Hű, de jó témát kaptunk megint! Könyvekről (is) rengeteget tudok beszélni/írni, mert imádom őket, mai napig is az olvasás az egyik kedvenc elfoglaltságom és hobbim. Nagyon nehéz egyetlen kedvencet választani gyerekkoromból, mert annyi meghatározó történet alakított és formált engem, a feladat szinte lehetetlennek tűnik. Ott van pl. az első Anne könyv, amit anno rongyosra olvastam, és sajnos még mindig nem tudtam beszerezni a többi példányát, pedig nagyon szeretném. Ott vannak Nógrádi Gábor halálian humoros szösszenetei, a Segítség, ember! és a Hogyan neveljünk?, amiken mai napig is betegre tudom röhögni magam és életem egyik legjobb vételének tartom őket. Nagyon szerettem a Kis herceget, és volt egy imádnivaló mesém is, amiben két unatkozó testvérpár papírból hajtogat magának állatseregletet, és azokkal játszanak... a címe sajnos nem ugrik be, ha valaki kisegítene vele, örök hálám üldözné a sírig!
De azt hiszem a legkedvesebb, legmeghatázoróbb gyerekkori könyvem mégis csak a Harry Potter volt. Tudom, unalmas, meg lehet sokan fogják ezt írni, de számomra tényleg a legcsodálatosabb könyvélmény a HP volt. 11 évesen kezdtem el olvasni, pont annyi voltam, mint Harry az első kötetben. Együtt nőttem fel a szereplőkkel, és ez igazán különleges élmény. Emlékszem mikor az elsőt olvastam édesanyám aggódva bejött hozzám a szobámba, mert olyan hangosan hahotáztam, hogy nem tudta mire vélni a viselkedésem :D Mai napig is felemlegeti ezt a dolgot, én pedig mindig jót mosolygok rajta, de ha egyszer vicces volt, akkor bizony nevetni kell :P Az tetszett még nagyon ebben a sztoriban, hogy egy teljesen új világot teremtett, de párhuzamosan a valósággal. Ettől még életszerűbbé, hihetőbbé vált a dolog, és el tudtam képzelni, hogy valahol az én mugli tekintetemen túl létezik egy misztikus, varázslatos világ, ahol remekül megférnek egymással a tündérmesék bájos és kevésbé bájos lényei, meg a középkorias varázslóvilág. Annyira jól ötvözték a régi korok hangulatát a különféle népi folklórokkal, hogy hihetetlen. Mai napig gyöngéd érzelmeim vannak, mikor erre a történetre gondolok, mert nem csak a sztori miatt olvasom, hanem azért, hogy újra átéljem általa a gyerekkoromat. Minden évben 2x-3x végigolvasom mind a hét kötetet, és mindannyiszor ugyanolyan nosztalgikus érzések fognak el, mint mikor először vettem a kezemebe ezeket a könyveket.
Igazából órákat tudnék regélni a HP-hez fűződő viszonyomról, de nem szeretnélek untatni titeket. Legyen elég, hogy nekem ez a sztori a non plusz ultra, a number 1, ezt semmi nem képes fölülmúlni számomra :)
