Filmélmények - 16.

Sziasztok!

Rég volt már a blogon filmélményes bejegyzés, és mivel az utóbbi hetekben elég sok filmet néztünk meg, gondoltam hozok nektek egy kis beszámolót. Mostantól pedig a könnyebb címadás végett megszámozom a bejegyzéseket, mert már lassan nem tudom hogyan ragozni a témát. Jó hosszú lista következik, de zömében jó kis történetek lesznek felvonultatva, úgyhogy érdemes végigolvasni.

Conjuring 2

forrás

Fülszöveget innentől kezdve nem másolok, csak a saját véleményemet olvashatjátok (mert lusta blogger vagyok :P). Na szóval, nézzük is az első filmet. Az első részét imádtam, kismilliószor újra néztem, így értelem szerűen vártam a folytatást. Második részeket készíteni hálátlan feladat, mert mindenki elvárja tőlük, hogy az elsőt túlszárnyalják, ám horror berkeken belül ez elég nehéz feladat, hiszen a sokadik bőrt is lenyúzták már a műfajról. Ám mivel jó kritikákat olvastam a Conjuring 2. részéről ezért nagy reményekkel ültem le megnézni. Őszintén? Nem csalódtam benne. Igaz, nem volt bennem az a hűdenagy rettegés és izgatottság, mint az elsőnél, de azért a film képes volt hozni egy alap nyomasztó hangulatot. Ezúttal egy csonka család életébe tekinthettünk bele, ahol anyuka egyedül neveli négy gyermekét. Köztük is a kisebbik lány az, aki körül az események csoportosulnak, vagyis azt hinnénk, de közben nem. Igazából Warrenék a központi figurái ennek a filmnek, és ez a csavar nagyon tetszett a filmben. Sikerült olyan végkifejletet írnia James Wan-nak, ami nem szokványos horror berkeken belül (ami valljuk be, nagy szó), úgyhogy a finálét fogropogtatva izgultam végig. Minden horror kedvelőnek ajánlom, főleg aki szereti a szellemes/démonos témákat.

Büszkeség és Balítélet meg a zombik

forrás

Mint hatalmas Jane Austen rajongó első körben nem tudtam hova tenni ezt a mozit a fejemben. Kétféle érzés dulakodott bennem - az egyik felem a fogát csikorgatta, mikor arra gondolt, hogy Austen eme remekművét ilyen csúnyán kifigurázzák, a másik (horror rajongó) énem viszont dörzsölgette a kezét, hogy mégis miként lesznek képesek ezt a szerelmi sztorit zombisan szaftossá tenni. Fogalmam sincs hogy oldották meg, de tökéletesen sikerült megtalálni az egyensúlyt horror és romantika között, sőt, még néhány csepp humorral is megtoldották az egészet. Komolyan rég élveztem már ennyire filmet, mint ezt. A sztori nagyjából viszi a klasszikus történet vonalát annyi kis fűszerezéssel, hogy a Bennet kisasszonyok lépten-nyomon zombikba botlanak. Ebben a verzióban a harci kiképzés elengedhetetlen a nők számára, és a legyező mellett néhány dobókést is bedobnak kis retiküljeikbe (vagy a comfixükbe) a hölgyek. Lizzy karaktere tökéletes volt, a Hamupipőkében látott Lily James remekül hozta a szarkasztikus, határozott, erős jellemű főhősnőt. Ellenben Mr. Darcynál voltak fennakadásaim, nem is kevés... Az egy dolog, hogy számomra a színész nem volt vonzó, de hogy a hangja miért volt olyan, mint egy masszívan láncdohányos, alkoholista kappannak, azt fel nem foghatom. Sajnos a Mr. Bingley-t formáló színész sem hozta számomra a naiv fiatalurat, az arca egyszerűen irritálóan ficsúros volt. Viszont Wickham egész jól sikerült és frappánsan kutyulták bele az alap jellemét ebbe a zombi apokalipszisbe. Összességében remek, szórakoztató film, mindenkinek ajánlom, Austen rajongóknak különösen. Darcy-t nézzétek el, Colin Firth-t nem lehet fölül múlni :)

Amerika kapitány - Polgárháború

forrás

Nem vagyok Amerika kapitány rajongó, ezt előre leszögezném. Habár ő az abszolút jófiú, nekem valahogy túl egydimenziós a karaktere, jobban szeretem az összetettebb, kiszámíthatatlanabb szereplőket. Éppen ezért nem túl nagy lelkesedéssel ültem le megnézni ezt a filmet, de Viktor nagyon szerette volna látni, így beadtam a derekam. Milyen jól tettem! Nem nagyon ismertem a történetét, de mikor feltűnt, hogy egyre több és több szuperképességgel megáldott szereplő tűnik fel a sztoriban, na akkor már igazán élveztem a dolgot. Maga az alap konfliktus is bejött, ez a "bomlasszuk fel belülről a Bosszúállókat"-dolog remekül működött. Igaz, kicsit furcsa volt az eddig együttműködő csapat tagjait egymás ellen harcolni látni, de pont ettől volt újszerű és izgalmas a film. A régi karakterek hozták a megszokott formájukat, az újak pedig üdítő színfoltot jelentettek a nagy öregek mellett. Köztük is kiemelném Pókembert, aki imádnivalóan lúzer volt, komolyan elnéztem volna még a szerencsétlenkedéseit egy darabig :P Jó volt újra látni Hangyát, őt is kedvelem, és hála a magasságosnak, most nem kellett állandóan Fekete Özvegy farpofáit bámulni. Összességében egy korrektül összerakott kis mozi volt, tökéletes esti szórakozás, az akció jelenetek bámulatosan jók lettek.

A Hűséges

forrás

A Beavatott sorozat utolsó részére igazán kíváncsi voltam. Olvastam a könyveket és sokakkal ellentétben nekem nagyon tetszettek, még az utolsó rész is. Mivel a könyv elég drámaian fejeződik be, ezért kíváncsi voltam hogy fogják ezt megoldani a filmvásznon. Hát, szarul. Ez egy tök jó sztori lehetett volna szuper drámai jelenetekkel, elgondolkodtató helyzetekkel és egy olyan lezárással, ami után a nézők a székükbe tapadva kamilláznának még jó pár percig. Erre mit csináltak a filmesek? Lebutították, elvették a történet lényegét, hogy megmaradjon a hepiend. Hát nem kellett volna. Csak hogy valamit írjak a sztoriról is: Tris kijut a falon túlra, ahol rádöbben, hogy egy nagy gépezet icipici morzsája csak ő, és hogy minden eddigi törekvését figyelemmel kísérték. Kísérletezni kezdenek vele, mivel neki tökéletes a génállományaa, ám ezen közben régi otthonában dúl a harc, a kinti világ vezetői viszont szemlátomást nem foglalkoznak ezzel úgy, mint azok, akik onnan jöttek el. Végül kiderülnek a hátsó szándékok és a világ újra megmenekül, hála a Pindúr Pandúroknak, de nagyon nem így kellett volna véget érnie. Csalódott vagyok és bosszús, mert Hollywood szemmel láthatólag nem elég bátor felvállalni a valódi drámát, inkább csak simítgatja a felszínt. Persze aki nem olvasta a könyvet, annak még lehet jó szórakozás, illetve azoknak is, akik olvasták, de nem tetszett nekik a végkifejlet - ők most kapnak egy alternatív befejezést. 

Demonic

forrás

Adott egy rakás fiatal, akik szellemvadászatra kapják a fejüket és nekiállnak kísérletezgetni a túlvilági erőkkel egy elhagyatott házban. Kliséhalmaz, igaz? Na azért ne írjuk le még ezt a mozit. A sztori ugyanis nem a klasszikus módon mutatja be a sablonos témát. A film kézikamerás és narratív mesélés között váltogat. A kézikamerás jeleneteknél visszamegyünk az események időpontjához és láthatjuk mi történt, a narratív részeknél pedig azt hallgatjuk, ahogy egy pszichológus az egyetlen túlélővel beszélget és próbálja kihúzni belőle a borzalmas éjszaka eseményeit. Az elején még tényleg a hagyományos vonalon halad a film, az ember már-már legyintene, hogy egy újabb gagyi horror, na de ahol James Wan neve felmerül, az korántsem lehet olyan szimpla ijesztgetős mozi. És bizony, a film egy idő után szépen kezd belelendülni a dolgokba, A szereplők hullanak, egyik különösebben viselkedik, mint a másik, a végén pedig egy olyan szokatlan csavart láthatunk, amitől rendesen lepetéztem. Imádom, amikor egy klisé kupacból valami egészen újszerű születik, mert el akarja hitetni a nézővel, hogy uncsi, de közben hátul settenkedik, hogy aztán rád hossza a frászt. Csak ajánlani tudom, horror kedvelőknek kötelező!

The Hive

forrás

Lelövöm a poént - ez a film iszonyat jó! Műfaját tekintve a horror, thriller és a sci-fi között lavíroz, és veszettül jól csinálja. Adott egy srác, aki a film elején egy számára idegen helyen ébred fel bezárt ajtók és bedeszkázott ablakok között, majd kiderül róla, hogy semmire nem emlékszik. Körülötte nyomokat talál, amikből kiindulva rá kell jönnie ki is ő valójában és mi történt vele. Főszereplőnk egy nyári táborban dolgozott gyerekfelügyelőként barátjával és két lánnyal együtt, amikor a tábor területére lezuhan egy repülő, onnan pedig egy titokzatos kísérlet eredménye szabadul el. Kisvártatva a "vírus" elkezdi szedni az áldozatait, de egyáltalán nem a megszokott módon, ráadásul a fertőzöttség nagyon érdekes hatásokat vált ki az emberekből. Mindezek emlékképek, foszlányok formájában bukkannak elő főszereplőnk elméjéből, a végén pedig teljesen összeáll a kép. Aki unja már a "juj, jön a szellem", "megszállt a démon", meg a "sorozatgyilkos a szomszédom" jellegű filmeket, az feltétlenül nézze meg ezt a mozit, mert a sok műfaji keveredés mesteri elegye látható benne.

Utolsó műszak

forrás

A kép alapján valami jóféle démonos horrorra számítana az ember, de tévedünk. Ez egy jó kis zsaru horror, ami ihletet merített Charles Manson életéből és bűnügyeiből. Adott egy újonc női rendőr, akit egy bezárásra ítélt régi rendőrörshöz osztanak be - a régit lebontják, helyette pedig megépült az új, felszereltebb épület. Ettől függetlenül az utolsó műszaknak le kell mennie, ezt pedig főhősnőnk vállalta magára. A nő teljesen egyedül néz szembe az éjszakával és az épületben zajló különös eseményekkel. Megtudja, hogy miféle bűnöző raboskodott az épületben, onnantól kezdve pedig nincs megállás, masszív ijesztgetésekre lehet számítani. Nagyon tetszett, hogy egy végletekig racionális karaktert kaptunk, aki szinte az utolsó pillanatig elveti a túlvilág lehetőségét és minden furcsa helyzetre kiszámíthatóan, rendőrhöz méltón reagál. A végén viszont kapunk egy olyan csavart, amire nem számítottam, leesett az állam tőle rendesen. Viktor egyik kedvence volt ez a mozi és nekem is nagyon tetszett, nektek is csak ajánlani tudom.

Kung Fu Panda 3

forrás

Jöjjön egy kicsit vidámabb téma ennyi sok horror után :P A Kung Fu Panda meséket gondolom senkinek nem kell bemutatnom, nemrég pedig vééégre megnézhettem a 3. részét is. Ezúttal angol nyelven néztem és milyen jól tettem! Az eredeti szinkron egyszerűen zseniális! Na de hogy a történetre is kitérjek kicsit: Po végre rátalál az apjára, aki elviszi őt a pandák falujába. Po azt reméli, hogy megtanulhat bánni a csi-vel, mert ez az egyetlen módja, hogy megállítsa Kait, a szellemharcost, aki el akarja venni mindenki csi-jét. Ennél nagyobb részletekbe nem merülnék, a mese hozza a tőle szokott humoros, mégis szeretnivaló és néhol megható formáját. Imádtam, mert tényleg nagyokat tudtam rajta nevetni, ugyanakkor a fő téma sokkal közelebb állt a szívemhez, ez pedig nem más, mint a család. Imádtam, hogy ezúttal a család fontosságára helyeződött a hangsúly, mert ez egy olyan üzenet, ami a mai világban minden korosztály számára fontos lehet. Csak ajánlani tudom, de vigyázat, Kai belépőjének a zenéjét utána napokig dúdolni fogjátok :P

Zootopia

forrás

Egy másik régóta várt alkotás! Ebben a mesében az emberiségről szó sem esik, a világot állatok népesítik be, prédák és ragadozók egyaránt békességben élnek. Ám egyszercsak a ragadozók némelyike elkezd megvadulni, ami nem kis pánikra ad okot a préda állatok körében. Itt jön a képbe Judy Hopps, a frissen kinevezett nyuszi őrmester, aki buzgalmában és jószándékában nem nyugszik addig, míg ki nem deríti mi áll a rejtélyes megvadulások mögött. Őszintén, ez a mese amellett, hogy nagyon komoly filozófikus témákat dolgoz fel olyan szinten szórakoztató, hogy meg sem tudom számolni hányszor néztem már meg. A karakterek csodásan vannak megrajzolva, és még a legapróbb szereplőnek is kiforrott jelleme van. A nyuszi és a róka párosa már önmagában paradoxon, de ez a mese csupa ilyesmikkel van tele, ettől válik olyan élvezetessé. Hihetetlenül jól eltalált a sztori, és a nevetés is garantált, hiszen Disney-ről van szó. Aki még nem látta, sürgősen pótolja eme hiányosságát! 

Remélem tetszett nektek ez a bejegyzés :)

Láttátok valamelyiket? Ha igen, nektek hogy tetszett?

Filmélmények

Sziasztok!

Az utóbbi időben elég sok filmet sikerült megnéznem, de őszintén, némelyik annyira jellegtelen lett, hogy nem szándékozok rájuk betűket pazarolni. Ezeknek a többsége horror, ami kész gyalázat, de sajnos nehéz manapság jókat találni a műfajon belül. Most arról a pár filmről szeretnék említést tenni, amik ilyen-olyan okból, de megmaradtak bennem. Tartalmi leírást most nem biggyesztek melléjük, csak az én véleményemet olvashatjátok majd.

Törésvonal

Ezer meg egy éve nem láttam már jó kis katasztrófa filmet. Ezt a műfajt is nagyon szeretem, de kevés belőle a minőségi, élvezhető példány. A Törésvonal olyan is-is kategória. Élveztem, mert kifejezetten pörgős volt (mit pörgős, rohamtempóban jöttek a földrengések) és persze nagyon látványos, ugyanakkor hagyott bennem egy kis meh-érzést is. Chris The Rock-ot egyszerűen imádom. Nem lesz sosem színészóriás (bár óriásnak már most is az), szóval itt sem a színészi tehetsége volt kidomborítva, de még ennek ellenére is nagyon kedvelem és örültem, hogy ő volt a főszereplő. Kivételesen nem az izmaival akart érvényesülni, ami dicséretes próbálkozás, én értékelem, ha valaki ki akar kerülni a sztereotíp köreiből. Ugyanakkor tagadhatatlan, hogy ez az ember már csak a fizikai valójával lehengerli a nézőt, ugyanis nem egy olyan jelenet volt, ahol a képernyő 40%-át Szikla orbitális méretű háta töltötte ki. Maga a film nagyon mozgalmas és látványos, drámának is van bőven helye, és nagyon örültem, hogy a Percy Jackson filmekből megismert Alexandra Daddario itt kicsit komolyabb színészi szerepet kapott. Most láttam őt először egy lazább szerepben, ahol önfeledten mosolygott és nem csak szigorúan nézett. És azt kell mondjam, a hölgyike egész tehetséges, bár a szemei így is földöntúliak. Összességében szerintem teljesen jó kis hétvégi mozifilm lehet, szórakoztató, feszült légkört teremtő, de azért nem olyan nagyon kiemelkedő alkotás. Ettől függetlenül tudom nektek ajánlani.

Minionok

Ó igen, mindenki kedvencei. Nagyon vártuk már a filmet, bár nálunk főleg Viktort a rajongó. Én nem igazán értem a Minionok körüli hisztériát, sőt, ezen film után kifejezetten irritáltak is a kis sárga lények, de ne rohanjunk ennyire előre. Igazság szerint a Minionok aranyosak, viccesek és rettentően gügyék is egyszerre - ez teszi őket ellenállhatatlanul népszerűvé. Nálam az utolsó jellemvonásból volt egy kissé túl sok, ugyanis ki nem állhatom a filmekben lévő gáz jeleneteket, és mivel a Minionok egész lénye kis nyomi, ezért nem is lettek a szívem csücskei. Ettől függetlenül a mozi kedves, aranyos, szerethető, bár a legtöbb poént és jó jelenetet a trailerben le is lőtték. Számomra egyszer nézhető volt, most sem lettem rajongó (akkor már inkább Gru-t kedvelem jobban), de hétvégi kikapcsolódásnak bárkinek tudom ajánlani, aki lazítani szeretne egyet.

Poltergeist

Iszonyatosan vártam már ezt a filmet, mivel nagy elvárásaim voltak feléje. Az eredeti verziót egyszerűen imádtam. Annak olyan hangulata, olyan atmoszférája volt, amit nem is maga a film ad, hanem az, hogy emlékszünk rá kicsi korunkból és az akkori érzelmeinket éljük újra minden egyes alkalommal, mikor megnézzük. Volt valami az eredetiben, ami megmagyarázhatatlanul feszültté tette a légkört filmnézés közben, talán erősebb volt benne a spirituális/misztikus felhang. Az új verzió nekem legalább annyira tetszett, mint a régi, ugyanis ezen százszor jobban féltem. Persze ehhez hozzá jöttek a modern technikai vívmányok, a hangeffektek, meg az a hülye bohóc, amitől a hideg kiráz. Határozottan éreztem, hogy az új film alatt a félelem volt bennem erősen, míg az eredetinél inkább a feszült figyelem és a döbbenet. Ez a remake számomra kiemelkedő, mert egy régi kedvencet keltettek vele újra életre, vagyis új ruhába öltöztették. Nekem bejött az új változat, bár érzelmileg nem ugyanazt kaptam tőle, mint az eredetitől, de ezt nem is lehet elvárni. A kislány viszont nagyon irritált, nagyon idegesítő volt a feje. Mindenképp ajánlom, mert remek mozi, de az eredetit nem übereli.

Holnapolisz

Érdekelt ez a film, mert szimpatikus volt a trailere. Egyértelműen érezhető volt, hogy tinimozi, de az a futurisztikus felhang csábító volt benne. Nos, ez olyan "jó, de nem annyira nagyon jó" film volt. Tetszett az ötlet egy új dimenzió, egy új jövő lehetőségéről, és hogy a nagy álmodók segíthetnek ezt létrehozni. Tetszett az is, hogy a jövő egyes részei és elemei megjelentek a jelenünkben is ezzel próbálva befolyásolni a jövőt, de az egész nekem kicsit összecsapottnak tűnt. Kaptunk egy ígéretes kezdést, számítottam volna egy jó kis modern sci-fi-re, de helyette csak fél lábbal léptünk ki a valóság talajáról, mert a komor tanulság visszarángatott minket. A film csattanója akár elgondolkodtató is lehetne, sőt, az is, mert jó gondolatokat ültet el az emberben. Nekem egyedül a megvalósítással vannak problémáim, mert ebből az alapanyagból sokkal többet ki lehetett volna hozni. Persze ettől még izgalmas, látványos és kifejezetten humoros, laza film volt (a főszereplő lány dumája nagyon jópofa volt, tetszett, hogy végre van egy hiteles főhősünk). Clooney-ról nagyon nem tennék külön említést, mert nekem nem adott semmi pluszt a játéka, ellenben nagyon tetszett a kis android, Athena. A brit akcentustól még mindig heveny hányingert kapok, de ő nagyon jól csinált mindent a filmben, így ez elvonta a figyelmemet a beszédéről. Kellemes kikapcsolódás lehet bárkinek, tudom ajánlani.

Barbi in Rock'N'Royals

Bizony, újabb Barbie film. Sajnos azt érzem, hogy ezek a régen úgy imádott meséim kezdenek már a gagyi színvonal alá esni, ugyanis ez a mese rettentő khm... érdekes volt :D A történet két nyári tábor körül forgott, az egyikbe hercegnők járnak, a máskba pop sztárok. Nekem már itt felszaladt a szemöldököm, amint elképzeltem Katalin hercegnét egy ilyesfajta táborban mondjuk :D Szóval kicsit fura a történet, de lépjünk ezen túl. A főszereplők véletlenül tábort cserélnek, a hercegnő megy a zenészek közé, a zenész meg a hercegnők közé. Ebből is adódik, hogy rengeteg zene volt a mesében, ezek közül néhány egészen kellemes volt, de az állítólagos pop sztárunk hangja olyan volt, mintha egyszerre kellett volna Britney-sen és macskásan énekelnie. Persze a mondanivalók most is helyükön voltak, miszerint a csapatmunka jó dolog, és hogy egy idegen közegben is lehet barátokat szerezni, de összességében nem ez lesz a kedvenc mesém Barbie-éktól. Aki látta az eddigi részeket biztos megnézi ezt is, de kihagyható.

Anna és a király

Ez ugyan nem mai film, de nekem most adódott lehetőségem megnézni, és ó, de jól tettem! Eleve imádom a kosztümös filmeket, de ahol ráadásul két idegen kultúra találkozik azt még jobban szeretem. Egy angol úrihölgy kisfiával (aki történetesen Draco Malfoy, nagyot néztem én is) nekilódul Sziámnak, hogy ott a királyi családot tanítsa. Sok surlódás van a kultúrák idegenségéből adódóan, de én pont azt élveztem a legjobban, hogy a szereplők miként oldják meg ezeket a helyzeteket, milyen kompromisszumokat képesek kötni és hogyan találják meg az egyensúlyt a két világ között. Közben Anna és a király között szerelem szövődik, ami egyáltalán nem az a lángoló fajta, inkább tartózkodó, hiszen kapcsolatuknak semmi jövője nincsen. Sziám királya nagyon érdekes karakter volt - istenként tisztelték és rendkívül tiszteletteljesen fordultak hozzá. Ezzel szemben Anna sokat megélt, karakán, talpra esett nő volt, aki férfi támasz nélkül vágott neki a nagy útnak, hogy új életet kezdhessen. Habár ez a film nem egyértelműen hepiend, nekem mégis nagyon tetszett. Teljesen átérezhető a történet mögötti dráma és imádtam a kultúrák ötvöződését is. Csak ajánlani tudom, fantasztikus.

Death comes to Pemberley

Austen rajongóként felkutatok minden eme témában készült alkotást, így találtam rá erre a kis sorozatra is. A történet Lizzy és Darcy későbbi éveibe enged bepillantást engedni, láthatjuk miként él ez a látszólag két különböző személyiség és hogyan oldják meg nehéz helyzeteiket. Szerintem mi, rajongók számtalanszor elképzeltük, hogy vajon mi történik kedvenc párosunkkal az esküvő után, de most láthatjuk is. A címből tudható, hogy haláleset történik Darcy-ék birtokán, a történet ezt a nyomozást követi végig. Rettenetesen izgultam és agyaltam a lehetőségeken, teljesen magába szippantott a történet, szerintem remekül lett felépítve. Izgalmas, szövevényes, de abszolút nyomon követhető volt, és ami a legfontosabb, a romantika is kellemesen lett belefűzve a krimibe. Igaz, először Lizzy személyén kissé ledöbbentem, hiszen a sorozatból a csodaszép, bájos Lizzyt ismerhettük meg, itt pedig kevésbé volt szép az őt játszó színésznő, de idővel megbarátkoztam vele és megértettem, miért választották erre a szerepre - nagyon jól visszaadta Lizzy talpraesett jellemét. Ezt a sorozatot azoknak tudom ajánlani, akik szintén Austen rajongók, ugyanakkor nem vetik meg azt, ha kedvenceik nem feltétlenül romantikus környezetben vannak, hanem drámaibb, krimisebb helyzetekben. Szerintem zseniális és rendkívül izgalmas történetet fog kapni az illető.

The haunting of Helena

Nagyjából ez volt az egyetlen értékelhető horrofilm, amit az elmúlt időkben láttam. Sőt, ez kifejezetten jó kis horror lett, abból is a misztikus fajtát képviseli. Az ember azt hinné, hogy kap egy szokásos sablon Fogtündéres sztorit, de aztán olyan csavart tolnak a képünkbe, amire tényleg nem számítottam. Kitaláltak már sok furcsaságot a horrorokban, de ami itt történt az kifejezetten zseniális volt, legalábbis számomra. Nagyon eredeti, újszerű volt, ami horror témában ritkaságnak számít, hiszen újra és újra ugyanazokat a csontokat rágcsálják az alkotók. Itt viszont zsenge, új, ropogós történetet és végkimenetelt kaptunk. Nem is szeretném lelőni a poént, sőt, még csak a sztoriba sem megyek bele, mert túl szövevényes lenne, inkább azt javaslom minden horror kedvelőnek, hogy nézze meg ezt a filmet. Szerintem remek lett, nálam a többször újranézős kategóriába esik.

Láttátok a fenti filmeket? Ha igen, mi a véleményetek róluk?

Újabb adag filmélmény

Megint elég sok filmet sikerült megnéznem, így most az első csokorról hoztam egy kis véleményezést. Az ismertetők természetesen most is a port.hu-ról származnak.

Lego kaland

"Emmet átlagos fickó. A keze sárga, két ujja van, a feje tetején bütyök tartja a sapkát. A Lego-világ átlagembere, építkezésen dolgozik, és semmi pénzért se késné le kedvenc napi tévésorozatát. Egy félreértés folytán azonban mindenki más azt hiszi: ő a Kiválasztott, a világ megmentésének kulcsfigurája. Különleges figurák egy kis csapatával kell nekivágnia a nagy feladatnak, amely meghökkentő kalandokon és váratlan fordulatokon keresztül eljuttathatja hőseinket majd meglátjuk hova. Annyi biztos: a kettős életet élő Lord Biznisz az elveszejtésükre tör, Emmet pedig Vitruvius, a bölcs öreg, egy vad Lego-lány, Batman és még néhány furcsa fickó oldalán, gyorsan alakuló járgányok és könnyen átépíthető világok között harcol - de alig érti, mi zajlik körülötte."

Na ennek a mesének a megnézése külön sztori :D Kezdjük ott, hogy ugye én gyerekekkel dolgozom, emiatt elég jól ismerem az aktuális mozikat. Mikor sokadjára csendült fel a termünkben a "Minden szupi-szuper" kezdetű nóta rákérdeztem, hogy mégis miből idéznek. Fel lettem világosítva, így jó pár héttel (talán hónappal) ezelőtt elkezdtem nézni a Lego kalandot. Kb. az első 10 percig bírtam, mire véget ért ez a borzalmas, idegesítő kornyikálás és miután vagy 50 pontot zuhant az IQ-m a mese elejétől. Na mondom akkor ezt tegyük félre ínségesebb időkre, amikor kénytelen leszek erre fanyalodni, mert hogy önként és dalolva biztos nem nézem meg. Aztán történt, hogy valami könnyed kikapcsolódásra vágytam és eszembe jutott, hogy adhatnék ennek a mesének még egy esélyt. Erőt vettem magamon és a kínos kezdés ellenére végignéztem... és nagyon tetszett!!! Én sem gondoltam volna, de így, hogy folyamatosan néztem és nem hagytam magam elborzasztani a kezdeti fárasztó poénoktól, nos így ez egy nagyon is szórakoztató, humoros, bár kétségkívül agyzsibbasztó alkotás :P Azóta többször is megnéztem és nektek is ajánlom, mert remek kikapcsolódás!

Rontó Ralph

"Rontó Ralph nem elégedett saját sorsával játékában. Szeretné, ha őt is úgy körberajonganák, ahogy a játék Jófiúját, Fix-It Felixet. A probléma csak annyi, hogy a Rosszfiút senki sem szereti, ám a hősöket annál inkább így, amikor egy modern, fps videojáték érkezik, élén a kőkemény Calhoun őrmesterrel, Ralph meglátja a lehetőséget, amely talán a hősiességhez és a boldogsághoz vezet. Egy egyszerű terv kiötlésével besurran a játékba, de nevéhez méltón mindent elront: akaratlanul szabadon ereszt egy halálos ellenséget, amely a játékterem minden játékára veszélyt jelent. Ralph egyetlen reménye Vanellope von Schweetz, igazi bajkeverő figura egy cukormázas versenyzős játékból, aki talán meg is tanítja majd Ralph-nak, hogy mit jelent Jófiúnak lenni. Mielőtt az egész játékteremnek Game Over lenne, Ralph vajon rájön-e arra, hogy minden adottsága megvan ahhoz, hogy hős legyen?"

Ezt a mesét névről már ismertem, vagyis hát a gyerekektől sokat hallottam róla. Ennek ellenére nem vonzott, bár a sztoriját sem ismertem - egy esős délután alkalmával, mikor házi mozizásra kényszerültünk a gyerkőcökkel, pont ezt a mesét néztük és habár először csöppet sem érdekelt, utána odaszögezett a tévé elé. Befejezni persze nem tudtuk, így alig vártam, hogy itthon végre megnézhessem, természetesen Viktor társaságában. Elmeséltem neki, hogy ez egy nagyon vicces, aranyos mese, ami dugig van retro játékokkal és maga a sztori is olyan, hogy bepillantást nyerünk egy játék szereplőinek életébe - na ennél nem is kellett több, rögtön kötélnek állt és egyik este megnéztük ezt a filmet. Nos, azóta az egyik kedvenc animációs mesémmé nőtte ki magát, annyira jó! :) Először is tényleg nagyon hangulatos a sok régi játékot filmben látni, a szereplőket életre kelni stb. Komolyan látnotok kellett volna Viktor lelkes arckifejezését, mikor a film közben újra és újra felkiáltott totál extázisba esve, hogy ő ezzel, meg ezzel is játszott, és hogy ő azt hú, de utálta, vagy szerette :D Másrészről nagyon tetszett, hogy a játékfigurák ezúttal élő szereplőként lettek bemutatva, ez nagyon egyedi és ötletes elgondolás volt, tetszett :) A humor hihetetlenül jó benne, a szóviccek irtóra fájnak, a környezet meg... elég csak annyit mondanom, hogy a Sugar Rush nevű játékba beköltöznék, mert olyan, mintha egy autóversenyzős játékot összegyúrtak volna Eperke világával :D Csak ajánlani tudom ezt a mesét, hihetetlenül szórakoztató, kedves, bájos, giccsmentes - tényleg nagyon jó :)

Tükröm, tükröm

"Az egyedi látásmódú rendező, Tarsem Singh (A sejt, Zuhanás, Halhatatlanok) ezúttal a klasszikus Hófehérke-történetet álmodta újra a mozivásznakra.

A gonosz királynő (Julia Roberts) megfosztja jogos örökségétől az árva hercegnőt, Hófehérkét (Lily Collins), hogy ő maga uralkodhasson a királyságban. Nem mellesleg pedig szeretné felkelteni a jóképű Alcott herceg (Armie Hammer) figyelmét is. Hófehérke szépsége azonban megbabonázza a herceget, aki rögvest beleszeret. Dühében a királynő száműzi a fiatal lányt a sötét erdőbe, ahol reményei szerint egy emberevő szörnyeteg gyomrában köt majd ki. A talpraesett hercegnő azonban szövetkezik hét lelkes, lázadó törpével, hogy visszakövetelje magának a trónt, elűzze a gonoszt és visszaállítsa a rendet a birodalomban. A kalandokban, humorban, árulásban, romantikában és látványokban bővelkedő tündérmese remekül ötvözi a családi szórakoztatást a Tarsem eddigi filmjeire is jellemző extravagáns látványvilággal."
Ez a film megint csak olyan volt, ami nem vonzott először annyira. Habár imádom a Disney mesék újragondolt változatait, erről a filmről elég sok lehúzó kritikát olvastam, ami elbátortalanított. Mindig elfelejtem, hogy a kritikus véleménye csak egy a sokból és minden film minőségéről saját magamnak kell meggyőződnöm, de aztán észbe kaptam és adtam egy esélyt a Tükröm, tükröm-nek. És milyen jól tettem! Bevallom először meglepődtem a mozin, mert nagyon öhm... sajátos nyelvezettel íródott :P Mintha a régi Hófehérke mesét modern szöveges köntösbe öltöztették volna. Julia Roberts fergeteges volt, bár a szinkronja is sokat hozzátett az élményhez, jóformán ő vitte el a hátán az egész filmet. Lily Collins tökéletes választás volt Hófehérke szerepére, szép volt és bájos, bár a színészi tehetségét itt sem érzékeltem kiugrónak. Akárhogy is, ezt a filmet már csak a humorért is érdemes megnézni - nagyot néz az ember, mikor először nézi, de a mozi előrehaladtával egyre jobban megszokjuk a kettős nyelvezetet, mert egyik pillanatban ugrálunk a körülményesen középkori és a vagány, modern verzió között. Nagyon érdekes hangulatot kap ezzel a film, de én ezt mindenképp pozitív dolognak tartom és nektek is csak ajánlani tudom, nagyon szórakoztató alkotás :)

Emlékek őre

"Egy tökéletes jövőben, ahol nincs háború, fájdalom, szenvedés, az ifjú Jonas is megkapja életre szóló feladatát a vének tanácsától. A mentorával töltött idő alatt azonban ráébred, hogy mekkora árat kell fizetnie mindenkinek ezért a színtelen békéért. Az emlékek ifjú őre letér a kijelölt ösvényről és a szabályokat felrúgva azt teszi, amiről azt gondolja, hogy helyes."

A könyvvel sokszor találkoztam már a könyvesboltokban, de őszintén szólva a borítója alapján nem egy ilyen érett, komoly művet képzeltem volna hozzá. Azt hittem, hogy ez egy könnyed, szórakoztató tinifilm lesz, de nem, ez is beállt az antiutópisztikus tinitörténetek táborába, ugyanis a könnyedséget sejtető külső nagyon is komoly és jó témát takar. Én a könyveket ugyan még nem olvastam, de a film nagyon tetszett, habár ezt sem terveztem igazából megnézni. Kellett egy hétvégi kikapcsolódás, adtam neki egy esélyt, de nem gondoltam volna, hogy odaszegezi a figyelmem a képernyőre. Nagyon érdekes történet tárult a szemem elé, egy másik "új világot" fedezhettem fel a Beavatott, az Útvesztő és az Éhezők Viadala mellett, amik mind hasonló témát boncolgatnak, de teljesen más eszközökkel teszik. Az emlékek őre inkább elgondolkodtató és érzelmekre ható alkotás volt, én legalábbis ezt fedeztem fel magamon, miközben néztem a filmet. Ahhoz képest, hogy nem érdekelt sem a könyv, sem a mozi most eléggé rákattantam és esélyesnek tartom, hogy elolvassam az alapjául szolgáló könyvet. Nektek a filmet mindenképpen ajánlom megnézésre, főleg ha a fenti 3 filmet és az ehhez hasonló típusúakat kedvelitek.

Ouija

Ehhez a filmhez nem találtam jó leírást, de őszintén szólva nem is szükséges, mivel nagyon kiszámítható - még nekem is, aki olyan naiv vagyok, hogy a legnyilvánvalóbb dolgokra is képes vagyok értetlenül pislogni. Utolsóként egy horrornak csak jóindulattal titulálható filmet hoztam, elvégre nálam az ilyen típusú moziknak kötelezően meg kell jelenni. A történet természetesen arról szól, hogy egy rakás fiatal szórakozik egy szellemtáblával, aztán egyszer csak furcsa dolgok kezdenek történni körülöttük, hullanak az emberek és egy rémisztő, múltba nyúló történet kezd kibontakozni a szereplők előtt... Na, ez volt a beetetős szöveg, amivel rá lehet venni az embereket a megnézésére, de igazából elég unalmas film volt. Annyira nyilvánvaló volt minden csavar benne, annyira nem erőltették meg magukat az alkotók, hogy már-már szinte sajnálom a rá fordított időt. Azért egyszeri hétvégi szórakozásnak elmegy, de semmiképpen ne ezt válasszátok, ha egy jót akartok borzongani - ez inkább csak amolyan "teljen el valamivel az idő"-jellegű film. Egyszer nézhető azért, de csodát tényleg ne várjatok tőle.

Ti láttátok a fenti filmeket?

Filmélmények ismét

A kényszeredett itthon tartózkodás eredménye az, hogy elég sok filmet meg tudtam nézni a várólistámról, aminek örültem, mert sikerült ismét elég jó mozikat kifognom. Lássuk is a mostani adagot:
(a történet leírások a port.hu oldalról származnak)

Az útvesztő

"Thomas egy liftben ébred, és a nevén kívül nem emlékszik semmire. Az ajtón túl különös világ várja. 60 srác, akik elzártan, szigetszerű univerzumukban élnek, és egyetlen dolgot tanulnak: a túlélés trükkjeit. Ők nem lepődnek meg az újonnan érkezőn: havonta egyszer mindig jön valaki. Világukat útvesztő veszi körül. Aki szökni próbál - és sokan vannak ilyenek - mind ottvesznek. Ezek a szabályok, melyek nem változnak és nem változtathatók. Valami mégis átalakul. Egy titokzatos üzenet hatására néhány srác azt hiszi, van remény a lázadásra. Még akkor is, ha fogalmuk sincs, ki ellen kell lázadniuk, és mekkora veszéllyel próbálnak szembenézni."

Nagyon kíváncsi voltam erre a sztorira, mert jó kritikákat olvastam róla és maga az ötlet is tetszett. A könyvet ugyan nem olvastam belőle, de a film határozottan tetszett. Mondanivalóját tekintve hasonló, mint az Éhezők Viadala és a Beavatott, tehát ez a "lázadjunk a rossz rendszer ellen" jellegű téma bontakozik ki benne, viszont szerencsére egyik sztorit sem másolja. Egy teljesen újszerű megközelítést és történetet kapunk, ami nekem nagyon tetszett. Rég láttam már olyan filmet, aminél sokáig értetlenül meredtem a képernyőre, mivel itt lassan és szövevényesen áll össze a kép, de ezt jó pontként értékelem, mivel manapság nehéz új dolgokat mutatni. Persze mikor kiderülnek a miértek és hogyanok akkor rájövünk, hogy azért bizonyos sablonos sémák itt is megvannak, de oda se neki, ez a mozi attól függetlenül is klassz. Csak ajánlani tudom mindenkinek, aki szereti az izgalmas akció és sci-fi keverékét némi posztapokaliptikus felhanggal.

Lucy

"Az író-rendező Luc Besson a mozitörténet legkeményebb, legemlékezetesebb női akcióhőseit teremtette meg, elég csak a Nikitára, a Leon, a profira, vagy Az ötödik elemre gondolnunk. Besson ezúttal Scarlett Johanssont rendezi Lucy szerepében ebben az új akcióthrillerben. Lucy véletlenül egy sötét üzletbe keveredik, de szembeszáll azokkal, akik foglyul ejtették, és könyörtelen harcossá válik, aki meghaladja az emberi logikát."

Ezt a filmet is nagy izgalommal vártam, mivel a téma, amit feldolgoz mindig is nagyon érdekelt. Vajon hány százalékát használjuk ténylegesen az agyunak? És meddig tudjuk feszíteni a határainkat? Ez a film egész érdekes verzióját mutatja a lehetséges megoldásoknak. Viktorral csak úgy tapadtunk a képernyőre, nagyon-nagyon jó mozi, hihetetlenül látványos, de szerencsére mindez nem ment a történet rovására. Nagyon tetszett benne, hogy nem akart túl látványos és misztikus lenni, hihető és emberi környezetbe helyezte a történéseket, ami tényleg elülteti az emberben a bogarat - vajon tényleg ilyenek lennénk agyunk teljes kihasználásával? Egyszóval ez a film nagyon eredeti megközelítést alkalmazott a témához, engem levett a lábamról és biztos, hogy még párszor meg fogom nézni. Ami pedig Scarlett Johansson-t illeti, kellemeset csalódtam benne, bár ezt talán a rendezőnek is köszönhető. Végre nem a dögös, de hűvös nő szerepkörében tetszeleg, nem a domborulatai viszik el a prímet helyette, hanem a színészi alakítása, ami számomra nagyon bejött. Nagyon-nagyon ajánlom megnézésre mindenkinek!

Annabelle

"A Démonok között a tavalyi év egyik legkülönlegesebb és legfélelmetesebb filmje volt, ám az igazságnak csupán egy részét beszélte el. A lényeg kimaradt: ez a film Annabelle eredetéről beszél. A különleges babát nem a filmesek találták ki: jelenleg is vitrinbe zárva látható egy okkult múzeumban: a terembe, ahol kiállították, ritkán mer bárki bemenni, csupán egy lelkész jár be hozzá, hogy havonta kétszer megáldja. 

Az Annabelle azt az esetet beszéli el, amikor a gonosz először elszabadult.
John Form csodálatos ajándékkal lepi meg terhes feleségét, Miát: egy régi babával. De a családi békét hamarosan szörnyű események dúlják fel; egy éjjel a fiatalok házára egy sátánista szekta tagjai törnek rá. És a nyomukban nemcsak vér és fájdalom marad - elszabadítanak a házban valamit, ami sokkal borzasztóbb náluk. Ő Annabelle."

Szintén régóta várt film volt, tűkön ültem, hogy láthassam, ehhez képest amit kaptam egy erős közepes volt. Nem hiszem, hogy valaha is újranézem, mivel nem hagyott bennem mély nyomokat, pedig a Conjuring nagyon tetszett. Igazából az a bajom ezzel a filmmel, hogy pont a címadó baba nem kerül annyiszor előtérbe, mint kellene. Annyit kapunk csak, hogy a képernyő sarkából meredten néz ránk ez a koszos, ronda baba, de semmi egyéb. Valami meghökkentőt, félelmeteset vártam volna tőle, mosolyodjon el, forgassa a szemeit legalább, perdüljön táncra, de a film mindenféle más irányba elment ahelyett, hogy Annabelle-re helyezték volna a hangsúlyt. Így a baba tényleg csak egy üres kellék lett, ami nyomasztó hangulatot árasztott magából, de a néző tudhatta, hogy mikor ő van a színen semmi félelmetesre nem kell számítani. Ellenben a teljesen hétköznapi élethelyzetek pillanatok alatt váltak félelmetessé. Aki látta a Conjuringot tudhatja, hogy milyen lény áll a baba erejének hátterében - na a lény megjelenése viszont nagyon jóra sikerült. Még én is megborzongtam, mikor megjelent, konkrétan a hideg futkosott a hátamon - hatásos és látványos volt, de nem annyira, hogy ne lehessen elhinni. Ez az egy jó pontja a filmnek, minden másban gyenge. Ajánlani nem tudom jó szívvel, mert ennél sokkal izgibb horrort/thrillert is láttam már, de végülis egyszer nézhető.

Éhezők Viadala 3 - A kiválasztott 1. rész

"Miután az összeesküvők a 13-as körzetbe menekítették az ellenállás szimbólumává váló Katnisst, találkozik Coin elnökkel és barátaival. Katniss vonakodva bár, de az ellenállás élére áll, hogy megmentsék Peetát és végleg leszámoljanak az elnyomó Snow elnök rezsimjével."

Miután elolvastam a trilógiát, szinte epedve vártam, hogy megnézhessem a filmet is. Annyira kíváncsi voltam, hogy miként oldják meg a sztorit, hogy mennyi lesz benne az első részben, hogy alig bírtam kivárni. Szerencsére nem kellett csalódnom, ez a film is jóra sikerült, habár érezhetően hiányzott belőle az előző részek lendülete, amit a viadalokkor átélhettünk. Ám én ezt nem róvom fel hibájának, mert ez a rész pontosan azt hivatott bemutatni, hogy micsoda lelki nyomás nehezedik az emberekre, milyen lelki terrorban van részük nap mint nap és milyen nehéz megküzdeni a saját félelmeinkkel, aggodalmainkkal. Ezt zseniálisan bemutatta. Sok kritkában olvastam, hogy voltak, akik kifogásolták Katniss karakterének megváltozását - hol van az erős, konok, az elnők szeme közé köpő vagány csaj, aki lázadást szított a körzetekben? Hát, az a lány valahol a sok megkínzott emlék és szenvedés törmeléke alatt hever. Én nem vártam Katnisstől, hogy továbbra is hozza a sebezhetetlen, erős nő figuráját. Ő is csak ember, ő is megtör egy idő után, hiszen senki nem lehet sebezhetetlen az év 365 napján. Ez a lány egyetlen röpke pillanat alatt veszítette el a bajtársait, a társát, Peetát és a körzetét is - nem vártam tőle, hogy felszárítsa a könnyeit és mindenre elszánt arccal bevesse magát a Kapitólium ellen. Ezekben a történetekben pont az a jó, hogy nincs bennük akció-klisé. Itt, ha az emberrel szörnyű dolgok történnek, akkor az látszik is rajtuk. Katniss nem Rambo, nem tud csak úgy felállni és tovább menni. Meg kell élnie a szenvedést is ahhoz, hogy utána talpra tudjon állni. Annyit tudnék csak apró hibaként felemlegetni, hogy Katniss kissé túl jó formában van ahhoz képest, hogy egész életében éheznie kellett. Félreértés ne essék, nagyon támogatom, ha végre Hollywood-ban van olyan színésznő, aki nem piszakfa, Jennifer Lawrence erre tökéletes példa, de ehhez a szerephez kicsit véznábbnak kellett volna lennie. Nem mondom, hogy le kellett volna fogynia a szerep kedvéért, de ha már Peetát meg tudták digitálisan bütykölni, hogy úgy nézzen ki, mint egy zombi, akkor Katnissnél is lehetett volna ezt alkalmazni. Ezt leszámítva fantasztikusan sikerült ez a történet és remekül bemutatta mindazt, amit a könyv olvasása közben is éreztem. Nagyon várom az utolsó, befejező részt, addig pedig ezt, az első részt mindenkinek nagyon ajánlom.

Feáldozhatók 3

"A Feláldozhatók visszatérnek Barney Ross-szal (Stallone) az élen, hogy eddigi legbrutálisabb ellenségükkel nézzenek szembe. Barney, a profi főnök már megszámlálhatatlan bevetést vezetett, rengeteg szövetségest szerzett, és ellenségei számát is szépen gyarapította. Ám akivel most kell megbirkóznia a veterán zsoldosnak, arra ő sem számított. Váratlanul felbukkan Barney egykori társa, Conrad Stonebanks (Gibson) akivel annak idején együtt alapították meg a verhetetlen Feláldozhatók csapatát. A tömeggyilkossá vált egykori csapattag, a könyörtelen fegyverkereskedő egyszer már megmenekült Barney karmai közül, és most bosszúra éhes: végleg le akar számolni egykori bandájával, célja, hogy kiiktassa a Feláldozhatókat. Ám Barneynak is megvan a maga terve. Fiatal zsoldosokkal frissíti a csapatot, akik gyorsaságukkal, technikai tudásukkal felrázzák a berozsdásodott gépezetet. És megkezdődik az eddigi legszemélyesebb Expendables hadjárat."

Van, aki körberöhögi ezeket a filmeket, mert a régi nagy öregek úgy bohóckodnak bennük, mintha még mindig fiatal akciósztárok lennének. Van, aki ezt nevetségesnek és szánalmasnak tartja. Hát, én nem tartozom közéjük. Kövezzetek meg, de imádtam a régi 80-as, 90-es évek akciófilmjeit, és nagyon jó érzés a Feláldozhatók mozijai közben újra átélni azt a nosztalgikus hangulatot. Igen, a színészek már nem olyan ruganyosak, a hajuk őszül és kicsit be vannak rozsdásodva, de igazság szerint én nem is azt várom tőlük, hogy olyan fittek legyenek, mint régen. Hozzák ki magukból a mostani legjobbat, és én máris jól fogok szórakozni. Emelem kalapom a szereplőgárda előtt, hogy ennyi idő után, ilyen érett korban is képesek ilyen szuper és látványos filmet forgatni! Ja, és külön ki kell emelnem a humorát a filmnek, mert az valami fergeteges! Szeretem, ha egy film és egy színész tud nevetni saját magán - na ebből itt nincs hiány :) Minden szereplőt nagyon kedveltem, habár Wesley Snipes elég fura volt fekete napszemüveg és bajusz nélkül (kicsit nőiesek a vonásai :P), illetve a kick-box-os hölgy Ronda Rousey volt még kicsit kakukktojás, mert látszott rajta, hogy ez az első filmje és még bele kell jönnie a színészkedésbe. Viszont a közelharci jelenetei bámulatosak voltak :) A történet pont olyan, mint amilyennek egy akciófilmben lenni kell, nincs zsákbamacska, tudjuk mire számíthatunk végig, de hát ezeket a filmeket nem is a hatalmas filmes csavarok miatt nézzük. Én nagyon tudom ajánlani mindenkinek, aki szereti ezt a műfajt.

Csingiling és a Soharém legendája

"A vidám és tehetséges állattündér, Gida szerint könyveket nem szabad a borítójáról megítélni, ahogy állatokat sem az agyaraik mérete alapján - ezért összebarátkozik a hatalmas és titokzatos lénnyel, a Soharémmel. Míg Csing és a többi tündér kissé aggódva nézik Tündérlak új lakóját, az elit felderítő tündérek úgy döntenek, inkább foglyul ejtik a lényt, mielőtt az elpusztítja az otthonukat. Gida azonban a szívére hallgat és kockáztatja a többiek barátságát, amikor arra kéri őket, segítsenek megmenteni a Soharémet."

Szintén régóta várt mese ez számomra, mivel hattttalmas Csingiling fan vagyok :P Az eddigi összes filmet láttam belőle és mindet imádtam, nagyon kíváncsi voltam, hogy ezúttal mit fognak összehozni Disney-ék. Úgy látom most sorra végigmegyünk minden tündérkén és mindegyiknek lesz saját története, mert ezúttal a kis állattündér, Gida életébe pillanthatunk bele. A történetről a fenti kis ízelítő bőven eleget elárul, úgyhogy én inkább más szempontból közelítem meg ezt a mesét. Azt hiszem ez volt az első Csingiling mozi, amin rengeteget sírtam. Gida egy az egyben olyan, mint Hagrid a Harry Potterből - még a legveszélyesebb állatokban is meglátja a szeretnivalót. Aztán persze jönnek a félreértések, a veszekedések, a kirekesztettség, de végül minden jóra fordul, ahogy annak lennie kell. A film utolsó 15 percét alig láttam a könnyeimtől, olyan megható és megindító volt (legalábbis számomra), szóval nálam ez a történet ismét telitalálat lett. Nagyon tetszett a mondanivalója, miszerint ne ítéljünk külső alapján, és az sem árt, ha alaposabban utána járunk a dolgoknak, mert még félreértés lesz belőlük. A hozzám hasonló gyermeklelkű embereknek jó szívvel ajánlom, mert biztos, hogy egy borongós délutánon kellemes szórakozást fog nyújtani ez a mese :)

Szépség és a Szörnyeteg

"Valamikor a XIX. század elején járunk. Egy jómódú tengeri kereskedő vállalkozása hirtelen csődbe jut, így a fényűző palotából kénytelen egy vidéki majorba visszavonulni. A hat gyermekét egyedül nevelő apa mindent megpróbál sorsuk jobbra fordítása érdekében megtenni, de hiába. Egy, a városban tett fárasztó, és sikertelen útja során az erdőben hazafelé menet véletlenül egy rejtélyes kertbe téved, ahol egy szál rózsát tép le legkedvesebb gyermeke, a legkisebb lánya számára. Ártatlannak tűnő cselekedetével azonban magára haragítja a kert, és a hozzá tartozó romos kastély titokzatos urát. A Szörnyeteg a letépett rózsáért cserébe az apa életét követeli. A család legifjabb leánya, önmagát hibáztatva a balszerencséjük miatt, magára vállalja az ítéletet, és otthonról megszökve önként veti magát a Szörnyeteg karjaiba. Csakhogy a kínok és a halál helyett valami egészen más vár rá: minden este csodaszép ruhákban a Szörnyeteg dúsan terített asztalánál vacsorázik a kastélyban. A napok múlásával, ahogy minél jobban megismeri a Szörnyeteget, annál inkább bizalom alakul ki közöttük. A lány álmaiban felsejlenek a Szörnyeteg múltjának darabkái, s lassan összeáll ezekből az egykor jóképü és kedves herceg igaz története. A Szépségre hárul a feladat, hogy bátorságával felülemelkedjen a veszélyen, és kimentse a herceget a gonosz varázslat hatása alól."

Ismét egy film, amit izgatottan vártam, hiszen a Szépség és a Szörnyeteg a legkedvesebb Disney mesém, számomra ez az etalon. Ezúttal a franciák dolgozták fel ezt a történetet, és azt kell mondjam, zseniálisan csinálták! Komolyan fantasztikus feldolgozása lett a történetnek, és itt valóban a Grimm testvérek eredeti meséjére gondolok, ahogy azt a fenti leírásban olvashattátok is. Habár imádom a Disney-féle romantikus változatot is, ez a verzió ha lehetséges még sokkal-sokkal jobban tetszik. Belle szerepében nagyon tetszett Léa Seydoux, mert igazi klasszikus szépség, semmi mesterkéltség nincs benne, egyedül a Szörnyeteg karakterével nem voltam elégedett, de ez személyes ízlés kérdése - biztos van, akinek bejön Vincent Cassel, nekem nem az esetem. Viszont a történet, hát az valami fantasztikus! Nincs benne cukorszirup, sem pedig giccs, szinte már-már fantasy kategóriába is sorolhatnám. A látványvilága lélegzetelállítóan szép, a digitális részek is viszonylag rendben vannak. Belle ruhái álomszépek, csak úgy, mint az egész díszlet, a kastály, a rózsák, minden! Nagyon tetszett, hogy a Szörny történetét Belle álmokon keresztül ismeri meg, és az, amit megtudhatunk róla engem teljesen levett a lábamról. Nem tudom, hogy valóban így írták-e meg anno, de akárhogy is, zseniális háttérsztorit találtak ki a nem túl megnyerő külsejű hercegnek. Azóta legalább 3x újranéztem, nem tudom megunni, úgyhogy mindenkinek nagyon-nagyon ajánlom megtekintésre, mert nem fogtok benne csalódni! :)

Barbie Szuperhős Hercegnő

"Barbie alakítja Karát, a modern hercegnőt, aki átlagos életet él. Egy nap, miután megcsókolja egy varázslatos pillangó, Kara hamarosan felfedezi, hogy fantasztikus szupererőre tett szert, amely lehetővé teszi, hogy átalakuljon Szuper Szikrává, a titkos, bűnüldöző alteregójává. Ám Kara féltékeny unokatestvére elkapja a pillangót, és átalakul Kara szuperhősének nemezisévé, Sötét Szikrává. Amikor kiderül, hogy ki a birodalom valódi ellensége, vajon félre tudják-e tenni ellentéteiket, és össze tudnak-e állni egy szupercsapattá?"

Igen, kedves olvasók, nem káprázott a szemetek, mikor a címet olvastátok :D Alapjáraton nagyon szeretem a Barbie filmeket, na de ez.... hát ez valami irtó gáz lett :D Eleve a címtől röhögőgörcsöt kaptam - tipikus példája annak, mikor a mesekészítők már nem tudnak több bőrt lehúzni a tündérek, hercegnők és sellők témájáról, és akkor megpróbálkoznak valami újítással. Ez régebben be is jött, hiszen sok klasszikus meseszereplő került más szerepkörbe (lásd divattervező tündérkék, vagy épp szörfös lányból lett sellő), na de ez, hát ez a vicc kategória! :D Értem én, hogy most népszerűek a szuperhősök, na de Barbie, mint hercegnő-szuperhős egyben??? Most nevetek amúgy, de igazából csalódott vagyok, mert tényleg szeretem a Barbie meséket a tömény rózsaszín és cukiság ellenére is, ezzel viszont nagyon mellélőttek. Eleve a grafika már önmagában pocsék. Barbie feje úgy néz ki, mintha most öntötték volna frissen plasztikból, ráadásul fel van fújva, mint egy lufi, a végtagjai meg ehhez képest olyanok, mint a gyufaszál - egyre inkább babaszerűen néz ki a mesékben, aminek nem örülök túlzottan, mert régen viszonylag normális külseje volt. Most bezzeg úgy kezd kinézni, mint egy Bratz baba, aki közeli rokonságban áll néhány anime karakterrel. Higgyétek el, nem túl jó kombó. Na és ez a történet! Barbie-t megpuszilja egy pillangó és attól lesz szuperereje!!! Érzitek az iróniát? :D Egy csókos ajkú, rúzsozott pillangó! Értem én, radioaktív pók nem lehetett, azt a lehetőséget már Pókember ellőtte, na de ez... Persze a 6-7 éves kislányok is full sminkben parádéznak, mert miért ne, és még az állatokból is (!!!!!) szuperhőst csinálnak! Kész, ennyi volt, végem van :D Ezt a mesét csak hardcore Barbie fanatikusoknak javaslom megnézni, de azt is csak azért, hogy ne maradjanak ki egyetlen részből sem, viszont aki teheti, messzire kerülje el ezt a pocsékságot! Bár végülis, ha akartok egy jót röhögni... :P

Láttatok valamit a felsorolt filmek közül?

Nektek hogy tetszettek?

Filmélmények megint

Rég volt már filmélményes bejegyzés a blogon, ez főleg annak "köszönhető", hogy rákattantunk a sorozatokra, a Star Trek Deep Space Nine megy nálunk minden este vacsi közben :P De azért most sikerült jópárat megnézni a listára felírt mozikból, úgyhogy fogadjátok szeretettel :)

A galaxis őrzői

"A Marvel a Vasember, a Thor, az Amerika kapitány és a Bosszúállók után újabb szuperhős-csapattal "támad". Ez a látványos és akciódús űrkaland a "Galaxis őrzői" amely szó szerint kiterjeszti a Marvel univerzum határait. A történet a kalandor Peter Quill körül forog, aki ellop egy titokzatos gömböt, amelynek megszerzése szerepel a gonosz Ronan világuralmi tervei között is. Ezért hajtóvadászatot indít Quill után, akinek minden erejére szüksége lesz, ha épp bőrrel akarja megúszni a kalandot. Ennek érdekében kényszerű szövetséget köt négy különös alakkal - Rocket, az állig felfegyverzett mosómedve, Groot, egy élő fára emlékeztető lény, a veszedelmes bérgyilkosnő, Gamora, és a bosszúszomjas Drax, a Pusztító alkotják a Galaxis őrzőit. Amikor Quill rájön, hogy a titokzatos gömbnek mekkora ereje van és milyen veszélyt jelent az univerzumra nézve, elkeseredett végső összecsapásra hívja társait, a tét pedig óriási, mivel az egész galaxis sorsa múlik rajtuk."

Ezt a filmet még moziban láttuk Viktorral és jaj, de nagyon tetszett! Bár bevallom, eleinte nem lelkesedtem érte. Nem kedvelem a felelőtlen, link főhősöket. Végül ez az érdekesen összeválogatott kompánia egészen a szívembe nőtte magát, Groot tényleg olyan imádnivaló, mint amilyennek mindenki mondja, és azt hiszem egyedüli voltam a moziteremben, aki azután a bizonyos Groot-os jelenet után még hosszú percekig a könnyeivel küszködött, a többieket már beszippantotta a következő akció. Én még ott tartottam, hogy Gro-ho-ho-hooooot!!! :(((( Egy szó, mint száz, ez a film nagyon klassz kis sci-fi - fantasy, ki minek érzi. Egy percig nem unatkoztam, mindenkinek csak ajánlani tudom. 

Vámpírakadémia

"Rose, egy zabolátlan dampyr (félig ember, félig vámpír testőr), akit mora barátnőjével, Lissával együtt szökés közben kapnak el és visznek vissza az eldugott St. Vladimir Akadémiára. A vámpíriskola a mora uralkodói családok és dampyr testőreik számára szolgál oktatóhelyül. Lissa egy mora (halandó vámpír) nemesi család sarja, egy hercegnő, ami miatt folyamatos életveszélyben van. Mindketten az átlagos vámpírdiákok életét próbálják élni, de Lissa különleges mágikus képességei és a mindkettőjüket megkísértő tiltott szerelem nem javít a helyzeten. Az iskola valószínűleg a legrosszabb búvóhely számukra, ezért Rose keményen edz, hogy hivatalosan is Lissa testőre lehessen. Addig is kénytelenek szembenézni a belső és külső támadásokkal, amit a kegyetlen strigák (hallhatatlan vámpírok) jelentenek, akiknek mindent megér, hogy levadásszák a mora trónörököst, Lissát."

Igen, ez a film pontosan olyan, mint amilyennek első olvasásra tűnik. Nem is vártam többet egy sekélyes tinifilmnél, amiben túlteng az elfojtott szexualitás és amiben a vámpírok újszerű köntöst kapnak. Aztán végülis nem ez lett róla a teljes véleményem. Igen, ez tényleg tinifilm és vannak benne kifejezetten gagyi jelenetek, de összességében nem rossz. Vígjáték, akció, fantasy, minden van benne, de persze senki ne vegye komolyan, nem fog életeket megváltoztatni, viszont vasárnap délutáni limonádénak tökéletesen megfelel.

Így neveld a sárkányodat 2

"Hablaty körül mindig történik valami izgalmas. A viking sárkánybűvölő és tűzokádó barátja, Fogatlan visszatér, de úgy, hogy abba beleremeg a Hibbant-sziget. Amíg Astrid, Takonypóc meg a többiek sárkányversenyekkel múlatják az időt, az immár elválaszthatatlan páros meghódítja a tágas eget. Egyre magasabbra, egyre messzebb merészkednek, olyan tájakra jutnak, ahol nem járt még viking.

Így fedeznek fel egy titkos jégbarlangot, melyben több száz idomítatlan sárkány fészkel. A tűzköpő fenevadaktól Hablaty nem ijedne meg, ám a barlang őre, a titokzatos sárkánylovas már komolyabb ellenfélnek tűnik. Hablatyék miatta keverednek bele életük legnagyobb háborúságába: a rájuk váró nagy csatán nemcsak az ő életük múlik, hanem az emberek és sárkányok jövője is."
Annyira, de annyira vártam már ezt a mesét! Sajnos moziban nem volt lehetőségem megnézni, de utólag is remek érzés volt ellátogatni Hibbant-szigetre. Igaz, a szereplők kicsit idősödtek, de így is nagyon szeretni valóak, főleg persze Fogatlan, akivel változatlanul nem tudok betelni. Nagyon tetszett a történet szála, egészen jó kis csavar volt benne, habár a másik, szomorúbb csavar már nem tetszett annyira... Olyannyira nem, hogy komolyan, szívből megsirattam... De hát nem lehet minden habos torta, főleg azoknál nem, akik sárkányokat tartanak háziállatként. Ez a mese még mindig nagyon bájos és kedves, anélkül tud szórakoztató lenni, hogy közönségessé válna, és ez nagyon jó pont egy olyan világban, ahol manapság a jó mesék egyet jelentenek a gusztustalankodással és a csúnya rajzokkal. Szóval az Így neveld a sárkányodat igazi családi film, mindenkinek ajánlom!

Csillaghercegnő

"Sonja, az árva kislány, sanyarú körülmények között él. Mostohaszülei és mostohatestvérei folyton kihasználják, a legalantasabb munkákra kényszerítik és még a házuk küszöbét sem lépheti át. A kislány egy jobb élet reményében már régóta tervezi a szökést, amely a véletlenek szerencsés összejátszása révén sikerül is neki. Üldözői elől menekülve a királyi palotában találja magát, ahol fültanúja lesz a király elkeseredett fohászának, akinek birodalmát szörnyű veszély fenyegeti. Királysága felett a gonosz veszi át a hatalmat, ha karácsonyig nem találja meg, s nem gyújtja újra lángra a Karácsony csillagot, amely újra beragyoghatja a palotát és a királyságot. Sonja felajánlja, hogy vállalva a rá leselkedő veszélyek sorát, segít a királyon és megkeresi az elveszett Karácsony csillagot, ám kalandos útja során számos akadályt kell leküzdenie."

Ezt a filmet még akkor szereztem be, mikor javában karácsonyi időszak volt, ilyenkor a lelkem szomjazza a jó kis karácsonyi meséket. Nos, ez nem is annyira tipikus karácsonyi mese, inkább kedves családi film, de számomra egyszer nézhetős. Voltak benne jó jelenetek, de mintha túl sok mesés elemet próbáltak volna összepréselni egy filmbe, ez nekem annyira nem tetszett, mert nehéz volt követni a történet fonalát, nehéz volt ráérezni a mese hangulatára. Azért aki szereti az ilyen kedves mesefilmeket az nem fog veszíteni vele, de az sem, aki kihagyja.

Távozz tőlem, Sátán!

"Aki New Yorkban rendőr, az nap mint nap találkozik a bűn és gonoszság minden formájával. Sarchie (Eric Bana) azonban képtelen hozzászokni ahhoz a sok fájdalomhoz, amivel szolgálatban kénytelen szembenézni. Most egy egészen különös gyilkosságsorozat ügyében kénytelen nyomozni. A megmagyarázhatatlan és megmagyarázhatatlanul kegyetlen gyilkosságok felzaklatják, és a szolgálaton kívüli óráit is tönkreteszik: pedig azokat a kislányával és gyönyörű feleségével szeretné tölteni. Amikor már úgy érzi, beleőrül az egyre csak ismétlődő esetekbe, találkozik egy pappal, aki nem hord reverendát, és legalább olyan kemény figura, mint egy New York-i zsaru. És azt állítja, tudja, mi áll a borzasztó 

bűncselekmények hátterében."

Hát ez is tipikusan olyan film volt, aminek nagyobb volt a füstje, mint a lángja. Nagyon vártam, mert jól sikerült összevágniuk a trailert, de abban nagyjából benne is van minden jobb jelenet. Imádom a démoni megszállással kapcsolatos filmeket, azok a kedvenceim, és ilyenkor kifejezetten rosszul esik, mikor elrontják. Nem mintha nagy gondok lettek volna ezzel a mozival, csak hiányzott belőle valami plusz, amitől kitűnik a több tucat ördögűzős film közül. Ezen sajnos még Eric Bana és Edgar Ramirez sem tudott segíteni, pedig őket kifejezetten kedvelem. Egyszer nézhető, de ez sem olyan horror, amitől hajnalig hánykolódok félelmemben. 

The Babadook

"Amelia akkor veszítette el a férjét, amikor az éppen kórházba vitte őt, hogy megszülje első gyereküket. A baleset óta hét év telt el, de a nő még mindig nincs túl rajta, és azóta is egyedül neveli fiát, Samuelt. A srác nem könnyíti meg a dolgát: súlyos viselkedési problémákkal küzd, követelőző és erőszakos, ugyanakkor folyton retteg a szobájában ólálkodó szörnyetegektől. Egy nap talál egy Mr. Babadook nevű, nem hétköznapi gyerekkönyvet, amely hatására a fiú állapota rosszabbodik. Ahogy anya és fia egyre jobban elszigetelődik a külvilágtól, Amelia sejteni kezdi, hogy talán tényleg nincsenek egyedül a házukban."

Ezt a filmet Lexa filmajánlója miatt néztem meg, szinte remegtem, annyira vártam. Nagyon tetszett a trailer, jó kritikákat olvastam róla, sokat vártam tőle. Nos, nem is csalódtam :) Őszintén szólva ez tényleg olyasfajta pszichothriller, ami nagyon megosztja az embereket. Van, akinek túl langyi, nem elég borzongató, nem folyik benne elég vér, nem elég brutális. Van, aki viszont a mögöttes drámai tartalmat, a feszültséget nézi és lázasan kutat az elméjében, hogy össze tudja végre rakni az elszórt infó-morzsákat. A The Babadook nem egyszerű vasárnap esti limonádé. Nagyon komoly film erős mondanivalóval és hihetetlenül nyomasztó. Mi egy darabig csak üveges szemmel meredtünk a képernyőre és próbáltuk megfejteni a dolgokat, de aztán a végén szép lassan minden összeállt. Ez a film nem attól lesz rémisztő, hogy ad nekünk egy síron túli szellemet, vagy más természetfeletti lényt. Ez a mozi a bennünk lévő gonoszt mutatja meg, amitől még durvább a hatás. Nagyon, de nagyon ajánlom mindenkinek, feltéve ha nem vérfürdős, elcsépelt misztikus horrort szeretnétek látni. Mert ez azoknál sokkal zseniálisabb. 

A vihar magja

"Van, aki menekül, ha balszerencse közeleg, van, aki minél közelebb szeretne lenni - a kíváncsiság néha erősebb a félelemnél. 

Egy kisvároshoz tornádó közelít. Sőt, nemcsak egy tornádó - egy különleges légköri jelenségnek köszönhetően egy sor forgószél támad egymás után ugyanarra a pontra. A városon kiszámíthatatlan és halálos erejű ciklonok söpörnek végig. 
Aki tud, menekül, aki elkésett vele, az biztos menedéket keres. De olyanok is akadnak, akik megpróbálnak bejutni a tornádó legközepébe - számukra ez a mindent elsöprő vihar életük kivételes lehetősége. Talán még az életüket is odaadnák érte."
Nagyon szeretem a katasztrófa filmeket, főleg a dráma és a látvány miatt. Nagyon vártam ezt a mozit is, mert régóta nem láttam már jó katasztrófa filmet, és végülis nem csalódtam. Egyetlen szépséghibája van a filmnek, mégpedig hogy a mostani divat szerint kézi kamerás jellegű. Egy Paranormal Activity-nél azt mondom oké, rendben van. Na de egy ilyen mozinál? Enyhén szólva idegesítő. Szerencsére a sztori és a látvány megmentette a filmet, bár nem tudom tudományosan létezhet-e olyasmi, mint amit láthatunk benne. Minket minden esetre a képernyő elé szegezett, nekem kifejezetten tetszett, volt benne néhány olyan jelenet, amikor megállt bennem az ütő. Nem mondom, hogy ez a legjobb katasztrófa film a világon, de a látványa zseniális, és hát az ilyen típusú mozikat mindig ez viszi el. Tudom ajánlani, mert végülis jó volt, tetszett, bár a kézikamerás fiaskó kicsit levon az értékéből.

források: port.hu, filmkatalogus.hu