Hát ez nem jött össze...

Mármint hogy ma reggel el tudjak menni dolgozni, ugyanis a kocsiban ismét beájultam a gyengeségtől. Viktor azzal a lendülettel fordult vissza és vitt haza, még csak tiltakozni sem volt időm, de nem is lett volna értelme. Sajnos nem mindig tudom eldönteni, hogy mikor vagyok rosszul és mikor vagyok fáradt, aztán csak akkor veszem rá magam a pihenésre, mikor összeesek a betegségtől. Természetesen páromnak most is igaza lett, mivel ő már a reggeli készülődés közben látta rajtam, hogy nem vagyok még rendben, úgyhogy újabb pont az ő javára, miszerint gyakrabban kellene hallgatnom rá. Én szokás szerint győzködtem magam, hogy már jól vagyok, aztán tessék, ez lett az eredménye :( Úgy látszik tényleg elhamarkodtam ezt a gyógyulást, mert még nagyon erőtlennek érzem magam, úgyhogy ma átmegyek a dokihoz, kiíratom magam, és ezen a héten még pihenni fogok. És tényleg pihenek, megígérem.

Ramaty egy nap

Végre itt a négynapos szünet, erre én mivel töltöttem a mai napomat? Haldokoltam. Merthogy konkrétan tényleg úgy éreztem, hogy menten meghalok, annyira rosszul voltam. Minden felvezetés nélkül, mint derült égből villámcsapás rosszul lettem, hasmenés, hányás, de úgy, hogy szinte le sem nyeltem két korty teát, már jött is vissza. Semmi nem maradt meg bennem, még az a pár szál ropi sem, úgyhogy borzasztóan le voltam gyengülve. Állítólag - bár én ebből nem sokat érzékeltem - vagy kétszer elájultam, és mint egy rongybabát cipeltek be az ágyba, közben pedig közel 39 fokos lázam volt. Állítólag valami vírust kaphattam el, csak tudnám, hogy honnan. Tegnap még teljesen jól voltam, ma reggelre döntött le a lábamról ez a betegség. Édesanyám meg a párom már olyan szinten aggódtak értem, hogy hívták az ügyeletet, és infúzióra akartak tenni, mert túl sok folyadékot vesztettem. Aztán vártunk másfél órát, de senki nem jött, addigra meg én már túl voltam a nehezén. Mostanra már egészen jól vagyok, bár egy kissé még szédülök meg fáradt vagyok az egész napos stressz miatt, de lényegesen jobban vagyok, mint voltam. Emberek, én nem is tudom mikor voltak utoljára ekkora fájdalmaim... állítólag folyton üvöltöttem, nem voltam magamnál, a családom teljesen kiborult. Aztán mikor jobban lettem, az én drága Viktorom még el is sírta magát amolyan férfiasan, egyem is meg... Nem akartam senkire sem ráijeszteni, ez engem is váratlanul ért, de a lényeg az, hogy már jobban vagyok. Mivel fertőző dologról van szó, ezért most mellőznöm kell minden emberi kapcsolatot, de remélem holnapra már teljesen jól leszek. Szeretném a maradék két napot kellemesebben tölteni, úgyhogy szigorúan betartom az édesanyám és Viktor által kiadott utasításokat, szóval most ropin, háztartási kekszen és kétszersültön élek. Hjaj, de nem hiányzott most ez :(

Véres Vasárnap

Azt hittem, hogy nyugis, békés éjszakám lesz. Hát, tévedtem. Viktornak sikerült kábé 15 perccel ezelőtt úgy elvágnia az ujját a nagykéssel, hogy kis híjján lenyeste azt. Az egész úgy kezdődött, hogy az én kis szerelmem szeretett volna inni egy kis citromos búzasört, ezért nekiállt citromot szeletelni. Csakhogy a nagykés pont előtte lett megélezve, a citromnak meg nagyon kemény volt a héja, így a kés megcsúszott rajta és keresztül vágta Viktor bal mutatóujját. Én mindebből csak az éktelen csörömpölésre, placcsanó és fröcsögő hangokra, illetve Viktor ordítozására lettem figyelmes, és mikor kiértem a konyhába láttam, hogy tiszta vér a padló, a drágám meg épp azon igyekezett, hogy ne spricceljen szanaszét a vére. Jó mélyen elvágta magát, vagy tíz percig tartott, mire el tudtuk állítani a vérzést és sikerült bekötöznünk. Mind a ketten rendesen megijedtünk, mert őszintén szólva egyikünk sem látott még ennyi vért egyszerre - tényleg rengeteg volt, jó sokáig tartott, mire fel tudtuk takarítani. Nem értem, Viktorral miért történnek folyton ilyesmik? Egyszer leégeti a körmöt az ujjáról, máskor belekönyököl a 450 fokos forrasztópákába, most meg kis híjján levágja az ujját. Komolyan, még nem volt olyan hét, hogy ne ápoltam volna rajta égési vagy egyéb sérüléseket! :D Hihetetlen ez a pasas... Azért persze imádom, csak nagyon rám tudja hozni a frászt, bár szerintem most ő is legalább úgy megijedt, mint én. Holnap reggel átkötözöm neki, aztán majd este is, ha hazaér. És mi volt az első gondolata a baleset után? Hogy nem fog tudni rendesen játszani a számítógépen! :D

Egy jó nap

Ma csupa kellemes dolog történt velem, és ez most nagyon feldobta a hangulatomat. Kezdődött az egész azzal, hogy csodaszép tavaszias idő volt ma, hétágról sütött a nap, szinte már kabát nélkül közlekedtem. Annyira jól esett a lelkemnek egy kis melegség, ráadásul már ott volt a levegőben az a hamisítatlan tavasz-illat is, amit úgy szeretek. Még nem érezni benne a virágokat, inkább csak egy kellemes, üde és balzsamos fuvallatról van szó, ami simogatja a téli álomból ébredő lelkeket - többek között az enyémet is :)
Ezután értesítést kaptam, miszerint megjött a rendelt könyvem, amit az előző bejegyzésemben is emlegettem. Viktor holnap megy el érte, és remélhetőleg hamar olvashatom is. Ezen kívül pedig megtaláltam a vaterán Nora Robert-től a Bűbájosok-at, ami a Tündérvarázs előzménye, és tesóm közreműködésének hála azt is megrendeljük. Remélhetőleg hamar megkapom ^^ Ha jól számolom, akkor az előző szerzeményeimmel együtt így már öt könyv vár rám kiolvasásra.
Ezen kívül születtek ismét kis halaink! :) Azt hiszem a halacskáink is érzik a tavasz közeledtét, mert igencsak tevékenyek most egymással, és már meg is érkezett hozzánk az első pár bébihalacska. Eddig heten vannak, mint a gonoszok, reméljük mindegyik életben marad. Viktor teljesen be van tőlük zsongva, imádja őket kimenteni és külön nevelgetni - hiába, az apai ösztönök erősen élnek benne, no meg az állatok iránt is nagyon nagy szeretetet táplál :)
És ha már állatok, akkor egy kissé szomorúbb hír is; Fricike állapota sajnos erősen romlik :( Ma volt orvosnál, és ismét kapott valami gyógyszert a szemére, de egyre csúnyábban néz ki. Reggelente annyira be van neki gyógyulva, hogy az egyiket ki sem tudja nyitni, a másikat meg csak résnyire, és a daganatát is folyton elkaparja. Ráadásul mint most megtudtam végbéldaganata is van, úgyhogy szegény kisfickóra nagyon rá jár a rúd :((( Persze mi kitartunk mellette, segítjük, hiszen mostanra már nem igazán lát, és természetesen továbbra is mérhetetlenül szeretjük. Amikor csak időnk van dédelgetjük és játszunk vele, szerencsére a jókedve kicsit sem romlott le, ugyanolyan életvidám, rosszalkodós kutyus, mint eddig :) Nagyjából ennyi történt velem a mai napon, és azért ezek zömében jó dolgok voltak, úgyhogy igazán nem panaszkodhatom :)

Újra jelentkezem

Végre ismét itt vagyok, újra írhatok bejegyzést! Eddig azért nem tettem, mert körülbelül másfél hétig nem volt internetünk, így teljesen el voltam zárva a blogomtól is, de most igyekszek mindent bepótolni. Lássuk csak, mi is történt velem az elmúlt napokban... Rengeteget olvastam, mint mindig, habár egy kissé bajban is voltam, mivel nem volt semmilyen új könyvem. Egy kicsit meg kellett fékeznem magam könyvvásárlás terén, ugyanis ha rajtam múlna akár az egész fizetésemet képes lennék könyvekre költeni, és az utóbbi időben nagyon sokat költöttem olvasnivalóra (én mondjuk egyáltalán nem bántam, a pénztárcám viszont igen). Szóval fogtam magam és elővettem néhány régebbi könyvemet, sőt, még olyat is találtam, ami el volt dugva és még nem olvastam. Ilyen volt Deborah Hale-től az Úri iskola, ami egy romantikus regény, és nagyon-nagyon tetszett. Ez után elővettem Nora Robert Tündérvarázs című, szintén romantikus regényét, amit minden egyes alkalommal boldogan olvasok, mert amellett, hogy egy nagyon szép szerelmi történetet boncolgat, nem hiányzik belőle a nekem olyannyira tetszetős varázslat és bűbáj sem. Sajnos azonban ezt a könyvet is hamar kiolvastam, így úgy döntöttem, hogy feloldom magam a könyv-karantén alól, és beszerzek néhány új példányt. Szombaton ismét Campona-körutat tartottunk, ahol az első utunk a Libribe vezetett, Viktor pedig rögtön kiszúrta nekem azt a könyvet, amire már régóta vadásztam. Ez nem más, mint Elena Kedrostól az Olimposz lányai első és második kötete, igazi lányos ifjúsági regények görög mitológiával fűszerezve. Már nagyon rég óta szimpatikus volt a történet, csak sajnos sehol nem lehetett kapni az első kötetet, addig meg nem akartam megvenni a másodikat - azt szeretem, ha mindenben szép sorjában haladhatok. Viszont most Viktor kiszúrta nekem mind a két kötetet, így azok máris a kosaramban landoltak.

Aztán elkezdtem ácsingózni egy kicsit komolyabb jellegű könyv iránt is, ami nem mese, és a pillantásom egy örök klasszikusra esett, mely nem más, mint Jane Austen Büszkeség és Balítélete. Egészen hihetetlen, de nekünk nem volt belőle példányunk itthon, így eddig csak interneten volt lehetőségem olvasni, de most végre már nekem is meg van, és alig várom, hogy hagyományos módon olvashassam el ezt a remek történetet. Szóval van újabb három könyvem, amit tartok tőle túl hamar ki fogok olvasni, de nagyon remélem, hogy addigra megérkezik hozzám Jay Asher Tizenhárom okom volt című könyve is, amit rendeltem.

Ezen kívül beszereztem még néhány új sminkcuccot is, mivel nem tudok úgy bemenni egy drogériába, hogy ne nézelődnék a pipere kellékek között. Ezúttal egy káprázatosan szép szájfényre csaptam le, aminek csodás rószaszín árnyalata van. Nem túl erős, de azért van színe, és ami a legjobb benne, hogy hihetetlenül csillogós. Már párszor gyanakodtam magamra, de most már egészen biztos, hogy egyik előző életemben szarka voltam, mert imádom a csillogós dolgokat, egyszerűen megőrülök értük, ez a szájfény pedig olyan, mintha folyékony rózsaszínű csillámpor lenne, valami hihetetlenül szép! Egészen apró szemcsékben van benne a csillám, így nagyon szép hatást nyújt, ráadásul a kupakjában három szál szárított virág található - olyan édes és romantikus volt, hogy képtelen voltam ott hagyni :P És ha már ott voltam néztem magamnak egy szép körömlakkot is, aminek nagyon halvány, gyöngyház fényű rózsaszín árnyalata van, és persze ez is csillámos :P Érdekes, mintha most vonzanám magamhoz a rózsaszín dolgokat - talán a közelgő Valentin-napot érzem? Nem tudom, mi sosem ünnepeljük Viktorral (számunkra minden nap Valentin-nap), de ettől függetlenül a hangulata nagyon szép és kedves. Amúgy is várom már a tavaszt, hiányoznak a szép virágok, a jó illatú, meleg levegő és a végtelen hosszúságú séták Viktorral, meg a romantikus piknikezések. Alig várom, hogy tartósan jó idő legyen :)

Egy kellemes délután

Végre valahára kigyógyultam ebből a fránya influenzából, úgyhogy most már van is értelme írnom. Eddig ugyanis nem sok minden történt velem azt leszámítva, hogy folyton lázas voltam, aludtam, köhögtem, szenvedtem, ezekről meg nem szeretek írni. Ma viszont már voltunk olyan jó állapotban Viktorral (aki szintén beteg volt, így együtt vészelhettük át ezt az időszakot), hogy nekivágtunk egy kis Campona-i körútnak. Több, mint egy hete nem mozdultunk ki itthonról, úgyhogy nekem már nagyon erősen kilóméter hiányom volt, no meg elolvastam az összes nemrégiben vett könyvemet, így szerettem volna venni magamnak egy újat. Ha már itt vagyok, akkor megemlítem, hogy a Spiderwick Krónikák folytatásai szuperek lettek, Rick Riordan-től pedig a Titán Átka szintén remek szórakozás volt, ahogy eddig a többi Percy Jackson és az Olimposziak kötet is. Közben persze kínomban már elkezdtem ki tudja hanyadjára olvasni a Fairy Oak-ot (azt sose unom meg), de a mai nap során sikerült szereznem egy ígéretes könyvecskét. A Camponai Libriben rögtön megakadt a szemem Alex Flinn Beastly című könyvén.

A Twilight-os könyvkupac között volt, de bármíly meglepő nem emiatt ragadta meg a figyelmemet, ugyanis azt a fekete gócpontot igyekszem nagy ívben elkerülni minden könyvesboltban. A címe volt az, ami ismerős volt nekem, ugyanis nem is olyan régen láttam egy film trailerét ugyanezzel a címmel. Mint kiderült az a film ebből a könyvből készül, és nekem nagyon-nagyon szimpatikus volt. A története egy az egyben Szépség és a Szörnyeteg, csak a mai, modern korban, ahol a kegyetlen, önző és gőgös szépfiú nem szőrös vadállattá, hanem tetoválásokkal, sebekkel, fémkapcsokkal borított "valamivé" válik - a lényeg, hogy nem valami gusztusos látvány. A fiúnak itt is az a dolga, hogy találjon valakit, aki a "kevésbé dekoratív" külsejével is meg tudja szeretni. A tanulság sem változott; az igazi szépség belülről fakad, ezt kell észrevenni, és nem mindent a külsőségekre építeni. Nagyon megtetszett a film, mivel az összes Disney mese közül a Szépség és a Szörnyeteg volt a legeslegnagyobb kedvencem, ezért naná, hogy meg akartam nézni ezt az új verziót (izgatottan vártam/várom azóta is, mivel nálunk ha minden igaz júliusban kerül a mozikba). Aztán mikor megláttam, hogy van belőle könyv is, nem volt már kérdés mit fogok megvenni. Nemsokára bele is kezdek, már alig várom, hogy olvashassam! Eddig csupa nagyszerű kritikát olvastam róla könyvekkel foglalkozó blogokon és a moly-on is, mindenki oda volt érte. Igazi romantikus regény tele érzelmekkel, ami képes levenni a lábáról minden hozzám hasonló örök álmodozót, de nem csöpögős, éppen annyira érzelgős, amennyire kell. Aztán kerestem még egy könyvet, Jay Asher-től a Tizenhárom okom volt-ot, de azt olyan szinten szétkapkodták a népek, hogy már csak Debrecenben lehet kapni... Hát, odáig azért nem fogok utazni, úgyhogy megrendeltem neten, és nagyon várom, hogy végre azt is kézbe kaphassam. Egy könyves blogon találtam rá, ahol nagyon jó kritkát kapott, állítólag nagyon mélyen megérinti az olvasókat, és szem nem marad szárazon tőle. Szeretem az ilyen, kicsit lelkileg kínzós könyveket, nem is tudom miért... talán mert szeretem jól kisírni magam a szép, szomorú történeteken. Szóval most még őt várom, de addig Beastly-zek, nektek pedig álljon itt az ebből készült film trailere.

Aztán ezek után még vagy négy órát sétálgattunk a Camponában. Ittunk belga csokiból készült forró csokit, amit egy nagyon látványos, csokiszökőkutas standnál lehetett kérni, és eszméletlenül finom volt. Végigjártuk a játékboltokat, ahol sorra végiszaglásztam az összes illatosított Eperke babát, a drogériában óvatlanul magamra fújtam egy Eperkés matricával ellátott parfümöt, és onnantól kezdve émelyítő cukros eper illatom lett (még jó, hogy tél van, nyáron vonzottam volna vele a bogarakat), aztán bementünk egy kreatív hobbi boltba, ahol vettem néhány apróságot. Összességében nézve egy remek délutánt/estét töltöttünk el a Camponában, és még Viktor is nagyon jól érezte magát, pedig ő nem egy nagy nézelődős típus. Valahogy ez az egész séta olyan kellemes volt, jó hangulatban voltunk, nem vásároltunk feleslegesen, de nem is tértünk haza üres kézzel. Nagyon jól éreztem magam, azt kell mondjam :)

Megjártuk a kórházat is

Sajnos a tegnapi este folyamán elkerülhetetlenné vált, hogy bemenjünk a kórházba. Viktornak is közel 40 fokos láza volt, borzasztó rosszul nézett ki és egész testében lángolt, úgyhogy azonnal mentünk is be. Szerencsére mivel édesanyám az egészségügyben dolgozik, ezért hamar talált nekünk orvost, aki megvizsgált minket. Én tegnap este egész jól voltam, Viktor miatt viszont kegyetlenül aggódtam. Páromnak bivaly erős szervezete van, szinte sosem betegszik meg, most viszont iszonyatosan lázas volt, a gyógyszerek nem segítettek, tehetetlenek voltunk. Szerencsére a kórházban a doktornő tudott adni egy erősebb gyógyszert, amitől egy kicsit lejjebb ment a láza, és aminek köszönhetően most sokkal jobban van ő is meg én is, de ettől függetlenül pokoli érzés volt, amit tegnap átéltünk. Még sosem láttam Viktort ilyen rossz állapotban, és azt hiszem még sosem aggódtam érte annyira, mint tegnap - soha többé nem akarom újra átélni ezt az érzést :(
Nagyon úgy néz ki, hogy hétfőn és kedden még egyikünk sem megy dolgozni, mert erősen fertőzőek vagyunk, ráadásul a lázunk még mindig elég magasra fel tud szökni, úgyhogy két napot még itthon pihenünk, aztán bízzunk benne, hogy utána már egészségesek leszünk. Bőszen kúrálgatjuk magunkat, sokat pihenünk, aminek remélhetőleg meg lesz az eredménye.

És ilyenkor beteg zenét hallgatok

2011

Hát itt vagyunk; ismét eltelt egy év, s kezdődik egy újabb. Nem szeretnék nagyon nagy beszámolót írni a szilveszterről, mert sosem tartozott a kedvenc ünnepeim közé, de azért természetesen nagyon jól éreztem magam a párommal és a nővéréékkel. Jó érzés velük ünnepelni, mert hozzánk hasonlóan ők sem azok a bulizós típusok, így az év utolsó napját egy kellemes, több óra hosszás beszélgetéssel és nevetgéléssel zártuk. Nekem őszintén szólva nem is kellett több, minden tökéletes volt így. És hát mivel nem vagyok egy éjszakázós, ezért koccintás után 10 perccel már ágyban is voltam. Sosem esett jól, ha sokáig fent kell maradni, meg hát nincs is törvénybe foglalva, hogy márpedig szilveszter napján mindenkinek hajnalig dorbézolnia kell. Boldog új évet kívántam mindenkinek, jelképesen ittam egy korty pezsgőt, aztán mentem aludni :) Párom persze még fönt maradt a többiekkel, és beszélgettek meg iszogattak, de nem is baj. Ő mindig is éjjeli bagoly volt, én meg inkább reggeli madárka, mert korán kelős típus vagyok. Egy szó mint száz, kellemesen, családiasan telt a szilveszterünk, habár számomra ez a nap ugyanolyan volt, mint a többi. Nem érzem azt, hogy az új év hatására valami nagy változás fog végbemenni bennem, nekem ehhez sosem volt szükségem az új évre, így ahogy eddig sem, úgy most sem tettem fogadalmat. Annak a híve vagyok, hogy ha valami változást szeretnék beeszközölni az életemben, akkor ahhoz nincs szükségem fogadalomra, sem december 31-ére, mert az év bármely napján meg lehet tenni azt, amit igazán akarunk. Persze meglehet, hogy valakinek erőt ad az a tudat, hogy szilveszterkor fogadalmat tesz, de én ennek sosem láttam értelmét, mert aminek meg kell történnie, az úgy is meg fog. Szóval fogadalmam nincs, nem érzem különlegesnek az új év első napját sem, viszont élem ugyanúgy a napjaimat, ahogy eddig tettem; vidáman, boldogan, szerelmesen, tündéresen, szóval olyan Szilvisen :) És ez nekem jó így. Persze azért mindenkinek boldog új évet kívánok, hogy a szokásos jókívánság ne maradjon le :)

Élménybeszámoló

Hát bizony jó régen volt, mikor utoljára blogbejegyzést írtam, de az ünnepi előkészületek, a rokonlátogatások, a sütés-főzés elég sok időmet elvette. Most viszont a két ünnep között végre akad egy kis szusszanásnyi időm, hogy elmeséljem miként is teltek karácsonyos napjaim :)
Az előkészületek borzasztóan elfárasztottak. Édesanyámmal már két héttel karácsony előtt önkényes rabságot vállaltunk a konyhában, hogy minden finomság elkészüljön, aztán rám egy gigantikus mértékű ajándékcsomagoló procedúra várt. Nem tudom pontosan, hogy hány ajándékot csomagoltam be, de ha azt mondom, hogy a végén beterítették az egész ágyamat, akkor nagyjából el lehet képzelni ezt a mennyiséget. Ja, mert én nem igazán vagyok híve az ajándékzacskós megoldásnak - kétségtelenül nagyon praktikus és egyszerű megoldás, de én jobb szeretem a hagyományos verziót. Tehát megtörtént a csomagolás, aztán jöhetett az ünneplés. Most is párom szüleinél töltöttük a 24-e délutánját, mivel nálunk nem igazán ünneplik a karácsonyt. Édesanyám szenteste is dolgozott (az egészségügy ilyenkor sem áll le), a tesóm a haverjaival ünnepelt, apám meg utálja az egészet, ezért inkább olyan társasághoz csatlakoztunk, akik tudják értékelni ezt a szép ünnepet. Természetesen remekül éreztük magunkat, sok-sok szép ajándékot kaptunk mindenkitől, de a lényeg akkor is a hangulat volt. Rengeteget nevettünk, beszélgettünk, igazán kellemes volt minden. Aztán hazajöttünk, és megajándékoztuk egymást is a párommal. Ő tőlem egy Finlandia vodkát kapott, amire már nagyon régen várt, meg egy doboz LightScribe DVD-t, mert most ez a legújabb zsongása. Én már előlegbe megkaptam az ajándékom egyik felét, ami az új télikabátom volt, a másik fele pedig meglepetésként várt rám. Párom csak annyit mondott, hogy meg kell keresnem, és hogy a fa közelében van elrejtve. Elég hamar észrevettem, hogy két ágacskán gyönyörű, gyöngyökkel díszített fülbevalók lógtak - az ilyen típusúak a kedvenceim :) Nagyon örültem nekik, de leginkább ez a keresgélés, meg az ötlet, hogy a fára akasztotta őket tetszettek a legjobban :)
Aztán 26-án a párom teljes családját látogattuk, volt egy nagy össznépi banzáj, ahol szintén rengeteg csomaggal megpakolva érkeztünk haza, és ahol mi, ifjúság lejátszottunk néhány parti rabló römit. Nekem személy szerint ez volt a csúcspont aznap, mert imádok römizni, és sikerült kétszer is nyernem, pedig a párom azért sokkal ügyesebb ebben, mint én, szóval dupla sikerélmény :P Aztán a nagyszülőkhöz is ellátogattunk, akiktől arcpirítóan sok pénzt kaptunk, mondván vegyünk magunknak belőle azt, amit akarunk. Hát, vettünk is, mármint csak én, mert ki más :P Elmentünk a legközelebbi könyvesboltba, ahol megvettem a Percy Jackson-könyvsorozat következő részét, a Titán Átka-t, meg a Spiderwick Krónikák folytatását, ami három kötetből állt. Aztán megajándékoztam a páromat a Galaxis Útikalauz Stopposoknak című könyvvel, amiben benne van mind az öt kötet, így végre három év után a magáénak tudhatja az egyik kedvenc agyroppantó történetét. Attól tartok nekem is el kell olvasnom, de állítólag olyan fárasztó, hogy kell hozzá egy agyi állapot. Hát, nem tudom, hogy az én tündérmesékre kiélezett természetem mikor lesz befogadóképes állapotban erre a könyvre, de majd igyekszem :)
Végül amit még érdemes megemlítenem, azok az újabb varrós szerzeményeim. Mivel karácsonyra Viktor nővérének készítettem egy delfines könyvjelzőt (imádja a delfineket), ezért a születésnapjára csinálok neki egy nagyobb delfines képet, amit fel tud majd akasztani a falára. Közben persze elkezdtem varrni a hintázó kislányt is, de most picit félreteszem és inkább az ajándékra koncentrálok. Ezen kívül pedig nagy boldogság ért, mikor a kreatív hobbiboltban újabb tündéres keresztszemesekre bukkantam. Állítólag az eladó direkt miattam rendelte őket, mert akárhányszor bementem hozzájuk, mindig tündéres dolgokat kerestem (nem is én lennék :P). Aztán most volt választék bőven, remélem idővel mindet meg tudom majd venni, de első körben azt a képet vettem meg, ami leginkább közel került a szívemhez. A címe "July's Amethyst Fairy". Mivel én magam is júliusi születésű vagyok, és imádom az ametisztlila színt, ezért nem is volt kétséges, hogy őt választom elsőnek - aztán utána majd szép sorjában beszerzem a többit is, már ha nem viszik el őket. Ha meg elviszik, akkor majd rendelek újakat, elméletileg azt is lehet. Párommal meg is beszéltük, hogy igen drága hobbijaim vannak, mert manapság a könyvek sem olcsók, a varrogatás meg még inkább. Fene azt az úri ízlésemet :D Sebaj, most egy időre el vagyok látva, úgyhogy kímélem a pénztárcámat - lesz mit olvasnom, lesz mit varrnom, és amúgy is elég kreatív emberke vagyok, majd elfoglalom magam mással is, ami kevésbé drága, például rajzolgatok, meg írom a mesémet. Ja, meg pihenek. Az fontos, el ne maradjon :D

Ünnep

Békés, Boldog Karácsonyt kívánok mindenkinek!

Esett a hó!

Végrevégrevégrevégre!!!! Leesett az első hó, és én majd kiugrok a bőrömből örömömben ^^ Már nagyon vártam! Persze az első hó mindig hamar elolvad, de még ha nem is olyan tartós, akkor is azt jelenti, hogy talán innentől kezdve számíthatunk a jó kis télies időre :) Egyébként én nem reggel vettem észre, hanem már hajnalban, és már akkor nekiálltam ujjongva örömködni (kis családom legnagyobb örömére). Felébredtem valamire, aztán mikor visszabújtam a párom mellé közölte, hogy történt valami az este folyamán, aminek másnap reggel nagyon fogok örülni. Persze nem tudtam addig várni, ezért villámgyorsan elcsörtettem az ablakig (miközben felborogattam a szobánk berendezésének 90%-át), félrehúztam a függönyt, és lám; rengeteg hav! :D Megfeledkezve arról, hogy hajlani 4 óra van elkezdtem örömtáncot járni, ujjongtam, visongtam, és nem győztem bámulni a gyönyörűséges tájat. Hogy én mennyire imádom a telet és a havat, azt nem tudom szavakba önteni. Ha rajtam múlott volna, akkor simán lemegyek mezítláb, zebrás pizsamában havat tapicskolni, de persze van nekem egy nálam jóval megfontoltabb szerelmem, aki visszatartott ezen szándékomtól. Sebaj, lesz még alkalmam bepótolni (nálunk már eléggé olvadozóban van), és akkor jöhetnek a végeláthatatlan hógolyó csaták, hóember építés, meg nagy séták a csodaszép időben :) Jaj, annyira szeretem a havat! Már most olyan volt, mintha csillámporral szórták volna be az egész környéket, csak úgy szikrázott és ragyogott minden! Ilyenkor úgy érzem magam, mintha egy ékszerdoboz lakója lennék :) És természetesen a karácsonyi hangulatom is felélénkült, bár én már a karácsony elmúltának másnapján a következőről ábrándozom ^^ Mostantól jöhet a forró kakaó, a forralt bor, a sült gesztenye meg a fahéjas kürtöskalács :P

Juppijééé!!!

Jelentem; nem fogok megvakulni!!!! :)))

Mármint egyelőre.

Ma voltam nagy kivizsgáláson, ami tulajdonképpen egész nap tartott. A délelőtt folyamán nem lehetett rajtam se smink, se szemüveg, így egész végig vakoskodva szenvedtem, délután pedig jött a térlátás vizsgálat. Az eredményeim átlagon felüliek lettek, a doki el volt ájulva a térlátásomtól, majd közölte, hogy én az emberek azon nagyon kevés százalékába tartozom, akiknél teljesen normális a magas szemnyomás. Végül kijelentette, hogy ilyen remek térlátással semmiképpen nem beszélhetünk az esetemben zöldhályogról, úgyhogy öröm és boldogság ^^ Viszont a gyanú sajnos megmarad, mivel nagyon ritka, hogy valaki ekkora nyomással a szemében vígan éldegéljen, ezért három havonta kell kontrolra járnom, illetve két év múlva lesz egy újabb nagy vizsgálatom. Közben még az is kiderült, hogy a mostani szemüvegem erősen rontja a látásomat, mivel ma már jobbak voltak az értékeim azáltal, hogy nem volt rajtam. Emiatt azért elég pipa vagyok, mert lényegében a szemüvegem, aminek segítenie kéne jobban látni csak árt nekem. No mindegy, a lényeg az, hogy egyelőre nincs nagy baj, sőt, teljesen rendben vagyok, csak folyamatosan járnom kell megfigyelésre. Ennyi azt hiszem bőven belefér a látásom érdekében. Jaj, ez most nagyon jól esett a lelkemnek... :)

Nyugodtabban

Eltelt egy kis idő azóta, hogy megtudtam a betegségemet, és most már azt hiszem egy kicsit higgadtabb is vagyok. Először azt hiszem természetes, ha az ember kétségbeesik, sír, és retteg, de szerencsére mindez már kezd csillapodni nálam. Igaz, néha még mindig elerednek a könnyeim, de a félelmem már közel sem ölt akkora mértéket, mint az elején. Ma hazaküldtek a munkahelyemről, hogy el tudjam intézni a bejelentkezést a részletes kivizsgálásomra, amire végül is csütörtökön kerül sor. Ha minden igaz, akkor öten fognak vizsgálni, és bízom benne, hogy viszonylag jó híreket fogok kapni. No, csak hogy kedves olvasóim is bepillantást kapjanak a problémámba, vázolom a helyzetemet. Zöldhályogot azoknál lehet megállapítani, akiknek a szemnyomása 18-as érték fölötti. Ezt a szemünkben termelődő csarnokvíz túltengése idézi elő, ami nem tud elfojni, ezáltal nyomja a látóidegeket, melyek a nyomás hatására szép lassan elsorvadnak. Szerencsére a folyamat megállítható, ha időben felfedezik. Az én esetemben a jobb szememen 20-as értéket mértek, a balnál pedig közel 24-et. Az orvosom szerint ez eléggé aggasztó tünet, úgyhogy csütörtökön kiderítik, hogy miként állnak nálam a dolgok. Akárhogy is, valamilyen kezelést mindenképpen kapni fogok - bízom benne, hogy csak szemcseppet, mert a műtéthez valahogy nem fűlik a fogam, ámbár a bal szemem eléggé műtét-gyanús. Annak viszont kifejezetten örülök, hogy felfedezték, mert ez egy olyan sunyi betegség, ami évekig nem produkál tünetet, aztán az ember egyszer csak azt veszi észre, hogy megvakult. Szóval engem még időben elkaptak, és valamilyen módon biztosan meg fognak tudni gyógyítani. Most viszont elég volt már ebből a sok panaszkodásból, jöjjön egy kis jó élmény is, mert azért történtek remek dolgok is a hétvégén. Például voltunk vacsorázni a Trófea étteremben, ahol megünnepeltük a névnapomat is, és fantasztikusan éreztem magam :) Most voltunk ott először a párommal, de a nővére és a férje, meg unokatesója már ismerték a helyet, így ők navigáltak minket. Hát valami szuper hely ez a Trófea, mindenkinek csak ajánlani tudom. Hasonló stílusú, mint az általunk sokat látogatott Wasabi; itt is befizet az ember ötezer forintot, és annyit eszik, amennyit nem szégyell. Italok közül a sör, a bor, a pezsgő és az üdítők szintén benne vannak az árban, csak a különlegesebb dolgokért kell külön fizetni, úgyhogy igazán megéri. Az ételek fantasztikusan finomak, nem is tudom mi ízlett a legjobban. A burgundi mártásos szarvas pompás volt, a burgonyakrémleves abszolút vitte a prímet nálam aznap este, de a tatárbifsztek és a grillezett sajt is csodás volt. Talán egyedül az édességek voltak, amik kevésbé ízlettek, de összességében isteni finoman főznek ott a Trófeában, úgyhogy biztosan vissza fogunk még menni. Addig is kihasználom, hogy a párom egy kicsit jobban aggódik értem, mint amúgy, és még jobban rátapadok. Most nem szólhat egy szót sem, hiszen én egy szegény, gyámoltalan, beteg ember vagyok, akinek sok-sok gyöngédségre van szüksége :P (na nem mintha amúgy nem, de most olyan jópofa őt ezzel zsarolni) A válasz természetesen párocskám részéről továbbra is csak egy bajusz alatt eldörmögött törpös morgás :P Jajj, de szeretem ezt a galád pasast... :)

Lesújtó hírek

Ma voltunk szemvizsgálaton a párommal. Régóta terveztük, hogy új szemüveget csináltatunk magunknak, mivel a régiekkel egyikünk sem látott túl jól. Én általános iskolás korom óta viselek szemüveget, ami napközben szinte folyamatosan rajtam van (itthon és fényképeknél sosem veszem fel, mert pihentetem, a fényképeknél pedig a lencse mindig becsillan). A mostani szemüvegem kb. 5 éves, de lehet, hogy több is, már nem emlékszem rá, szóval épp itt volt az ideje egy újabb szemvizsgálatnak és szemüvegrendelésnek. Ám sajnos a vizsgálat sokkoló eredményt tárt fel előlem. Kiderült ugyanis, hogy kezdődő zöldhályog van mind két szememen, és hogy ha nem kezelnek időben, hamarosan megvakulok... Most eléggé pocsékul érzem magam, habár az orvosom szerint még időben vagyok, és gyógyszerekkel meg lehet állítani a szemem romlásának folyamatát. Ettől függetlenül rettenetesen félek, mivel nagyon ritka, hogy ilyen fiatal korban zöldhályogja legyen valakinek (általában 40 év fölött szokott jelentkezni), emiatt a következő vizsgálatomnál vagy 5 orvos lesz jelen, akik figyelemmel kísérik az eseményeket. Mit is írhatnék erről az egészről? Rettenetesen félek. És őszintén szólva egy kicsit fáradtnak is érzem magam. Jelenleg 22 éves vagyok, de ezalatt az idő alatt szinte annyit jártam orvosokhoz, mint az idős emberek, akiknek már minden bajuk van. A fél életemet szanatóriumok és kórházak falai között töltöttem, gyógyszerek tucatjait kellett beszednem naponta, és most már kezd egy kicsit elegem lenni az egészből. Ennyi idősen nem a nyolcezredik nyavajámmal kellene orvosokhoz járnom, hanem élveznem az életet, mint minden más ember. Igazságtalannak érzem a helyzetemet. Persze igyekszem nem kétségbeesni, és természetesen azonnal kezeltetem magam, de ettől függetlenül nagyon unom már, hogy nem élhetek olyan életet, mint mások. Mindegy, nem akarok dühöngeni, sem sajnáltatni magamat, ez még sosem vezetett eredményre senkinél. Jó pár betegségből kigyógyultam már, ez sem fog kifogni rajtam. Van nekem családom, aki támogat, egy csodálatos szerelmem, aki mint mindig, most is fogja a kezem és kitart mellettem, és vannak nagyon kedves barátaim is, akikre szintén számíthatok. Ennyi támogatással a hátam mögött hogy a fenébe engedhetném meg magamnak, hogy megvakuljak? Szó sem lehet róla. Győzni fogok, mert harcos típus vagyok, és nem adom fel olyan könnyen. De azt azért meg kell hagyni, hogy a Sorsnak pocsék a humorérzéke; miért pont a névnapomon kellett ennek kiderülnie? :D

Ősz(i szünet)

Tíz teljes nap pihenés - ez vár most rám a közeljövőben. Elsősorban szeretnék teljesen feltöltődni energiával, ezért csupa-csupa olyan programot szervezek magamnak, amik feldobják a hangulatomat és jókedvre derítenek. Szeretném újult erővel belevetni magam a meséim írásába, jó lenne rajzolgatni és hímezni is egy kicsit, és persze az olvasás sem hiányozhat a listámról. Most per pillanat a Villámtolvaj és a Momo van soron, őket sikerült pénteken beszereznem. Elméletileg a Fairy Oak negyedik részéért mentem, de az sajnos még nem jelent meg, viszont ha már ott voltam, nem akartam üres kézzel távozni, és amúgy is szükségem volt valami új olvasnivalóra, miután kivégeztem a Tintaszív és a Híd Terabithia földjére című könyveket. A Fairy Oak-ot jövő héten pótolom, addigra biztosan megjelenik, addig pedig a fentieket olvasgatom. Ezen kívül igyekszek minél több időt tölteni a párommal, mivel ő is itthon lesz velem az őszi szünet alatt, illetve szeretnék minél többet kint lenni a természetben. Egyre hidegebb az idő, és habár ennek a legtöbb ember nem örül, én igen. Imádom az őszt és a telet (főleg ez utóbbit), és már alig várom, hogy eljöjjön az az igazán zimankós, sálba burkolózós időszak, amikor előkerülnek a vastag holmik, és az utcákon kigyúlnak a fények. Persze ez még egy kicsit odébb van, de azért már készülök rá lelkiekben. Addig is élvezem a kezdeti hűvöskés időt, a színes faleveleket, és gyönyörködök az őszi napsugarakban.

Jó érzések

Igazán kellemes volt ez a szombati nap. A délelőttömet ismét a kedves, régi barátnőmmel töltöttem, akivel idétlenebbnél idétlenebb videókat nézegettünk, meg könyvekről beszélgettünk. Nagy örömömre tetszett neki a kedvenc könyvsorozatom, a Fairy Oak első része, így odaadtam neki a második és harmadik részt is. Remélem ezek is tetszeni fognak neki, és így legalább én is távol tudom tartani magam ettől a bájos kis történettől. Hogy miért is van erre szükségem? Mert hónapok óta mást sem olvasok, csak a Fairy Oak első három kötetét, és ez már nem egészséges dolog :D Egyszerűen nem tudok elszakadni Zöldlapályvölgy bájos lakóitól, a csodaszép rajzoktól és a bűbájos történettől, de így, hogy nem lesz ott a polcomon a galád kísértő eszköz talán végre nekikezdhetek más könyveknek is, elvégre egy kis frissítés nem árt meg sosem. Ezek után a napom nagy részét a párommal töltöttem, illetve megnéztem két nagyon jó romantikus filmet, a barátnőm által javasolt Napsütötte Toszkánát, és a Séta a múltba című alkotást. Az egyik teljes mértékben a pozitív, a másik kissé szomorkás és sírós, de most mind a kettő nagyon jól esett a lelkemnek. Bízom benne, hogy a holnapi napom is legalább ennyire kellemesen fog telni :)

Kellemes élmények

Mostanában nagyon jó hangulatban vagyok annak ellenére, hogy nem csupa vidámság az életem. Történtek velem az utóbbi napokban rossz dolgok, de nem szeretnék ezeken többet agyalni, mint amennyi szükséges. Inkább koncentrálok olyasmikre, amik boldogsággal töltenek el, és ezeknek köszönhetően hamar el is felejtem a bánatomat. Az egyik ilyen élményem egy bájos anime megnézése volt.

A mese címe Sugar, a kis hótündér, és úgy érzem, mintha az alkotók egyenesen nekem készítették volna, annyira illik hozzám. Igazi tündérmese, melyben olyan örök értékek kapnak szerepet, mint a barátság, a segítőkészség, a törődés és a szeretet. A történet egy Saga nevű kislányról szól, aki összebarátkozik Sugarral, a csetlő-botló kis időjárás-tündérrel. Saga nagyon pontos és precíz életet él, míg Sugar folyton bajt és galibát okoz. Saga csak arra vágyik, hogy a pontos napirendjét mindig betarthassa, míg Sugar nagy álma az, hogy igazi hótündérré válhasson. Kettejük furcsa barátságáról és közös barátaik hétköznapjairól szól a történet, s habár nincsenek benne világmegváltó gondolatok, nekem nem kevés melegséget csempésztek a hétköznapjaimba. Ó, és vigyázat! Akit esetleg érdekel a történet, az számítson a megnézésekor súlyos cukormérgezésre.

Nem csak Sugar neve miatt, hanem mert ő és a többi időjárás-tündér karaktere és rajzolása annyira aranyos, hogy az erre érzékeny emberek lelki világa (mint amilyen én is vagyok) nem fog tudni védekezni ennyi cukiság ellen. Aztán mikor megnéztem az utolsó részt is, annyira rákattantam ezekre a dolgokra, hogy elkezdtem keresgélni a neten, és imádni való kis tündér házikókat találtam. Íme a kedvenceim:

Hát nem bűbájosak? Na persze kellenek bele bútorok is, mint mondjuk ezek:

Komolyan mondom, ha lehetőségem lenne, akkor azonnal fognám a fogkefémet és beköltöznék a fentebb látható csuda-mesés házikók egyikébe ezzel az imádni való piros gombás bútorzattal. Hát igen, azt hiszem reménytelen eset vagyok. Súlyos tündérimáditiszben szenvedek :) Azt hiszem jellemileg mindig is fogékony voltam az ilyesmikre, a neveltetésem pedig csak rátett erre még egy lapáttal. Édesanyám mindig azt mondta, hogy legyek nyitott mindenre, hiszen a világ nem lehet csak fekete és fehér, meg kell találni benne a színeket. Sokszor említette, hogy az emberi szem nem mindig látja azokat, akik ugyanúgy velünk élnek, mint bárki más, de attól még igenis léteznek. Nagyon nagy hatással voltak rám a szavai. Emlékszem régen milyen sokszor volt az a délutáni programunk, hogy ajándékokat vittünk a tündéreknek. Anyu megsütötte a süteményt, én pedig a létező legapróbb szaggatóval formákat vágtam ki belőle. Olyan kicsikék lettek, mint egy gomb, vagy egy kupak, a süti pedig általában almás pite, linzer, vagy piskóta volt.

Aztán ezeket egy virág mintás, műanyag tányérra tettük (ami egyébként a homokozó felszerelésem része volt), raktunk hozzá még pár darab gyümölcsöt, majd elsétáltunk a házunk mögötti zöld részre, és a fák tövében otthagytuk a kis szeretet-csomagot a tündéreknek. A tányér másnapra mindig üresen állt. Persze ki tudja, lehet, hogy a kóbor állatok, vagy a vadmadarak megették őket, de én szívből reméltem, hogy a tündérek találták meg az ajándékainkat. Sőt, a mai napig szeretnék hinni abban, hogy így történtek a dolgok. Most pedig egy ide illő idézettel zárom a gondolataimat (ha láttátok a Hook című filmet, akkor ismerős lehet).

"Ugye tudjátok, honnan származnak a tündérek? Az úgy volt, hogy amikor az első gyerek a Földön elnevette magát, a kacagása ezer darabra tört és szanaszét gurult a Földön. Ezekből lettek aztán a tündérek"

Szappanok, sütik és elhatározás

Nagyon jó hangulatban vagyok, úgyhogy ma is megörvendeztetem magam egy újabb bejegyzéssel.
Hosszú szürkeség után végre kisütött a nap, aminek most különösen örülök, hiszen az előző napokban esett a hó, ami a napfénytől csodaszépen szikrázik. Nagyon szeretem nézegetni, mert egészen olyan, mintha a havon gyémántport szórtak volna szanaszét.

Közben egy kedves barátnőm ajánlásának köszönhetően rátaláltam egy rendkívüli kreativitással és tehetséggel megáldott hölgy oldalára, aki házi készítésű kecsketej szappanokat készít. Hát nem győztem ámulni-bámulni, olyan gyönyörűek voltak az elkészült szappanok, mert még a formájuk is csábító.

És igen, ezek szappanok! Egészen hihetetlen, az ember legszívesebben beléjük harapna!
De a leginkább az tetszik benne, hogy csakis természetes hozzávalókat alkalmaz, én pedig újonnan nagyon rákattantam az ehhez hasonló dolgokra. El is határoztam, hogy a kis családommal együtt rendelünk a hölgytől néhány próbaszappant, mert amit most használok (Lush), az bizony elég drága. És ha ezek a kecsketej szappanok ugyanúgy beválnak (talán még jobban is), akkor simán át fogok váltani rájuk.

És ha már sütiket emlegetünk, újabban rákaptam a konyhatündérkedésre. Sokféle kreatív dologgal foglalkoztam már eddig is, de a konyha sokáig tabu volt. Az ott édesanyám birodalma, nem téblábolhattam, amikor neki sietnie kellett, de most már azért más a helyzet. Kijelenthetem, hogy legalább annyira élvezem a sütés-főzést, mint mondjuk egy könyvjelző kivarrását, vagy egy rajz elkészítését. Még én is megdöbbenek azon, hogy mennyire élvezek a konyhában alkotni, pedig régen nagyon féltem tőle. Most viszont már itt is kiélhetem a kreativitásom, és nem félek új, kipróbálatlan dolgokba belevágni. Természetesen, mint édesszájú torkosborznak a sütik a kedvenceim, és amióta nekiálltam házilag süteményeket gyártani, nem is nagyon vágyok bolti édességre. Ráadásul számomra nincs nagyobb öröm, mint a sütik díszítgetése. Ehhez sokaknak nincs türelmük, mert azért elég nagy macera, de én képes vagyok órákat eltölteni azzal, hogy sütiket díszítek.

Jelenlegi kedvenceim a muffinok, mert könnyen és hamar elkészíthetőek, a tetejüket pedig ezerféleképpen lehet dekorálni (milyen érdekes, hogy régen a krémes édességeket imádtam, most meg inkább a töltetlenekért rajongok).

A továbbiakban pedig azt hiszem a meséimmel fogok foglalkozni, meg egy kis angolozás sem ártana. Előbb az angol, aztán a meseírás. Olyan rossz egyébként, mert a számítógép úgy vonz magához, mint a mágnes, és sokszor egész napok telnek el úgy, hogy csak bambulok a gép előtt, és nem csinálok semmi érdemlegeset. Na, ezen változtatnom kell. Úgyhogy ezután a bejegyzés után angolozok, aztán pedig erőt veszek a lustaságomon és írom tovább a meséimet, mert ihletem aztán van rendesen. Igazából mind a két elfoglaltságban csak a kezdet nehéz, ha belejön az ember, már észre sem veszi, hogy repül az idő. Szeretek angolozni, mert tanulni jó dolog (nem, nem vagyok elmeháborodott), a meseírás meg... Hát, azt hiszem a legcsodálatosabb dolog számomra. Elrepít egy csodákkal teli, bámulatos világba, ahol nem léteznek határok, és ahol kiélhetem gyermeki fantáziámat. Neki is lendülök mindkettőnek; Fairyland, here I come!