Japán Kert Hastáncest - beszámoló

Sziasztok!

Régóta adós vagyok nektek ezzel a beszámolóval, de a karácsonyi készülődés annyi időt vesz igénybe, hogy csak most hétvégén tudtam nekiülni és megcsinálni ezt a bejegyzést. Mondjuk jobb később, mint soha :P

Nem szeretnélek titeket sok szöveggel fárasztani, inkább a képek és a videó beszéljenek helyettem. Röviden csak annyit, hogy ismét remekül éreztük magunkat és most még jobban kilógtunk a sorból, mint eddig :P Ugye yurei szellemekké váltunk, akiket a japán horrorokból jól ismerhetünk - gondoljunk csak Samarára vagy Sadako-ra a Körből és Átokból. Hosszú, fekete haj és halott fehér arc, hozzá földig érő fehér ruha és furcsa, szaggatott mozgás jellemzi őket. Az ember azt gondolná, hogy lehetetlen ezeket a karaktereket hastáncos keretek közé préselni, és annyira nem is tévednek, akik így gondolják. Nagyon nehéz dolgunk volt és mindannyian megállapítottuk, hogy sokkal, de sokkal több időre lett volna szükségünk ahhoz, hogy ez az egész produkció úgy nézzen ki, ahogy azt elterveztük.

A koncepció azt volt, hogy komplett táncszínházi előadást hozunk létre. A hastáncon kívül színházi elemeket is raktunk a produkciónkba, ettől lett igazán különleges az egész. A sztori szerint új lakó költözik egy japán lakásba, ami tele van letakart bútordarabokkal. A lakó megérkezik, gyönyörködik új otthonában, de sajnos nincs egyedül. A házban elhunyt szellemek még mindig jelen vannak és nem nézik jó szemmel, hogy valaki betolakodott közéjük, így minden erejükkel megpróbálják őt elüldözni. Nos, ezek a szellemek lettünk volna mi. Úgy gondolom, hogy az ötletünk formabontó és szuper lett volna, ha a megvalósítás is úgy jön össze, ahogy terveztük. No persze nem lett rossz az előadás, sőt, mi a körülményekhez képest kihoztuk magunkból a legtöbbet, de mindannyian éreztük, hogy több időre lett volna szükségünk a gyakorláshoz, finomításhoz. Ennek ellenére elégedettek voltunk a teljesítményünkkel, hiszen egyetlen hónap alatt hoztuk össze ezt az összetett előadást. Az biztos, hogy nem hagyjuk annyiban a dolgot, később még elővesszük és kigyakoroljuk olyanra, amilyenre alapból terveztük volna, s ha lesz rá lehetőségünk újra előadjuk. A hastánc mozgást meg kell erősíteni, a színházi elemeket pedig pöccre pontosan kell tudni, szóval lesz még vele dolgunk, az biztos. Azért én megmutatom nektek a videót és persze lesznek képek is. Biztos vagyok benne, hogy sokan furcsa szemmel fogjátok végignézni ezt az előadást, kevésbé fogjátok hastáncnak értékelni, talán nem is nagyon fog tetszeni nektek, és nem is fogok hibáztatni érte senkit. Ez egy nagyon formabontó, újszerű táncszínházi produkció volt, nagy falat még nekünk is, ami sok gyakorlást igényel még, de nagyon örültünk, hogy csupa pozitív visszhangot kapott az ottani fellépők körében, és hogy a közönség is hangos hujjogással és tapssal jutalmazott minket :)

És ami még fontos: ha megnyitjátok a videót, akkor meg tudjátok nézni az est többi fellépőit is, akik mind gyönyörű és színvonalas táncot mutattak be. Sajnos most senkit nem tudtunk megnézni kívülről, de utólag nézve is káprázatosak voltak az előadások :) Ezúton is köszönjük Tóth Réka Annának a meghívást ^^

Készülődünk :P

Horváth Attila fotói

Bosnyák László fotói

És a videó:

Mit szóltok hozzá?

Kedvelitek a formabontó előadásokat, vagy jobb szeretitek a megszokott mozgáskultúrát egy adott táncstíluson belül?

Fellépés és más egyéb

Tegnap túl estünk a goth bálos fellépésen, amit még most sem tudtam rendesen kipihenni, de oda se neki, majd ma korán lefekszek (hahaha....). Du. 4-kor mentünk át tanárnőmhöz elpróbálni a koncepciót, mivel igazából improvizációra épült az előadásunk. Voltak benne megkoreografált elemek, pl. a mi szellemes duónk eleje Rékával és egy másik táncos társunk, Éva szemes koreója, de az összes többi teljesen spontán volt. Párszor lepróbáltuk a dolgokat, a végére össze is tudtuk magunkban rakni a történetet, de nekem közben kapkodnom is kellett, hiszen Rékának és magamnak is el kellett készítenem a sminkelt sebeket, meg a szellemes sminket. Kicsit ki is csúsztunk az időből, az utolsó percekben applikáltam fel magunkra a rondaságokat, de azért egész "jól" néztünk ki :) Szerencsére kocsival voltunk, így nem botránkoztattuk meg az embereket annyira, maximum addig a kis ideig, amíg a kocsihoz sétáltunk. Persze szakadt az eső, mert miért ne, mi pedig teljes harci díszben vonultunk, miközben szétázott a lábunk, nekem legalábbis a kis cipőmben baromire hidegem volt. A hely egyébként az R33-as bálterem volt, amit fogalmam sincs miért neveznek bálteremnek, mert egy sima goth bulihelyszínnek tűnt számomra. Jó, csinos és elegáns és darkos volt, de bálteremnek azért nem nevezném. Végül annyira nem éreztem magunkat kilógónak sem, mert közel nem olyan társaság volt ott, mint akik be lettek harangozva (semmi báli ruhás, abroncsos szoknyás dáma, csak a szokásos goth emberkék), úgyhogy addigra már nem is voltam frusztrált. Viszont annál kellemetlenebb volt, hogy nagyon lassan gyülekezett a nép, mi pedig csak bő másfél órás csúszással kezdhettük meg a műsorunkat. Elég uncsi volt ott ücsörögni az öltözőben, még szerencse, hogy Viktor is bejöhetett és legalább elszórakoztattuk egymást (meg persze készültek képek is). Aztán mikor végre elkezdtük a produkciót akkor is voltak rizikós dolgok. Közel 2 perces intró alatt kellett felvonulnunk, de a felvonulás kb 10 másodperc alatt megvolt és a zene nem lett leállítva, úgyhogy pózba meredve ácsorogtunk 2 percig. Semmi felkonferálás, semmi sztori elmesélése, hogy a köznöségnek legyen fogalma arról, mit fog látni, hanem egyszer csak véget ért egy goth zene és már jöttünk is mi. Hát, ezt még gyakorolni kell a szervezőknek. Aztán persze mikor elkezdődött a táncunk már minden gördülékenyen ment, mindenki toppon volt és szerintem remekül lenyomtuk a táncunkat.

Így néztem ki tegnap :P

A főszervező oda is jött hozzánk és közölte, hágy rá már ráhoztuk a frászt (ezzel a mi bájos pofinkra gondolt), remélhetőleg a goth közönségnek is tetszett, amit láttak. A végén persze megtapsoltak minket, de fura volt, mert nem lett idő hagyva arra, hogy visszatérjünk a színpadra és rendesen meghajoljunk, mert rögtön benyomtak utána egy másik zenét, a közönség meg azt hitte, hogy még lesz valami. Így aztán kényszeredetten meghajoltunk, ők pedig lassacskán felocsúdtak és megtapsoltak minket, bár kétség kívül egyértelműbb lett volna, ha van eleje és vége a produkciónknak. No sebaj, ebből is tanultunk, és szerencsére a mi táncos részünk szerintem teljesen jó volt, én legalábbis tök jól éreztem magam :)

Rékával :) Olyan szépek voltunk ^^

Egyre jobban élvezem a fellépést, a színészkedést és a táncot, most már két kedves dolgot is összegyúrtam magamnak, amit egyszerre művelhetek - már csak az éneket kéne belerakni és teljes lenne az örömöm :) Utána rögtön szedelőzködtünk is és készültünk haza menni. A főszervező oda is jött hozzánk gratulálni és nagyon megköszönte a részvételünket, puszit is adott, tényleg kedves volt nagyon. Egyébként tök kulturált hely volt jófejnek tűnő emberkékkel, jól éreztem ott magam, és maradtam is volna még, ha nem 11-kor lett volna vége a műsorunknak, mert addigra már nagyon fáradt voltam. Nem is aludtam ki magam rendesen :S
Ma pedig átugrottunk édesanyámhoz, akit természetesen felköszöntöttem anyák napja alkalmából. Nem szerettem volna neki vágott virágot adni, mert tudom, hogy nem szereti, cserepesből meg már annyi van neki, hogy nem tudja őket hova tenni. így inkább hasznos ajándék mellett döntöttem és kapott pár kozmetkumot, amiket tudom, hogy mindig használ és jól jön belőle az utánpótlás, meg egy kis desszertet. Igazásg szerint láttam anyun, hogy habár örül az ajándéknak, én voltam neki a legnagyobb ajándék, hogy átjöttem hozzá Viktorral együtt, felköszöntöttem, beszélgettünk, együtt voltunk :) Megismerhettem végre a fiatalabbik bátyám barátnőjét, nagyon kedves lánynak tűnik így első benyomás alapján, és agyon dédelgethettem Málnácskát is. Tetőtől talpig csupa szőr lettem, no meg ragya, mert a kutyaszőrre is allergiás vagyok és úgy kipattogtam utána, mint a hétszentség. Nem is értem minek szenvedtem a sminkelt kelésekkel, elég lett volna belebújnom Málnába és máris tiszta ragya lett volna a fejem :D Viktor még azt is mondta, hogy nem kellett volna feketére pingálnom az ujjaim végét (mert ugye a pestis egyik fő jellemzője az elfeketedő ujjak, figyeltem a részletekre - két napig megállás nélkül pestises képeket böngésztem a neten, guszta volt XD), mert csak bele kellett volna nyúlnom a kocsiba és kész is a feketeség :P No mindegy, igazából nagyon jól éreztem magam anyuéknál, az egyedüli problémám, ami borzasztóan idegesít az az allergiám. Én nem tudom, hogy a kutyus hozta-e ki rajtam, mert amióta hazajöttünk anyutól megállás nélkül tüsszögök, de tényleg, még levegőt is alig tudok venni, mert állandóan hapciznom kell :S Mondjuk tény és való, hogy jó pár hete vannak allergiás tüneteim, mert könnyezik a szemem, mint a fene, sokszor befulladok, a tüsszögés meg most kezdődött. Éljen-éljen. Úgy reméltem, hogy idén talán megúszom pár enyhébb tünettel, de nem jött össze. Most ittam kálciumot, meg használom a Rhinospray plus-t, ami az allergiásoknak igazi csodaszer (komolyan nagyon ajánlom mindenkinek, akinek hasonló problémái vannak!), de egyelőre ott tartok, hogy nem érzem semminek az illatát, de még az ízét sem, és az egész fejem olyan, mintha kitömték volna vattával. Deb vagyok dáthás, á, ugyad, dehogy. Szóval nagyon örülök. Azért bosszant csak igazán, mert ilyenkor nagyon piros lesz az orrom és nem tudok se rúzsozni, se szájfényezni, és ez zavar :D Marad az ajakápoló.
Remélem nektek jobban telik a hétvége utolsó pár órája, és ti is felköszöntöttétek édesanyátokat :) Mondjuk szerintem ez is olyan dolog, mint a karácsony - nem egy évben egyszer kell kimutatni a szeretetet, hanem mindig, de nálunk ezzel nincs is gond. Nekünk például most sokkal jobban esett fél óráig ölelkezve dülöngélni, mint hosszasan, könnyek között vallomásokat tenni egymásnak anyukámmal. Nem is volt szükség szavakra ahhoz, hogy érezzük az egymás iránti szeretetet :)

Ősrégi kép - oviban anyuval, pont egy anyák napi előadás után :)

No hát mindenkinek további kellemes pihenést, és aki hozzám hasonlóan jövő héten hat teljes napig húzza majd az igát, annak előre is erőt és kitartást, próbáljuk feltölteni magunkat, mert aztán sajnos csak egy napunk lesz arra, hogy itthon pihenjünk :S Jó dolog ez a hosszú hétvége, de a pótlása gyilkos :/ Úgyhogy én is megyek és kihasználom még ezt a pár órát, amikor már nincs házi munkám, csak punnyadhatok és Viktorozhatok :)
További szép hétvégét mindenkinek!