Imádom!!!

Emlékeztek még a sváb fejőlánynak öltözött, sugárban hányó zoknibábokra? Na íme az újabb zseniális muzsika tőlük!

Egyszerűen imádom, mikor a zene és a klip is irtó beteg *.*

Quotes

Brutál sminkek

Ezúttal néhány döbbenetesen szuper, mégis kissé szokatlan sminket hoztam. Nagyon szeretem a groteszk, morbid alkotásokat, teljesen levesznek a lábamról - bárcsak én is ilyen ügyes lehetnék :) Ezek nem szokványos alkotások, csupa kreatív kalózkodás, engem egytől egyig lenyűgöztek. Némelyik horrorisztikus, némelyik nagyon ötletes, de minden esetben fantasztikusak. Ahogy nézegetem őket újabb inspirációt gyűjtök magamban valami agyament, véres-gusztustalan dolog kivitelezésére :P

Nektek van olyan, ami tetszik? Nekem a Fűrészes és az Evil-es a kedvencem :)

Mindenhonnan kilógva

Ez most egy elmélkedős, belső lelki világos bejegyzés lesz, úgyhogy aki nem vágyik az életem ezen kis szegmensére, inkább ne olvasson tovább, mert uncsi lesz. Semmi negatív érzés nincs amúgy bennem, csupán az utóbbi időben figyeltem magamat és az embereket, akik engem figyeltek és ebből levontam néhány érdekes következtetést magammal kapcsolatban.
Nem hiszem, hogy újdonságot mondok azzal, hogy mindig is különc voltam. Szeretek különbözni, kitűnni a tömegből ilyen-olyan módon. Nem polgárpukkasztok, szimplán csak nem szeretem követni a bégető nyájat és mindenek felett a saját egyéniségem megélését tekintem egyik fő célomnak. Domináns típus vagyok, nem is tudnék sehova sem beolvadni. Arra viszont nem számítottam, hogy még a különcök között is különc leszek. Szeretem a dark-goth szubkultúrát - ez is olyasmi, ami szinte üvölt rólam. De fontos hozzátenni, hogy szeretem ezt a magam egyedi módján megélni. Úgy érzem, hogy még az elvont alakok közül is kilógok. Mikor bekerülök egy olyan társaságba, ahol elméletileg "fajtársakkal" eszmézhetnék, egyszerűen még onnan is kilógva érzem magam. Az, hogy a "normál" emberek megrökönyödnek rajtam még rendben is van, de az, hogy a sötétebb stílusúak közül is ki vagyok nézve kicsit elgondolkodtatott. Nem zavar egyébként. Nem szándékom senkinek sem megfelelni, de azért furcsálltam, hogy a hasonszőrűek is felhúzott szemöldökkel pusmognak rólam a hátam mögött és nem értik mit miért csinálok, vagy miért vagyok olyan, amilyen. Aláírom, nem vagyok egyszerű eset. Az embereknek 90%-ban szélsőséges érzelmei vannak velem kapcsolatban - vagy nagyon kedvelnek, vagy ki nem állhatnak. Utóbbiból van a több. Ez valószínűleg azért van, mert nem tudom megjátszani magam, nincs pókerarcom, és az őszinteség sem számít túl előnyös tulajdonságnak a mai világban. Sosem éreztem magam teljesen gothnak, vagy darkosnak, vagy nevezzük, ahogy akarjuk. Annyi féle fajta és variáció van már ebből is, hogy az egyéniség lassacskán ebben a rétegben is háttérbe szorul. Nem vagyok hosszú szoknyás, fűzős csipkehercegnő és nem vagyok nekromanta papnő sem lobogós fekete cuccokban és sötét tekintettel. Nem tudom magam hova sorolni, de úgy érzem nem is kell. Ha a kitaszítottak között is különc leszek, ám legyen. Én úgy érzem jól magam, ahogy vagyok, még ha ferde pillantásokat is kapok érte. Mert szeretek a kis kopogós sarkú topánkáimban mászkálni, szeretem az elegáns ruhatáramat, a feltűnő ékszereimet, hogy nappalra is esti sminket hordok, és szeretek gonoszkásan félmosolyogni vadidegen emberekre. Azt is szeretem, hogy olyan fejem van, mintha Wednesday Addams-et és Morticiát egybegyúrták volna bennem. Sokszor megkapom, hogy egyfajta fölényes, arrogáns kifejezés ül az arcomon, amitől az emberek alapból rossz véleménnyel lesznek rólam - egészen addig, amíg meg nem szólalok és ki nem derül, hogy igazából egész rendes csaj vagyok. De nem tehetek arról, hogy ilyen fejem nőtt, sem pedig arról, hogy ez a méltóság és büszkeség ennyire kiül a külsőmre. Nem azért csinálom, mert szánt szándékkal az emberek orra alá akarom dörgölni, hogy különb vagyok náluk. Egyébként sem vagyok annyira egoista, hogy ilyesmit kijelentsek. De van egy természetem, van egy stílusom és egy jellemem, amit nem tudok letagadni. Nem is szeretném. Nézem az embereket minden nap, mikor munkába megyek és azt látom rajtuk velem kapcsolatban, hogy túlöltözöttnek, túl kikent-kifentnek látnak. Úgy néznek végig rajtam, mintha nacsasszonynak képzelném magam, holott erről szó sincs. Igényes vagyok, szeretek adni magamra, szeretem, ha viszonylag elégedett lehetek a megjelenésemmel. Úgy nézek ki, ahogy az én ízlésemnek tetszik. Ebben egyébként még Viktor véleménye sem annyira mérvadó, mert úgy is a saját fejem után fogok menni, bárki bármit is mond. Makacs vagyok :) És igen, lehet, hogy él bennem egy díva, de kordában tartom és nem tunkolom mindenki orra alá. Én legalábbis nem érzem úgy, hogy a puszta jelenlétem vérlázítóan pöffeszkedő volna. Szóval a hétköznapok embere furán fekete, puccos ügyvédnőnek néz, a fajtársak meg sznob picsának tartanak. Látom az arcukon, rájuk van írva. Érdekes egyébként, hogy a legtöbb ember azért választja a dark-goth szubkultúrát, mert ott megértésre, elfogadásra talál. Hát, én még innen is kilógok :) Szeretek elegáns lenni. Szeretem használni a tudásom, szeretek választékosan beszélni, egyenes háttal ülni és kifinomultan viselkedni. Én ilyen vagyok. Az, hogy a normál emberek ezen megrökönyödnek nem újdonság számomra, de egy kicsit furcsának érzem, hogy még a hasonszőrűek sem tudnak hova tenni maguk között. Pedig itt is csak az a probléma fő forrása, hogy nem veszik a fáradtságot arra, hogy megismerjenek, ugyanis a sznob külsőségek mögött egy mások által kedvesnek, viccesnek, aranyosnak mondott lány rejtőzik. Mondjuk annyira nem problémázok azon, ha mindenhonnan kilógok, csak úgy meglepődtem, hogy még a sötétebb egyének is furán tudnak rám nézni. Biztos ritka még az a fajta setét lélek, aki hozzám hasonlóan egy kicsit ódivatú. Viszont megnyugtat a tudat, hogy volt és van néhány elvetemült ember, akik mertek tovább nézni ezeken a dolgokon, remélhetőleg ők meglátták azt a lányt, akinek érzem magam :) Addig is én baromi jól el vagyok így :)