapcsolták a zenémet és én kiléptem térből és időből. Nem tudom mi történik velem a színpadon, de mikor meghallom a zenémet, akkor megszűnik körülöttem minden, és csak a zene, meg a tánc van. A beleélés, a beletáncolás, a művészet, sőt, egy jó adag botránkoztatás is. Abban a pillanatban már nem érdekelt, hogy mennyire leszek formabontó és fura, oda akartam tenni magam. Mondanom sem kell, feszült és néma csönd ment az előadásom alatt.

Komáromi Judit Nese

Semmi zaghareet (a törzsi táncosok kurjongatós, magas hangú trillázása, ezzel biztatják a táncosokat), semmi beletapsolás, mert hát a zeném is annyira nehezen emészthető volt, hogy szerintem nem tudtak vele mit kezdeni. Lenyomtam a táncomat és nagyon jól éreztem magam utána. Persze amint kiment belőlem az adrenalin már össze akartam esni, a színpadról kifelé jövet is már szédültem, de nagyon boldog voltam, mert a feszült csend a szólóm végén megtört és én is megkaptam a tapshivart és a kurjongatásokat, nem is kicsit :) Aztán ahogy sétáltam le a nézőtér felé több táncos is odaszólt hozzám, hogy milyen jó voltam - még Fruzsi is, aki közölte, hogy vadállat voltam :D A tőle kapott elismerés sokat jelentett nekem :) Lépten-nyomo mindenkinek volt 1-2 dicsérő szava hozzám, amitől le se tudtam kaparni a vigyort a fejemről, szóval megtört a jég és mérhetetlenül boldog voltam, hogy a törzsis közegnek azért csak tetszett, amit csinálok :P
Aztán még jött a duónk is, ami miatt szintén izgultam. Kb. 3 hét alatt raktuk össze Judittal úgy, hogy heti egyszer próbáltunk. Két alkalom volt, mire megszületett a koreó, és volt egy alkalmunk kigyakorolni. Mivel annyira hirtelen jött az ötlet, hogy akkor mi most duózzunk, nem volt több időnk a felkészülésre. Egy kifejezetten robotos dubstep számot választottunk és pont hogy robotokat akartunk életre kelteni. Szerintem irtó jó lett a koreónk, csak elég rövid. Mondták is többen, hogy nagyon tetszett nekik, csak mivel kicsivel több, mint 2 perc volt, nem tudták hova tenni, hogy most lesz-e folytatás, vagy sem. De nem akartunk hosszabbat, mert arra már nem lett volna időnk. Lenyomtuk ezt is, és egy-két apróságot leszámítva szerintem nagyon jó lett. Volt néhány rész, amit még jó lett volna kigyakorolni, mert nem volt teljes köztünk az összhang, de meg is beszéltük Judittal, hogy ezt a duót még tovább gondoljuk.
Összességében igazán nagyon jó élmény volt egy ilyen eseményen részt venni, azt hiszem bátrabban fogok már nyitni a szakmai rendezvények felé. Rájöttem, hogy nincs mitől félnem, hiszen a tudásom és a technikám meg van, jól elő is tudom adni magam, szóval innentől kezdve bátrabban fogok fellépni mások táncos estjein is :)
A végére hagytam a rólunk készült és a közös képeket - egész jók lettek, rólam tánc közben ilyen jó fotók még nem nagyon születtek :P

Szóló képek

Duó képek

Judit ^^

Ja, a végén volt össztánc, ami egy nagy, közös ATS volt. Mondanom sem kell, néhol kicsit döcögősen ment, hiszen én csak dvd-ről tanultam, de pont ezért is szeretnék elmenni Fruzsihoz, hogy az ilyen örömtáncokon könnyedén részt tudjak venni :)

Valószínűleg a legközelebbi hastáncos beszámolóm már a következő versenyről fog szólni, úgyhogy drukkoljatok, mert jövő év januárjától kő keményen neki kell feküdnöm koreókat gyártani :P

My art - gothic bellydance

Tribal fusion smink - gyakorlás

Ezer meg egy éve nem csináltam hastáncos sminket, mármint olyasmit, amit majd a színpadon, közönség előtt viselhetek. Oké, hogy mindig a kosztümömhöz igazítom a dolgokat, de azért nem árt néha kicsit kísérletezgetni is. Nemrég kedvet kaptam hozzá, ennek a gyümölcsét láthatjátok.

Hogy tetszik nektek? :)