Hőség, monszun és szülinap

Kis kihagyás után ismét jelentkezem. Nem tudom ti hogy vagytok vele, de én az elmúlt napok kánikulájától olyan szinten punnyadtam el, hogy semmire nem volt erőm. Ezek a 35-40 fok közeli hőmérsékletek a végletekig kiszívták belőlem az energiát, napok teltek el úgy, hogy csak ültem a ventilátor előtt és próbáltam túlélni a hőséget. Igyekeztem ki sem mozdulni a lakásból, mert akkor tuti ájulás lesz a vége a dolognak, bár idén mintha egy fokkal jobban bírnám a meleget, mint az előző években.
Közben persze megérkezett a vihar is - engem a tegnapi nap konkrétan azokra a youtube videókra emlékeztetett, amit az Ázsiában tomboló monszunokról láttam. Épp mozizásból jöttünk hazafele, és ahogy kigördültünk a mélygarázsból azon nyomban lecsapott a vihar. Nem viccelek, halálfélelmem volt. Fogalmunk sem volt hogy fogunk hazajutni, mert az előttünk egy méterre lévő kocsit is alig láttuk, a jeges szél és eső pedig úgy taszigálta a kocsit, hogy egyik kerekünkről a másikra billegtünk. Rettegtem, hogy felborulunk, vagy belénk csapódik valami törmelék, amiket a szél és a hömpölygő víz ide-oda sodort. A koccanás veszélyről már nem is beszélek, az alapból bennünk volt, hogy aznap valószínűleg totálkárosan visszük haza a kocsit, de végülis mindenki iszonyat óvatos volt, így senkivel nem ütköztünk. De azt a látványt míg élek nem felejtem... Mikor nem látsz ki a kocsi ablakain, mert minden egybefüggő esőfüggöny körülötted, közben dörömbölnek a borsónyi jégdarabok a kocsi tetején, és emellett még kapaszkodnod is kell, mert a biztonsági öv ellenére akkorát lök a kocsin a szél, hogy attól félsz, kicsúszol az ülésből. Az ablaktörlő nem ért semmit, hiszen olyan mennyiségű esővizet kellett ellapátolnia előlünk, amivel nem tudott megbirkózni. Viktor is nagyon ideges volt. Szerencsére a nullásra kijutva már jobb volt a helyzet, ott már meg mertünk kockáztatni kicsit nagyobb sebességet, és ahogy haladtunk hazafelé láttuk, hogy erre még nem járt a vihar. Még épp időben hazaértünk, mire nálunk is lecsapott. A lakás védelmében persze már gyönyörűnek láttam a természet tomboló erejét, de ha kiszolgáltatottan, védelem nélkül vagy benne a sűrűjében, közel sem olyan éteri a látvány. Édesanyámat azonnal fel is hívtam, figyelmeztettem a veszélyre, mert ő pont a vihar ideje alatt ment dolgozni. Szerencsére neki sem lett semmi baja azon kívül, hogy bőrig ázott és hogy késve ért a munkahelyére - egy kedves, vadidegen autós bevitte őt, mivel ahogy azt olvashattátok/hallhattátok teljesen megbénult a közlekedés.

Az ablakból ez a látvány fogadott minket, mikor hazaértünk, és ezzel még nagyon keveset adtam vissza abból a monszunból, amit átéltünk. A kocsiban egyszerűen nem volt erőm fotózni, annyira meg voltam rémülve, bár nem is láttatok volna sokat belőle, csak egy nagy, egybefüggő szürkeséget. 

Na de most, hogy megvitattuk az elmúlt pár nap időjárását, kicsit vidámabb dolgokról is mesélnék nektek - nevezetesen arról, hogy július 3-án betöltöttem a 27. életévemet :) Sajnos aznap még totális kánikula volt, így a hőségben kellett dolgoznom, másnap pedig úgyszintén hőségben tartottam vendégséget is. Átjöttek hozzánk anyósomék és a szüleim is, akikkel egy nagyon kellemes napot töltöttünk el :) Volt nagy eszem-iszom, kaptam sok szép ajándékot, de ilyenkor legjobban a társaságnak örülök - annak, hogy együtt a család, beszélgethetünk egymással és hogy nagyokat nevetünk :) Számomra mindig is fontos volt az, hogy időről időre együtt lássam a szeretteimet, rokonaimat és érezzem azt, hogy hozzájuk tartozom, hogy szeretjük egymást. Félre ne értsetek, nagyon jó tárgyi ajándékokat is kapni - én is bezsongok tőlük, mint bárki más :P -, de számomra a legnagyobb ajándék az, hogy együtt láthatom a családomat és egy kis időt eltölthetek velük. Szeretek vendéglátóskodni is, ami nálam persze mindig ideggörccsel párosul, mert szeretném, ha minden tökéletes lenne, ezért túlaggódok mindent. De ott van nekem Viktor, aki mindig higgadt és nyugodt tud maradni, és így nekem is nagy segítségemre van :) A menü a múltkori fokhagymás joghurtban pácolt csirkemell volt, anyósom ezt "rendelte", annyira ízlett neki.

Azért kitérek kicsit az ajándékokra is, mivel idén kivételesen szép és kedves dolgokat kaptam :) Anyósomék megleptek például egy liszt szitálóval - ilyenem még nem volt, de ma már azzal sütöttem süteményt és valahogy könnyebb összedolgozni a tésztát, ha a liszt át van előtte szitálva. Kaptam még tőlük zoknit, kis lótusz alakú gyertyát és manikűr készletet is, ami ilyen utazó méret, szóval valószínűleg a táskámban fogom hordani és nagy hasznát veszem, mert eddig mindig hiányzott egy körömolló, vagy körömreszelő a mindennapjaimból. Sajnos ezekről képet nem tudtam készíteni, mert a legtöbb holmit már elpakoltam vagy használatba vettem.

Édesanyám szokásához híven egy gyönyörű virágcsokorral lepett meg, mutatom is :)

Cirmos rózsa és lisianthus, utóbbi az egyik kedvenc virágom :)

És mikor a tortámról esett szó egyből az jutott eszembe, hogy én idén nem bolti tortát szeretnék, hanem édesanya féle finom gyümölcsös túrótortát ^^ Meg is kaptam, ráadásul a kedvenc gyümölcsömmel, málnával kombinálta.

A széle ostya lapokkal van kirakva és szalaggal lett átkötve, nagyon tetszett :)

Szüleimtől most tárgyi ajándékot nem kaptam, mert úgy voltak vele, hogy majd én eldöntöm mit szeretnék, így borítékban érkezett tőlük az ajándék. Persze nekem már rögtön a fejemben volt, hogy mi lesz belőle vásárolva :P Az egyik felét mindenképpen egy közös mozizásra szerettem volna szánni Viktorral (Jurassic World-öt néztük meg), előtte ebéddel, koktélozgatással, meg persze mozis csemegékkel - egyszer nekem is szabad kirúgni a hámból :P 

A másik felét pedig a Nailland-nél vertem el, vagyis hát rendeltem a webshopjukból. Ezer meg egy éve nem rendeltem magamnak onnan körömlakkot, pedig a kívánságlistám erősen gyarapodott. Sajnos az eredeti tervek közül csak egyet tudtam beszerezni, a többi pont nem volt raktáron. Viszont gond egy szál se, találtam magamnak más lakkokat, amikkel boldogítani tudtam magam :P

A kis szépségek balról jobbra: ILNP Paradox, Ice House, Happily Ever After és a régóta vágyott A-England Saint George. Érdekes módon ezek közül most a Happily Ever After tetszik a legjobban. Nézzünk néhány közelebbi képet a szépségekről:

A-England: Saint George

ILNP: Happily Ever After 

(ez a lakk egyébként nagyon csalóka, majd a részletes tesztnél fogjátok látni, hogy mennyi arcát tudtam lekapni)

ILNP: Ice House

ILNP: Paradox

Ééééés végre rávettem magam egy felnőtt színező megvásárlására - ezt vehetjük úgy, hogy szüleimtől kaptam :P Élőben a felkapottabb darabok (Titkos kert, Szép álmokat) nem nyűgöztek le annyira, viszont mikor Viktor megmutatta ezt, hát a lélegzetem is elállt. Eleve imádom Japánt, szóval a téma tökéletes, de a benne lévő rajzok még inkább lenyűgöztek.

Persze nem maradhatnak el Viktor ajándékai sem, aki most olyan csodás dolgokkal lepett meg, hogy a megszerzésük után percekig vinnyogva ugráltam az örömtől :P A maxiruhát már mutattam nektek, de még mellé hozzácsapott két régóta vágyott "apróságot" is.

A MAC rúzs kollekcióm - hála Viktornak - ezúttal két kívánságlistás darabbal bővült ^^ Igaz, a Fast Play amolyan vándormadár volt nálam, mert hol odáig voltam érte és meg akartam szerezni, hol pedig kivettem a listámból, mondván nem olyan különleges. Aha, egy frászt. Csodás mályvás árnyalat, tipikus piszkos rózsaszín, de abból is az erősebb tónusú. Ezt a rúzst Viktor választotta nekem, mert szerinte nagyon szép és illik hozzám. A másik pedig a híres-nevezetes Velvet Teddy, amire már fél éve vadászom, de eddig akárhányszor mentem az Allee-ba, sosem volt. Most készletfeltöltéskor csíptük el az üzletet, úgyhogy teli volt a fiók, jött is hozzám egy példány azon nyomban :P Azt hiszem ez lesz a tökéletes nude szín számomra. Érdekes árnyalat egyébként, mert mikor először felvittem kifejezetten korrektor színe volt, de aztán elkezdett mattulni és besötétedett, így pedig egy nagyon kellemes, bézses nude színt kaptam végeredményül. Imádom ^^ Részletes teszt lesz majd róluk természetesen.

Ezeken kívül volt még néhány apróbb vásárolgatásom is, mondván szülinapkor szabad :P 

A sampon, a balzsam, a hajolaj és az Essence szemceruza utánpótlás volt, a két tusfürdő volt az, amiket pluszban vettem magamnak. Múltkor végig szaglásztam ezeket a nyári illatú Balea tusikat és annyira tetszett ennek a kettőnek az illata, hogy most muszáj volt őket elhoznom. Igaz, engem a Balea tusfürdői kissé szárítanak, de oda se neki, ha cserébe ilyen isteni az illatuk :)

Az Yves Rocher-ba is betértem, ugyanis júniusban kaptam tőlük egy kupont, amiből most ki is használtam egyet. Három tusfürdőjüket vettem meg 1200 Ft-ért, az illatuk pedig mennyei - csillaggyümölcsös, gránátalmás és zöldcitromos.

Három Moyra lakkra is lecsaptam a Camponában - a Silk Nude kollekcióból a Parist régóta terveztem beszerezni, a Giselle szintén kívánságlistás volt, a fehér meg azért jött, mert sok jót olvastam a Moyra fehér lakkjáról és le akarom végre cserélni a borzalmas Maybelline Colorama lakkomat valami használhatóra. Én is meglepődtem saját magamon, ugyanis egyre jobban kezdenek vonzani a nude színek O.O Az Essence menta színű lakkja pedig azért került a kosaramba, mert akartam adni egy esélyt ennek a színnek nálam. Valószínűleg én vagyok az egyetlen ember a világon, aki nem szereti a menta színű cuccokat, de bízom benne, hogy ez a lakk megváltoztatja a véleményemet.

Hát azt hiszem jó darabig kiéltem most ezzel a vásárolhatnékomat :P Nagyon tetszik mindegyik ajándék és nagyon szuper nap volt még akkor is, ha ismét egy évvel közelebb kerültem a bűvös 3x-hez. 

Ééés ha már szülinap, akkor ne csak nekem legyen jó: hamarosan nyereményjátékot indítok a blogon, érdemes lesz pár nap múlva visszanézni :)

További szép napot nektek, élvezzétek a lehűlést!

Filmélmény - Agymanók

Ritkán szoktam egy teljes bejegyzést rászánni egyetlen mozira, de úgy érzem az Agymanók megérdemli ezt. Két kolléganőmmel ültünk be rá és az elején még hatalmasakat nevettünk azon, hogy három vén szamár beül egy gyerekmesére, de mikor kijöttünk a teremből mind a hárman éreztük, hogy ez jóval több, mnit egy aranyos gyerekmese.

Nézzünk róla egy kis ismertetőt:
"A tinédzserkor gyakran döcögős és akadályokkal teli. Nincs ez másként a fiatal lány, Riley esetében sem, akinek csendes, kertvárosi élete a feje tetejére áll, amikor édesapja a nyüzsgő San Franciscóban kap munkát. Mint mindnyájunkat, Riley-t is az érzelmei vezérlik - ők Derű, Bánat, Harag, Majré, Undor. Az érzelmek a Riley agyában található Központban laknak, mindennapi munkájuk során pedig azon dolgoznak, hogy a lányt átvezessék a mindennapok kihívásain. Ahogy Riley az érzelmeivel küzdve próbálja megszokni San Franciscót, a Központban kitör a káosz. Bár Derű, Riley elsőszámú és legfontosabb érzelme megpróbálja a dolgok pozitív oldalát láttatni, összetűzésbe kerül a többi érzelemmel, akik másként vélekednek arról, hogyan kell viselkedni egy új városban, egy új otthonban és egy új iskolában."

Én már magát az alapötletet zseniálisnak tartottam. A mai világban nehéz olyan filmeket kitalálni, amiknek a tartalma nem lerágott csont, nem egy régebbi mozi újradolgozott változata más nevekkel, más szereplőkkel. Mesék terén pláne. Nagyon kíváncsi voltam, hogy mit fognak kihozni ebből az ötletből - humorra, vicces bonyodalmakra mindenképpen számítottam, de amit kaptam az felülmúlta minden elvárásomat.

Ez a történet ugyanis nem egy tipikus gyerekmese, ne tévesszen meg senkit a borító, vagy a tartalom. Nem csak annyi van benne, hogy vicces köntösbe bújtatunk egy tanulságos sztorit, aztán minden jó, ha jó a vége, mivel ez egy sokkal komplexebb dolog. A néző ugyanis a kislány, Riley agyába kukkanthat be, ott pedig az öt alap érzelem segítségével követheti nyomon mi megy végbe egy kiskamasz lelki világában. Azt, ahogy mindezt ábrázolták egyszerűen lenyűgöző. Az érzelmeknek saját, hozzájuk illő személyiségük van - Derű az örök optimista, mindig vidám lányka, aki fő céljának tekinti Riley életét boldoggá tenni. Bánat a szomorkás, kissé depresszív, félénk leányzó, aki mindig kirekesztődik a többiek közül. Majré, a kissé stresszes, túlaggodalmaskodó fickó. Undor a tipikus flegma menő csaj, aki minden ismeretlen dologtól próbálja megóvni Rileyt, illetve szociálisan kalauzolja a lányt. Harag pedig a tipikus autósofőr, aki pillanatok alatt felkapja a vizet. Mind az öt érzelem remekül ki lett találva, a dumájuk pedig fantasztikus!
Ezen kívül nagyon sok dolog jelenik még meg az Irányítóközpontban, ami Riley agya. Itt találhatóak a maradandó emlékek, amik formálják Riley személyiségét. Ezek a személyiségek pedig helyes kis szigetek formájában jönnek létre - van itt Család sziget, Barátság sziget, Őszinteség, Hoki és Dilibogyó sziget. Ezek alkotják Riley jellemét. A hosszú távú memóriába kerülnek az apróbb emlékek (ezek jópofa kis gömb formában jönnek létre), ahol elraktározódnak. Némelyik megfakulhat, elveszti a fontosságát Riley számára - azok az emlékek pedig mennek a süllyesztőbe, ahol örökké feledésbe merülnek.

A történet akkor kezd igazán izgalmassá válni, mikor Riley és családja elköltözik Minnesotából San Francisco-ba. Riley érzelmeit leginkább Derű irányította, tehát a kislány zömében boldog volt, ám ez a költözés sok változást hozott a kislány életébe. Bánat furcsán kezd el viselkedni - ok nélkül szomorúvá változtatja Riley régen boldog emlékeit, amitől gyökeresen megváltozik a kislány személyisége. Egy baleset során Derű és Bánat kikerülnek az Irányító központból és eljutnak a hosszú távú memóriába, ahonnan a film végéig próbálnak kijutni. Eközben Majré, Undor és Harag magukra maradnak, hisz Derű, aki eddig a "főnök" volt most nincs itt, hogy mindent rendbe tegyen, így a maguk módján próbálják Riley érzelmeit irányítani. Ebből persze hatalmas kalamajkák lesznek, közben pedig Derű és Bánat kétségbeesetten próbál visszajutni az Irányító központba.
Utazásuk során nagyon sok apró dolgot tudhatunk meg az emberi elméről, mindenzt bájos, mesés formában. Láthatjuk a Fantázia parkot, ahol Riley összes fantáziaszüleménye helyet kapott (Sült krumpli erdő, Lávafolyam, stb.), az Álomgyár Stúdiót, ahol a kislány álmait állítják össze és megtekinthetjük Riley képzelt fiúját is, akin betegre nevettem magam :D Illetve volt még egy fontos karakter, Bing Bong - ő volt Riley képzeletbeli barátja egész kicsi korában. Hihetetlenül kedves és szerethető ez a figura, remekül kitalálták.

A történet előrehaladtával egyre nagyobb káosz uralkodik az Irányító központban - a személyiség szigetek kezdenek megsemmisülni, Riley pedig kifordul önmagából. A szülők nem értik mi történhetett a kislánnyal, mi viszont az érzelmek kalandjait követve apránként össze tudjuk rakni az eseményeket. És itt elérkezünk magához a film lényegéhez.
Igaz, hogy ez egy animációs mesefilm, amit elsősorban gyerekeknek készítettek, de bátran állíthatom, hogy a felnőttek is legalább olyan szórakoztatóan és érdekesnek fogják találni, Sőt, a gyerekek közül is inkább a tíz év fölötti korosztály az, aki meg fogja tudni érteni, mivel sok elvont fogalom van benne, amiket egy kicsi gyerek még nem ért. Minden mesés és vicces eleme ellenére ez egy drámai hangvételű film. Végig követhetjük, amint Riley kislánykori énje szertefoszlik, hogy helyet kapjon a kiskamasz, aki érzelmi viharokkal küzd, akit néha nehéz megérteni, sőt, aki néha még saját magát sem érti. Láthatjuk, hogy a sok gyerekkori álomvár hogy válik semmivé, ahogy egyre idősebbek leszünk, miként pusztul el mindaz, amiben kiskorunkban még hinni tudtunk. És végül Derű is rájön arra, hogy Riley életét nem csak neki kell irányítani. Az örökké bajt okozó, kiközösített kis Bánat kulcsfontosságú szereplővé válik, és Derű is rájön arra, hogy Bánat nélkül Riley nem lehet boldog. Furcsán hangzik, igaz? Pedig sokszor egy szomorú esemény hatására kapunk vígasztalást, szeretetet, gyengédséget, amiből aztán boldog emlékeink lesznek.

És ahogy ott ültem a moziban eszembe jutott a saját gyerekkorom. Felrémlettek azok a kiskori emlékek, amik régen olyan élénken éltek bennem, mostanra pedig kissé megfakultak. Eszembe jutott, mennyi mindenben hittem, milyen csodálatos, játékkal és kacagással teli gyerekkorom volt, s hogy ez miként változott át valami teljesen mássá... Azt hiszem ez a mese segített megérteni azt, hogy anno mi játszódott le bennem is. És ahogy ezen elgondolkodtam, éreztem, hogy nem tudok megálljt parancsolni a könnyeimnek. Mert bizony azok az édes, gyerekkori élmények, személyiségjegyek és ábrándok már csak halványan élnek bennem. Felnőtté váltam, és valószínűleg az én Birodalmamban is hatalmas változások mentek végbe. Igyekeztem ezekből minél többet megmenteni, de van, ami így is megsemmisült. És ez valahol rettentő szomorú... Hogy elveszítjük gyermeki ártatlanságunkat, és hogy milyen nehéz utat kell bejárnia minden embernek a felnőtté válás során. Annyi mindent elveszítünk "odabent", annyi minden megváltozik, amit akkor nem értünk. Ez a film segített jobban megérteni saját magamat. Nem csak a gyerekkorom eseményeit, de a jelenkori dolgaimat is, hiszen Derű, Bánat, Majré, Undor és Harag most is ott lakik bennem és teszik a dolgukat, ahogy mindig - csupán velem együtt változnak. Riley-nál is ez volt a helyzet a film végére. Habár Bánat közreműködésének hála helyreállt benne a lelki béke és visszakapta az elveszettnek hitt személyiségjegyeit, azok kiegészültek új szigetekkel is. Riley összetettebb, komplexebb kislánnyá vált, mi pedig rájöhettünk, hogy mindegyik érzelemre szükségünk van ahhoz, hogy egészséges, boldog emberek legyünk. Még a kis Bánatra is :)

Nehéz végszót fogalmaznom egy ilyen grandiózus alkotáshoz, hiszen most megint feltörtek bennem azok az érzelmek, amit a moziban éreztem. Egy valamit viszont tudok: aki csak teheti, az nézze meg ezt a filmet. Tudom, volt már egy pár mozi, amit így ajánlottam, de az Agymanók minden pénzt megér, kihagyhatatlan alkotás (számomra erősen Oscar-gyanús is). Eredeti, ötletes, kreatív és hihetetlenül jól felépített mese, ami tele van humorral, fantáziával és bizony drámával is. Hatalmasakat lehet rajta nevetni, de sírni is. Azt hiszem ez az a film, amit senkinek nem szabad kihagynia. Nézzétek meg :)

ui.: a film végén betekinthetünk a történet többi szereplőjének az agyába és megláthatjuk az ő érzelmeiket is. Na hogy azokból micsoda jelenetek születtek, majd beleszakadtam a röhögésbe :D

Ti láttátok már az Agymanókat?

Ha igen, nektek hogy tetszett?

Creepy

{Vigyázz! Kész! Posztolj!} - Álomesküvő

A mai nap második bejegyzésével jelentkezem, hiszen ismételten VKP-nap van! :) Ezúttal álmaink esküvőjéről kell mesélnünk.

Számomra ez a téma már annyira nem aktuális, hiszen az álomesküvőm közel 3 éve megtörtént. Persze előtte az ember lányának mindenféle dolgok megfordulnak a fejében, mint pl. a gödöllői kastély, ahol a fél gyerekkoromat töltöttem és ahol a Sissy mániám kialakult, meg a lovas hintó, amivel hercegnőként tudnék bevonulni :D
Ehelyett azonban lett egy csodaszép, meghitt, családias hangulatú esküvőm, ami a létező legtökéletesebben alakult számomra. Akkor és ott már kicsit sem vágytam a kastélyra, vagy a lovas hintóra, mert minden annyira remekül alakult, hogy eszembe sem jutott ilyesmi. Nem kellett a cicoma, a fölöslegesen beleölt több millió forint meg az embersereg, mert az esküvőnk így is gyönyörű volt :) Semmi kellemetlen érzés nem volt bennem sem előtte, sem közben, de még utána se. Csak ölelgettem Viktort és azt hajtogattam, hogy minden tökéletes volt, mindennek így kellett lennie. És ez nem azért van, mert beletörődtem, hogy nem lesz jobb, hanem mert rájöttem, hogy mindegy hol van az ember, hány fős a vendégsereg és milyen sok a kaja, a legfontosabb az, hogy összeköthettem az életem álmaim férfijával :)

Ha nem haragszotok meg, nem kezdeném el részletezni az esküvőnket, hiszen anno írtam róla bejegyzést. Ezt belinkelem nektek, akinek van kedve a régi olvasóim közül, az nosztalgiázzon velem együtt, aki pedig új, az ott elolvashat és megnézhet mindent a mi Nagy Napunkról :)

Az esküvő napjáról "pár" szóban: itt
Az esküvőről képek: itt és itt

Könyvélmény - Aria Brighton: Vérvörös rabság

Régóta nem írtam nektek könyves élményről, ennek pedig nem más volt az oka, mint hogy hónapok óta a Harry Potter szériát bújtam. Évente kétszer újraolvasom a hét kötetet, ami egyrészt nosztalgiának szuper (most megont poszt-Potter szindrómában szenvedek...), másrészt gazdasági szempontokból sem utolsó, hiszen egy könyvesboltból ritkán távozom üres kézzel. A Harry Potter könyvek után viszont rögtön tudtam, hogy melyik új könyvem után fogok nyúlni - nagyon kíváncsi voltam Aria Brighton Vérvörös rabság című regényére.

Mikor az írónő megkeresett, hogy volna-e kedvem elolvasni a történetét nagyon megörültem, hiszen imádom a vámpíros történeteket és jól esett a tudat, hogy ezúttal magyar írónőtől olvashatok valamit. A kiadó volt olyan kedves és küldött nekem egy példányt a könyvből, amit két nap alatt el is olvastam. Hosszát tekintve akár egy nap alatt is el lehet olvasni, mivel 233 oldalból áll, de én főleg utazásaim alkalmával olvasok, itthon elveszek az egyéb teendőkben. Na de térjünk is rá magára a történetre. (figyelmeztetés, spoiler gyanús leírások következnek - ha el szeretnéd olvasni a könyvet és nem akarod tudni az apróbb részleteket, inkább ne olvass tovább)

Maga a fülszöveg elég csábítóan hangzik; nem árul el túl sokat a történetből, de felkelti az olvasó figyelmét. A borító szintén szimpatikus, izgalmas tartalomra utal. Úgy döntöttem, hogy két részre fogom bontani a véleményemet, a pozitívumokra és a negatívumokra, így talán átfogóbb képet kaptok róla, mintha egybe ömleszteném az egészet.

Pozitívumok: véééégre valahára nem egy szuperszexi, "nedves álom" vámpírpasi szeret bele egy tökéletesen átlagos, hétköznapi lányba! Hatalmas pirospont ezért! Bevallom, nagyon nem kedvelem a Mary Sue gyanús írásokat, és így, hogy Victoria és Logan egyenlő feleknek bizonyulnak vámpír mivoltukban máris megkönnyebbülten sóhajthattam fel.

Az is nagyon tetszett, hogy Victoria nem egy pironkodó nebáncsvirág - dögös, magabiztos jellem, aki tisztában van előnyeivel, s amiket nem is fél kihasználni.

Tetszettek benne az eredeti ötletek, mint például a napfénytől megóvó gyógytea és a rehabilitációs célzattal működő családok mivolta rakoncátlan vámpírok számára (a két kis öreg karaktere imádnivaló volt).

Egy-két szereplő pálfordulásán kifejezetten meglepődtem, pedig azt hittem már minden sablont lerágtak az írók a vámpíros történetekről - ezek szerint mégis lehet valami újat mutatni.

Több apró utalás is volt benne Magyarországra, amiket mindig megmosolyogtam :) Jó érzés volt ezekre rábukkanni.

Habár könnyed stílusban íródott a mű, kicsit sem volt "tiniszöveg" érzetem. Bizonyos vámpírsztoriknál előfordul ugyanis, hogy irritálóan primitív nyelvezettel íródnak, ami élvezhetetlenné teszi az egész művet számomra. Szerencsére itt ilyennel nem volt probléma, teljesen korrekt volt az írónő stílusa.



Negatívumok: elsőnek a könyv hosszát kell mondanom. Még dupla ennyit is szívesen olvastam volna, de mire belemelegedtem, már vége is volt. Sajnáltam, mert már épp alaposan beszippantott a történet, mikor elvágták az egészet.

Terjedelméből adódóan kicsit kidolgozatlannak érzem mind a világot, mind a fő történetszálat és a karaktereket is. Vannak benne nagyon jó ötletek, de nem térnek ki rá részletesebben, pedig én szomjaztam volna a további információkra. Nem kapunk betekintést ebbe a vámpírvilágba, egyszer csak belecsöppenünk mindenbe Victoria szemein keresztül és minden evidens számunkra - néhol jó lett volna 1-2 magyarázat, hogy mi miért van. Illetve nagyon-nagyon hiányoltam a belső monológokat Victoriától. Volt 1-2 gondolatmenete, de azokat gyorsan váltotta is egy újabb párbeszéd. Én örültem volna, ha Victoria gondolataiba, érzéseibe kicsit jobban belemélyedhetnék, ha egy történésről nem csak pár mondatban emlékezne meg.

Sajnos Victoria nem egy összetett női karakter. A könyvben sokszor említik meg, hogy milyen jól néz ki, milyen ruhát és sminket visel, de ez mind-mind csak külsőség. Belső tulajdonságaiból nagyon kevés derül ki, márpedig számomra akkor áll össze egy női főhős, ha a lelki világába is betekintést nyerhetek. Victoriáról ellenben csak azt tudtam meg, hogy gyakran szokott durcás lenni, és kissé idétlen, amit azzal magyaráznak, hogy tinédzser éveiben lett átváltoztatva. Ez számomra nem volt hiteles, hisz mióta vámpírrá vált eltelt 1-2 év, kicsit megkomolyodhatott volna. Sajnos egyáltalán nem tudtam vele azonosulni. Logan szintén nem egy kiforrott karakter. Nagyon keveset beszél, szinte semmit nem tudunk róla a szexi külsején és arany szemein kívül. Eleinte távolságtartó, aztán flörtöl Victoriával, de aztán eltűnik és akkor bukkan fel, mikor kedve tartja - mindezt úgy, mintha mi sem történt volna. Nem adta semmi apró jelét annak, hogy valami összetettebb dolog játszódik le benne, egyszerűen csak jött-ment, én pedig kapkodtam a fejem utána.

A mellékszereplőkre ugyanaz a kidolgozatlanság jellemző, mint a főszereplőkre. A vámpírbandából Jade különösen irritált az éretlen viselkedésével, aki viszont szimpatikus volt, az a háttérben meghúzódó Danny. Ritkán volt színen és kevésszer beszélt, de olyankor ízelítőt kaphattunk a vagány, laza stílusából, ami nekem nagyon szimpatikus volt. Mellette pedig Kate volt az, akit valamiért az első pillanattól kezdve csíptem (közben persze nagyon irritált is). A végén lévő plázás jelenet pedig szintén pirospontos :P Takeshi-t, a japán vámpírfiút eleinte szimpatikusnak találtam, de aztán úgy éreztem, hogy ő csak egy fölösleges töltelék. Ha legalább lett volna konfliktusa Logannal, ami kizökkentette volna sztoikus nyugalmából máris több érzelmet tudott volna felvonultatni, de erre nem kapott lehetőséget és így ellaposodott. Mikor egyik eltűnése után újra felbukkant az játszódott le bennem, hogy "jé, tényleg, ő is benne van a könyvben".

Meg kell említenem a rosszfiúk táborából is két alakot, akiket kedveltem: Rault és Olgát. Bevallom, Raul kicsit emlékeztet a Rubinvörös/Zafírkék/Smaragdzöld sorozat Miro Rákóczi-jára, de mivel azt a karaktert is kedveltem, így Raul is szimpi volt a maga sunyi gonoszságával :P Olga pedig a könyv talán egyetlen karakteres szereplője. Nem tökéletes külsejű szépség, viszont ambíciózus, tettrekész, erős és hiteles. Sajnos Marco, mint főgonosz nekem olyan semmilyen volt, nem éreztem a belőle áradó gonoszságot, sem pedig az egyedi személyiséget.


Összességében azt tudom elmondani erról a sztoriról, hogy kellemes olvasmány volt, első könyvnek teljesen korrekt. Nem volt bennem kényszerérzés az olvasása közben, tehát magával tudott ragadni, de bízom benne, hogy a folytatás (márpedig a végéből arra merek következtetni, hogy lesz újabb kötet) némiképp hosszabb és kidolgozottabb lesz és kicsit jobban megismerhetjük a szereplők jellemét. Én mindenképp beszerzem a folytatást, mivel a könyv olyan ügyesen zárta le magát, hogy majd megpukkadtam, szeretném tudni mi fog kikerekedni ebből a történetből :)