Mani-acs - Fantasy

A Mani-acs csapata ezúttal a fantasy témakörében barangol el - ezt a témát pont én vittem a csoportba, mivel egyik kedvenc műfajom a fantasy. Persze mikor témajavaslatot teszek, sosincs előttem konkrét ötlet, így most is csak az volt bennem, hogy a fantasy jó tág témakör és sokféleképpen lehet értelmezni, aztán mikor ma délután nekiültem pingálni csak lestem, hogy mégis miként értelmezzem ezt a témát? Aztán beugrott az isteni szikra - a legkedvesebb fantasy filmjeimet fogom megjeleníteni a körmeimen! Ezeknek a kiválasztása sem volt egyszerű, hiszen annyi, de annyi remek fantasy alkotás van, és nehéz közülük csak ötöt kiválasztani. Kicsit vérzett a szívem a Végtelen történet, a Legenda, a Tintaszív és az Óz, a csodák csodája miatt, de végül kiválasztottam azt az ötöt, amit ráfestettem a körmeimre. Egyelőre nem árulom el, hogy melyik történetek ihlettek meg, kíváncsi vagyok csupán a manikűrömből ki lehet-e őket találni :P

Két dolog miatt is elnézést kell kérnem - a fényviszonyok sajnos most sem a legjobbak, mert egész nap borongós időnk van (tipikus nyári időjárás), így pedig nehéz természetes fényben készült, jó minőségű fotókat csinálni. A másik, amiért elnézést kell kérnem azok a rövid körmeim. Legutóbb annyira meguntam a hosszukat, hogy könyörtelenül levágtam őket, így viszont elég nehéz volt rájuk festegetni. Viszont a Barbitól kapott körmös ecsetkészlet remekül szuperál, most avattam fel és azt hiszem már most sokkal jobb mintákat/képeket tudtam festeni, mint eddig. Nem tudom mennyire kivehetőek a képek, de így a végére leírom, hogy melyik körmömet melyik film ihlette :)

A hüvelyk ujjammal elég rendesen megküzdöttem, ugyanis itt a Labirintus című film híres báli jelenetét szerettem volna megjeleníteni, mikor Sarah és Jared az üveggömbben táncolnak. Na most nem egyszerű dolog rövid körmökre emberi alakokat pingálni, de azért magamhoz képest egész jól sikerült :) Igyekeztem Sarah szép ruháját és hajdíszeit is visszaadni, illetve Jared-et is felismerhetővé akartam tenni. Az arcok nem lettek túl szépek (az orrokat még gyakorolnom kell XD), de összességében elégedett vagyok ezzel most :)

A mutató ujjamnál azt hiszem nincs mit magyaráznom, ez elég egyértelműre sikeredett - a Harry Potter széria mind könyvben, mind filmben hatalmas és örök kedvencem. Most a könyvek cirádás betűit festettem a körmeimre. Ebben semmi nehézség nem volt szerencsére.

Itt a közeli kép nem lett túl jó, de ennél jobbat nem sikerült készítenem. Ha a felső képeket nézitek ott jobban kivehető a kép, melyet Narnia krónikái ihlettek. Íme a havas fenyőerdő és a lámpaoszlop, ahol Lucy és Tumnus úr először találkoztak :) Bevallom ez a körmöm lett a kedvencem. Mindig ámultam a többi lakkos blogger téli tájat ábrázoló manikűrjeit és csak pislogtam, hogy milyen szépeket tudnak alkotni. Most végre én is nekiveselkedtem és azt hiszem nem vallottam kudarcot. Nyilván nem tökéletes, de nekem nagyon tetszik :)

Remélem ez a körmöm is eléggé egyértelmű, hiszen a Gyűrűk Ura sem maradhatott le a kedvenceim közül :) A gyűrű helyett most Sauron-t, vagyis a Nagy Szemet festettem a körmeimre. A gyűrű talán szimbolikusabb lett volna, de szerintem Sauron szeme is eléggé felismerhetővé teszi a történetet.

A kisujjamon pedig a legegyszerűbb lakkozásom látható, melyet a Hook című film ihletett. A kampó adta magát, illetve ott látható még a két csillag is - jobbról a második csillag, és máris Sohaországban találjuk magunkat ^^ Nagyon szeretem ezt a történetet is, és habár nem egy tipikus fantasy, de számomra még bőven belefér ebbe a kategóriába. 

Remélem elnyerik a tetszéseteket ezek a manikűrök ^^

Melyik tetszik közülük a legjobban?

És ha szeretitek a fantasy-ket, nektek mi a kedvencetek?

{Vigyázz! Kész! Posztolj!} - Kedvenc regény

Ismét egy új témával jövünk a VKP keretein belül - most a kedvenc regényünkről kell mesélnünk. Nos, tartok tőle az én beszámolóm irtó unalmas lesz, ugyanis a szívemnek legkedvesebb regényt elég sűrűn emlegetem a blog berkein belül és minden alkalommal ódákat zengek róla. Ez nem csak azért van, mert zseniális műnek tartom, hanem mert emlékek, érzelmi élmények is kötnek hozzá. 

A Harry Potter regények kisgyerek korom óta részei az életemnek. Tudom, sokak szemében sablonosnak tűnhet, ha valaki a HP szeptológiát jelöli meg kedvenc regényeként, de én ha akarnék se tudnék mást mondani, mivel könyv még nem volt rám olyan erős hatással, mint ez a hétrészes regénysorozat. Kezdjük ott, hogy Harryvel együtt nőttem fel. Én is pont 11 éves voltam, mikor megkaptam a könyvet, és habár eleinte nem fogott meg a sztori, kis rábeszélésre sikerült nyitnom felé, s onnantól kezdve nem volt megállás. Tisztán emlékszem még most is, mikor először nyitottam fel az első könyv fedelét és kezdtem bele az olvasásba. Még mindig gyanús volt nekem a történet, semmi érdekeset nem találtam benne, aztán egyszercsak bumm, minden a feje tetejére áll, pörögtek az események, én pedig egy teljesen új világ kellős közepében találtam magam. Akkor eszméltem csak fel, mikor édesanyám hajnali egy órakor bekopogott hozzám, hogy ideje lenne aludnom... Olyan szinten szippantott be Harry világa, hogy a valóságot teljes mértékig kizártam maga körül. Olyan érzés volt, mintha fejest ugrottam volna a könyvbe, akárcsak Harry Denem naplójába - miközben olvastam megállt az idő, én pedig távoli tájakon jártam, miközben a saját mivoltomról teljesen megfeledkeztem. Az első olvasás alkalmával önként és dalolva mondtam le az evésről és az alvásról, a természet hívó szava tudott csak kirángatni a történetből, de olyankor is fénysebességgel rohantam vissza bevetődni Harry világába, hogy még csak véletlenül se essek ki a ritmusból. 

Szerintem a Harry Potter regények világa maga a varázslat. Mikor kimondom azt a szót, hogy varázslatos, akkor azt a szó legszorosabb értelmében értem, és nem csak azért, mert az emberek varázspálcával hadonásznak és seprűnyélen lovagolnak. A Harry Potter regények varázsa nem ebből áll, vagyis nem csak ebből. Aki ismeri a Potter-életérzést az tudja, hogy miről beszélek és azt is, hogy milyen nehéz megfogalmazni azt a hangulatot, amit ez a történet teremt. A varázs szinte tapintható a levegőben, kicsit úgy érezzük, mintha a középkor hiedelmeit összegyúrták volna a modern világgal meg egy kis mesével, és ezen elemek együttese olyan tökéletes egyveleget alkot, amit csak nagyon kevés írónak sikerült hasonló módon megalkotnia (ld: Tolkien, C. S. Lewis, Lewis Caroll, L. Frank Baum, Michael Ende), Ezeknek a történeteknek abban rejlik a sikere, hogy annyira kidolgozottak és részletesek, hogy tényleg el tudjuk hinni a létezésüket.

Harry Potter történetei immár 15 éve töretlen kedvenceim. Mikor elkezdtem olvasni őket még csak kislány voltam, ma meg már felnőtt nő vagyok, de mindegy hányszor veszem a kezembe őket, pont ugyanolyan szórakoztatóak. Jelen pillanatban is újraolvasom a sorozatot, most épp a harmadik résznél tartok és imádom! Nem tudom megunni! annyira örökéletűek a történetek, hogy minden egyes olvasáskor újra újdonságként élem meg őket. Na és a humor, azt nem szabad kifelejtenem a felsorolásból. Ugyanis a könyv másik nagy erőssége - a szuper világ és a remek sztori mellett - a humora. Annyit, de annyit kacagtam ezeken a regényeken, hogy már csak az említésüktől is mosolyognom kell. emlékszem édesanyám kint tett-vett a konyhában, én bent olvastam az első kötetet, ő meg csak annyit hallott, hogy percenként hangos, szívből jövő kacagásban török ki és el nem tudta képzelni mi lehet olyan vicces egy történetben :D A legjobb viszont az, hogy ilyen sok év után is ugyanolyan jóízűen tudok nevetni a poénokon, mint régen. 

Egyszerűen nem találok hibát ebben a sorozatban. Minden annyira remekül el van benne találva, hogy semmi negatívumot nem tudok felhozni ellene. Egyedül talán az utolsó rész drámai pillanatai, a sok haláleset az, ami borzasztóan szíven ütött és mai napig fáj (igen, képes vagyok kitalált szereplőket megsiratni és gyászolni), de ezt sem hibaként értelmezem, mert így lett kerek egész a történet. Számomra a Harry Potter sorozat a legfantasztikusabb olvasmány, ami valaha is a kezembe került és ez az évek múlásával sem fog változni. Hogy most épp hanyadjára olvasom újra a hét kötetet, fogalmam sincs, de pont úgy élvezem, mintha először csöppennék Roxfort falai közé. És az is biztos, hogy ha épp nincs semmi jó a könyvesboltban és már minden fellelhető könyvet kiolvastam az itthoni gyűjteményemből, akkor a HP kötetekhez mindig visszatérhetek, ugyanis ez a történet bármikor, bárhol tökéletes választás számomra :)

Nektek mi a kedvenc regényetek?

Szeretitek a Harry Potter könyveket?

{Vigyázz! Kész! Posztolj!} - Kedvenc gyerekkori könyv

Hű, de jó témát kaptunk megint! Könyvekről (is) rengeteget tudok beszélni/írni, mert imádom őket, mai napig is az olvasás az egyik kedvenc elfoglaltságom és hobbim. Nagyon nehéz egyetlen kedvencet választani gyerekkoromból, mert annyi meghatározó történet alakított és formált engem, a feladat szinte lehetetlennek tűnik. Ott van pl. az első Anne könyv, amit anno rongyosra olvastam, és sajnos még mindig nem tudtam beszerezni a többi példányát, pedig nagyon szeretném. Ott vannak Nógrádi Gábor halálian humoros szösszenetei, a Segítség, ember! és a Hogyan neveljünk?, amiken mai napig is betegre tudom röhögni magam és életem egyik legjobb vételének tartom őket. Nagyon szerettem a Kis herceget, és volt egy imádnivaló mesém is, amiben két unatkozó testvérpár papírból hajtogat magának állatseregletet, és azokkal játszanak... a címe sajnos nem ugrik be, ha valaki kisegítene vele, örök hálám üldözné a sírig!

De azt hiszem a legkedvesebb, legmeghatázoróbb gyerekkori könyvem mégis csak a Harry Potter volt. Tudom, unalmas, meg lehet sokan fogják ezt írni, de számomra tényleg a legcsodálatosabb könyvélmény a HP volt. 11 évesen kezdtem el olvasni, pont annyi voltam, mint Harry az első kötetben. Együtt nőttem fel a szereplőkkel, és ez igazán különleges élmény. Emlékszem mikor az elsőt olvastam édesanyám aggódva bejött hozzám a szobámba, mert olyan hangosan hahotáztam, hogy nem tudta mire vélni a viselkedésem :D Mai napig is felemlegeti ezt a dolgot, én pedig mindig jót mosolygok rajta, de ha egyszer vicces volt, akkor bizony nevetni kell :P Az tetszett még nagyon ebben a sztoriban, hogy egy teljesen új világot teremtett, de párhuzamosan a valósággal. Ettől még életszerűbbé, hihetőbbé vált a dolog, és el tudtam képzelni, hogy valahol az én mugli tekintetemen túl létezik egy misztikus, varázslatos világ, ahol remekül megférnek egymással a tündérmesék bájos és kevésbé bájos lényei, meg a középkorias varázslóvilág. Annyira jól ötvözték a régi korok hangulatát a különféle népi folklórokkal, hogy hihetetlen. Mai napig gyöngéd érzelmeim vannak, mikor erre a történetre gondolok, mert nem csak a sztori miatt olvasom, hanem azért, hogy újra átéljem általa a gyerekkoromat. Minden évben 2x-3x végigolvasom mind a hét kötetet, és mindannyiszor ugyanolyan nosztalgikus érzések fognak el, mint mikor először vettem a kezemebe ezeket a könyveket.
Igazából órákat tudnék regélni a HP-hez fűződő viszonyomról, de nem szeretnélek untatni titeket. Legyen elég, hogy nekem ez a sztori a non plusz ultra, a number 1, ezt semmi nem képes fölülmúlni számomra :)

Könyvélmény - Mercedes Lackey: Harry Potter világának feltérképezése

Ezúttal hamarabb hozok könyvélményes bejegyzést - szegény Eragon kicsit elvette az időmet, de most már ismét gyakrabban tudok és van is kedvem olvasni. Nemrég fejeztem be a címben szereplő könyvet, amit egy szuper akciónak köszönhetően potom pénzért sikerült megvennem. Kicsit féltem ugyan, hogy az olcsó ár esetleg olcsó tartalommal is jár, de mivel HP fanatikus vagyok, a létező összes könyvet szeretném a témából felkutatni (kivétel a Heri Kókler kötetek, azokért nem adnék pénzt).
Szóval miről is szól ez a könyv? Tartalmilag leginkább a Harry Potter pszichológiájához tudnám hasonlítani, mivel az is kategóriák, témák szerint boncolgatja a varázslótanonc történetét. Több író együttműködése szülte meg ezt a kötetet, melyben mindannyian választottak egy-egy témát, amit kivesézhetnek.
Én főleg azért vágytam erre a könyvre, mert szeretem mélyebben is megismerni a legkedvencebb könyvsorozatom hátterét, vagy hogy mások miként vélekednek róla, milyen gondolatokat szűrtek le a cselekményből. Érdekes volt úgy olvasni ezt a könyvet, hogy már rég túl vagyunk az utolsó könyvön, de a novellák írói még nem ismerték a végkifejletet. Így ennek fényében azt kell mondjam, néhányan egész jó következtetéseket vontak le.
Na de mikre is kaphatunk választ ebből a könyvből? Például olyan témákról tájékozódhatunk, mint a gyerekkori forrófejűség, a Dursley család társadalmi szerepe egy teljesen más nézőpontból, a vallási kálváriák, melyeket a könyvek kiváltottak, vagy éppen a fanfiction-ök világa, melyben főleg Piton érintett. Nagyon izgalmasnak ígérkező témák ezek, így szinte belevetettem magam az olvasásba. Voltak fejezetek, amiket percek alatt kiolvastam, annyira lekötöttek, ugyanakkor - és sajnos ez volt többségben - voltak olyan fejezetek is, amik vontatottak, lassúak és unalmasak voltak. Amikor egy Harry Potterről szóló könyvben iskolaregény-történelmet kell olvasnom, vagy éppenséggel olyan mélységű társadalom kritikába csöppenünk, aminek a gondolatmenetét már követni sem tudom, akkor bizony egy kicsit csalódott leszek. Bevallom volt olyan fejezet, ami annyira száraz és unalmas volt, hogy több oldalt át is lapoztam belőle (érdektelen évszámokkal volt teletűzdelve más iskolaregényekről). Viszont volt néhány olyan fejezet is, amit hihetetlen módon élveztem! ilyen volt a Piton főszereplésében íródott fanfiction-ök elemzése, azon a részen szakadtam a röhögéstől :P Engedjétek meg, hogy azon fejezet felvezető szövegét bemásoljam nektek:

"Szarkasztikus, zsíros hajú vészmadár létére Piton professzornak tényleg kijutott a jóból. A Roxfort pincerendszerének mélyén rejlő lakrészében a bájitalmesternek van egy nagy, baldachinos ágya, Mardekár-zöld vagy fekete selyem ágyneművel (mindenesetre ugyanolyan színű, mint az alsógatyája). Szexpartnerekben soha nem szenved hiányt; diáklányok, diákfiú, boszorkányok, varázslók, prostituáltak, kollégák - mind megvoltak. Piton tapasztalt szerető, körmönfont csábító és leleményes szadista. Titkos szenvedélye a tangó. Mereven ragaszkodik az ódivatú formaságokhoz. Mereven ragaszkodik az ódivatú fegyelmezési módszerekhez is, a rossz diákokat a térdére hasaltatva fenekeli el (aztán általában magáévá teszi őket az íróasztalán). Perselus Piton nagy lábon él, de szenved is - ó, mennyire szenved! Gyűlölik, félnek tőle, kerülik. Réges-régen szerelmes volt egy nőbe. Vagy egy férfiba. Mindegy. A lényeg az, hogy csúnya vége lett. Jéggé fagyott szívét azonban felmelegítette a. Hermione; b. Harry;c. Draco; d. mindhárom. Piton heteroszexuális, homoszexuális, biszexuális, omniszexuális és szűz. Ja, igen - rengeteget maszturbál. A zuhanyzóban."

Na hát mikor ezt a részt olvastam épp buszon ültem és próbáltam nem megfulladni a visszafojtott röhögéstől :P Igen, tudvalevő, hogy egyes fanfiction íróknak elszalad a fantáziája, de amit ebben a fejezetben kaptunk az valami oltári jó volt. A másik kedvencem a varázslók illemtanáról szólt, akik megpróbáltak beolvadni a mugli társadalomba. Nagyon ötletes volt, hogy az esszé írója egy kitalált varázsvilág-beli könyvet elemzett és javított ki, melyben olyan agyament tanácsok voltak, minthogy vegyünk föl rettentőe rövid szoknyát, és akkor ezzel erkölcsös, átlagos mugli kinézetet kreálhatunk magunknak, vagy éppen szidjuk lelkesen az adott község sportcsapatát, mert ezzel garantáltan beszélgetést tudunk kezdeményezni :D Ez a fejezet hasonlított stílusában a legjobban Rowling könyveire, talán ezért is robogtam végig rajta olyan gyorsan.
Én úgy vagyok vele, hogy már ezért a pár fejezetért megérte megvenni a könyvet, 600 Ft-ot mindenképpen megért, de tagadhatatalan, hogy némelyik írás olvashatatlanul unalmas. Harry Potter rajongóknak kötelező a beszerzése, egyébként meg tudom is ajánlani, meg nem is. A jó részek nagyon jók voltak, a rossz részek meg nagyon rosszak. Mindenki döntse el, hogy ennek fényében érdekli-e őt a könyv nyújtotta élmény, én minden esetre nem bántam meg, hogy elolvastam.

A végére még had tegyem be a kedvenc idézetemet a könyvből:
"A Mardekárban több a rosszindulat, mint egy orosz bárban, amikor elfogy a vodka."
XDDD

Harry Potter kisokos

Nemrégiben végignézegettem újra az összes HP filmet és felfedeztem néhány érdekességet bennük, meg úgy a történetben is. Ezeket gyűjtöttem most össze, de ne késlekedjetek klaviatúrát ragadni, ha nektek is van észrevételetek, több szem többet lát :P


- Ha elég hangosan üvöltöd a varázsigét, előbb-utóbb sikerülni fog.
- Támadás csak az iskolai év végén érhet, mert a gonosz odafigyel az iskolázottságunkra.
- Ha Mardekáros vagy, eredendően gonosznak kell lenned.
- Az összes jófej karakter a Griffendélben van, szóval ha te nem oda kerülsz, akkor az olyan, mintha nem is léteznél.
- A főbenjáró átkokat nagyon agresszívan és durván kell kimondani, hogy érezzük milyen gonoszak.
- Azt a mellékszereplőt, akit megkedvelsz tuti meg fogják ölni.
- A túlcsorduló jószándék mindig katasztrófához vezet, lásd Ron és a csiganyelés, meg Dobby életmentő ötletei.
- Jó sokat kereshet a büfés boszorkány, hogy évente csak kétszer kell dolgoznia a Roxfort Expressen.
- Aki jónak tűnik, az rossz. Aki rossznak tűnik, az jó.
- Habár Harry számos veszélybe keveredett, mégis csupán két alkalom volt, mikor eltörött a szemüvege.
- Mrs. Weasley általában 30 főre való ételt készít kis családja számára, mégis az egész família sovány.


Most hirtelen ennyi jutott eszembe, de a lista bővül, és ha esetleg nektek is eszetekbe jut hasonló bölcsesség, hozzászólásként osszátok meg velem is :)

Könyvélmény - Roxfort titkai

Nagy örömömre, s egyben bánatomra elolvastam a címben említett könyvet. Évekig vadásztam rá, mire megleltem, és a születésnapomra végre megkaptam Viktortól ^^ Alig vártam, hogy belevessem magam ebbe az izgalmas olvasmányba, de egy kicsit várnom kellett rá, mert épp az Értelem és érzelmet olvastam. Utána viszont semmi nem állhatott utamba, és hatalmas hévvel vetettem bele magam a Harry Potter történetek titkaiba. Ez a könyv ugyanis az első 4 regény azon rejtélyeit tárja elénk, amik nem lettek alaposabban kielemezve, vagy nem is tudhattunk róluk, mert csak a legelvetemültebbek voltak hajlandóak utána kutatni.
A könyv felépítése nagyon praktikus, ugyanis mind a négy könyv összes fejezetét górcső alá veszi. Minden fejezet tartalmát rövidítve leírják nekünk (egyeseknek ez talán unalmas lehet, de a magam részéről annyira harcore potter-fan vagyok, hogy kismilliószor is elolvasom a sztorit), majd ahol érdekes, kivesézni való rejtélyre bukkanunk, ott ki is elemzi nekünk az adott felfedezést. Nagyon érdekesek példának okáért a szereplők nevei, hogy azok mennyire beszédesek és mennyire illenek az adott karakterhez. Olyan apróságokra is felhívja a figyelmünket, ami normál esetben lehet nem maradna meg bennünk, hiszen a történet teljesen magába tudja szippantani az embert, ám ez a könyv mindenre felhívja a figyelmet. Nyelvezetét tekintve kissé gyermeki, ugyanis afféle nyomozóként kezeli az olvasót, és a stílusból kiérezni, hogy inkább a fiatalabb korosztály számára íródott. Néhol zavartak a "Hohó, szimatot fogtunk, Kopók!"-hoz hasonló felkiáltások, meg a képtelen belemagyarázások és erőltetett következtetések, de mivel annyira szomjaztam az érdekességeket, ezért átsiklottam eme kis bosszantás fölött. Elég sokszor az orrunk alá dörgölték a puha pamutzoknik jelentőségét (amik egyébként tényleg döbbenetes számban fordulnak elő a könyvben), meg bizonyos testrészek gyakori előfordulását, de Rowlingnál nem tudhatjuk mi számít fontos dolognak, és mi nem. Különben is, ennek a könyvnek az a célja, hogy mindent megkérőjelezzen és kicsit spekuláljon is, hiszen feltételezések nélkül mit sem érne az egész. Egyébként minden tiszteletem eme könyv íróié, ugyanis olyan mélyrehatóan tanulmányozták a történeteket, hogy az már szinte félelmetes. És mivel ez a könyv még az ötödik kötet megjelenése előtt került a könyvesboltok polcaira, azt sem mondhatjuk, hogy persze, előre tudták mi fog történni. Nagyon jó következtetéseket vonnak le már az első 4 kötet cselekményeiből is, és olyan alaposan kielemeznek mindent, hogy az ember csak tátott szájjal olvassa és fogja a fejét. Most már könnyű dolga van a HP rajongóknak, hiszen kismillió írott és felvett interjú olvasható/látható Rowlinggal, aki beavatja az érdeklődőket világa titkaiba, vagy ott van a Pottermore, ahol minden egyes felfedezésnél újabb és újabb információkat tudhatunk meg a történetről, de bátran állíthatom, hogy ebben a könyvben még olyan dolgok is voltak, amiket sem interjúkban, sem a Pottermore-on nem volt lehetőségem hallani, vagy olvasni. A kötet egyébként elég terjedelmes, kisebb lexikon méretű a maga 470 oldalával, de olyan gyorsan elolvastam, hogy észre sem vettem milyen hosszú és terjedelmes ez a könyv. Nagyon-nagyon boldog vagyok, hogy megszereztem és elolvastam, kár lett volna kihagyni, és szerintem minden hozzám hasonlóan elvetemült Potter rajongónak kötelező beszerezni, mert tényleg remek. Egyébként ha valaki tud még HP témában íródott könyvekről, legyen oly kedves és írjon nekem címeket, mert mindent le akarok vadászni, ami ebben a témában íródott :P

100 happy days - 21-30

Újabb adag boldogság ^^

A krotonunk durván nekiindult a növekedésnek. Annyira gyönyörű, hogy ennyi sok szép levelet hoz, amik napok alatt megnőnek, nem győzzük csodálni :) Lassan már olyan, mint egy kisebb facsemete ^^

A tanévzáró napján kaptam ezt a kis csokrot, pontosabban kettőt. A narancs színű 3 szálat az egyik gyerkőcömtől kaptam, a rózsaszín pedig "csak" egy szálas csokorka, azt pedig egy másik gyerkőctől kaptam, akivel ugyan nem foglalkozom, de olyan tündér volt, hogy minden felnőttnek adott virágot ^^ 

Végre kipróbálhattam a Dr Peppert. Nagyon érdekes íze van, olyan, mintha mandulás kólát innál. Finom, de kissé émelyítő, így azt hiszem nem sűrűn fogom iszogatni, amúgy sem vagyok nagy szénsavas üdítő párti, de legalább kipróbáltam. Aki pedig szemfüles, az a háttérben észreveheti a monitorom díszeit, mégpedig egy Viktor által készített szívecskét, amit elektronikai alkatrész lábakból készített nekem, illetve egy hóember kulcstartón csücslő Frankeinstein ujjbábot XD (a monitorom tetején még érdekesebb apróságok vannak :D)

Kipróbáltam végre a zabkását. Hogy tudtam eddig enélkül élni? Isteni finom, én keserű kakaóporral és pici mézzel készítettem, de biztos, hogy ki fogok próbálni más verziókat is.

Újra végignéztem a Boys Before Flowers-t és annyira, de annyira imádom!!! *.* Ők a kedvenc párosom, annyira lehetetlenek és reménytelenek, hogy az valami hihetetlen, a poénjaikon könnyesre röhögöm magam, a romantika meg... ah, ezt látni kell ahhoz :P Nagyon tanulságos, életszerű dolgok is vannak benne, meg persze azért lehetetlen, lányos vágyálmok is, de hát milyen legyen egy dorama? :) És Lee Min Ho szintén Rák, mint én ^^ 

Aztán végignéztem egy nap alatt Lee Min Ho másik dorama-ját, a Personal Taste-t, hát az is eszméletlenül jó volt, bár sokkal komolyabb hangvételű. Mondjuk ez már nem is a fiatal korosztálynak készült, hanem felnőtteknek, de attól még ugyanolyan jó, sőt! Bizonyos jelenetek sokkal jobban ki tudtak bontakozni... :P (de nem annyira, mint szeretném, höhöhö :D)

Ismét zumbázgattam, és baromira élveztem :) Igaz, hogy egyes lépéseknél még ki akarom törni a saját bokámat, és nem tudom összekoordinálni a karomat a lábammal, de sebaj, gyakorlat teszi a mestert :P

Kitöltöttem egy tesztet, és ez jött ki :D Annyira tetszett az eredmény, hogy muszáj volt lementenem, mert legalább fél óráig vigyorogtam rajta :P Mikor Viktornak megmutattam csak fejcsóválva hallatott egy reménytelen sóhajt :D

Eldöntöttem, hogy házi vajsört fogok csinálni. Nem, nem a gagyi tejes verziót, ami a neten kering, az csak a gyors megoldás. Én az IGAZI vajsörről beszélek, amit a Harry Potter parkban megalkottak. Amióta olvastam a HP könyveket mindig is kíváncsi voltam a vajsör ízére, ám egy alapanyag nehézkessé tette az itthoni elkészítését, mégpedig a cream soda, ami nálunk nagyon kevés helyen kapható. Na én megtaláltam a neten a cream soda receptjét is, úgyhogy azt is házilag fogom csinálni, s onnan már egyenes az út a vajsörhöz ^^

Az én drágám képes volt azért felhívni a melóhelyéről (ahol nagyon szigorúan nézik a telefonálgatást), hogy elmondja mennyire ízlett neki az ebéd, amit főztem ^^ Teljesen elolvadtam tőle, olyan édes volt, annyira jól esett :)