Gondolatcseppek

Ismét hallom, édes hangon énekelnek fent a felhők,

s én csak állok a karzaton, s csodálom a zúgó esőt.

Eltompult a táj is, lassan nem látok a távolba,

de minek is néznék messzebbre, miért vágynék máshova?

Jó nekem itt. Fejem karom támaszában megpihen,

s egy mélyről jövő sóhajjal könnyítek a lelkemen.

Nézem a szomszéd erkélyen ácsorgó galambokat,

ahogy apró gombszemük száraz út után kutat.

Csendes eső. Szeretem. Nem tudok betelni vele.

De tudom, a csönd után viharnak kell jönnie.

S felhangzik az első moraj - életlenül, bágyadtan,

hogy percek múlva itt üvöltsön - itt bent, a dobhártyámban.

Villám csattan, zúg a víz, hömpölyög a járdákon,

még ha be is vág az eső, én akkor is bámulom.

Tépi a szél az ágakat, ruhámba is belemar,

végül is, cibálhat nyugton, engem csöppet sem zavar.

Menekülnek az állatok, rohannak az emberek

fejvesztve, lélekszakadva búvóhelyet keresnek.

De én csak állok az erkélyen, s lehunyom a szememet,

jobb, ha kint tombol a vihar, mint itt nálam, idebent...

(szájdnót: ez a vers pusztán azért született, mert per pill szakad az eső és én imádom órákon át bámulni. Nincs semmi mögöttes komolyabb tartalom, semmi elvont lélektani dráma, csak úgy jött. A melankóliám persze kiérezhető, de legalább jó párost alkot a mostani témával. Ja, és ezúttal saját képet akartam, nem művészi pinterest-est. Csak így lazán, smink nélkül, szemüveggel, itthoni pólóban, kócosan. Mert néha ilyen is kell.)

Hőség, monszun és szülinap

Kis kihagyás után ismét jelentkezem. Nem tudom ti hogy vagytok vele, de én az elmúlt napok kánikulájától olyan szinten punnyadtam el, hogy semmire nem volt erőm. Ezek a 35-40 fok közeli hőmérsékletek a végletekig kiszívták belőlem az energiát, napok teltek el úgy, hogy csak ültem a ventilátor előtt és próbáltam túlélni a hőséget. Igyekeztem ki sem mozdulni a lakásból, mert akkor tuti ájulás lesz a vége a dolognak, bár idén mintha egy fokkal jobban bírnám a meleget, mint az előző években.
Közben persze megérkezett a vihar is - engem a tegnapi nap konkrétan azokra a youtube videókra emlékeztetett, amit az Ázsiában tomboló monszunokról láttam. Épp mozizásból jöttünk hazafele, és ahogy kigördültünk a mélygarázsból azon nyomban lecsapott a vihar. Nem viccelek, halálfélelmem volt. Fogalmunk sem volt hogy fogunk hazajutni, mert az előttünk egy méterre lévő kocsit is alig láttuk, a jeges szél és eső pedig úgy taszigálta a kocsit, hogy egyik kerekünkről a másikra billegtünk. Rettegtem, hogy felborulunk, vagy belénk csapódik valami törmelék, amiket a szél és a hömpölygő víz ide-oda sodort. A koccanás veszélyről már nem is beszélek, az alapból bennünk volt, hogy aznap valószínűleg totálkárosan visszük haza a kocsit, de végülis mindenki iszonyat óvatos volt, így senkivel nem ütköztünk. De azt a látványt míg élek nem felejtem... Mikor nem látsz ki a kocsi ablakain, mert minden egybefüggő esőfüggöny körülötted, közben dörömbölnek a borsónyi jégdarabok a kocsi tetején, és emellett még kapaszkodnod is kell, mert a biztonsági öv ellenére akkorát lök a kocsin a szél, hogy attól félsz, kicsúszol az ülésből. Az ablaktörlő nem ért semmit, hiszen olyan mennyiségű esővizet kellett ellapátolnia előlünk, amivel nem tudott megbirkózni. Viktor is nagyon ideges volt. Szerencsére a nullásra kijutva már jobb volt a helyzet, ott már meg mertünk kockáztatni kicsit nagyobb sebességet, és ahogy haladtunk hazafelé láttuk, hogy erre még nem járt a vihar. Még épp időben hazaértünk, mire nálunk is lecsapott. A lakás védelmében persze már gyönyörűnek láttam a természet tomboló erejét, de ha kiszolgáltatottan, védelem nélkül vagy benne a sűrűjében, közel sem olyan éteri a látvány. Édesanyámat azonnal fel is hívtam, figyelmeztettem a veszélyre, mert ő pont a vihar ideje alatt ment dolgozni. Szerencsére neki sem lett semmi baja azon kívül, hogy bőrig ázott és hogy késve ért a munkahelyére - egy kedves, vadidegen autós bevitte őt, mivel ahogy azt olvashattátok/hallhattátok teljesen megbénult a közlekedés.

Az ablakból ez a látvány fogadott minket, mikor hazaértünk, és ezzel még nagyon keveset adtam vissza abból a monszunból, amit átéltünk. A kocsiban egyszerűen nem volt erőm fotózni, annyira meg voltam rémülve, bár nem is láttatok volna sokat belőle, csak egy nagy, egybefüggő szürkeséget. 

Na de most, hogy megvitattuk az elmúlt pár nap időjárását, kicsit vidámabb dolgokról is mesélnék nektek - nevezetesen arról, hogy július 3-án betöltöttem a 27. életévemet :) Sajnos aznap még totális kánikula volt, így a hőségben kellett dolgoznom, másnap pedig úgyszintén hőségben tartottam vendégséget is. Átjöttek hozzánk anyósomék és a szüleim is, akikkel egy nagyon kellemes napot töltöttünk el :) Volt nagy eszem-iszom, kaptam sok szép ajándékot, de ilyenkor legjobban a társaságnak örülök - annak, hogy együtt a család, beszélgethetünk egymással és hogy nagyokat nevetünk :) Számomra mindig is fontos volt az, hogy időről időre együtt lássam a szeretteimet, rokonaimat és érezzem azt, hogy hozzájuk tartozom, hogy szeretjük egymást. Félre ne értsetek, nagyon jó tárgyi ajándékokat is kapni - én is bezsongok tőlük, mint bárki más :P -, de számomra a legnagyobb ajándék az, hogy együtt láthatom a családomat és egy kis időt eltölthetek velük. Szeretek vendéglátóskodni is, ami nálam persze mindig ideggörccsel párosul, mert szeretném, ha minden tökéletes lenne, ezért túlaggódok mindent. De ott van nekem Viktor, aki mindig higgadt és nyugodt tud maradni, és így nekem is nagy segítségemre van :) A menü a múltkori fokhagymás joghurtban pácolt csirkemell volt, anyósom ezt "rendelte", annyira ízlett neki.

Azért kitérek kicsit az ajándékokra is, mivel idén kivételesen szép és kedves dolgokat kaptam :) Anyósomék megleptek például egy liszt szitálóval - ilyenem még nem volt, de ma már azzal sütöttem süteményt és valahogy könnyebb összedolgozni a tésztát, ha a liszt át van előtte szitálva. Kaptam még tőlük zoknit, kis lótusz alakú gyertyát és manikűr készletet is, ami ilyen utazó méret, szóval valószínűleg a táskámban fogom hordani és nagy hasznát veszem, mert eddig mindig hiányzott egy körömolló, vagy körömreszelő a mindennapjaimból. Sajnos ezekről képet nem tudtam készíteni, mert a legtöbb holmit már elpakoltam vagy használatba vettem.

Édesanyám szokásához híven egy gyönyörű virágcsokorral lepett meg, mutatom is :)

Cirmos rózsa és lisianthus, utóbbi az egyik kedvenc virágom :)

És mikor a tortámról esett szó egyből az jutott eszembe, hogy én idén nem bolti tortát szeretnék, hanem édesanya féle finom gyümölcsös túrótortát ^^ Meg is kaptam, ráadásul a kedvenc gyümölcsömmel, málnával kombinálta.

A széle ostya lapokkal van kirakva és szalaggal lett átkötve, nagyon tetszett :)

Szüleimtől most tárgyi ajándékot nem kaptam, mert úgy voltak vele, hogy majd én eldöntöm mit szeretnék, így borítékban érkezett tőlük az ajándék. Persze nekem már rögtön a fejemben volt, hogy mi lesz belőle vásárolva :P Az egyik felét mindenképpen egy közös mozizásra szerettem volna szánni Viktorral (Jurassic World-öt néztük meg), előtte ebéddel, koktélozgatással, meg persze mozis csemegékkel - egyszer nekem is szabad kirúgni a hámból :P 

A másik felét pedig a Nailland-nél vertem el, vagyis hát rendeltem a webshopjukból. Ezer meg egy éve nem rendeltem magamnak onnan körömlakkot, pedig a kívánságlistám erősen gyarapodott. Sajnos az eredeti tervek közül csak egyet tudtam beszerezni, a többi pont nem volt raktáron. Viszont gond egy szál se, találtam magamnak más lakkokat, amikkel boldogítani tudtam magam :P

A kis szépségek balról jobbra: ILNP Paradox, Ice House, Happily Ever After és a régóta vágyott A-England Saint George. Érdekes módon ezek közül most a Happily Ever After tetszik a legjobban. Nézzünk néhány közelebbi képet a szépségekről:

A-England: Saint George

ILNP: Happily Ever After 

(ez a lakk egyébként nagyon csalóka, majd a részletes tesztnél fogjátok látni, hogy mennyi arcát tudtam lekapni)

ILNP: Ice House

ILNP: Paradox

Ééééés végre rávettem magam egy felnőtt színező megvásárlására - ezt vehetjük úgy, hogy szüleimtől kaptam :P Élőben a felkapottabb darabok (Titkos kert, Szép álmokat) nem nyűgöztek le annyira, viszont mikor Viktor megmutatta ezt, hát a lélegzetem is elállt. Eleve imádom Japánt, szóval a téma tökéletes, de a benne lévő rajzok még inkább lenyűgöztek.

Persze nem maradhatnak el Viktor ajándékai sem, aki most olyan csodás dolgokkal lepett meg, hogy a megszerzésük után percekig vinnyogva ugráltam az örömtől :P A maxiruhát már mutattam nektek, de még mellé hozzácsapott két régóta vágyott "apróságot" is.

A MAC rúzs kollekcióm - hála Viktornak - ezúttal két kívánságlistás darabbal bővült ^^ Igaz, a Fast Play amolyan vándormadár volt nálam, mert hol odáig voltam érte és meg akartam szerezni, hol pedig kivettem a listámból, mondván nem olyan különleges. Aha, egy frászt. Csodás mályvás árnyalat, tipikus piszkos rózsaszín, de abból is az erősebb tónusú. Ezt a rúzst Viktor választotta nekem, mert szerinte nagyon szép és illik hozzám. A másik pedig a híres-nevezetes Velvet Teddy, amire már fél éve vadászom, de eddig akárhányszor mentem az Allee-ba, sosem volt. Most készletfeltöltéskor csíptük el az üzletet, úgyhogy teli volt a fiók, jött is hozzám egy példány azon nyomban :P Azt hiszem ez lesz a tökéletes nude szín számomra. Érdekes árnyalat egyébként, mert mikor először felvittem kifejezetten korrektor színe volt, de aztán elkezdett mattulni és besötétedett, így pedig egy nagyon kellemes, bézses nude színt kaptam végeredményül. Imádom ^^ Részletes teszt lesz majd róluk természetesen.

Ezeken kívül volt még néhány apróbb vásárolgatásom is, mondván szülinapkor szabad :P 

A sampon, a balzsam, a hajolaj és az Essence szemceruza utánpótlás volt, a két tusfürdő volt az, amiket pluszban vettem magamnak. Múltkor végig szaglásztam ezeket a nyári illatú Balea tusikat és annyira tetszett ennek a kettőnek az illata, hogy most muszáj volt őket elhoznom. Igaz, engem a Balea tusfürdői kissé szárítanak, de oda se neki, ha cserébe ilyen isteni az illatuk :)

Az Yves Rocher-ba is betértem, ugyanis júniusban kaptam tőlük egy kupont, amiből most ki is használtam egyet. Három tusfürdőjüket vettem meg 1200 Ft-ért, az illatuk pedig mennyei - csillaggyümölcsös, gránátalmás és zöldcitromos.

Három Moyra lakkra is lecsaptam a Camponában - a Silk Nude kollekcióból a Parist régóta terveztem beszerezni, a Giselle szintén kívánságlistás volt, a fehér meg azért jött, mert sok jót olvastam a Moyra fehér lakkjáról és le akarom végre cserélni a borzalmas Maybelline Colorama lakkomat valami használhatóra. Én is meglepődtem saját magamon, ugyanis egyre jobban kezdenek vonzani a nude színek O.O Az Essence menta színű lakkja pedig azért került a kosaramba, mert akartam adni egy esélyt ennek a színnek nálam. Valószínűleg én vagyok az egyetlen ember a világon, aki nem szereti a menta színű cuccokat, de bízom benne, hogy ez a lakk megváltoztatja a véleményemet.

Hát azt hiszem jó darabig kiéltem most ezzel a vásárolhatnékomat :P Nagyon tetszik mindegyik ajándék és nagyon szuper nap volt még akkor is, ha ismét egy évvel közelebb kerültem a bűvös 3x-hez. 

Ééés ha már szülinap, akkor ne csak nekem legyen jó: hamarosan nyereményjátékot indítok a blogon, érdemes lesz pár nap múlva visszanézni :)

További szép napot nektek, élvezzétek a lehűlést!

November

Sosem írok hónap köszöntő bejegyzéseket - úgy vélem van belőlük éppen elég. Ugyanakkor úgy érzem, most kivételt kell tennem, mivel olyan hónaphoz értünk, amit jóformán senki nem szeret. Szegény november - nyirkos, párás, ködös, hideg, esős és borongós. De tudjátok mit? Én pont ezekért imádom! Igen, az október sokkal színesebb és festőibb, de valahogy mindig is azok iránt éreztem nagyobb rajongást, amit a többség nem kedvel. A novembert szinte senki nem szereti, én viszont oda vagyok érte. Imádom a szomorkás romantikáját, a ködöt, ami álmosít ugyan, de néha jól esik belenehezedni a párnáim közé és hagyni, hogy a kinti időjárás rám telepedjen. Szeretem, hogy ilyenkor alig vannak emberek az utcákon. Sokszor egyedül ácsorgok egy parkban és gyönyörködöm a haldokló természetben. Elbűvöl, ahogy a levelek színei megadják magukat és tompává fakulnak, mint ahogy az is, hogy nem látok tovább az út szélénél, ahol éppen állok. Amikor egyedül ácsoroghatok a ködös, esősen szemerkélős időben szinte felbecsülhetetlen. Tudom, kicsit nehéz megérteni a vonzalmamat eme hónap iránt, de én nem az a napsugaras ember vagyok. Fordítva működöm. Az tetszik, ami másokat fintorra fakaszt. Azt élvezem, ami elől mások menekülnek. Minél inkább behúzódnak az emberek a házaikba, én annál többet vagyok kint. Végre egyedül lehetek. Végre nem kell hallgatnom az emberek zaját, nem kell tülekednem, sétálhatok anélkül, hogy bárkivel is találkoznék. Ilyenkor jobban tudok figyelni a környezetemre is, és lenyűgöz a változás. Mert jobban kiérzem az avar füstös, harmatos aromáját, a köd és az esőáztatta föld illatát, a levegő tisztaságát és a bőrömet simogató hűvösségét. Persze ilyenkor van Viktor születésnapja is - talán ez is hozzátesz ahhoz, hogy miért szeretem ezt a hónapot. A november a természet utolsó sóhaja a tél előtt. Szép lassan magába süpped a táj, kifakul minden és átadja magát a pihenésnek. És ilyenkor végre én is megpihenhetek...

100 happy days: 41-50

Egy újabb adag boldogság :)

Találkoztam Vikivel és Flórával, akikkel egy fantasztikus délutánt töltöttünk együtt, és persze el lettem halmozva mindenféle szépséges ajándékkal a szülinapom jóvoltából :)

Sütöttem egy kis vaníliás muffint, amit főtt vaníliás-rumos krémmel töltöttem meg. A teteje szinte karamellizálódott, ezért csillog ennyire, és habár öndicséretnek hangzik, de baromi finom volt. Sokkal jobb főtt krémmel tölteni a muffinokat, mert a sima pudingos verziók mindig kifolytak, de mivel így a töltelék masszívabb, nem mozdul el. Igaz, hogy kicsit huplisak lettek, mert a tetejére halmozott tészta és a krém között létrejött egy kis levegő, de attól mi még villám sebességgel pusziltuk be őket :P

Barbi átjött hozzánk és idétlen sminkeket alkottunk - ez az ő egyik ötlete volt :D Itt olvashatjátok el róla a bejegyzést, ha még nem tettétek.

Új lakók költöztek az akváriumunkba :) Régen irtó sok halunk volt, aztán valahogy elerőtlenedett a génállomány és sorra elpusztultak :( Egyedül ez a nagy arany molly maradt meg, és a cápa méretű algaevőnk, alias Tapi, hozzájuk pedig muszáj volt nézni néhány pajtit, nehogy depressziósak legyenek (halál komoly, hogy a halak is tudnak depisek lenni, a mollykánk már olyan kedveszegett volt társaság nélkül, hogy alig úszott és alig evett). Mindenkit nem tudtam lefényképezni, de hoztunk 5 mollyt (feketét, aranyat és ezüstöt is), 5 guppit, 2 harcsát, akik szokásunkhoz híven a Misi és Misella nevet kapták, illetve egy sziámi harcos halat is, akik az én kedvenceim :) Utóbbi az Aladár nevet kapta, ami ugyanolyan hagyomány nálunk, mint hogy a harcsák Misik :P Most olyan szép élet van az akváriumban, öröm nézegetni :) A kis mollynk pedig nagyon örült a társaságnak, egyből beúszott közéjük és azóta ő lett a vezér csajszi ^^

Csodálatosan szép, esős napokban volt részünk mostanság, amiknek hihetetlen módon örültem! Csak álltam a szélesre tárt ablak előtt és néztem a zivatart, közben deréktól fölfelé kint lógtam, hogy ázhassak. Imádok bőrig ázni, egyszerűen az esővel való érintkezés létszükséglet számomra. 

Újra elkezdtem a Pottermore-t, ahol szerencsére ismét a Hugrabugba kerültem ^^ Ezt a házat érzem a legközelebb magamhoz, úgyhogy nagyon boldog voltam, és már végig is játszottam az összes pályát addig, ameddig el voltak készítve. Most tűkön ülve várom, hogy végre folytathassam a negyedik kötet részeit.

Viktor hozott nekem egy kis gyros pizzát. Még életemben nem ettem ilyet, de nagyon finom volt. Feta sajt, fűszeres csirkehús, lilahagyma, paprika és olivabogyó volt rajta, én pedig megspékeltem egy kis újhagymával is.

Hátvánbán ányávál fágyláltot fálátoztunk :P

Véééégre megnézhettem a legújabb Csingiling részt, a Csingiling és a kalóz tündért! Igaz, még csak angolul találtam meg, de volt hozzá felirat és jajj, annyira szép és aranyos volt, és izgalmas és húúú, este megnézetem Viktorral is :D Egyébként ne sajnáljátok érte, mert az előző részek is tetszettek neki, csak a nagy, marcona viking imidzsébe nem illik bele az, hogy tündéres meséket néz és ezért morog mindig :P

Történelmi pillanatot tárok elétek, kedves olvasók - sikerült a Burger Shop 2-ben minden egyes pályát arany csillaggal zárnom!!!! :D pokolian megszenvedtem vele, tényleg nagyon nehéz, de az a felemelő, elégedett érzés, amit utána éreztem csodás volt, mindenképpen megérte :P

Az elmúlt napok gondolatai

Egy kicsit elmaradtam a blogolással. Ennek fő oka a mérhetetlen fáradtságom, ugyanis még most is a múltkori 6 napos munkahetet nyögöm, de ezen kívül voltak egyéb dolgaim is. Néhány gondolatomat össze is szedtem a mostani eseményekkel kapcsolatban.

- Még mindig veszettül imádom az esőt és a vihart. Szegény Yvette kapott az emberektől hideget-meleget (no meg mi is tőle, bár inkább csak hideget), amiért épp most tombolja ki magát nálunk, de én ismételten megbabonázva néztem az esőfüggönyt, amitől még a szomszéd házig se láttam el, és a fákat, ahogy tépázza őket a szél. Annyira szeretem! És ilyenkor nagyon jól esik párologtatni egy kis Yankee Candle November Rain-t, mert illik az időhöz a hangulata :)

- Nem tudom pontosan, hogy a fent említett 6 napos munkahét fárasztott le ennyire, vagy a hideg front, de tényleg úgy érzem magam, mint akin átment egy úthenger. Olyan vagyok, mint egy zombi, mikor hazajövök csak egy kis sorozat nézésre van erőm aztán dőlök is ki, pedig annyi mindent elterveztem ide is írni. Persze ezeket majd pótolom hétvégén.

- Másik fontos dolog, ami szintén megritkult, a sütögetés itthon. Szerencsére Viktor nem tette szóvá, sőt, amikor két fáradtságtól való ájulás közepette megjegyeztem, hogy kéne már sütni jól letromfolt, amiért ilyen állapotban neki akarok állni robotolni. Viszont már nagyon hiányzik egy jó kis házi sütemény, úgyhogy elhatároztam, hogy hétvégén ha törik, ha szakad, ha esik, ha fúj én olyan terülj-terülj asztalkámat fogok csinálni, hogy ihaj meg csuhaj! A spárgából tuti krémleves lesz és egy kis nokedlire is megfájdult a fogam, Viktor túrós pogácsát kért, én meg gyümölcsös pitére vágyom. Azt hiszem lesz dolgom bőven :D

- Elég komoly problémák vannak a családunkban. Nem is szeretnék róluk részletesebben mesélni, de ezek is nagyon lehúzták a hangulatomat és fogják is még egy darabig, de igyekszem tenni ellenük. Mármint a problémák ellen nem tudom mit tehetnék, sokszor annyira tehetetlennek és kiszolgáltatottnak érzem magam, de megpróbálom a családot ellátni egy kis pozitív energiával, hátha ez átragad mindenkire.

- Sikerült nekem is lebetegednem, lázas voltam, fájt a torkom és naná, hogy megint begyulladt a mandulám. Nem mentem vele orvoshoz, mert akkor megint itthon ültem volna egy hétig, de szerencsére itthon ki tudtam nagyjából kúrálni magamat. A gyerekek bent rendesen összefertőznek minket, de megint rászoktam a napi egy almára (ami ugye az orvost távol tartja), és ez jól esik, meg szerintem jó hatása is van rám.

- Megleptem magam pár aprósággal, amiről lesz majd bejegyzés, csak néhány dolgot még várok, hogy megérkezzenek :) A szomorú, kedvetlen időszakba kell egy kis örömforrás is.

- Ismét bebizonyosodott, hogy bajban ismerszik meg a barát. Meg az is, aki nem az. Sajnos mindig akkor vagyok faképnél hagyva, mikor a leginkább szükségem lenne támogatásra, de nem baj, mert ezekből jövök rá arra, hogy ki az, akinek tényleg fontos vagyok. És azt is megtanultam, hogy aki már sokadjára táncol ki az életemből, az többet ne jöjjön vissza. Néhány kellemes, nosztalgikus emlék miatt nem szabad olyasmihez ragaszkodni, ami halott ügy. Kösz, élet, az újabb pofonért, mert ezzel ismét erősebb lettem. Ezek az esetek egyre inkább azt erősítik meg bennem, hogy a legjobb az, ha magamra támaszkodom és nem másoktól remélek segítséget a problémáimban. Magamra ugyanis mindig számíthatok (és arra a nagyon kevés igaz barátra, akik évek óta kitartó, hűséges társaim az életnek csúfolt játékban)

- Előzőhöz kapcsolódik az is, hogy Viktor ismét bebizonyította, hogy milyen csodálatos ember és hogy mennyire fontos vagyok neki. Ő mindig itt van nekem, hogy felvidítson és támogasson, vagy szimplán csak erőt adjon ahhoz, hogy önmagam képes legyek megbirkózni a problémáimmal. Neki én vagyok a legfontosabb, és mindegy milyen hisztis vagyok éppen, vagy hogy milyen szokatlan gonddal nézzek is szembe, ő itt van nekem és 120%-ban támogat, segít és biztat. Nekem nagyon nagy szükségem van arra, hogy érezzem, fontos vagyok másoknak, mert néhányan olyan lazán képesek ellökni maguktól, hogy még felfogni sincs időm. Szerencsére neki én vagyok a legfontosabb ember ezen a világon, ő pedig nekem, így mi mindig itt leszünk egymásnak. Ez boldogsággal tölt el és elfeledteti minden kellemetlen érzésemet :)

- Rájöttem, hogy akarok egy mopszot. Feketét. Bevallom, régebben ki nem állhattam ezt a fajtát, olyan kis nyominak tartottam, de sógornőméknek is mopszuk van, meg egyre több cuki képet látok róluk, és észrevétlenül belopták magukat a szívembe. mondjuk dilemmázok, mert jó lenne menhelyről befogadni valakit, de nekünk panel kompatibilis kutyus kell, és a mopsznál nincs tökéletesebb szobakutya. Ráadásul megismerve őket tényleg tüneményesek. Viktor szerintem titkon örömtáncot jár, mert szerelmes ebbe a fajtába és most, hogy rámondtam az áment szabad az út a vásárig. Bár hogy mikor lesz kutyusunk még nem tudom, de talán nem kell túl sokat várni :)

- Beiktatok egy fodrászatot is a napjaimba. Ezt fájó szívvel teszem egyébként, mert szeretem növeszteni a hajam, de már tényleg elég szörnyű állapotban vannak a hajvégeim, le kell egy kicsit vágatnom belőle. Festeni is kéne már, úgyhogy arra gondoltam kössük össze a kettőt és elmegyek fodrászhoz. Remélem amikor azt mondom, hogy csak annyit vágjon le, amennyit muszáj, akkor tényleg erre fog törekedni, máskülönben sikító frászt kapok. Nekem olyan kínkeservesen nő a hajam :/ De ezt már muszáj, remélem jövő héten meg is tudom ejteni. Egy kis kényeztetés nekem is jár, nemde? :)


Hát, remélem nektek jobban teltek a napjaitok, mint nekem. Hétvégén masszív pihenés és kikapcsolódás van betervezve, most a sütés-főzés is az lesz, meg mozizunk egyet, úgyhogy nagyon, de nagyon várom már, hogy holnap délután 4 óra legyen és kezdetét vehesse végre egy igazán pihentető hétvége ^^ Nektek is ezt kívánom! :)

Eső kórus

Nézzétek meg, baromi jó! Hihetetlen, hogy milyen tökéletesen keltik az eső és a vihar hangjait!