Bloggerek házi feladata - Változások

Nem is olyan rég csatlakoztam a Magyar bloggerek és blogkedvelők közösségéhez facebook-on, ahol remek kis házi feladatokat találnak ki a tagok számára. Eddig még nem csináltam meg egy ilyet sem, de szeretnék ezen változtatni, mert a feladatok nagyon jók és ötletesek. Pótlólag remélem minden eddigi házi feladatot meg tudom majd csinálni, de először jönnék a tegnapival, melynek nagyon érdekes témája volt.

Hogyan is változott meg az életem, mióta blogot írok? Hát ez jó összetett kérdés. Egy valami viszont 1000%-ig biztos nálam, hogy pozitív irányban változott az életem :)

Én ettől a blogtól annyi szépet és jót kaptam már, hogy szinte fel sem tudom sorolni. Január elsején lett 5 éves a Mesevilágom, és habár az eredeti irányvonal, mellyel indítottam már jócskán megváltozott, én mégis örülök a változásnak, bővülésnek. Sokat változott ez a kis zug, mióta elkezdtem írni, hiszen az elején csak magamat szórakoztattam vele, mostanra viszont 260 ember olvasgat engem, és még ki tudja hányan teszik ugyanezt csöndben a háttérből. Kibővültem elég sok beauty témakörrel, elkezdtem rákapni a körömlakkozásra és bátrabban osztok meg veletek sminkes, terméktesztes bejegyzéseket is, de még mindig úgy érzem, pont jó arányban vannak az egyéb témák a szépségápolással. Továbbra is szeretem a humort, a lelkizős bejegyzéseket, a recepteket, egyszerűen úgy érzem, hogy nálam minden elfér egy helyen. 

Viszont ami ennél sokkal, de sokkal fontosabb az az, hogy ti mindenzt elfogadtátok és szeretitek! Nem mondom, hogy nem vagyok kicsit önző, mikor a bejegyzéseimet írom, mert vannak rovatok, amiket kifejezetten azért írok, mert nekem van rájuk szükségem, de közben mindig remélem, hogy nektek is tanulságosak lesznek. Viszont vannak olyanok is, amiket kifejezetten nektek készítek, amik értetek és nektek vannak. Ez azért mégis csak felelősséggel jár, hiszen az ember nem ad ki olyan munkát a kezei közül, ami nem megfelelő - én is törekszem arra, hogy minden, amit nektek szánok kidolgozott, preciz és hasznos legyen. Szerintem egy lelkiismeretes blogíró mindig odafigyel a bejegyzéseire, hiszen sokan olvassák a gondolatait, és nagyon nem mindegy mit közvetítünk mások felé. Ugyan én sem vagyok tökéletes és követek el hibákat, de a blog megtanított arra, hogy ha már csinálok valamit, akkor azt szívvel-lélekkel tegyem, mert csak úgy érdemes. Ti is megérdemlitek a minőséget, és én sem szeretnék összecsapott írást kiadni a kezeim közül.

Ezen felül rengeteg új emberrel megismerkedhettem a blognak hála :) Lettek nagyon kedves új barátnőim, akiket tiszta szívből szeretek, hatalmasakat nevettem a blogtalikon és határozottan szociálisabb lény lettem. Introvertált személyiség vagyok, szeretek bezárkózni a világ elől és a magam kis üveggömbjében éldegélni, de a blog egyfajta ablakot nyitott nekem a világra. Megmutatta, hogy vannak odakint hozzám hasonló emberek, sőt még azt is, hogy akikkel nem hasonlítunk, azokkal is remekül ki tudok jönni. Emlékszem hogy rettegtem az első blogtalimon, hogy féltem, hogy majd ki fogok lógni a sorból, mert nem vagyok beauty blogger, nem ismerem a nagy márkákat, azt se tudom eszik-e, vagy isszák a szépségipart és ami a legborzasztóbb, nem tudok lakkozni :D Rendesen gyomorgörcsöm volt, de amint megláttam pár ismerős arcot, azonnal feloldódtam, és később sem kellett a háttérben meghúznom magam, mert a furcsa dolgaim ellenére a közösség befogadott és mindenkivel tudtam beszélgetni. Számomra ez hatalmas élmény volt. 

Kicsit félve jegyzem meg azt, ami az egyik legjobban eső pontja a blogolásnak, mert hát a bókokról van szó. Akik olvasnak tudják, hogy nem mindig vagyok jó véleménnyel magamról, és habár az önbizalmam némiképp erősödött, azért ott még nem tartok, hogy azt mondhassam, jó vagyok így. Viszont nagyon nagy szerepet játszott ez a hely abban, hogy az önbizalmam a nulláról eljusson idáig, erre az elfogadható szintre. Persze nyilván kapok dicséreteket a férjemtől, barátaimtól, stb, de azért más, mikor egy kívülálló ír kedves szavakat nekünk. Én eleinte irtó zavarban voltam az elismerésektől, sőt, megvallom nektek, mai napig is belevörösödöm, ha valaki nem csak a munkámat emeli ki (mondjuk egy smink esetében), hanem engem is. Számomra ez olyan felfoghatatlanul furcsa dolog, hogy azt el nem tudjátok képzelni. Nagyon sok évet töltöttem abban a tudatban, hogy jobb lenne ki se lépnem az otthonomból, olyan szörnyen nézek ki, és aztán egyszer csak bumm, mindenki elárasztott a kedvesebbnél kedvesebb kommentekkel. Nagyon trollokban sem volt még részem, amin csodálkozom is, mert néha elég szélsőséges témákkal foglalkozom, de nem baj, nem mintha hiányolnám :P Szóval igen, a bókok és az őszinte, kedves elismerések hatalmasat lendítettek rajtam. Végre el tudom hinni, hogy nem vagyok bányarém, hogy van bizonyos dolgokhoz tehetségem, és ha átgondoljuk, tulajdonképpen az önbizalom tréninges bejegyzések zöme nem jöhetett volna létre nélkületek :) Köszönöm nektek ezt a sok bátorítást, kedvességet és őszinteséget, amivel megtiszteltek, leírhatatlanul sokat jelent mindez számomra.

Kicsit földhöz ragadtabb téma a következő, ugyanis a blognak hála jobban belemerültem a beauty témákba. Bátran teszek fel sminkes bejegyzéseket, mert tudom, hogy szeretitek, én pedig a ti motiváló hatásotokra egyre több és több dolgot próbálok ki ebben a témában. Azt meg ki ne felejtsem, hogy a blognak (és néhány csodálatos, nagy tehetséggel megáldott bloggerinának) köszönhetem a körömlakkok szeretetét is. Írtam már régebben, de én rühelltem lakkozni. Utáltam, mert nem ment szépen. Aztán jöttek az ismeretségek, és egyszer csak ott találtam magam a lakkok sűrűjében. Én, aki 3 évig használt egyetlen halványrózsaszín nevenincs körömlakkot most jobbnál jobb márkákat ismerek meg és rájöttem, hogy ehhez sem vagyok menthetetlenül béna. Nem érek a nagyokhoz, nyilván, de azért próbálkozom, és ami a legfontosabb - jól esik :)

És hát ami számomra a leglényegesebb: itt tényleg önmagam lehetek. Eleinte nem tárulkoztam ki annyira, nem mutattam annyit az érzéseimből és a gondolataimból, de az évek során rájöttem arra, hogy ti végülis elfogadtok olyan dilisnek és furának, amilyen vagyok, sőt, vannak akik kifejezetten ezért szerettek meg engem. Nem kell szégyellnem semmit abból, amilyen vagyok, mert akik idetévednek, azok tudják mire számíthatnak és feltételezem még kedvelik is :P Holott az az igazság, hogy én tipikusan a nehezen kedvelhető emberek közé tartozom. Nagyszájú vagyok, önérzetes, makacs és túlérzékeny, így nincs is sok barátom, de hála a blognak most már elmondhatom, hogy a baráti társaságom szűk köre azért mégis csak bővült az évek során :) Számomra ez hatalmas boldogság, és ez a közvetítő csatorna, ez a blog volt az, ami sokszor hidat emelt közénk - író és olvasó közé-, hogy jobban megismerjük és megkedveljük egymást :) 

Nem is szeretném tovább szaporítani a szót, mert azt hiszem végtelenségig tudnék áradozni, szóval inkább csak megköszönöm mindenkinek, aki olvas, hogy velem van és szereti azt, amit csinálok. Én meg szeretek nektek adni, és remélem mindig találtok itt olyasmit, amiért érdemes visszatérni, nekem pedig ezáltal lesz okom újra és újra klaviatúrát ragadni :)

Köszönöm mindnyájatoknak!

Önbizalom tréning - Csinos vagy!

Előre szeretném leszögezni, hogy ez a bejegyzés nem egy vékony kontra molett-dolog lesz. Nem szeretnék olyan témákat feszegetni, hogy mi a szebb és jobb, mi a divatos, mi az elfogadottabb, mert most nem ez a lényeg. Az a fontos, hogy ez a bejegyzés ismét rólad és neked szóljon, ne a sokadik tucatszöveget olvasd az alkati témáról. Senkit nem szeretnék egyik oldal felé sem befolyásolni, mindenki a maga helyzetére tudja formálni a következő sorokat.
Ismét felteszem a kérdést; ki számít csinosnak? Meg tudjuk határozni egyetlen egy sztereotípiában? Nem, nem tudjuk. Ha azt nézzük, hogy a minket körülvevő emberek mit tartanak csinosnak, nem tudunk egyetlen típusú női alkatot megfogalmazni, mivel vannak, akik a vékonyabb, és vannak, akik a teltebb alkatot preferálják. De biztos, hogy ebből a szemszögből kell megközelíteni ezt a témát? Mások szemein keresztül kell néznünk magunkat, mert az határoz meg minket, hogy mások milyennek látnak, hogyan vélekednek rólunk? Mert szerintem nem.

Ismét jövök az egészséges egoizmussal. Nem az definiál téged, hogy mások milyennek látják az alakodat. Csakis az, hogy te miként érzed magad a bőrödben, és hogy miként viseled a testedet. Mindezt személyes tapasztalatból mondom. Tudvalevő rólam, hogy a teltebb lányok táborát gyarapítom, ennél fogva elég sok atrocitás ér. Ugyanakkor megfigyeltem, hogy a beszólogatások, szemétkedések legtöbbször akkor találnak meg, amikor nem vagyok kibékülve a megjelenésemmel. Gerjesztem magam körül a negatív energiákat, szinte sugárzik rólam, hogy mennyire utálom a külsőm, és ezt megérzik mások is, sőt, külsőleg is megváltoztat. Ilyen állapotomban sokkal előnytelenebbül nézek ki, legyen rajtam akármilyen ruha, akármilyen ékszer. Bár az is igaz, hogy ilyenkor csöppet sem foglalkozom a megjelenésemmel, annyira le vagyok gatyásodva, és ezt bizony a társadalom nem restelli a tudtomra adni. Viszont amikor magabiztosan, mosolyogva, felszegett fejjel róvom az utakat érdekes módon egyetlen beszólást, vagy rosszalló pillantást sem kapok, sőt, sokszor azt olvasom le mások arckifejezéséből, hogy annak ellenére, hogy igenis kövérnek látnak, mert tényleg az vagyok, nem tartanak taszítónak. Sőt, volt, aki megjegyezte, hogy nagyon csinos vagyok. Ennyit számít a magabiztosság, az önbizalom és a saját magamba vetett hitem. Mert szerintem a csinosság nem azon múlik, hogy 50, vagy 100 kiló vagy.

Nagyon sokat számít az is, hogy te miként vélekedsz magadról, s ezáltal mit közvetítesz az emberek felé. Most képzelem, hogy néhányan felvonják a szemöldöküket azon, hogy egy 100 kilós nő mégis hogy a fenébe lehet csinos? Hiszen a fölöslege eltorzítja a testét a normálistól, megváltozik az egész testfelépítése, aránytalan és taszító. Ugyanezt mondják sokan a sovány nőkre is, csak azzal a különbséggel, hogy őket a súly hiánya torzítja el. Ezek nagyon kemény szavak, és én már nem egyszer hallottam őket. Van, aki egyszerűen nem tud mást vonzónak találni, csak az átlagos testalkatot, a többiben semmi szépséget nem talál. Én elfogadom az ő álláspontjukat is, hiszen mindenkinek olyan az ízlése, amilyen. De mint mondtam, ez most nem a kívülállókról szól, hanem rólad. Lehetsz te akár sovány, normál alkat, vagy molett, igenis elérheted, hogy csinos legyél. Nem szeretnék itt most különféle fogyási, vagy hízási praktikákkal jönni, mert azokkal épp elég platform foglalkozik. Más nézetből közelítem meg a témát. Arra nem gondoltál, hogy lehetsz csinos úgy is, ahogy vagy? Persze nem szeretnék félreértéseket generálni - nem azt mondom, hogy ne változtass magadon, ha nem érzed jól magad a bőrödben. Ha fogyni szeretnél, fogyjál, ha hízni, hízzál. Ezt mindenki maga dönti el, de a köztes időszakban is érezheted magad csinosnak. Ez nem úgy van, hogy fél évig ronda, ormótlan testű nő vagy, amíg el nem éred az álomalakodat, mert közte is érezheted magad csinosnak. És persze ez akkor is igaz, ha nem szeretnél, vagy nem tudsz változtatni magadon, tehát a jelenlegi alkatoddal szeretnéd leélni az életedet. Teljesen mindegy, hogy a felsorolt lehetőségek közül melyik igaz rád, csinos akkor is lehetsz.

Én őszintén hiszek abban, hogy ez nagyban személyiség, önbecsülés és stílus függő. Mert az, aki magabiztosan jár-kel a nagyvilágban, az nem lesz potenciális célpontja a cikizőknek, azt nem fogják megalázni, mert azt mutatja a külvilág felé, hogy köszöni szépen, ő tökéletesen jól érzi magát a bőrében. És ehhez nem kell topmodellnek lennie, csupán önmagának. Meg kell tanulni szeretni önmagunkat, ezt csak így lehet elérni. Azt mondod jelen állapotodban képtelen vagy rá? Ez nem igaz. Akármilyen alkat is a célod, nem gondolhatod azt, hogy addig utálattal tekints magadra, hiszen neked kell együtt élned magaddal, és addig is, amíg formálódsz, nem élhetsz szomorú, besavanyodott, depressziós életet a külsőd miatt. Hidd el, én aztán tudom. Meglehet, hogy a tested most még nem néz ki úgy, mint ahogy szeretnéd, de az odáig vezető úton sem kell megvetéssel gondolnod magadra. A csinosságot ugyanis nem ez határozza meg, hanem a hozzáállás, az attitűd és az, hogy miként tudod "viselni" a tested. Nem kell elrejtened magad a világ elől, és ami a legfontosabb, ne úgy menj az emberek közé, hogy szégyenkezel a külsőd miatt. Az emberek megérzik az ilyesmit és rögtön beindulnak náluk az ösztönök, miszerint az ilyen sebezhető embert bántani kell, uralni a szavaikkal. Én is többször áldozatul estem ilyennek, pokoli érzés. Aztán azt gondoltam, hogy miért kéne nekem addig az 1-2 évig nyakamat behúzva, "bocs, hogy élek" érzéssel emberek közé mennem, mikor semmivel sem vagyok kevesebb másoknál, és igenis ki tudom hozni magamból a legjobbat akkor is, ha nem vagyok bombanő?

És aztán felvettem néhány szép ruhát, egy csinos cipőt, jobban odafigyeltem a sminkemre, hajamra, befújtam magam egy finom parfümmel, majd a tükörbe nézve igazán elégedett voltam magammal. Úgy mentem az emberek közé, hogy baromi jó kedvem volt, csinosnak és szépnek éreztem magam, és pontosan ezt az érzést láttam visszatükröződni a többieken is, mikor rám néztek. Pedig ha az átlag ember ízlését nézzük, mindennek vagyok mondható, csak csinosnak nem, hiszen jócskán túlsúlyos vagyok. Mégis sikerült az előnyös oldalamat hangsúlyoznom, sikerült csinosan felöltöznöm, ápolt és nőies voltam, minden harmóniában volt rajtam, és a többiek nem is éreztek késztetést a piszkálásra. Azt éreztettem velük, hogy magabiztos, vagány nő vagyok, akivel jobb, ha nem kezdenek, mert fölösleges. Nem számít, hogy teltebb, vagy vékonyabb vagy, mert te is megérdemled, hogy jól érezd magad a bőrödben. Vegyél fel egy szép ruhát, ami kiemeli az alakod előnyös részeit, figyelj a részletekre és ne félj a többiektől. Nincs miért. Szerinted az, aki tegnap legebézett nem szenved hasonló önértékelési problémáktól? Dehogynem. Ki tudja, neki mondjuk az a baja, hogy görbék a lábai. Lehet, hogy őt is cikizik érte. Nem mintha okos dolog lenne neki is ezt csinálni, de a lényeg az, hogy senki sem tökéletes. Mindenkinek vannak hibái, még a modelleknek és színésznőknek is. Ne hagyd, hogy a média megtévesszen, hiszen ma már annyi agyonretusált, photoshoppolt kép van a világban, hogy az emberek teljesen elvesztik a reális önértékelési képességüket.

Nézz csak meg egy ilyen plakátot. Csodás hajzuhatag, minden hajszál a helyén, sehol egy bőrhiba, de még pórusai sincsenek senkinek! Iszonyat erős smink, hangsúlyos ékszerek leplezik a kényesebb részeket. Ez, amit mutatnak nekünk nem valóságos. Ilyen nők nem léteznek. A modelleknek is állhat szanaszét a haja, nekik is összegyűrődik a bőrük, mikor lehajolnak, és nekik is karikásak a szemeik, meg fakó a bőrük. Ők sem tökéletesek, hiszen ők is csak emberek. De nem is kell ilyen művi tökéletességre törekedni, csupán az a fontos, hogy a saját stílusodnak megfelelően hozd ki magadból a lehető legjobbat. Válassz olyan ruházatot, ami elfedi a kényesebb területeket, de előtérbe helyezi mindazt, ami előnyös rajtad. Figyelj oda magadra, a részletekre is. Szánj egy kis időt a megjelenésedre, hiszen ha összeszedetten, elégedetten lépsz ki az utcára, az emberek azért fognak végignézni rajtad, mert tetszik nekik az, amit látnak. És ehhez nem kell szabvány 90-60-90-nek lenned. Ne hajtsd le a fejed, nézz csak föl és felszegett fejjel menj tovább - nem vagy senkinél sem kevesebb, hogy a földet kellene bámulnod szégyenkezve. Nincs mit szégyellned. Te is lehetsz csinos, mert ez nem alkat, hanem hozzáállás kérdése. Szeresd a tested. Szeresd önmagad. Szeresd saját magadat annyira, hogy időt szánj a külsődre. És igen, meglehet, hogy az álomalakod elérése után sokkal több bókot fogsz kapni, mint most. De hidd el, azelőtt is kivívhatod mások elismerését szimplán azzal, hogy megszereted magad és elfogadod, hogy jelenleg így nézel ki, viszont nap mint nap törekszel arra, hogy MÉG csinosabb legyél. Mert most is az vagy, csak nem hiszed el magadról. És egyébként sem számít mások véleménye. Lesz, akinek így tetszel, lesz, akinek úgy, és lesz olyan is, aki egyáltalán nem fog vonzónak találni, de neked nem az ő véleményükkel kell foglalkoznod. Nézz bele a tükörbe a napi női rutinod után, és ha elégedett vagy azzal, amit látsz, akkor mindeki más le van ejtve. Mert nem az a fontos, hogy más mit gondol rólad, hanem hogy te milyen véleménnyel vagy magadról. Légy pozitív magaddal szemben, szeresd, becsüld magad annyira, hogy minden nap a lehető legjobb formádat mutathasd a nagyvilágnak, és elsősorban magadnak.

Sokáig írhatnék még a témáról és ragozhatnám jobbra-balra, de nem hiszem, hogy lenne értelme. Bízom benne, hogy az üzenetem és a pozitív gondolataim eljutottak hozzátok és talán sikerül mostantól picit más szemmel néznetek a testetekre - kevesebb utálattal, több örömmel. Ezúttal is nagyon örülnék, ha megosztanátok velem a véleményeteket, hogy ti mikor érzitek csinosnak magatokat, mikor vagytok elégedettek a külsőtökkel? Mit tesztek annak érdekében, hogy csinosnak érezzétek magatokat?