2015. március 1., vasárnap

Életmód Project - Kezdés




Többször is írtam már az életmódváltással kapcsolatos tapasztalataimról, úgyhogy biztos furcsán nézhettek a cím olvasásakor. Ezúttal nem az a célom, hogy tapasztalatokat, tanácsokat osztogassak, hanem hogy egy kicsit ösztönözzem magam az életmód betartására és folytatására.
Az utóbbi pár hétben nagyon elhagytam magam. Valahogy a február hónap minden erőmet elszívta, olyan levertség és fáradékonyság volt rajtam, amit eddig még nem tapasztaltam. Nem tudom, hogy ez a tavaszi fáradtság előjele volt, vagy az, hogy az influenza hetekig lappangott bennem és most tombolja ki magát, de a lényegen nem változtat. Sokszor arra sem volt erőm, hogy felkeljek és éber állapotban töltsek egy napot. A munkanapokat végigvergődtem, és mikor itthon a házimunka elvégezte után lett volna egy kis időm magamra, konkrétan az agyam átkapcsolt zombi üzemmódra és csak néztem ki a fejemből. Szellemileg és testileg is halálosan fáradtnak éreztem magam. Sok mindenre kellett figyelnem, jöttek a táncos fellépések, a különféle sulis programok, az egyéb ügyintézések és a napok konkrétan felőröltek. A farsangi hafla lecsengése után jött a nagy visszaesés, mert arra annyit készültünk, hogy ihaj, utána pedig valahogy elhagyott az erőm. Nem bírtam rávenni magam a tornára, de még az étrendem betartására sem. Sokat estem vissza, és a napokban, mikor erre rádöbbentem elhatároztam, hogy ez így nem mehet tovább. Nem azért küzdök nyár óta, hogy egyetlen hónapnyi kimerültség romba döntsön mindent, amit elértem - újra fel kell építenem az életmódomat, újra vissza kell rázódnom a megszokott életembe és nem engedhetek meg magamnak még egyszer ilyen elhanyagoltságot. Már most érzem, hogy nehéz lesz a visszatérés. Elég csak pár hétnyi lazaság, a szervezetem pedig simán megszokja a lazább életmódot. Abból visszarázódni olyan, mintha megint előlről kéne kezdenem az egész hercehurcát. Természetesen erőt veszek magamon és még ha nyűglődve is, de visszatérek az egészséges életmód és a mozgás színterére, de tudom, hogy most többre lesz szükségem annál, hogy néha feljegyzem itt magamnak, hogy haladok.


Azt vettem észre, hogy ha nem csinálok rendszert az életemben és nem kényszerülök arra, hogy valamilyen módon betartsam és ellenőrizzem a dolgaimat, akkor hajlamos vagyok apróságokat elsumákolni. Az apró sumákolásokból pedig nagy botlások lehetnek, így valami motiváló dolog kell ahhoz, hogy ezúttal tényleg véglegesen tartani tudjam magam a választott életmódomhoz. Ekkor ugrott be annak az ötlete, amit már sok blogon látok és nagyon inspirálóak (főleg Natália MFJ rovata, imádom olvasni a bejegyzéseit)- egy rovat keretein belül ellenőrzöm magam és feljegyzem a haladásomat. Ez lesz az Életmód Project. Úgy érzem szükségem van arra, hogy legalább heti egy alkalommal feljegyezzem a fejleményeket az életmódváltásommal kapcsolatban. Az, hogy én ehhez a blogot választom felületnek csupán azért van, mert ide napi rendszerességgel felnézek és tudom, hogy itt rendszeresen tudnám vezetni a dolgokat.
Ez a bejegyzés-sorozat kivételesen nem nektek, olvasóknak íródik elsősorban, hanem magamnak. Eleve ez az egész blog azért jött létre, mert nekem jól esett írni, az már csak hab a tortán, hogy időközben ilyen sokan elkezdtetek olvasni engem (aminek egyébként még mindig irtóra örülök ^^). Most viszont szeretnék egyetlen egy rovatot csak magamnak szentelni, hogy legyen egy felület, amin jegyzetelni tudom az eredményeimet. Szeretném heti rendszerességgel, vasárnaponként megírni, amikoris összeszedem a heti tapasztalataimat és így egyfajta naplóként tudom vezetni az egészet. Olyan típusú ember vagyok, aki akkor teljesít a legjobban, hogy ha ellenőrizve van - szégyen-nem szégyen, így van. Vállalom. Ha éppen érzem, hogy egy kicsit lazíthatok a gyeplőn, akkor tuti lazítani is fogok, mert nehéz folyamatosan erősnek lenni és tartani magam. Most, február hónapban is ez történt. Annyi minden más vette el a figyelmemet, hogy pont erre nem volt időm odafigyelni és egy laza legyintéssel elhessegettem a dolgot, mondván majd összekapom magam. Aha, a nagy frászt. Eltelt 3 hét és én gyönyörűen visszaestem majdnem a kezdetekhez. Viszont ha rákényszerülök, hogy folyamatosan beszámoljak arról, miként is haladok, valószínűleg jobban oda is fogok figyelni mindenre.
Elvégre még sem rakhatom ki ország-világ elé, hogy vacsorára bepusziltam egy csokis csigát, mindezt az egészséges életmód címkéje alatt :D


Az írás mellett szeretném minél több képpel is dokumentálni a haladásomat, ezért minden héten megpróbálok annyi fotót készíteni, amennyit csak tudok - ételekről, italokról, mozgásról, mindenről, ami előbbre visz a siker felé. Nem azért, mert akkora fotósnak tartanám magam, sőt, tudom, hogy ez a gyengém, nagyon nincs hozzá érzékem. Viszont azzal, hogy fotókat készítek még inkább "sarokba szorítom" magam. Itt nem lesz helye egészségtelen kajáknak. Néha meg fogok engedni magamnak egy kis finomságot, de csak ritkán, és azt is csak azért, hogy ne sóvárogjak annyira az édességek után.
És ami nagyon fontos - a képekkel rá szeretném venni magam arra, hogy új recepteket próbáljak ki. Bevallom ugyanis töredelmesen, hogy volt olyan, mikor két teljes héten keresztül fűszeres csirkemellet ettem paradicsommal vacsorára. Két teljes hétig. Félreértés ne essék, én nagyon szeretem a fűszeres húsokat, na de ha csak ezt eszem két héten keresztül, akkor igen hamar ráunok. Rá is untam, viszont munka után nem volt kedvem nekiállni újfajta recepteket keresni és kipróbálni. Igen, lusta voltam hozzá. A csirkemellet kényelmes volt előkapni előző nap a fagyóból, munka után csak felvagdostam, befűszereztem, pici olívaolajon megpirítottam és voilá, kész a vacsi. Pedig nem hiszem, hogy egy változatos vacsora elkészítése tovább tartana ennél. Ahogy kutakodtam a neten nagyon jó recepteket találtam, szeretnék ezek közül minél többet kipróbálni, hogy ne legyen olyan egyhangú a vacsorám. Ez is el tudja ám venni az ember lendületét, mert ha mindig ugyanazt kell enni, akkor egy idő után heveny hányingert kapunk már a látványától is. Muszáj egy kicsit több időt fordítanom magamra, a saját egészségemre. Maximum nem a gép előtt fogok ülni, hanem a konyhában főzőcskézem, de ez egyáltalán nem baj, sőt! Fel kell állítanom egy fontossági sorrendet, és annak az elején mindenképpen az egészséges életmódnak kell szerepelnie. Nem szabad sajnálnom rá az időt, mert a legfontosabb az, hogy egészséges legyek végre.
Szóval igen, ezek a terveim. Minden vasárnap Életmód Project címmel fog futni ez a rovat, amit habár leginkább magamnak írok, azért örülni fogok, ha nektek is hasznos lesz majd. Még fogalmam sincs miként fog ez alakulni és hogy fog kinézni, de a szándék meg van és az elhatározás is. Bízom benne, hogy jól fog sikerülni és elérem vele a célom, mégpedig a rendszerességet az egészséges életmód jegyében.

További szép vasárnapot mindenkinek!

(képek innen)

18 megjegyzés:

  1. Jó volt olvasni ezt a bejegyzést, örülök, hogy ilyen kitartó vagy! Nagyon sokan nem is gondolják, hogy ehhez mennyi akaraterő kell. Csak legyintenek, hogy ó hát enni én is tudok.... ha finom finom, jöhet bármi. De aki nem "szorul rá" arra, hogy a saját egészsége és lelki világa miatt igenis odafigyeljen és mozogjon rendszeresen az nem tudja, hogy milyen nehéz is ez. Igen, csak egy falat csoki, attól mi bajom lehet. De ebből is meg abból is meg amabból is egy falat azért már igeni taccsra tudja vágni az ember programját.

    Engem még a kontroll se hajt... Elhatároztam, hogy minden egyes héten, vasárnap mérem magam meg felírom, hogy mit eszek, mennyit eszek, mennyi vizet iszok és aznap mit mozogtam és ez kb. egy hétig ment. Olyan is volt, hogy profinak fizettem, hogy készítsen nekem egy tervet és vele tartom folyamatosan a kontaktot. Beszámolok, hogy haladok, hogy alakul a súlyom, stb. Nem jött be.... részben nem tudtam megnyílni egy idegennek, részben nem motivált ez se. Egyre kevesebbet írtam neki, aztán meg is szakadt a kapcsolat. Igen pénz kidobás volt, de először jó ötletnek tűnt. Az igazság az, hogy csakis önmagamat tudom motiválni. Rá kell vennem magam és agyban el kell döntenem, hogy márpedig így lesz, és nem bűnözök és edzek minden nap és igenis belefogyok abba a nadrágba, ami két évvel ezelőtt simán jó volt rám. Nekem csakis így megy.

    Írtad a képeket, hogy készítesz majd az ételekről, meg írsz róluk meg ilyenek. Ez nagyon jó, igazából ha ez motivál, akkor fotózz le mindent. Mindenkinek meg kell találnia, hogy mi hajtja. A fotózást igazából azért említem meg, mert magadat is fotózd!! Ez még engem is tud motiválni. Nem azt mondom, hogy töltsd fel vagy plakátold ki vele a szobát, azt se mondom, hogy minden nap kattints, viszont két hetente pl egy fehérneműs elölről, oldalról, hátulról kép nem árt. Amikor azt érzed, hogy a fenébe is, semmi kedvem, nem edzek ma, akkor összehasonlítod az először készült képet meg a legutolsót és rá fogsz jönni, hogy hoppá! És máris elkezdesz edzeni, mert lehet, hogy most úgy érzed, hogy a fenébe is, megéri ezt? hogy én itt gürcölök és folyik rólam a víz és este úgy esek be az ágyba, mint akit agyon vertek? és rá fogsz jönni, hogy igen! megéri. Mert lehet ruhával még nemigazán van változás, viszont ezek a fotók mindent meg fognak mutatni.

    A bűnözésről pedig úgy gondolom, hogy kell. Nem azt mondom, hogy minden nap egy kicsi, mert szerintem úgy nem működik. A csaló étkezés az egy nagyon jó dolog. Egy héten egyszer megengedsz magadnak egy csaló étkezést. De ehhez nagyon fontos, hogy a többi napon pontosan tartsd a tervet és a mozgás is meg legyen mellette. Viszont egy héten egyszer azon az étkezésen azt eszel és annyit amennyit akarsz. Ezzel ki tudod kerülni azt, hogy na csak ebből egy falat, abból egy falat mert ez belefér, csak egy szelet sütike, mert tudod azt, hogy ott lesz mondjuk a péntek este és betolsz majd két pizzát meg egy tál tiramisut : DDD na jó, nyilván azért nem ilyen mértékekbe gondolkozunk, de érted mit akarok írni. Ez hajt, hogy ne bűnözz kicsiket, mivel sok kicsi sokra megy. Illetve kupán vágja a szervezetet is, hogy hoppá valami történt, mi ez a sok szénhidrát, mi ez a sok cukor?! Tehát nem fog hozzászokni a "diétához", mert ahhoz is hozzá tud.

    Egy szó, mint száz sok kitartást kívánok neked és ne aggódj! Lehet az első 2-3 nap nehéz lesz és úgy érzed, hogy ugyanott vagy, mint a legelső alkalommal, de utána visszaáll a szervezet és pikpakk ugyanott fogsz tartani, mint a szünet előtt. : )

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. fúú bocsi a regényért : DDD

      Törlés
    2. Hű, ezt nevezem én kommentnek! :D De örültem neki nagyon, mindig szeretem mások véleményeit olvasni.
      Valóban nehezebb ez, mint gondolnánk. Akinek alapból szerencsés alkata van nem szorul rá ilyen odafigyelésre, hogy miből mennyit, nekünk viszont ez mindennapos harc.
      Én is gondolkodtam rajta, hogy felkeresek szakembereket, akik segítenek, de aztán úgy döntöttem, hogy ez az én saját problémám és nekem kell tudni megoldani. Kicsit lelki dolog is, és mint ahogy pszichológusnak sem fizetek, úgy dokiknak sem fogok, mert minden a fejemben dől el. Kitartással, megfelelő motivációval sikerülni fog, főleg ha nem adom fel a visszaesés miatt sem.
      A fotókhoz köszi a tippet, lehet, hogy csinálok ilyeneket és hátha fogok látni változást :) Bár egyelőre az is nehézséget okozott, hogy a kajákat lefotózzam, annyira beleveszek a hétköznapokba.
      Egyetlen csaló napot engedélyezek én is magamnak, olyankor azt eszem, amit akarok. De másnap minden visszaáll a régi, megszokott kerékvágásba és érdekes módon nem volt vele gondom. Tudtam, hogy lesz egy napom, amikor ehetek valami finomságot, vártam, de közben tartottam magam. Aztán mikor kielégültek a kívánságaim utána jobb érzéssel tudtam visszatérni az új életmódomhoz. Teljesen jól bevált :)
      Köszönöm a jókívánságokat és a sok hasznos tanácsot, nagyon jó volt olvasni a gondolataidat! Bízom benne, hogy tovább fogok haladni és nem rekedek meg :)

      Törlés
    3. A regényért meg sose kérj bocsánatot, mert imádom őket olvasni ^^ Bármikor máskor is írj nekem nyugodtan sokat :P

      Törlés
    4. Akkor örülök, ha nem volt baj a regény : D
      Ma este elolvasom, hogy telt az első heted : )) A csalás pedig tényleg nagyon sokat segít : )
      A szakembert amúgy nem dokira értettem, személyi edzővel vettem fel a kapcsolatot, aki írt nekem edzéstervet meg étrendet is.
      Nem érte meg.... részben nem mérte fel jól, hogy milyen szinten vagyok a sportot illetőleg, részben pedig túl sok volt a kaja. Annyiban jó volt, hogy rászoktam a napi többszöri evésre, viszont rá kellett jönnöm, hogy k*rva sokat eszek még mindig és nekem ez így nem megy. : D meg sokkal többet bír a testem, mint amit ő előírt nekem. A sokkal többel se hajtom szét magam, nem strapálom le a testem szóval ezért hagytam inkább az edzőt.

      Nem mondom, hogy valakinek nem válhat be, mert biztos van akinek ez segít, de mivel rájöttem, hogy az én szervezetem más, így hagytam : )

      Törlés
    5. Hát nem volt zökkenőmentes hetem, de lehetőségeimhez mérten igyekeztem tartani magam.
      Személyi edző helyett én dokiban gondolkodtam, mert az én túlsúlyom még nem tart ott, hogy már csak a torna legyen az akadály. Igazság szerint még annyira sok rajtam a fölösleg, hogy ha edzővel készíttetnék edzéstervet tuti lerobbannék utána, mert nálam a mozgás még más ütemben kell, hogy haladjon. Az ételekre próbálok odafigyelni és mellette próbálok minél több egyszerű mozgást végezni, ami nem terheli le az izületeimet. De amúgy is szerintem mindenki saját magának érzi a legjobban, hogy mit bír és mit nem. Meg egyébként szerintem ez egy intim, kényes téma, nem szívesen társalog el róla senki egy vadidegennel :D

      Törlés
  2. JAjj köszönöm az említést, örülök, hogy tetszik az MFJ :))) Nehéz visszarázódni, ezt aláírom, de az első apró sikerek már továbbgördítenek és amúgyis sokkal több energiája lesz az embernek! Egyébként teljesen átérzem ezt a nyomottságot, nem tudom mi van a levegőben, de én is legszívesebben csak aludnék (mondjuk most hajtottam magamat meló terén)..

    Szóval hajrááá én már várom ezeket a posztokat! :) Én imádom az ilyeneket olvasni, motiválnak eléggé (és persze örülök, hogy más is szenved velem együtt :DDDD)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igazán nincs mit, ez adta magát, mert a te rovatod adta az ötletet az enyémhez :) Igen, nehéz volt a visszarázódás, de így, hogy változatosabbakat étkezem azért jobban megy. Bár most a több hete tartó influenzám megkeseríti az életemet, azért igyekszem legalább az ételeket betartani.
      Örülök, hogy várod a bejegyzéseket, remélem rendszeresíteni tudom majd őket :P

      Törlés
  3. A február szerintem az év legrosszabb hónapja, most én is le voltam eresztve, meg se bírtam mozdulni és sajnos a diéta helyett egyszerűen nem volt semmi étvágyam, ami nem a legjobb. De jön a március, én is most új lendületet veszek. Elhatároztam, hogy megpróbálom előre minél több napra precízen megírni, hogy mit kell ennem, mennyit és mit kéne mozognom, hátha összeszedettebb leszek :)
    Várom a posztokat és sok sikert és kitartást a továbbiakhoz!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, sokaknál nem volt túl jó ez a hónap :S A terv írása nagyon jól hangzik, lehet nekem is kéne tervezetet írnom, úgy könnyebben számot tudok tartani mindenről, amit csinálnom kell és amire oda kell figyelnem.
      A jókívánságokat pedig nagyon köszönöm, viszont kívánom őket neked is!

      Törlés
  4. Csak ügyesen, meglesz ez!!!
    Díjat kaptál tőlem, kukkants be hozzám a blogra! :)
    Pusza: Reni

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igyekszem-igyekszem ^^
      Köszönöm szépen a díjat, hamarosan pótolom az ezzel kapcsolatos elmaradásaimat :)

      Törlés
  5. Szerintem mindenkivel előfordul, hogy picit meginog. Velem ilyen november-decemberben volt.
    Plusz 2 hete, amikor beteg voltam. Bár az az igazság, hogy akkor még fogytam is, de sajnos az izmaimból is eltűnt elég sok. :-/ Plusz az erőnlétem is megsínylette. A betegség előtt egy órás intenzív edzéseket simán végigcsináltam, most elölről kellett szinte kezdenem, mert a 10 perces HIIT után majdnem elájultam.
    Most visszavettem picit, kevésbé intenzív cardio és HIIT edzéseket csinálok, de abból fél órát. Plusz elkezdtem súlyzókat is használni, habár ezekkel vigyáznom kell a régi gerincbetegségem miatt.
    Várom már a melegebb időt, hogy mehessek futni.

    A kaja-dolog azért más szerintem. Ha edzeni nincs is úgy ereje az embernek valami oknál fogva, a kajával mindig lehet azért egyensúlyozni. Nekem az vált be, hogy egyszerűen nem veszek egészségtelen dolgokat. :) Tésztából is csak gluténmenteset veszek most már. Sima kenyeret sem eszek már, csak paleo és hajdina kenyeret, azt is ritkán. A bűnözés szerintem belefér, én heti 2 csaló-evést engedek meg magamnak, de aznap a többi étkezést nagyon visszafogom. Csokit akkor ettem utoljára amikor beteg voltam, előtte csak decemberben. Egy idő után nem is hiányzott. Mindig sok gyümölcsöt tartok itthon, illetve egy csomó liszt és cukormentes süti-édesség receptet találtam, ha nagyon hiányzik az édesség akkor ilyeneket csinálok. Banánkenyér, cékla torta, avokádó puding, stb. :)

    Ha végre jó idő lesz, biztosan könnyebb lesz, főleg a sok friss zöldséggel és gyümölccsel. Alig várom már a bébispenótot és a medvehagymát. :D

    Sok kitartást kívánok Neked ha pedig elakadtál, vagy úgy érzed valakivel megbeszélnéd az ilyen dolgokat, akkor írj nekem nyugodtan, ha tudok segítek! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ó, igen, a betegségek nagyon le tudják húzni az embert. Most én is nyakig benne vagyok - már vagy 3 hete - és képtelen vagyok tornázni, olyan szinten lemerül a szervezetem nap végére. Egyszer megpróbáltam és az a dvd, amit csináltam és megszoktam majd kicsinált, pedig előtte lazán bírtam. Hiába, vissza kell rázódnom. És nagyon egyetértünk, a kajával addig is sokat lehet elérni. Mivel a betegségem miatt most nem nagyon tudok tornázni az ételekkel próbálom szinten tartani magam. Nagyon odafigyeltem arra, hogy mit eszem és jobban is érzem magam ettől. A tavaszt pedig már nagyon várom, amikor lesz sok zöldség, gyümölcs, ahogy te is mondtad - az sokat lendít majd a kedvemen is :) Köszönöm a jókívánságokat és a kedves felajánlást is, reméljük tudom tartani magam a későbbiekben is ahhoz, amit elterveztem :)

      Törlés
  6. Igen,ismerős a visszarázódás témája. Nálam is néha jelen volt. s most megint ez van,mert én is beteg lettem. Mondjuk szerintem ez valahol természetes,hogy ha lebetegszik az ember,vagy ha szimplán benne a betegség,akkor gyengébb,meg nincs kedve semmihez se. Nálam is ez van már hetek óta és tessék,ki is pattant. Ilyenkor felesleges erőltetni a megszokásokat,mert csak többet ártunk. Jelenleg én is örülök ha élek X_X
    De hajrá a visszarázódáshoz! (:

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, a betegség nagyon kiveszi az ember erejét, meg tornázni sem lehet - én megpróbáltam és utána úgy éreztem magam, mintha átment volna rajtam egy úthenger :( Szóval azóta hallgatva a tanácsodra nem erőltetem a dolgot, inkább figyelek a kajára és sétálással próbálom pótolni a mozgás legalább egy kis részét. A jókívánságokat neked is köszönöm, és itt is jobbulást neked is!

      Törlés
    2. Jaja,én is volt hogy belestem ebbe a hibába-de tökre felesleges. De örülök hogy már te se erőlteted (:
      A sétálást én is tolom,meg hát ugye dolgozunk napközben,az is mozgás... (:

      Törlés
    3. Igen, a sétálás sokat számít, meg hát egyikünk melója sem éppen unatkozós típusú, folyton talpon vagyunk :P

      Törlés