Ehelyett azonban lett egy csodaszép, meghitt, családias hangulatú esküvőm, ami a létező legtökéletesebben alakult számomra. Akkor és ott már kicsit sem vágytam a kastélyra, vagy a lovas hintóra, mert minden annyira remekül alakult, hogy eszembe sem jutott ilyesmi. Nem kellett a cicoma, a fölöslegesen beleölt több millió forint meg az embersereg, mert az esküvőnk így is gyönyörű volt :) Semmi kellemetlen érzés nem volt bennem sem előtte, sem közben, de még utána se. Csak ölelgettem Viktort és azt hajtogattam, hogy minden tökéletes volt, mindennek így kellett lennie. És ez nem azért van, mert beletörődtem, hogy nem lesz jobb, hanem mert rájöttem, hogy mindegy hol van az ember, hány fős a vendégsereg és milyen sok a kaja, a legfontosabb az, hogy összeköthettem az életem álmaim férfijával :)
Ha nem haragszotok meg, nem kezdeném el részletezni az esküvőnket, hiszen anno írtam róla bejegyzést. Ezt belinkelem nektek, akinek van kedve a régi olvasóim közül, az nosztalgiázzon velem együtt, aki pedig új, az ott elolvashat és megnézhet mindent a mi Nagy Napunkról :)
Az esküvő napjáról "pár" szóban: itt
Az esküvőről képek: itt és itt
