Kultikus filmek a gyerekkoromból - Kópé Koboldok

Elég rég jelentkeztem már ezzel a rovattal, gondoltam ideje feléleszteni. Igazából az eredeti listámból már csak ez az egy film maradt meg, ami gyerekkorom nagy kedvence volt, de ki tudja mennyi fog még eszembe jutni. Ha megfigyeltétek elég erősen a fantasy vonal vezet nálam, nagyon szerettem a tündéres-koboldos történeteket, és ez a mostani is ilyen. Nézzük is:

"Az öreg Dennehy Írországban él. A Tündérhegyi kastély gondnoka már régóta. Sok turista látogatja a kastélyt és az öreg mindig elmondja nekik, hogy a környéken koboldok élnek. Persze kinevetik a bogaras vénembert. Pedig Dennehy nem hazudik. Ő jó barátsában van a kobold királlyal, és annak udvarnépével. Annyira, hogy amikor a fiához utazik az Egyesült Államokba, négy kobold a bőröndjében vele tart. De Amerikában más az élet. Ott még a gyerekek sem hisznek a koboldok létezésében. Persze ez az állapot nem tarthat sokáig. Amikor a rosszaság és a varázserő találkozik Dennehy környezetében egyre feltünőbb dolgok történnek..."

(port.hu)


Kezdjük ott, hogy ez a mese már azzal belopta magát a szívembe, hogy Írországban játszódik. Annyira imádom az íreket, a kultúrájukat, bár ez ugye nálunk családi hozadék, valamennyi ír vér bennünk is csörgedezik. Maga a film tipikus 90-es évek hangulatot hordoz magában, az akkori öltözködésen mai napig is jót mosolygok, főleg ha arra gondolok, hogy én is öltözködtem így :D Na de a lényeg maga a történet. Hogy mit is szerettem/szeretek annyira benne? Leginkább azt, hogy olyan ügyesen olvad benne eggyé a modern és a mesevilág, hogy szinte nem is lehet határvonalat húzni közéjük. Az öreg gondnok végtelenül aranyos, a koboldkirály komikus figuráját évek múltán is imádom, habár a tündérkirálynővel sosem tudtam kibékülni. Ez a házsártos, kényeskedő dáma valahogy nem illik egy tündérkirálynőhöz, hiányzik belőle valami finomság, előkelőség. Viszont ami igazán fontos, az a mese mondanivalója. Kétféleképpen is értelmezhetjük a dolgot, az egyik szerintem az egymás közti bizalom fontossága lenne. Mr. Dennehynek még a saját családja sem hisz, egyszerűbb őt elkönyvelni bolondnak, minthogy meghallgassák és beszélgessenek vele. A modern világ mindenre, amit nem ért, vagy furcsának gondol, talál valami realista magyarázatot, mint pl. az elmebetegség, vagy az öregkori szenilitás, és ezzel el is van intézve. Fölösleges elmélkedni, távolabb nézni a szemmel látható dolgoknál, mert csak az lehet igaz, amit az érzékszerveinkkel érezhetünk. Tudom, sok olyan film készült, ami tündérek és más meselények létezését bizonygatta, és a legtöbbjüket kedves kikapcsolódásként nézzük, de én azért mindig elgondolkodtam, hogy talán tényleg okosabb lenne hinni annak a bizonyos hatodik érzékünknek is, mert az ösztöneink, a megérzéseink sem csapnak be minket. Persze én más tészta vagyok, számomra a kelta folklór a hitem alapját képezi, de mindig reméltem, hogy az ehhez hasonló filmek talán másokat is elgondolkodtatnak.

A másik fontos mondanivalója a filmnek nem más, mint a túl modern társadalom. Az óvodás korú kislányt híres festők munkáival traktálják, a szüleivel állandóan tanulnia kell, az idősebbik fiú pedig egész nap a számítógép előtt ül. Engem itt az lepett meg, hogy már a 90-es években is felmerült témaként a túlzott modernizáció, a gyerekek túl korai felnövése. Ez a film pont azt mutatta be, hogy a gyerekeknek nincs idejük gyereknek lenni, mert fejlesztésekre kell járniuk, külön órákat kell venniük, gondozniuk kell a különféle tehetségeiket, és akkor csodálkozunk, hogy ideje korán lesz belőlük besavanyodott ember. Persze értem én a másik oldalt is, támogatni kell a gyerekeket és elő kell segíteni a fejlődésüket - hogyne tudnám milyen fontos ez, magam is gyerekekkel foglalkozom. De ebben a filmben a szülők túlzásba esnek, ráadásul a számítógép függőség manapság sokkal inkább jelen van, mint azt valaha is képzelték a filmesek. Mikor ez a habókos öregember, aki koboldok és tündérek jóbarátja megérkezik ebbe az ízig-vérig modern családba, alaposan elszörnyülködik. Megpróbálja visszaadni a gyerekeknek a gondtalan gyermekkor örömeit, és persze mesél nekik népe mitológiájáról is. A kislány még pici, ő fogékonyabb, de a kisfiú már kemény dió. Végül persze mindegyikük képes lesz látni a koboldokat, elhiszik a létezésüket, ahogy egy jó családi filmben szokás, de mégis, nekem ez a mögöttes mondanivaló sokkal fontosabb. Mert egy pici törődéssel, szeretetteljes foglalkozással a gyerekek sokáig gyerekek maradhatnak. Nem kell őket előbb belelökni a felnőtt élet mocsarába, épp elég, ha akkor jutnak oda, amikor kell. Nem kell őket agyonhajszolni sem, mert nem dől össze a világ, ha a kislányunk nem a következő Picasso lesz, a kisfiunk pedig 10 évesen nem akar programozó lenni. Had legyen idejük kiélvezni a gyerekkorukat, semmit nem kell siettetni. És néha hagyni kell, hogy a mesevilág beleszövődjön a mindennapjaikba, mert később ezek az apró csodák fognak nekik sokat segíteni életük nehéz perceiben. Nálam legalábbis így volt.

A történet persze hepienddel végződik. Volt benne számos emlékezetes jelenet, mint pl. Finwarának, a holtak királyának érkezése. Emlékszem kicsiként rettegtem ettől a résztől, mert sikolyokkal, fura zenével tarkították, Finwara maga pedig egy csuklyás, halálfejes lény volt. Rettegtem a Puca-tól, az utakon megjelenő fekete méntől, aki rontást hoz az utazókra, és bevallom, ettől mai napig is van bennem egyfajta félsz (mikor ehhez a lovas jelenethez ér a sztori, mindig összeugrik a gyomrom). És hogy hozzak még egy tanulságot; a tehéntej elűzi a gonosz szellemeket, legalábbis a koboldok szerint :)
Én mindenkinek tudom ajánlani ezt a mesét, aki szereti a kelta folklórt és szeretne egy kedves, vicces családi filmet megnézni.

Zsákmányolás innen-onnan

Mondhatnám, hogy a nemrég elmúlt karácsony apropójából kifolyólag most jó darabig nem kell vennem semmit magamnak, de ez nem fedné a valóságot. Sok szép ajándékot kaptam ugyan, de azért így is volt pár dolog, amit be kellett szereznem. A létező legváltozatosabb helyekről zsákmányoltam az utóbbi pár hétben, tényleg nagyon cifra lesz a felhozatal - lesz itt beauty szekció, gyógynövények, könyvek, hastáncos kellékek, nyereményjátékon szerzett jóságok, egészséges életmódhoz, tornához köthető dolgok, szóval minden, amivel foglalkozni szoktam :)

Elsőként három nyereményjátékos csomagot mutatnék nektek, ugyanis még karácsony előtt voltam olyan mázlista, hogy három helyen is nyertem.

A Lakkmatt blogon nyertem ezt a Phyt's szempillaspirált, aminek nagyon megörültem, ugyanis - tudomásom szerint - még nem nagyon van teljesen bio sminktermékem. Azt mondjuk tudni kell rólam, hogy én az a fajta ember vagyok, aki a spirálokat nem felhalmozza, hanem mindig csak egyet használ. Most a Max Factor Fals Lash Effest Fusion mellé bekerült ez a spirál is, és elöljáróban csak annyit mondanék róla, hogy nem csalódtam benne, nagyon megszerettem :) Lesz majd róla teszt is, ha szeretnétek.

Aztán Mannánál is nyertem, méghozzá egy csodás, általa készített körömlakkot, melyet én választhattam ki a meglévő darabjaiból. Erre a csodás kék homoklakkra esett a választásom, ami dugig van különféle kék glitterekkel, még némi holo hatást is látni vélek benne, szóval tényleg nagyon különleges jószág :) 

Az utolsó nyereményjátékos csomagot pedig Nóritól kaptam. Remek dolgok lapultak benne, de leginkább a  Maybelline zselés szemhéjtusnak örültem, mert már kellett volna egy új, a régi szinte teljesen beszáradt. Az Essence big bright eyes szemceruzának is nagyon örültem, mert sok helyen olvastam, hogy milyen jó, illetve a Rimmel rúzsért is oda meg vissza vagyok (109-es árnyalat). Ez az első igazán korallos-narancsos árnyalatú rúzsom :) Az Alverde duó szemhéjpúder is nagyon tetszik, meg persze a Rimmel körömápoló lakk is, legalább lesz utánpótlás az Avonos után. Ezen kívül még kaptam egy Bomb-os fürdőgolyót is, aminek isteni illata van. Utóbbit picit nehéz lesz elhasználni, mert ahol lakunk elég kicsike a kád, inkább zuhanyozni szoktam, de azért nem fog kárba veszni, ebben biztos vagyok :)

Még Reninél olvastam erről az Elseve Fibralogy sampon-balzsam kombóról, amit kifejezetten vékonyszálú hajjal "megáldott" embereknek találtak ki, és mivel nagyon meggyőző írást olvashattam róla úgy döntöttem, adok neki egy esélyt. Alapjáraton nagyon nagy Fructise párti vagyok, de mivel egyre nehezebb kezelni azt a pár szál aszott kákát a fejem tetején (fedőnevén: haj), ezért reménykedve újítottam ezekkel a termékekkel. Alig várom, hogy kipróbáljam őket és csak remélni merem, hogy én is azokat az áldásos hatásokat fogom tapasztalni, mint Reni.

Aztán volt még nekem karácsonyról megmaradt Campona utalványom, amit a munkahelyemen kaptam. Az egyik feléből már vettem egy új bakancsot, a másik felét pedig Viktornak akartam adni, de neki nem kellett. Így aztán hivatalos, pecsétes engedélyt kaptam zuramtól arra, hogy elverhetem az utalvány másik felét is, így került a birtokomba a második O.P.I. lakkom, ami az Ink névre hallgat. Vagyis nem hallgat rá, mert nem jön, ha hívom, de ez a neve. Irtó nehéz volt fényképezni ezt a lakkot, főleg a mostani borús, ködös időkben, mert makacsul kéknek mutatja magát, holott csodálatosan szép tintalila. Ahogy nézegettem a Douglas-ben az O.P.I. állványt rájöttem, hogy szép és jó ez a márka, de a színek 80%-tól nem dobok hátast. Nagyon nehéz volt találnom olyat, ami tetszik és nincs belőle nyolcvan darabom... vagyis... ja, hoppá... merthogy ez megint egy lila lakk... és abból van már elég sok darabom, de hát ha egyszer ez rabolta el a szívemet, akkor mit csináljak? :D 

Az utalvány maradékát pedig hol máshol vertem volna el, mint a könyvesboltban? :) Sóvárogtam már új olvasmányok után, ráadásul az Éhezők viadala trilógiát régóta el szeretném olvasni. Nagyon kíváncsi leszek rá - ma befejezem a Jane Austen regényemet, hétfőn pedig már az első Éhezők Viadala könyvvel fogok buszozni.

Aztán drága Zsófi barátnőmnek hála megtudtam, hogy az Aldiban lehet kapni kezdő súlyzókészletet. Egyik nap be is tértünk oda vásárolni és beugrott ez a tanács, rohantam is a kütyüs részleghez és konkrétan röhejes áron találtam ezt a kis pakkot. 3500-at kértek érte, szerintem simán megért ennyit.

Tartalmaz két kézi súlyzót (ezek 1 kilósak), két súlykesztyűt (fél kilósak), és két lábsúlyt (szintén fél kilósak). Mivel én még kezdő súlyhasználó vagyok, gondoltam tökéletes lesz számomra. Tegnap ki is próbáltam őket, a karate mozdulatoknál rajtam volt a kesztyű - hát jóval nehezebb volt ezzel együtt mozogni. A kézi súlyzókat a dvd erősítő gyakorlatainál használtam és habár a legtöbb gyakorlatnál nem jelentenek nehézséget, azért volt olyan, aminél legördült pár könnycsepp az arcomon :P (amikor a fejed fölött tartod a súlyzót és aprókat szúrsz vele fölfelé... tricepsz gyilkos, nagyon fájt). A lábsúlyokat még nem próbáltam, de ma, mikor a popsi-comb dvd-t fogom csinálni felavatom őket is, kíváncsi vagyok mennyit nehezítenek az amúgy sem túl könnyű feladatokon :P

Tök buli ez a kesztyű egyébként. Tépőzárral lehet rögzíteni, minden ujjadnak van benne hely, kényelmes és olyan vagánynak éreztem magam, miközben ütöttem vele előre XDDD

Ez lett a kedvencem a szettből :)

És ha már ott voltunk vettünk egy normális sportmatracot is. Nekem még nem volt ilyenem, így a talajgyakorlatok zömét nem tudtam megcsinálni, tekintve hogy a szőnyeg nem épp megfelelő a sokáig térdelős gyakorlatoknál. Tegnap viszont már ezt is felavattam és jaj, de kényelmes! Persze büdös, mint az ótvar, meg a súlyzókészlet is, de majd csak kiszellőzik idővel. Ja, ha jól emlékszem a matracot 2000 forint körül adták.

Mivel Viktor mostanában folyton náthás (vagy csak szimplán november óta nem tud meggyógyulni az akkori megfázásából), ezért elhatároztuk, hogy veszünk neki mindenféle gyógynövényes teát az Internetpatika webáruházból. Mi szeretjük ezeket a készítményeket, az ízükkel sincs bajunk, bár én azért egy pici mézzel szeretem őket inkább inni. Főleg neki rendeltünk dolgokat nem csak a megfázására, de a pancolitisére is, illetve én is kaptam egy lapacho teát, ami kifejezetten allergiára és asztmára van. Február környékén tervezem majd iszogatni, kíváncsi vagyok kiváltja-e a drága allergia gyógyszert. Az oldalt látható nagy pakk pedig egy kg xilit, mivel itt sokkal olcsóbban kapom meg, mint bárhol másutt. Ezt a kilós kiszerelést 1800-ért vettük (Tescoban ezért az árért fél kilót kapunk). 

Aztán egyik nap betévedtem az Allee-ba és "véletlenül" a MAC felé vitt a lábam. Na jó, előre megfontolt szándékkal szerettem volna valamit venni a nemrég bemutatott kívánságlistámból. Főleg a Brave-re utaztam, vagy a Velvet Teddy-re, mert első körben a hétköznap is hordható árnyalatokat szerettem volna beszerezni. Persze a rúzskészlet pont le volt fosztva, szóval semmit nem sikerült vennem, ráadásul kiderült, hogy a Brave-et már nem is lehet kapni, mert valószínűleg kivonták a forgalomból (az eladók sem tudtak semmi pontosat). Ezért szívfájdalmamban átmentem a Douglas részbe és vettem magamnak egy mályvás rúzsceruzát a BeYu-tól, ami szerintem felkenve nagyon hasonlít a Brave-re. Annyi a különbség, hogy ez egy kicsit balzsamosabb állagú rúzs, nem matt, de nem is áttetszős-vizes jellegű és pici arany csillámok vannak benne (felkenve annyira nem látszanak, csak szép fényt adnak az ajkaknak). Ezzel átmenetileg megnyugodtam, mert minden vágyam volt egy Kylie Jenner féle mályvás árnyalatot beszerezni (nem rajongok a nude rúzsokért, de ezek annyira kellemes, természetes árnyalatok). 

Másnap megvettem ezt az Ebelin satírozó ecsetet, mert habár a Real Techniques Starter's Set-re pályáztam, most sokallottam volna annyit kiadni pár ecsetért. Én az Ebelin ecsetekkel is teljesen meg vagyok elégedve, kényelmesen kézreállnak, a sörtéik puhák, nem hullajtják a szőrüket és nem is deformálódnak. Ezer forintért a hülyének is megérte. 

Amit pedig mindezek mellett láthattok az egy csodálatosan szép ujjcintányér, amit a hastánchoz rendeltem a Nílus Gyöngye webáruháztól :) Jövő hét pénteken és szombaton részt veszek Márkusfalvi-Tóth Fruzsina ATS alapok ws-ján és ott bizony alapkellék egy ilyen hangszer. Még lövésem sincs hogy fogok megtanulni ezen klimpírozni és táncolni is egyben, de majd gyakorolok. Egyébként rohadt nehéz ám ezt a kütyüt beállítani! A gumikat ugye külön küldik hozzá, nincs beillesztve, sem méretezve, ezt nekünk, a saját ujjunkhoz kell igazítani. Igen ám, de ez nem egy emberes munka, mert egy ilyen rövidke gumit megkötni egyedül konkrétan mission impossible. Azért tegnap kb. 2 órás szenvedés árán sikerült felszenvednem az ujjaimra őket.

Így néz ki felvéve. Még picit szoros a gumi, de remélem idővel lazulni fog, ha meg nem, akkor újra beállítom, de 2 óra után már nem volt kedvem újra nekiállni.

Belül kötöttem meg a csomót, kívül csúnya lett volna.

Figyelitek a feliratot? :P

És végül, de nem utolsó sorban a legutolsó szerzeményem ez a gyönyörű Rimmel rúzs, mely a 077-es Asia. A MAC-es kudarc és impulzusvásárlás után rákerestem a neten Brave dupe-okra, és egy videóban láttam ezt a terméket is. Mikor pénteken a Camponában még találtam belőle egyetlen egy darabot, madarat lehetett velem fogatni, jött is velem haza :) Ebben nincsenek csillámok, nagyon kellemes, krémes textúrája van, de nem balzsamos, vagy vajas jellegű. Kifejezetten hosszan tartó ajakrúzs, majdhogynem matt, de van egy pici fénye. Kb. olyasmi, mint a MAC Satin finish-ű rúzsai.

Hát azt hiszem most jó darabig kiköltekeztem magam, már csak egy kis Avon rendelés vár rám, de ezzel azt hiszem pár hónapos böjtölés veszi kezdetét :P

Chick Movie Night - Doktor Szöszi

Julcsi kitalált egy szuper körmös kihívást, amire egyből jelentkeztem is, mivel irtó eredeti ötletnek tartom. Igazi csajos filmek által kell ihletődnünk, amik közül néhányat láttam már, néhányat viszont nem, bár okkal. Van néhány mozi ezen a listán, ami sem anno, sem pedig most nem vonz/vonzott, de azt hiszem ez most jó alkalom, hogy megnézzem őket és adjak nekik egy esélyt. Szerencsére a legelső film, ami által manikűrt kellett alkotnunk a Doktor Szöszi lett, ami az egyik nagy kedvencem :P Bizony, én, aki folyton gótulok, meg horrorokat zabálok reggelire imádom a giccses, szirupos, rózsaszín csajos filmeket ^^ Egyszerűen szórakoztatóak, és hiába vagyok más jellem, mint a filmekben látott "cuki csajszik", azért valahol mélyen bennem is él egy nőcis leányzó, aki él-hal mindazokért a dolgokért, amiket ezekben a mozikban láthatunk.
A Doktor Szöszi egyébként nem csak azért tetszik, mert imádnivalóan bugyuta, hanem mert - bármily hihetetlen - számomra van mélyebb mondanivalója. Kicsit feminista szöveg lesz, de ez a film azt éreztette velem az elején, hogy két féle nő létezik - az okos és unalmas, meg a buta és szexi. Szerintem nem lehet ilyen egyszerűen megítélni a női nemet, hiszen aki smondjuk szép, pont annyira lehet okos is, és egy teljesen átlagos lány is lehet átlagos képességű. Imádtam, hogy ez a tünci rózsaszín habcsók megjelent az egyetemen és mindenkinek felrúgta az elképzelését :P Nagyon tetszett Elle jellemfejlődése. A csinos, cuki Barbie-ból egy továbbra is csinos és divatos, ámde céltudatos, képességeit teljes mértékig kihasználó fiatal nő lett, aki úgy szerzett tudást, hogy közben a személyiségét is megőrizte. Szóval én nagyon szeretem ezt a filmet, így örömmel láttam neki az újbóli megtekintésének, hogy inspirációra bukkanjak közben. Felfedeztem, hogy a mozi tele van O.P.I. lakkokkal és Herbal Essences samponokkal, majd ezek után megláttam azt a ruhát, ami alapján a mai manikűröm is készült.

Az ihletadó ruha

Nagyon megtetszett Elle tárgyaláson viselt cuki rózsaszín ruhája a szalagszerű övvel és strasszokkal, így ezt vettem alapul a manikűrömnél. A körmeimet kifestettem egy ősrégi Miss Sporty lakkal, ami az egyetlen igazán rózsaszín lakkom (hajjaj, bajban leszek még ezzel a kihívással XD), majd a gyűrűsujjam kivételével mindegyik körömvégemre felütögettem egy kis pasztellila csillámos Lora lakkot, mivel rózsaszín csillámos lakkom nincs. A gyűrűsujjamra húztam egy sávot a Picture Polish Grace csodájával, ami az övet próbálta jelképezni, majd arra egy vékony sávban felvittem egy kicsit a csillámos Lora lakkból, ami a strasszokat helyettesíti. Nekem egészen megtetszett a végeredmény, nem gondoltam volna, hogy egy rózsaszín manikűr ennyire be fog jönni. Ja, és elnézést a felszálkásodott körömágybőrömért meg a sebért, de sajnos a hideg idő nálam ezzel jár.

Természetes fényben

Vakuval

Remélem tetszik nektek a manikűr :)

Ti szeretitek a Doktor Szöszit?

{Vigyázz! Kész! Posztolj!} - Kedvenc gyerekkori könyv

Hű, de jó témát kaptunk megint! Könyvekről (is) rengeteget tudok beszélni/írni, mert imádom őket, mai napig is az olvasás az egyik kedvenc elfoglaltságom és hobbim. Nagyon nehéz egyetlen kedvencet választani gyerekkoromból, mert annyi meghatározó történet alakított és formált engem, a feladat szinte lehetetlennek tűnik. Ott van pl. az első Anne könyv, amit anno rongyosra olvastam, és sajnos még mindig nem tudtam beszerezni a többi példányát, pedig nagyon szeretném. Ott vannak Nógrádi Gábor halálian humoros szösszenetei, a Segítség, ember! és a Hogyan neveljünk?, amiken mai napig is betegre tudom röhögni magam és életem egyik legjobb vételének tartom őket. Nagyon szerettem a Kis herceget, és volt egy imádnivaló mesém is, amiben két unatkozó testvérpár papírból hajtogat magának állatseregletet, és azokkal játszanak... a címe sajnos nem ugrik be, ha valaki kisegítene vele, örök hálám üldözné a sírig!

De azt hiszem a legkedvesebb, legmeghatázoróbb gyerekkori könyvem mégis csak a Harry Potter volt. Tudom, unalmas, meg lehet sokan fogják ezt írni, de számomra tényleg a legcsodálatosabb könyvélmény a HP volt. 11 évesen kezdtem el olvasni, pont annyi voltam, mint Harry az első kötetben. Együtt nőttem fel a szereplőkkel, és ez igazán különleges élmény. Emlékszem mikor az elsőt olvastam édesanyám aggódva bejött hozzám a szobámba, mert olyan hangosan hahotáztam, hogy nem tudta mire vélni a viselkedésem :D Mai napig is felemlegeti ezt a dolgot, én pedig mindig jót mosolygok rajta, de ha egyszer vicces volt, akkor bizony nevetni kell :P Az tetszett még nagyon ebben a sztoriban, hogy egy teljesen új világot teremtett, de párhuzamosan a valósággal. Ettől még életszerűbbé, hihetőbbé vált a dolog, és el tudtam képzelni, hogy valahol az én mugli tekintetemen túl létezik egy misztikus, varázslatos világ, ahol remekül megférnek egymással a tündérmesék bájos és kevésbé bájos lényei, meg a középkorias varázslóvilág. Annyira jól ötvözték a régi korok hangulatát a különféle népi folklórokkal, hogy hihetetlen. Mai napig gyöngéd érzelmeim vannak, mikor erre a történetre gondolok, mert nem csak a sztori miatt olvasom, hanem azért, hogy újra átéljem általa a gyerekkoromat. Minden évben 2x-3x végigolvasom mind a hét kötetet, és mindannyiszor ugyanolyan nosztalgikus érzések fognak el, mint mikor először vettem a kezemebe ezeket a könyveket.
Igazából órákat tudnék regélni a HP-hez fűződő viszonyomról, de nem szeretnélek untatni titeket. Legyen elég, hogy nekem ez a sztori a non plusz ultra, a number 1, ezt semmi nem képes fölülmúlni számomra :)

Gondolatok edzés közben

Épp tegnap csináltam meg a szokásos egy órás edzésemet, miközben eszembe jutott, hogy én elég sűrűn szoktam beszélgetni a dvd-vel, nem mindig emelkedett hangulatban. Nem tudom ti hogy vagytok vele, de nekem elég sűrűn vannak visszatérő gondolataim bizonyos szövegeknél, talán ti is magatokra ismertek pár gondolatban :P

Dvd: - Csak még egyet!
Én: - Nyolccal ezelőtt is ezt mondtad!

Dvd: - Gyerünk, számoljunk vissza! Nem hallom a hangod!
Én: - Nem is fogod, te hülye kretén, épp megfulladok!

Dvd: - És most egy hangos kiáltás!
Én: - Hülye vagy? Örülök, ha nem esek össze!

Dvd: - Gondolj arra milyen szép, feszes lesz utána a tested!
Én: - Most épp csak arra tudok gondolni, hogy ez rohadtul fáj... meg arra, hogy úúúúgy behúznék neked egyet...

Dvd: - Emeld magasabbra a lábad!
Én: - Majd mindjárt megemelek én rajtad valamit, de abban nem lesz köszönet...

Dvd: - Na hogy vagyunk, hogy vagyunk? Tudsz közben beszélni, igaz? Ugye, hogy nem is nehéz?
Én. - Hmpfh...hpfmhmmm.....huh....hfpmhpphhmm....

Dvd: - Nincs pihenés, nem állunk meg!
Én: - Felőlem be is perelhetsz, én akkor is fújok egyet! Hát megdöglök!

Dvd: - És még mindig csak bemelegítünk!
Én: - Te jó ég, 25 perce?! Mennyi lesz még ezután?!

Dvd: - Hú, úgy belejöttem, kedvem lenne lenyomni még 40 percet! Neked is?
Én: - Meg a jó édes ********!!!!!!!

Dvd: - A sarokemelés nagyon fontos! Ne húzd magad elé a térded, csak a sarkadat emeld. Ezt nagyon sokan elrontják ám!
Én: - Ki az az élhetetlen marha, aki képes elrontani egy szimpla sarokemelést?

Dvd: - Na jól vagyunk, jól érzed magad? Ugye, hogy igen!
Én: - Ja, marhára...

Dvd: - Na még egy pár lábemelést, mostanra úgy is belejöttél!
Én: - Mostanra egy 500 kilós betontömböt kell emelgetnem...


Most hirtelenjében ennyi jutott eszembe, de biztos van még pár kevésbé barátságos gondolatom tornázás közben - szegény Norbit szidom, mint a bokrot, de persze utána tényleg jól érzem magam :)

Nektek vannak ehhez hasonló dühöngéseitek torna közben? :P