Az utóbbi pár hétben nagyon elhagytam magam. Valahogy a február hónap minden erőmet elszívta, olyan levertség és fáradékonyság volt rajtam, amit eddig még nem tapasztaltam. Nem tudom, hogy ez a tavaszi fáradtság előjele volt, vagy az, hogy az influenza hetekig lappangott bennem és most tombolja ki magát, de a lényegen nem változtat. Sokszor arra sem volt erőm, hogy felkeljek és éber állapotban töltsek egy napot. A munkanapokat végigvergődtem, és mikor itthon a házimunka elvégezte után lett volna egy kis időm magamra, konkrétan az agyam átkapcsolt zombi üzemmódra és csak néztem ki a fejemből. Szellemileg és testileg is halálosan fáradtnak éreztem magam. Sok mindenre kellett figyelnem, jöttek a táncos fellépések, a különféle sulis programok, az egyéb ügyintézések és a napok konkrétan felőröltek. A farsangi hafla lecsengése után jött a nagy visszaesés, mert arra annyit készültünk, hogy ihaj, utána pedig valahogy elhagyott az erőm. Nem bírtam rávenni magam a tornára, de még az étrendem betartására sem. Sokat estem vissza, és a napokban, mikor erre rádöbbentem elhatároztam, hogy ez így nem mehet tovább. Nem azért küzdök nyár óta, hogy egyetlen hónapnyi kimerültség romba döntsön mindent, amit elértem - újra fel kell építenem az életmódomat, újra vissza kell rázódnom a megszokott életembe és nem engedhetek meg magamnak még egyszer ilyen elhanyagoltságot. Már most érzem, hogy nehéz lesz a visszatérés. Elég csak pár hétnyi lazaság, a szervezetem pedig simán megszokja a lazább életmódot. Abból visszarázódni olyan, mintha megint előlről kéne kezdenem az egész hercehurcát. Természetesen erőt veszek magamon és még ha nyűglődve is, de visszatérek az egészséges életmód és a mozgás színterére, de tudom, hogy most többre lesz szükségem annál, hogy néha feljegyzem itt magamnak, hogy haladok.
Ez a bejegyzés-sorozat kivételesen nem nektek, olvasóknak íródik elsősorban, hanem magamnak. Eleve ez az egész blog azért jött létre, mert nekem jól esett írni, az már csak hab a tortán, hogy időközben ilyen sokan elkezdtetek olvasni engem (aminek egyébként még mindig irtóra örülök ^^). Most viszont szeretnék egyetlen egy rovatot csak magamnak szentelni, hogy legyen egy felület, amin jegyzetelni tudom az eredményeimet. Szeretném heti rendszerességgel, vasárnaponként megírni, amikoris összeszedem a heti tapasztalataimat és így egyfajta naplóként tudom vezetni az egészet. Olyan típusú ember vagyok, aki akkor teljesít a legjobban, hogy ha ellenőrizve van - szégyen-nem szégyen, így van. Vállalom. Ha éppen érzem, hogy egy kicsit lazíthatok a gyeplőn, akkor tuti lazítani is fogok, mert nehéz folyamatosan erősnek lenni és tartani magam. Most, február hónapban is ez történt. Annyi minden más vette el a figyelmemet, hogy pont erre nem volt időm odafigyelni és egy laza legyintéssel elhessegettem a dolgot, mondván majd összekapom magam. Aha, a nagy frászt. Eltelt 3 hét és én gyönyörűen visszaestem majdnem a kezdetekhez. Viszont ha rákényszerülök, hogy folyamatosan beszámoljak arról, miként is haladok, valószínűleg jobban oda is fogok figyelni mindenre.
Elvégre még sem rakhatom ki ország-világ elé, hogy vacsorára bepusziltam egy csokis csigát, mindezt az egészséges életmód címkéje alatt :D
És ami nagyon fontos - a képekkel rá szeretném venni magam arra, hogy új recepteket próbáljak ki. Bevallom ugyanis töredelmesen, hogy volt olyan, mikor két teljes héten keresztül fűszeres csirkemellet ettem paradicsommal vacsorára. Két teljes hétig. Félreértés ne essék, én nagyon szeretem a fűszeres húsokat, na de ha csak ezt eszem két héten keresztül, akkor igen hamar ráunok. Rá is untam, viszont munka után nem volt kedvem nekiállni újfajta recepteket keresni és kipróbálni. Igen, lusta voltam hozzá. A csirkemellet kényelmes volt előkapni előző nap a fagyóból, munka után csak felvagdostam, befűszereztem, pici olívaolajon megpirítottam és voilá, kész a vacsi. Pedig nem hiszem, hogy egy változatos vacsora elkészítése tovább tartana ennél. Ahogy kutakodtam a neten nagyon jó recepteket találtam, szeretnék ezek közül minél többet kipróbálni, hogy ne legyen olyan egyhangú a vacsorám. Ez is el tudja ám venni az ember lendületét, mert ha mindig ugyanazt kell enni, akkor egy idő után heveny hányingert kapunk már a látványától is. Muszáj egy kicsit több időt fordítanom magamra, a saját egészségemre. Maximum nem a gép előtt fogok ülni, hanem a konyhában főzőcskézem, de ez egyáltalán nem baj, sőt! Fel kell állítanom egy fontossági sorrendet, és annak az elején mindenképpen az egészséges életmódnak kell szerepelnie. Nem szabad sajnálnom rá az időt, mert a legfontosabb az, hogy egészséges legyek végre.
Szóval igen, ezek a terveim. Minden vasárnap Életmód Project címmel fog futni ez a rovat, amit habár leginkább magamnak írok, azért örülni fogok, ha nektek is hasznos lesz majd. Még fogalmam sincs miként fog ez alakulni és hogy fog kinézni, de a szándék meg van és az elhatározás is. Bízom benne, hogy jól fog sikerülni és elérem vele a célom, mégpedig a rendszerességet az egészséges életmód jegyében.
További szép vasárnapot mindenkinek!
(képek innen)
