{Vigyázz! Kész! Posztolj!} - Blogvilági barátságok

Sziasztok!

Ismét VKP van és egy nagyon kedves témát boncolgatunk, mégpedig a blogvilági barátságokat :) Sokan írjuk azt, hogy mennyi mindent köszönhetünk a blogunknak, hogy mennyi pozitívum köthető ehhez a világhoz, de talán az egyik legnagyobb öröm az, mikor új ismeretségeket köthetünk. A blognak hála én is megismerkedtem igazán remek emberkékkel, és szívből remélem, hogy lesz még alkalmam sokukkal találkozni. Sajnos a rohanó, dolgos hétköznapok ritkán teszik lehetővé a találkozásokat, de azért az én szívem mégis örül annak a néhány alkalomnak, mikor találkozhatok a blogos barátaimmal. Elég sok emberkét ismertem meg a különféle beauty/körmös és goth találkákon, úgyhogy nem is állnék neki a felsorolásnak, valakit úgy is kihagynék, azt meg nem szeretném. Viszont fontosnak tartom megemlíteni, hogy mennyire üdítőek és inspirálóak voltak ezek a találkozók. Akármilyen típusú találkozón is voltam, mindig megtaláltam szinte mindenkivel a közös hangot és a társaság mindenféle ellenvetés nélkül befogadott, pedig nem vagyok egyszerű eset. Ez számomra sokat jelentett :) Az egyedüli szívfájdalmam az, hogy ezeket a kedves embereket csak ritkán láthatom, de olyankor mindig nagyon örülünk egymásnak :) Persze vannak régi motorosok is, akik ugyan blogolnak, de már jóval ezen tevékenységük előtt is igaz barátaimnak mondhattam őket, így ők igazán különleges személyek számomra ^^ Nyilván nem lehet összehasonlítani egy sok éves/évtizedes barátságot egy viszonylag friss ismeretséggel, de én úgy vagyok vele, hogy minden kedves embernek örülök, aki belép az életembe és valamilyen módon annak részesévé is válik.
Bízom benne, hogy az eddigi blogos barátságaim azért valamilyen formában fent tudnak majd maradni a rohanó életvitelünk ellenére is, de akármit is hoz az élet, ha ismerős arcot látok valahol, annak mindig örülök :) Az öreg rókák miatt nem aggódom, ők már úgy is hozzám nőttek, szóval igen, elmondhatom, hogy nagyon sok pozitívummal jár ez a blogolás barátkozás terén is :)

{Vigyázz! Kész! Posztolj!} - Egy blogposzt születése

Nagyon érdekes témát kaptunk a VKP keretein belül, ugyanis ezúttal egy kicsit bennfentes infókat kell elárulnunk, mégpedig hogy miként születnek nálunk a bejegyzések :)
Mivel elég kacifántos blogot vezetek nem tudok csak egy fajta bejegyzés típusról írni, mindről meg nem lenne időm. Ennek ellenére a blogolás nálam nem egy érdekes folyamat, ugyanis inkább szívből írom, amit írok, nem pedig azért, mert nagyobb téren vannak vele céljaim. Nem vagyok az a fajta, aki 100 képet csinál csak azért, hogy elcsípje a legtökéletesebb napfényt, aki nyolcvanszor átírja a mondandóját csak azért, hogy biztosan megfelelő legyen mindenkinek, és nem szoktam azzal sem foglalkozni, hogy mekkora mennyiségű infót tárok az olvasóim elé. Aki viszont követ egy ideje, mindezt tudhatja rólam, hiszen a blogom vezetése teljes mértékig ezt tükrözi. Tény és való, hogy ha ezekre jobban odafigyelnék, akkor az oldalam "igényesebb" hatású lenne, de én nem vagyok profi blogger, nincsenek üzleti céljaim a blogolással, nem szeretnék vele elérni semmi nagyszabásút, csupán annyit, hogy akik olvassák, azok örömüket leljék benne (én pedig abban, hogy írhatom).
Ha viszont már így neki kezdtem, akkor megkísérlem bemutatni a folyamatot. Általában hétvégén ülök le megírni egy blogposztot, mivel akkor van rá időm és energiám. Sokszor válogatok előtte témához illő képeket, vagy én magam készítem őket, bár utóbbiban nem vagyok túl jó (nincs is hozzá megfelelő készülékem). Ezután pedig csak hagyom, hogy az adott témával kapcsolatban jöjjenek a gondolataim, teljesen spontán írom őket, nem tervezek előre semmit. Nem szoktam jegyzetelni nap közben, hogy ezt és ezt beleszövöm valamikor egy bejegyzésbe, ugyanis grafomániámból adódóan bármikor, bárhol és bármennyit vagyok képes beszélni egy témáról - ha még érdekel is, akkor pláne. Ezért van az, hogy az írásaim zöme elég terjedelmes, amiket néha kissé kurtítok is, bár nem nagyon, mert utálok órák hosszat szöszölni velük. Miután megírtam a szöveget, átfutom és kijavítom az esetleges helyesírási hibákat, kiveszem a fölösleges rizsát és csak azt a rizsát hagyom benne, ami fontos :P Ezután teletűzdelem témához passzoló képekkel és már mehet is a blogra, én pedig reménykedem benne, hogy nem utáltok ki a világból a Habaró és Béka terjedelmű irományaimért :P

Nálatok hogy zajlik az ilyesmi?

Röpke helyzetjelentés

Sziasztok!

Ez a bejegyzés lényegében azért íródik, mert úgy érzem magyarázattal kell szolgálnom bizonyos dolgokra. Biztos volt, aki észrevette, hogy több téren is kisebb aktivitást mutatok jó pár hete/hónapja. Ritkábbak a bejegyzések (ami mondjuk annyira nem baj, mert szerintem rajtam kívül nem nagyon volt/van más blogger, aki akár naponta kétszer is posztol bejegyzést az oldalára), később válaszolok a kommentekre és sokszor több hetes pótlásokkal tudom csak megnézegetni a kedvenc blogjaim új bejegyzéseit. Másokhoz is csak hétvégén tudok kommentet írni, ami nagyon elszomorít, mivel mindig is fontosnak tartottam a többi bloghoz való gyakori kommentelést, elismervén ezzel munkásságukat.
Mindezeknek egyetlen oka van: halálosan kimerült vagyok.
Nagyon sok minden történt velem az elmúlt időkben, nagyon sok területen kellett 200%-osan pörögnöm, magas minőségben teljesítenem, ami mostanra nyomja csak rám igazán a bélyegét. Nagyon nem akarlak titeket a részletekkel untatni, de legyen elég annyi, hogy a lavina a hastáncversenyre való felkészüléssel kezdődött (4 produkcióval indultam), majd utána egyre több és több tennivalóm akadt. Két fontos eseményt is meg kellett szerveznem, ami mind mentálisan, mind fizikailag sokat kivett belőlem, elvesztettem két családtagomat, így két hét leforgása alatt kétszer kellett temetésre mennem, ráadásul tanév vége van, ami a gyerekekkel való munka szempontjából nagyon nem mindegy. Fáradtak a gyerkőcök is és a dolgozók is. Egy átdolgozott munkanap végén arra sincs már erőm, hogy meghaljak. Át szoktam futni a friss bejegyzéseket és gyorsan moderálom a kommentjeimet is, de többre egyszerűen nincs időm. Azt is észrevettem, hogy a mostani stresszes, frusztrált, túlzsúfolt életemben a blog sem kikapcsolódást, sokkal inkább nyűgöt jelent számomra, ami ugyancsak zavar. Mára már legtöbbször csak hétvégén van időm rendesen nekiülni egy-egy bejegyzésnek, és még így sem értem magamat utol.
Az az igazság, hogy egyszerre túl sok impulzus ért. 2 hónap alatt annyi esemény volt az életemben, hogy csak kapkodtam a fejem ide-oda, közben viszont kényszeresen próbáltam tartani azt a szintet, amit megszoktam tőlem az emberek. Nagyon sok téren túl is vállaltam magam.
Igazából mindezt azért osztom meg veletek, mert úgy érzem magyarázkodnom kell. Rosszul érint, hogy pont egy olyan dologban kezdem elveszteni a lelkesedésem, amit 2 hónappal ezelőtt még imádtam és örömmel végeztem, most viszont kényszertevékenységgé vált. Bevallom, azon is gondolkodtam, hogy pár hónapig bezárom a blogot, szünetet tartok, mert így nem éreznék késztetést az írásra és az aktív blogéletben való részvételre. Aztán Viktorral elbeszélgettem és az ő tanácsára inkább marad a blog így, ahogy van, megy, ahogy megy.
Szóval igen, ez van most. Jól esett kiírni, megosztani veletek, de hogy javulni mitől fog, azt nem tudom. Titeket ez olyan szempontból érint, hogy legalább tudni fogjátok miért vagyok olyan csöndes. Amiben biztos változás lesz a blog szempontjából az néhány apróság. Az életmód projectet továbbra is folytatom, de csak kéthetente fogok vele jelentkezni, illetve a szokásos kétheti jelentkezésű bejegyzések is maradnak, mint a VKP és a Mani-acs. Heti egy bejegyzést remélhetőleg meg tudok írni ezeken kívül, de többet nem garantálok. Tudom, hogy ti nem is várjátok el tőlem a gyakori jelentkezést, de az én lelkiismeretem akkor nyugodt, ha ezt veletek is megosztom.

És ha már itt vagyok szeretném megköszönni mindannyiótoknak a sok-sok hozzászólást annak ellenére is, hogy érezhetően lelassult a blog. Nagyon sokat jelent nekem, hogy ennek ellenére is olvastok, betértek hozzám és megosztjátok velem a gondolataitokat :)
Remélem hamarosan össze tudom kapni magam és akkor újult erővel vághatok bele a blogolásba ^^

És köszönöm a megértéseteket!

Bloggerek házi feladata - Változások

Nem is olyan rég csatlakoztam a Magyar bloggerek és blogkedvelők közösségéhez facebook-on, ahol remek kis házi feladatokat találnak ki a tagok számára. Eddig még nem csináltam meg egy ilyet sem, de szeretnék ezen változtatni, mert a feladatok nagyon jók és ötletesek. Pótlólag remélem minden eddigi házi feladatot meg tudom majd csinálni, de először jönnék a tegnapival, melynek nagyon érdekes témája volt.

Hogyan is változott meg az életem, mióta blogot írok? Hát ez jó összetett kérdés. Egy valami viszont 1000%-ig biztos nálam, hogy pozitív irányban változott az életem :)

Én ettől a blogtól annyi szépet és jót kaptam már, hogy szinte fel sem tudom sorolni. Január elsején lett 5 éves a Mesevilágom, és habár az eredeti irányvonal, mellyel indítottam már jócskán megváltozott, én mégis örülök a változásnak, bővülésnek. Sokat változott ez a kis zug, mióta elkezdtem írni, hiszen az elején csak magamat szórakoztattam vele, mostanra viszont 260 ember olvasgat engem, és még ki tudja hányan teszik ugyanezt csöndben a háttérből. Kibővültem elég sok beauty témakörrel, elkezdtem rákapni a körömlakkozásra és bátrabban osztok meg veletek sminkes, terméktesztes bejegyzéseket is, de még mindig úgy érzem, pont jó arányban vannak az egyéb témák a szépségápolással. Továbbra is szeretem a humort, a lelkizős bejegyzéseket, a recepteket, egyszerűen úgy érzem, hogy nálam minden elfér egy helyen. 

Viszont ami ennél sokkal, de sokkal fontosabb az az, hogy ti mindenzt elfogadtátok és szeretitek! Nem mondom, hogy nem vagyok kicsit önző, mikor a bejegyzéseimet írom, mert vannak rovatok, amiket kifejezetten azért írok, mert nekem van rájuk szükségem, de közben mindig remélem, hogy nektek is tanulságosak lesznek. Viszont vannak olyanok is, amiket kifejezetten nektek készítek, amik értetek és nektek vannak. Ez azért mégis csak felelősséggel jár, hiszen az ember nem ad ki olyan munkát a kezei közül, ami nem megfelelő - én is törekszem arra, hogy minden, amit nektek szánok kidolgozott, preciz és hasznos legyen. Szerintem egy lelkiismeretes blogíró mindig odafigyel a bejegyzéseire, hiszen sokan olvassák a gondolatait, és nagyon nem mindegy mit közvetítünk mások felé. Ugyan én sem vagyok tökéletes és követek el hibákat, de a blog megtanított arra, hogy ha már csinálok valamit, akkor azt szívvel-lélekkel tegyem, mert csak úgy érdemes. Ti is megérdemlitek a minőséget, és én sem szeretnék összecsapott írást kiadni a kezeim közül.

Ezen felül rengeteg új emberrel megismerkedhettem a blognak hála :) Lettek nagyon kedves új barátnőim, akiket tiszta szívből szeretek, hatalmasakat nevettem a blogtalikon és határozottan szociálisabb lény lettem. Introvertált személyiség vagyok, szeretek bezárkózni a világ elől és a magam kis üveggömbjében éldegélni, de a blog egyfajta ablakot nyitott nekem a világra. Megmutatta, hogy vannak odakint hozzám hasonló emberek, sőt még azt is, hogy akikkel nem hasonlítunk, azokkal is remekül ki tudok jönni. Emlékszem hogy rettegtem az első blogtalimon, hogy féltem, hogy majd ki fogok lógni a sorból, mert nem vagyok beauty blogger, nem ismerem a nagy márkákat, azt se tudom eszik-e, vagy isszák a szépségipart és ami a legborzasztóbb, nem tudok lakkozni :D Rendesen gyomorgörcsöm volt, de amint megláttam pár ismerős arcot, azonnal feloldódtam, és később sem kellett a háttérben meghúznom magam, mert a furcsa dolgaim ellenére a közösség befogadott és mindenkivel tudtam beszélgetni. Számomra ez hatalmas élmény volt. 

Kicsit félve jegyzem meg azt, ami az egyik legjobban eső pontja a blogolásnak, mert hát a bókokról van szó. Akik olvasnak tudják, hogy nem mindig vagyok jó véleménnyel magamról, és habár az önbizalmam némiképp erősödött, azért ott még nem tartok, hogy azt mondhassam, jó vagyok így. Viszont nagyon nagy szerepet játszott ez a hely abban, hogy az önbizalmam a nulláról eljusson idáig, erre az elfogadható szintre. Persze nyilván kapok dicséreteket a férjemtől, barátaimtól, stb, de azért más, mikor egy kívülálló ír kedves szavakat nekünk. Én eleinte irtó zavarban voltam az elismerésektől, sőt, megvallom nektek, mai napig is belevörösödöm, ha valaki nem csak a munkámat emeli ki (mondjuk egy smink esetében), hanem engem is. Számomra ez olyan felfoghatatlanul furcsa dolog, hogy azt el nem tudjátok képzelni. Nagyon sok évet töltöttem abban a tudatban, hogy jobb lenne ki se lépnem az otthonomból, olyan szörnyen nézek ki, és aztán egyszer csak bumm, mindenki elárasztott a kedvesebbnél kedvesebb kommentekkel. Nagyon trollokban sem volt még részem, amin csodálkozom is, mert néha elég szélsőséges témákkal foglalkozom, de nem baj, nem mintha hiányolnám :P Szóval igen, a bókok és az őszinte, kedves elismerések hatalmasat lendítettek rajtam. Végre el tudom hinni, hogy nem vagyok bányarém, hogy van bizonyos dolgokhoz tehetségem, és ha átgondoljuk, tulajdonképpen az önbizalom tréninges bejegyzések zöme nem jöhetett volna létre nélkületek :) Köszönöm nektek ezt a sok bátorítást, kedvességet és őszinteséget, amivel megtiszteltek, leírhatatlanul sokat jelent mindez számomra.

Kicsit földhöz ragadtabb téma a következő, ugyanis a blognak hála jobban belemerültem a beauty témákba. Bátran teszek fel sminkes bejegyzéseket, mert tudom, hogy szeretitek, én pedig a ti motiváló hatásotokra egyre több és több dolgot próbálok ki ebben a témában. Azt meg ki ne felejtsem, hogy a blognak (és néhány csodálatos, nagy tehetséggel megáldott bloggerinának) köszönhetem a körömlakkok szeretetét is. Írtam már régebben, de én rühelltem lakkozni. Utáltam, mert nem ment szépen. Aztán jöttek az ismeretségek, és egyszer csak ott találtam magam a lakkok sűrűjében. Én, aki 3 évig használt egyetlen halványrózsaszín nevenincs körömlakkot most jobbnál jobb márkákat ismerek meg és rájöttem, hogy ehhez sem vagyok menthetetlenül béna. Nem érek a nagyokhoz, nyilván, de azért próbálkozom, és ami a legfontosabb - jól esik :)

És hát ami számomra a leglényegesebb: itt tényleg önmagam lehetek. Eleinte nem tárulkoztam ki annyira, nem mutattam annyit az érzéseimből és a gondolataimból, de az évek során rájöttem arra, hogy ti végülis elfogadtok olyan dilisnek és furának, amilyen vagyok, sőt, vannak akik kifejezetten ezért szerettek meg engem. Nem kell szégyellnem semmit abból, amilyen vagyok, mert akik idetévednek, azok tudják mire számíthatnak és feltételezem még kedvelik is :P Holott az az igazság, hogy én tipikusan a nehezen kedvelhető emberek közé tartozom. Nagyszájú vagyok, önérzetes, makacs és túlérzékeny, így nincs is sok barátom, de hála a blognak most már elmondhatom, hogy a baráti társaságom szűk köre azért mégis csak bővült az évek során :) Számomra ez hatalmas boldogság, és ez a közvetítő csatorna, ez a blog volt az, ami sokszor hidat emelt közénk - író és olvasó közé-, hogy jobban megismerjük és megkedveljük egymást :) 

Nem is szeretném tovább szaporítani a szót, mert azt hiszem végtelenségig tudnék áradozni, szóval inkább csak megköszönöm mindenkinek, aki olvas, hogy velem van és szereti azt, amit csinálok. Én meg szeretek nektek adni, és remélem mindig találtok itt olyasmit, amiért érdemes visszatérni, nekem pedig ezáltal lesz okom újra és újra klaviatúrát ragadni :)

Köszönöm mindnyájatoknak!

Blog karácsony :)

Mikor Iluss meghirdette idén is a blog karácsonyt, nem volt kérdés, hogy jelentkezzek-e rá :) Tavaly is benne voltam az ajándékozósdiban és idén sem szerettem volna kihagyni. Nagyon jó élményekkel gazdagodtam tavaly is és most is, hiszen mindig jó érzés megismerni más bloggereket, azt is, akinek küldesz ajándékot, és azt is, akitől kapod :) Én idén Nórit leptem meg egy csomaggal, remélem örült a tartalmának, bár ahogy a levélváltásainkat olvastam valóban így történt :) Engem pedig Virág lepett meg egy csodás pakkal, amiben szuperebbnél szuperebb dolgok lapultak - nagyon eltalálta az ízlésemet és igazán személyre szóló ajándékokat sikerült választania nekem :)

Mint látjátok igen bőkezű volt velem Virág, rengeteg mindent kaptam :) Volt itt két mogyorós nápolyi, ami isteni volt, aztán kaptam egy nagyon tetszetős gyűrűt is, aminek nagyon érdekes láncos-felső ujjperces megoldása van. Virág azt írta, hogy a tánc iránti szenvedélyem miatt vette ezt meg nekem, és telitalálat volt, mert biztos, hogy fellépéseken örömmel fogom viselni ezt a gyűrűt :) Aztán volt még itt egy aloe verás habmaszk (a kis zöld flakon), amihez hasonlóval még soha nem találkoztam, de alig várom, hogy kipróbálhassam :) Mellette egy mesés barackos pirosító található, aminek irtóra örülök, mert nagyon szerettem volna már ilyen árnyalatot. Kaptam még 4 teafiltert is, ami "pumpkin spice" fantázia néven fut és már a csomagolását szaglászva is bevadulok, wah :D Alatta egy karácsonyi illatú fürdőkészítmény van, amit szintén örömmel fogok kipróbálni :) Igaz, annyira nem vagyok kádban pancsolós, kicsit nehézkesek a körülmények az albérletünkben ehhez, de reméljük azért mégis fel tudom avatni ezt az isteni narancsos-fűszeres illatú terméket. A legvégére a kedvencemet hagytam, ugyanis Virág írt nekem egy képeslapot is :) A tartalma annyira megmelengette a szívemet és olyan nagyon jól esett, hogy mikor kézhez kaptam, többször is elolvastam és végig vigyorogtam :) 

Kedves Virág, nagyon szépen köszönöm ezt a sok földi jót, igazán boldoggá tettél ^^

Remélem Nóri is örömmel fogja használni a csomagja tartalmát :)

Köszönöm Ilussnak a szervezést és hogy ismét részt vehettem ebben a nagyon jó kis kezdeményezésben :)