Filmélmények ismét

A kényszeredett itthon tartózkodás eredménye az, hogy elég sok filmet meg tudtam nézni a várólistámról, aminek örültem, mert sikerült ismét elég jó mozikat kifognom. Lássuk is a mostani adagot:
(a történet leírások a port.hu oldalról származnak)

Az útvesztő

"Thomas egy liftben ébred, és a nevén kívül nem emlékszik semmire. Az ajtón túl különös világ várja. 60 srác, akik elzártan, szigetszerű univerzumukban élnek, és egyetlen dolgot tanulnak: a túlélés trükkjeit. Ők nem lepődnek meg az újonnan érkezőn: havonta egyszer mindig jön valaki. Világukat útvesztő veszi körül. Aki szökni próbál - és sokan vannak ilyenek - mind ottvesznek. Ezek a szabályok, melyek nem változnak és nem változtathatók. Valami mégis átalakul. Egy titokzatos üzenet hatására néhány srác azt hiszi, van remény a lázadásra. Még akkor is, ha fogalmuk sincs, ki ellen kell lázadniuk, és mekkora veszéllyel próbálnak szembenézni."

Nagyon kíváncsi voltam erre a sztorira, mert jó kritikákat olvastam róla és maga az ötlet is tetszett. A könyvet ugyan nem olvastam belőle, de a film határozottan tetszett. Mondanivalóját tekintve hasonló, mint az Éhezők Viadala és a Beavatott, tehát ez a "lázadjunk a rossz rendszer ellen" jellegű téma bontakozik ki benne, viszont szerencsére egyik sztorit sem másolja. Egy teljesen újszerű megközelítést és történetet kapunk, ami nekem nagyon tetszett. Rég láttam már olyan filmet, aminél sokáig értetlenül meredtem a képernyőre, mivel itt lassan és szövevényesen áll össze a kép, de ezt jó pontként értékelem, mivel manapság nehéz új dolgokat mutatni. Persze mikor kiderülnek a miértek és hogyanok akkor rájövünk, hogy azért bizonyos sablonos sémák itt is megvannak, de oda se neki, ez a mozi attól függetlenül is klassz. Csak ajánlani tudom mindenkinek, aki szereti az izgalmas akció és sci-fi keverékét némi posztapokaliptikus felhanggal.

Lucy

"Az író-rendező Luc Besson a mozitörténet legkeményebb, legemlékezetesebb női akcióhőseit teremtette meg, elég csak a Nikitára, a Leon, a profira, vagy Az ötödik elemre gondolnunk. Besson ezúttal Scarlett Johanssont rendezi Lucy szerepében ebben az új akcióthrillerben. Lucy véletlenül egy sötét üzletbe keveredik, de szembeszáll azokkal, akik foglyul ejtették, és könyörtelen harcossá válik, aki meghaladja az emberi logikát."

Ezt a filmet is nagy izgalommal vártam, mivel a téma, amit feldolgoz mindig is nagyon érdekelt. Vajon hány százalékát használjuk ténylegesen az agyunak? És meddig tudjuk feszíteni a határainkat? Ez a film egész érdekes verzióját mutatja a lehetséges megoldásoknak. Viktorral csak úgy tapadtunk a képernyőre, nagyon-nagyon jó mozi, hihetetlenül látványos, de szerencsére mindez nem ment a történet rovására. Nagyon tetszett benne, hogy nem akart túl látványos és misztikus lenni, hihető és emberi környezetbe helyezte a történéseket, ami tényleg elülteti az emberben a bogarat - vajon tényleg ilyenek lennénk agyunk teljes kihasználásával? Egyszóval ez a film nagyon eredeti megközelítést alkalmazott a témához, engem levett a lábamról és biztos, hogy még párszor meg fogom nézni. Ami pedig Scarlett Johansson-t illeti, kellemeset csalódtam benne, bár ezt talán a rendezőnek is köszönhető. Végre nem a dögös, de hűvös nő szerepkörében tetszeleg, nem a domborulatai viszik el a prímet helyette, hanem a színészi alakítása, ami számomra nagyon bejött. Nagyon-nagyon ajánlom megnézésre mindenkinek!

Annabelle

"A Démonok között a tavalyi év egyik legkülönlegesebb és legfélelmetesebb filmje volt, ám az igazságnak csupán egy részét beszélte el. A lényeg kimaradt: ez a film Annabelle eredetéről beszél. A különleges babát nem a filmesek találták ki: jelenleg is vitrinbe zárva látható egy okkult múzeumban: a terembe, ahol kiállították, ritkán mer bárki bemenni, csupán egy lelkész jár be hozzá, hogy havonta kétszer megáldja. 

Az Annabelle azt az esetet beszéli el, amikor a gonosz először elszabadult.
John Form csodálatos ajándékkal lepi meg terhes feleségét, Miát: egy régi babával. De a családi békét hamarosan szörnyű események dúlják fel; egy éjjel a fiatalok házára egy sátánista szekta tagjai törnek rá. És a nyomukban nemcsak vér és fájdalom marad - elszabadítanak a házban valamit, ami sokkal borzasztóbb náluk. Ő Annabelle."

Szintén régóta várt film volt, tűkön ültem, hogy láthassam, ehhez képest amit kaptam egy erős közepes volt. Nem hiszem, hogy valaha is újranézem, mivel nem hagyott bennem mély nyomokat, pedig a Conjuring nagyon tetszett. Igazából az a bajom ezzel a filmmel, hogy pont a címadó baba nem kerül annyiszor előtérbe, mint kellene. Annyit kapunk csak, hogy a képernyő sarkából meredten néz ránk ez a koszos, ronda baba, de semmi egyéb. Valami meghökkentőt, félelmeteset vártam volna tőle, mosolyodjon el, forgassa a szemeit legalább, perdüljön táncra, de a film mindenféle más irányba elment ahelyett, hogy Annabelle-re helyezték volna a hangsúlyt. Így a baba tényleg csak egy üres kellék lett, ami nyomasztó hangulatot árasztott magából, de a néző tudhatta, hogy mikor ő van a színen semmi félelmetesre nem kell számítani. Ellenben a teljesen hétköznapi élethelyzetek pillanatok alatt váltak félelmetessé. Aki látta a Conjuringot tudhatja, hogy milyen lény áll a baba erejének hátterében - na a lény megjelenése viszont nagyon jóra sikerült. Még én is megborzongtam, mikor megjelent, konkrétan a hideg futkosott a hátamon - hatásos és látványos volt, de nem annyira, hogy ne lehessen elhinni. Ez az egy jó pontja a filmnek, minden másban gyenge. Ajánlani nem tudom jó szívvel, mert ennél sokkal izgibb horrort/thrillert is láttam már, de végülis egyszer nézhető.

Éhezők Viadala 3 - A kiválasztott 1. rész

"Miután az összeesküvők a 13-as körzetbe menekítették az ellenállás szimbólumává váló Katnisst, találkozik Coin elnökkel és barátaival. Katniss vonakodva bár, de az ellenállás élére áll, hogy megmentsék Peetát és végleg leszámoljanak az elnyomó Snow elnök rezsimjével."

Miután elolvastam a trilógiát, szinte epedve vártam, hogy megnézhessem a filmet is. Annyira kíváncsi voltam, hogy miként oldják meg a sztorit, hogy mennyi lesz benne az első részben, hogy alig bírtam kivárni. Szerencsére nem kellett csalódnom, ez a film is jóra sikerült, habár érezhetően hiányzott belőle az előző részek lendülete, amit a viadalokkor átélhettünk. Ám én ezt nem róvom fel hibájának, mert ez a rész pontosan azt hivatott bemutatni, hogy micsoda lelki nyomás nehezedik az emberekre, milyen lelki terrorban van részük nap mint nap és milyen nehéz megküzdeni a saját félelmeinkkel, aggodalmainkkal. Ezt zseniálisan bemutatta. Sok kritkában olvastam, hogy voltak, akik kifogásolták Katniss karakterének megváltozását - hol van az erős, konok, az elnők szeme közé köpő vagány csaj, aki lázadást szított a körzetekben? Hát, az a lány valahol a sok megkínzott emlék és szenvedés törmeléke alatt hever. Én nem vártam Katnisstől, hogy továbbra is hozza a sebezhetetlen, erős nő figuráját. Ő is csak ember, ő is megtör egy idő után, hiszen senki nem lehet sebezhetetlen az év 365 napján. Ez a lány egyetlen röpke pillanat alatt veszítette el a bajtársait, a társát, Peetát és a körzetét is - nem vártam tőle, hogy felszárítsa a könnyeit és mindenre elszánt arccal bevesse magát a Kapitólium ellen. Ezekben a történetekben pont az a jó, hogy nincs bennük akció-klisé. Itt, ha az emberrel szörnyű dolgok történnek, akkor az látszik is rajtuk. Katniss nem Rambo, nem tud csak úgy felállni és tovább menni. Meg kell élnie a szenvedést is ahhoz, hogy utána talpra tudjon állni. Annyit tudnék csak apró hibaként felemlegetni, hogy Katniss kissé túl jó formában van ahhoz képest, hogy egész életében éheznie kellett. Félreértés ne essék, nagyon támogatom, ha végre Hollywood-ban van olyan színésznő, aki nem piszakfa, Jennifer Lawrence erre tökéletes példa, de ehhez a szerephez kicsit véznábbnak kellett volna lennie. Nem mondom, hogy le kellett volna fogynia a szerep kedvéért, de ha már Peetát meg tudták digitálisan bütykölni, hogy úgy nézzen ki, mint egy zombi, akkor Katnissnél is lehetett volna ezt alkalmazni. Ezt leszámítva fantasztikusan sikerült ez a történet és remekül bemutatta mindazt, amit a könyv olvasása közben is éreztem. Nagyon várom az utolsó, befejező részt, addig pedig ezt, az első részt mindenkinek nagyon ajánlom.

Feáldozhatók 3

"A Feláldozhatók visszatérnek Barney Ross-szal (Stallone) az élen, hogy eddigi legbrutálisabb ellenségükkel nézzenek szembe. Barney, a profi főnök már megszámlálhatatlan bevetést vezetett, rengeteg szövetségest szerzett, és ellenségei számát is szépen gyarapította. Ám akivel most kell megbirkóznia a veterán zsoldosnak, arra ő sem számított. Váratlanul felbukkan Barney egykori társa, Conrad Stonebanks (Gibson) akivel annak idején együtt alapították meg a verhetetlen Feláldozhatók csapatát. A tömeggyilkossá vált egykori csapattag, a könyörtelen fegyverkereskedő egyszer már megmenekült Barney karmai közül, és most bosszúra éhes: végleg le akar számolni egykori bandájával, célja, hogy kiiktassa a Feláldozhatókat. Ám Barneynak is megvan a maga terve. Fiatal zsoldosokkal frissíti a csapatot, akik gyorsaságukkal, technikai tudásukkal felrázzák a berozsdásodott gépezetet. És megkezdődik az eddigi legszemélyesebb Expendables hadjárat."

Van, aki körberöhögi ezeket a filmeket, mert a régi nagy öregek úgy bohóckodnak bennük, mintha még mindig fiatal akciósztárok lennének. Van, aki ezt nevetségesnek és szánalmasnak tartja. Hát, én nem tartozom közéjük. Kövezzetek meg, de imádtam a régi 80-as, 90-es évek akciófilmjeit, és nagyon jó érzés a Feláldozhatók mozijai közben újra átélni azt a nosztalgikus hangulatot. Igen, a színészek már nem olyan ruganyosak, a hajuk őszül és kicsit be vannak rozsdásodva, de igazság szerint én nem is azt várom tőlük, hogy olyan fittek legyenek, mint régen. Hozzák ki magukból a mostani legjobbat, és én máris jól fogok szórakozni. Emelem kalapom a szereplőgárda előtt, hogy ennyi idő után, ilyen érett korban is képesek ilyen szuper és látványos filmet forgatni! Ja, és külön ki kell emelnem a humorát a filmnek, mert az valami fergeteges! Szeretem, ha egy film és egy színész tud nevetni saját magán - na ebből itt nincs hiány :) Minden szereplőt nagyon kedveltem, habár Wesley Snipes elég fura volt fekete napszemüveg és bajusz nélkül (kicsit nőiesek a vonásai :P), illetve a kick-box-os hölgy Ronda Rousey volt még kicsit kakukktojás, mert látszott rajta, hogy ez az első filmje és még bele kell jönnie a színészkedésbe. Viszont a közelharci jelenetei bámulatosak voltak :) A történet pont olyan, mint amilyennek egy akciófilmben lenni kell, nincs zsákbamacska, tudjuk mire számíthatunk végig, de hát ezeket a filmeket nem is a hatalmas filmes csavarok miatt nézzük. Én nagyon tudom ajánlani mindenkinek, aki szereti ezt a műfajt.

Csingiling és a Soharém legendája

"A vidám és tehetséges állattündér, Gida szerint könyveket nem szabad a borítójáról megítélni, ahogy állatokat sem az agyaraik mérete alapján - ezért összebarátkozik a hatalmas és titokzatos lénnyel, a Soharémmel. Míg Csing és a többi tündér kissé aggódva nézik Tündérlak új lakóját, az elit felderítő tündérek úgy döntenek, inkább foglyul ejtik a lényt, mielőtt az elpusztítja az otthonukat. Gida azonban a szívére hallgat és kockáztatja a többiek barátságát, amikor arra kéri őket, segítsenek megmenteni a Soharémet."

Szintén régóta várt mese ez számomra, mivel hattttalmas Csingiling fan vagyok :P Az eddigi összes filmet láttam belőle és mindet imádtam, nagyon kíváncsi voltam, hogy ezúttal mit fognak összehozni Disney-ék. Úgy látom most sorra végigmegyünk minden tündérkén és mindegyiknek lesz saját története, mert ezúttal a kis állattündér, Gida életébe pillanthatunk bele. A történetről a fenti kis ízelítő bőven eleget elárul, úgyhogy én inkább más szempontból közelítem meg ezt a mesét. Azt hiszem ez volt az első Csingiling mozi, amin rengeteget sírtam. Gida egy az egyben olyan, mint Hagrid a Harry Potterből - még a legveszélyesebb állatokban is meglátja a szeretnivalót. Aztán persze jönnek a félreértések, a veszekedések, a kirekesztettség, de végül minden jóra fordul, ahogy annak lennie kell. A film utolsó 15 percét alig láttam a könnyeimtől, olyan megható és megindító volt (legalábbis számomra), szóval nálam ez a történet ismét telitalálat lett. Nagyon tetszett a mondanivalója, miszerint ne ítéljünk külső alapján, és az sem árt, ha alaposabban utána járunk a dolgoknak, mert még félreértés lesz belőlük. A hozzám hasonló gyermeklelkű embereknek jó szívvel ajánlom, mert biztos, hogy egy borongós délutánon kellemes szórakozást fog nyújtani ez a mese :)

Szépség és a Szörnyeteg

"Valamikor a XIX. század elején járunk. Egy jómódú tengeri kereskedő vállalkozása hirtelen csődbe jut, így a fényűző palotából kénytelen egy vidéki majorba visszavonulni. A hat gyermekét egyedül nevelő apa mindent megpróbál sorsuk jobbra fordítása érdekében megtenni, de hiába. Egy, a városban tett fárasztó, és sikertelen útja során az erdőben hazafelé menet véletlenül egy rejtélyes kertbe téved, ahol egy szál rózsát tép le legkedvesebb gyermeke, a legkisebb lánya számára. Ártatlannak tűnő cselekedetével azonban magára haragítja a kert, és a hozzá tartozó romos kastély titokzatos urát. A Szörnyeteg a letépett rózsáért cserébe az apa életét követeli. A család legifjabb leánya, önmagát hibáztatva a balszerencséjük miatt, magára vállalja az ítéletet, és otthonról megszökve önként veti magát a Szörnyeteg karjaiba. Csakhogy a kínok és a halál helyett valami egészen más vár rá: minden este csodaszép ruhákban a Szörnyeteg dúsan terített asztalánál vacsorázik a kastélyban. A napok múlásával, ahogy minél jobban megismeri a Szörnyeteget, annál inkább bizalom alakul ki közöttük. A lány álmaiban felsejlenek a Szörnyeteg múltjának darabkái, s lassan összeáll ezekből az egykor jóképü és kedves herceg igaz története. A Szépségre hárul a feladat, hogy bátorságával felülemelkedjen a veszélyen, és kimentse a herceget a gonosz varázslat hatása alól."

Ismét egy film, amit izgatottan vártam, hiszen a Szépség és a Szörnyeteg a legkedvesebb Disney mesém, számomra ez az etalon. Ezúttal a franciák dolgozták fel ezt a történetet, és azt kell mondjam, zseniálisan csinálták! Komolyan fantasztikus feldolgozása lett a történetnek, és itt valóban a Grimm testvérek eredeti meséjére gondolok, ahogy azt a fenti leírásban olvashattátok is. Habár imádom a Disney-féle romantikus változatot is, ez a verzió ha lehetséges még sokkal-sokkal jobban tetszik. Belle szerepében nagyon tetszett Léa Seydoux, mert igazi klasszikus szépség, semmi mesterkéltség nincs benne, egyedül a Szörnyeteg karakterével nem voltam elégedett, de ez személyes ízlés kérdése - biztos van, akinek bejön Vincent Cassel, nekem nem az esetem. Viszont a történet, hát az valami fantasztikus! Nincs benne cukorszirup, sem pedig giccs, szinte már-már fantasy kategóriába is sorolhatnám. A látványvilága lélegzetelállítóan szép, a digitális részek is viszonylag rendben vannak. Belle ruhái álomszépek, csak úgy, mint az egész díszlet, a kastály, a rózsák, minden! Nagyon tetszett, hogy a Szörny történetét Belle álmokon keresztül ismeri meg, és az, amit megtudhatunk róla engem teljesen levett a lábamról. Nem tudom, hogy valóban így írták-e meg anno, de akárhogy is, zseniális háttérsztorit találtak ki a nem túl megnyerő külsejű hercegnek. Azóta legalább 3x újranéztem, nem tudom megunni, úgyhogy mindenkinek nagyon-nagyon ajánlom megtekintésre, mert nem fogtok benne csalódni! :)

Barbie Szuperhős Hercegnő

"Barbie alakítja Karát, a modern hercegnőt, aki átlagos életet él. Egy nap, miután megcsókolja egy varázslatos pillangó, Kara hamarosan felfedezi, hogy fantasztikus szupererőre tett szert, amely lehetővé teszi, hogy átalakuljon Szuper Szikrává, a titkos, bűnüldöző alteregójává. Ám Kara féltékeny unokatestvére elkapja a pillangót, és átalakul Kara szuperhősének nemezisévé, Sötét Szikrává. Amikor kiderül, hogy ki a birodalom valódi ellensége, vajon félre tudják-e tenni ellentéteiket, és össze tudnak-e állni egy szupercsapattá?"

Igen, kedves olvasók, nem káprázott a szemetek, mikor a címet olvastátok :D Alapjáraton nagyon szeretem a Barbie filmeket, na de ez.... hát ez valami irtó gáz lett :D Eleve a címtől röhögőgörcsöt kaptam - tipikus példája annak, mikor a mesekészítők már nem tudnak több bőrt lehúzni a tündérek, hercegnők és sellők témájáról, és akkor megpróbálkoznak valami újítással. Ez régebben be is jött, hiszen sok klasszikus meseszereplő került más szerepkörbe (lásd divattervező tündérkék, vagy épp szörfös lányból lett sellő), na de ez, hát ez a vicc kategória! :D Értem én, hogy most népszerűek a szuperhősök, na de Barbie, mint hercegnő-szuperhős egyben??? Most nevetek amúgy, de igazából csalódott vagyok, mert tényleg szeretem a Barbie meséket a tömény rózsaszín és cukiság ellenére is, ezzel viszont nagyon mellélőttek. Eleve a grafika már önmagában pocsék. Barbie feje úgy néz ki, mintha most öntötték volna frissen plasztikból, ráadásul fel van fújva, mint egy lufi, a végtagjai meg ehhez képest olyanok, mint a gyufaszál - egyre inkább babaszerűen néz ki a mesékben, aminek nem örülök túlzottan, mert régen viszonylag normális külseje volt. Most bezzeg úgy kezd kinézni, mint egy Bratz baba, aki közeli rokonságban áll néhány anime karakterrel. Higgyétek el, nem túl jó kombó. Na és ez a történet! Barbie-t megpuszilja egy pillangó és attól lesz szuperereje!!! Érzitek az iróniát? :D Egy csókos ajkú, rúzsozott pillangó! Értem én, radioaktív pók nem lehetett, azt a lehetőséget már Pókember ellőtte, na de ez... Persze a 6-7 éves kislányok is full sminkben parádéznak, mert miért ne, és még az állatokból is (!!!!!) szuperhőst csinálnak! Kész, ennyi volt, végem van :D Ezt a mesét csak hardcore Barbie fanatikusoknak javaslom megnézni, de azt is csak azért, hogy ne maradjanak ki egyetlen részből sem, viszont aki teheti, messzire kerülje el ezt a pocsékságot! Bár végülis, ha akartok egy jót röhögni... :P

Láttatok valamit a felsorolt filmek közül?

Nektek hogy tetszettek?

Könyvélmény - Éhezők Viadala trilógia

Nemrég fejeztem be a harmadik kötetet, így még frissiben gondoltam, hogy írok is róla, amíg az élmények nem halványodnak el bennem. Bár ami azt illeti egy ilyen történet nem tud csak úgy elpárologni a gondolataimból. Egyszerre akartam mind a háromról írni, mert így alkotnak kerek egészet, meg azt is hozzá kell tennem, hogy a sztori olyan szinten szippantott magába, hogy az első kötet után még fellélegezni sem volt időm máris belekezdtem a másodikba, majd a harmadikkal is ez volt a helyzet. Nem tudtam volna külön írni róluk, mert annyira "benne voltam". Most, hogy ismerem a történet végkifejletét furcsa ürességet érzek belül. Aki nem ismeri és nem is szeretné ismerni a sztori végét, az most inkább ne olvasson tovább, mert engem úgy is el fog ragadni a hév és spoilerezek.
Fontos megemlíteni, hogy én a filmeket láttam elsőnek. A harmadikhoz még nem volt szerencsém, de az első kettőt imádtam, és pont a második volt az, ami megadta a végső löketet ahhoz, hogy megvegyem a könyveket. A filmekből azt szűrtem le, hogy ezek nagyon izgalmas, kicsit Battle Royale jellegű történetek megfűszerezve némi társadalom kritikával is, a hangsúly a viadalokon és a harcon van, illetve Katniss-en, aki egy igazi becsületes, valódi lány, nincs benne semmi mesterkéltség. Hát igazam is volt, meg nem is. Ezek a könyvek sokkal inkább a lelki terrort tárják a szemünk elé, semmint az öldöklést. Meglepődve tapasztaltam az első kötet során, hogy kb. a könyv háromnegyede szólt az aratásról majd a viadalra való felkészítésről, tévés szereplésekről, ruhákról, és csak egy kisebb szelet magáról a viadalról. Nagyon furcsállottam, de olvasás közben rájöttem, hogy miért olyan fontos ez. Ennek a könyvnek nem az adja az izgalmát, hogy miként mészárolják le egymást a kiválasztottak, hanem hogy átérezzük milyen nyomás és lelki terror alatt vannak tartva Panem lakói. Részletesen betekinthetünk az ottani emberek életébe Katniss szemein keresztül, vele éljük át mindazt a borzalmat, amin keresztül megy, és ez sokkal nyomasztóbb, sokkal lényegesebb, mint a megrendezett öldöklés. Persze az is fontos, de a mögöttes szándék sokkal lényegesebb. Szinte fájt olvasnom arról, hogy a körzetekben lakó emberek mennyire szörnyű körülmények között élnek, nap mint nap éheznek, hogy a túlélésért folytatott harcukat egy percre sem hagyhatják abba, különben elveszítenek mindent. Az írónő nagyon szemléletesen és hihetően tárta elénk ezeket a borzalmakat. Az első kötetben még csak kóstolgatjuk a témát, még csak a felszínt kapargatjuk. Látjuk, hogy van egy bizarr alapokon nyugvó rendszer, amit kényszeredetten elfogadtak (vagy inkább beletörődtek) az emberek, és hogy ezt a játékot játsszák évről évre. Aztán jön egy teljesen átlagos, kissé talán zárkózott lány és mindent felborít. Nem igazán tudtam kiismerni Katnisst az első kötetben, mert lassan bontakozott ki előttem a személyisége. Arra hamar rájöttem, hogy nem egy bűbájgombóc, de az élet megedzette. Sokkal komolyabban éli meg a helyzetüket, mint bárki más, szinte családfőként kénytelen élni, ami 16 évesen nem kis feladat. Érezni, hogy az írónőnek nem volt célja az, hogy Katniss egy kifejezetten szimpatikus karakter legyen. Azt volt a lényeg, hogy Katniss hihető legyen. Olyasvalaki, akiről tényleg el tudjuk képzelni, hogy létezhet, aki valóban végig ment egy szörnyű folyamaton, és ez megváltoztatta. Semmi cukormáz, csak a nyers valóság. Éppen ezért Katniss nem olyan, akit egyből szimpatikusnak találok, de tökéletesen el tudja hitetni velem mindazt, amire oda kell figyelnem. El tudja hitetni, hogy a félelem valós, hogy a rettegés az én életembe is bekússzon és vele együtt aggódjak a szereplők sorsáért.
Peeta ellenben nagyon kedves és nagyon szimpatikus karakter, a könyvben végig ő volt a kedvencem. Kellett is Katniss nyers stílusa mellé egy kicsit empatikusabb karakter is, csak azt sajnáltam, hogy nem pillanthattam be néha Peeta szemszögébe is, pedig biztos érdekes lett volna úgy szemlélni a dolgokat.
A második kötet már kicsit keményebb dió volt. Jobban belepillathattunk a Kapitólium működésébe, az agymosásba, a vezetőség manipulációiba és a színtiszta gonoszságba, ami mindezt irányítja. Lelkileg még megterhelőbb volt ezt olvasni, mint az elsőt, mert immár tudjuk, min ment keresztül Katniss és Peeta, milyen megpróbáltatásokon kellett átmenniük, és most ezek után elvárják tőlük, hogy jópofizzanak a látszat fenntartásáért. A romantikus kapcsolatuk ugyan kedves volt, de azt a kedvességet is csak Peeta tette bele. Katniss nagyon semleges, sőt, számító volt. Nyilván a túlélési ösztön dolgozott benne, de akkor is nagyon fájlaltam, hogy kihasznál egy igazán kedves, jólelkű fiút. Aztán persze mikor újra visszakerülnek az arénába és veszélyhelyzetekbe sodródnak megint csak rájön, hogy Peeta milyen sokat is jelent neki, de azt hiszem ezt nem csak ilyenkor kellett volna éreznie. Valahogy mindig minden más elvonta a figyelmét, hiszen aggódott a családjáért, a szeretteiért, és a közvetlenül előtte lévő boldogságot nem tudta meglátni. Katniss egy valódi lány. Hihető a karaktere, nincs eltúlozva éterien tökéletes irányba, sőt, inkább a negatív oldalra billen, mert az írónő csöppet sem vesződik azzal, hogy mikor Katniss hibás döntést hoz, vagy rosszat gondol valakiről, akkor tisztára mossa a nevét. Mivel Katnisst ez nem érdekli, ezért nem fontos kidolgozni - nem is lenne hiteles a karakteréhez. Ez a lány túlélő típus, testileg-lelkileg edzett, kemény ember, aki viszont az érzelmekkel áll hadilábon. A viadalos részeket főleg azért szerettem, mert Katniss olyankor érezte át 1-1 érzelme mélységét, olyankor láthattuk meg jobban az emberekhez fűződő kapcsolatait.
A harmadik kötet már nagyon komoly hangvételű mű, kifejezetten posztapokaliptikus előszele van. Nyomasztó, feszült, ugyanakkor sivár és reménytelen, egyszóval tökéletesen elénk tárja egy lázadni készülő nemzet hangulatát. Szinte tapintható benne a gyűlölet, a harag, a bosszú, a szabadulási vágy, és az a kétségbeesett atmoszféra, ami a történet helyszíneit jellemzi még inkább rátesz erre a hatásra. A sok új szereplő üde színfolt a megszokott gárda mellé. Azt is imádtam, hogy ebben a kötetben semmi sem biztos. Nincsenek konkrétumok, nincsenek tények. Feltételezések, elméletek vannak, amik vagy beválnak, vagy nem. Teljes bizalmatlanság uralkodik az egész sztorin, a főszereplők minden pórusából árad a feszültség, éppen ezért lehetetlen volt letenni a könyvet. Persze végig Katniss szemszögéből látunk mindent, de arra nagyon odafigyel az írónő, hogy a legapróbb részleteket is megláttassa velünk, mert pont ezek az apróságok teszik életszagúvá az egészet. Olyan gyorsan pörögnek benne az események, az intrikák, a taktikai lépések, hogy csak kapkodtam ide-oda a fejem. Elkapott a hullám, én pedig tehetetlenül sodródtam utána.
A végkifejlet nagyon érdekes volt. Nekem nem hiányzott a hepiend, mert nem illett a helyzethez. Ha "és boldogan éltek, míg meg nem haltak" jellegű befejezése lett volna az Éhezők viadalának, akkor az egész sztori értelmét vesztette volna. Ezek egymásra épülő, egymásból táplálkozó sztorik, amiknek ha a végére érünk nincs katarzisos beteljesülés, nincs fanfár, sem felhőtlen boldogság. Mert a valóságban sincs ilyen, és ezt a könyv nagyon komolyan vette. Habár a háború véget ért, az emberek testileg-lelkileg roncsokká változtak. Megéltek egy hatalmas lázadást, ami meggyötörte őket, és habár a békesség napjai jöttek el számukra, megpihenni sosem tudnak majd teljesen. Mert akibe beidegződött a félelem, az mindig óvatos lesz, mindig a lelkén viseli majd a történtek nyomát.
Katnisst a történet végére sem tudtam igazán megkedvelni. Nem mondom, hogy utáltam, de azt sem, hogy szerettem. Olyan fajta lány volt, aki nehezen engedett másokat közel magához, a végére pedig olyan nővé vált, aki 5 méter vastag betonfalakat épített maga köré. Ez nem teszi őt túl vonzóvá, de a hitelességéhez nagyban hozzájárul. Ami Peetával történt rettenetesen kiborított. Pont ő, aki olyan nemes és jólelkű volt, pont neki kellett elszenvedni a poklok poklát - olyan igazságtalannak éreztem, de hát a háború már csak ilyen. Nem válogat. Nem nézi, ki milyen jellem, csak jön és pusztít.
Sokáig ragozhatnám még, de az az igazság, hogy ez a trilógia pontosan olyan, amit nem lehet igazán körbeírni egy rövidke kritika szavaival. El kell olvasni ahhoz, hogy értsük, mit akar üzenni nekünk. Én még mindig annyira a hatása alatt vagyok, hogy a gondolataim össze-vissza cikáznak egyik jelenetről a másikra, próbálom feldolgozni, megemészteni mindazt, amit kaptam, de ez nem egy napos meló lesz. Engem nagyon mélyen érintett ez a történet, és ki merem jelenteni, hogy az utóbbi évek egyik legfantasztikusabb olvasmánya számomra.
Mindenki számára ajánlom, mert ez a trilógia fantasztikus, és többet kapunk tőle, mint gondolnánk. Nem biztos, hogy amit kapunk, annak maradéktalanul örülni fogunk, de el fog minket gondolkodtatni.


És hogy egy ilyen élmény után mibe ásom el magam? Hát persze, hogy a Harry Potterbe :D Újraolvasom a septológiát ^^

Manikűrvadász - 15. forduló

Ismét voltam olyan bátor, hogy részt vegyek a Manikűrvadászban, melynek ezúttal Panka a házigazdája ^^ Nagyon örültem, mikor megláttam, hogy ezt a fordulót ő szervezi :) Izgatottan vártam a párok kisorsolását, főleg mert kezdek egyre jobban belejönni a Manikűrvadászatba, és a gép ezúttal Dórit dobta ki számomra. Dóri csodálatosan szép manikűröket alkot, sőt, olyan aprólékosakat és részletgazdagokat, hogy pár pillanatig kétségbe is estem, miszerint én ehhez még nagyon kezdő vagyok, de aztán találtam egyet, ami szinte ordított utánam.

Az eredeti manikűr

link

Dóri egy fantasztikus, Éhezők Viadala által inspirált manikűrt készített, ami azért is tetszett meg ennyire, mert pont nyakig benne vagyok a trilógiában (az utolsó kötetnél tartok), és szinte minden nap megnézem a két filmet. Adta magát a dolog, hogy ezt a manikűrt alkossam újra egy kis csavarral. Én ugyanis az ombre hatás helyett egy számomra teljesen új technikával próbálkoztam.

Az én verzióm

A gyűrűsujjamra nálam is a fecsegőposzátás jelkép került, de a többi ujjamra amolyan lángoló mintázatot próbáltam készíteni EZ alapján. Nagyon egyszerű maga a technika (nem tudom mi a pontos neve), vagy legalábbis annak tűnik, persze én sokat szerencsétlenkedtem vele, mire vállalható lett. Mert nem mindegy mennyi vonalat húzunk, hova húzzuk őket, mennyire olvadnak egybe a színek. Eleinte zavart, hogy a csíkok nyomán áttetszik a "meztelen" körmöm, ezért próbáltam az arany lakkal alapot adni a körmeimnek, de persze a csíkozás azt is felszedte. Szóval beletörődtem abba, hogy ez ilyen. Ehhez a manikűrhöz a China Glaze Goldie but Goodie lakkját, a Maybelline Colorama narancssárga lakkját, a China Glaze Velvet Bow és a Flormar fekete lakkját használtam, meg egy pontozót. Nekem összességében tetszik a végeredmény, egyedül a csíkozással kell még barátkoznom, de azért nem néz ki rosszul.

Remélem nektek is tetszik :)

Nézzétek meg a többiek munkáit is!

Zsákmányolás innen-onnan

Mondhatnám, hogy a nemrég elmúlt karácsony apropójából kifolyólag most jó darabig nem kell vennem semmit magamnak, de ez nem fedné a valóságot. Sok szép ajándékot kaptam ugyan, de azért így is volt pár dolog, amit be kellett szereznem. A létező legváltozatosabb helyekről zsákmányoltam az utóbbi pár hétben, tényleg nagyon cifra lesz a felhozatal - lesz itt beauty szekció, gyógynövények, könyvek, hastáncos kellékek, nyereményjátékon szerzett jóságok, egészséges életmódhoz, tornához köthető dolgok, szóval minden, amivel foglalkozni szoktam :)

Elsőként három nyereményjátékos csomagot mutatnék nektek, ugyanis még karácsony előtt voltam olyan mázlista, hogy három helyen is nyertem.

A Lakkmatt blogon nyertem ezt a Phyt's szempillaspirált, aminek nagyon megörültem, ugyanis - tudomásom szerint - még nem nagyon van teljesen bio sminktermékem. Azt mondjuk tudni kell rólam, hogy én az a fajta ember vagyok, aki a spirálokat nem felhalmozza, hanem mindig csak egyet használ. Most a Max Factor Fals Lash Effest Fusion mellé bekerült ez a spirál is, és elöljáróban csak annyit mondanék róla, hogy nem csalódtam benne, nagyon megszerettem :) Lesz majd róla teszt is, ha szeretnétek.

Aztán Mannánál is nyertem, méghozzá egy csodás, általa készített körömlakkot, melyet én választhattam ki a meglévő darabjaiból. Erre a csodás kék homoklakkra esett a választásom, ami dugig van különféle kék glitterekkel, még némi holo hatást is látni vélek benne, szóval tényleg nagyon különleges jószág :) 

Az utolsó nyereményjátékos csomagot pedig Nóritól kaptam. Remek dolgok lapultak benne, de leginkább a  Maybelline zselés szemhéjtusnak örültem, mert már kellett volna egy új, a régi szinte teljesen beszáradt. Az Essence big bright eyes szemceruzának is nagyon örültem, mert sok helyen olvastam, hogy milyen jó, illetve a Rimmel rúzsért is oda meg vissza vagyok (109-es árnyalat). Ez az első igazán korallos-narancsos árnyalatú rúzsom :) Az Alverde duó szemhéjpúder is nagyon tetszik, meg persze a Rimmel körömápoló lakk is, legalább lesz utánpótlás az Avonos után. Ezen kívül még kaptam egy Bomb-os fürdőgolyót is, aminek isteni illata van. Utóbbit picit nehéz lesz elhasználni, mert ahol lakunk elég kicsike a kád, inkább zuhanyozni szoktam, de azért nem fog kárba veszni, ebben biztos vagyok :)

Még Reninél olvastam erről az Elseve Fibralogy sampon-balzsam kombóról, amit kifejezetten vékonyszálú hajjal "megáldott" embereknek találtak ki, és mivel nagyon meggyőző írást olvashattam róla úgy döntöttem, adok neki egy esélyt. Alapjáraton nagyon nagy Fructise párti vagyok, de mivel egyre nehezebb kezelni azt a pár szál aszott kákát a fejem tetején (fedőnevén: haj), ezért reménykedve újítottam ezekkel a termékekkel. Alig várom, hogy kipróbáljam őket és csak remélni merem, hogy én is azokat az áldásos hatásokat fogom tapasztalni, mint Reni.

Aztán volt még nekem karácsonyról megmaradt Campona utalványom, amit a munkahelyemen kaptam. Az egyik feléből már vettem egy új bakancsot, a másik felét pedig Viktornak akartam adni, de neki nem kellett. Így aztán hivatalos, pecsétes engedélyt kaptam zuramtól arra, hogy elverhetem az utalvány másik felét is, így került a birtokomba a második O.P.I. lakkom, ami az Ink névre hallgat. Vagyis nem hallgat rá, mert nem jön, ha hívom, de ez a neve. Irtó nehéz volt fényképezni ezt a lakkot, főleg a mostani borús, ködös időkben, mert makacsul kéknek mutatja magát, holott csodálatosan szép tintalila. Ahogy nézegettem a Douglas-ben az O.P.I. állványt rájöttem, hogy szép és jó ez a márka, de a színek 80%-tól nem dobok hátast. Nagyon nehéz volt találnom olyat, ami tetszik és nincs belőle nyolcvan darabom... vagyis... ja, hoppá... merthogy ez megint egy lila lakk... és abból van már elég sok darabom, de hát ha egyszer ez rabolta el a szívemet, akkor mit csináljak? :D 

Az utalvány maradékát pedig hol máshol vertem volna el, mint a könyvesboltban? :) Sóvárogtam már új olvasmányok után, ráadásul az Éhezők viadala trilógiát régóta el szeretném olvasni. Nagyon kíváncsi leszek rá - ma befejezem a Jane Austen regényemet, hétfőn pedig már az első Éhezők Viadala könyvvel fogok buszozni.

Aztán drága Zsófi barátnőmnek hála megtudtam, hogy az Aldiban lehet kapni kezdő súlyzókészletet. Egyik nap be is tértünk oda vásárolni és beugrott ez a tanács, rohantam is a kütyüs részleghez és konkrétan röhejes áron találtam ezt a kis pakkot. 3500-at kértek érte, szerintem simán megért ennyit.

Tartalmaz két kézi súlyzót (ezek 1 kilósak), két súlykesztyűt (fél kilósak), és két lábsúlyt (szintén fél kilósak). Mivel én még kezdő súlyhasználó vagyok, gondoltam tökéletes lesz számomra. Tegnap ki is próbáltam őket, a karate mozdulatoknál rajtam volt a kesztyű - hát jóval nehezebb volt ezzel együtt mozogni. A kézi súlyzókat a dvd erősítő gyakorlatainál használtam és habár a legtöbb gyakorlatnál nem jelentenek nehézséget, azért volt olyan, aminél legördült pár könnycsepp az arcomon :P (amikor a fejed fölött tartod a súlyzót és aprókat szúrsz vele fölfelé... tricepsz gyilkos, nagyon fájt). A lábsúlyokat még nem próbáltam, de ma, mikor a popsi-comb dvd-t fogom csinálni felavatom őket is, kíváncsi vagyok mennyit nehezítenek az amúgy sem túl könnyű feladatokon :P

Tök buli ez a kesztyű egyébként. Tépőzárral lehet rögzíteni, minden ujjadnak van benne hely, kényelmes és olyan vagánynak éreztem magam, miközben ütöttem vele előre XDDD

Ez lett a kedvencem a szettből :)

És ha már ott voltunk vettünk egy normális sportmatracot is. Nekem még nem volt ilyenem, így a talajgyakorlatok zömét nem tudtam megcsinálni, tekintve hogy a szőnyeg nem épp megfelelő a sokáig térdelős gyakorlatoknál. Tegnap viszont már ezt is felavattam és jaj, de kényelmes! Persze büdös, mint az ótvar, meg a súlyzókészlet is, de majd csak kiszellőzik idővel. Ja, ha jól emlékszem a matracot 2000 forint körül adták.

Mivel Viktor mostanában folyton náthás (vagy csak szimplán november óta nem tud meggyógyulni az akkori megfázásából), ezért elhatároztuk, hogy veszünk neki mindenféle gyógynövényes teát az Internetpatika webáruházból. Mi szeretjük ezeket a készítményeket, az ízükkel sincs bajunk, bár én azért egy pici mézzel szeretem őket inkább inni. Főleg neki rendeltünk dolgokat nem csak a megfázására, de a pancolitisére is, illetve én is kaptam egy lapacho teát, ami kifejezetten allergiára és asztmára van. Február környékén tervezem majd iszogatni, kíváncsi vagyok kiváltja-e a drága allergia gyógyszert. Az oldalt látható nagy pakk pedig egy kg xilit, mivel itt sokkal olcsóbban kapom meg, mint bárhol másutt. Ezt a kilós kiszerelést 1800-ért vettük (Tescoban ezért az árért fél kilót kapunk). 

Aztán egyik nap betévedtem az Allee-ba és "véletlenül" a MAC felé vitt a lábam. Na jó, előre megfontolt szándékkal szerettem volna valamit venni a nemrég bemutatott kívánságlistámból. Főleg a Brave-re utaztam, vagy a Velvet Teddy-re, mert első körben a hétköznap is hordható árnyalatokat szerettem volna beszerezni. Persze a rúzskészlet pont le volt fosztva, szóval semmit nem sikerült vennem, ráadásul kiderült, hogy a Brave-et már nem is lehet kapni, mert valószínűleg kivonták a forgalomból (az eladók sem tudtak semmi pontosat). Ezért szívfájdalmamban átmentem a Douglas részbe és vettem magamnak egy mályvás rúzsceruzát a BeYu-tól, ami szerintem felkenve nagyon hasonlít a Brave-re. Annyi a különbség, hogy ez egy kicsit balzsamosabb állagú rúzs, nem matt, de nem is áttetszős-vizes jellegű és pici arany csillámok vannak benne (felkenve annyira nem látszanak, csak szép fényt adnak az ajkaknak). Ezzel átmenetileg megnyugodtam, mert minden vágyam volt egy Kylie Jenner féle mályvás árnyalatot beszerezni (nem rajongok a nude rúzsokért, de ezek annyira kellemes, természetes árnyalatok). 

Másnap megvettem ezt az Ebelin satírozó ecsetet, mert habár a Real Techniques Starter's Set-re pályáztam, most sokallottam volna annyit kiadni pár ecsetért. Én az Ebelin ecsetekkel is teljesen meg vagyok elégedve, kényelmesen kézreállnak, a sörtéik puhák, nem hullajtják a szőrüket és nem is deformálódnak. Ezer forintért a hülyének is megérte. 

Amit pedig mindezek mellett láthattok az egy csodálatosan szép ujjcintányér, amit a hastánchoz rendeltem a Nílus Gyöngye webáruháztól :) Jövő hét pénteken és szombaton részt veszek Márkusfalvi-Tóth Fruzsina ATS alapok ws-ján és ott bizony alapkellék egy ilyen hangszer. Még lövésem sincs hogy fogok megtanulni ezen klimpírozni és táncolni is egyben, de majd gyakorolok. Egyébként rohadt nehéz ám ezt a kütyüt beállítani! A gumikat ugye külön küldik hozzá, nincs beillesztve, sem méretezve, ezt nekünk, a saját ujjunkhoz kell igazítani. Igen ám, de ez nem egy emberes munka, mert egy ilyen rövidke gumit megkötni egyedül konkrétan mission impossible. Azért tegnap kb. 2 órás szenvedés árán sikerült felszenvednem az ujjaimra őket.

Így néz ki felvéve. Még picit szoros a gumi, de remélem idővel lazulni fog, ha meg nem, akkor újra beállítom, de 2 óra után már nem volt kedvem újra nekiállni.

Belül kötöttem meg a csomót, kívül csúnya lett volna.

Figyelitek a feliratot? :P

És végül, de nem utolsó sorban a legutolsó szerzeményem ez a gyönyörű Rimmel rúzs, mely a 077-es Asia. A MAC-es kudarc és impulzusvásárlás után rákerestem a neten Brave dupe-okra, és egy videóban láttam ezt a terméket is. Mikor pénteken a Camponában még találtam belőle egyetlen egy darabot, madarat lehetett velem fogatni, jött is velem haza :) Ebben nincsenek csillámok, nagyon kellemes, krémes textúrája van, de nem balzsamos, vagy vajas jellegű. Kifejezetten hosszan tartó ajakrúzs, majdhogynem matt, de van egy pici fénye. Kb. olyasmi, mint a MAC Satin finish-ű rúzsai.

Hát azt hiszem most jó darabig kiköltekeztem magam, már csak egy kis Avon rendelés vár rám, de ezzel azt hiszem pár hónapos böjtölés veszi kezdetét :P