Van már egy jó adag film bekészítve, amiről írni szándékozok, de úgy gondoltam, hogy ez a mozi megér egy külön bejegyzést. Nagyon nagy hatással volt rám, szóval nem ígérem, hogy nem fogok spoilerezni, mert úgy is elragadtatom magam az élménybeszámoló alatt. Akit ez zavar, az kérem ne olvassa tovább, de én sajnos nem tudok megálljt parancsolni az ujjaimnak.
"A Hobbit: Az öt sereg csatája Peter Jackson Hobbit-trilógiájának befejező része. Miközben sikeresen visszahódították otthonukat Smaugtól a sárkánytól, Zsákos Bilbo és barátai akaratlanul is halálos veszedelmet szabadítottak a világra. A dühöngő Smaug nőket és gyerekeket sem kímélve támad Esgarothra (Tóváros). Mindeközben a visszaszerzett kincsektől megrészegült Tölgypajzsos Thorin Bilbo erőfeszítései ellenére hátat fordít barátainak és elárulja őket. Ennél azonban jóval nagyobb veszélyek is leselkednek a hobbitra és barátaira. Bár kizárólag Gandalf tud róla, Szauron szörnyű tervet forral: orkok seregeit indította útnak, hogy a Magányos Hegyen támadásba lendüljenek. Ahogy a sötétség erői egyre jobban előretörnek, a törpék, tündék és az emberek választás elé kerülnek: összefognak vagy elpusztulnak. Bilbo az öt sereg gigászi csatája közepén találja magát, ahol saját és barátai életéért is harcolnia kell, miközben Középfölde egészének sorsa forog kockán."
Karácsony előtt két nappal mentünk el a Camponába megnézni ezt a mozit, és mind Viktorban, mind pedig bennem vegyes érzések kavarogtak. Igazából nem voltunk túl lelkesek. Be akartuk fejezni ezt a széthúzott történetet, de nagy reményeket nem tápláltunk iránta. Nem titok, hogy az első két film nem igazán nyerte el egyikünk tetszését sem - marketing szagú kapmányfogásnak éreztük az egészet, amin a film készítői még egy kicsit kaszálni akartak, hiszen mi más okból darabolnának három felé egy egykötetes sztorit? Váltig állítom nektek, hogy ezt a mesét egyetlen filmben is el lehetett volna mesélni. Igen, lehetett volna, de akkor lemaradtunk volna erről az istenien király utolsó részről. Mert bizony ez az utolsó rész feltette a pontot az i-re, odaszögezte a tekintetem a vászonra, és az a 3 óra csak úgy elszállt a fejünk felett. Szóval igen, egyetlen filmbe belefért volna a Hobbit története, pláne ha nem raknak bele plusz szálakat, de úgy gondolom, hogy már csak azért is megérte szétvágni ezt a történetet, hogy ezt az utolsó részt megcsinálhassák. Mert ez valami bámulatosan jó volt. A gyűrűk Ura harmadik része volt rám utoljára ilyen hatással. Konkrétan egyetlen másodpercig sem unatkoztunk, mert ahogy lementek a trailerek és megkezdődött a film azonnal bumm, bele a közepébe, sárkány, tűz, harc, halál, sikoly, adrenalin, csata, waaaaa :D Tényleg pislogni nem volt időnk, olyan rohamtempóban haladt a történet, és egy percre nem volt megállás. Folyamatos akció volt, állandó izgalom. Na jó, néha kaptunk egy kis pihenőt, mert voltak benne elmesélősebb részek is, de azokra szükség volt, mert máskülönben szívrohamot kaptam volna ennyi akciótól.
Igazság szerint nehéz összegzően írnom erről a filmről, mert ha leírás szerűen belekezdenék, akkor nektek ide kéne készíteni 5 liter kávét és nagyjából a szilveszteri koccintásig olvashatnátok a véget nem érő elemzésemet, de inkább felsorolás szerűen, kategóriákra lebontva értékelem ezt a filmet, úgy mindenkinek egyszerűbb.
Ami tetszett:
- egy percig sem unatkoztam, folyamatos pörgés volt a vásznon. Az első két filmben mindig voltak olyan jelenetek, amik vontatottak voltak, ráadásul korom sötétben játszódtak, Viktor el is aludt olyankor. Na itt erre esélyünk sem volt.
- a csatajelenetek hihetetlenül monumentálisak és szinte magasztosak voltak, nekem legalábbis majd kiesett a szívem a helyéről, mikor megláttam a törp hadsereget, vagy mikor a tündék félretéve pökhendiségüket a törpök élő pajzsán átugrálva nekirontottak az orkoknak. Mindenki Fili, Kili, meg Thorin halálát siratta, ezzel szemben én a csatajeleneten bőgtem a meghatottságtól... O.O
- Galadriel, Szarumán, Gandalf és Elrond négyese a gyűrűlidércek és maga Sauron ellen. Kezdjük ott, hogy Galadrielt eddig is imádtam, na de most aztán végképp a kedvencem lett. Megmutatta valódi, mérhetetlen hatalmát, ugyanakkor láthattuk azt is, hogy bizony ő is esendő. Aki még pacsit érdemel, az pedig nem más, mint Szarumán. Félretéve a későbbi árulásos dolgait, én imádtam őt ebben a filmben! Azért ahhoz képest, hogy több ezer éves, lazán kicsontozta a gyűrűlidérceket.
- Bilbó karaktere. Sokkal összetettebb, vagányabb, életrevalóbb és szerethetőbb, mint Frodó.
- A törpök hadserege, akik óriási hegyi kecskékkel, malacokkal és egyéb házi kedvencekkel vonulnak csatába. Ja, és a törp király, akinek nincs ki mind a négy kereke :D
- Smaug még mindig irtó jó fej karakter, sajnáltam is, hogy olyan korán kinyírták.
- A Hobbit végét összefűzték a Gyűrűk Ura elejével. Pirospont.
Ami nem tetszett:
- szerelmi szál. Miért? MIÉRT??? Ráadásul két tünde meg egy törp között, omájfákinggád...
- Thranduilt legszívesebben felrúgtam volna az első pillanattól kezdve, ahogy megláttam. Ennél málészájúbb, szétszívottabb fejű bájgúnárt még büdös életemben nem láttam. Jót tenne neki egy férfi börtön pár hétig, megemberesedne kissé.
- Legolas detto ugyanez pepitában. Bár a második részben irritálóbb volt a gőgje, itt most szimplán csak nagyon untam, mikor megjelent a színen. Nekem nem adott semmi pluszt a filmhez, a totál lehetetlen harcmozdulatai meg kezdtek kissé nevetségessé válni.
- az a hülye emberi csatlós, akinek nem tudom a nevét. Itt van ez a sztori, ami végig emelkedett hangulatban játszódik, épp halálosan meg vagy hatódva egy óriási csatajelenettől, aztán jön ez a majom nőnek öltözve és elrontja az egész élményt. Minek kellett ez is bele?
- mindent helyzetet a tündék mentenek meg, ami kezdett egy kissé bosszantóvá válni. Eleve Thranduil fejétől heveny hányingerem volt, na de hogy állandóan az legyen belénk sulykolva, hogy senki sem képes egyedül boldogulni ebben a világban és csak a tündék menthetnek meg minket, az azért kicsit nonszensz. Éppen ezért mikor megjelent a törp hadsereg, én felpattantam a székemből kitárt karokkal egy alig hallható "EZ AZ!!!!!" felkiáltással :P
- az emberek elvesztek a sok nagy hős között. Az egész háború a törpök, tündék és orkok között zajlott, a szerencsétlen emberek meg csak csetlettek-botlottak közöttük.
Hát ez lett volna az én véleményem erről a filmről. Összességében nekem iszonyatosan tetszett, ez volt a legjobb mindhárom közül és még az is esélyes, hogy a családommal együtt össznépien is megnézzük szilveszter után.
Ti láttátok már?
Hogy tetszett nektek?
