Amiktől a falra mászom - A zebra ugyebár dísznek van.

Minap melóból hazafele jövet elugrottam vásárolni. Mennék át a városunk legforgalmasabb zebráján, de legalább két percig szobrozok előtte, mert senki nem akar megállni. Aztán mikor egy nagyobb hézag keletkezik a kocsik sorában megpróbálnék gyorsan átslisszolni, ha már a nekem járó elsőbbséget nem kaptam meg, erre egy, a távolból közeledő autós úgy rágyorsít, hogy kb. fél méterrel előttem húz át a zebrán, én pedig kisebb szívrohamot kapva kótyagosan pislogok, majd elkezdem szedni a lábaimat, mivel a többi gépjármű vezető is elütni szándékozik.
Az első gondolatomat nem tűrné meg a klaviatúrám, úgyhogy megpróbálok finomabban fogalmazni. Hogy a nyomorba nem képesek az emberek, akik elméletileg tanulták a Kreszt megadni a gyalogosnak járó elsőbbséget a zebrán? Már ha csak a közelébe érek meg kéne állniuk, és nem nekem kéne sprintelnem ahhoz, hogy élve megússzam az átkelést. Ha pedig már letettem a lábam a zebrára, akkor pláne nem gyorsítunk fel a messzi távolból, hogy átférjünk a kis résen, hanem mondjuk megvárjuk, amíg az a szerencsétlen gyalogos át akar kelni. A legtöbbünk amúgy is szedi a lábát, mint akinek az élete a tét (és végülis ez igaz), nem kell ennyire türelmetlenkedni. Aztán amikor beszólok a nyanyának, aki átpréselte magát a köztem és a járda közti apró hézagon még neki áll feljebb, hogy én milyen tiszteletlen vagyok. Meglehet, hogy épp nem a spanyol etikett szerinti szóhasználatomat vettem elő, tekintve hogy kis híján agyhugykövet kaptam, de azért álljon már meg a fáklyás menet, ha nekem van igazam! Márpedig nekem volt. Nagyon örülök, hogy Viktor ilyen téren is különb, mint a többi ember, mert ő kivétel nélkül átenged mindenkit, az autósokat is kiengedi, nem türelmetlen, nem bunkó, szóval na, tisztességes. Ide s tova háromszor ütöttek el, és mind a háromszor zebrán történt a baleset. Szerintem ez vérlázító, és komolyan nem értem hogy fajulhatott idáig a dolog, hogy a gyalogos futva közlekedik a zebrán, vagy int az autós felé, hogy volt oly kedves és átengedte őt. Neki kötelessége ezt az elsőbbséget megadni, nem kell hálálkodni érte, ám a mai világban már ennek is örülni kell. Mert akinek kocsi van a segge alatt, az bizony nagy úr. Meg a nagy frászt. Mi is autózunk, de mivel gyalogosan is közlekedünk pontosan tudjuk milyen érzés a másik oldal. Talán pont ezért is vagyunk annyira figyelmesek, vagyis inkább csak Viktor, hiszen ő vezet. Komolyan nem értem, hogy akik ilyen vadulós autós módjára száguldanak, azok gyalog nem szoktak menni sehová? Nem tudják milyen érzés, mikor fordított helyzetbe kerülnek? Mikor visszanyal a fagyi? Én ezen a nőn nagyon kibuktam, mert nem elég, hogy kis híján a negyedik gázolásomat is átéltem neki köszönhetően, de még neki állt velem pampogni, mert merészeltem hangot adni annak, hogy egy büdös, bunkó tirpák, aki nem ismeri a közlekedési szabályokat. Az a három gázolásom is botrányos körülmények között történt. Kétszer a szigetszentmiklósi hév átjárónál, mikor még nem volt ott zebra (persze azóta is rohannia kell az embernek, ha át akar jutni, de így legalább nagyobb esélye van egy darabban eljutni a hévhez), egyszer pedig egy önkéntes munkám során ütöttek el. Egyszer sem álltak meg felsegíteni, vagy megkérdezni, mi van velem, csak ordítozást, üvöltözést, dudálást kaptam, amiért ÉN nem figyeltem, hogy az autós jön. Komolyan mondom, nonszensz. Hogy közlekedjen így gyalogosan az ember? Hogy lehetne biztonságérzetünk, mikor alig van pár autós, aki figyel ránk? Annyira ki tudok ezen akadni, hogy hihetetlen. Engem elkeserít és dühít ez a helyzet, nagyon nem kéne így lennie. Persze az ember lánya sok mindent úgy sem tehet egy jól eső anyázáson kívül, úgyhogy utána mentem dolgomra, de azért meghúztam az újabb rublikámat az autósok kontjára.