Bloggerek házi feladata - Változások

Nem is olyan rég csatlakoztam a Magyar bloggerek és blogkedvelők közösségéhez facebook-on, ahol remek kis házi feladatokat találnak ki a tagok számára. Eddig még nem csináltam meg egy ilyet sem, de szeretnék ezen változtatni, mert a feladatok nagyon jók és ötletesek. Pótlólag remélem minden eddigi házi feladatot meg tudom majd csinálni, de először jönnék a tegnapival, melynek nagyon érdekes témája volt.

Hogyan is változott meg az életem, mióta blogot írok? Hát ez jó összetett kérdés. Egy valami viszont 1000%-ig biztos nálam, hogy pozitív irányban változott az életem :)

Én ettől a blogtól annyi szépet és jót kaptam már, hogy szinte fel sem tudom sorolni. Január elsején lett 5 éves a Mesevilágom, és habár az eredeti irányvonal, mellyel indítottam már jócskán megváltozott, én mégis örülök a változásnak, bővülésnek. Sokat változott ez a kis zug, mióta elkezdtem írni, hiszen az elején csak magamat szórakoztattam vele, mostanra viszont 260 ember olvasgat engem, és még ki tudja hányan teszik ugyanezt csöndben a háttérből. Kibővültem elég sok beauty témakörrel, elkezdtem rákapni a körömlakkozásra és bátrabban osztok meg veletek sminkes, terméktesztes bejegyzéseket is, de még mindig úgy érzem, pont jó arányban vannak az egyéb témák a szépségápolással. Továbbra is szeretem a humort, a lelkizős bejegyzéseket, a recepteket, egyszerűen úgy érzem, hogy nálam minden elfér egy helyen. 

Viszont ami ennél sokkal, de sokkal fontosabb az az, hogy ti mindenzt elfogadtátok és szeretitek! Nem mondom, hogy nem vagyok kicsit önző, mikor a bejegyzéseimet írom, mert vannak rovatok, amiket kifejezetten azért írok, mert nekem van rájuk szükségem, de közben mindig remélem, hogy nektek is tanulságosak lesznek. Viszont vannak olyanok is, amiket kifejezetten nektek készítek, amik értetek és nektek vannak. Ez azért mégis csak felelősséggel jár, hiszen az ember nem ad ki olyan munkát a kezei közül, ami nem megfelelő - én is törekszem arra, hogy minden, amit nektek szánok kidolgozott, preciz és hasznos legyen. Szerintem egy lelkiismeretes blogíró mindig odafigyel a bejegyzéseire, hiszen sokan olvassák a gondolatait, és nagyon nem mindegy mit közvetítünk mások felé. Ugyan én sem vagyok tökéletes és követek el hibákat, de a blog megtanított arra, hogy ha már csinálok valamit, akkor azt szívvel-lélekkel tegyem, mert csak úgy érdemes. Ti is megérdemlitek a minőséget, és én sem szeretnék összecsapott írást kiadni a kezeim közül.

Ezen felül rengeteg új emberrel megismerkedhettem a blognak hála :) Lettek nagyon kedves új barátnőim, akiket tiszta szívből szeretek, hatalmasakat nevettem a blogtalikon és határozottan szociálisabb lény lettem. Introvertált személyiség vagyok, szeretek bezárkózni a világ elől és a magam kis üveggömbjében éldegélni, de a blog egyfajta ablakot nyitott nekem a világra. Megmutatta, hogy vannak odakint hozzám hasonló emberek, sőt még azt is, hogy akikkel nem hasonlítunk, azokkal is remekül ki tudok jönni. Emlékszem hogy rettegtem az első blogtalimon, hogy féltem, hogy majd ki fogok lógni a sorból, mert nem vagyok beauty blogger, nem ismerem a nagy márkákat, azt se tudom eszik-e, vagy isszák a szépségipart és ami a legborzasztóbb, nem tudok lakkozni :D Rendesen gyomorgörcsöm volt, de amint megláttam pár ismerős arcot, azonnal feloldódtam, és később sem kellett a háttérben meghúznom magam, mert a furcsa dolgaim ellenére a közösség befogadott és mindenkivel tudtam beszélgetni. Számomra ez hatalmas élmény volt. 

Kicsit félve jegyzem meg azt, ami az egyik legjobban eső pontja a blogolásnak, mert hát a bókokról van szó. Akik olvasnak tudják, hogy nem mindig vagyok jó véleménnyel magamról, és habár az önbizalmam némiképp erősödött, azért ott még nem tartok, hogy azt mondhassam, jó vagyok így. Viszont nagyon nagy szerepet játszott ez a hely abban, hogy az önbizalmam a nulláról eljusson idáig, erre az elfogadható szintre. Persze nyilván kapok dicséreteket a férjemtől, barátaimtól, stb, de azért más, mikor egy kívülálló ír kedves szavakat nekünk. Én eleinte irtó zavarban voltam az elismerésektől, sőt, megvallom nektek, mai napig is belevörösödöm, ha valaki nem csak a munkámat emeli ki (mondjuk egy smink esetében), hanem engem is. Számomra ez olyan felfoghatatlanul furcsa dolog, hogy azt el nem tudjátok képzelni. Nagyon sok évet töltöttem abban a tudatban, hogy jobb lenne ki se lépnem az otthonomból, olyan szörnyen nézek ki, és aztán egyszer csak bumm, mindenki elárasztott a kedvesebbnél kedvesebb kommentekkel. Nagyon trollokban sem volt még részem, amin csodálkozom is, mert néha elég szélsőséges témákkal foglalkozom, de nem baj, nem mintha hiányolnám :P Szóval igen, a bókok és az őszinte, kedves elismerések hatalmasat lendítettek rajtam. Végre el tudom hinni, hogy nem vagyok bányarém, hogy van bizonyos dolgokhoz tehetségem, és ha átgondoljuk, tulajdonképpen az önbizalom tréninges bejegyzések zöme nem jöhetett volna létre nélkületek :) Köszönöm nektek ezt a sok bátorítást, kedvességet és őszinteséget, amivel megtiszteltek, leírhatatlanul sokat jelent mindez számomra.

Kicsit földhöz ragadtabb téma a következő, ugyanis a blognak hála jobban belemerültem a beauty témákba. Bátran teszek fel sminkes bejegyzéseket, mert tudom, hogy szeretitek, én pedig a ti motiváló hatásotokra egyre több és több dolgot próbálok ki ebben a témában. Azt meg ki ne felejtsem, hogy a blognak (és néhány csodálatos, nagy tehetséggel megáldott bloggerinának) köszönhetem a körömlakkok szeretetét is. Írtam már régebben, de én rühelltem lakkozni. Utáltam, mert nem ment szépen. Aztán jöttek az ismeretségek, és egyszer csak ott találtam magam a lakkok sűrűjében. Én, aki 3 évig használt egyetlen halványrózsaszín nevenincs körömlakkot most jobbnál jobb márkákat ismerek meg és rájöttem, hogy ehhez sem vagyok menthetetlenül béna. Nem érek a nagyokhoz, nyilván, de azért próbálkozom, és ami a legfontosabb - jól esik :)

És hát ami számomra a leglényegesebb: itt tényleg önmagam lehetek. Eleinte nem tárulkoztam ki annyira, nem mutattam annyit az érzéseimből és a gondolataimból, de az évek során rájöttem arra, hogy ti végülis elfogadtok olyan dilisnek és furának, amilyen vagyok, sőt, vannak akik kifejezetten ezért szerettek meg engem. Nem kell szégyellnem semmit abból, amilyen vagyok, mert akik idetévednek, azok tudják mire számíthatnak és feltételezem még kedvelik is :P Holott az az igazság, hogy én tipikusan a nehezen kedvelhető emberek közé tartozom. Nagyszájú vagyok, önérzetes, makacs és túlérzékeny, így nincs is sok barátom, de hála a blognak most már elmondhatom, hogy a baráti társaságom szűk köre azért mégis csak bővült az évek során :) Számomra ez hatalmas boldogság, és ez a közvetítő csatorna, ez a blog volt az, ami sokszor hidat emelt közénk - író és olvasó közé-, hogy jobban megismerjük és megkedveljük egymást :) 

Nem is szeretném tovább szaporítani a szót, mert azt hiszem végtelenségig tudnék áradozni, szóval inkább csak megköszönöm mindenkinek, aki olvas, hogy velem van és szereti azt, amit csinálok. Én meg szeretek nektek adni, és remélem mindig találtok itt olyasmit, amiért érdemes visszatérni, nekem pedig ezáltal lesz okom újra és újra klaviatúrát ragadni :)

Köszönöm mindnyájatoknak!

I'm back

Nem is tudom hol kéne ezt a bejegyzést kezdenem. Nem szeretném túl hosszúra nyújtani, bár nem valószínű, hogy ez meg is valósul.
Senki előtt nem titok, hogy nem voltam túl jó lelki állapotban az elmúlt napokban - az alább lévő bejegyzés erről árulkodik. Nem fogom kitörölni, mert ez is én voltam, ezt is megéltem, ezt is túléltem.
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy könnyű volt. Nem volt az. Nem vagyok az a típus, aki egy laza mozdulattal lesöpri a vállát és megy tovább a sárga köves úton. Nagyon szomorú, nagyon boldogtalan voltam. DE! Most már nem vagyok az :) Ezt nagyrészt az én drága férjemnek köszönhetem, aki olyan adag lelki fröccsöt adagolt be nekem, hogy remélhetőleg soha többet nem fogom rosszul érezni magam a bőrömben, amíg ő mellettem áll. Mindig ledöbbent, hogy habár zárkózott, magának való ember, mégis milyen mélyen és őszintén tud engem szeretni. Így, ahogy vagyok. Meg a családom, és a barátaim is.
Nem igazán számítottam külső segítségre a problémámban, mivel szerettem volna egyedül átvergődni magam ezen a dolgon (Viktor persze kivételt képez), de végül nem egy kedves olvasóm és barátom kerülte meg a rendszeremet, és ha már itt nem engedélyeztem a kommentelést, megkerestek levélben. Meg kell nektek vallanom, hogy rettenetesen meglepődtem, mikor csak jöttek és jöttek a levelek a fiókomba, és nem csak 1-2 mondat, hanem jó hosszú, lélekfelemelő kedvességek, amiket könnybe lábadt szemmel olvastam végig. Én tényleg nem számítottam erre. Nem gondoltam volna, hogy ennyi embert megérint a gondom, hogy ennyien ragadnak klaviatúrát miattam, s habár jóformán csak a blogjuk alapján ismerem őket, mégis olyan nyitottsággal, őszinteséggel és segítő szándékkal fordultak felém, hogy ez már önmagában csodát tett velem. Nem gondoltam volna, hogy olyan nők élményeit olvashatom el, akikről soha a büdös életben nem gondoltam volna, hogy piszkálás áldozataivá váltak volna. Teljesen meghökkentem, hogy micsoda csodálatos, szép lányokat ért már az enyémhez hasonló atrocitás. Az az érzésem, hogy a mai világban a rosszindulatú emberek szinte mindenkiben találnak hibát - abban is, akiben jóformán nem is lehet. Nem szeretnék neveket mondani, de akik írtak nekem, azoknak mind válaszoltam és szeretném ezúton is megköszönni mindnyájatok kedvességét, sokat segítettetek nekem! :) Nem igazán találok megfelelő szavakat arra, amit most érzek, mert tényleg végtelenül hálás vagyok, de a hosszas ömlengés úgy hiszem nem szükséges. Mindannyian írtatok nekem olyan dolgokat, amik elgondolkodtattak, amik hatására magamba néztem és megláttam azt az embert, akit ti is láttok, s akinek valójában érzem magam. Mindenki hozzátett valamit a kis lelkemhez, aminek hatására sikerült túljutnom ezen a nehéz időszakon. Volt egy valaki, akire csak hivatkoztak, de akinek a gondolatai nagyon nagy hatással voltak rám - egy számomra ismeretlen pap bácsi bölcsességeit olvashattam, s vallástól függetlenül rendkívüli módon megérintettek ezek a szavak.

"Ezekben a helyzetekben lépjünk egy lépést hátra. Észre fogjuk venni mennyi lehetőség van előttünk mert nagyobb teret kap a látásunk. "

"Ezen a földön csak átutazók vagyunk. Itt kell majd hagynunk ezt a földi világot. Miért cipeljünk hát felesleges dolgokat magunkkal teherként a lelkünkben? Mindennap éjszaka, mint egy zsákot, le kell tennünk azt ami nehéz. Amit nem szabad tovább cipelni. Reggel amikor felkelsz csak annyit kell felvenned amennyit elbírsz. Se többet, se kevesebbet. Mert mindennap egy újabb ajándék!"

"Az ítélkezés az Isten dolga. A mi feladatunk a szeretet! Bocsáss meg mindennap!"

Köszönöm! Igyekszem megfogadni ezeket a nagyszerű gondolatokat!

A végére pedig néhány videót hoztam, amik pont a lehető legjobbkor találtak meg engem. Valahogy ezen helyzetemben minden szó, minden utalás pont akkor jött, amikor a legnagyobb szükségem volt rá. És igen, lehet mondani, hogy Dove kampányreklám, meg hogy butaság az egész, de engem nagyon elgondolkodtattak ezek a videók, sorra nézem őket újra és újra, és döbbenek rá arra, hogy mennyire elszomorító a nők önmagukhoz való hozzáállása. Én sem vagyok kivétel, sok mindent kell még helyretennem a fejemben. Kérlek nézzétek meg őket ti is, nagyon tanulságosak. Talán a megtekintésük után bátrabban mosolygunk a tükörből visszatekintő nőre, mint eddig.