Advent ezüst vasárnapján jövök nektek a következő szellem sminkjével, aki nem más, mint a jövő. Ez a szellem általában úgy van ábrázolva, mintha maga a halál lenne, egy fekete csuklyás alak, többnyire az arcát sem látni, de ha igen, akkor elég félelmetes, sokat sejtető az ábrázata. A Karácsonyi énekben Scrooge jövője sajnos nem sok jót ígér, ezért is olyan borongós megjelenésű az utolsó szellem. Én maradtam a klasszikus vonalnál, így kicsit halál-jellegű sminket készítettem, amiben azért megjelenik egy kis ünnepi hangulat, mivel a csillámok most sem maradhattak el.
Remélem tetszik nektek ez a smink :)
További szép hétvégét és kellemes ezüst vasárnapot kívánok!
Régóta adós vagyok nektek ezzel a beszámolóval, de a karácsonyi készülődés annyi időt vesz igénybe, hogy csak most hétvégén tudtam nekiülni és megcsinálni ezt a bejegyzést. Mondjuk jobb később, mint soha :P
Nem szeretnélek titeket sok szöveggel fárasztani, inkább a képek és a videó beszéljenek helyettem. Röviden csak annyit, hogy ismét remekül éreztük magunkat és most még jobban kilógtunk a sorból, mint eddig :P Ugye yurei szellemekké váltunk, akiket a japán horrorokból jól ismerhetünk - gondoljunk csak Samarára vagy Sadako-ra a Körből és Átokból. Hosszú, fekete haj és halott fehér arc, hozzá földig érő fehér ruha és furcsa, szaggatott mozgás jellemzi őket. Az ember azt gondolná, hogy lehetetlen ezeket a karaktereket hastáncos keretek közé préselni, és annyira nem is tévednek, akik így gondolják. Nagyon nehéz dolgunk volt és mindannyian megállapítottuk, hogy sokkal, de sokkal több időre lett volna szükségünk ahhoz, hogy ez az egész produkció úgy nézzen ki, ahogy azt elterveztük.
A koncepció azt volt, hogy komplett táncszínházi előadást hozunk létre. A hastáncon kívül színházi elemeket is raktunk a produkciónkba, ettől lett igazán különleges az egész. A sztori szerint új lakó költözik egy japán lakásba, ami tele van letakart bútordarabokkal. A lakó megérkezik, gyönyörködik új otthonában, de sajnos nincs egyedül. A házban elhunyt szellemek még mindig jelen vannak és nem nézik jó szemmel, hogy valaki betolakodott közéjük, így minden erejükkel megpróbálják őt elüldözni. Nos, ezek a szellemek lettünk volna mi. Úgy gondolom, hogy az ötletünk formabontó és szuper lett volna, ha a megvalósítás is úgy jön össze, ahogy terveztük. No persze nem lett rossz az előadás, sőt, mi a körülményekhez képest kihoztuk magunkból a legtöbbet, de mindannyian éreztük, hogy több időre lett volna szükségünk a gyakorláshoz, finomításhoz. Ennek ellenére elégedettek voltunk a teljesítményünkkel, hiszen egyetlen hónap alatt hoztuk össze ezt az összetett előadást. Az biztos, hogy nem hagyjuk annyiban a dolgot, később még elővesszük és kigyakoroljuk olyanra, amilyenre alapból terveztük volna, s ha lesz rá lehetőségünk újra előadjuk. A hastánc mozgást meg kell erősíteni, a színházi elemeket pedig pöccre pontosan kell tudni, szóval lesz még vele dolgunk, az biztos. Azért én megmutatom nektek a videót és persze lesznek képek is. Biztos vagyok benne, hogy sokan furcsa szemmel fogjátok végignézni ezt az előadást, kevésbé fogjátok hastáncnak értékelni, talán nem is nagyon fog tetszeni nektek, és nem is fogok hibáztatni érte senkit. Ez egy nagyon formabontó, újszerű táncszínházi produkció volt, nagy falat még nekünk is, ami sok gyakorlást igényel még, de nagyon örültünk, hogy csupa pozitív visszhangot kapott az ottani fellépők körében, és hogy a közönség is hangos hujjogással és tapssal jutalmazott minket :)
És ami még fontos: ha megnyitjátok a videót, akkor meg tudjátok nézni az est többi fellépőit is, akik mind gyönyörű és színvonalas táncot mutattak be. Sajnos most senkit nem tudtunk megnézni kívülről, de utólag nézve is káprázatosak voltak az előadások :) Ezúton is köszönjük Tóth Réka Annának a meghívást ^^
Készülődünk :P
Horváth Attila fotói
Bosnyák László fotói
És a videó:
Mit szóltok hozzá?
Kedvelitek a formabontó előadásokat, vagy jobb szeretitek a megszokott mozgáskultúrát egy adott táncstíluson belül?
A mai napon a legkedvesebb szellemem jön a sorban Charles Dickens Karácsonyi énekéből, mégpedig a Jelen Karácsonyának Szelleme. Azért kedvelem őt olyan nagyon, mert pontosan azt a hangulatot testesíti meg, amiről - szerintem - az egész ünnepnek szólnia kellene. Vidám, kedves, jóságos fickó, akinek a meghitt, családi együttlétek, a jó ételek és a közös mulatozás számít a legjobban, no és persze a szívjóság, amely sosem rest adakozni. Akármelyik feldolgozását is néztem meg eddig a történetnek, mindig őt kedveltem a legjobban, vele tudtam leginkább azonosulni és az ő elmúlását fájlaltam a leginkább. Az ő földi élete igen rövid, csupán egyetlen nap, de azt a napot boldogan tölti, s igyekszik bearanyozni azt mások számára is.
Ezúttal nem bonyolítottam túl a sminket - nem akartam csupa csiricsáré mintát festeni magamra, mivel nem éreztem volna hitelesnek a karakterhez. A színekben voltam teljesen biztos (arany, piros és zöld), illetve abban, hogy nagyon csillámosnak kell lennie. Végül egy merész szemsminket készítettem arany és ezüst csillámokkal, az ajkaimra pedig a legújabb kedvenc piros rúzsom került, a MAC Viva Glam I-es árnyalata. Ezen kívül nagyon sok, erős pirosítást használtam, hiszen télen mindenkinek megcsípi a hideg a bőrét, a Jelen Karácsonyának Szelleme pedig kifejezetten pirospozsgás. Kiegészítőnek a szellem általában fenyőkoszorút visel a fején. Én ezt most nem tudtam kivitelezni, de egy arany boával hasonló hatást tudtam elérni. Sajnos a tompa, szürkés fények nem igazán kedveztek nekem, de igyekeztem természetes nappali fényben is lekapni a sminket, aztán viszont vakura váltottam.
Természetes fényben
Vakuval
Nekem nagyon tetszett ez a smink, élőben csak úgy ragyogott és sziporkázott - sajnáltam is, hogy a hét eleji napos idő nem tartott ki máig, mert akkor képeken is vissza tudtam volna adni a csillogást. No de sebaj, én így is elégedett vagyok vele (és bízom benne, hogy senkit sem fogok Cicciolinára emlékeztetni :DDD).
Ahogy ígértem ma jelentkezem még egy bejegyzéssel, hiszen a mai nappal elkezdődött egy csodás időszaka az évnek, mégpedig az advent. Lassan mindenki visszaszámlálja a napokat karácsonyig, ki örömmel, ki bosszúsan, de az biztos, hogy most már sokak élete a karácsonyra hangolódásról fog szólni. Ez nálam sincs másként, néhány inspirációs bejegyzésben már elhintettem 1-2 ünnepi képet, de csak mától vágok bele igazán a hangolódásra.
A vasárnapok eddig zömében az életmód projectről szóltak, vagy egyéb témájú apróságokról. Most állandó témát kapott ez a nap, ugyanis advent minden vasárnapján a Karácsonyi ének egyik szelleme fog megelevenedni nálam egy kreatív smink formájában :) Ugye mindenki ismeri a történetet? Ha nem, sürgősen tessék pótolni mind a könyvet, mind a számtalan filmesített változatot :P
Első körben az Elmúlt Karácsonyok Szellemének bőrébe bújtam. A történet szerint ő egy olyan szellem, akinek meghatározhatatlan a neme és a kora. Az arca gyermeki, de közben olyan megviselt is, mint egy idős ember. Szinte áttetsző a bőre, s feje tetején egy kis gyertyalángot visel.
Mindenképpen világos színekkel szerettem volna dolgozni, ugyanakkor meg akartam jeleníteni a szellem fiatalságát és az öregségét is egyszerre. A fiatalságot fehér szeplőkkel, az öregséget pedig őszes hajjal érzékeltettem. A smink további lényege a télies hangulat és az áttetszőség, ugyanakkor a szemhéjamra került egy kis fakó arany szín is, jelképezve ezzel a remény lángját, mely mindig ott égett a szellemben.
Az egyetlen szívfájdalmam az, hogy nem tudtam olvadt viaszcseppeket varázsolni a szemem alá, pedig nagyon igyekeztem :( Talán majd később, ha jobb eszközeim lesznek újra alkotom ezt a sminket és akkor már viaszt fogok könnyezni :P Azért remélem így is tetszik nektek ^^
És van itt még két bónusz kép is, ami nem maradhat el egyik évben sem: az adventi tálunk (koszorúnk) és a naptárunk. A tál maradt a szokásos, de a naptár minden évben más. Az ideire nagyon büszke vagyok, ugyanis elég sokat küzdöttem vele, de megérte, mert elég mutatósra sikeredett :) A naptárhoz az ötletet ez a kép adta.
Adventi koszorú, azaz tál
Adventi naptár
Persze közben meg lettek töltve a tartályok, úgyhogy december elsejétől gyermeki izgalommal bontogatjuk majd őket (azaz küzdünk egy sort, mert irtó nehéz kiszedni ezekből a gurigákból bármit is :D)
