Amiktől a falra mászom - A zebra ugyebár dísznek van.

Minap melóból hazafele jövet elugrottam vásárolni. Mennék át a városunk legforgalmasabb zebráján, de legalább két percig szobrozok előtte, mert senki nem akar megállni. Aztán mikor egy nagyobb hézag keletkezik a kocsik sorában megpróbálnék gyorsan átslisszolni, ha már a nekem járó elsőbbséget nem kaptam meg, erre egy, a távolból közeledő autós úgy rágyorsít, hogy kb. fél méterrel előttem húz át a zebrán, én pedig kisebb szívrohamot kapva kótyagosan pislogok, majd elkezdem szedni a lábaimat, mivel a többi gépjármű vezető is elütni szándékozik.
Az első gondolatomat nem tűrné meg a klaviatúrám, úgyhogy megpróbálok finomabban fogalmazni. Hogy a nyomorba nem képesek az emberek, akik elméletileg tanulták a Kreszt megadni a gyalogosnak járó elsőbbséget a zebrán? Már ha csak a közelébe érek meg kéne állniuk, és nem nekem kéne sprintelnem ahhoz, hogy élve megússzam az átkelést. Ha pedig már letettem a lábam a zebrára, akkor pláne nem gyorsítunk fel a messzi távolból, hogy átférjünk a kis résen, hanem mondjuk megvárjuk, amíg az a szerencsétlen gyalogos át akar kelni. A legtöbbünk amúgy is szedi a lábát, mint akinek az élete a tét (és végülis ez igaz), nem kell ennyire türelmetlenkedni. Aztán amikor beszólok a nyanyának, aki átpréselte magát a köztem és a járda közti apró hézagon még neki áll feljebb, hogy én milyen tiszteletlen vagyok. Meglehet, hogy épp nem a spanyol etikett szerinti szóhasználatomat vettem elő, tekintve hogy kis híján agyhugykövet kaptam, de azért álljon már meg a fáklyás menet, ha nekem van igazam! Márpedig nekem volt. Nagyon örülök, hogy Viktor ilyen téren is különb, mint a többi ember, mert ő kivétel nélkül átenged mindenkit, az autósokat is kiengedi, nem türelmetlen, nem bunkó, szóval na, tisztességes. Ide s tova háromszor ütöttek el, és mind a háromszor zebrán történt a baleset. Szerintem ez vérlázító, és komolyan nem értem hogy fajulhatott idáig a dolog, hogy a gyalogos futva közlekedik a zebrán, vagy int az autós felé, hogy volt oly kedves és átengedte őt. Neki kötelessége ezt az elsőbbséget megadni, nem kell hálálkodni érte, ám a mai világban már ennek is örülni kell. Mert akinek kocsi van a segge alatt, az bizony nagy úr. Meg a nagy frászt. Mi is autózunk, de mivel gyalogosan is közlekedünk pontosan tudjuk milyen érzés a másik oldal. Talán pont ezért is vagyunk annyira figyelmesek, vagyis inkább csak Viktor, hiszen ő vezet. Komolyan nem értem, hogy akik ilyen vadulós autós módjára száguldanak, azok gyalog nem szoktak menni sehová? Nem tudják milyen érzés, mikor fordított helyzetbe kerülnek? Mikor visszanyal a fagyi? Én ezen a nőn nagyon kibuktam, mert nem elég, hogy kis híján a negyedik gázolásomat is átéltem neki köszönhetően, de még neki állt velem pampogni, mert merészeltem hangot adni annak, hogy egy büdös, bunkó tirpák, aki nem ismeri a közlekedési szabályokat. Az a három gázolásom is botrányos körülmények között történt. Kétszer a szigetszentmiklósi hév átjárónál, mikor még nem volt ott zebra (persze azóta is rohannia kell az embernek, ha át akar jutni, de így legalább nagyobb esélye van egy darabban eljutni a hévhez), egyszer pedig egy önkéntes munkám során ütöttek el. Egyszer sem álltak meg felsegíteni, vagy megkérdezni, mi van velem, csak ordítozást, üvöltözést, dudálást kaptam, amiért ÉN nem figyeltem, hogy az autós jön. Komolyan mondom, nonszensz. Hogy közlekedjen így gyalogosan az ember? Hogy lehetne biztonságérzetünk, mikor alig van pár autós, aki figyel ránk? Annyira ki tudok ezen akadni, hogy hihetetlen. Engem elkeserít és dühít ez a helyzet, nagyon nem kéne így lennie. Persze az ember lánya sok mindent úgy sem tehet egy jól eső anyázáson kívül, úgyhogy utána mentem dolgomra, de azért meghúztam az újabb rublikámat az autósok kontjára.

Egy szuper, nagyon mozgalmas születésnap :)

Hát bizony ezen is túlestem - július 3-án betöltöttem 26. életévemet. Még leírni is szörnyű :D Ahogy kedves Zsófi barátnőm megjegyezte, most már a 30-hoz vagyok közelebb, hát ez a tudat nem csalt mosolyt az arcomra :D Viszont akármennyire is halad a fejem fölött az idő, ez a születésnap egyszerűen tökéletes volt, hála azoknak a drága-drága embereknek, akik oly sokat jelentenek nekem :) A családom kész merénylet sorozatot követett el ellenem, főleg Viktor, de hát erre számítottam is :P Hetek óta könyörögtem neki, hogy NE költsön rám, nem kell semmi, csak legyünk együtt és érezzük jól magunkat, de ő úgy gondolta, hogy csak az a méltó ajándék számomra, ha minimum a csillagokat hozza le nekem. Így aztán rengeteg ajándékot és születésnapi programot is kaptam, amik mondanom sem kell, hihetetlen örömöt szereztek nekem :)
Persze ez a bizonyos csütörtöki nap a létező legkacifántosabban alakult :P Vártuk a netes emberkéket, mert új, gyorsabb szolgáltatást kértünk, és pont aznap tudtak csak jönni. Szerencsére viszonylag hamar meg is érkeztek és kevesebb, mint egy óra alatt beszerelték az új, üvegszálon futó internetünket, úgyhogy most már nem kell fél órát várnom arra, hogy egy képet feltöltsek a blogra.
Igen ám, de nem ez volt az egyedüli izgalmunk is aznap. Estére Camponázást terveztünk vásárlással, mozival, vacsorával egybekötve, de előtte pár nappal a kis Reanult Mégane-unk úgy döntött, hogy ő akkor most elfáradt és többet nem tudjuk használni. Még munkába járós napjaink egyikén egy fekvőrendőr áthaladásánál akkorát reccsent benne valami, hogy az ütő is megállt bennünk. Eleinte nem tulajdonítottunk neki semmi különöset, mert a kocsi nem adta jelét sérülésnek, csakhogy aztán később bizony megmutatkozott a probléma. A hátsó tartó rugók eltörtek és a torziós rugók is elfáradtak, így aztán a kocsikánk feneke napról napra lejjebb süllyedt, mi pedig egyre nagyobbakat huppantunk benne minden egyes apró úthibánál. Tiszátra olyan érzés volt, mintha egy lowriderben ültünk volna (mi, a két metal-arc :D) Elvittük megnézetni és kimondták rá a végső íteletet - ezzel bizony többet nem fogunk közlekedni. Így aztán nem volt más hátra, mint előre, venni kellett egy új kocsit. El is mentünk egy jó kis kereskedésbe, ahol rögtön kaptunk egy szuper ajánlatot. Tök jó egyébként, mert anno a Reanult-t is úgy vettük, hogy Viktor kb. 10 perc nézelődés után kiszúrta, beleszeretett és vittük. Na most az új verdával is hasonlóképpen jártunk. Megmutatták, Viktor beleszeretett, elvittük egy próbakörre és aztán már csak azon kaptuk magunkat, hogy a papírokat írjuk alá. Az új szerzeményünk pedig egy 2000-res Toyota Corolla;

Helyes kis kocsi :) Egy kicsivel fiatalabb, mint a Mégane volt, kisebb is az utastere, de valami álomian gyorsul és nagyon kényelmes, CSÖNDES, és szerencsére nem úgy néz ki, mint egy doboz, azokat az autókat nagyon nem szeretjük. Úgyhogy Viktor jött a szokásos poénjaival, hogy születésnapomra kaptam gyorsabb netet és új kocsit is XD Én mondjuk kicsit megsirattam a Mégane-t, mert nagyon szerettem, olyan szép volt, olyan kis ügyes egészen idáig... hiába, tárgyakhoz is erősen kötődöm, szerintem a kocsinak is lelke van, nehéz volt otthagyni a kis járgányt, aki közel 3 évig volt velünk. De már a kis Corollát is megszerettem, mert nagyon jó benne utazni, habár néha még halálfélelmem van, mikor Viktor elindul vele és 2 másodperc múlva már 100-zal repesztünk a nulláson... :D

Szóval megvettük a kocsit, de csak csütörtökön, a szülinapomon hozhattuk el, mert ugye átírás, meg egyéb papírmunkák voltak még hátra, szóval eléggé ki voltunk centizve. Estére ott voltak a terveink, és félő volt, hogy az egész program meghiúsul, hiszen a Mégane-nal már sehova nem mehettünk. Na az utolsó órákban tudtunk érte menni, és amíg Viktor ide-oda rohangált a papírokkal, addig én bevethettem magam az itteni DM-be :P Alig hittem a fülemnek, mikor Viktor azt mondta, hogy "Vegyél, amit csak szeretnél". Azért ilyet elég veszélyes nekem mondani, de gondolhatjátok micsoda vérszemet kaptam :P Úgyhogy amíg férjecském intézkedett, addig én bevetettem magam a drogériába és feltankoltam mindennel, amiből kifogytam, vagy amire szükségem van, és persze néhány apró szépészeti cikk is becsúszott, de nem túl sok, mivel volt egy Nailland-es rendelésem is, éppen ezért nem is akartam már sok sminkcuccra költeni, inkább hajápoló termékeket vettem, meg olyasmit, amire tényleg szükségem volt. Ezekről lesz majd külön bejegyzés, mert összegyűlt most pár szerzemény is. Hatalmas szatyorral távoztam és olyan jó érzés volt kicsit vásárolgatni ^^ 

Ezután pedig felkerekedtünk a Camponába, ahol a jegyvásárlás után a kedvenc görög kajáldánkba mentünk falatozni. 

Viktor a szokásos bárány gyrosát ette, de állítom nektek, hogy itt a legfinomabb, mert a tzaztikijük egyszerűen überelhetetlen! Én mondjuk krumpli helyett kapros-joghurtos tésztával szoktam kérni, de most valami különlegesebbre vágytam;

Isteni hideg gyümölcsleves görög joghurttal és akkora gyümölcsökkel, hogy azokkal ölni lehetne. Ráadásul találtam benne sárga és görögdinnyét is, szedret, ribizlit, egrest, mutáns szőlőszemet, egyszóval nagyon változatos volt benne a gyümölcstartalom. Üdítő helyett választottam, valami fenséges volt!

Fincsi ráksaláta zöldségekkel és koktél szósszal - tökéletesen eltelített, nem is vágytam másra. Éljen a kannibalizmus, pusztuljon a rokonság :P 

Vacsora után még kicsit nézelődtünk a Camponában, de vásárolni már nem igazán volt kedvem, hisz mindent, amit akartam már beszereztem a DM-ben itthon, így igazából már csak a filmet vártam.

Bizony, az új Transformers-t néztük meg. Én eddig az összes filmet imádtam, hiába húzták le a kritikusok, és ez a mostanival sem volt másként részletes filmélmény majd erről is jön :) Közel 3 órás volt a film, utána pedig még beszabadultunk a Tescoba bevásárolni a szombati családi ünnepléshez, ugyanis jó szokásomhoz híven újdonságokat szerettem volna tálalni a családnak. Kicsit kötve volt a kezem, hiszen anyósom cukorbeteg, de igyekeztem olyan ételeket kitalálni, amiket ő is bátran fogyaszthat. Így aztán zöldségleves készült húsgombóccal (recept itt taláható), illetve cukkinis-húsos pite rozslisztből. Utóbbihoz az ötletet Tipegő Zombi töltött kenyér receptje adta, de sajnos pontosan azt a verziót nem készíthettem szintén anyósom miatt, aki tejszínt sem fogyaszthat (ettől függetlenül egyszer kettőnknek el fogom készíteni Viktorral, mert baromi guszta *.*), de azért ez a verzió sem lett rossz. A tészta receptjét innen néztem, csak fehér liszt helyett rozslisztet használtam. Most sütöttem először ilyen ételt ilyen liszttel, furcsa is volt a barnás szín és a szokatlan illat, de nagyon tömény és nagyon laktató lett. A töltelék saját kreálmány, darált húst, cukkinit, vörös és újhagymát, valamint borsót tettem bele, illetve különféle fűszereket. Sajnos annyira kapós volt mindegyik, hogy képeket esélyem sem volt róluk csinálni, ugyanis mire oda jutottam volna, mindent felfaltunk :D Minden beképzeltség nélkül nagyon finomak lettek, úgyhogy a recepteket bátran ajánlom másoknak is, kár, hogy nem tudok képeket szolgáltatni hozzájuk. Viszont a tortámat azért nem felejtettem el lekapni, ugyanis parfé tortát kaptam, amit kifejezetten én kértem :) Citrom, málna és zöldalma fagyikból állították össze, hát valami mennyei volt!

És látványra sem volt utolsó :P 

A szombati ünneplés egyébként remekül zajlott, sok szép dolgot kaptam anyósoméktól, többek között egy régóta vágyott torta tálalót is :) Rengeteget beszélgettünk és nevettünk, a fiúk persze egyből mentek a kocsihoz nézegetni, mi meg addig anyuval és anyósommal a Nailland-es zsákmányomat vettük szemügyre, próbálgattuk a lakkokat XD (azt a csomagot pénteken kaptam meg). Nekem persze rögtön a fejembe szállt a pezsgő, kicsit becsiccsentettem, de a többiek csak jót nevettek rajtam :D Szóval remek szülinap volt, hiszen sok szép élménnyel és ajándékkal gazdagodtam. Viktortól rengeteg mindent kaptam - a vasárnapi állatkert is egyfajta szülinapi előzetes volt, aztán rendelhettem a Nailland-ből is, felvásárolhattam a DM-et, moziztunk, és még egy könyvet is várok, amit szintén tőle kaptam ajándékba :) Hihetetlen ez a pasas, komolyan mondom - annyira imádom ^^ Anyósékét már írtam fentebb, anyutól és tesómtól meg később érkezik az ajándék, mert valami közös dologgal készülnek. És persze a legnagyobb ajándék az volt számomra, hogy rengeteg ember gondolt rám aznap, sok szép és kedves üzenetet kaptam, meg együtt lehettem a családommal és a szerelmemmel :) Ennél többet senki nem is kívánhat, a többi csupán ráadás volt. Igaz, 26 évesnek lenni semmivel sem másabb, mint 25-nek, bár ami engem illet 12 éves koromban megtagadtam az öregedést, s azóta is ezen a szinten dekkolok :P De akit az istenek szeretnek, megtartják gyereknek :) 

Hát így telt el a szülinapozós hét, remélem nektek is kellemesen alakultak a napjaitok :)