Zenézek

Kábé egy hete csak ezt az egy számot hallgatom a lejátszómon - és még mindig nem unom :D Ez az egyik kedvencem a Korpiklaani-tól (bár azért a Wooden Pints klipje se semmi, amikor a hegedűs előbukkan a budiból :D no comment :D)

Esett a hó!

Végrevégrevégrevégre!!!! Leesett az első hó, és én majd kiugrok a bőrömből örömömben ^^ Már nagyon vártam! Persze az első hó mindig hamar elolvad, de még ha nem is olyan tartós, akkor is azt jelenti, hogy talán innentől kezdve számíthatunk a jó kis télies időre :) Egyébként én nem reggel vettem észre, hanem már hajnalban, és már akkor nekiálltam ujjongva örömködni (kis családom legnagyobb örömére). Felébredtem valamire, aztán mikor visszabújtam a párom mellé közölte, hogy történt valami az este folyamán, aminek másnap reggel nagyon fogok örülni. Persze nem tudtam addig várni, ezért villámgyorsan elcsörtettem az ablakig (miközben felborogattam a szobánk berendezésének 90%-át), félrehúztam a függönyt, és lám; rengeteg hav! :D Megfeledkezve arról, hogy hajlani 4 óra van elkezdtem örömtáncot járni, ujjongtam, visongtam, és nem győztem bámulni a gyönyörűséges tájat. Hogy én mennyire imádom a telet és a havat, azt nem tudom szavakba önteni. Ha rajtam múlott volna, akkor simán lemegyek mezítláb, zebrás pizsamában havat tapicskolni, de persze van nekem egy nálam jóval megfontoltabb szerelmem, aki visszatartott ezen szándékomtól. Sebaj, lesz még alkalmam bepótolni (nálunk már eléggé olvadozóban van), és akkor jöhetnek a végeláthatatlan hógolyó csaták, hóember építés, meg nagy séták a csodaszép időben :) Jaj, annyira szeretem a havat! Már most olyan volt, mintha csillámporral szórták volna be az egész környéket, csak úgy szikrázott és ragyogott minden! Ilyenkor úgy érzem magam, mintha egy ékszerdoboz lakója lennék :) És természetesen a karácsonyi hangulatom is felélénkült, bár én már a karácsony elmúltának másnapján a következőről ábrándozom ^^ Mostantól jöhet a forró kakaó, a forralt bor, a sült gesztenye meg a fahéjas kürtöskalács :P

Reménytelen eset vagyok

Az egész úgy indult, hogy én csak az adventi koszorúmhoz szerettem volna venni néhány szép díszítő elemet, mint például szárított gomba, bogyók, csillámspray. De sajnos ha Szilvike beszabadul a Kreatív Hobbi boltba, akkor ott bizony könyörtelen pusztítást végez. Ez ismételten megtörtént. Koszorú díszeket egyelőre még nem kaptam, de ha már ott voltam, körbe kellett néznem (öreg hiba), és észrevettem egy tüneményes kis goblent. A képen egy bűbájos kislány hintázik, akinek hosszú, fonott barna hajában kék szalagok lobognak, a ruhácskája is kék, és a háttérben zöldell az a fa, amin a hinta lóg. Egy kedves barátnőm, Barbi kíséretében mentem, aki persze egyből tudta, hogy hiába nézelődök még, úgy is ezt fogom választani, és igaza is lett. Szerelem volt első látásra ez a hintázó leányzó, folyton visszatértem hozzá, végül pedig megvettem. Horror összegért természetesen, mivel elég nagy goblenről van szó, ilyen nagyot még nem is csináltam. De most komolyan, melyik hímzés-mániás, romantikus lélek tudta volna ott hagyni azt a gyönyörűséget? Muszáj volt elhoznom! Az más kérdés, hogy a szüleim és a párom is jól le fognak cseszni, amiért nem bírtam magammal, de hát istenem, nem tudtam ellenállni! Könyörgöm, valaki állítson meg! :D (Barbi, ha legközelebb megyünk, ne hagyd, hogy elcsábítson a sötét oldal!) Na jó, igazából egyáltalán nem bánom, nagyon boldog vagyok, hogy megvettem, és élvezettel fogom kivarrni. Már alig várom, hogy a falamon díszelegjen ^^ Persze a barátnőm sem távozott üres kézzel, ő egy mediterrán hangulatú tájképet nézett ki magának, amihez ezúton is szeretnék jó szórakozást és sok sikert kívánni, remélem élvezettel készíti majd el! :) Ezen kívül ahhoz a tömérdek mennyiségű könyvhöz is jó szórakozást szeretnék kívánni, no meg kitartás, mert ha jól emlékszem én most öt könyvet sóztam rá, és otthon még várja őt másik három, így összesen nyolc kötetről beszélünk. Sebaj, könyvből sosem elég, és nagyon remélem, hogy mindegyik tetszeni fog neki! :) Ó, és ezúton köszönöm neki, hogy megihletett, mert a rajzai láttán nekem is kedvem támadt rajzolni.
Hát, mit is mondhatnék még? Ez eddig egy nagyon jó nap :)

Juppijééé!!!

Jelentem; nem fogok megvakulni!!!! :)))

Mármint egyelőre.

Ma voltam nagy kivizsgáláson, ami tulajdonképpen egész nap tartott. A délelőtt folyamán nem lehetett rajtam se smink, se szemüveg, így egész végig vakoskodva szenvedtem, délután pedig jött a térlátás vizsgálat. Az eredményeim átlagon felüliek lettek, a doki el volt ájulva a térlátásomtól, majd közölte, hogy én az emberek azon nagyon kevés százalékába tartozom, akiknél teljesen normális a magas szemnyomás. Végül kijelentette, hogy ilyen remek térlátással semmiképpen nem beszélhetünk az esetemben zöldhályogról, úgyhogy öröm és boldogság ^^ Viszont a gyanú sajnos megmarad, mivel nagyon ritka, hogy valaki ekkora nyomással a szemében vígan éldegéljen, ezért három havonta kell kontrolra járnom, illetve két év múlva lesz egy újabb nagy vizsgálatom. Közben még az is kiderült, hogy a mostani szemüvegem erősen rontja a látásomat, mivel ma már jobbak voltak az értékeim azáltal, hogy nem volt rajtam. Emiatt azért elég pipa vagyok, mert lényegében a szemüvegem, aminek segítenie kéne jobban látni csak árt nekem. No mindegy, a lényeg az, hogy egyelőre nincs nagy baj, sőt, teljesen rendben vagyok, csak folyamatosan járnom kell megfigyelésre. Ennyi azt hiszem bőven belefér a látásom érdekében. Jaj, ez most nagyon jól esett a lelkemnek... :)

Olvasgatok

Az utóbbi időkben újult erővel tör rám az olvasás iránti vágy. Szinte ahol csak tudok - ültömben-jártamban-utaztamban - olvasok, kockáztatva ezzel, hogy ön és közveszélyes baleseteket okozok. Szerencsére eddig a járókelők egész jól tolerálják, hogy egy dilinyós, varjúszerű lányt kell kerülgetniük, akinek ki sem látszik az orra az éppen aktuális olvasmányából. Legutóbb két mesekönyv ejtett rabul, az egyik a Villámtolvaj, a másik pedig a Momo, most pedig róluk szeretnék pár szót ejteni. A Villámtolvajban főleg a jópofa szövegek és a humoros fogalmazás tetszett meg, de természetesen maga a történet is fantasztikus volt (a modern világba beépített ókori görög mitológia eleinte kicsit furcsa volt, de nálam végül nagy telitalálat lett). Azóta már a folytatását olvasom, ami a Szörnyek Tengere címet viseli, és hasonlóan ígéretes, mint az elődje. Most pedig jöjjön a Momo. Bevallom, eleinte nem igazán nyerte el a tetszésemet. Vontatott volt, szörnyen lassan haladt előre a történet, én pedig türelmetlenkedtem, hogy vajon mikor jön már valami izgalmas is, nem csak folytonos leírások a szereplőkről és a gyerekek játékairól. Aztán ahogy jobban belemélyedtem a történetbe, egyszeriben ráébredtem ennek a mesének a tanulságára. Momo, a könyv főszereplője azért indul útnak, hogy visszahozza az emberek ellopott idejét, mivel azok olyannyira sürgetve élték az életüket, hogy semmi jóra és kellemesre nem maradt idejük - folyton csak a hajtás, a kapkodás, a sietség. És akkor, abban a pillanatban döbbentem rá, hogy talán az író a könyv eleji lassúságával magát az olvasót is próbálta ráébreszteni arra, hogy mennyire nincs türelmünk kivárni mindennek a maga idejét. Kapkodunk, azonnal akarunk mindent, de ezzel pont, hogy hátráltatjuk a haladást. Nagyon ledöbbentem és persze mélyen elgondolkodtam azon, amit Momo története elém tárt. Alapjáraton nem vagyok egy türelmetlen típus, de Michael Ende bácsi még a hozzám hasonlóakból, sőt, talán a magukat türelmesnek mondó emberekből is kihozza a bent lapuló kapkodást, szembesít vele minket, hogy aztán ki-ki a maga módján fojtassa az életét. Engem ez a könyv nagyon sok mindenre megtanított, de ezen bölcsességek felfedezését szeretném meghagyni másoknak is. Az lenne a jó, ha a történet elolvasásával mindenki maga jönne rá a dolgokra, hiszen úgy sokkal jobban megmarad az emberben a jó tanács. Velem is így történt, és nagyon hatásos. Szívből ajánlom mindenkinek.