A sorozatom ezen része különösen fontos számomra. Ezúttal nem a külsővel foglalkozunk, hanem a belső értékekkel, sőt, innentől kezdve már inkább lelki témák fognak előjönni, hiszen a külsőségekkel kapcsolatosakat kivégeztük. Tapasztalataim szerint egy nő akkor lesz harmóniában és egyensúlyban önmagával, ha a lelki békéje rendben van, és ez a harmónia kiül a külsejére is. Ez tesz minket sugárzóvá, széppé, ettől érezzük jól magunkat a bőrünkben. Ha valami odabent nincs rendben, akkor tehetünk akármit a külsőnk ápolása érdekében, nem fogjuk igazán jól érezni magunkat, és ezt a környezetünk is észreveszi rajtunk. Talán kissé meglepődtök majd a mostani témaválasztásomon, de a bejegyzés végére érve mindenki érezni fogja milyen fontos téma is ez.
Tehetség. Van, aki azt mondja magáról, hogy van bizonyos dolgokhoz tehetsége, de akad olyan is, aki semmiféle kiemelkedő képességet nem vél felfedezni magában. Én úgy gondolom, hogy mindenki valamilyen tehetséggel született a világra. Mindig van valami, amiben kiemelkedőek tudunk lenni, és ez nem feltétlenül a művészi vénára értendő. Rengeteg féle tehetség létezik. Az első és legfontosabb az, hogy megtaláljuk magunkban ezt a rejtett képességet. Rengeteg embertől hallottam már azt, hogy ő egy teljesen átlagos, szürke kisegér, semmiben nem tud kiemelkedőt alkotni, nincs tehetsége semmihez. Biztos ti is találkoztatok már ilyen emberrel. Figyeltétek az arcukat, miközben erről mesélt nektek? Szomorú, fáradt és lemondással terhes a tekintetük, mintha már említésre méltónak se találnák magukat. Engem ez nagyon elkeserít.
Úgy érzem, hogy akik ilyen véleménnyel vannak magukról, megint csak másokhoz mérik magukat. Meglehet, hogy szeretnek otthon, főzőcskézés közben énekelni és ügyesek is benne, de van a baráti körükben egy másik ember, aki szintén szeret énekelni és az önbizalom hiánya miatt saját magát nem tartja elég tehetségesnek, mivel az ismerőséhez méri a saját tudását. Arra is meg van a lehetőség, hogy soha nem mutatja meg mások előtt mire képes, mert teljes mértékig hisz abban, hogy nem szállhat versenybe másokkal. Tudjátok mi a bajom az ilyen felfogással? Az a hülye versenyszellem. Miért kell állandóan versengenünk egymással? Mondok egy durva példát; Miklósa Erika csodálatos operaénekes, nekem példának okáért egyik személyes kedvencem. És vegyük mellé mondjuk Celine Diont. Ő is csodálatos hanggal megáldott, tehetséges énekesnő, de egyáltalán nem említhetőek egy lapon, mert teljesen más stílusban alkotnak. Most akkor emiatt az egyik nem tehetséges? Nem, erről szó nincs. Mindkettő csodálatos muzsikát alkot a maga nemében, és nem kell őket összehasonlítanunk ahhoz, hogy megfelelően tudjuk értékelni a munkásságukat. Bevallom régen én magam is ilyen ember voltam, talán ezért is olyan könnyű erről a témáról írnom, meg úgy az eddigiekről is. Mindig is szerettem alkotni, kreatív lenni, jó érzékem volt a művészetekhez, de olyan környezetben éltem, ahol leginkább mások árnyékában lapítottam, mert nem volt kellő bátorságom lépni. Aztán mikor megtettem, nem csak a környezetem lepődött meg, mire vagyok képes, de én magam is. Ha nem tettem volna, talán sosem állok színpadon estélyi ruhában, csodás musicaleket énekelve, vagy sosem nyerem meg a Gótikus hastáncverseny teljes gótikus kategóriáját. Ha nem teszem, akkor a gondolataim csak egy füzetben kallódnának ahelyett, hogy megosztom veletek és segítek rajtatok, vagy éppenséggel sosem kezdek el komolyabban foglalkozni sminkeléssel és lakkozással, s akkor nem kaptam volna tőletek azokat a megindító, végletekig jóleső kommenteket, amik arra buzdítanak, hogy folytassam tovább. Ha nem lett volna mindezekhez bátorságom, még most is a saját gyávaságomon keseregnék és vágyakoznék olyasmik után, amik csak rajtam múlnak. De megtettem ezeket a lépéseket és azóta sokkal jobban érzem magam a bőrömben.
Egy szó mint száz, én nem hiszek abban, hogy egy embernek ne legyen tehetsége legalább egy dologhoz, mert igenis mindenki jól ért valamihez! Ez lehet akár művészettel kapcsolatos dolog, de lehet olyasmi is, amit talán említésre méltónak sem tart, pedig igenis az, pl. istenien főz, erős szépérzékkel rendelkezik, sziporkázó a humora, remek tanácsadó és lelki támasz, jól ért a házi praktikákhoz, különösen kitartó, stb. Ezek mind-mind olyan képességek, amik igenis elismerésre méltóak. Én példának okáért nagyon béna vagyok a házi prkatikákban, és mindig örömmel veszem, ha mondjuk akár egy blogger, vagy egy ismerős a baráti körömből mond egy jó kis megoldást valami háztájéki problémámra, mert én magamtól nem tudnék kiötölni semmit. Higgyétek el, mindenki tehetséges, csak meg kell találnia azt, hogy miben.
Viszont ami még inkább aggaszt ebben a témában, az a tehetséges emberekhez való hozzáállás. Észrevettétek már, hogy manapság ha az ember őszintén felvállalja azt, hogy valamihez jól ért, akkor rögtön megbélyegzik azzal, hogy micsoda felfuvalkodott, beképzelt kis béka? Szerintem ez vérlázító. Nem mondanám, hogy ez csak a magyarokra jellemző, mert szerintem mindenhol a világban vannak irigy és rosszindulatú emberek, de tény és való, hogy kis hazánkban rengeteg példát hallottam már erre. Hát tényleg ott tartanánk, hogy csak akkor lehetsz szimpatikus valaki számára, ha meghúzod magad a háttérben és nem fejezed ki a tehetségedet csak azért, hogy más ettől jobban érezze magát? Kezdjük ott, hogy aki ilyen szinten visszahúzza az ismerőseit, az egy irigy és utálatos ember. Senki kedvéért nem szabad letagadni a tehetségünket, hiszen mindenkinek jár az elismerés, a dicséret.
Ha pont attól az embertől nem kapod meg, aki rosszmájúan leszólt téged, hát édes istenem, na bumm. Nem megyünk Dunának. És tudátok mit? Az ilyen ember véleményére nem is kell adni, mert akik igazán szeretnek, azok minden körülmények között elismerik, hogy milyen csodálatos és nagyszerű ember vagy, és veled együtt örülnek a sikereidnek is. Nehogy már meghúzódj a háttérben csak azért, mert ő szeretne rivaldafényben úszni! Oké, az ő érdemei is el lesznek ismerve, de ne azáltal polcolja fel magát még magasabbra, hogy másokat lehúz a gödörbe. Igenis te is állj ki magadért, vállald fel mindazt, amiben tehetséges vagy és amiben ügyesnek érzed magad, mert a dicséret neked is jár! És megérdemled! Ettől nem leszel se beképzelt, se gőgös, se pöffeszkedő páva. Tedd félre azokat a tévképzeteket, miszerint az értékeid elismerése beképzelt dolog, mert erről szó nincs. Nem attól leszel te kedves, aranyos csajszi, hogy csöndesen, nyakig húzott vállakkal mosolyogsz, miközben mindenki más learatja körülötted a babérokat.
Ne ezzel akarj imponálni másoknak, mert aki sajnálja tőled az elismerést, az nem is igazi barátod. Akármi is a tehetséged, ne habozz megmutatni magad benne, mikor alkalmad adódik rá. Ha a többiek megtehetik, te miért ne tehetnéd? Féltékenyek lesznek rád? Na és, az már legyen az ő bajuk. Aki irigykedik másokra és fúj rájuk, az nem nevezhető igaz barátnak. Ha mentek karaoke-zni a haverokkal állj ki te is a többiek elé és kápráztasd el őket, had hallják meg, micsoda arany van a torkodban! Vagy mutasd meg a többieknek a rajzaidat, kápráztasd el őket gasztronómiai tudásoddal, esetleg lépj be bátran a beszélgetésbe és ne félj hozni a humoros formádat, mert az őszinte, természetes humort mindenki szereti. De ezer más példát felhozhatnék, a lényege mindnek az lenne, hogy soha, semmilyen körülmények között és senki kedvéért ne leplezd a tehetséged! Csodálatos dolog, ha valamiben kiemelkedően ügyes vagy, ez pedig olyan érték, amit meg kell osztani másokkal. Ha mindenki attól félt volna, hogy mit szólnak hozzá a többiek, rengeteg művészeti alkotással lenne szegényebb a világ. Gondoljatok csak bele, ha Alfons Mucha az önbizalomhiánya miatt nem festett volna, vagy nem mutatta volna meg soha a világnak a műveit, most nem gyönyörködhetnénk bennük. Ne rejtsd el azt, ami kincs benned. Ettől nem vagy rátarti, sem pedig feltűnési viszketegségben szenvedő, hiszen az, amiben jó vagy egy tény. Nyilván nem kell túlzásokba esni és piedesztálra helyezni magunkat, de a gödör mélyére sem.
Azt az adományt, azt az ajándékot, amit kaptál senki nem veheti el tőled, és senki nem fojthatja beléd - csak akkor, ha hagyod. Ne hagyd! Nem kell némának maradnod, nem kell csöndben sóhajtoznod a sarokban, miközben más elismerést kap. Vedd a kezedbe az életed és ne akarj görcsösen megfelelni mindenkinek. Biztosan lesznek olyanok, akik az ilyen kitárulkozásra negatívan reagálnak, de belőlük csak az irigység szól, nem kell foglalkozni velük. Te csak légy bátor, légy büszke és légy hű önmagadhoz! Ne tagadd le mindazt, amiben tehetséges vagy, mert a világnak szüksége van ezekre a különleges képességekre. Szükségünk van rájuk azért, hogy a világot színesebbé, szebbé, jobbá tegyük. Ne foszd meg az embereket attól, ami benned él. Nem kell félned, másnak is nehéz az első lépés. Mindenki aggódik, vajon mit fognak hozzá szólni, még azok is, akik alapjáraton magabiztosak. De végy egy nagy levegőt és mutasd meg mit tudsz! Hidd el, az a néhány acsarkodó, rosszindulatú hang el fog veszni a dicséretek és elismerések kórusában :)
Mint mindig, most is örömmel olvasnám komment formájában mindazt, ami a bejegyzés olvasása során megfogalmazódott bennetek. Írjátok le bátran, hogy miben érzitek magatokat tehetségesnek, miben kaptok elismerést, mi az, amiben valami kiemelkedőt alkottok, vagy amiről ti érzitek úgy, hogy ügyesek vagytok benne. Nem kell szerénykedni, én nagy örömmel olvasnám, ha ezen bejegyzés keretein belül mindenki megnyílna és felvállalná a tehetségét. Ideje kilépni a háttérből :)
