Bloggerek házi feladata - Változások

Nem is olyan rég csatlakoztam a Magyar bloggerek és blogkedvelők közösségéhez facebook-on, ahol remek kis házi feladatokat találnak ki a tagok számára. Eddig még nem csináltam meg egy ilyet sem, de szeretnék ezen változtatni, mert a feladatok nagyon jók és ötletesek. Pótlólag remélem minden eddigi házi feladatot meg tudom majd csinálni, de először jönnék a tegnapival, melynek nagyon érdekes témája volt.

Hogyan is változott meg az életem, mióta blogot írok? Hát ez jó összetett kérdés. Egy valami viszont 1000%-ig biztos nálam, hogy pozitív irányban változott az életem :)

Én ettől a blogtól annyi szépet és jót kaptam már, hogy szinte fel sem tudom sorolni. Január elsején lett 5 éves a Mesevilágom, és habár az eredeti irányvonal, mellyel indítottam már jócskán megváltozott, én mégis örülök a változásnak, bővülésnek. Sokat változott ez a kis zug, mióta elkezdtem írni, hiszen az elején csak magamat szórakoztattam vele, mostanra viszont 260 ember olvasgat engem, és még ki tudja hányan teszik ugyanezt csöndben a háttérből. Kibővültem elég sok beauty témakörrel, elkezdtem rákapni a körömlakkozásra és bátrabban osztok meg veletek sminkes, terméktesztes bejegyzéseket is, de még mindig úgy érzem, pont jó arányban vannak az egyéb témák a szépségápolással. Továbbra is szeretem a humort, a lelkizős bejegyzéseket, a recepteket, egyszerűen úgy érzem, hogy nálam minden elfér egy helyen. 

Viszont ami ennél sokkal, de sokkal fontosabb az az, hogy ti mindenzt elfogadtátok és szeretitek! Nem mondom, hogy nem vagyok kicsit önző, mikor a bejegyzéseimet írom, mert vannak rovatok, amiket kifejezetten azért írok, mert nekem van rájuk szükségem, de közben mindig remélem, hogy nektek is tanulságosak lesznek. Viszont vannak olyanok is, amiket kifejezetten nektek készítek, amik értetek és nektek vannak. Ez azért mégis csak felelősséggel jár, hiszen az ember nem ad ki olyan munkát a kezei közül, ami nem megfelelő - én is törekszem arra, hogy minden, amit nektek szánok kidolgozott, preciz és hasznos legyen. Szerintem egy lelkiismeretes blogíró mindig odafigyel a bejegyzéseire, hiszen sokan olvassák a gondolatait, és nagyon nem mindegy mit közvetítünk mások felé. Ugyan én sem vagyok tökéletes és követek el hibákat, de a blog megtanított arra, hogy ha már csinálok valamit, akkor azt szívvel-lélekkel tegyem, mert csak úgy érdemes. Ti is megérdemlitek a minőséget, és én sem szeretnék összecsapott írást kiadni a kezeim közül.

Ezen felül rengeteg új emberrel megismerkedhettem a blognak hála :) Lettek nagyon kedves új barátnőim, akiket tiszta szívből szeretek, hatalmasakat nevettem a blogtalikon és határozottan szociálisabb lény lettem. Introvertált személyiség vagyok, szeretek bezárkózni a világ elől és a magam kis üveggömbjében éldegélni, de a blog egyfajta ablakot nyitott nekem a világra. Megmutatta, hogy vannak odakint hozzám hasonló emberek, sőt még azt is, hogy akikkel nem hasonlítunk, azokkal is remekül ki tudok jönni. Emlékszem hogy rettegtem az első blogtalimon, hogy féltem, hogy majd ki fogok lógni a sorból, mert nem vagyok beauty blogger, nem ismerem a nagy márkákat, azt se tudom eszik-e, vagy isszák a szépségipart és ami a legborzasztóbb, nem tudok lakkozni :D Rendesen gyomorgörcsöm volt, de amint megláttam pár ismerős arcot, azonnal feloldódtam, és később sem kellett a háttérben meghúznom magam, mert a furcsa dolgaim ellenére a közösség befogadott és mindenkivel tudtam beszélgetni. Számomra ez hatalmas élmény volt. 

Kicsit félve jegyzem meg azt, ami az egyik legjobban eső pontja a blogolásnak, mert hát a bókokról van szó. Akik olvasnak tudják, hogy nem mindig vagyok jó véleménnyel magamról, és habár az önbizalmam némiképp erősödött, azért ott még nem tartok, hogy azt mondhassam, jó vagyok így. Viszont nagyon nagy szerepet játszott ez a hely abban, hogy az önbizalmam a nulláról eljusson idáig, erre az elfogadható szintre. Persze nyilván kapok dicséreteket a férjemtől, barátaimtól, stb, de azért más, mikor egy kívülálló ír kedves szavakat nekünk. Én eleinte irtó zavarban voltam az elismerésektől, sőt, megvallom nektek, mai napig is belevörösödöm, ha valaki nem csak a munkámat emeli ki (mondjuk egy smink esetében), hanem engem is. Számomra ez olyan felfoghatatlanul furcsa dolog, hogy azt el nem tudjátok képzelni. Nagyon sok évet töltöttem abban a tudatban, hogy jobb lenne ki se lépnem az otthonomból, olyan szörnyen nézek ki, és aztán egyszer csak bumm, mindenki elárasztott a kedvesebbnél kedvesebb kommentekkel. Nagyon trollokban sem volt még részem, amin csodálkozom is, mert néha elég szélsőséges témákkal foglalkozom, de nem baj, nem mintha hiányolnám :P Szóval igen, a bókok és az őszinte, kedves elismerések hatalmasat lendítettek rajtam. Végre el tudom hinni, hogy nem vagyok bányarém, hogy van bizonyos dolgokhoz tehetségem, és ha átgondoljuk, tulajdonképpen az önbizalom tréninges bejegyzések zöme nem jöhetett volna létre nélkületek :) Köszönöm nektek ezt a sok bátorítást, kedvességet és őszinteséget, amivel megtiszteltek, leírhatatlanul sokat jelent mindez számomra.

Kicsit földhöz ragadtabb téma a következő, ugyanis a blognak hála jobban belemerültem a beauty témákba. Bátran teszek fel sminkes bejegyzéseket, mert tudom, hogy szeretitek, én pedig a ti motiváló hatásotokra egyre több és több dolgot próbálok ki ebben a témában. Azt meg ki ne felejtsem, hogy a blognak (és néhány csodálatos, nagy tehetséggel megáldott bloggerinának) köszönhetem a körömlakkok szeretetét is. Írtam már régebben, de én rühelltem lakkozni. Utáltam, mert nem ment szépen. Aztán jöttek az ismeretségek, és egyszer csak ott találtam magam a lakkok sűrűjében. Én, aki 3 évig használt egyetlen halványrózsaszín nevenincs körömlakkot most jobbnál jobb márkákat ismerek meg és rájöttem, hogy ehhez sem vagyok menthetetlenül béna. Nem érek a nagyokhoz, nyilván, de azért próbálkozom, és ami a legfontosabb - jól esik :)

És hát ami számomra a leglényegesebb: itt tényleg önmagam lehetek. Eleinte nem tárulkoztam ki annyira, nem mutattam annyit az érzéseimből és a gondolataimból, de az évek során rájöttem arra, hogy ti végülis elfogadtok olyan dilisnek és furának, amilyen vagyok, sőt, vannak akik kifejezetten ezért szerettek meg engem. Nem kell szégyellnem semmit abból, amilyen vagyok, mert akik idetévednek, azok tudják mire számíthatnak és feltételezem még kedvelik is :P Holott az az igazság, hogy én tipikusan a nehezen kedvelhető emberek közé tartozom. Nagyszájú vagyok, önérzetes, makacs és túlérzékeny, így nincs is sok barátom, de hála a blognak most már elmondhatom, hogy a baráti társaságom szűk köre azért mégis csak bővült az évek során :) Számomra ez hatalmas boldogság, és ez a közvetítő csatorna, ez a blog volt az, ami sokszor hidat emelt közénk - író és olvasó közé-, hogy jobban megismerjük és megkedveljük egymást :) 

Nem is szeretném tovább szaporítani a szót, mert azt hiszem végtelenségig tudnék áradozni, szóval inkább csak megköszönöm mindenkinek, aki olvas, hogy velem van és szereti azt, amit csinálok. Én meg szeretek nektek adni, és remélem mindig találtok itt olyasmit, amiért érdemes visszatérni, nekem pedig ezáltal lesz okom újra és újra klaviatúrát ragadni :)

Köszönöm mindnyájatoknak!