Filmélmények - 16.

Sziasztok!

Rég volt már a blogon filmélményes bejegyzés, és mivel az utóbbi hetekben elég sok filmet néztünk meg, gondoltam hozok nektek egy kis beszámolót. Mostantól pedig a könnyebb címadás végett megszámozom a bejegyzéseket, mert már lassan nem tudom hogyan ragozni a témát. Jó hosszú lista következik, de zömében jó kis történetek lesznek felvonultatva, úgyhogy érdemes végigolvasni.

Conjuring 2

forrás

Fülszöveget innentől kezdve nem másolok, csak a saját véleményemet olvashatjátok (mert lusta blogger vagyok :P). Na szóval, nézzük is az első filmet. Az első részét imádtam, kismilliószor újra néztem, így értelem szerűen vártam a folytatást. Második részeket készíteni hálátlan feladat, mert mindenki elvárja tőlük, hogy az elsőt túlszárnyalják, ám horror berkeken belül ez elég nehéz feladat, hiszen a sokadik bőrt is lenyúzták már a műfajról. Ám mivel jó kritikákat olvastam a Conjuring 2. részéről ezért nagy reményekkel ültem le megnézni. Őszintén? Nem csalódtam benne. Igaz, nem volt bennem az a hűdenagy rettegés és izgatottság, mint az elsőnél, de azért a film képes volt hozni egy alap nyomasztó hangulatot. Ezúttal egy csonka család életébe tekinthettünk bele, ahol anyuka egyedül neveli négy gyermekét. Köztük is a kisebbik lány az, aki körül az események csoportosulnak, vagyis azt hinnénk, de közben nem. Igazából Warrenék a központi figurái ennek a filmnek, és ez a csavar nagyon tetszett a filmben. Sikerült olyan végkifejletet írnia James Wan-nak, ami nem szokványos horror berkeken belül (ami valljuk be, nagy szó), úgyhogy a finálét fogropogtatva izgultam végig. Minden horror kedvelőnek ajánlom, főleg aki szereti a szellemes/démonos témákat.

Büszkeség és Balítélet meg a zombik

forrás

Mint hatalmas Jane Austen rajongó első körben nem tudtam hova tenni ezt a mozit a fejemben. Kétféle érzés dulakodott bennem - az egyik felem a fogát csikorgatta, mikor arra gondolt, hogy Austen eme remekművét ilyen csúnyán kifigurázzák, a másik (horror rajongó) énem viszont dörzsölgette a kezét, hogy mégis miként lesznek képesek ezt a szerelmi sztorit zombisan szaftossá tenni. Fogalmam sincs hogy oldották meg, de tökéletesen sikerült megtalálni az egyensúlyt horror és romantika között, sőt, még néhány csepp humorral is megtoldották az egészet. Komolyan rég élveztem már ennyire filmet, mint ezt. A sztori nagyjából viszi a klasszikus történet vonalát annyi kis fűszerezéssel, hogy a Bennet kisasszonyok lépten-nyomon zombikba botlanak. Ebben a verzióban a harci kiképzés elengedhetetlen a nők számára, és a legyező mellett néhány dobókést is bedobnak kis retiküljeikbe (vagy a comfixükbe) a hölgyek. Lizzy karaktere tökéletes volt, a Hamupipőkében látott Lily James remekül hozta a szarkasztikus, határozott, erős jellemű főhősnőt. Ellenben Mr. Darcynál voltak fennakadásaim, nem is kevés... Az egy dolog, hogy számomra a színész nem volt vonzó, de hogy a hangja miért volt olyan, mint egy masszívan láncdohányos, alkoholista kappannak, azt fel nem foghatom. Sajnos a Mr. Bingley-t formáló színész sem hozta számomra a naiv fiatalurat, az arca egyszerűen irritálóan ficsúros volt. Viszont Wickham egész jól sikerült és frappánsan kutyulták bele az alap jellemét ebbe a zombi apokalipszisbe. Összességében remek, szórakoztató film, mindenkinek ajánlom, Austen rajongóknak különösen. Darcy-t nézzétek el, Colin Firth-t nem lehet fölül múlni :)

Amerika kapitány - Polgárháború

forrás

Nem vagyok Amerika kapitány rajongó, ezt előre leszögezném. Habár ő az abszolút jófiú, nekem valahogy túl egydimenziós a karaktere, jobban szeretem az összetettebb, kiszámíthatatlanabb szereplőket. Éppen ezért nem túl nagy lelkesedéssel ültem le megnézni ezt a filmet, de Viktor nagyon szerette volna látni, így beadtam a derekam. Milyen jól tettem! Nem nagyon ismertem a történetét, de mikor feltűnt, hogy egyre több és több szuperképességgel megáldott szereplő tűnik fel a sztoriban, na akkor már igazán élveztem a dolgot. Maga az alap konfliktus is bejött, ez a "bomlasszuk fel belülről a Bosszúállókat"-dolog remekül működött. Igaz, kicsit furcsa volt az eddig együttműködő csapat tagjait egymás ellen harcolni látni, de pont ettől volt újszerű és izgalmas a film. A régi karakterek hozták a megszokott formájukat, az újak pedig üdítő színfoltot jelentettek a nagy öregek mellett. Köztük is kiemelném Pókembert, aki imádnivalóan lúzer volt, komolyan elnéztem volna még a szerencsétlenkedéseit egy darabig :P Jó volt újra látni Hangyát, őt is kedvelem, és hála a magasságosnak, most nem kellett állandóan Fekete Özvegy farpofáit bámulni. Összességében egy korrektül összerakott kis mozi volt, tökéletes esti szórakozás, az akció jelenetek bámulatosan jók lettek.

A Hűséges

forrás

A Beavatott sorozat utolsó részére igazán kíváncsi voltam. Olvastam a könyveket és sokakkal ellentétben nekem nagyon tetszettek, még az utolsó rész is. Mivel a könyv elég drámaian fejeződik be, ezért kíváncsi voltam hogy fogják ezt megoldani a filmvásznon. Hát, szarul. Ez egy tök jó sztori lehetett volna szuper drámai jelenetekkel, elgondolkodtató helyzetekkel és egy olyan lezárással, ami után a nézők a székükbe tapadva kamilláznának még jó pár percig. Erre mit csináltak a filmesek? Lebutították, elvették a történet lényegét, hogy megmaradjon a hepiend. Hát nem kellett volna. Csak hogy valamit írjak a sztoriról is: Tris kijut a falon túlra, ahol rádöbben, hogy egy nagy gépezet icipici morzsája csak ő, és hogy minden eddigi törekvését figyelemmel kísérték. Kísérletezni kezdenek vele, mivel neki tökéletes a génállományaa, ám ezen közben régi otthonában dúl a harc, a kinti világ vezetői viszont szemlátomást nem foglalkoznak ezzel úgy, mint azok, akik onnan jöttek el. Végül kiderülnek a hátsó szándékok és a világ újra megmenekül, hála a Pindúr Pandúroknak, de nagyon nem így kellett volna véget érnie. Csalódott vagyok és bosszús, mert Hollywood szemmel láthatólag nem elég bátor felvállalni a valódi drámát, inkább csak simítgatja a felszínt. Persze aki nem olvasta a könyvet, annak még lehet jó szórakozás, illetve azoknak is, akik olvasták, de nem tetszett nekik a végkifejlet - ők most kapnak egy alternatív befejezést. 

Demonic

forrás

Adott egy rakás fiatal, akik szellemvadászatra kapják a fejüket és nekiállnak kísérletezgetni a túlvilági erőkkel egy elhagyatott házban. Kliséhalmaz, igaz? Na azért ne írjuk le még ezt a mozit. A sztori ugyanis nem a klasszikus módon mutatja be a sablonos témát. A film kézikamerás és narratív mesélés között váltogat. A kézikamerás jeleneteknél visszamegyünk az események időpontjához és láthatjuk mi történt, a narratív részeknél pedig azt hallgatjuk, ahogy egy pszichológus az egyetlen túlélővel beszélget és próbálja kihúzni belőle a borzalmas éjszaka eseményeit. Az elején még tényleg a hagyományos vonalon halad a film, az ember már-már legyintene, hogy egy újabb gagyi horror, na de ahol James Wan neve felmerül, az korántsem lehet olyan szimpla ijesztgetős mozi. És bizony, a film egy idő után szépen kezd belelendülni a dolgokba, A szereplők hullanak, egyik különösebben viselkedik, mint a másik, a végén pedig egy olyan szokatlan csavart láthatunk, amitől rendesen lepetéztem. Imádom, amikor egy klisé kupacból valami egészen újszerű születik, mert el akarja hitetni a nézővel, hogy uncsi, de közben hátul settenkedik, hogy aztán rád hossza a frászt. Csak ajánlani tudom, horror kedvelőknek kötelező!

The Hive

forrás

Lelövöm a poént - ez a film iszonyat jó! Műfaját tekintve a horror, thriller és a sci-fi között lavíroz, és veszettül jól csinálja. Adott egy srác, aki a film elején egy számára idegen helyen ébred fel bezárt ajtók és bedeszkázott ablakok között, majd kiderül róla, hogy semmire nem emlékszik. Körülötte nyomokat talál, amikből kiindulva rá kell jönnie ki is ő valójában és mi történt vele. Főszereplőnk egy nyári táborban dolgozott gyerekfelügyelőként barátjával és két lánnyal együtt, amikor a tábor területére lezuhan egy repülő, onnan pedig egy titokzatos kísérlet eredménye szabadul el. Kisvártatva a "vírus" elkezdi szedni az áldozatait, de egyáltalán nem a megszokott módon, ráadásul a fertőzöttség nagyon érdekes hatásokat vált ki az emberekből. Mindezek emlékképek, foszlányok formájában bukkannak elő főszereplőnk elméjéből, a végén pedig teljesen összeáll a kép. Aki unja már a "juj, jön a szellem", "megszállt a démon", meg a "sorozatgyilkos a szomszédom" jellegű filmeket, az feltétlenül nézze meg ezt a mozit, mert a sok műfaji keveredés mesteri elegye látható benne.

Utolsó műszak

forrás

A kép alapján valami jóféle démonos horrorra számítana az ember, de tévedünk. Ez egy jó kis zsaru horror, ami ihletet merített Charles Manson életéből és bűnügyeiből. Adott egy újonc női rendőr, akit egy bezárásra ítélt régi rendőrörshöz osztanak be - a régit lebontják, helyette pedig megépült az új, felszereltebb épület. Ettől függetlenül az utolsó műszaknak le kell mennie, ezt pedig főhősnőnk vállalta magára. A nő teljesen egyedül néz szembe az éjszakával és az épületben zajló különös eseményekkel. Megtudja, hogy miféle bűnöző raboskodott az épületben, onnantól kezdve pedig nincs megállás, masszív ijesztgetésekre lehet számítani. Nagyon tetszett, hogy egy végletekig racionális karaktert kaptunk, aki szinte az utolsó pillanatig elveti a túlvilág lehetőségét és minden furcsa helyzetre kiszámíthatóan, rendőrhöz méltón reagál. A végén viszont kapunk egy olyan csavart, amire nem számítottam, leesett az állam tőle rendesen. Viktor egyik kedvence volt ez a mozi és nekem is nagyon tetszett, nektek is csak ajánlani tudom.

Kung Fu Panda 3

forrás

Jöjjön egy kicsit vidámabb téma ennyi sok horror után :P A Kung Fu Panda meséket gondolom senkinek nem kell bemutatnom, nemrég pedig vééégre megnézhettem a 3. részét is. Ezúttal angol nyelven néztem és milyen jól tettem! Az eredeti szinkron egyszerűen zseniális! Na de hogy a történetre is kitérjek kicsit: Po végre rátalál az apjára, aki elviszi őt a pandák falujába. Po azt reméli, hogy megtanulhat bánni a csi-vel, mert ez az egyetlen módja, hogy megállítsa Kait, a szellemharcost, aki el akarja venni mindenki csi-jét. Ennél nagyobb részletekbe nem merülnék, a mese hozza a tőle szokott humoros, mégis szeretnivaló és néhol megható formáját. Imádtam, mert tényleg nagyokat tudtam rajta nevetni, ugyanakkor a fő téma sokkal közelebb állt a szívemhez, ez pedig nem más, mint a család. Imádtam, hogy ezúttal a család fontosságára helyeződött a hangsúly, mert ez egy olyan üzenet, ami a mai világban minden korosztály számára fontos lehet. Csak ajánlani tudom, de vigyázat, Kai belépőjének a zenéjét utána napokig dúdolni fogjátok :P

Zootopia

forrás

Egy másik régóta várt alkotás! Ebben a mesében az emberiségről szó sem esik, a világot állatok népesítik be, prédák és ragadozók egyaránt békességben élnek. Ám egyszercsak a ragadozók némelyike elkezd megvadulni, ami nem kis pánikra ad okot a préda állatok körében. Itt jön a képbe Judy Hopps, a frissen kinevezett nyuszi őrmester, aki buzgalmában és jószándékában nem nyugszik addig, míg ki nem deríti mi áll a rejtélyes megvadulások mögött. Őszintén, ez a mese amellett, hogy nagyon komoly filozófikus témákat dolgoz fel olyan szinten szórakoztató, hogy meg sem tudom számolni hányszor néztem már meg. A karakterek csodásan vannak megrajzolva, és még a legapróbb szereplőnek is kiforrott jelleme van. A nyuszi és a róka párosa már önmagában paradoxon, de ez a mese csupa ilyesmikkel van tele, ettől válik olyan élvezetessé. Hihetetlenül jól eltalált a sztori, és a nevetés is garantált, hiszen Disney-ről van szó. Aki még nem látta, sürgősen pótolja eme hiányosságát! 

Remélem tetszett nektek ez a bejegyzés :)

Láttátok valamelyiket? Ha igen, nektek hogy tetszett?

Filmélmények ismét

A kényszeredett itthon tartózkodás eredménye az, hogy elég sok filmet meg tudtam nézni a várólistámról, aminek örültem, mert sikerült ismét elég jó mozikat kifognom. Lássuk is a mostani adagot:
(a történet leírások a port.hu oldalról származnak)

Az útvesztő

"Thomas egy liftben ébred, és a nevén kívül nem emlékszik semmire. Az ajtón túl különös világ várja. 60 srác, akik elzártan, szigetszerű univerzumukban élnek, és egyetlen dolgot tanulnak: a túlélés trükkjeit. Ők nem lepődnek meg az újonnan érkezőn: havonta egyszer mindig jön valaki. Világukat útvesztő veszi körül. Aki szökni próbál - és sokan vannak ilyenek - mind ottvesznek. Ezek a szabályok, melyek nem változnak és nem változtathatók. Valami mégis átalakul. Egy titokzatos üzenet hatására néhány srác azt hiszi, van remény a lázadásra. Még akkor is, ha fogalmuk sincs, ki ellen kell lázadniuk, és mekkora veszéllyel próbálnak szembenézni."

Nagyon kíváncsi voltam erre a sztorira, mert jó kritikákat olvastam róla és maga az ötlet is tetszett. A könyvet ugyan nem olvastam belőle, de a film határozottan tetszett. Mondanivalóját tekintve hasonló, mint az Éhezők Viadala és a Beavatott, tehát ez a "lázadjunk a rossz rendszer ellen" jellegű téma bontakozik ki benne, viszont szerencsére egyik sztorit sem másolja. Egy teljesen újszerű megközelítést és történetet kapunk, ami nekem nagyon tetszett. Rég láttam már olyan filmet, aminél sokáig értetlenül meredtem a képernyőre, mivel itt lassan és szövevényesen áll össze a kép, de ezt jó pontként értékelem, mivel manapság nehéz új dolgokat mutatni. Persze mikor kiderülnek a miértek és hogyanok akkor rájövünk, hogy azért bizonyos sablonos sémák itt is megvannak, de oda se neki, ez a mozi attól függetlenül is klassz. Csak ajánlani tudom mindenkinek, aki szereti az izgalmas akció és sci-fi keverékét némi posztapokaliptikus felhanggal.

Lucy

"Az író-rendező Luc Besson a mozitörténet legkeményebb, legemlékezetesebb női akcióhőseit teremtette meg, elég csak a Nikitára, a Leon, a profira, vagy Az ötödik elemre gondolnunk. Besson ezúttal Scarlett Johanssont rendezi Lucy szerepében ebben az új akcióthrillerben. Lucy véletlenül egy sötét üzletbe keveredik, de szembeszáll azokkal, akik foglyul ejtették, és könyörtelen harcossá válik, aki meghaladja az emberi logikát."

Ezt a filmet is nagy izgalommal vártam, mivel a téma, amit feldolgoz mindig is nagyon érdekelt. Vajon hány százalékát használjuk ténylegesen az agyunak? És meddig tudjuk feszíteni a határainkat? Ez a film egész érdekes verzióját mutatja a lehetséges megoldásoknak. Viktorral csak úgy tapadtunk a képernyőre, nagyon-nagyon jó mozi, hihetetlenül látványos, de szerencsére mindez nem ment a történet rovására. Nagyon tetszett benne, hogy nem akart túl látványos és misztikus lenni, hihető és emberi környezetbe helyezte a történéseket, ami tényleg elülteti az emberben a bogarat - vajon tényleg ilyenek lennénk agyunk teljes kihasználásával? Egyszóval ez a film nagyon eredeti megközelítést alkalmazott a témához, engem levett a lábamról és biztos, hogy még párszor meg fogom nézni. Ami pedig Scarlett Johansson-t illeti, kellemeset csalódtam benne, bár ezt talán a rendezőnek is köszönhető. Végre nem a dögös, de hűvös nő szerepkörében tetszeleg, nem a domborulatai viszik el a prímet helyette, hanem a színészi alakítása, ami számomra nagyon bejött. Nagyon-nagyon ajánlom megnézésre mindenkinek!

Annabelle

"A Démonok között a tavalyi év egyik legkülönlegesebb és legfélelmetesebb filmje volt, ám az igazságnak csupán egy részét beszélte el. A lényeg kimaradt: ez a film Annabelle eredetéről beszél. A különleges babát nem a filmesek találták ki: jelenleg is vitrinbe zárva látható egy okkult múzeumban: a terembe, ahol kiállították, ritkán mer bárki bemenni, csupán egy lelkész jár be hozzá, hogy havonta kétszer megáldja. 

Az Annabelle azt az esetet beszéli el, amikor a gonosz először elszabadult.
John Form csodálatos ajándékkal lepi meg terhes feleségét, Miát: egy régi babával. De a családi békét hamarosan szörnyű események dúlják fel; egy éjjel a fiatalok házára egy sátánista szekta tagjai törnek rá. És a nyomukban nemcsak vér és fájdalom marad - elszabadítanak a házban valamit, ami sokkal borzasztóbb náluk. Ő Annabelle."

Szintén régóta várt film volt, tűkön ültem, hogy láthassam, ehhez képest amit kaptam egy erős közepes volt. Nem hiszem, hogy valaha is újranézem, mivel nem hagyott bennem mély nyomokat, pedig a Conjuring nagyon tetszett. Igazából az a bajom ezzel a filmmel, hogy pont a címadó baba nem kerül annyiszor előtérbe, mint kellene. Annyit kapunk csak, hogy a képernyő sarkából meredten néz ránk ez a koszos, ronda baba, de semmi egyéb. Valami meghökkentőt, félelmeteset vártam volna tőle, mosolyodjon el, forgassa a szemeit legalább, perdüljön táncra, de a film mindenféle más irányba elment ahelyett, hogy Annabelle-re helyezték volna a hangsúlyt. Így a baba tényleg csak egy üres kellék lett, ami nyomasztó hangulatot árasztott magából, de a néző tudhatta, hogy mikor ő van a színen semmi félelmetesre nem kell számítani. Ellenben a teljesen hétköznapi élethelyzetek pillanatok alatt váltak félelmetessé. Aki látta a Conjuringot tudhatja, hogy milyen lény áll a baba erejének hátterében - na a lény megjelenése viszont nagyon jóra sikerült. Még én is megborzongtam, mikor megjelent, konkrétan a hideg futkosott a hátamon - hatásos és látványos volt, de nem annyira, hogy ne lehessen elhinni. Ez az egy jó pontja a filmnek, minden másban gyenge. Ajánlani nem tudom jó szívvel, mert ennél sokkal izgibb horrort/thrillert is láttam már, de végülis egyszer nézhető.

Éhezők Viadala 3 - A kiválasztott 1. rész

"Miután az összeesküvők a 13-as körzetbe menekítették az ellenállás szimbólumává váló Katnisst, találkozik Coin elnökkel és barátaival. Katniss vonakodva bár, de az ellenállás élére áll, hogy megmentsék Peetát és végleg leszámoljanak az elnyomó Snow elnök rezsimjével."

Miután elolvastam a trilógiát, szinte epedve vártam, hogy megnézhessem a filmet is. Annyira kíváncsi voltam, hogy miként oldják meg a sztorit, hogy mennyi lesz benne az első részben, hogy alig bírtam kivárni. Szerencsére nem kellett csalódnom, ez a film is jóra sikerült, habár érezhetően hiányzott belőle az előző részek lendülete, amit a viadalokkor átélhettünk. Ám én ezt nem róvom fel hibájának, mert ez a rész pontosan azt hivatott bemutatni, hogy micsoda lelki nyomás nehezedik az emberekre, milyen lelki terrorban van részük nap mint nap és milyen nehéz megküzdeni a saját félelmeinkkel, aggodalmainkkal. Ezt zseniálisan bemutatta. Sok kritkában olvastam, hogy voltak, akik kifogásolták Katniss karakterének megváltozását - hol van az erős, konok, az elnők szeme közé köpő vagány csaj, aki lázadást szított a körzetekben? Hát, az a lány valahol a sok megkínzott emlék és szenvedés törmeléke alatt hever. Én nem vártam Katnisstől, hogy továbbra is hozza a sebezhetetlen, erős nő figuráját. Ő is csak ember, ő is megtör egy idő után, hiszen senki nem lehet sebezhetetlen az év 365 napján. Ez a lány egyetlen röpke pillanat alatt veszítette el a bajtársait, a társát, Peetát és a körzetét is - nem vártam tőle, hogy felszárítsa a könnyeit és mindenre elszánt arccal bevesse magát a Kapitólium ellen. Ezekben a történetekben pont az a jó, hogy nincs bennük akció-klisé. Itt, ha az emberrel szörnyű dolgok történnek, akkor az látszik is rajtuk. Katniss nem Rambo, nem tud csak úgy felállni és tovább menni. Meg kell élnie a szenvedést is ahhoz, hogy utána talpra tudjon állni. Annyit tudnék csak apró hibaként felemlegetni, hogy Katniss kissé túl jó formában van ahhoz képest, hogy egész életében éheznie kellett. Félreértés ne essék, nagyon támogatom, ha végre Hollywood-ban van olyan színésznő, aki nem piszakfa, Jennifer Lawrence erre tökéletes példa, de ehhez a szerephez kicsit véznábbnak kellett volna lennie. Nem mondom, hogy le kellett volna fogynia a szerep kedvéért, de ha már Peetát meg tudták digitálisan bütykölni, hogy úgy nézzen ki, mint egy zombi, akkor Katnissnél is lehetett volna ezt alkalmazni. Ezt leszámítva fantasztikusan sikerült ez a történet és remekül bemutatta mindazt, amit a könyv olvasása közben is éreztem. Nagyon várom az utolsó, befejező részt, addig pedig ezt, az első részt mindenkinek nagyon ajánlom.

Feáldozhatók 3

"A Feláldozhatók visszatérnek Barney Ross-szal (Stallone) az élen, hogy eddigi legbrutálisabb ellenségükkel nézzenek szembe. Barney, a profi főnök már megszámlálhatatlan bevetést vezetett, rengeteg szövetségest szerzett, és ellenségei számát is szépen gyarapította. Ám akivel most kell megbirkóznia a veterán zsoldosnak, arra ő sem számított. Váratlanul felbukkan Barney egykori társa, Conrad Stonebanks (Gibson) akivel annak idején együtt alapították meg a verhetetlen Feláldozhatók csapatát. A tömeggyilkossá vált egykori csapattag, a könyörtelen fegyverkereskedő egyszer már megmenekült Barney karmai közül, és most bosszúra éhes: végleg le akar számolni egykori bandájával, célja, hogy kiiktassa a Feláldozhatókat. Ám Barneynak is megvan a maga terve. Fiatal zsoldosokkal frissíti a csapatot, akik gyorsaságukkal, technikai tudásukkal felrázzák a berozsdásodott gépezetet. És megkezdődik az eddigi legszemélyesebb Expendables hadjárat."

Van, aki körberöhögi ezeket a filmeket, mert a régi nagy öregek úgy bohóckodnak bennük, mintha még mindig fiatal akciósztárok lennének. Van, aki ezt nevetségesnek és szánalmasnak tartja. Hát, én nem tartozom közéjük. Kövezzetek meg, de imádtam a régi 80-as, 90-es évek akciófilmjeit, és nagyon jó érzés a Feláldozhatók mozijai közben újra átélni azt a nosztalgikus hangulatot. Igen, a színészek már nem olyan ruganyosak, a hajuk őszül és kicsit be vannak rozsdásodva, de igazság szerint én nem is azt várom tőlük, hogy olyan fittek legyenek, mint régen. Hozzák ki magukból a mostani legjobbat, és én máris jól fogok szórakozni. Emelem kalapom a szereplőgárda előtt, hogy ennyi idő után, ilyen érett korban is képesek ilyen szuper és látványos filmet forgatni! Ja, és külön ki kell emelnem a humorát a filmnek, mert az valami fergeteges! Szeretem, ha egy film és egy színész tud nevetni saját magán - na ebből itt nincs hiány :) Minden szereplőt nagyon kedveltem, habár Wesley Snipes elég fura volt fekete napszemüveg és bajusz nélkül (kicsit nőiesek a vonásai :P), illetve a kick-box-os hölgy Ronda Rousey volt még kicsit kakukktojás, mert látszott rajta, hogy ez az első filmje és még bele kell jönnie a színészkedésbe. Viszont a közelharci jelenetei bámulatosak voltak :) A történet pont olyan, mint amilyennek egy akciófilmben lenni kell, nincs zsákbamacska, tudjuk mire számíthatunk végig, de hát ezeket a filmeket nem is a hatalmas filmes csavarok miatt nézzük. Én nagyon tudom ajánlani mindenkinek, aki szereti ezt a műfajt.

Csingiling és a Soharém legendája

"A vidám és tehetséges állattündér, Gida szerint könyveket nem szabad a borítójáról megítélni, ahogy állatokat sem az agyaraik mérete alapján - ezért összebarátkozik a hatalmas és titokzatos lénnyel, a Soharémmel. Míg Csing és a többi tündér kissé aggódva nézik Tündérlak új lakóját, az elit felderítő tündérek úgy döntenek, inkább foglyul ejtik a lényt, mielőtt az elpusztítja az otthonukat. Gida azonban a szívére hallgat és kockáztatja a többiek barátságát, amikor arra kéri őket, segítsenek megmenteni a Soharémet."

Szintén régóta várt mese ez számomra, mivel hattttalmas Csingiling fan vagyok :P Az eddigi összes filmet láttam belőle és mindet imádtam, nagyon kíváncsi voltam, hogy ezúttal mit fognak összehozni Disney-ék. Úgy látom most sorra végigmegyünk minden tündérkén és mindegyiknek lesz saját története, mert ezúttal a kis állattündér, Gida életébe pillanthatunk bele. A történetről a fenti kis ízelítő bőven eleget elárul, úgyhogy én inkább más szempontból közelítem meg ezt a mesét. Azt hiszem ez volt az első Csingiling mozi, amin rengeteget sírtam. Gida egy az egyben olyan, mint Hagrid a Harry Potterből - még a legveszélyesebb állatokban is meglátja a szeretnivalót. Aztán persze jönnek a félreértések, a veszekedések, a kirekesztettség, de végül minden jóra fordul, ahogy annak lennie kell. A film utolsó 15 percét alig láttam a könnyeimtől, olyan megható és megindító volt (legalábbis számomra), szóval nálam ez a történet ismét telitalálat lett. Nagyon tetszett a mondanivalója, miszerint ne ítéljünk külső alapján, és az sem árt, ha alaposabban utána járunk a dolgoknak, mert még félreértés lesz belőlük. A hozzám hasonló gyermeklelkű embereknek jó szívvel ajánlom, mert biztos, hogy egy borongós délutánon kellemes szórakozást fog nyújtani ez a mese :)

Szépség és a Szörnyeteg

"Valamikor a XIX. század elején járunk. Egy jómódú tengeri kereskedő vállalkozása hirtelen csődbe jut, így a fényűző palotából kénytelen egy vidéki majorba visszavonulni. A hat gyermekét egyedül nevelő apa mindent megpróbál sorsuk jobbra fordítása érdekében megtenni, de hiába. Egy, a városban tett fárasztó, és sikertelen útja során az erdőben hazafelé menet véletlenül egy rejtélyes kertbe téved, ahol egy szál rózsát tép le legkedvesebb gyermeke, a legkisebb lánya számára. Ártatlannak tűnő cselekedetével azonban magára haragítja a kert, és a hozzá tartozó romos kastély titokzatos urát. A Szörnyeteg a letépett rózsáért cserébe az apa életét követeli. A család legifjabb leánya, önmagát hibáztatva a balszerencséjük miatt, magára vállalja az ítéletet, és otthonról megszökve önként veti magát a Szörnyeteg karjaiba. Csakhogy a kínok és a halál helyett valami egészen más vár rá: minden este csodaszép ruhákban a Szörnyeteg dúsan terített asztalánál vacsorázik a kastélyban. A napok múlásával, ahogy minél jobban megismeri a Szörnyeteget, annál inkább bizalom alakul ki közöttük. A lány álmaiban felsejlenek a Szörnyeteg múltjának darabkái, s lassan összeáll ezekből az egykor jóképü és kedves herceg igaz története. A Szépségre hárul a feladat, hogy bátorságával felülemelkedjen a veszélyen, és kimentse a herceget a gonosz varázslat hatása alól."

Ismét egy film, amit izgatottan vártam, hiszen a Szépség és a Szörnyeteg a legkedvesebb Disney mesém, számomra ez az etalon. Ezúttal a franciák dolgozták fel ezt a történetet, és azt kell mondjam, zseniálisan csinálták! Komolyan fantasztikus feldolgozása lett a történetnek, és itt valóban a Grimm testvérek eredeti meséjére gondolok, ahogy azt a fenti leírásban olvashattátok is. Habár imádom a Disney-féle romantikus változatot is, ez a verzió ha lehetséges még sokkal-sokkal jobban tetszik. Belle szerepében nagyon tetszett Léa Seydoux, mert igazi klasszikus szépség, semmi mesterkéltség nincs benne, egyedül a Szörnyeteg karakterével nem voltam elégedett, de ez személyes ízlés kérdése - biztos van, akinek bejön Vincent Cassel, nekem nem az esetem. Viszont a történet, hát az valami fantasztikus! Nincs benne cukorszirup, sem pedig giccs, szinte már-már fantasy kategóriába is sorolhatnám. A látványvilága lélegzetelállítóan szép, a digitális részek is viszonylag rendben vannak. Belle ruhái álomszépek, csak úgy, mint az egész díszlet, a kastály, a rózsák, minden! Nagyon tetszett, hogy a Szörny történetét Belle álmokon keresztül ismeri meg, és az, amit megtudhatunk róla engem teljesen levett a lábamról. Nem tudom, hogy valóban így írták-e meg anno, de akárhogy is, zseniális háttérsztorit találtak ki a nem túl megnyerő külsejű hercegnek. Azóta legalább 3x újranéztem, nem tudom megunni, úgyhogy mindenkinek nagyon-nagyon ajánlom megtekintésre, mert nem fogtok benne csalódni! :)

Barbie Szuperhős Hercegnő

"Barbie alakítja Karát, a modern hercegnőt, aki átlagos életet él. Egy nap, miután megcsókolja egy varázslatos pillangó, Kara hamarosan felfedezi, hogy fantasztikus szupererőre tett szert, amely lehetővé teszi, hogy átalakuljon Szuper Szikrává, a titkos, bűnüldöző alteregójává. Ám Kara féltékeny unokatestvére elkapja a pillangót, és átalakul Kara szuperhősének nemezisévé, Sötét Szikrává. Amikor kiderül, hogy ki a birodalom valódi ellensége, vajon félre tudják-e tenni ellentéteiket, és össze tudnak-e állni egy szupercsapattá?"

Igen, kedves olvasók, nem káprázott a szemetek, mikor a címet olvastátok :D Alapjáraton nagyon szeretem a Barbie filmeket, na de ez.... hát ez valami irtó gáz lett :D Eleve a címtől röhögőgörcsöt kaptam - tipikus példája annak, mikor a mesekészítők már nem tudnak több bőrt lehúzni a tündérek, hercegnők és sellők témájáról, és akkor megpróbálkoznak valami újítással. Ez régebben be is jött, hiszen sok klasszikus meseszereplő került más szerepkörbe (lásd divattervező tündérkék, vagy épp szörfös lányból lett sellő), na de ez, hát ez a vicc kategória! :D Értem én, hogy most népszerűek a szuperhősök, na de Barbie, mint hercegnő-szuperhős egyben??? Most nevetek amúgy, de igazából csalódott vagyok, mert tényleg szeretem a Barbie meséket a tömény rózsaszín és cukiság ellenére is, ezzel viszont nagyon mellélőttek. Eleve a grafika már önmagában pocsék. Barbie feje úgy néz ki, mintha most öntötték volna frissen plasztikból, ráadásul fel van fújva, mint egy lufi, a végtagjai meg ehhez képest olyanok, mint a gyufaszál - egyre inkább babaszerűen néz ki a mesékben, aminek nem örülök túlzottan, mert régen viszonylag normális külseje volt. Most bezzeg úgy kezd kinézni, mint egy Bratz baba, aki közeli rokonságban áll néhány anime karakterrel. Higgyétek el, nem túl jó kombó. Na és ez a történet! Barbie-t megpuszilja egy pillangó és attól lesz szuperereje!!! Érzitek az iróniát? :D Egy csókos ajkú, rúzsozott pillangó! Értem én, radioaktív pók nem lehetett, azt a lehetőséget már Pókember ellőtte, na de ez... Persze a 6-7 éves kislányok is full sminkben parádéznak, mert miért ne, és még az állatokból is (!!!!!) szuperhőst csinálnak! Kész, ennyi volt, végem van :D Ezt a mesét csak hardcore Barbie fanatikusoknak javaslom megnézni, de azt is csak azért, hogy ne maradjanak ki egyetlen részből sem, viszont aki teheti, messzire kerülje el ezt a pocsékságot! Bár végülis, ha akartok egy jót röhögni... :P

Láttatok valamit a felsorolt filmek közül?

Nektek hogy tetszettek?