Rengeteg filmélmény

Sziasztok!

Rengeteg mozit néztünk meg az utóbbi időben, kicsit el is vagyok csúszva a bemutatásukkal. Most elég sok filmet fogok elemezni, hogy behozzam magam, de ígérem nem írok róluk Habaró és Béka terjedelmű regényeket :P Vagy legalábbis megpróbálom :D A lényeg bennük lesz, ami alapján ki-ki eldöntheti, hogy lesz-e kedve megnézni őket. Lássuk is melyekről van szó.
(a tartalom leírások a port.hu oldalról származnak)

Mad Max - A harag útja

" A világvége olyan régen volt, hogy már alig akad, aki emlékezne rá. Az emberiség egykori dicsőségének hosszú ideje vége, a Föld egyetlen hatalmas sivatag; a kevés életben maradt kíméletlen gyilkossá, fosztogató ragadozóvá vált, és bármire képes, csak hogy egy nappal tovább bírja. De akadnak még olyanok, akik rendbe hozhatnák, ami, úgy tűnik, visszavonhatatlanul elromlott. Ketten vannak, és örök menekülés az életük. Az egyikük Max: hallgatag, harcos férfi, aki felesége és gyermeke halála után már csak a megbékélést keresi a vad káoszban. A másik Furiosa, a katonanő, aki úgy hiszi, túlélésének záloga az, ha eljut a sivatagon túlra, arra a tájra, ahol a gyerekkorát töltötte."

Ezt a filmet elsősorban a férjem miatt néztem meg, ugyanis a tömény akciófilmek nem szoktak lázba hozni. Ennél sem számítottam semmi lélekmegváltóra, de végül egy egész kerek kis mozi alakult ki belőle. Nem lesz a kedvencem, az tény, de azért a rengeteg autós üldözés és homokfelhő között meg lehetett találni a mélyben lapuló szellemi értékeket is. Igen, van egy kicsi feminista felhangja, és a főszereplő egyértelműen Charlize Theron, de azért ezek a tartalmak közel sem nyomják el a filmet. Ezt leginkább azért érzem így, mert Theron anélkül játszotta a nők jótevőjét, hogy közben átbillent volna egy bizonyos határon. Érezhető volt, hogy a brutális környezet ellenére ő egy igazi női karakter, de azért megállta a helyét ebben a kegyetlen világban is. Jó volt.

Maggie

Ehhez a filmhez nem találtam leírást, így most csak az én kritikámat olvashatjátok.

Nagyon kíváncsi voltam erre a filmre, mert Schwarzeneggert drámában látni nem kis dolog. Főleg ha  az alap koncepció a zombifertőzés. Tőle a dirr-durr-csihipuhi a megszokott séma, most egy teljesen új szerepkörben láthattam őt. Nos, sok színészi képességet itt sem mutatott egy-két könnyezésen kívül, de pont ez a fajta száraz ténykezelés lett a történet központi meghatározója. Érezni lehetett a nyomást, ami a férfira nehezedik pont azáltal, hogy nem borult ki, hanem próbált úgy élni, mint azelőtt. A Schwarzi lányát alakító Abigail Breslin szintén remek választás volt a szerepre. Maga a történet nekem nagyon tetszett, teljesen más szemszögből mutatja be a zombikat, emberközelibbé, hihetőbbé, átélhetőbbé tette. Ebben állt a drámaisága. A végkifejletre valahol számítottam legbelül, mégis meglepett és elszomorított. Méltó lezárása volt a filmnek. Nagyon tudom ajánlani.

A hetedik fiú

"Egy régmúlt korban gonosz erő készül elszabadulni, mely újra felszítja a háborúságot az emberiség és a természetfeletti erők között. Gregory Mester egy lovag, aki századokkal ezelőtt foglyul ejtette a gonosz erőkkel bíró boszorkányt, Malkin Anyát. Azonban a boszorkány megszökött, és most bosszút forral. Malkin Anya összehívja a követőit minden inkarnációjából, és szörnyű haragját a gyanútlan világra akarja zúdítani. Csak egy valaki állhat az útjába: Gregory Mester. Gregory szemtől szembe kerül a gonosszal, melynek eljövetelétől mindig is rettegett. A következő teliholdig meg kell tennie azt, ami általában évekig tart: be kell tanítania új tanítványát, Tom Wardot, hogy legyőzhesse a semmihez sem fogható sötét mágiát. Az emberiség utolsó reménye a hetedik fiú hetedik fia."

Még anno egy film előzeteseként láttam bemutatót erről a moziról és akkor nagyon szerettem volna moziban megnézni. Mióta láttam, már nem bánom, hogy nem adtam ki rá pénzt. Sajnos a trailer lelőtte az összes jó jelenetet a filmből, a többi csak töltelék volt. A fantasy-s közeg nagyon gyér volt, hiányzott belőle valami plusz, ráadásul a falra másztam attól, hogy mikor volt végre egy értékelhető jelenet, akkor hirtelen bevágtak egy random nyálazós, romantikus(nak szánt) részt. 10 percenként kellett néznem, ahogy a turbékoló gerlicék köröznek egymás körül, flörtölnek és csipkelődnek, miközben én sárkányokra, varázslatra, boszorkányokra vágytam. Utóbbiak voltak benne, de nem kaptak elég lehetőséget a kibontakozásra, mivel a párocskánk elvette tőlük a lehetőséget. Szerettem volna szeretni ezt a filmet, de nem sikerült, nektek sem ajánlom :(

Jupiter felemelkedése

"Jupiter Jones (Mila Kunis) éjszaka született, és a jelek az mutatták, kivételesen nagy jövő áll előtte. Ám ez a jövő nem akar megérkezni: a lány hiába álmodozik, csupán vécéket takaríthat. Ám váratlanul megjelenik Caine (Channing Tatum), és mindent megváltoztat. A genetikailag átalakított ex-szuperkatona egyetlen okból jött a Földre: hogy magával vigye Jupitert, akinek genetikus kódja földönkívüli örökséget rejt. A jóslat talán igaz volt. Talán valóra is válik. Ám a világ kibillent egyensúlyát helyreállítani szinte lehetetlen feladat még a kiválasztottnak is."

Sajnos rögtön az elején le kell lőnöm a poént - ez a film olyan szinten vérszegény, hogy az valami borzasztó. Megint azt érzem, hogy a látvánnyal akarták eladni a mozit, közben pedig a történetre nem figyeltek. Pedig sajnos még mindig vannak emberek, akik egy jó történet miatt ülnek be a moziba (ehem, jelen!), és csak emellé szeretnének szép látványt kapni. Csak a látvány nem működik. Viszont megkockáztatom, hogy ha egy sztori jó, akkor még a kevésbé szép látvány sem érdekel. Egy szó mint száz, ez a mozi csak időpocsékolás volt az életemből. Adott volt egy jó kis reinkarnációs ötlet meg egy univerzális méretű tömegmészárlós dílerkedés, de nem dolgozták ki. A fő történetszál megint két ellentétes nemű szupermókus vergődéséről szólt, amitől már az arcomat le bírtam volna kaparni. Viszont! Ami értékelhető ebben a filmben, azok a negatív szereplők. A két hapsi olyan szinten irritált, hogy valami hihetetlen, és a legrosszabb az, hogy ennek örültem a legjobban! Ugyanis egyedül ők tudtak belőlem érzelmi reakciókat kicsikarni a filmes szerepükkel. Nem tudom ajánlani.

A szürke 50 árnyalata

"A szürke ötven árnyalata a világszerte hatalmas karriert befutott bestseller várva várt filmváltozata. Kiadása óta az Ötven árnyalat trilógiát 51 nyelvre fordították le, és több mint 100 millió példányt adtak el belőle nyomtatott és digitális formában, és ezzel a trilógia bekerült minden idők leggyorsabban legnagyobb példányszámban fogyó könyvei közé."

Hahaha, nem ússzátok meg nálam sem ezt a kritikát :D Tudom-tudom, szinte mindenki írt már róla, de engedtessék meg, hogy én is fröcsögjek pár sort. Eredetileg egy teljes bejegyzést szántam ennek a szutyoknak, de végül úgy döntöttem, hogy nem ér annyit. 1-2 mondatban is le tudom írni milyen pocsék volt ez a film. És igen, elolvastam előtte a könyvet - vagyis fogjuk rá, a lényeget ismerem (sajnos a sokadik "szent szar" és ajakharapdálás kikezdte az idegeimet és idő előtt feladtam a harcot a könyvvel). Már a könyvet is egy rakás ganénak tartottam, de amikor megnéztem belőle a filmet rájöttem, hogy van annál még lejjebb is. Ez a film pocsék. De nem csak a színészi játék miatt, hanem mert az alapjául szolgáló sztori is minősíthetetlenül rossz. Sajnos az élőszereplős verzió sem lendített sokat a dolgon - Ana iszonyatosan szerencsétlen és az én szememben minden vonzó tulajdonságot nélkülöz. Christian pedig minden, csak nem dögös. Az a krampuszos kis vigyor, amit néha bevillant engem röhögésre késztetett - ki az, aki ettől beindul? Úgy nézett ki ez a hapsi, mint egy kisgyerek, akit rajtakaptak azon, hogy elcsen egy kekszet a dobozból. Ráadásul egyáltalán nem működött a két ember között a kémia. Ha meglett volna mindez, nem kellett volna eljátszaniuk a vonzalmat, de mivel nem volt meg, színészkedni kellett, az pedig egyiküknek sem erőssége. Az alá-fölérendelt viszonyt is pocsékul mutatták be, komolyan mondom az egyik Dr. House részben jobban ráéreztek a dominancia lényegére, mint itt. Senkinek nem ajánlom.

A lázadó

"A beavatott-sorozat: A lázadó emeli a tétet: Tris (Woodley) szövetségeseket és válaszokat keres a futurisztikus Chicago romjai között. Négyessel (James) együtt menekülniük kell a műveltek csoportjának hataloméhes vezetője, Jeanine (Winslet) elől. Az idővel versenyt futva Trisnek rá kell jönnie, hogy családja milyen titok miatt áldozta fel életét és miért próbálja meg a műveltek vezére megállítani őket mindenáron. Múltbeli választásai kísértik, de megtenne mindent azért, hogy megvédje szeretteit. Trisnek Négyessel az oldalán lehetetlen feladatok sorával kell szembeszállnia, hogy feltárja a múlt igazságát."

Nagyon vártam már, hogy megnézhessem ezt a filmet, mert az első rész kifejezetten tetszett. A másodikkal sem volt gond, hacsak annyi nem, hogy kevesebb volt benne az akció. Viktor ezt nehezményezte is, neki emiatt nem tetszett a dolog, nekem viszont igen, mivel sok elgondolkodtató, elmélkedős rész volt benne, amiket nagyon szeretek. Tris karaktere még mindig szimpatikus, tetszik rövid hajjal is, Négyes viszont csak töltelék volt ebben a filmben. Imádtam a szimulációkat, nagyon kreatívan oldották meg az emberi elme kivetüléseit. Volt benne jó pár drámai jelenet, amiknél izgultam rendesen, a végén pedig ott volt a csattanó, ami annak ellenére is ütött, hogy már tudtam róla. Jó kis mozi volt, tudom ajánlani.

Hamupipőke

"A klasszikus mese élőszereplős feldolgozása a fiatal Ella (Lily James) történetét meséli el, akinek kereskedő apja újból megnősül Ella édesanyjának halála után. A lány szeretettel fogadja új mostohaanyját (Cate Blanchett) és lányait, Anastasiát (Holliday Grainger) és Drisellát (Sophie McShera). Azonban, amikor édesapja is váratlanul meghal, a lány hirtelen egy féltékeny és kegyetlen családban találja magát, új rokonai kénye-kedvének kiszolgáltatva. Bár a legmegalázóbb feladatokat bízzák rá és cselédként tartják a háznál, Ella nem adja fel a reményt és mindig édesanyja utolsó szavai lebegnek a szemei előtt: "légy bátor és kedves". Ezért fogát összeszorítva tűri, hogy mostohaanyja és lányai lépten-nyomon kihasználják. Amikor találkozik egy jóképű idegennel az erdőben, Ella nem is tudja, hogy egy álruhás herceggel (Richard Madden) sodorta össze a sors, akiben igazi társra lel. Amikor a királyi udvar meghívókat küld szét a birodalom összes hajadonjának, Ella reménykedni kezd, hogy ismét találkozhat a sármos Kittel. Azonban gonosz mostohaanyja megtiltja a lánynak, hogy részt vegyen a bálon és még ruháját is szétszaggatja. De persze, ahogy a tündérmesékben lenni szokott, a segítség sem várat magára sokat. Egy kedves koldus öregasszony (Helena Bonham Carter) néhány egér és egy hatalmas sütőtök segítségével örökre megváltoztatja a fiatal lány életét."

Először is emeljük poharunkat Hálivúdra, ahol rájöttek végre, hogy a Disney mesék élő szereplős feldolgozásai jó ötletnek tűnnek! Hurrá! 

Ezt a filmet is epedve vártam és nem is kellett benne csalódnom. Szigorúan eredeti szinkronnal tessék nézni, ugyanis Helena Bonham Carter, mint tündérkeresztanya valami halálos :D Olyan szövegei vannak és olyan hangjátéka (az alapvető zseniális színészi játékán túl), hogy majd bepisiltem a nevetéstől :D Ez a film nagyon ügyesen egyensúlyoz a komikus és komoly helyzetek között, alapjáraton érezzük, hogy nem veszi magát komolyan a mozi. Nem akart feltétlenül álomszép és romantikus lenni, pont annyi humort és iróniát tartalmaz, amitől élvezhetővé válik egy ilyen tipikus hercegnős mozi is. Cate Blanchett egyszerűen zseniális a gonosz mostoha szerepében, olyan tökéletesen alakította ezt a figurát, hogy nála jobban senkinek sem menne. Volt benne valami negédes álszentség, ami aztán tömény irigységgel átitatott rosszindulattá torzult. Na és az arcjátéka! Galadriel faarca és semleges mosolya után most olyan arcokat láthatunk tőle, amitől ismét röhögőgörcsöm támadt :D A főszereplőnk is remekül helyt állt (habár a nagy színészek mellett azért kicsit eltörpült), ugyanis szép volt, bájos és kedves, de emellett mutatott valódi, emberi érzelmeket is. A látvány mesébe illően szép volt, Pipő ruhája maga az álom, a herceg viszont ronda. Más belekötni valóm nincsen, tessék megnézni :)

The Duff

Ehhez sem találtam leírást, de annyira nem is szükséges. Miről is szól ez a film? Adott egy lány, Bianca Piper, aki tökéletesen láthatatlan két csini barátnője mellett. Utálja a szomszéd srácot, Wes-t, aki a suli legmenőbb pasija, s aki ráadásul nem átallott azt mondani rá, hogy ő egy pótkerék - az a csaj, aki kilóg a baráti társaságból, mert rondább, kövérebb és láthatatlanabb, mint a többi. Bianca ezután nemes egyszerűségel ráborítja a kóláját Wesley-re, később viszont arra kéri a fiút, hogy segítsen neki "valakivé" válni. Szeretné, ha észrevenné őt az a fiú, aki tetszik neki (még véletlenül sem Wes), cserébe pedig Bianca korrepetálja az élsportoló, ám nem túl agytröszt srácot. Közösen töltött óráik alatt azonban kiderül, hogy sokkal több közös vonásuk van, mint gondolnák, és hogy a csini pofi nem mindig elég ahhoz, hogy valaki szimpatikusnak tartson. 

Előre le kell szögeznem, hogy habár ez egy tipikus tinifilm, azok közül is egy nagyon-nagyon jó kis tinifilm! Igen, meg vannak benne a tipikus karakterek (menőcsaj-menősrác, csúnyácska, szürke egér típusú, nagyszájú leányzó), de ennek ellenére mégis nagyon élvezhető. Ez természetesen Bianca karakterének köszönhető, aki végre valahára nem szemüveges, csöndes kiscsaj és nem is lázadó kívülálló, hanem egy hús-vér lány. Szereti a klasszikus horror filmeket, jó tanuló, kissé ironikus és halál laza. Nem egy klasszikus szépség, de nem is csúnya, egyszóval simán beleképzelhetjük magunkat a helyébe. A sztori konfliktusa klasszikus, a láthatatlan csaj szeretne "valakivé" válni, akit nem csak úgy emlegetnek, hogy XY barátja. Ezt a csodát Wesley-től várja, aki amellett, hogy az ügyeletes menő csávó, még a lány szomszédja is. Közös élményeik során jobban megismerik egymást és persze a végén kiderül, hogy még a menő csávó is szívesebben választ olyan lányt, akivel jókat lehet röhögni, mint egy szép, de belül annál gonoszabb lányt, aki csak kirakatbabának való. Közben nagyon jó poénokat és helyzetkomikumokat láthatunk, úgyhogy ezt a filmet is jó szívvel tudom ajánlani azoknak, akik szeretik az ilyen műfajt :)

Hős6os

"A Hős6os-ban minden megvan, amit a nézők elvárnak a Walt Disney Animation Studios nevével fémjelzett kedves és humoros animációs alkotástól. Az akciódús kaland a robotok építésével foglalkozó, zseniális Hiro Hamada körül forog, aki barátai segítségével megtanulja kiaknázni brilláns agyának minden egyes tekervényét. Ebben segítségére van testvére, a szintén lángész Tadashi, az adrenalintól csöpögő kalandok megszállottja Go Go Tamago, a mindig rendkívül precíz Wasabi No-Ginger, a kémiazseni Honey Lemon és Fred, a rajongó. Amikor egy váratlan fordulat miatt egy veszedelmes összeesküvés közepén találják magukat - amely San Fransokyo gigantikus városát fenyegeti - Hiro legközelebbi bizalmasához, egy Baymax nevű robothoz fordul, csapatából pedig modern kütyükkel felszerelt hősöket farag, hogy képesek legyenek felderíteni a rejtélyes szervezkedést."

Még az iskolában kezdtük el nézni ezt a mesét a gyerekekkel, én pedig itthon folytattam, mert kíváncsi voltam a végkimenetelre. Mit is írhatnék róla? Vicces és bájos, pont amilyennek egy mesének lennie kell. A modern téma nagyon aktuális, hiszen a mai srácok odavannak a kütyükért, ugyanakkor sok klasszikus érzelmi helyzetet is taglal a film, ami szerintem nagyon fontos egy tanító célzatú mesénél. A benne lévő dráma engem is mélyen megérintett, majd a gyerek és robot közti kapcsolat is meglágyította a szívemet. Nagyon korrektül összerakott kis mese ez, a karakterek is szerethetőek, és habár a történet kissé sablonos, van azért benne olyan csavar, amin én is meglepődtem. De lehet, hogy csak naiv vagyok :D Öszességében tudom ajánlani ezt a mesét gyereklelkű felnőtteknek, mert jó kikapcsolódás :)

Jurassic World

"Steven Spielberg producerként tér vissza nagy sikerű, úttörő sorozatának legújabb részével, a Jurassic World rendkívül látványos, torokszorítóan izgalmas, nagyszabású kalandjával, melyben újra megnyílik a híres sziget őslény parkja."

Mondanom sem kell, ezt a filmet is nagyon vártam. Moziban néztük és nagyon megérte, ezeket a monumentális sztorikat mindenképpen ott kell megnézni. Nagyon nosztalgikus volt újra hallani a jól ismert "dínó dallamot", jó volt újra látni az őslényeket és összességében korrekt kis film lett ez, de... És itt jön a de. Sajnos nem vagyok maradéktalanul elégedett. Maga a központi téma, miszerint a mai embereket már nem nyűgözik le a dinoszauruszok engem személy szerint felháborított. Oké, hogy egyre modernizáltabb társadalomban élünk, na de azért egy dínó látványa már csak nem válik hétköznapi dologgá. Itt mégis azt sugallják nekünk, hogy egy dínó önmagában nem elég a lenyűgözéshez, szabadidő parkot kell köréjük építeni, hogy még jobban kiélvezhessék az emberek a dínókkal töltött időt. Vérlázító volt látni a kis Triceratopsokon lovagoló gyerekeket (a pónik körbe-körbe futtatását sem tartom állathoz méltó, egészséges dolognak), na meg a génmanipulált dínót - mert egy eredeti dínó már nem elég lenyűgöző. Őszintén, én mai napig le tudok döbbenni, ha mezei nyulat látok rohanni a mezőn, vagy ha katica röppen a kezemre - hogy a francba ne lenne elég egy "sima" dínó látványa?! Aztán ott van még Raptorszelidítő Owen. Magával a színésszel nincs bajom (arról nem tehet, hogy alig kapott szöveget), igaz, nem gerjedek rá, mint sokan mások, viszont ismét csak dühítőnek tartom, hogy a raptorokat odáig alacsonyították, hogy egy ember meg tudta őket "szelidíteni". Vagy legalábbis kezelni tudja őket. Az első három részben azért imádtam a raptorokat, mert vadak voltak, veszélyesek és bitang okosak. Most, ebben a filmben csak azt láttam, hogy ezeket a csodás, hátborzongató lényeket egy ember manipulálni tudja. Érzitek, hogy ezzel elveszítik a raptorok a varázsukat? Pont az volt bennük a jó, hogy csúcsragadozók, könyörtelen zsenik, most meg hirtelen hallgatnak az emberre és mellette trappolnak, hogy közösen vadásszanak. Nem, nem és nem. Ez a része nagyon nem jött be a dolognak. Ugyancsak negatívum, hogy a két töltelék gyerekkarakter teljesen észrevétlenné vált. Jó lett volna, ha az egyikük lány, és jó lett volna, ha nem azon bosszankodom öt percenként, hogy az idősebb srác más csajokat stíröl, miközben otthon várja a rajongó barátnője. Claire karaktere viszont tetszett - sikeres üzletasszony volt, bár nem hibátlan. Furcsa volt az észjárása, de szerintem neki már csak dollár bankók lebegtek a szeme előtt. A tűsarkúban futkosás nekem is feltűnt, bár őszintén, ezt tartottam a legkevésbé zavaró dolognak - a természet tiszteletének hiánya jobban bosszantott. Ha Malcolmot betették volna a filmbe, helyettem is károgott volna. Viszont, hogy tényleges pozitívumot is említsek - a látvány szuper volt, mint mindig, a zenéjét imádtam és jó volt, hogy állandóan pörgött a film, egy percig sem unatkoztam. Ja, és ki kell emelnem a Mosasaurust - bitang jól nézett ki! Végre vízi dínókat is láttunk, jeee! Összességében tudom ajánlani, bár aki hozzám hasonló tisztelettudattal rendelkezik, készüljön fel a keserű szájízre a mozi után. 

Láttátok valamelyiket?

Nektek hogy tetszettek?

Filmélmények sokasága

Rengeteg filmet megnéztem a legutolsó ilyen bejegyzés óta, de egyszerűen nem tudtam rávenni magam arra, hogy részletesebben írjak róluk. Közben persze csak gyűltek és gyűltek a kritikára váró mozik, most viszont megtörik a jég és jövök egy újabb adag filmmel. (a rövidített leírások a port.hu oldalról származnak)

Bosszúállók 2: Ultron kora

"Amikor Tony Stark újra életet akar lehelni a parkolópályára állított békefenntartó programba, nem minden sikerül a tervei szerint. A Föld legnagyobb hőseinek, vagyis Vasembernek, Amerika kapitánynak, Thornak, a Hihetetlen Hulknak, a Fekete Özvegynek és Sólyomszemnek ezúttal a legvégső megmérettetésen kell helytállniuk, mivel a bolygó sorsáról van szó. A rettegett Ultron megjelenésével a Bosszúállókra vár a feladat, hogy megakadályozzák ördögi terve megvalósítását. Az egyedülálló, globális kaland azonban csupán vonakodva megköttetett szövetségek és nem várt események árán teljesedhet ki."

Ez egy nagyon friss élmény, ugyanis szombaton néztük meg a filmet moziban. Imádtuk az első részt, így nem is volt kérdés, hogy amint lesz lehetőségünk megnézzük a másodikat. Arra számítottam, hogy az elsőhöz hasonlóan nagyon humoros, ugyanakkor látványos akciófilm lesz, ehhez képest kicsit keserű szájízzel jöttem ki a teremből. Természetesen nagyon látványos és akciódús film volt, de valahogy kevesebb volt benne a humor, és emiatt "nehezebben csúszott le" számomra. Sok komoly témát boncolgatott, sok volt benne a növekvő feszültség és kétségbeesés, ami rám is nyomasztó hatással volt. Persze ez csak az én hibám, hiszen én azt hittem, hogy úgymond újranézem majd az első részt, csak kicsit más sztorival, de ez a történet komolyabb paraméterekkel operál. Sok tekintetben életszagúbb volt, mint az első rész ahhoz képest, hogy képregényhősökről szól. Aztán így, hogy pár napig érlelődött bennem a vélemény azt kell mondanom, hogy ez egy nagyon jó kis mozi, megéri kifizetni érte a jegyet (bár a 3D szerintem fölösleges, számomra el is vesztette a varázsát). Komolyabb témákat boncolgat és jóval nagyobb falat, mint az előző rész, szóval ha valaki ahhoz hasonló könnyed filmre vágyik lehet hozzám hasonlóan csalódni fog először. De aztán ha átértékeljük az egészet rájövünk, hogy ez a film így jó, ahogy van, hiszen elkezd bemutatni számunkra egy lassacskán épülő konfliktust. Nagyon fogom várni a folytatást, addig pedig bátran ajánlom megnézésre a második részt.

ParaNorman

"Kihez forduljon egy kisváros, hogyha ostrom alá veszik a zombik? Ki máshoz, mint a félreértett, kiközösített, furcsa kissráchoz, Normanhez, aki képes beszélni a halottakkal? A zombikon kívül Normannek fel kell vennie a harcot a szellemekkel, a boszorkányokkal, és, ami a legrosszabb, az idióta felnőttekkel is, hogy megmentse városát az évszázados átoktól. Tehát most ennek a szellemekkel suttogó fiúnak latba kell vetnie minden paranormális képességét, ami kísértetiesen komoly szellemi munka."

Ezt a filmet főleg azért néztem meg, mert ugyanazok készítették, akik a Coraline-t, márpedig az az egyik legnagyobb kedvenc animációs filmem. Jellemző erre a brigádra, hogy olyan témákat boncolgat, amik feszegetik a határokat, főleg erkölcsi és társadalmi értelemben, nagyon tanulságosak és elgondolkodtatóak, ugyanakkor kifejezetten groteszk a látványviláguk. Tim Burton mellett ők a kedvenceim. A ParaNorman-ra sem tudom jó szívvel azt mondani, hogy mese csak azért, mert animálva vannak a szereplői (vagyis stop motion technikával készült, hogy egészen pontos legyek), ugyanis a zombis-szellemes külső burok egy sokkal komolyabb témát takar, mégpedig a kirekesztettséget, a kiközösítést. Persze nyilván olyan környezetbe helyezték, ami kicsit elvonatkozik a valóságtól (lásd boszorkány, átok és zombihadsereg), de attól még a mélyben pontosan ez a komoly téma bújik meg. Nekem a végén esett csak le az egész és nagyon fejbe kólintott. Utána egész más szemmel figyeltem a sztori alakulását, hiszen jómagam is kirekesztett voltam világ életemben, ez a film pedig  - így utólag visszagondolva - mintha csak rólam szólna. Mindenkinek jó szível ajánlom, aki szereti az ilyen típusú tanmeséket és mondjuk a morbid látványvilág sem áll távol tőle :)

Doboztrollok

"A Doboztrollok egy komikus mese, amely Sajthidán játszódik, a puccos Viktória korabeli városban, ahol mindenki a vagyon, az előkelőség és a legbüdösebb finom sajtok megszállottja. A bájos, macskaköves utcácskák alatt laknak a Doboztrollok, ezek az undok szörnyek, akik éjszaka előmásznak a csatornákból, és ellopják azt, ami a városlakók szemében a legértékesebb: a gyerekeiket és a sajtjaikat. Legalább is így tartja a legenda, amiben az itteniek mindig is hittek. A valóságban a Doboztrollok különc és imádnivaló csodabogarak földalatti barlangokban élő közössége, akik újrahasznosított kartondobozokat hordanak úgy, ahogy a teknős a páncélját. A Doboztrollok születése óta úgy nevelik Eggset, az árva fiút, mintha közéjük tartozó kukabúvár és szemétgyűjtögető lenne. Amikor a Doboztrollokat célba veszi egy gonosz féregirtó, Archibald Snatcher, akinek feltett szándéka, hogy megsemmisíti őket, hogy így kerüljön be a sajthidai felsőbb körökbe, a csavargók jószívű bandája kénytelen adoptált gyámgyermekükhöz, és a kalandor gazdag lányhoz, Winnie-hez fordulni, hogy hidat verjenek a két világ között, amikor már érezni a változás - és a sajtok - szagát a levegőben."

Hasonlóan az előző tanmeséhez, ezt a történetet is a fent említett elvont gárda készítette. Rögtön az elején le kell szögeznem, hogy a Coraline után ez a második kedvencem, ugyanis hihetetlenül jó film! Mikor először megnéztem elsőre nem értettem, hogy mégis miféle groteszk sztori ez a sajtokkal, meg a doboztrollokkal, de aztán szép lassan kibontakozott itt is a lényeg, ami nem más, mint az előítélet és a befolyásolhatóság, meghintve azzal, hogy a felnőttek mennyire nem foglalkoznak a gyerekekkel. Őszintén, nekem már maga a mese része is nagyon izgalmas és érdekes volt, a történet újszerű és szokatlan, tényleg kifejezetten furcsa, de hamar rá lehet érezni az ízére. Aztán mikor a mögöttes mondanivaló is napvilágra került akkor lopta be magát végérvényesen a szívembe. Ezt a filmet kötelezővé tenném mindenki számára, ti is nézzétek meg bátran!

Mercy

"A film két testvér (Chandler Riggs és Joel Courtney) életét követi nyomon, akik édesanyjukkal (Frances O`Connor) rég nem látott nagymamájukhoz látogatnak, aki időközben ágyhoz kötött fekvőbeteg lett. A fiúk hamarosan felfedezik, hogy nagymamájuk valójában egy gonosz boszorkány, aki fekete mágiát használ."

Ha ezt a leírást olvastam volna, mikor rátaláltam erre a filmre, valószínűleg soha nem nézem meg. Nem is vesztettem volna sokat. Iszonyatosan sablonos, unalmas, sokadik lenyúzott bőr-kategória. az sem tett jót neki, hogy a főszerepet gyerekek vitték a hátukon, akik egyértelműen nem nőttek még fel ehhez a feladathoz, sőt, valószínűleg a színészi pályát is igen messzire el kéne kerülniük. Igazság szerint annyira gagyi volt, hogy a felére már nem is emlékszem :D Annyi rémlik, hogy a nagyi valóban boszorkány volt, de az elején még betegségnek, leépülésnek próbálják meg beállítani, illetve azt tudhatjuk meg, miért szánta rá magát a nagyi a fekete mágia használatára. Még ezek után is szörnyen szánalmas a film, senkinek nem ajánlom.

Jessabelle

"A Paranormal Activity producereinek hátborzongató új horrorjában Jessabelle egy borzalmas autóbalesetet követően hazatér a családi házba, hogy ott heverje ki a történteket és felgyógyuljon sérüléseiből. Az egykori békés otthon azonban szörnyű titkot rejt, Jessabelle-nek pedig hamarosan rá kell jönnie, hogy nincs egyedül. Egy kínok által gyötört nyughatatlan lélek ugyanis már régóta várta a hazatérését és esze ágában sincs elereszteni a fiatal lányt."

Nagyon kíváncsi voltam erre a történetre, mivel a trailere érdekesnek tűnt, csak úgy, mint a leírása. Aztán mikor megnéztem rájöttem, hogy van ennél sokkal jobb pszichothriller is, horrornak semmiképp nem mondanám. Félelmetes nem volt számomra, inkább az kötött le, hogy össze kellett rakosgatnom a kirakós darabjait ahhoz, hogy megértsem mi miért történik. Ez mondjuk tetszett benne, illetve a végkifejlet is szokatlan, újszerű volt. Sajnos ennek ellenére sem estem tőle hasra, jó lett volna kicsit borzongani is, de megint csak olyan kliséket kaptunk, mint a lassanként felénk araszoló szellemlány, meg a hallucinációk. Szerintem ebből a témából sokkal többet ki lehetett volna hozni, mert a konfliktus jól ki lett találva, csak a megvalósítást érzem kicsit összecsapottnak. Ennek ellenére egy unalmas hétvégi estére tudom nektek ajánlani.

Szarvak

"A templomba járás, az ima nem segített. Jöjjön hát a Sátán! Ignatius Perrish egy részeg éjszaka után arra ébred, hogy irtózatosan fáj a feje és a tükörbe nézve azt látja, hogy szarvak nőttek a halántékán. Ig először azt hiszi, hallucinál, a gyász és a harag elvette az eszét. Hiszen az utóbbi egy évet a maga privát purgatóriumában töltötte: egy esztendővel ezelőtt erőszakolták és gyilkolták meg brutális módon, felfoghatatlanul a szerelmét, Merrin Williamset. A teljes idegösszeomlás is szinte természetes lenne nála. Csakhogy ezek a szarvak valódiak. Azelőtt Ig a boldogok gondtalan életét élte: gazdag szülők gyermekeként, tévésztár báty öccseként megvolt mindene, pénz, biztonság, megbecsülés. Megvolt mindene, sőt annál több is Merrin szerelme, akivel együtt osztoztak romantikán, diákkori felelőtlenségeken, egy csakis kettejüknek kijutó, varázsos kalandon. Merrin halálával mindez oda lett. Noha Ig volt az egyetlen gyanúsított, bíróság elé sohasem került, de fel sem mentette soha a kisváros, Gideon közvéleménye: persze hogy azért úszta meg, mert befolyásos szülei vannak! Mintha mindenki elhagyta volna Iget, még az Isten is. Talán csak egyvalaki nem: a benne lakozó ördög. És most, ezekkel a szarvakkal, Ig rettenetes erőre tesz szert - olyan tehetségre, amellyel végre kinyomozhatja, ki ölte meg Merrint, ki tette tönkre az életét. És bosszút állhat. A templomba járás, az ima nem segített. Jöjjön hát a Sátán!"

Amit rögtön az elején el kell mondanom ezzel a filmmel kapcsolatban az, hogy ez egy rohadt jó mozi! Nagyon, de nagyon tetszett! A sztorit fentebb olvashatjátok, nekem pedig az a véleményem róla, hogy hosszú idő után ez az első érdekes, elgondolkodtató, elmés film, amivel találkoztam. Annyira furcsa és elvont, hogy az ember sokáig értetlenül áll az események előtt, aztán egyre többet és többet tud meg, de még a végén is vannak benne kérdések - szerintem ez az ismérve egy jó thrillernek. A film a valóság és a fantázia vékony vonalán egyensúlyozik, mert habár hétköznapi környezetben játszódik, a főszereplő képességei (mellyel kihozza az emberekből a legőszintébb énjüket, ezáltal a bennük rejlő gonoszságot) és szarvai misztikus atmoszférát teremtenek. eleinte pont a lényeget nem értettem, a szarvak miértjét. Aztán rájöttem, hogy a szarvak igazából azt jelentik, hogy Ig-et elhagyta Isten, és a keserűsége miatt a démoni erők lettek rajta úrrá. Emiatt a puszta jelenléte is úgy hat a gyarló emberekre, hogy brutálisan őszinték és kitárulkozóak legyenek vele, így pedig megismerhetjük a kisváros lakóinak rejtett oldalát. A bűn teljesen megfertőzte az embereket. Ig persze nem törődik ezzel, inkább hátráltató tényezőként éli meg az emberek őszinteségét, hiszen ő a gyilkost akarja felkutatni. Ki is derül minden és iszonyatosan tetszett a végkifejlet, még akkor is, ha már semmiképp nem lehet hepiend. Ám az elégtétel nekem, mint nézőnek is bőven elég volt. Nagyon ajánlom mindenkinek megtekintésre, ugyanis zseniális alkotás, Daniel Radcliffe pedig ismét bebizonyította, hogy nem csak Harry Potter szerepében képes nagyot alkotni :)

Hófehérke - a terror meséje

"Lilly szörnyű körülmények között - farkasok közt, egy sötét erdőben - jön a világra. Édesanyja szülés közben meghal. Lilly kétségbeesett édesapja, Lord Hoffman, szeretetét életben maradt lányára vetíti ki, akit pánikszerűen óv mindentől. Néhány év elteltével Lord Hoffman, úgy dönt, újra megházasodik. Újdonsült felesége, Lady Claudia, betegesen féltékeny Lily-re és titokban a haláláért imádkozik. Végül "felbérli" a tulajdon öccsét, hogy ölje meg a mostohalányát, és bizonyíték gyanánt hozza el a szívét. A férfinak azonban megesik a szíve a lányon, és életben hagyja. Lily az erdőben, néhány útonálló barlangjában lel menedékre. Lady Claudia viszont nem nyugszik, míg a saját szemével nem látja Lily, vagyis Hófehérke, holttestét."

Ez bizony már nem egy mai mozi, de mivel a napokban újranéztem, mindenképp szerettem volna róla írni. Régen a tévében vetítették, ott láttam először, és tisztán emlékszem mennyire féltem tőle. A klasszikus Hófehérke történet életszagúbb változatát tárja elénk, ami sok helyen horrorisztikus elemekbe hajlik át. Engem mondjuk már azzal megvettek kilóra, hogy Sigourney Weaver játszotta a gonosz mostohát, ugyanis nála tökéletesebbet nem is találhattak volna erre a szerepre - abszolút ő viszi a prímet, Hófehérke erősen háttérbe szorul mellette. A történet olyan, mintha a valós, sötét középkorban játszódna megfűszerezve némi mágiával és még több emberi gonoszsággal, mint ami valójában volt ebben a mesében. A hét törpe sem nevezhető klasszikusnak, ugyanis sokkal inkább útonállók, akik eleinte Hófehérkével sem viselkednek tisztességesen... Nem is ragozom tovább, ez a film is olyan, amit szerintem mindenkinek látnia kell, mert zseniális. 

Ismeritek a fenti filmeket?

Ti miket néztetek mostanában?

Filmélmény: A hobbit - az öt sereg csatája

Van már egy jó adag film bekészítve, amiről írni szándékozok, de úgy gondoltam, hogy ez a mozi megér egy külön bejegyzést. Nagyon nagy hatással volt rám, szóval nem ígérem, hogy nem fogok spoilerezni, mert úgy is elragadtatom magam az élménybeszámoló alatt. Akit ez zavar, az kérem ne olvassa tovább, de én sajnos nem tudok megálljt parancsolni az ujjaimnak.

"A Hobbit: Az öt sereg csatája Peter Jackson Hobbit-trilógiájának befejező része. Miközben sikeresen visszahódították otthonukat Smaugtól a sárkánytól, Zsákos Bilbo és barátai akaratlanul is halálos veszedelmet szabadítottak a világra. A dühöngő Smaug nőket és gyerekeket sem kímélve támad Esgarothra (Tóváros). Mindeközben a visszaszerzett kincsektől megrészegült Tölgypajzsos Thorin Bilbo erőfeszítései ellenére hátat fordít barátainak és elárulja őket. Ennél azonban jóval nagyobb veszélyek is leselkednek a hobbitra és barátaira. Bár kizárólag Gandalf tud róla, Szauron szörnyű tervet forral: orkok seregeit indította útnak, hogy a Magányos Hegyen támadásba lendüljenek. Ahogy a sötétség erői egyre jobban előretörnek, a törpék, tündék és az emberek választás elé kerülnek: összefognak vagy elpusztulnak. Bilbo az öt sereg gigászi csatája közepén találja magát, ahol saját és barátai életéért is harcolnia kell, miközben Középfölde egészének sorsa forog kockán."

(forrás)

Karácsony előtt két nappal mentünk el a Camponába megnézni ezt a mozit, és mind Viktorban, mind pedig bennem vegyes érzések kavarogtak. Igazából nem voltunk túl lelkesek. Be akartuk fejezni ezt a széthúzott történetet, de nagy reményeket nem tápláltunk iránta. Nem titok, hogy az első két film nem igazán nyerte el egyikünk tetszését sem - marketing szagú kapmányfogásnak éreztük az egészet, amin a film készítői még egy kicsit kaszálni akartak, hiszen mi más okból darabolnának három felé egy egykötetes sztorit? Váltig állítom nektek, hogy ezt a mesét egyetlen filmben is el lehetett volna mesélni. Igen, lehetett volna, de akkor lemaradtunk volna erről az istenien király utolsó részről. Mert bizony ez az utolsó rész feltette a pontot az i-re, odaszögezte a tekintetem a vászonra, és az a 3 óra csak úgy elszállt a fejünk felett. Szóval igen, egyetlen filmbe belefért volna a Hobbit története, pláne ha nem raknak bele plusz szálakat, de úgy gondolom, hogy már csak azért is megérte szétvágni ezt a történetet, hogy ezt az utolsó részt megcsinálhassák. Mert ez valami bámulatosan jó volt. A gyűrűk Ura harmadik része volt rám utoljára ilyen hatással. Konkrétan egyetlen másodpercig sem unatkoztunk, mert ahogy lementek a trailerek és megkezdődött a film azonnal bumm, bele a közepébe, sárkány, tűz, harc, halál, sikoly, adrenalin, csata, waaaaa :D Tényleg pislogni nem volt időnk, olyan rohamtempóban haladt a történet, és egy percre nem volt megállás. Folyamatos akció volt, állandó izgalom. Na jó, néha kaptunk egy kis pihenőt, mert voltak benne elmesélősebb részek is, de azokra szükség volt, mert máskülönben szívrohamot kaptam volna ennyi akciótól. 

Igazság szerint nehéz összegzően írnom erről a filmről, mert ha leírás szerűen belekezdenék, akkor nektek ide kéne készíteni 5 liter kávét és nagyjából a szilveszteri koccintásig olvashatnátok a véget nem érő elemzésemet, de inkább felsorolás szerűen, kategóriákra lebontva értékelem ezt a filmet, úgy mindenkinek egyszerűbb.

Ami tetszett: 

- egy percig sem unatkoztam, folyamatos pörgés volt a vásznon. Az első két filmben mindig voltak olyan jelenetek, amik vontatottak voltak, ráadásul korom sötétben játszódtak, Viktor el is aludt olyankor. Na itt erre esélyünk sem volt.

- a csatajelenetek hihetetlenül monumentálisak és szinte magasztosak voltak, nekem legalábbis majd kiesett a szívem a helyéről, mikor megláttam a törp hadsereget, vagy mikor a tündék félretéve pökhendiségüket a törpök élő pajzsán átugrálva nekirontottak az orkoknak. Mindenki Fili, Kili, meg Thorin halálát siratta, ezzel szemben én a csatajeleneten bőgtem a meghatottságtól... O.O

- Galadriel, Szarumán, Gandalf és Elrond négyese a gyűrűlidércek és maga Sauron ellen. Kezdjük ott, hogy Galadrielt eddig is imádtam, na de most aztán végképp a kedvencem lett. Megmutatta valódi, mérhetetlen hatalmát, ugyanakkor láthattuk azt is, hogy bizony ő is esendő. Aki még pacsit érdemel, az pedig nem más, mint Szarumán. Félretéve a későbbi árulásos dolgait, én imádtam őt ebben a filmben! Azért ahhoz képest, hogy több ezer éves, lazán kicsontozta a gyűrűlidérceket. 

- Bilbó karaktere. Sokkal összetettebb, vagányabb, életrevalóbb és szerethetőbb, mint Frodó. 

- A törpök hadserege, akik óriási hegyi kecskékkel, malacokkal és egyéb házi kedvencekkel vonulnak csatába. Ja, és a törp király, akinek nincs ki mind a négy kereke :D 

- Smaug még mindig irtó jó fej karakter, sajnáltam is, hogy olyan korán kinyírták. 

- A Hobbit végét összefűzték a Gyűrűk Ura elejével. Pirospont.

Ami nem tetszett:

- szerelmi szál. Miért? MIÉRT??? Ráadásul két tünde meg egy törp között, omájfákinggád...

- Thranduilt legszívesebben felrúgtam volna az első pillanattól kezdve, ahogy megláttam. Ennél málészájúbb, szétszívottabb fejű bájgúnárt még büdös életemben nem láttam. Jót tenne neki egy férfi börtön pár hétig, megemberesedne kissé.

- Legolas detto ugyanez pepitában. Bár a második részben irritálóbb volt a gőgje, itt most szimplán csak nagyon untam, mikor megjelent a színen. Nekem nem adott semmi pluszt a filmhez, a totál lehetetlen harcmozdulatai meg kezdtek kissé nevetségessé válni.

- az a hülye emberi csatlós, akinek nem tudom a nevét. Itt van ez a sztori, ami végig emelkedett hangulatban játszódik, épp halálosan meg vagy hatódva egy óriási csatajelenettől, aztán jön ez a majom nőnek öltözve és elrontja az egész élményt. Minek kellett ez is bele?

- mindent helyzetet a tündék mentenek meg, ami kezdett egy kissé bosszantóvá válni. Eleve Thranduil fejétől heveny hányingerem volt, na de hogy állandóan az legyen belénk sulykolva, hogy senki sem képes egyedül boldogulni ebben a világban és csak a tündék menthetnek meg minket, az azért kicsit nonszensz. Éppen ezért mikor megjelent a törp hadsereg, én felpattantam a székemből kitárt karokkal egy alig hallható "EZ AZ!!!!!" felkiáltással :P

- az emberek elvesztek a sok nagy hős között. Az egész háború a törpök, tündék és orkok között zajlott, a szerencsétlen emberek meg csak csetlettek-botlottak közöttük.

Hát ez lett volna az én véleményem erről a filmről. Összességében nekem iszonyatosan tetszett, ez volt a legjobb mindhárom közül és még az is esélyes, hogy a családommal együtt össznépien is megnézzük szilveszter után. 

Ti láttátok már? 

Hogy tetszett nektek?