Nautilus hastáncest - élménybeszámoló

Sziasztok!
Az előző bejegyzésben egy olyan sminket láthattatok, amit egy különleges hastáncelőadásra készítettem, most pedig magát az eseményt szeretném elmesélni nektek :)

Tavasz tájékán sikerült lefixálnom a műsor szervezőjével, Tóth Réka Annával azt, hogy én is szerepelhessek a Nautiluson, mint szólista. Kacifántos út vezetett idáig, amibe nem is szeretnék belemenni, a lényeg az, hogy végül én is részese lehettem ennek a fantasztikus előadásnak. Választott karakterem az ördöghal volt, ami egy igazi mélytengeri vadász. Fenyegető hangulatot képzeltem el hozzá, így mind a zenémben, mind a kosztümömben ezt próbáltam visszaadni. Régóta szerettem volna teljesen fekete ruhát, most pedig itt volt a remek alkalom ennek megvalósulására. Profi varrónővel készíttettem a ruhámat, aki nem más, mint Blac Peacock. Csajok, ha valaki közületek különleges, extrém fellépő ruhát szeretne varratni magának, akkor csakis őt ajánlom :) Fekete, bőrhatású ruhát készített nekem különleges szabásmintával, a végeredmény pedig nem csak, hogy külsőségében tökéletes lett, de viselni is egy álom volt! Komolyan, nekem eddig még nem volt olyan fellépő ruhám, ami kényelmes lett volna, de ez a ruha tökéletesen passzolt rám, könnyedén tudtam benne mozogni, nem szorított, nem lazult sehol, egyszerűen szuper lett :)

Két különleges kiegészítő volt, amit még meg kellett csinálni - az egyik egy úszóhártyára emlékeztető kesztyű, amit szintén a varrónő készített.

A műkörmöket én pingáltam és ragasztottam rá.

A másik viszont nagyrészt Viktor keze munkáját dicséri, ez pedig nem más volt, mint a fejdíszem. Soha nem táncoltam még fejdísszel, számomra ez újdonság volt, ugyanis azt hittem, hogy így nem tudnék szabadon mozogni, de most ez a véleményem is megdőlt. Sikerült úgy beleépítenem a meglévő koreómba a fejdíszt, hogy semmit se kelljen változtatni, mégis viselni tudjam legalább egy kis ideig.

Gyors próba pizsamában :P A drótokat természetesen letakartuk a végén.

Őszintén, én ekkora diy projectbe még sosem kezdtem bele. Nem mondom, macerás volt az elkészülése a fejdísznek, de a végeredmény kárpótolt minden nehézségért. Folyékony ragasztóból készült a nagy része, amit egy hajpánthoz erősítettünk, az elektronikai része pedig teljes egészében Viktor munkája, hiszen az ördöghalnak kell, hogy legyen a fején világító nyúlvány. Én ehhez nem értek, így átadtam a stafétát Viktornak, aki remekül megoldotta a feladatot :) A folyékony ragasztós részt én csináltam ezen videó alapján, a végeredmény pedig irtó jó lett szerintem ^^ A fellépésen sok dicséretet kaptam mind a fejdíszre, mind a ruhára, úgyhogy nagyon boldog voltam :)

Na és maga a fellépés.
Természetesen nem alakult minden úgy, ahogy szerettem volna, mert a fények ismét nem akartak összejönni nekem, de összességében sikeresnek érzem az előadásom és meg vagyok magammal elégedve. Most először néztem úgy ki, ahogy régen is megálmodtam, és olyan zenére, olyan mozgásvilággal léphettem színpadra, ami teljes mértékig én vagyok. Büszke vagyok erre az előadásomra :) Sikerült egész tűrhetően forognom (ami zöldhályoggal, szemüveg nélkül elég nehéz), és a hajazós résznél sem veszítettem el az egyensúlyomat. Ahogy lekeveredtem a színpadról rögtön kaptam a dicséreteket, sőt, még a táncom alatt is ment a zaghareet (egyfajta hastáncos biztatás, magas hangú trillázásnak tudnám leginkább leírni), ami hihetetlen önbizalommal tölti el az embert. Utána pedig nagyon sok embertől kaptam üzeneteket, amiben a táncomat méltatták, egészen le is voltam döbbenve, hogy így tetszett az előadásom a laikus közönségnek is. Külön plusz volt az is, hogy a fellépőket felkonferáló verseket én írtam ^^ Ja, és ha minden igaz lesz még egy Nautilus előadás, ugyanis egy producer felkereste az est szervezőjét, miszerint szeretné még egyszer színpadra vinni ezt az estet :) Úgyhogy aki erről most lemaradt esetleg meg tud nézni a második előadás során :P

Jöjjön most néhány kép:

És a végére maga a videó :)

Fotók: Horváth Attila
Videó: Bacskó Levente

Remélem tetszik nektek a videó :)

További szép napot mindenkinek!

Japán Kert Hastáncest - beszámoló

Sziasztok!

Régóta adós vagyok nektek ezzel a beszámolóval, de a karácsonyi készülődés annyi időt vesz igénybe, hogy csak most hétvégén tudtam nekiülni és megcsinálni ezt a bejegyzést. Mondjuk jobb később, mint soha :P

Nem szeretnélek titeket sok szöveggel fárasztani, inkább a képek és a videó beszéljenek helyettem. Röviden csak annyit, hogy ismét remekül éreztük magunkat és most még jobban kilógtunk a sorból, mint eddig :P Ugye yurei szellemekké váltunk, akiket a japán horrorokból jól ismerhetünk - gondoljunk csak Samarára vagy Sadako-ra a Körből és Átokból. Hosszú, fekete haj és halott fehér arc, hozzá földig érő fehér ruha és furcsa, szaggatott mozgás jellemzi őket. Az ember azt gondolná, hogy lehetetlen ezeket a karaktereket hastáncos keretek közé préselni, és annyira nem is tévednek, akik így gondolják. Nagyon nehéz dolgunk volt és mindannyian megállapítottuk, hogy sokkal, de sokkal több időre lett volna szükségünk ahhoz, hogy ez az egész produkció úgy nézzen ki, ahogy azt elterveztük.

A koncepció azt volt, hogy komplett táncszínházi előadást hozunk létre. A hastáncon kívül színházi elemeket is raktunk a produkciónkba, ettől lett igazán különleges az egész. A sztori szerint új lakó költözik egy japán lakásba, ami tele van letakart bútordarabokkal. A lakó megérkezik, gyönyörködik új otthonában, de sajnos nincs egyedül. A házban elhunyt szellemek még mindig jelen vannak és nem nézik jó szemmel, hogy valaki betolakodott közéjük, így minden erejükkel megpróbálják őt elüldözni. Nos, ezek a szellemek lettünk volna mi. Úgy gondolom, hogy az ötletünk formabontó és szuper lett volna, ha a megvalósítás is úgy jön össze, ahogy terveztük. No persze nem lett rossz az előadás, sőt, mi a körülményekhez képest kihoztuk magunkból a legtöbbet, de mindannyian éreztük, hogy több időre lett volna szükségünk a gyakorláshoz, finomításhoz. Ennek ellenére elégedettek voltunk a teljesítményünkkel, hiszen egyetlen hónap alatt hoztuk össze ezt az összetett előadást. Az biztos, hogy nem hagyjuk annyiban a dolgot, később még elővesszük és kigyakoroljuk olyanra, amilyenre alapból terveztük volna, s ha lesz rá lehetőségünk újra előadjuk. A hastánc mozgást meg kell erősíteni, a színházi elemeket pedig pöccre pontosan kell tudni, szóval lesz még vele dolgunk, az biztos. Azért én megmutatom nektek a videót és persze lesznek képek is. Biztos vagyok benne, hogy sokan furcsa szemmel fogjátok végignézni ezt az előadást, kevésbé fogjátok hastáncnak értékelni, talán nem is nagyon fog tetszeni nektek, és nem is fogok hibáztatni érte senkit. Ez egy nagyon formabontó, újszerű táncszínházi produkció volt, nagy falat még nekünk is, ami sok gyakorlást igényel még, de nagyon örültünk, hogy csupa pozitív visszhangot kapott az ottani fellépők körében, és hogy a közönség is hangos hujjogással és tapssal jutalmazott minket :)

És ami még fontos: ha megnyitjátok a videót, akkor meg tudjátok nézni az est többi fellépőit is, akik mind gyönyörű és színvonalas táncot mutattak be. Sajnos most senkit nem tudtunk megnézni kívülről, de utólag nézve is káprázatosak voltak az előadások :) Ezúton is köszönjük Tóth Réka Annának a meghívást ^^

Készülődünk :P

Horváth Attila fotói

Bosnyák László fotói

És a videó:

Mit szóltok hozzá?

Kedvelitek a formabontó előadásokat, vagy jobb szeretitek a megszokott mozgáskultúrát egy adott táncstíluson belül?

Életmód project - 18.

Sziasztok!

Bevallom fogalmam sincs, hogy időben vagyok-e ezzel a bejegyzéssel, kicsit úgy érzem, mintha több idő telt el volna az előző életmódos bejegyzés között, de most már mindegy. Az elmúlt időszak rettenetesen sűrű volt számomra, szeptemberben szinte állandóan mozgásban voltam és az október is elég eseménydúsnak ígérkezik. Egyrészt lesz egy fellépésünk a hastáncos csoporttal, mivel Tóth Réka ismét meghívott minket vendégszerepelni a legújabb törzsi hastánc estjén, ami ezúttal Japán köré épül.

Az esemény facebook oldalát itt megtaláljátok.

Mi yurei szellemek leszünk, ami talán nem sokat mond nektek, de ha azt mondom, hogy Samara/Sadako és Kayako, akkor talán már ismerősebb a téma :) Igen, a tipikus japán horrorok szellemei leszünk arcba lógó hajjal, rongyos fehér ruhában és hátborzongató zenével :P Erre már gőzerővel készülünk, hiszen szeptembertől újra elindult a tánc is. Szerdánként 2 órát táncolok, aminek nagyon örülök, mert egyrészt hiányzott a banda, másrészt jó, hogy újra rendszeres, heti mozgásom van, ami tényleg alaposan átmozgat. A koreóval is egész jól haladunk, szerintem nagyon ütős lesz, de nem lövöm le a poént, hátha valaki eljön és megnézi :P

Volt még egy másik táncos eseményem szeptember elején, ez pedig a Hybrid Trip második workshopja, ahol befejeztük a megkezdett koreográfiát. Nagyon jól éreztem magam és már közel sem volt olyan nehéz a koreó úgy, hogy a felét tudtam. Persze azért az a 3 óra így is leizzasztott, de nem volt a másnapi izomlázam olyan kegyetlen, mint először.

És csak hogy megemlítsem, ott lesz még október végén a Digital Divas is, ahol én is jelen leszek. A tavalyi rendezvény nagyon megtetszett beszámolók, youtube videók alapján, gondoltam most én is elmegyek és meghallgatom az előadásokat, meg persze szurkolok a bloggereknek, akiket jelöltek különféle díjakra :) Kicsit izgulok, mert nem voltam még ilyen eseményen, de hát valahol el kell kezdeni :P Unatkozni ebben a hónapban sem fogok :D

Ételfotózás terén most nagyon szorgalmas voltam, és arra is próbálok odafigyelni, hogy továbbra is változatosan, de egészségesebben étkezzem. Nem mondom, becsúszik néha 1-1 csaló étkezés a két hét alatt, de ennyi talán belefér. Viszont a csokiról szinte teljesen leszoktam O.O Egyáltalán nem érzek vágyat arra, hogy csokit egyek, és ez kellemesen fura érzés. Régen szükségem volt arra a finom, édes ízre, de most ha megpróbálok enni egy kocka csokit csak azt érzem, hogy összerándul az állkapcsom és a nyelvem spontán égést produkál. A cukormentes étkezés hozadéka az, hogy minden "átlagos" édességet túl töménynek érzek. Egy kocka tejcsoki pl. annyira gelly számomra, hogy alig tudok megküzdeni vele. A magas kakaótartalmú étcsokoládé egy fokkal jobb, az néha jól esik, de nem esek vele túlzásba. Sokkal jobban élvezem a gyümölcsöket, itthon pl. szőlő és sütőtök van felváltva, és ezek tökéletesen kielégítik az édes íz utáni vágyamat. Szóval igen, teljesen megváltozik az ember ízlelése, ha életmódot vált, de ez jó dolog :)

Nézzük akkor a kajadömpinget:

Isteni telepakolt saláta Fekete erdő sonkával, füstölt sajttal, koktél paradicsommal és egy kis fűszerrel

Végtelenül egyszerű vacsi - füstölt sajt, lilahagyma és virsli, meg egy kis paradicsom

Lehet meg fogtok lepődni, de ez bizony bundáskenyér :) Éééés nem az olajban tocsogós fajta, amitól két napig fáj az ember gyomra! Ez Viktor-féle bundáskenyér, amit sütőben süt mindenféle zsiradék nélkül. Csak ráönti a tojásos-fűszeres masszát a kenyerek tetejére, kicsit bele is nyomkodja, és már mehet is a sütőbe. Pár perc alatt isteni finom vacsorát kapunk, ami átmenet a bundáskenyér és a melegszendvics között. Nagyon tudom ajánlani, mert isteni!

Ezer éve nem ettem kínai csípős-savanyú levest, most elcsábultam rá :P Viktor nemes egyszerűséggel csak takonylevesnek hívja XD

Ez pedig szójaszószos csirke volt rizzsel, nagyon szeretem :) Mindkét kínai kaját ebédre fogyasztottam.

A jó öreg rántotta lilahagymával és brutálisan erős paprikával 

Szőlőszezon van, úgyhogy éjjel-nappal szőlőzünk ^^ Ez amúgy nem bolti szőlő volt, hanem Viktor egyik kollégájától kaptuk és isteni volt az íze. Én nem is szeretem azokat a lufiméretű fajtákat, mert semmi ízük nincsen.

Rameeeeeen *.* Annyira szeretem, de persze azért nem eszem túl sűrűn, elvégre a levesben mégis csak ott van a tészta :P

Véééégre sütőtök!!!! Ezt imádom a legjobban az őszben, lehet sütőtököt enni! ^^

Egy kis fűszeres, grillezett csirkemell joghurtos salátával

Fűszeres sült csirkemell zöldborsó pürével. A püré itt most kicsit hígabb lett, de nekem jobban is ízlett így. Tudom, nem a legszebb látvány, de ez a kaja olyan, mint a Chokito - ronda és finom :D

Bűnbe estem egy csásármorzsa erejéig :P

Ebédre készítettem ezt az ázsiai fűszerezésű sült tésztát. Répa, gomba, póréhagyma és darált hús volt benne, nagyon szeretjük :) 

Citromos tonhal saláta és egy isteni cukormentes joghurt eperrel és rebarbarával. 

Gyrosos fűszerezésű csirkés tortilla lilahagymával, joghurttal és reeengeteg csípős szósszal :P

Ennyi lettem volna mostanra, két hét múlva újra jövök az életmód projecttel :)

Közös képek

Ott vigyorgok középen :P Viktor meg mögöttem magasodik :D

Ünneplés :)

Hallgatjuk a beszédet

Kicsit komolyabban :)