Hello, it's me

Sziasztok!

Több, mint egy hónap hallgatás után ismét itt vagyok, bizony :) Jó érzés újra klaviatúrát ragadni, bár nem tagadom, hogy kicsit sem bánkódom a hosszas kimaradás miatt. Nem azért, mert így terveztem, vagy mert jól esett mellőzni a blogolást, hanem mert olyan sűrű heteim voltak, hogy tényleg csak hálni járt belém a lélek. Azért nem bánkódom, mert szükségem volt a feltöltődésre, úgy meg nem szeretek írni, hogy fásultságomban lefejelem a billentyűzetet. Megvártam, míg lecsengenek a kemény idők és most ismét itt vagyok, frissen, üdén (ez itt az irónia helye) :P
Rengeteg, de tényleg reeeeengeteg mindent történt velem az elmúlt időkben, most röviden ezekről szeretnék mesélni. Talán felsorolva nem tűnik majd olyan soknak, de nekem valamiért nagyon keménynek tűntek ezek a hetek. Az energia tartalékaim eléggé megcsappantak, szabályosan éreztem, hogy lemerül bennem az elem és csak azokra a dolgokra van energiám, amiket előzőlegesen bevállaltam, így a blog most picit háttérbe szorult. A munkahelyemen lecsengtek a nagy tennivalók, táncos fronton is most lesz egy kis pihim, szóval szeretnék visszatérni a blog szférába.

Nézzük csak mi is történt velem ezidáig.
A munkahelyi dolgok azért voltak húzósak, mert készültünk a farsangra. Nálunk ez minden évben nagy banzáj, idén pedig három produkcióban is közreműködtem a gyerekekkel. Tavaly erre nem volt példa, idén viszont sógorostul jött minden, de nagyon élveztem :) Két osztállyal csináltunk egy közös táncot a Singing in the rain-re, ezt én koreografáltam és tanítottam be, nagyon élveztem :) Ügyesek voltak a gyerekek és igazán türelmesek is, mert mindig szó nélkül jöttek próbálni még akkor is, mikor már unalomig ismételtük a lépéseket. Nagyon boldog voltam, hogy együtt táncolhattam velük, és a visszajelzések is azt mutatták, hogy megérte ennyit készülni. Végül másodikok lettünk a farsangi vetélkedőn ezzel a táncunkkal, szóval irtó büszke voltam a kicsikre ^^

Ezen kívül a tánc szakkörben is felléptem, ahol egy hip-hop ihletésű táncot mutattunk be a felső tagozatosokkal. A poén az egészben az volt, hogy a fiúkkal táncoltam, így nekem is fiúvá kellett válnom. Volt körszakállam, borostám, fuxom, baseball sapkám, abszolút átszellemültem :P Persze a gyerekek teli szájjal nevettek rajtam, de mi másról is szólna a farsang, ha nem arról, hogy a felnőttek hülyét csinálnak magukból a gyerekek kedvéért? :P Minden esetre ezt is nagyon élveztem, ügyesen lenyomtuk a táncot, utána pedig átszellemülten bohóckodtunk a kollégákkal és gyerekekkel egyaránt.
Aztán a farsang napján beszerveztek az alsósok táncába is, szóval oda is gyorsan beálltam :P

Hastánc fronton is voltak ám események. Némelyik még novemberre nyúlik vissza, de akkor valamiért nem meséltem róla, úgyhogy most pótolok mindent.

Szóval novemberben volt egy jótékonysági fellépésem, ahol egy olyan óvodát támogattunk, ahová csupa hátrányos helyzetű gyermek jár. Talán szakmai ártalom, de ha már gyerekekkel foglalkozok a hétköznapokon is, úgy éreztem szívügyem ebben is részt venni és jelentkeztem fellépőnek. Kivételesen nem arclerobbantós táncot terveztem vinni, inkább valami misztikusat, de könnyedet. Eivor Í Tokuni című száma régóta nagy kedvencem, szerintem ennek a nőnek zseniális és különleges hangja van, így végül erre a nótára táncoltam. Általában utolsó pillanatban dobom össze a koreóimat, de ez annyira megihletett, hogy elég hamar elkészültem vele. Kicsit sámános hangulatú dolgot képzeltem el sok modern mozdulattal, és a végeredmény egész jó is lett, én legalábbis elégedett voltam vele. Hoztam néhány fotót az estéről és videót is a táncomról:

A videón az én táncom 1:15:45-től kezdődik, de javaslom, hogy nézzétek meg a többi előadót is, remek táncokat láthattunk aznap este :)

Ugyanezt a koreót eltáncoltam még Tóth Réka Anna egyik estjén is, ami egy családias hangulatú előadás volt. Erről nincsenek fotóim, de itt is nagyon jól éreztem magam :) 

Aztán január elején volt a David Bowie emlékest is, amire szintén jelentkeztem fellépőnek. A No Control-ra táncoltam és bevallom, ez volt táncos pályafutásom eddigi legnehezebb kihívása. Ahhoz vagyok hozzászokva, hogy kemény, ütemes, ritmusos zenékre táncolok, na de amikor egy igazán elvont művészlélek muzsikáját kell átültetni hastáncba, na az igazi kihívás. Bevallom, szenvedtem is a koreóval rendesen. Persze utolsó percig húztam-halasztottam, így nem volt időm rendesen kigyakorolni, ami végül meg is látszott az előadásomon. Kétszer is lefagytam tánc közben - konkrétan kikapcsolt az agyam, azt sem tudtam hol vagyok. Az eleje még rendesen ment a koreónak, aztán jött egy rész, amivel az otthoni gyakorlásaim során is rendesen küzdöttem, élesben pedig szépen belesültem. Jöttek a sablon mozdulatok, mondván valamit csak táncikáljak már, aztán visszataláltam a koreóhoz. Néhány ütemmel később azonban megint elvesztem... Van már ugyan színpadi tapasztalatom, de az ilyen lefagyás újdonság volt számomra, sosem tapasztaltam ilyesmit. Mégis mit csináljak? Tekeregjek random, hogy ne csak ott álljak, mint egy birka, vagy imprózzak valamit, ahonnan esélyem sincs visszatalálni a koreómhoz? Végül tekeregtem, hogy aztán az utolsó néhány ütemre ismét visszataláljak. Mit ne mondjak, nem ez volt életem legsikerebb fellépése, nem is voltam büszke magamra. Jó tanuló pénz volt, akkor megfogadtam, hogy többé egyetlen táncot sem hagyok az utolsó pillanatra. 

És a legutolsó táncos élményem ismét Tóth Rékához kötődik, ugyanis megrendezte a szokásos táncszínházi előadását, mely a Rituálé címet viselte. Imádtam a témát, mágia, boszorkányság, misztikum! Remek lehetőségek voltak, amiket el lehetett táncolni, pl. megelevenedett a boszorkányégetés, a főnixek, a succubusok, a démonok, a karma, az élet fája, csupa spirituális dolog. Én voodoo papnőként léptem színpadra, és azt kell mondjam, ez a fellépésem is nagy kihívásnak bizonyult. Mikor felötlött bennem a téma nem gondoltam arra, hogy erre nem hozhatom a tőlem jól ismert táncot és hangulatot, valami egészen mást kell mutatnom. Bele kellett csempésznem az igazi voodoo hangulatot, az afrikai hatást, a New Orleans-i ágazatot, meg kellett értenem ennek a vallásnak a hátterét ahhoz, hogy megfelelően színpadra tudjam vinni. Rengeteg ragga táncos videót néztem és igyekeztem leutánozni a mozdulatokat. Szerencsére a kosztümömmel sok teendő nem volt, a nadrág és a felső a novemberi fellépésemből pont jó volt hozzá, ahhoz már csak egy felső ruházatot varrattam, na de a kiegészítők... Szerettem volna cilindert. Láttam néhány videót a youtube-on, hogy miként lehet jóga matracból cilindert csinálni, de annyira nem volt hozzá türelmem, hogy hagytam a fenébe :D Végül a meglévő kalapjaim egyikét turbóztam fel, elég jóra sikerült szerencsére. Tollakat, koponyákat, egyéb apróságokat ragasztottam rá, közben pedig rendesen anyáztam, mert a ragasztópisztoly és én nem vagyunk jó barátságban :P Volt egy botom is, amire a maradék csontokat és tollakat kötözgettem, összhatásában nagyon ütős kis összeállítás lett. 

Eljött a fellépés napja, úgy éreztem teljesen fel vagyok készülve, itt már nem lesz semmi baj. Kimentem elpróbálni a táncomat, ahol egy kellemetlen dologgal szembesültem - az otthon kigyakorolt bot-letétel ennél a nagy színpadnál nem egészen úgy jön ki, ahogy elterveztem. Míg otthon pont a szoba elejére került a bot (s így volt helyem táncolni), a helszínen kb. a színpad közepére került, így tánc közben folyamatosan át kellett ugrálnom rajta... Bele is sültem a próbán a táncba, mert folyamatosan azt néztem, hogy tudom kerülgetni az a kib... khm, nyavalyás botot. Pedig már a próbán is nyomták nekem a többiek a zaghareet-et, olyan jó volt hallani, erre a felénél lefagytam. El tudtam volna süllyedni szégyenemben. Azt gondoltam, hogy velem ez nem történhet meg megint. A Bowie est is olyan kellemetlenül jött ki számomra, de itt, nagy színpadon nem fagyhatok le. Így aztán a backstage-ben folyamatosan nyomattam a koreómat, próbáltam átvariálni úgy, hogy a bot a színpad elejére kerüljön. Kicsit meg is változott, de mikor eljött az én időm sikerült a színpad elejére letenni a botot... és akkor leesett a kalapom XD Komolyan nem akartam elhinni, hogy ez megtörténik velem! :D Ha nem a bottal szerencsétlenkedek, akkor a kalapom hullik le a fejemről, fantasztikus. Na de lélekjelenlét meg volt, gyorsan visszacsaptam a fejemre, ennek következtében az összes hajam az arcomba tódult, így úgy néztem ki, mint Samara a Körből. Csináltam tök jó koponya sminket is, hát abból egy darabig nem sok látszott. Mikor végre eldobhattam a kalapot kisöpörtem a hajamat az arcomból és végre felszabadultan táncolhattam. Megint jött a zaghareet (ez afféle biztatás a törzsi hastáncban, elismerés a többi táncostól, hihetetlenül fel tudja spanolni az embert), én nyomtam a ragga fúziót, és igen, sikeresen eltáncoltam a koreómat. A kis gikszer ellenére büszke voltam magamra, jól sikerült a fellépés, utána pedig annyi, de annyi elismerő bókot kaptam a többi táncostól, hogy azt hittem mentem szárnyakat növesztek :) Még a meghívott külföldi előadóval is szóba elegyedtem, aki már a tavalyi ördöghalas produkciómat is imádta, leírhatatlanul jó érzés volt ennyi kedves bókot kapni :) Na de elég a szócséplésből, hoztam nektek erről is képeket. Videó még sajnos nincs, de ha lesz mindenképpen megosztom veletek.

Néhány telefonos kép

Bosnyák László fotói

Bősz Attila fotója

Amúgy kicsit sajnálom, hogy nem készültek rólam "mozgalmasabb" fotók, pedig elég extra mozdulatokat csempésztem a táncomba, de úgy látszik azokat nem sikerült lencsevégre kapni. Oda se neki, majd ha lesz videó lehet látni mindent :) Nagyon élveztem a fellépést, iszonyat jó volt a hangulat megint, és alig várom, hogy ismét együtt táncolhassak a haza törzsis közösséggel :)

Ja, amúgy mostanában felcsaptam cikkírónak is. A Törzsi Szelence nevű oldalon jelent meg néhány cikkem és hamarosan írok majd oda újat, pont a Rituálés előadásról. Jól esik, hogy ilyen téren is részese lehetek a hazai törzsi szférának, úgy érzem, hogy befogadott egy nagy család :) Aki érdeklődik a törzsi hastánc iránt, annak szívből ajánlom, hogy böngéssze át az oldalt, biztos fog találni kedvére való dolgokat - sok-sok háttérinfó, események, cikkek találhatók az oldalon tele érdekességekkel. Aki pedig nem ismeri még ezt a táncműfajt, annak pont ezért ajánlom az oldal nézegetését :P

No azt hiszem mostanra befejezem a szócséplést. Aki volt akkora hős és végig olvasta mindezt, annak jár egy piros pont. Hamarosan ismét jelentkezem, szépen visszaszállingóznak a megszokott bejegyzések a blogra, addigis mindenkinek szép napokat kívánok! :)

Az őrültek esete a Farsangi Haflával

Február 8-án volt egy fergeteges fellépésünk, melyről még nem készült beszámoló. Ennek szimplán az az oka, hogy megbetegedtem és kicsit lassabban haladok a bejegyzések írásával, de azért igyekszem összekapni magam.
Szóval ennek a haflának a koncepciója a farsangi bolondozás volt. Nem kellett szigorú szabályokhoz kötni magunkat, lehettünk vidámak, bohémok, poénosak vagy épp színházian drámaiak, minden belefért. A tanárnőnk első körben a Szellemes duónkat javasolta, mert ahhoz van rendes beöltözős kosztümünk, ami nem szimpla hastánc ruci, de a partneremmel, Rékával gyorsan elvetettük az ötletet, hiszen az az első bemutatkozó koreónk volt és azóta elég sokat fejlődtünk mind technikában, mind előadásban. Ellenben volt nekünk egy talonba tett duó ötletünk, amit az idei versenyre tervezünk is vinni. Régebben írtam is róla, miszerint a Mindless Self Indulgence Shut me up című száma nagyon megihletett mindkettőnket, ehhez a fura zenéhez pedig valami őrültes koreót képzeltünk el. Nos, a farsangi hafla jóvoltából ez a koreó meg is valósult :) Azt hiszem eddig táncos pályafutásunk alatt még soha nem csináltunk ennyire formabontó koreográfiát. Kényszerzubbonyban, megtépázott fejjel robbantottuk le a közönség arcát, miközben a hastáncmozdulatokat megtarkítottuk némi színészkedéssel és nem kevés humorral is :D Azt kell mondjam, fergetegesre sikerült az előadásunk, a közönség hatalmasakat nevetett rajtunk, meg persze a táncos kollégák is :P Érdekes, mert a legtöbb hastáncos éterien szép és nőies akar lenni a fellépései alkalmával, de Réka meg én vagyunk annyira elmeháborodottak, hogy inkább rondák és szokatlanok szeretnénk lenni :P Nagyjából két hét intenzív próbasorozat és ötletelés alatt megszületett a koreó, kigyakoroltuk, aztán már azon kaptuk magunkat, hogy úristen, fellépés! Szerencsére sikerünk volt, pedig izgultunk rendesen, hogy vajon a farsangi bolondozást csak mi vesszük ennyire lazán, vagy mások is lejjebb vettek a megszokott szépségükből - hát nem kellett félnünk, hogy kilógunk a sorból, mert többen is készültek vicces produkcióval. Nagyon jó előadásokat láthattunk ütős zenékkel, sokat nevettünk is mások ötletes előadásaink, úgyhogy ezt az estét abszolút pozitívumként éltem meg és nagyon jól éreztem magam :) A dolgok pikantériáját az adja, hogy Rékával beszerveztük a mi drága férfijainkat is az előadásba :P Voltam olyan betoji, hogy ezzel az utolsó pillanatig vártam, így belekényszerítve szegény Viktort az elkerülhetetlenbe ("Jaj, szívem, hát ugye nem hagysz cserben minket, számítunk rád!" XDDD), de mentségemre legyen mondva tényleg nem kicseszni akartam vele, csak nem tudtam hogyan tálaljam neki az elképzelésemet :P Viktor ugyanis utál szerepelni. Ennek ellenére elvállalta a gondozóm szerepét. Csak hogy értsétek miről van szó: a koncepciónk az volt, hogy Réka meg én meg akartunk szökni az őrültek házából. Drága férfiaink voltak az őrök, akik vigyáztak ránk, de egy cigiszünet miatt magunkra maradunk és megpróbálunk megszökni, de közben néha leverjük egymás fejét is, mert ugye őrültek vagyunk :P Aztán az ápolók visszajönnek, sarokba szorítanak, mi pedig végül beletörődünk abba, hogy maradunk, ahol vagyunk. A fiúk szemszögéből mindez nem járt sok szerepléssel, mert csak az elején kellett bent lenniük, mögöttünk álltak nagyon marconán, aztán át is adták nekünk a terepet. Később akkor tértek vissza, mikor meg kellett minket fogni, majd letaszigáltak minket a színpadról. Viktor eléggé félt a szerepléstől, de végülis olyan profin sikerült az előadásunk, hogy utólag visszanézve is sírva röhögök magunkon XD Nyilvános felvétel egyelőre még nincs, de amint lesz nektek is megmutatom :) Ja, és még valami - a sikeres előadásunkért nyertünk egy két alkalmas ATS alapok oktatást ^^ Holtversenyben lettünk elsők a Tribalance Fusion-ös lányokkal, de hogy ne az első helyet osszák meg, ezért mindkét csapat megosztott második helyezést kapott. Mi nagyon örültünk neki, nem is gondoltuk volna, hogy a sufnituningos ruhánkat és a bizarr előadásunkat díjazni fogják :D
Végezetül pedig jöttem nektek néhány képpel. Készüljetek fel, mert olyan szinten leszek dekoratív, hogy az valami csuda :P

További jó minőségű fotó megtekinthető Érczi László oldalán.

Mert mi úúúgy szeretjük egymást :P

A kis csapat - a dögös fekete rucis társaság Macskanő ihlette táncot adott elő :)

Nem kell félni, az ápolók vigyáznak ránk :)

Egészen addig, míg el nem fordulnak és nekik nem rontunk :P

A hafla fellépőgárdája :)

Mi tudjuk, hogy szépek vagyunk XD

Jobb oldalt elegyedik bennem a Tizenhárom kísértet Sakálja és az Ördögűző démoni kislánya XD

Ennek az ábrázatnak a hivatalos neve "Kecske fej" - minden jog fenntartva általam :P

Meneküljüüünk!!!!

Szokatlan övdíszítő elem, de nekem erőt adott :P

Innentől kezdve pedig már az áprilisi versenyre készülünk gőzerővel, ahol megpróbálkozok két szólót, egy duót és egy csoportost összehozni. Bátor vagyok :D

Régebbi hastáncos videók

Nemrég kaptuk meg néhány régebbi táncos videónkat, az egyik a kung-fu bajnokságon készült, ahol ázsiai ihletésű táncot lejtettünk, a másik pedig a goth bálról van, ahol egy komplett előadást tartottunk.

Ezt a táncot a Repülő tőrök klánja című kínai film ihlette, ahol a csodásan lebegő anyagokat próbáltuk visszaadni. Én továbbra is úgy nézek ki, ahogy, de a táncom legalább sörrel elmegy :D Életemben először szerencsétlenkedtem fátyollal, látszik is, hogy nem áll a kezemre, túl finom, túl légies nekem, de azért bénáztam vele egy sort. Ellenben Réka, a duó partnerem remekül legyezőfátylazik, a tanárnőnk, Judit pedig maga a tökély a fátyollal és a karddal is.

Ez volt az az előadásunk, ahol több problémába is ütköztünk. Az, hogy több, mint egy órás csúszással kezdtünk egy dolog, de az elején 5 percig ácsorogtunk a színpadon kezdő pózba meredve, mert egy másik számot végig le kellett játszani. Szerencsére erről a videóról az le lett vágva, már a táncos résznél indul be az egész. A sztori annyi, hogy van egy anyuka és két gyereke, akik a sötét középkorban élnek, miközben tombol a pestis. Ezt a családot is meglátogatja a Halál (az a csoporttársnőm testesítette meg, aki szólót táncol egy szemmel, eszméletlen jó szerintem), aki próbálja elcsábítani a kislányokat magához. Ebben a segítségére van két szolgája is, a szellemek (ezek lennénk mi Rékával, dugig fekélyekkel az arcunkon), akik szintén próbálják delejezni a lánykákat, illetve egy őrült haláltánc keretein belül bábokként mozgatják őket és lejtenek velük körbe-körbe. Végül a napot az anyuka menti meg, aki elkergeti a Halált, a mi halotti csapatunk pedig csúfos kudarcot vallva eltakarodik a színről, a boldog család pedig örül egymásnak. 

Ahogy beszéltük is a többiekkel, ez egy nagyon hosszú, sok helyen vontatott előadás lett. Sajnos a zenét nem mi választottuk, talán ha így lett volna ütősebb produkcióval örvendeztethettük volna meg a népet, de én ennek ellenére is baromi jól éreztem magam. Az első versenyes szellemes duónk egy része lett belevágva, a többit végig impróztuk, illetve azt is észrevettük, hogy kevés volt a valódi hastánc elem és több a színészkedés. Utóbbi persze jó dolog, de ha már hastánc csoport vagyunk, annak kéne nagyobb túlsúlyban lennie, ezen dolgozni fogunk. A tanárnőnk, Judit egyszer sikeresen ki is verte a kezemből a Halál szemét, amivel kínálgatni próbáltam, úgy kellett utána rohannom :D Ezt leszámítva jól lement az előadás, amiből a közönség persze jóformán semmit sem értett, mert nem lett bekonferálva a sztori. No mindegy, mi jól elszórakoztunk, és a magunk módján megoldottunk egy nehéz feladatot. 

Habár elég elvont videókat mutattam most nektek, azért remélem, hogy lesz köztük 1-2 olyan mozzanat, ami a ti tetszéseteket is elnyeri :)

Tribal fusion smink - gyakorlás

Ezer meg egy éve nem csináltam hastáncos sminket, mármint olyasmit, amit majd a színpadon, közönség előtt viselhetek. Oké, hogy mindig a kosztümömhöz igazítom a dolgokat, de azért nem árt néha kicsit kísérletezgetni is. Nemrég kedvet kaptam hozzá, ennek a gyümölcsét láthatjátok.

Hogy tetszik nektek? :)