Filmélmények - 16.

Sziasztok!

Rég volt már a blogon filmélményes bejegyzés, és mivel az utóbbi hetekben elég sok filmet néztünk meg, gondoltam hozok nektek egy kis beszámolót. Mostantól pedig a könnyebb címadás végett megszámozom a bejegyzéseket, mert már lassan nem tudom hogyan ragozni a témát. Jó hosszú lista következik, de zömében jó kis történetek lesznek felvonultatva, úgyhogy érdemes végigolvasni.

Conjuring 2

forrás

Fülszöveget innentől kezdve nem másolok, csak a saját véleményemet olvashatjátok (mert lusta blogger vagyok :P). Na szóval, nézzük is az első filmet. Az első részét imádtam, kismilliószor újra néztem, így értelem szerűen vártam a folytatást. Második részeket készíteni hálátlan feladat, mert mindenki elvárja tőlük, hogy az elsőt túlszárnyalják, ám horror berkeken belül ez elég nehéz feladat, hiszen a sokadik bőrt is lenyúzták már a műfajról. Ám mivel jó kritikákat olvastam a Conjuring 2. részéről ezért nagy reményekkel ültem le megnézni. Őszintén? Nem csalódtam benne. Igaz, nem volt bennem az a hűdenagy rettegés és izgatottság, mint az elsőnél, de azért a film képes volt hozni egy alap nyomasztó hangulatot. Ezúttal egy csonka család életébe tekinthettünk bele, ahol anyuka egyedül neveli négy gyermekét. Köztük is a kisebbik lány az, aki körül az események csoportosulnak, vagyis azt hinnénk, de közben nem. Igazából Warrenék a központi figurái ennek a filmnek, és ez a csavar nagyon tetszett a filmben. Sikerült olyan végkifejletet írnia James Wan-nak, ami nem szokványos horror berkeken belül (ami valljuk be, nagy szó), úgyhogy a finálét fogropogtatva izgultam végig. Minden horror kedvelőnek ajánlom, főleg aki szereti a szellemes/démonos témákat.

Büszkeség és Balítélet meg a zombik

forrás

Mint hatalmas Jane Austen rajongó első körben nem tudtam hova tenni ezt a mozit a fejemben. Kétféle érzés dulakodott bennem - az egyik felem a fogát csikorgatta, mikor arra gondolt, hogy Austen eme remekművét ilyen csúnyán kifigurázzák, a másik (horror rajongó) énem viszont dörzsölgette a kezét, hogy mégis miként lesznek képesek ezt a szerelmi sztorit zombisan szaftossá tenni. Fogalmam sincs hogy oldották meg, de tökéletesen sikerült megtalálni az egyensúlyt horror és romantika között, sőt, még néhány csepp humorral is megtoldották az egészet. Komolyan rég élveztem már ennyire filmet, mint ezt. A sztori nagyjából viszi a klasszikus történet vonalát annyi kis fűszerezéssel, hogy a Bennet kisasszonyok lépten-nyomon zombikba botlanak. Ebben a verzióban a harci kiképzés elengedhetetlen a nők számára, és a legyező mellett néhány dobókést is bedobnak kis retiküljeikbe (vagy a comfixükbe) a hölgyek. Lizzy karaktere tökéletes volt, a Hamupipőkében látott Lily James remekül hozta a szarkasztikus, határozott, erős jellemű főhősnőt. Ellenben Mr. Darcynál voltak fennakadásaim, nem is kevés... Az egy dolog, hogy számomra a színész nem volt vonzó, de hogy a hangja miért volt olyan, mint egy masszívan láncdohányos, alkoholista kappannak, azt fel nem foghatom. Sajnos a Mr. Bingley-t formáló színész sem hozta számomra a naiv fiatalurat, az arca egyszerűen irritálóan ficsúros volt. Viszont Wickham egész jól sikerült és frappánsan kutyulták bele az alap jellemét ebbe a zombi apokalipszisbe. Összességében remek, szórakoztató film, mindenkinek ajánlom, Austen rajongóknak különösen. Darcy-t nézzétek el, Colin Firth-t nem lehet fölül múlni :)

Amerika kapitány - Polgárháború

forrás

Nem vagyok Amerika kapitány rajongó, ezt előre leszögezném. Habár ő az abszolút jófiú, nekem valahogy túl egydimenziós a karaktere, jobban szeretem az összetettebb, kiszámíthatatlanabb szereplőket. Éppen ezért nem túl nagy lelkesedéssel ültem le megnézni ezt a filmet, de Viktor nagyon szerette volna látni, így beadtam a derekam. Milyen jól tettem! Nem nagyon ismertem a történetét, de mikor feltűnt, hogy egyre több és több szuperképességgel megáldott szereplő tűnik fel a sztoriban, na akkor már igazán élveztem a dolgot. Maga az alap konfliktus is bejött, ez a "bomlasszuk fel belülről a Bosszúállókat"-dolog remekül működött. Igaz, kicsit furcsa volt az eddig együttműködő csapat tagjait egymás ellen harcolni látni, de pont ettől volt újszerű és izgalmas a film. A régi karakterek hozták a megszokott formájukat, az újak pedig üdítő színfoltot jelentettek a nagy öregek mellett. Köztük is kiemelném Pókembert, aki imádnivalóan lúzer volt, komolyan elnéztem volna még a szerencsétlenkedéseit egy darabig :P Jó volt újra látni Hangyát, őt is kedvelem, és hála a magasságosnak, most nem kellett állandóan Fekete Özvegy farpofáit bámulni. Összességében egy korrektül összerakott kis mozi volt, tökéletes esti szórakozás, az akció jelenetek bámulatosan jók lettek.

A Hűséges

forrás

A Beavatott sorozat utolsó részére igazán kíváncsi voltam. Olvastam a könyveket és sokakkal ellentétben nekem nagyon tetszettek, még az utolsó rész is. Mivel a könyv elég drámaian fejeződik be, ezért kíváncsi voltam hogy fogják ezt megoldani a filmvásznon. Hát, szarul. Ez egy tök jó sztori lehetett volna szuper drámai jelenetekkel, elgondolkodtató helyzetekkel és egy olyan lezárással, ami után a nézők a székükbe tapadva kamilláznának még jó pár percig. Erre mit csináltak a filmesek? Lebutították, elvették a történet lényegét, hogy megmaradjon a hepiend. Hát nem kellett volna. Csak hogy valamit írjak a sztoriról is: Tris kijut a falon túlra, ahol rádöbben, hogy egy nagy gépezet icipici morzsája csak ő, és hogy minden eddigi törekvését figyelemmel kísérték. Kísérletezni kezdenek vele, mivel neki tökéletes a génállományaa, ám ezen közben régi otthonában dúl a harc, a kinti világ vezetői viszont szemlátomást nem foglalkoznak ezzel úgy, mint azok, akik onnan jöttek el. Végül kiderülnek a hátsó szándékok és a világ újra megmenekül, hála a Pindúr Pandúroknak, de nagyon nem így kellett volna véget érnie. Csalódott vagyok és bosszús, mert Hollywood szemmel láthatólag nem elég bátor felvállalni a valódi drámát, inkább csak simítgatja a felszínt. Persze aki nem olvasta a könyvet, annak még lehet jó szórakozás, illetve azoknak is, akik olvasták, de nem tetszett nekik a végkifejlet - ők most kapnak egy alternatív befejezést. 

Demonic

forrás

Adott egy rakás fiatal, akik szellemvadászatra kapják a fejüket és nekiállnak kísérletezgetni a túlvilági erőkkel egy elhagyatott házban. Kliséhalmaz, igaz? Na azért ne írjuk le még ezt a mozit. A sztori ugyanis nem a klasszikus módon mutatja be a sablonos témát. A film kézikamerás és narratív mesélés között váltogat. A kézikamerás jeleneteknél visszamegyünk az események időpontjához és láthatjuk mi történt, a narratív részeknél pedig azt hallgatjuk, ahogy egy pszichológus az egyetlen túlélővel beszélget és próbálja kihúzni belőle a borzalmas éjszaka eseményeit. Az elején még tényleg a hagyományos vonalon halad a film, az ember már-már legyintene, hogy egy újabb gagyi horror, na de ahol James Wan neve felmerül, az korántsem lehet olyan szimpla ijesztgetős mozi. És bizony, a film egy idő után szépen kezd belelendülni a dolgokba, A szereplők hullanak, egyik különösebben viselkedik, mint a másik, a végén pedig egy olyan szokatlan csavart láthatunk, amitől rendesen lepetéztem. Imádom, amikor egy klisé kupacból valami egészen újszerű születik, mert el akarja hitetni a nézővel, hogy uncsi, de közben hátul settenkedik, hogy aztán rád hossza a frászt. Csak ajánlani tudom, horror kedvelőknek kötelező!

The Hive

forrás

Lelövöm a poént - ez a film iszonyat jó! Műfaját tekintve a horror, thriller és a sci-fi között lavíroz, és veszettül jól csinálja. Adott egy srác, aki a film elején egy számára idegen helyen ébred fel bezárt ajtók és bedeszkázott ablakok között, majd kiderül róla, hogy semmire nem emlékszik. Körülötte nyomokat talál, amikből kiindulva rá kell jönnie ki is ő valójában és mi történt vele. Főszereplőnk egy nyári táborban dolgozott gyerekfelügyelőként barátjával és két lánnyal együtt, amikor a tábor területére lezuhan egy repülő, onnan pedig egy titokzatos kísérlet eredménye szabadul el. Kisvártatva a "vírus" elkezdi szedni az áldozatait, de egyáltalán nem a megszokott módon, ráadásul a fertőzöttség nagyon érdekes hatásokat vált ki az emberekből. Mindezek emlékképek, foszlányok formájában bukkannak elő főszereplőnk elméjéből, a végén pedig teljesen összeáll a kép. Aki unja már a "juj, jön a szellem", "megszállt a démon", meg a "sorozatgyilkos a szomszédom" jellegű filmeket, az feltétlenül nézze meg ezt a mozit, mert a sok műfaji keveredés mesteri elegye látható benne.

Utolsó műszak

forrás

A kép alapján valami jóféle démonos horrorra számítana az ember, de tévedünk. Ez egy jó kis zsaru horror, ami ihletet merített Charles Manson életéből és bűnügyeiből. Adott egy újonc női rendőr, akit egy bezárásra ítélt régi rendőrörshöz osztanak be - a régit lebontják, helyette pedig megépült az új, felszereltebb épület. Ettől függetlenül az utolsó műszaknak le kell mennie, ezt pedig főhősnőnk vállalta magára. A nő teljesen egyedül néz szembe az éjszakával és az épületben zajló különös eseményekkel. Megtudja, hogy miféle bűnöző raboskodott az épületben, onnantól kezdve pedig nincs megállás, masszív ijesztgetésekre lehet számítani. Nagyon tetszett, hogy egy végletekig racionális karaktert kaptunk, aki szinte az utolsó pillanatig elveti a túlvilág lehetőségét és minden furcsa helyzetre kiszámíthatóan, rendőrhöz méltón reagál. A végén viszont kapunk egy olyan csavart, amire nem számítottam, leesett az állam tőle rendesen. Viktor egyik kedvence volt ez a mozi és nekem is nagyon tetszett, nektek is csak ajánlani tudom.

Kung Fu Panda 3

forrás

Jöjjön egy kicsit vidámabb téma ennyi sok horror után :P A Kung Fu Panda meséket gondolom senkinek nem kell bemutatnom, nemrég pedig vééégre megnézhettem a 3. részét is. Ezúttal angol nyelven néztem és milyen jól tettem! Az eredeti szinkron egyszerűen zseniális! Na de hogy a történetre is kitérjek kicsit: Po végre rátalál az apjára, aki elviszi őt a pandák falujába. Po azt reméli, hogy megtanulhat bánni a csi-vel, mert ez az egyetlen módja, hogy megállítsa Kait, a szellemharcost, aki el akarja venni mindenki csi-jét. Ennél nagyobb részletekbe nem merülnék, a mese hozza a tőle szokott humoros, mégis szeretnivaló és néhol megható formáját. Imádtam, mert tényleg nagyokat tudtam rajta nevetni, ugyanakkor a fő téma sokkal közelebb állt a szívemhez, ez pedig nem más, mint a család. Imádtam, hogy ezúttal a család fontosságára helyeződött a hangsúly, mert ez egy olyan üzenet, ami a mai világban minden korosztály számára fontos lehet. Csak ajánlani tudom, de vigyázat, Kai belépőjének a zenéjét utána napokig dúdolni fogjátok :P

Zootopia

forrás

Egy másik régóta várt alkotás! Ebben a mesében az emberiségről szó sem esik, a világot állatok népesítik be, prédák és ragadozók egyaránt békességben élnek. Ám egyszercsak a ragadozók némelyike elkezd megvadulni, ami nem kis pánikra ad okot a préda állatok körében. Itt jön a képbe Judy Hopps, a frissen kinevezett nyuszi őrmester, aki buzgalmában és jószándékában nem nyugszik addig, míg ki nem deríti mi áll a rejtélyes megvadulások mögött. Őszintén, ez a mese amellett, hogy nagyon komoly filozófikus témákat dolgoz fel olyan szinten szórakoztató, hogy meg sem tudom számolni hányszor néztem már meg. A karakterek csodásan vannak megrajzolva, és még a legapróbb szereplőnek is kiforrott jelleme van. A nyuszi és a róka párosa már önmagában paradoxon, de ez a mese csupa ilyesmikkel van tele, ettől válik olyan élvezetessé. Hihetetlenül jól eltalált a sztori, és a nevetés is garantált, hiszen Disney-ről van szó. Aki még nem látta, sürgősen pótolja eme hiányosságát! 

Remélem tetszett nektek ez a bejegyzés :)

Láttátok valamelyiket? Ha igen, nektek hogy tetszett?

Filmélmények újabb csokra

Az utóbbi időben kevesebb filmet néztem meg, lévén rákaptam a Dr. Csontra és minden adandó alkalommal ezt nézem. Azért persze 1-2 film is becsúszott, ezekről szeretnék most pár sort írni.

Szupercella:

"A sikeres szökés három tényezőtől függ: az alaprajz ismerete, a rendszer átlátása, és segítség a falakon kívülről. Ray Breslin (Sylvester Stallone) egy biztonsági rendszerekkel foglalkozó hatóságnak dolgozik, börtönöket tesztelnek: meg kell találniuk a hiányzó láncszemet a szerkezetben és ezzel megakadályozni, hogy az elítéltek kitörjenek a fogva tartóik keze közül. Ray a legjobb emberük, ő az, aki képes megszökni bármilyen börtönből. A szervezet nagy megbízásra készül: elvállalják, hogy megvizsgálják az ultrabiztonságos, high-tech eszközökkel felszerelt intézmény, a Sírkő nevű szuperbörtön szökésállóságát.
Azonban hiba csúszik a rendszerbe, Rayt elrabolják, és bebörtönzik. Mivel a Sírkő létezéséről is csak kevesen tudnak, a teljesen magára maradt Ray nem számíthat külső segítségre. Olyan elítéltek között kell társra találnia, akiket kivetett a társadalom, és már senkinek sem kellenek. Ilyen Emil Rottmayer (Arnold Schwarzenegger) is, akit sikerül maga mellé állítania: meggyőzi, hogy vegyen részt merész, szinte lehetetlennek tűnő tervének kivitelezésben. És miközben Ray a világ egyik legjobban őrzött börtönéből próbál megszökni, szép lassan a kép is összeáll: kik és miért akarják örökre kiiktatni."

Ez a film sokak szemében megosztó volt. Mivel a két nagy öreg játszik benne, Stallone és Swarci, én már csak ezért is adtam nekik egy plusz pontot. Nem vagyok egy nagy akció film rajongó, de azért az ő filmjeik közül elég sokat láttam és szerettem is. Ezeknek a moziknak nem az volt a célja, hogy valami újat alkosson, vagy mély mondani valóval elkápráztasson, hanem hogy kikapcsoljon arra a másfél órára, amíg tart a film. Ennél fogva én ettől a mozitól sem vártam mást. Személy szerint nekem nagyon tetszett ez a film, és habár a két nagyágyú már közel sem robban akkorát, mint anno, ezt egyáltalán nem negatívumként említem meg, inkább csak tényközlésként. Azért bőven 60 felett már nem is várhatunk tőlük akkora bunyókat, mint anno. Nagyon tetszett ez a szuperbiztos börtön, és maga a módszer is, ahogy megpróbált kijutni onnan a két főszereplő. Én úgy éreztem, hogy a koruk miatt kevesebb akciót vállaltak, helyette viszont volt sok-sok párbeszéd és taktikázás, amiben főként a színészi tehetségüket villanthatták fel. Számomra ez maradéktalanul sikerült. Tetszett a színészi játék, a történet, a kreativitás, és hiába húzták le jópáran, én akkor is örülök, hogy ez a két öreg motoros bevállalta ezt a filmet, mert bebizonyították számomra, hogy most is remek színészek, csak meg kell találni a megfelelő megoldásokat számukra, hogy a legjobb oldalukat láthassuk. Mindenkinek ajánlom.


Amerika kapitány 2 - A tél katonája

"A Marvel legújabb képregény-adaptációja, az Amerikai kapitány - A tél katonája a Bosszúállók eseményeit követően játszódik. Steve Rogers - aki az 1940-es évek elején vett részt az USA hadseregének titkos kísérletében - most Washingtonban éli csendes hétköznapjait és próbál alkalmazkodni a modern világ kihívásaihoz. Azonban amikor a terrorelhárítással és hírszerzéssel foglalkozó S.H.I.E.L.D. egyik munkatársát megtámadják, a férfi egy olyan összeesküvés közepén találja magát, amely az egész világot fenyegeti. Újra feltűnik a színen a Bosszúállók-ból ismert szövetségese, a Fekete Özvegy is, akivel minden erejükre szükségük lesz, hogy felderítsék a konspirációt és leküzdjék a megsemmisítésükre küldött bérgyilkosok hadát. Amikor rájönnek, hogy valójában mivel állnak szemben, felismerik, hogy további partnerekre lesz szükségük, ha győzni szeretnének. Csatlakozik hozzájuk legújabb szövetségesük, Sólyom is, azonban még így is minden erejükre szükségük lesz, mivel váratlanul egy rendkívül erős ellenféllel, a Tél Katonájával találják szemben magukat."

Erre a filmre nehezen szántam rá magam, mivel valahogy Amerika kapitányt kevésbé érzem karizmatikusnak, mint más Marvel karaktereket. Tetszett az első rész és habár Amerika kapitány nagyon is szimpatikus személyiség, még sem nyűgözött le annyira, hogy hanyatt homlok rohanjak a moziba megnézni az újabb történetét. De végül jól tettem, hogy rászántam magam, mert egy jó kis filmet láthattam. Volt benne néhány csavar, amik egyesek számára kiszámíthatóak lehetnek, de én túl naiv vagyok ahhoz, hogy ezekre felfigyeljek, így aztán váratlanul értek, megtették a hatásukat. Maga a történet kissé klisés, ez a belülről omlasztjuk a rendszert-téma már kicsit lerágott csont, mégis fel tudtam rá vonni a szemöldököm, mert valahogy nem erre számítottam - viszont tetszett, hogy így vitték tovább a történet fonalát. Lényegében  jófiúk közepéből csírázott ki a rosszfiúk csapata, azok irányítottak titkon mindent. Karakterek terén pedig történt néhány nagyon szimpatikus változás és újítás is. Amerika kapitány hozza a szokásos formáját, Furry ügynök nemkülönben, de végre valahára Scarlet Johansent is el bírtam viselni a vásznon Fekete Özvegyként. Az ő karakterét egyszerűen utáltam, nem bírom az ilyen "csöndes és halálos szexbomba vagyok" típusokat, de most végre hagyták egy kicsit színészkedni is. A haja mondjuk botrányosan pocsék volt és még a monológjai közepette is úgy kellett őt beállítani, hogy vagy az elülső, vagy a hátsó domborulatai legyenek a vászon kellős közepén, de oda se neki, ennyit azért nem kötözködöm. Az új szereplő pedig Sólyom, aki az egész film alatt a legszimpatikusabb volt számomra. Nem azért, mert olyan különleges lenne, hanem pontosan azért, mert egy viszonylag egyszerű, jólelkű ember, aki az igazságot szolgálja. Kellemes a személyisége és jó a humora, nekem ennél több nem kellett. Szívesen ajánlom ezt is mindenkinek, bár hozzá kell tennem, hogy nem veszítetek sokat azzal, ha még sem nézitek meg. Ja nem, még sem, hazudok. Szóval meglehet, hogy ez a film amolyan langyi átvezető, de aki nem sétált ki a stáblista alatt (én általában ki szoktam, de most Viktor bent tartott, mondván a Marvel filmek végén mindig van valami), az kap egy kis ízelítőt a következő filmből, ami nagyon, de nagyon, de NAGYON ígéretesnek tűnik! Sokat nem árulnék el róla, de annyit elmondhatok, hogy két különleges képességű emberke lesz majd a középpontban :)

A nimfomániás

"Joe-ra (Charlotte Gainsbourg) egy nap egy sikátorban fekve a rideg utcakövön talál rá az éppen boltba igyekvő Seligman (Stellan Skarsgard). A fiatal nőt megverték, vérzik, és szemmel láthatóan segítségre szorul, ezért a férfi megsajnálja, és elviszi magához, hogy ápolja. Joe pedig mind őszintébben meséli el jóakarójának, miképp került abba a lehetetlen helyzetbe, ahogyan találkoztak. A nő nimfomániásnak diagnosztizálja magát, élményei pedig egészen a tinédzserkoráig nyúlnak vissza. Történetei között szót ejt édesapjáról, egy nagy szerelméről, és szeretőkről, de mindenekelőtt szexuális kalandjairól, amelyek bővelkednek extrémitásokban, zavarba ejtő helyzetekben, szexuális pózokban és játékokban, valamint vállalt perverziókban. Seligman megértően, ámde zavartan hallgatja a nőt és a történelemből, valamint a tudományból vett példákkal és tapasztalatokkal igyekszik értelmet adni a nő tetteinek."


Ezt a filmet akartam a leginkább megnézni mind közül. No nem azért, mert egy perverz valaki vagyok (nem ér sunyin kuncogni, tényleg nem vagyok perverz :P), hanem mert nagyon érdekelt az egész téma, a drámai oldala, meg hogy miként tudják ezt úgy filmre vinni, hogy azért még moziban is lehessen vetíteni. Nos, a film képi világa nagyon naturalista. Értelem szerűen rengeteg szex jelenet van benne, az aktusok úgy vannak mutatva, ahogy a valóságban is történnek, nincs teátrális lepedő gyűrögetés, sem legördülő izzadságcsepp a tökéletes domborulatokon. Az emberek pont úgy vannak ábrázolva aktus közben, ahogy az valójában lenni szokott. Sokak számára ez a film csak egy legális pornó lehet, de a magam részéről az egyik legnyomasztóbb, leggyomorforgatóbb alkotásnak tartom, amit az elmúlt években láttam. Mert amikor kimondjuk azt a szót, hogy nimfomániás rögtön valami pajzán kis gondolat fut végig az agyunkon, ezt kódolta belénk a világ. Holott ez egy komoly pszichiátriai betegség és kegyetlen lehet ezzel együtt élni. Joe, a történet főszereplője konkrétan az egész életét, fiatalságát, családját, mindenét rááldozza arra, hogy megszabaduljon végre a gyötrő kielégületlenségtől. Keresi és kutatja azokat a változatos módszereket, amikkel végre elérheti a vágyát, de eközben mindent porig éget maga mögött. Joe életét kislány korától kezdve kísérhetjük nyomon és már tinédzser évei alatt láthatjuk milyen dekstruktív hatással van rá a nemi kielégületlenség. A szexet kényszerként éli meg, semmi örömöt nem jelent számára, de még azzal sem képes élvezni az együttlétet, akibe szerelmes. Az egész intimitás egy mechanikus folyamat a számára, a teste pedig csupán eszköz, hogy átélhesse azt a misztikus dolgot, ami másoknak oly természetes. Hogy őszinte legyek, én együtt szenvedtem Joe-val. Ez a film remekül át tudja velünk éreztetni ennek a nőnek a helyzetét, pontosan azt a képi és érzelmi világot kapjuk meg, ami segít nekünk beleélni magunkat Joe helyzetébe. Hogy mennyi megalázó, aberrált, groteszk és beteg dologba volt hajlandó belemenni csak azért, hogy végre orgazmusa legyen, és hogy mennyire elveszítette a józan eszét ezen utazás közben. Esélye sem volt a normális életre már egészen kicsi korától kezdve. Próbálkozott, de hiába. Rettentően elszomorító film. Persze sokan fenn akadnak azon, hogy mind a női, mind a férfi nemi szervek elég sokszor vannak az arcunkba tolva, meg lehet botránkozni azokon, amiket Joe csinált. Igen, nekem is felfordult tőle a gyomrom, mégis ennek az egésznek sokkal inkább a lélektani oldalát néztem, sem pedig a polgárpukkasztó részét. Egyébként ez a film szerintem egyáltalán nem sorolható pornó kategóriába, de még soft pornóba sem, ugyanis Joe képtelen örömöt érezni az együttlétek során. Faarccal, ridegen tűri, hogy újabb és újabb emberek gyömöszöljék, és ez az érzéketlenség véleményem szerint nem hogy izgató, de sokkal inkább lelombozó és elkeserítő. Rettenetesen sajnáltam ezt a nőt, és habár megvetendő az élete, mégis valahol mélyen meg tudom érteni őt. Hiszen képzeljük csak el, ha vágyunk valamire, de képtelen vagyunk megkapni, vagy ha van egy zaj, ami éveken keresztül állandóan jelen van az életünkben és idegesít - nos, ezek szerintem a legnormálisabb embereket is kiforgatnák önmagukból. Őrjítő lehet így élni. Őszintén szólva én nagyon ajánlom mindenkinek ezt a filmet, de leginkább azoknak, akik nem borzadnak el ettől a témától és akik esetleg képesek a drámai részét is meglátni a történetnek. Mert ez elsősorban nem pornó mozi, hanem nagyon komoly életrajzi dráma, abból is a keserűbb fajta. Nem hiszem egyébként, hogy képes lennék újra megnézni, mert lelkileg iszonyatosan kikészített, de a dolgát megtette - elgondolkodtatott.