Önbizalom tréning - Tehetséges vagy!

A sorozatom ezen része különösen fontos számomra. Ezúttal nem a külsővel foglalkozunk, hanem a belső értékekkel, sőt, innentől kezdve már inkább lelki témák fognak előjönni, hiszen a külsőségekkel kapcsolatosakat kivégeztük. Tapasztalataim szerint egy nő akkor lesz harmóniában és egyensúlyban önmagával, ha a lelki békéje rendben van, és ez a harmónia kiül a külsejére is. Ez tesz minket sugárzóvá, széppé, ettől érezzük jól magunkat a bőrünkben. Ha valami odabent nincs rendben, akkor tehetünk akármit a külsőnk ápolása érdekében, nem fogjuk igazán jól érezni magunkat, és ezt a környezetünk is észreveszi rajtunk. Talán kissé meglepődtök majd a mostani témaválasztásomon, de a bejegyzés végére érve mindenki érezni fogja milyen fontos téma is ez.
Tehetség. Van, aki azt mondja magáról, hogy van bizonyos dolgokhoz tehetsége, de akad olyan is, aki semmiféle kiemelkedő képességet nem vél felfedezni magában. Én úgy gondolom, hogy mindenki valamilyen tehetséggel született a világra. Mindig van valami, amiben kiemelkedőek tudunk lenni, és ez nem feltétlenül a művészi vénára értendő. Rengeteg féle tehetség létezik. Az első és legfontosabb az, hogy megtaláljuk magunkban ezt a rejtett képességet. Rengeteg embertől hallottam már azt, hogy ő egy teljesen átlagos, szürke kisegér, semmiben nem tud kiemelkedőt alkotni, nincs tehetsége semmihez. Biztos ti is találkoztatok már ilyen emberrel. Figyeltétek az arcukat, miközben erről mesélt nektek? Szomorú, fáradt és lemondással terhes a tekintetük, mintha már említésre méltónak se találnák magukat. Engem ez nagyon elkeserít.

Úgy érzem, hogy akik ilyen véleménnyel vannak magukról, megint csak másokhoz mérik magukat. Meglehet, hogy szeretnek otthon, főzőcskézés közben énekelni és ügyesek is benne, de van a baráti körükben egy másik ember, aki szintén szeret énekelni és az önbizalom hiánya miatt saját magát nem tartja elég tehetségesnek, mivel az ismerőséhez méri a saját tudását. Arra is meg van a lehetőség, hogy soha nem mutatja meg mások előtt mire képes, mert teljes mértékig hisz abban, hogy nem szállhat versenybe másokkal. Tudjátok mi a bajom az ilyen felfogással? Az a hülye versenyszellem. Miért kell állandóan versengenünk egymással? Mondok egy durva példát; Miklósa Erika csodálatos operaénekes, nekem példának okáért egyik személyes kedvencem. És vegyük mellé mondjuk Celine Diont. Ő is csodálatos hanggal megáldott, tehetséges énekesnő, de egyáltalán nem említhetőek egy lapon, mert teljesen más stílusban alkotnak. Most akkor emiatt az egyik nem tehetséges? Nem, erről szó nincs. Mindkettő csodálatos muzsikát alkot a maga nemében, és nem kell őket összehasonlítanunk ahhoz, hogy megfelelően tudjuk értékelni a munkásságukat. Bevallom régen én magam is ilyen ember voltam, talán ezért is olyan könnyű erről a témáról írnom, meg úgy az eddigiekről is. Mindig is szerettem alkotni, kreatív lenni, jó érzékem volt a művészetekhez, de olyan környezetben éltem, ahol leginkább mások árnyékában lapítottam, mert nem volt kellő bátorságom lépni. Aztán mikor megtettem, nem csak a környezetem lepődött meg, mire vagyok képes, de én magam is. Ha nem tettem volna, talán sosem állok színpadon estélyi ruhában, csodás musicaleket énekelve, vagy sosem nyerem meg a Gótikus hastáncverseny teljes gótikus kategóriáját. Ha nem teszem, akkor a gondolataim csak egy füzetben kallódnának ahelyett, hogy megosztom veletek és segítek rajtatok, vagy éppenséggel sosem kezdek el komolyabban foglalkozni sminkeléssel és lakkozással, s akkor nem kaptam volna tőletek azokat a megindító, végletekig jóleső kommenteket, amik arra buzdítanak, hogy folytassam tovább. Ha nem lett volna mindezekhez bátorságom, még most is a saját gyávaságomon keseregnék és vágyakoznék olyasmik után, amik csak rajtam múlnak. De megtettem ezeket a lépéseket és azóta sokkal jobban érzem magam a bőrömben.

Egy szó mint száz, én nem hiszek abban, hogy egy embernek ne legyen tehetsége legalább egy dologhoz, mert igenis mindenki jól ért valamihez! Ez lehet akár művészettel kapcsolatos dolog, de lehet olyasmi is, amit talán említésre méltónak sem tart, pedig igenis az, pl. istenien főz, erős szépérzékkel rendelkezik, sziporkázó a humora, remek tanácsadó és lelki támasz, jól ért a házi praktikákhoz, különösen kitartó, stb. Ezek mind-mind olyan képességek, amik igenis elismerésre méltóak. Én példának okáért nagyon béna vagyok a házi prkatikákban, és mindig örömmel veszem, ha mondjuk akár egy blogger, vagy egy ismerős a baráti körömből mond egy jó kis megoldást valami háztájéki problémámra, mert én magamtól nem tudnék kiötölni semmit. Higgyétek el, mindenki tehetséges, csak meg kell találnia azt, hogy miben.
Viszont ami még inkább aggaszt ebben a témában, az a tehetséges emberekhez való hozzáállás. Észrevettétek már, hogy manapság ha az ember őszintén felvállalja azt, hogy valamihez jól ért, akkor rögtön megbélyegzik azzal, hogy micsoda felfuvalkodott, beképzelt kis béka? Szerintem ez vérlázító. Nem mondanám, hogy ez csak a magyarokra jellemző, mert szerintem mindenhol a világban vannak irigy és rosszindulatú emberek, de tény és való, hogy kis hazánkban rengeteg példát hallottam már erre. Hát tényleg ott tartanánk, hogy csak akkor lehetsz szimpatikus valaki számára, ha meghúzod magad a háttérben és nem fejezed ki a tehetségedet csak azért, hogy más ettől jobban érezze magát? Kezdjük ott, hogy aki ilyen szinten visszahúzza az ismerőseit, az egy irigy és utálatos ember. Senki kedvéért nem szabad letagadni a tehetségünket, hiszen mindenkinek jár az elismerés, a dicséret.

Ha pont attól az embertől nem kapod meg, aki rosszmájúan leszólt téged, hát édes istenem, na bumm. Nem megyünk Dunának. És tudátok mit? Az ilyen ember véleményére nem is kell adni, mert akik igazán szeretnek, azok minden körülmények között elismerik, hogy milyen csodálatos és nagyszerű ember vagy, és veled együtt örülnek a sikereidnek is. Nehogy már meghúzódj a háttérben csak azért, mert ő szeretne rivaldafényben úszni! Oké, az ő érdemei is el lesznek ismerve, de ne azáltal polcolja fel magát még magasabbra, hogy másokat lehúz a gödörbe. Igenis te is állj ki magadért, vállald fel mindazt, amiben tehetséges vagy és amiben ügyesnek érzed magad, mert a dicséret neked is jár! És megérdemled! Ettől nem leszel se beképzelt, se gőgös, se pöffeszkedő páva. Tedd félre azokat a tévképzeteket, miszerint az értékeid elismerése beképzelt dolog, mert erről szó nincs. Nem attól leszel te kedves, aranyos csajszi, hogy csöndesen, nyakig húzott vállakkal mosolyogsz, miközben mindenki más learatja körülötted a babérokat.

Ne ezzel akarj imponálni másoknak, mert aki sajnálja tőled az elismerést, az nem is igazi barátod. Akármi is a tehetséged, ne habozz megmutatni magad benne, mikor alkalmad adódik rá. Ha a többiek megtehetik, te miért ne tehetnéd? Féltékenyek lesznek rád? Na és, az már legyen az ő bajuk. Aki irigykedik másokra és fúj rájuk, az nem nevezhető igaz barátnak. Ha mentek karaoke-zni a haverokkal állj ki te is a többiek elé és kápráztasd el őket, had hallják meg, micsoda arany van a torkodban! Vagy mutasd meg a többieknek a rajzaidat, kápráztasd el őket gasztronómiai tudásoddal, esetleg lépj be bátran a beszélgetésbe és ne félj hozni a humoros formádat, mert az őszinte, természetes humort mindenki szereti. De ezer más példát felhozhatnék, a lényege mindnek az lenne, hogy soha, semmilyen körülmények között és senki kedvéért ne leplezd a tehetséged! Csodálatos dolog, ha valamiben kiemelkedően ügyes vagy, ez pedig olyan érték, amit meg kell osztani másokkal. Ha mindenki attól félt volna, hogy mit szólnak hozzá a többiek, rengeteg művészeti alkotással lenne szegényebb a világ. Gondoljatok csak bele, ha Alfons Mucha az önbizalomhiánya miatt nem festett volna, vagy nem mutatta volna meg soha a világnak a műveit, most nem gyönyörködhetnénk bennük. Ne rejtsd el azt, ami kincs benned. Ettől nem vagy rátarti, sem pedig feltűnési viszketegségben szenvedő, hiszen az, amiben jó vagy egy tény. Nyilván nem kell túlzásokba esni és piedesztálra helyezni magunkat, de a gödör mélyére sem.

Azt az adományt, azt az ajándékot, amit kaptál senki nem veheti el tőled, és senki nem fojthatja beléd - csak akkor, ha hagyod. Ne hagyd! Nem kell némának maradnod, nem kell csöndben sóhajtoznod a sarokban, miközben más elismerést kap. Vedd a kezedbe az életed és ne akarj görcsösen megfelelni mindenkinek. Biztosan lesznek olyanok, akik az ilyen kitárulkozásra negatívan reagálnak, de belőlük csak az irigység szól, nem kell foglalkozni velük. Te csak légy bátor, légy büszke és légy hű önmagadhoz! Ne tagadd le mindazt, amiben tehetséges vagy, mert a világnak szüksége van ezekre a különleges képességekre. Szükségünk van rájuk azért, hogy a világot színesebbé, szebbé, jobbá tegyük. Ne foszd meg az embereket attól, ami benned él. Nem kell félned, másnak is nehéz az első lépés. Mindenki aggódik, vajon mit fognak hozzá szólni, még azok is, akik alapjáraton magabiztosak. De végy egy nagy levegőt és mutasd meg mit tudsz! Hidd el, az a néhány acsarkodó, rosszindulatú hang el fog veszni a dicséretek és elismerések kórusában :)

Mint mindig, most is örömmel olvasnám komment formájában mindazt, ami a bejegyzés olvasása során megfogalmazódott bennetek. Írjátok le bátran, hogy miben érzitek magatokat tehetségesnek, miben kaptok elismerést, mi az, amiben valami kiemelkedőt alkottok, vagy amiről ti érzitek úgy, hogy ügyesek vagytok benne. Nem kell szerénykedni, én nagy örömmel olvasnám, ha ezen bejegyzés keretein belül mindenki megnyílna és felvállalná a tehetségét. Ideje kilépni a háttérből :)

Önbizalom tréning - Csinos vagy!

Előre szeretném leszögezni, hogy ez a bejegyzés nem egy vékony kontra molett-dolog lesz. Nem szeretnék olyan témákat feszegetni, hogy mi a szebb és jobb, mi a divatos, mi az elfogadottabb, mert most nem ez a lényeg. Az a fontos, hogy ez a bejegyzés ismét rólad és neked szóljon, ne a sokadik tucatszöveget olvasd az alkati témáról. Senkit nem szeretnék egyik oldal felé sem befolyásolni, mindenki a maga helyzetére tudja formálni a következő sorokat.
Ismét felteszem a kérdést; ki számít csinosnak? Meg tudjuk határozni egyetlen egy sztereotípiában? Nem, nem tudjuk. Ha azt nézzük, hogy a minket körülvevő emberek mit tartanak csinosnak, nem tudunk egyetlen típusú női alkatot megfogalmazni, mivel vannak, akik a vékonyabb, és vannak, akik a teltebb alkatot preferálják. De biztos, hogy ebből a szemszögből kell megközelíteni ezt a témát? Mások szemein keresztül kell néznünk magunkat, mert az határoz meg minket, hogy mások milyennek látnak, hogyan vélekednek rólunk? Mert szerintem nem.

Ismét jövök az egészséges egoizmussal. Nem az definiál téged, hogy mások milyennek látják az alakodat. Csakis az, hogy te miként érzed magad a bőrödben, és hogy miként viseled a testedet. Mindezt személyes tapasztalatból mondom. Tudvalevő rólam, hogy a teltebb lányok táborát gyarapítom, ennél fogva elég sok atrocitás ér. Ugyanakkor megfigyeltem, hogy a beszólogatások, szemétkedések legtöbbször akkor találnak meg, amikor nem vagyok kibékülve a megjelenésemmel. Gerjesztem magam körül a negatív energiákat, szinte sugárzik rólam, hogy mennyire utálom a külsőm, és ezt megérzik mások is, sőt, külsőleg is megváltoztat. Ilyen állapotomban sokkal előnytelenebbül nézek ki, legyen rajtam akármilyen ruha, akármilyen ékszer. Bár az is igaz, hogy ilyenkor csöppet sem foglalkozom a megjelenésemmel, annyira le vagyok gatyásodva, és ezt bizony a társadalom nem restelli a tudtomra adni. Viszont amikor magabiztosan, mosolyogva, felszegett fejjel róvom az utakat érdekes módon egyetlen beszólást, vagy rosszalló pillantást sem kapok, sőt, sokszor azt olvasom le mások arckifejezéséből, hogy annak ellenére, hogy igenis kövérnek látnak, mert tényleg az vagyok, nem tartanak taszítónak. Sőt, volt, aki megjegyezte, hogy nagyon csinos vagyok. Ennyit számít a magabiztosság, az önbizalom és a saját magamba vetett hitem. Mert szerintem a csinosság nem azon múlik, hogy 50, vagy 100 kiló vagy.

Nagyon sokat számít az is, hogy te miként vélekedsz magadról, s ezáltal mit közvetítesz az emberek felé. Most képzelem, hogy néhányan felvonják a szemöldöküket azon, hogy egy 100 kilós nő mégis hogy a fenébe lehet csinos? Hiszen a fölöslege eltorzítja a testét a normálistól, megváltozik az egész testfelépítése, aránytalan és taszító. Ugyanezt mondják sokan a sovány nőkre is, csak azzal a különbséggel, hogy őket a súly hiánya torzítja el. Ezek nagyon kemény szavak, és én már nem egyszer hallottam őket. Van, aki egyszerűen nem tud mást vonzónak találni, csak az átlagos testalkatot, a többiben semmi szépséget nem talál. Én elfogadom az ő álláspontjukat is, hiszen mindenkinek olyan az ízlése, amilyen. De mint mondtam, ez most nem a kívülállókról szól, hanem rólad. Lehetsz te akár sovány, normál alkat, vagy molett, igenis elérheted, hogy csinos legyél. Nem szeretnék itt most különféle fogyási, vagy hízási praktikákkal jönni, mert azokkal épp elég platform foglalkozik. Más nézetből közelítem meg a témát. Arra nem gondoltál, hogy lehetsz csinos úgy is, ahogy vagy? Persze nem szeretnék félreértéseket generálni - nem azt mondom, hogy ne változtass magadon, ha nem érzed jól magad a bőrödben. Ha fogyni szeretnél, fogyjál, ha hízni, hízzál. Ezt mindenki maga dönti el, de a köztes időszakban is érezheted magad csinosnak. Ez nem úgy van, hogy fél évig ronda, ormótlan testű nő vagy, amíg el nem éred az álomalakodat, mert közte is érezheted magad csinosnak. És persze ez akkor is igaz, ha nem szeretnél, vagy nem tudsz változtatni magadon, tehát a jelenlegi alkatoddal szeretnéd leélni az életedet. Teljesen mindegy, hogy a felsorolt lehetőségek közül melyik igaz rád, csinos akkor is lehetsz.

Én őszintén hiszek abban, hogy ez nagyban személyiség, önbecsülés és stílus függő. Mert az, aki magabiztosan jár-kel a nagyvilágban, az nem lesz potenciális célpontja a cikizőknek, azt nem fogják megalázni, mert azt mutatja a külvilág felé, hogy köszöni szépen, ő tökéletesen jól érzi magát a bőrében. És ehhez nem kell topmodellnek lennie, csupán önmagának. Meg kell tanulni szeretni önmagunkat, ezt csak így lehet elérni. Azt mondod jelen állapotodban képtelen vagy rá? Ez nem igaz. Akármilyen alkat is a célod, nem gondolhatod azt, hogy addig utálattal tekints magadra, hiszen neked kell együtt élned magaddal, és addig is, amíg formálódsz, nem élhetsz szomorú, besavanyodott, depressziós életet a külsőd miatt. Hidd el, én aztán tudom. Meglehet, hogy a tested most még nem néz ki úgy, mint ahogy szeretnéd, de az odáig vezető úton sem kell megvetéssel gondolnod magadra. A csinosságot ugyanis nem ez határozza meg, hanem a hozzáállás, az attitűd és az, hogy miként tudod "viselni" a tested. Nem kell elrejtened magad a világ elől, és ami a legfontosabb, ne úgy menj az emberek közé, hogy szégyenkezel a külsőd miatt. Az emberek megérzik az ilyesmit és rögtön beindulnak náluk az ösztönök, miszerint az ilyen sebezhető embert bántani kell, uralni a szavaikkal. Én is többször áldozatul estem ilyennek, pokoli érzés. Aztán azt gondoltam, hogy miért kéne nekem addig az 1-2 évig nyakamat behúzva, "bocs, hogy élek" érzéssel emberek közé mennem, mikor semmivel sem vagyok kevesebb másoknál, és igenis ki tudom hozni magamból a legjobbat akkor is, ha nem vagyok bombanő?

És aztán felvettem néhány szép ruhát, egy csinos cipőt, jobban odafigyeltem a sminkemre, hajamra, befújtam magam egy finom parfümmel, majd a tükörbe nézve igazán elégedett voltam magammal. Úgy mentem az emberek közé, hogy baromi jó kedvem volt, csinosnak és szépnek éreztem magam, és pontosan ezt az érzést láttam visszatükröződni a többieken is, mikor rám néztek. Pedig ha az átlag ember ízlését nézzük, mindennek vagyok mondható, csak csinosnak nem, hiszen jócskán túlsúlyos vagyok. Mégis sikerült az előnyös oldalamat hangsúlyoznom, sikerült csinosan felöltöznöm, ápolt és nőies voltam, minden harmóniában volt rajtam, és a többiek nem is éreztek késztetést a piszkálásra. Azt éreztettem velük, hogy magabiztos, vagány nő vagyok, akivel jobb, ha nem kezdenek, mert fölösleges. Nem számít, hogy teltebb, vagy vékonyabb vagy, mert te is megérdemled, hogy jól érezd magad a bőrödben. Vegyél fel egy szép ruhát, ami kiemeli az alakod előnyös részeit, figyelj a részletekre és ne félj a többiektől. Nincs miért. Szerinted az, aki tegnap legebézett nem szenved hasonló önértékelési problémáktól? Dehogynem. Ki tudja, neki mondjuk az a baja, hogy görbék a lábai. Lehet, hogy őt is cikizik érte. Nem mintha okos dolog lenne neki is ezt csinálni, de a lényeg az, hogy senki sem tökéletes. Mindenkinek vannak hibái, még a modelleknek és színésznőknek is. Ne hagyd, hogy a média megtévesszen, hiszen ma már annyi agyonretusált, photoshoppolt kép van a világban, hogy az emberek teljesen elvesztik a reális önértékelési képességüket.

Nézz csak meg egy ilyen plakátot. Csodás hajzuhatag, minden hajszál a helyén, sehol egy bőrhiba, de még pórusai sincsenek senkinek! Iszonyat erős smink, hangsúlyos ékszerek leplezik a kényesebb részeket. Ez, amit mutatnak nekünk nem valóságos. Ilyen nők nem léteznek. A modelleknek is állhat szanaszét a haja, nekik is összegyűrődik a bőrük, mikor lehajolnak, és nekik is karikásak a szemeik, meg fakó a bőrük. Ők sem tökéletesek, hiszen ők is csak emberek. De nem is kell ilyen művi tökéletességre törekedni, csupán az a fontos, hogy a saját stílusodnak megfelelően hozd ki magadból a lehető legjobbat. Válassz olyan ruházatot, ami elfedi a kényesebb területeket, de előtérbe helyezi mindazt, ami előnyös rajtad. Figyelj oda magadra, a részletekre is. Szánj egy kis időt a megjelenésedre, hiszen ha összeszedetten, elégedetten lépsz ki az utcára, az emberek azért fognak végignézni rajtad, mert tetszik nekik az, amit látnak. És ehhez nem kell szabvány 90-60-90-nek lenned. Ne hajtsd le a fejed, nézz csak föl és felszegett fejjel menj tovább - nem vagy senkinél sem kevesebb, hogy a földet kellene bámulnod szégyenkezve. Nincs mit szégyellned. Te is lehetsz csinos, mert ez nem alkat, hanem hozzáállás kérdése. Szeresd a tested. Szeresd önmagad. Szeresd saját magadat annyira, hogy időt szánj a külsődre. És igen, meglehet, hogy az álomalakod elérése után sokkal több bókot fogsz kapni, mint most. De hidd el, azelőtt is kivívhatod mások elismerését szimplán azzal, hogy megszereted magad és elfogadod, hogy jelenleg így nézel ki, viszont nap mint nap törekszel arra, hogy MÉG csinosabb legyél. Mert most is az vagy, csak nem hiszed el magadról. És egyébként sem számít mások véleménye. Lesz, akinek így tetszel, lesz, akinek úgy, és lesz olyan is, aki egyáltalán nem fog vonzónak találni, de neked nem az ő véleményükkel kell foglalkoznod. Nézz bele a tükörbe a napi női rutinod után, és ha elégedett vagy azzal, amit látsz, akkor mindeki más le van ejtve. Mert nem az a fontos, hogy más mit gondol rólad, hanem hogy te milyen véleménnyel vagy magadról. Légy pozitív magaddal szemben, szeresd, becsüld magad annyira, hogy minden nap a lehető legjobb formádat mutathasd a nagyvilágnak, és elsősorban magadnak.

Sokáig írhatnék még a témáról és ragozhatnám jobbra-balra, de nem hiszem, hogy lenne értelme. Bízom benne, hogy az üzenetem és a pozitív gondolataim eljutottak hozzátok és talán sikerül mostantól picit más szemmel néznetek a testetekre - kevesebb utálattal, több örömmel. Ezúttal is nagyon örülnék, ha megosztanátok velem a véleményeteket, hogy ti mikor érzitek csinosnak magatokat, mikor vagytok elégedettek a külsőtökkel? Mit tesztek annak érdekében, hogy csinosnak érezzétek magatokat?