Életmód project - Wake-up call

Vigyázat, hosszú bejegyzés!

Sziasztok!

Hosszabb kihagyás után ismét jelentkezem ezzel a rovattal is. Az ünnepi időszak eléggé ellehetetlenítette a dolgokat, fotózni szinte egyáltalán nem tudtam, mert inkább az élményekre figyeltem, nem a dokumentálásra. Viszont az ünnepi időszak lecsengett, újra belevetődünk a dolgos hétköznapokba. És mivel felhívta néhány olvasóm a figyelmet arra, hogy az újonnan ide tévedők számára ez a rovat nem feltétlenül egyértelmű, ezért igyekszem ismét körülírni a rovat célját és okát.

A rovat azt a célt szolgálja, hogy nyomon tudjam követni a haladásomat és próbálkozásaimat az egészségesebb életmód felé. Az itt megjelenített élmények és ételek nem tanácsok, mivel még én is csak kísérletezem, de amikről úgy gondolom, hogy beilleszthetők akár hosszú távon is az életmódomba, azoknál ezt feltüntetem. Természetesen a csaló étkezések is le vannak fotózva, hiszen nagy álszentség lenne csak azokat a fotókat feltöltenem, amik egészséges ételeket ábrázolnak. Nem akarom becsapni se az olvasóimat, sem pedig magamat, így mindent őszintén feljegyzek. 

Mint ahogy azt említettem is, 2016-ban szeretnék visszatérni az igazán egészséges életmód mezejére. Az utóbbi fél évben jócskán elhagytam magam és az előtte való kőkemény munkám ment a süllyesztőbe. Emiatt nagyon haragszom magamra, de az önsajnálaton túllépve inkább a sikerre próbálok koncentrálni. Az elhatározás meg volt, de őszintén, konkrét terveim a megvalósításra nem voltak. Aztán valami olyasmi történt velem, ami felrázott Csipkerózsika álmomból és alaposan fejbe kólintott.

A napokban elmentünk szemüveget csináltatni Viktorral. Már 5 éve, hogy utoljára ott voltunk, mindkettőnk szemüvege eléggé régi és karcos már, így célszerűnek éreztük az újak beszerzését.
Aki hozzám hasonlóan látásproblémákkal küzd az tudja, hogy ilyenkor mindenféle vizsgálatokat végeznek az emberen. A szokásos látásélesség mellett szemnyomást és térlátást is vizsgáltak, ám sajnos ezutóbbiak olyan gyötrelmes eredményt hoztak, hogy magam sem akartam elhinni. A szemnyomásom mindig is magasabb volt a normálnál, de a térlátásom a legutóbbi (4 évvel ezelőtti) vizsgálaton majdhogynem tökéletes volt. Ennek fényében nem is aggódtam, sőt, a következő évi kontrolt sem vettem komolyan, hiszen jók voltak az eredményeim, miért is kéne orvoshoz mennem? Aztán most jött a szemüveg csináltatás, és a vizsgálat elkerülhetetlen volt. A szemnyomásom még nagyobb volt, mint azelőtt, a térlátásom pedig elkezdett rohamos mértékben romlani... Pedig mikor beültem a gép elé magabiztos voltam, azt gondoltam hamar lerendezem az egészet, hiszen múltkor is jól szerepeltem, de aztán jött a fekete leves. A térlátásom a legalsó határ alatt húzódott egy szép, vastag, piros vonal mentén. Mit is jelent mindez? Nagyjából azt, hogy 8-10 év elteltével egy szép kis kezdődő zöldhályog büszke tulajdonosa lehetek...

Bizony, zöldhályog. Én magam is megdöbbentem, hiszen ez inkább a 40-es korosztály betegsége, engem pedig legutóbb megnyugtattak, hogy valószínűleg csak hajlamom van rá, de most úgy néz ki, hogy 4 év kihagyás meghozta az eredményét. 27 évesen pocsékok az eredményeim, én pedig kétségbeesve, könnyeimmel küszködve figyeltem a doktort, hogy mégis mi a fenét csináljak ezzel az egésszel. Szerencsére nagyon rendes orvossal van dolgom, rögtön be is utalt a Szemklinikára, ahol valószínűleg felírnak nekem egy nyomáscsökkentő szemcseppet, de a teendőm nem csak annyiból fog állni, hogy esténként csöpögtetek a szemembe. Ugyanis - még ha az ember talán nem is gondolná - ez az egész betegség alaposan összejátszik a súlyommal és a helytelen életmódommal.

Mindig is tudtam, hogy előbb-utóbb rá fogok kényszerülni a teljes életmódváltásra, hiszen ilyen fiatalon nem állapot, hogy valakinek három számjegyű súlya legyen. Az sem állapot, hogy az alacsony vérnyomásom miatt állandóan fáradt vagyok, és hogy szinte mindenre allergiás vagyok. Az érdekesség az, hogy mindezek összefüggésben állnak egymással. A helytelen életmód, az alacsony vérnyomás és az allergia mind táptalaja a zöldhályog kialakulásának, de persze a túlsúly már önmagában is rengeteg egészségügyi probléma okozója lehet. Az a lényeg, hogy ezek a problémák megakadályozzák a megfelelő véráramlást a szememben, így a benne található folyadék nyomja a látóidegeimet. Minél nagyobb nyomás nehezedik rájuk, annál több látóideg hal el, ez pedig hosszabb távon csőlátást eredményezhet. Ez az információ adta meg a végső elhatározást arra, hogy ez így nem mehet tovább. Nem akarok megvakulni. Ezen kívül elvizesedett, sajgó lábakat sem akarok, elzsírosodott érrendszert és tönkrevágott szivet sem. A tüdőmre is szükség lesz még egy darabig, úgyhogy itt az ideje istenesen gatyába ráznom magam és változtatni az életemen. Ha eddig nem találtam jó okot rá, hát most megkaptam.

A doktor úr javaslatára szénhidrátszegény életmódra váltottam már aznap, mikor megtudtam az eredményeimet. Ő paleo étrendet javasolt, de mivel ezt eléggé spártainak találtam, ezért afféle félig paleo-félig Norbi update szénhidrátszegény diétát találtam ki magamnak. Lecseréltem a teljes itthoni alapanyag készletemet, hogy csak egészéges hozzávalókkal tudjak dolgozni, illetve több napon keresztül bújtam az internetet receptek után kutatva. Mondható, hogy teljesen a téma megszállottja lettem. Szomorú, hogy csak egy ilyen súlyosságú dolog után vagyok hajlandó komoly változásokat eszközölni az életemben, de talán illik ide a mondás, miszerint jobb később, mint soha. Nem akarok azzal időt vesztegetni, hogy ostorozom magam a halasztgatásokért, épp elég vacak érzés a betegség tudata is, és őszintén, a trollok sem fognak érdekelni, akik emiatt betámadnának. Elhatároztam magam, úgyhogy eszerint fogok élni, a mostra koncentrálva. A doktor azt mondta, hogy még időben vagyunk, meg lehet állítani a látóidegek elhalását, de ez közös munka lesz - a szemcseppé és az én új, egészséges életmódomé.

Miben változtattam?

- teljesen kizártam a cukrokat az életemből, csak természetes édesítőket használok, azt is módjával (méz, eritriol, stevia, kókuszcukor)
- rákaptam a növényi tejekre is (mandula, kókusz), ezeket felesben használom a laktózmentes tejjel
- rászoktam a napi 5x-i étkezésre. Már most tapasztalom, hogy az előre betervezett, minőségi tízóraik és uzsonnák milyen fontosak, hiszen így nincs bennem vágy a nassolásra, viszont bőven kibírom velük a két főétkezés közti időt.
- minden nap fogyasztok nyers zöldséget és gyümölcsöt
- minden nap fogyasztok ebéd előtt levest
- kerülöm a gyárilag előállított, mesterséges ételeket (ergo nincs több instant kaja)
- elhagytam az étolajat, helyette kókuszolajat, kókuszzsírt használok
- rászoktam a turmixok készítésére
- nem használok gyárilag előállított fűszereket, úgyhogy bye-bye vegeta és Húsvarázs! Ehhez kapcsolódik az is, hogy tervezek venni cserepes fűszernövényeket, hogy igazán friss ízekkel tudjam feldobni az ételeimet.
- minden szénhidrátdús ételt és alapanyagot lecseréltem a lightosabb verziójukra (tojásos tészta helyett szénhidrátcsökkentett/diabetikus tészta (havi 2x), krumpli helyett édesburgonya, fehérliszt helyett szénhidrátcsökkentett liszt, sima rizs helyett barna rizs vagy bulgur).
- napi fél óra mozgást iktattam be. Ez lehet kardio dvd, hastánc, erősítés, de akár csak egy jó kis séta is, tök mindegy, a lényeg az, hogy mozogjak. Eleinte fogalmam sem volt hogy fogok erre minden nap időt találni, de aztán rájöttem, hogy mondjuk a net előtt tespedésből simán lecsíphetek fél órát...

Szóval a héten már ezen rendszer szerint éltem és étkeztem. A mozgás sajnos egyelőre visszafogottabb verzióban működött, ugyanis még a két ünnep között becsíptem egy ideget a hátamban, ami eléggé lekorlátozott. Emiatt most csak pár alkalom tánc és séta jött össze, de nem kesergek, hamarosan neki tudok állni a komolyabb mozgásoknak is. Az ételekre viszont nagyon odafigyeltem:

Fűszeres csirkemell zöldségkeverékkel, hozzá házi kefir

Gránátalma uzsonnára

Mangó tízórai gyanánt

Brokkoli krémleves zabpehellyel

Pörkölt diabetikus tésztával, cukormentes csemege uborkával

Párolt tőkehal nyers zöldségekkel

Sonkás-jégsalátás szendvics glyx kenyérben, paradicsommal

Gránátalma és mangó reggelire

Egy kis marék diákcsemege és joghurt uzsonnára

Tojástortilla avokádós csirkével. Nem lett túl jó a kép, de gyerekek, ez a kaja mennyei! A tojáslepénnyel tökéletesen pótolható a tortilla lap (csak 2 tojás és két csapott kanál szénhidrátcsökkentett liszt kell hozzá), bele pedig azt töltünk, amit akarunk. Én most fűszeres csirkemellet és avokádókrémet, illetve koktélparadicsomot és hagymát tettem bele, aztán a tojástortillát még salátába is csavartam. Nem lehet elegánsan elfogyasztani, de kit érdekel, ha finom és egészséges? :)

Kissé túlsült tojásmuffinok :D Pár perccel tovább grilleztem és kissé megkapta a tetejüket, de ízre teljesen finomak voltak. Ennek annyi a lényege, hogy muffinsütő aljába kenyérkarikát teszünk (én glyx kenyeret), csinálunk egy kis peremet sült bacon-ből, majd abba beleütünk egy tojást, fűszerezzük és mehet a sütőbe. Hozzá koktélparadicsomot és póréhagymát ettem kefirrel, utána pedig két kis mandarint.

Egyéjszakás zabkása (overnight oatmeal) fahéjjal, pici vaníliával és banánnal. Mivel még nem volt érett a banán, ezért édesítésnek egy kiskanál eritriol került bele.

Tízóraira egy kis vörösáfonyás jóreggel keksz és hozzá joghurt.

Pirítós glyx kenyérből, arra avokádókrém és tükörtojás, hozzá pedig egy szál újhagyma és egy kis mangóturmix

Mai reggelim: banánpalacsinta. Igen, ez a jó öreg egy banán+2 tojás kombó. Isteni íze van, habár palacsintának annyira nem nevezném, mert annál lágyabb az állaga. Viszont cserébe isteni finom, itt már pl. elég érett volt a banán is benne, így egyáltalán nem kellett édesítenem.

Szóval ezek történtek eddig. Azt hiszem életem egyik legnagyobb fejbekólintását kaptam ezzel a diagnózissal, de örülök, hogy még viszonylag időben kiderült és tudok változtatni rajta. Biztos lesznek olyanok, akik szkeptikusan fogják olvasni a terveimet, de bízom benne, hogy az idő és az eredmények engem igazolnak majd. 

Egyébként baromi nehéz volt erről írni. Nyilvánosan elismerni, hogy eddig lusta disznó voltam nem egyszerű dolog, de úgy döntöttem, hogy ez már többről szól, mint az én sértett egómról. Az egészségem, az életem a tét, úgyhogy vagy most, vagy soha. 

És a második lehetőség nem opció :)

Életmódváltás - tapasztalatok

Nagyjából másfél hónapja kezdtem el rendesen csinálni az életmódváltást annak reményében, hogy így egészségesebb lehetek, illetve leadhatom azt a sok fölös kilót, amivel rendelkezem. Már ez alatt a másfél hónap alatt nagyon sok pozitív változást észleltem magamon, melyeket most szeretnék veletek is megosztani, hátha hasznos lehet, vagy megadja nektek a löketet ahhoz, hogy ti is belevágjatok egy ilyen változtatásba. Tudom, sok életmóddal kapcsolatos bejegyzés, cikk és blog létezik, de azt hiszem az én esetem nem annyira mindennapi, hiszen nem 1-2 kilótól szeretnék megszabadulni, hanem jóval többtől, s így speciális megoldásokra volt szükségem.

Az első lépés számomra az volt, hogy bevezessem a napi rendszeres mozgást az életembe. Habár a törzsi fúziós hastánc miatt minden nap átmozgatom magam (tehát teljesen tunya nem vagyok), mégis érzem, hogy bizonyos izmaimra, ízületeimre ráférne egy alapos átmozgatás, no és persze az sem árt, ha olyan gyakorlatokat végzek, melyek kifejezetten a fogyást hivatottak elérni. Természetesen a tánc, mint mozgás nagyon jó dolog, de maximum formásodni lehet vele, fogyni nem igazán. Így aztán belevetettem magam Norbi első dvd-jébe, melyről pár szót már írtam egy korábbi bejegyzésemben. Azért választottam ezt a dvd-t, mert kifejezetten a nagy túlsúllyal küszködők számára lett kialakítva. Sokféle mozgással, tornával próbálkoztam már, de mindegyiket feladtam egy idő után, mert vagy kiszakadt tőlük a tüdőm (az asztmám és egyéb tüdőproblémáim miatt), vagy annyira kemények voltak, hogy utána 5 napig mozdulni sem bírtam. Rá kellett jönnöm, hogy fokozatosan kell szoktatnom a testem a mozgáshoz, ugyanakkor nem kell túlságosan kíméletesnek sem lennem. Norbi első Duci Tréninges videója tökéletes választás volt erre. Nagyon alaposan átmozgat, tényleg minden testrészem használatba lesz véve a kipróbálása során, de nem pusztulok bele. Fontos tudni, hogy aki nagy túlsúlytól akar megszabadulni, az először könnyedebb mozgással kell, hogy kezdjen, hiszen a teste nem bírná a túl intenzív mozgást, hosszú távon többet ártana, mint amennyit használna. Kímélnünk kell az ízületeinket, szívünket, nekem pedig a tüdőmet különösen. Ez a dvd figyelembe veszi azt, hogy nem tudok végig ugrálni 45 percet, ezért olyan gyakorlatokat és folyamatos mozgást mutat számomra, amit tényleg minden nap el tudok végezni. A létező legnehezebb időszakban álltam neki a hozzászoktatásnak. Pont elkezdődött a két hetes munkám a nyári táborban, 35 fok fölött volt a hőmérséklet szinte minden nap, és még ráadásul a női gondok is gyötörtek. Úgy voltam vele, ha ebben a pár napban rá tudom venni magam a tornára, ilyen nehéz körülmények között, akkor később már semmi nem lehet kifogás számomra. Az elején persze szenvedtem, mint a kutya, de másfél hét bőven elég volt ahhoz, hogy hozzászokjak a napi mozgáshoz, ma pedig ott tartok, hogy már nem tudom elképzelni a napomat torna nélkül. Az elején természetesen nehéz volt. Maga a gyakorlatsor igazán nem nehéz, de aki nincs hozzászokva, annak ez is sok lehet, én is megszenvedtem vele. Nagyon nehéz volt csinálni a tornát és úgy kellett megerőszakolnom minden nap az ismétlésére, nem igazán fűlt hozzá a fogam. Végül remekül megszoktam, és a mozdulatokat egyre pontosabban tudtam végezni, intenzívebben, tartva a tempót, sőt, néhány gyakorlatra rá is erősítek plusz kis apróságokkal. Végre érzem az izmaimat, hajlékonyabb vagyok, nem fáj a térdem és a napi három emeletes lépcsőzés a lakásig sem jelent gondot, egyáltalán nem fulladok már ki. Másik pozitívum, hogy ez alatt az idő alatt közel 5 kilót fogytam, ami ugyan még külsőleg nem túl szembetűnő, én mégis nagyon örülök neki, hiszen ez már egész jó eredmény a magam részéről.

Mindez persze nem csak a tornának, de a helyes táplálkozásnak is köszönhető. Itt is próbáltam követni Norbi néhány tanácsát, miszerint szénhidrátot csakis délelőtt fogyasztok, az ebédet legkésőbb 14 óráig elfogyasztom, vacsorára pedig nagyon kíméletesen étkezem. Általában fűszeres csirkemellet vagy virslit eszem zöldségekkel, néha mozzarellát paradicsommal, illetve a meleg időkben sokszor csak egy kisebb cikkely görögdinnyét ettem. A cukorról szép apránként leszoktam, és ahol még néha kénytelen vagyok használni (sütemények, édes ételek), ott is szeretnék változtatni, hamarosan átállok a xilites édesítésre, de azt is csak ott fogom használni, ahol feltétlenül kell. Amióta cukor nélkül iszom a teámat és a kávémat már nem is kívánom az édes ízt annyira. Néha a kora délelőtti órákban megengedtem magamnak egy kis bűnözést egy-egy szelet csoki személyében, de rá kellett jönnöm, hogy ezek nekem már túl édesek. Kiérzem a termékekben lévő töménytelen cukrot és émelygek tőlük, így nincs már rájuk szükségem. Ha édes ízre vágyom készítek egy kis zabkását magamnak, esetleg diákcsemegét ropogtatok, vagy eszem pár szem gyümölcsöt.
Amit még észrevettem magamon, az a torna hatása az esti étvágyamra. Régen pont, hogy este ettem degeszre magam, mostanában viszont úgy csináltam a dolgot, hogy mikor hazaértem a munkából, s még bennem volt a lendület gyorsan lenyomtam a gyakorlataimat, közben viszont hihetetlen módon beindult az anyagcserém. Furcsálltam is, hogy minél intenzívebben tornázom, annál inkább jóllakottnak éreztem magam. Aztán rájöttem, hogy ez azért van, mert a torna során elkezdtem felemészteni a tartalékaimat, így a vacsoráim jóformán madárnyi adagok voltak. Egy kis marék hús, egy paradicsom, és ezzel már jól is laktam. Volt, hogy csak egy pohár 100%-os gyümölcslevet ittam. Ez a módszer számomra nagyon bevált, mert a torna után tényleg nem óhajtok annyira enni.

Viszont amióta próbálok egészségesebben étkezni felfigyeltem arra, hogy mennyire nehéz is megfelelő élelmiszereket találnom. A minap nagy bevásárláson voltunk Viktorral, én pedig - jó életmódváltó módjára - elkezdtem figyelni az ételek összetevőire. Ledöbbentem, mikor a fitness jellegű müzliszeletnek majdnem annyi volt a cukor tartalma, mint egy csokoládénak, vagy hogy nincs egy olyan natúr müzlikeverék sem, amiben ne lenne cukor. Régen imádtam a Cappy üdítőket, de soha többet nem fogom őket fogyasztani, ugyanis több, mint a felük tömény cukor. Egyedül a 100%-os termékeiket vagyok hajlandó meginni, mert azok tényleg csak gyümölcslevet tartalmaznak. Döbbenetes, hogy mennyire el van cukrozva minden ételünk, úgyhogy nagyon oda kell figyelni arra, mit veszünk meg. Sajnos sokakat megtévesztenek a "light" és "fitness" feliratok a termékeken. Ezeket látva bátran dobálják be őket a kosarukba, de nem nézik meg, hogy valójában még azok is szét vannak édesítve. Persze néha én is bűnözök, és szerintem ennyi kell is, de mivel el vagyok szokva az édes dolgoktól, utána nem is fogom megint kívánni őket.

Nagyon örülök annak is, hogy teljesen le tudtam szokni a zacskós levesekről és tésztákról, melyeknek évekig rabja voltam. Nem mondom, most is ízletesnek tartom őket, de inkább nem költök rájuk, mert jóformán semmi organikus nincs bennük és borzasztó drágák is.
Összességében azt mondhatom, hogy ez alatt a másfél hónap alatt sokkal jobb lett a közérzetem, mozgékonyabb és ruganyosabb lettem, kisebb adagokat fogyasztok és abból is igyekszem a jó minőségre és az egészséges alapanyagokra törekedni. A szervezetem is meghálálja a gondoskodást, hiszen már jó ideje nem is betegeskedek. Új recepteket fedezek fel, és rájöttem, hogy az egészséges étel nem unalmas, hanem pont, hogy nagyon változatos és ízletes. Csak pozitívumok értek ez idő alatt, és továbbra is szándékozom tartani ezt az ütemet és életmódot, mert nagyon jól bevált számomra. Csupán pár apróságról mondtam le, mindent mást ugyanúgy fogyasztok, csak nem mindegy mikor és mennyit. Ha ezekre odafigyelünk, szép eredményeket lehet elérni. Egyedül a tornámban lesz némi változás, mivel Norbi első dvd-je már túl könnyű számomra. Az augusztus hónapot még végig tornázom ezzel, de szeptembertől egy másik dvd-jét fogom elkezdeni, ami keményebb és remélhetőleg még hatékonyabb lesz. Ezen kívül szeretnék leállni a fehér liszt fogyasztásával is és keresni olyan lisztet, amivel a fehéret helyettesíthetem (ha van ötletetek kérlek osszátok meg velem). Bízom benne, hogy fogom tudni tartani a tempót és ezt az életmódot az új tanév megkezdése után is. Ez a másfél hónap annyi pozitívumot adott nekem, hogy már nem tudnék visszatérni a régi életemvitelemhez.

Nektek mi a véleményetek az életmódváltásról? Mennyire figyeltek oda az egészségetekre?