Hello, it's me

Sziasztok!

Több, mint egy hónap hallgatás után ismét itt vagyok, bizony :) Jó érzés újra klaviatúrát ragadni, bár nem tagadom, hogy kicsit sem bánkódom a hosszas kimaradás miatt. Nem azért, mert így terveztem, vagy mert jól esett mellőzni a blogolást, hanem mert olyan sűrű heteim voltak, hogy tényleg csak hálni járt belém a lélek. Azért nem bánkódom, mert szükségem volt a feltöltődésre, úgy meg nem szeretek írni, hogy fásultságomban lefejelem a billentyűzetet. Megvártam, míg lecsengenek a kemény idők és most ismét itt vagyok, frissen, üdén (ez itt az irónia helye) :P
Rengeteg, de tényleg reeeeengeteg mindent történt velem az elmúlt időkben, most röviden ezekről szeretnék mesélni. Talán felsorolva nem tűnik majd olyan soknak, de nekem valamiért nagyon keménynek tűntek ezek a hetek. Az energia tartalékaim eléggé megcsappantak, szabályosan éreztem, hogy lemerül bennem az elem és csak azokra a dolgokra van energiám, amiket előzőlegesen bevállaltam, így a blog most picit háttérbe szorult. A munkahelyemen lecsengtek a nagy tennivalók, táncos fronton is most lesz egy kis pihim, szóval szeretnék visszatérni a blog szférába.

Nézzük csak mi is történt velem ezidáig.
A munkahelyi dolgok azért voltak húzósak, mert készültünk a farsangra. Nálunk ez minden évben nagy banzáj, idén pedig három produkcióban is közreműködtem a gyerekekkel. Tavaly erre nem volt példa, idén viszont sógorostul jött minden, de nagyon élveztem :) Két osztállyal csináltunk egy közös táncot a Singing in the rain-re, ezt én koreografáltam és tanítottam be, nagyon élveztem :) Ügyesek voltak a gyerekek és igazán türelmesek is, mert mindig szó nélkül jöttek próbálni még akkor is, mikor már unalomig ismételtük a lépéseket. Nagyon boldog voltam, hogy együtt táncolhattam velük, és a visszajelzések is azt mutatták, hogy megérte ennyit készülni. Végül másodikok lettünk a farsangi vetélkedőn ezzel a táncunkkal, szóval irtó büszke voltam a kicsikre ^^

Ezen kívül a tánc szakkörben is felléptem, ahol egy hip-hop ihletésű táncot mutattunk be a felső tagozatosokkal. A poén az egészben az volt, hogy a fiúkkal táncoltam, így nekem is fiúvá kellett válnom. Volt körszakállam, borostám, fuxom, baseball sapkám, abszolút átszellemültem :P Persze a gyerekek teli szájjal nevettek rajtam, de mi másról is szólna a farsang, ha nem arról, hogy a felnőttek hülyét csinálnak magukból a gyerekek kedvéért? :P Minden esetre ezt is nagyon élveztem, ügyesen lenyomtuk a táncot, utána pedig átszellemülten bohóckodtunk a kollégákkal és gyerekekkel egyaránt.
Aztán a farsang napján beszerveztek az alsósok táncába is, szóval oda is gyorsan beálltam :P

Hastánc fronton is voltak ám események. Némelyik még novemberre nyúlik vissza, de akkor valamiért nem meséltem róla, úgyhogy most pótolok mindent.

Szóval novemberben volt egy jótékonysági fellépésem, ahol egy olyan óvodát támogattunk, ahová csupa hátrányos helyzetű gyermek jár. Talán szakmai ártalom, de ha már gyerekekkel foglalkozok a hétköznapokon is, úgy éreztem szívügyem ebben is részt venni és jelentkeztem fellépőnek. Kivételesen nem arclerobbantós táncot terveztem vinni, inkább valami misztikusat, de könnyedet. Eivor Í Tokuni című száma régóta nagy kedvencem, szerintem ennek a nőnek zseniális és különleges hangja van, így végül erre a nótára táncoltam. Általában utolsó pillanatban dobom össze a koreóimat, de ez annyira megihletett, hogy elég hamar elkészültem vele. Kicsit sámános hangulatú dolgot képzeltem el sok modern mozdulattal, és a végeredmény egész jó is lett, én legalábbis elégedett voltam vele. Hoztam néhány fotót az estéről és videót is a táncomról:

A videón az én táncom 1:15:45-től kezdődik, de javaslom, hogy nézzétek meg a többi előadót is, remek táncokat láthattunk aznap este :)

Ugyanezt a koreót eltáncoltam még Tóth Réka Anna egyik estjén is, ami egy családias hangulatú előadás volt. Erről nincsenek fotóim, de itt is nagyon jól éreztem magam :) 

Aztán január elején volt a David Bowie emlékest is, amire szintén jelentkeztem fellépőnek. A No Control-ra táncoltam és bevallom, ez volt táncos pályafutásom eddigi legnehezebb kihívása. Ahhoz vagyok hozzászokva, hogy kemény, ütemes, ritmusos zenékre táncolok, na de amikor egy igazán elvont művészlélek muzsikáját kell átültetni hastáncba, na az igazi kihívás. Bevallom, szenvedtem is a koreóval rendesen. Persze utolsó percig húztam-halasztottam, így nem volt időm rendesen kigyakorolni, ami végül meg is látszott az előadásomon. Kétszer is lefagytam tánc közben - konkrétan kikapcsolt az agyam, azt sem tudtam hol vagyok. Az eleje még rendesen ment a koreónak, aztán jött egy rész, amivel az otthoni gyakorlásaim során is rendesen küzdöttem, élesben pedig szépen belesültem. Jöttek a sablon mozdulatok, mondván valamit csak táncikáljak már, aztán visszataláltam a koreóhoz. Néhány ütemmel később azonban megint elvesztem... Van már ugyan színpadi tapasztalatom, de az ilyen lefagyás újdonság volt számomra, sosem tapasztaltam ilyesmit. Mégis mit csináljak? Tekeregjek random, hogy ne csak ott álljak, mint egy birka, vagy imprózzak valamit, ahonnan esélyem sincs visszatalálni a koreómhoz? Végül tekeregtem, hogy aztán az utolsó néhány ütemre ismét visszataláljak. Mit ne mondjak, nem ez volt életem legsikerebb fellépése, nem is voltam büszke magamra. Jó tanuló pénz volt, akkor megfogadtam, hogy többé egyetlen táncot sem hagyok az utolsó pillanatra. 

És a legutolsó táncos élményem ismét Tóth Rékához kötődik, ugyanis megrendezte a szokásos táncszínházi előadását, mely a Rituálé címet viselte. Imádtam a témát, mágia, boszorkányság, misztikum! Remek lehetőségek voltak, amiket el lehetett táncolni, pl. megelevenedett a boszorkányégetés, a főnixek, a succubusok, a démonok, a karma, az élet fája, csupa spirituális dolog. Én voodoo papnőként léptem színpadra, és azt kell mondjam, ez a fellépésem is nagy kihívásnak bizonyult. Mikor felötlött bennem a téma nem gondoltam arra, hogy erre nem hozhatom a tőlem jól ismert táncot és hangulatot, valami egészen mást kell mutatnom. Bele kellett csempésznem az igazi voodoo hangulatot, az afrikai hatást, a New Orleans-i ágazatot, meg kellett értenem ennek a vallásnak a hátterét ahhoz, hogy megfelelően színpadra tudjam vinni. Rengeteg ragga táncos videót néztem és igyekeztem leutánozni a mozdulatokat. Szerencsére a kosztümömmel sok teendő nem volt, a nadrág és a felső a novemberi fellépésemből pont jó volt hozzá, ahhoz már csak egy felső ruházatot varrattam, na de a kiegészítők... Szerettem volna cilindert. Láttam néhány videót a youtube-on, hogy miként lehet jóga matracból cilindert csinálni, de annyira nem volt hozzá türelmem, hogy hagytam a fenébe :D Végül a meglévő kalapjaim egyikét turbóztam fel, elég jóra sikerült szerencsére. Tollakat, koponyákat, egyéb apróságokat ragasztottam rá, közben pedig rendesen anyáztam, mert a ragasztópisztoly és én nem vagyunk jó barátságban :P Volt egy botom is, amire a maradék csontokat és tollakat kötözgettem, összhatásában nagyon ütős kis összeállítás lett. 

Eljött a fellépés napja, úgy éreztem teljesen fel vagyok készülve, itt már nem lesz semmi baj. Kimentem elpróbálni a táncomat, ahol egy kellemetlen dologgal szembesültem - az otthon kigyakorolt bot-letétel ennél a nagy színpadnál nem egészen úgy jön ki, ahogy elterveztem. Míg otthon pont a szoba elejére került a bot (s így volt helyem táncolni), a helszínen kb. a színpad közepére került, így tánc közben folyamatosan át kellett ugrálnom rajta... Bele is sültem a próbán a táncba, mert folyamatosan azt néztem, hogy tudom kerülgetni az a kib... khm, nyavalyás botot. Pedig már a próbán is nyomták nekem a többiek a zaghareet-et, olyan jó volt hallani, erre a felénél lefagytam. El tudtam volna süllyedni szégyenemben. Azt gondoltam, hogy velem ez nem történhet meg megint. A Bowie est is olyan kellemetlenül jött ki számomra, de itt, nagy színpadon nem fagyhatok le. Így aztán a backstage-ben folyamatosan nyomattam a koreómat, próbáltam átvariálni úgy, hogy a bot a színpad elejére kerüljön. Kicsit meg is változott, de mikor eljött az én időm sikerült a színpad elejére letenni a botot... és akkor leesett a kalapom XD Komolyan nem akartam elhinni, hogy ez megtörténik velem! :D Ha nem a bottal szerencsétlenkedek, akkor a kalapom hullik le a fejemről, fantasztikus. Na de lélekjelenlét meg volt, gyorsan visszacsaptam a fejemre, ennek következtében az összes hajam az arcomba tódult, így úgy néztem ki, mint Samara a Körből. Csináltam tök jó koponya sminket is, hát abból egy darabig nem sok látszott. Mikor végre eldobhattam a kalapot kisöpörtem a hajamat az arcomból és végre felszabadultan táncolhattam. Megint jött a zaghareet (ez afféle biztatás a törzsi hastáncban, elismerés a többi táncostól, hihetetlenül fel tudja spanolni az embert), én nyomtam a ragga fúziót, és igen, sikeresen eltáncoltam a koreómat. A kis gikszer ellenére büszke voltam magamra, jól sikerült a fellépés, utána pedig annyi, de annyi elismerő bókot kaptam a többi táncostól, hogy azt hittem mentem szárnyakat növesztek :) Még a meghívott külföldi előadóval is szóba elegyedtem, aki már a tavalyi ördöghalas produkciómat is imádta, leírhatatlanul jó érzés volt ennyi kedves bókot kapni :) Na de elég a szócséplésből, hoztam nektek erről is képeket. Videó még sajnos nincs, de ha lesz mindenképpen megosztom veletek.

Néhány telefonos kép

Bosnyák László fotói

Bősz Attila fotója

Amúgy kicsit sajnálom, hogy nem készültek rólam "mozgalmasabb" fotók, pedig elég extra mozdulatokat csempésztem a táncomba, de úgy látszik azokat nem sikerült lencsevégre kapni. Oda se neki, majd ha lesz videó lehet látni mindent :) Nagyon élveztem a fellépést, iszonyat jó volt a hangulat megint, és alig várom, hogy ismét együtt táncolhassak a haza törzsis közösséggel :)

Ja, amúgy mostanában felcsaptam cikkírónak is. A Törzsi Szelence nevű oldalon jelent meg néhány cikkem és hamarosan írok majd oda újat, pont a Rituálés előadásról. Jól esik, hogy ilyen téren is részese lehetek a hazai törzsi szférának, úgy érzem, hogy befogadott egy nagy család :) Aki érdeklődik a törzsi hastánc iránt, annak szívből ajánlom, hogy böngéssze át az oldalt, biztos fog találni kedvére való dolgokat - sok-sok háttérinfó, események, cikkek találhatók az oldalon tele érdekességekkel. Aki pedig nem ismeri még ezt a táncműfajt, annak pont ezért ajánlom az oldal nézegetését :P

No azt hiszem mostanra befejezem a szócséplést. Aki volt akkora hős és végig olvasta mindezt, annak jár egy piros pont. Hamarosan ismét jelentkezem, szépen visszaszállingóznak a megszokott bejegyzések a blogra, addigis mindenkinek szép napokat kívánok! :)

Nautilus hastáncest - élménybeszámoló

Sziasztok!
Az előző bejegyzésben egy olyan sminket láthattatok, amit egy különleges hastáncelőadásra készítettem, most pedig magát az eseményt szeretném elmesélni nektek :)

Tavasz tájékán sikerült lefixálnom a műsor szervezőjével, Tóth Réka Annával azt, hogy én is szerepelhessek a Nautiluson, mint szólista. Kacifántos út vezetett idáig, amibe nem is szeretnék belemenni, a lényeg az, hogy végül én is részese lehettem ennek a fantasztikus előadásnak. Választott karakterem az ördöghal volt, ami egy igazi mélytengeri vadász. Fenyegető hangulatot képzeltem el hozzá, így mind a zenémben, mind a kosztümömben ezt próbáltam visszaadni. Régóta szerettem volna teljesen fekete ruhát, most pedig itt volt a remek alkalom ennek megvalósulására. Profi varrónővel készíttettem a ruhámat, aki nem más, mint Blac Peacock. Csajok, ha valaki közületek különleges, extrém fellépő ruhát szeretne varratni magának, akkor csakis őt ajánlom :) Fekete, bőrhatású ruhát készített nekem különleges szabásmintával, a végeredmény pedig nem csak, hogy külsőségében tökéletes lett, de viselni is egy álom volt! Komolyan, nekem eddig még nem volt olyan fellépő ruhám, ami kényelmes lett volna, de ez a ruha tökéletesen passzolt rám, könnyedén tudtam benne mozogni, nem szorított, nem lazult sehol, egyszerűen szuper lett :)

Két különleges kiegészítő volt, amit még meg kellett csinálni - az egyik egy úszóhártyára emlékeztető kesztyű, amit szintén a varrónő készített.

A műkörmöket én pingáltam és ragasztottam rá.

A másik viszont nagyrészt Viktor keze munkáját dicséri, ez pedig nem más volt, mint a fejdíszem. Soha nem táncoltam még fejdísszel, számomra ez újdonság volt, ugyanis azt hittem, hogy így nem tudnék szabadon mozogni, de most ez a véleményem is megdőlt. Sikerült úgy beleépítenem a meglévő koreómba a fejdíszt, hogy semmit se kelljen változtatni, mégis viselni tudjam legalább egy kis ideig.

Gyors próba pizsamában :P A drótokat természetesen letakartuk a végén.

Őszintén, én ekkora diy projectbe még sosem kezdtem bele. Nem mondom, macerás volt az elkészülése a fejdísznek, de a végeredmény kárpótolt minden nehézségért. Folyékony ragasztóból készült a nagy része, amit egy hajpánthoz erősítettünk, az elektronikai része pedig teljes egészében Viktor munkája, hiszen az ördöghalnak kell, hogy legyen a fején világító nyúlvány. Én ehhez nem értek, így átadtam a stafétát Viktornak, aki remekül megoldotta a feladatot :) A folyékony ragasztós részt én csináltam ezen videó alapján, a végeredmény pedig irtó jó lett szerintem ^^ A fellépésen sok dicséretet kaptam mind a fejdíszre, mind a ruhára, úgyhogy nagyon boldog voltam :)

Na és maga a fellépés.
Természetesen nem alakult minden úgy, ahogy szerettem volna, mert a fények ismét nem akartak összejönni nekem, de összességében sikeresnek érzem az előadásom és meg vagyok magammal elégedve. Most először néztem úgy ki, ahogy régen is megálmodtam, és olyan zenére, olyan mozgásvilággal léphettem színpadra, ami teljes mértékig én vagyok. Büszke vagyok erre az előadásomra :) Sikerült egész tűrhetően forognom (ami zöldhályoggal, szemüveg nélkül elég nehéz), és a hajazós résznél sem veszítettem el az egyensúlyomat. Ahogy lekeveredtem a színpadról rögtön kaptam a dicséreteket, sőt, még a táncom alatt is ment a zaghareet (egyfajta hastáncos biztatás, magas hangú trillázásnak tudnám leginkább leírni), ami hihetetlen önbizalommal tölti el az embert. Utána pedig nagyon sok embertől kaptam üzeneteket, amiben a táncomat méltatták, egészen le is voltam döbbenve, hogy így tetszett az előadásom a laikus közönségnek is. Külön plusz volt az is, hogy a fellépőket felkonferáló verseket én írtam ^^ Ja, és ha minden igaz lesz még egy Nautilus előadás, ugyanis egy producer felkereste az est szervezőjét, miszerint szeretné még egyszer színpadra vinni ezt az estet :) Úgyhogy aki erről most lemaradt esetleg meg tud nézni a második előadás során :P

Jöjjön most néhány kép:

És a végére maga a videó :)

Fotók: Horváth Attila
Videó: Bacskó Levente

Remélem tetszik nektek a videó :)

További szép napot mindenkinek!

Tervek 2016-ra

Sziasztok!

Mielőtt mindenki lemondóan felsóhajtana, hogy ismét egy "újévi fogadalmas" bejegyzéshez ért, szeretném leszögezni, hogy nem fogadalmakat teszek, hanem terveket gyártok :P Tudom, hogy sokan marhaságnak tartják ezt, mert az újévkor leírt dolgok nagy része nem szokott megvalósulni (mondjuk ezt is embere válogatja), de én olyan ember vagyok, akinek szüksége van tervekre ahhoz, hogy működjön. Sajnos ha nem szabályozom be a napjaimat, akkor elveszett ember vagyok, mivel szükségem van arra, hogy valamennyire előre tervezzem az életem. Ha látom, hogy ott lebeg egy cél előttem, akkor tudatosabban foglalkozok az elérésével, mintha csak a fejemben kallódna a gondolat. Az ilyenekből legtöbbször az lesz, hogy "majd egyszer". Azaz soha :D Szóval legalább valami tervezetet írok, hogy mit szeretnék 2016-ban megcsinálni és elérni mind a hétköznapokban, mind a bloggal kapcsolatban, aztán pedig meglátjuk, hogy mi és mennyi fog megvalósulni belőle.


Több sminkes bejegyzés: mindig is ez volt a kedvenc hobbim és úgy érzem ebben vagyok a legügyesebb is (persze bőven van még mit tanulnom). Szeretnék kicsit nagyobb hangsúlyt fektetni erre a témára, mivel úgy vettem észre, hogy ti is kedvelitek, főleg a kreatív sminkjeimet, amik ugyan hétköznapra hordhatatlanok, de jó móka őket megalkotni :P Jelenleg horoszkópos sminksorozaton gondolkodom, illetve szeretném folytatni a Stílusok Sminkjei rovatot is, ezek mellé pedig még ezer más kreatív téma is érkezhet. Ugyanakkor szeretném megtartani a megfelelő arányt a beauty és a többi bejegyzéstípus között, mert úgy érzem kissé átbillentem a másik irányba, amit mindenképp orvosolni szeretnék.


Kevesebb manikűrös bejegyzés: ezen most valószínűleg csodálkoztok néhányan, de úgy érzem, hogy 2015-ben túl nagy hangsúlyt kaptak a blogon a nail art-ok. Maga a téma nagyon is kedvemre való, mivel határozottan ügyesedem benne, de nem szeretném, ha túl sok lenne belőlük. Nem vagyok körmös blogger, éppen ezért szeretném megtartani a blogom összetettségét, de ehhez kicsit visszább kell vennem a nail art-okból. Ez igazából annyit jelent, hogy nem fogok annyi kihívásra jelentkezni, bőven elég lesz a Mani-acs és a Manikűrvadász is számomra, melléjük pedig esetleg 1 kihívást vállalok csak.



Több kifejtős, lelkizős téma: ezen már most dolgozom és sok terv van a fejemben. 2015-ben annyira sok szépségápolási impulzus ért, hogy az általam (és vélhetőleg általatok is) oly kedvelt kifejtős témák szépen eltünedeztek, pedig imádtam velük foglalkozni. Persze nem ezek a legnépszerűbb bejegyzéseim, talán a legolvasottabbak sem, de én szeretnék ezekhez visszatérni, mert szerintem pont ezektől a témáktól volt olyan jellegzetes a blogom. Nem szeretném elveszíteni ezt az egyediséget, és persze az is ott van bennem, hogy szeretnék érdekes, elgondolkodtató témákkal foglalkozni, ami akár másokra is hatással van.



Visszahozni a goth hangulatot a blogra és az életembe is: ez a szubkultúra mindig is része volt az életemnek, ebben tudok kiteljesedni és ebben érzem jól magam. Ugyanakkor a goth témájú bejegyzések vészesen megcsappantak, és a hétköznapjaimba is szeretném visszahozni a stílust. Az utóbbi időben nem figyeltem annyira magamra, totál befásultam a teendőimbe és ez meg is látszott rajtam. Nálam ott lehet észrevenni azt, ha valami nincs rendjén velem, hogy elkezdek színesebben öltözködni. Nem vicc, komolyan, igazi Rák módjára fordítva működöm :P Szóval szeretnék ismét magamra találni, visszahozni a sötét eleganciát a hétköznapjaimba és a blogra is, illetve újabban a glam goth-ot is közel érzem magamhoz (a felerősödött beauty vonal hozadéka, azt hiszem :P). Tudom, hogy ezek sem túl népszerűek itt nálam, de nekem szükségem van erre, úgyhogy mindenképpen lesznek ilyen témák is, vélhetőleg nagyobb számban, mint eddig.


Kevesebbet gépezni, több időt fordítani más hobbikra: sajnos lassan már ott tartok, hogy az internet és a számítógép nélkül nem tudom feltalálni magam. Ez pedig baj. 2015-ben is célom volt kevesebbet tespedni a gép előtt, és némiképp meg is valósult a dolog, mert próbáltam több hobbimra is odafigyelni, amik nem igényelnek számítógépet. Kevesebbet lógtam a bloggeren, csak hétvégén ültem le bejegyzést írni és böngészni, és ezt továbbra is szeretném megtartani. Ugyanakkor szégyenletes, hogy milyen keveset olvastam tavaly. Év vége felé mondjuk kicsit összekaptam magam és ledaráltam néhány könyvet, de ez hozzám képest még így is kutyafüle. Szerencsére karácsonykor sikeresen betankoltam 8 új könyvvel és még várok három Anne Rice kötetet is, szóval jó darabig el vagyok látva olvasnivalóval. Azt szeretném, hogy ezek a könyvek ne csak a reggeli és délutáni utazásaimkor legyenek elővéve, hanem itthon is, hiszen nincs pihentetőbb egy jó regényben való elmélyülésnél. Ezen kívül szeretnék végre belevetődni a színezőm kipingálásába, ugyanis mióta megvettem csak egyetlen egy képet színeztem ki belőle. Ez elég szomorú dolog, pedig amúgy igazán élvezem csinálni, csak a gép valahogy mindig könnyebb választás volt. Arról pedig még nem is beszéltem, hogy mennyire elhanyagoltam a rajzolást, a versírást és a regényeimet - ezekhez is szeretnék visszatérni és újra foglalkozni velük.


Tánc, tánc és tánc: ez persze olyan pontja az életemnek, ami állandó és szilárd, de szeretném új távlatokba helyezni. Jelenleg bőszen készülök a következő versenyünkre, ez pedig napi szinten több óra gyakorlást jelent. Viszont az lenne a jó, ha a verseny után is megmaradna a lelkesedésem, ugyanis ez a sok gyakorlás mindig meghozza a gyümölcsét. Közel 10 év szárnypróbálgatás után itt lenne az ideje ki is bontanom a szárnyaimat és nekiállni tanítani, de eddig nem éreztem magamban az erőt hozzá. Ha őszinte akarok lenni, még most sem érzem, mert erős bizonytalanságaim vannak, de szeretnék ezen változtatni és magabiztosabb lenni, hogy aztán a közeljövőben végre taníthassak is.


Életmódváltás és fogyás: nem telik el év, hogy ezt ne tenném a céljaim közé. 2015 elején voltam a legjobb formában, eltökélt voltam és következetes, folyamatosan motiváltam magam és nagyon odafigyeltem magamra, ám sajnos a lelkesedésemet megtörte a stressz és a fásultság. Most majdnem ott vagyok, ahonnan elindultam, de nem adom fel és megpróbálok idén újult erővel nekilátni az életmódváltásnak. Szeretnék egészségesen élni, szeretném megbecsülni a testemet és az egészségemet, mert tudom, hogy ha nincs, akkor hiába gyűjtögetem a sok szép kacatot magam köré, nem fogom tudni élvezni őket. Az egészség a legnagyobb kincsünk és vigyáznunk kell rá. Nyilván egy normálabb alkat elérése is a céljaim közé tartozik, de az első és legfontosabb az, hogy a szervezetemet helyre rázzam. Lassan gondolkodunk a családalapításon (bár ez még messzi gondolat, de azért egyre gyakrabban felvetődik), viszont ennyi plusz súllyal, amit magamon cipelek esélytelen vállalkozás lenne ez a project. Mint látjátok több okom is van arra, hogy változtassak az életvitelemen, úgyhogy ki kell tartanom és semmiképp nem szabad feladnom. Olyan dolgokat szeretnék visszahozni és megerősíteni, mint a tisztább, természetesebb ételek, a heti többszöri mozgás, a rugalmasságom és az izmaim fejlesztése, illetve a hétköznapi apróságok, mint pl. 1-1 megálló legyaloglása, ácsorogva utazás, mozgólépcső helyett sima lépcsőt használni ésatöbbi.


Szocializálódni: A tavalyi évben nem voltam túl aktív emberi kapcsolatok terén. Volt 1-2 próbálkozásom, néhány találkozóm, de ennél sokkal több társas kapcsolatra lenne szükségem. Bezárkóztam a négy fal közé, odakövültem a székembe és csak pötyörésztem, márpedig így nem lehet fenntartani a barátságokat. Szeretnék sokkal több időt szánni a szeretteimre, hiszen sok kedves barátom van, akikkel ezer éve nem láttuk egymást, ééés szeretnék nyitni az új barátságok felé is. Sok blogger van, akiket szívesen megismernék végre személyesen is, remélem lesz rá alkalmam :) Régóta szeretnék szervezni egy kis találkozót bloggereknek, mondjuk lehet, hogy a kutya sem jönne el rá, de azért valamikor megpróbálkozom vele :P


Kevesebb kozmetikumot venni: azt hiszem ezen nincs mit magyaráznom, bődületesen sok sminket és körömlakkot vettem, ráadásul rákaptam a drágább árfekvésű termékekre is. Idén ezen szeretnék változtatni, ugyanis ha úgy vesszük, mindenem meg van, amire csak szükségem lehet, fölöslegesen halmozok fel egy csomó mindent. Sokkal jobban be kell osztanom a pénzt, mert 2015-ben kifolyt mind a kezeim közül, de idén ezt már nem engedem meg magamnak. Minimalizálom az impulzus vásárlásokat, és arra is odafigyelek, hogy az újdonságok ne csábítsanak el. Most azért, mert egy márka kijön valami újdonsággal még nem kell hanyatt homlok kapkodnom utána. Szóval ez a terv, próbálom is tartani magam hozzá.


Nyaralni: íme a másik furcsaság, hiszen szinte mindenki számára evidens dolog, hogy nyáron elmegyünk nyaralni. Van, aki családostul, van, aki a kedvesével, de a lényeg a kikapcsolódás. Na most mi Viktorral már nem is tudom hány éve nem nyaraltunk... Sajnos nem vol rá lehetőségünk, de idén ez most másként lesz. Szeretnénk lejutni ismét a Balatonra és mindenképp szeretnénk kicsit kirándulgatni is, ilyen kis 1 napos dolgokra gondolok. Persze ez nyilván attól is függ, hogy mennyire lesz pokol meleg az idei nyár, de bízzunk benne, hogy élhető lesz a hőmérséklet és mehetünk majd világot látni, meg pihenni :)


Nos egyelőre ezeket tervezem, és nagyon remélem, hogy meg is tudom majd őket valósítani. A legtöbbjük nem csak egy éves terv, hanem hosszabb távú folyamat, de én azon leszek, hogy már ebben az évben ki tudjak pipálni pár dolgot ezek közül :)

Ti miket terveztek elérni 2016-ban?

Japán Kert Hastáncest - beszámoló

Sziasztok!

Régóta adós vagyok nektek ezzel a beszámolóval, de a karácsonyi készülődés annyi időt vesz igénybe, hogy csak most hétvégén tudtam nekiülni és megcsinálni ezt a bejegyzést. Mondjuk jobb később, mint soha :P

Nem szeretnélek titeket sok szöveggel fárasztani, inkább a képek és a videó beszéljenek helyettem. Röviden csak annyit, hogy ismét remekül éreztük magunkat és most még jobban kilógtunk a sorból, mint eddig :P Ugye yurei szellemekké váltunk, akiket a japán horrorokból jól ismerhetünk - gondoljunk csak Samarára vagy Sadako-ra a Körből és Átokból. Hosszú, fekete haj és halott fehér arc, hozzá földig érő fehér ruha és furcsa, szaggatott mozgás jellemzi őket. Az ember azt gondolná, hogy lehetetlen ezeket a karaktereket hastáncos keretek közé préselni, és annyira nem is tévednek, akik így gondolják. Nagyon nehéz dolgunk volt és mindannyian megállapítottuk, hogy sokkal, de sokkal több időre lett volna szükségünk ahhoz, hogy ez az egész produkció úgy nézzen ki, ahogy azt elterveztük.

A koncepció azt volt, hogy komplett táncszínházi előadást hozunk létre. A hastáncon kívül színházi elemeket is raktunk a produkciónkba, ettől lett igazán különleges az egész. A sztori szerint új lakó költözik egy japán lakásba, ami tele van letakart bútordarabokkal. A lakó megérkezik, gyönyörködik új otthonában, de sajnos nincs egyedül. A házban elhunyt szellemek még mindig jelen vannak és nem nézik jó szemmel, hogy valaki betolakodott közéjük, így minden erejükkel megpróbálják őt elüldözni. Nos, ezek a szellemek lettünk volna mi. Úgy gondolom, hogy az ötletünk formabontó és szuper lett volna, ha a megvalósítás is úgy jön össze, ahogy terveztük. No persze nem lett rossz az előadás, sőt, mi a körülményekhez képest kihoztuk magunkból a legtöbbet, de mindannyian éreztük, hogy több időre lett volna szükségünk a gyakorláshoz, finomításhoz. Ennek ellenére elégedettek voltunk a teljesítményünkkel, hiszen egyetlen hónap alatt hoztuk össze ezt az összetett előadást. Az biztos, hogy nem hagyjuk annyiban a dolgot, később még elővesszük és kigyakoroljuk olyanra, amilyenre alapból terveztük volna, s ha lesz rá lehetőségünk újra előadjuk. A hastánc mozgást meg kell erősíteni, a színházi elemeket pedig pöccre pontosan kell tudni, szóval lesz még vele dolgunk, az biztos. Azért én megmutatom nektek a videót és persze lesznek képek is. Biztos vagyok benne, hogy sokan furcsa szemmel fogjátok végignézni ezt az előadást, kevésbé fogjátok hastáncnak értékelni, talán nem is nagyon fog tetszeni nektek, és nem is fogok hibáztatni érte senkit. Ez egy nagyon formabontó, újszerű táncszínházi produkció volt, nagy falat még nekünk is, ami sok gyakorlást igényel még, de nagyon örültünk, hogy csupa pozitív visszhangot kapott az ottani fellépők körében, és hogy a közönség is hangos hujjogással és tapssal jutalmazott minket :)

És ami még fontos: ha megnyitjátok a videót, akkor meg tudjátok nézni az est többi fellépőit is, akik mind gyönyörű és színvonalas táncot mutattak be. Sajnos most senkit nem tudtunk megnézni kívülről, de utólag nézve is káprázatosak voltak az előadások :) Ezúton is köszönjük Tóth Réka Annának a meghívást ^^

Készülődünk :P

Horváth Attila fotói

Bosnyák László fotói

És a videó:

Mit szóltok hozzá?

Kedvelitek a formabontó előadásokat, vagy jobb szeretitek a megszokott mozgáskultúrát egy adott táncstíluson belül?

Életmód project - 20.

Sziasztok!

Ha jól néztem kb. október közepén volt utoljára életmódos bejegyzésem. Magyarázkodni nem szeretnék, egyszerűen úgy alakultak a napjaim, hogy a vasárnapokon mindig valami más kapott helyet, de most itt vagyok és jelentkezem a nem túl érdekfeszítő életmódos tapasztalataimmal :P

Mióta kihagytam kissé ezt a bejegyzés típust leginkább a táncpróbáknak éltem, így a mozgás napi szinten jelen volt az életemben. Minden áldott nap gyakoroltam, hogy a Japán Kertes fellépésünkön a legjobb formámat tudjam hozni, és persze a lányokkal is összejártunk gyakorolni. Napi 3-4 órákat táncoltunk közösen a csajokkal, én meg itthon szinte minden szabadidőmet erre áldoztam, szóval kijelenthetem, hogy baromi kimerült voltam. Tornázás is volt azért közben, mert a folyamatos próbákba is bele lehet gágyulni, és a könnyed kardio edzés monotonitása jól esett a fáradt idegrendszeremnek. De nem szeretnék hőst játszani - azért olyan sokszor nem kaptam elő a dvd-met, mert tánc után örültem, ha éltem. Néha kellett, de zömében a próbák után kiterültem, mint a gyalogbéka. A fellépés óta pedig pihenő üzemmódban vagyok, úgy gondolom ennyi gyakorlás és készülés után jár annyi nekem is, hogy kicsit punnyadhassak :P No persze most már lassan vissza kell állni a megszokott életritmusba, mielőtt nagyon elkényelmesednék, úgyhogy ma fel is pattanok kicsit a szobabiciklire, közben meg nézek valami karácsonyos filmet :P

Ételek terén nem voltam most túlzottan kreatív, ugyanis mindenre volt időm, csak receptek vadászására nem. Igazából nem bánom, lesz még időm és alkalmam nyugisabb időszakokban kísérletezni. Azért mondjuk a hűvös, őszi idő tartogatott új ízeket, pl. amikor csak tehettem két pofára zabáltam a sütőtököt, most pedig megint rákattantam a gránátalmára.

Ja, és csak hogy megemlítsem, bizony volt egy kisebb zabálásom is. Viktor ugyanis a mai napon lett kerek 30 éves (jééééj!), ennek okán pedig tegnap kifosztottuk családostul a Trófea éttermet :P Nagyon jól éreztük magunkat és nagyon finomakat ettünk. Szerencsére azért volt annyi önkontrollom, hogy miután már majdnem tele voltam nem ettem tovább. Most csak azért, mert 6000 Ft-ért korlátlanul ehetek nem fogok mindenbe belekajálni, hogy aztán meg rosszul legyek. A Márton napok miatt rengeteg finom liba étel volt kapható, én főleg libalevest eszegettem (hatalmas levesrajongó vagyok, kétszer is szedtem belőle), de a szarvaspörköltet is kipróbáltam. Csipegettem még egy kis hidegtálat meg elcsábultam az örök kedvenc profiterolra, utána viszont már csak gyümölcsöket szemeztem. Igazából visszagondolva egyáltalán nem voltam mértéktelen, szóval adtam magamnak egy pacsit :D

Az itthoni kaják, mint mondottam volt nem nagy számok, de azért mutatom őket:

Póréhagyma, sonka és egy kis füstölt sajt. Bolondulok érte *.*

Gyerekkorom kedvence a tejbegríz, de ezúttal készítettem hozzá egy kis karamellizált fahéjas almát. A karamellhez nádcukrot használtam, szerintem a lehető legjobb választás ilyesmihez.

A füstölt sajt almával és lilahagymával is finom :P Először nem tudtam, hogy milyen lesz együtt ez a három íz, de végül egész jó egységet alkottak.

Ha ősz, akkor sütőtök! Megszámolni sem tudom hányszor készítettem, nagyon szeretem ^^

A pho leves sem maradhat ki, ezeken a hűvös őszi estéken különösen jól esik egy tányér forró leves.

Annyira nem felismerhető, de körözöttet készítettem - nagyon pikánsra sikeredett a Tabasco-tól, szóval nem egy hagyományos verzió volt :P Zöldségekkel és pirítóssal ettem.

Igen, már megint füstölt sajt, ezúttal paradicsommal :P Mit csináljak, nagyon szeretem :D

Ázsiai fűszerezésű wokétel sárga húsú kaliforniai paprikával, cukkinivel, hagymával és garnélával.

A fenti garnélás wokételből két adagot készítettem, de a másodikhoz adtam még tojást is, hogy kicsit feldobjam és ne egyem két este ugyanazt.

Kövezzetek meg, de nálam a fokhagymás-vajas pirítós verhetetlen! Egyszerűen imádom, ráadásul Viktor olyan finoman készíti ^^ (jó, tudom, hogy ezt nehéz elrontani, de ha ő csinálja tényleg finomabb :D)

A tükörtojás is gyakori vacsora nálunk :)

Készítettem újhagyma krémlevest is, nagyon szeretem, mert erőteljes ízű és laktató.

A bűnbeesés most egy adag hagymás csirkés kínai tészta képében volt jelen :P

Végre idén először ehettem gránátalmát, ami az egyik kedvenc gyümölcsöm! Eddig szinte megfizethetetlen volt, de most egész jó áron sikerült szereznem belőle.

Gyerekkorom másik kedvenc csemegéje, amit így kép alapján lehet fel sem ismertek - ez bizony mézes dió ^^ Régen édesanyám csokoládé helyett adott egy fél marék diót pici mézzel és ezzel ki is volt elégítve az édesség utáni vágyam. Mai napig nosztalgikus érzések fognak el, ha ilyet csemegézek :) Persze a fél marék mértéket szigorúan betartom, annál több már eléggé hízlaló lenne, de mivel a méztől amúgy is elég édes finomság, nem is kíván belőle többet az ember. Ekkora mennyiségben viszont még egészséges is :)

Remélhetőleg két hét múlva jelentkezem a következő élménybeszámolóval, addigis szép napokat nektek! :)