Húsvét nálunk

Sziasztok!

Kissé inaktív voltam az elmúlt napokban, mivel gőzerővel készültem a táncversenyre, ami a tegnapi nap folyamán le is zajlott. Lesz majd róla beszámoló természetesen, és ha sikerül, akkor képekkel is illusztrálok mindent, de most menjünk kicsit visszább, hiszen a húsvéti élményeimről nem is meséltem még nektek.
Idén különösen vártam ezt az ünnepet, nagyon készültem rá, mivel anyósomékat ismét megvendégeltük és ez mindig remek alkalom arra, hogy kicsit a háziasszony szerepében tündököljek (vagy legalábbis próbálkozzak :P)
Annyit tudni kell, hogy a mi családunkban a húsvét sosem vallási oldalról volt megközelítve, mivel nem vagyunk hívők. Nagy ünnepi ebéd mindig volt és csokitojást meg nyuszit is kaptam, de ezzel véget is ért a nagy húsvétolás nálunk - még a locsolkodás sem volt szokás. Én idén szerettem volna kicsit nagyobb hangsúlyt fektetni erre az ünnepre, vagyis kicsit újra szerettem volna élni a gyermeki lelkesedésemet, amit anno nem nagyon tudtam kibontakoztatni. Így idén végre tojást festegettem, húsvéti ebédet készítettem (szigorúan diétásat, hiszen anyósom cukorbetegségére oda kell figyelnem, és persze nekem sem árt, ha már életmódot óhajtok váltani), dekorálgattam és még locsolkodásra is rá tudtam venni a kedves férjemet :P

Készültek a kis tojásaim - igaz nem épp remekművek és nem is hagyományos módon készültek, mivel temperával dolgoztam, de nagyon élveztem a pingálgatást. És hála Viktornak, a só és borsszóró új értelmet nyerve segített a gyorsabb alkotásban :P

A kész dekor - a tojások körbeültetve a kosárkában, középen pedig egy nyuszi, ami 3D-s nyomtatóval készült, csak úgy, mint a piros pillangók a széleken. Sajnos ezek nem a mi érdemünk, nekünk nincs ilyen készülékünk - Viktor egyik kollégája lepett meg minket ezekkel a kedves kis dekorációs elemekkel.

Édesanyámtól kaptuk ezeket a gyönyörű grillázstojásokat - olyan szépek, hogy nincs szívem megenni őket (persze Viktort ez nem fogja visszatartani...)

Ezt a helyes kis ajtódíszt a Tescoban találtam, rögtön megtetszett mindkettőnknek. Azért remélem jövőre már tudok készíteni egy rendes tavaszi koszorút is.

Maga az ünneplés nagyon kellemesen zajlott. Kaptunk és adtunk kis ajándékokat egymásnak, de inkább az együt töltött időt értékeltük a legjobban, hiszen nagyon jó volt újra együtt lenni a családdal :) Igyekeztem finom, de lehetőleg diétás ebédet összeállítani, ami szerintem maradéktalanul sikerült is. Egy sima tavaszi zöldséglevest főztem, főfogásnak pedig fokhagymás joghurtban pácolt csirkemellet újhagymás-gombás cukkinivel töltve, baconbe tekerve - mindezt őzgerinc formában sütöttem ki, bulgurral és salátával tálaltam. Ezekről az ételekről már láthattatok képet a múlt heti életmód project bejegyzésemben itt, de azért egy kis életképet még mutatok nektek :P

Azért a husinál jobban örültem volna, ha a bacont kicsit meg tudom pirítani a formából való kiborítás után. Sajnos erre már nem volt lehetőségem, mivel anyósék tűkön ülve várták az ebédet :D

Édesanyám habár nem tudott jelen lenni, azért nem feledkezett meg rólunk és küldött nekünk egy rahedli süteményt. A sajtos rúd diétás verzióban készült, tönkölybúzaliszttel, így anyós és én is fogyaszthattam. Azért sajnos a sütikből is lecsúszott néhány, úgyhogy most visszafogom magam finomságok terén :P

Egy közös kép mindig kell ^^

És természetesen nem maradhatott el a szokásos tavaszköszöntő Duna parti sétánk sem, ahol ismét gyönyörködhettünk a szép tájban és az éledő természetben :)

Száz ágra sütött a nap, csak úgy szikrázott a víztükör.

A megunhatatlan BLT szendvics tönkölyös-magvas kenyérben, valami mennyei!

"Amikor rájössz, hogy a férjed sutyiban képet akar rólad csinálni és gyorsan vágsz valami pofázmányt" :D

Ez a szöveg fogadott minket a láphoz vezető ösvény előtt - nagyon találó!

Aztán még anyuékhoz is felugrottunk kicsit és természetesen az egész látogatás Málnácska körül forgott :P

Még mindig imádnivaló és gyönyörű ^^ (ezzel persze ő is tisztában van és ki is használja :P) A képekért köszönet apósomnak!

Hát nagyjából ennyi lett volna a húsvéti beszámolóm, remélem nektek is jól telt ez az ünnep és kicsit tudtatok pihenni :) 

Viszont a mai Életmód project elmarad, mivel a hetem teljes egészében a verseny körül forgott, nem nagyon tudtam lefotózni az ételeimet. Jövő héten már újra jövök rendesen ezzel a rovattal és minden mással is :)

Goth kihívás 2 - 20. kérdés

"Tervezz egy kirándulást! Milyen ruhákat csomagolnál egy hétre, ha csak egy kis bőröndöt kapnál?"

Mindenképpen a kényelemre törekednék, hiszen az ember lánya nem barokk abroncsos ruhában megy kirándulni. Egy-két jó kis fekete farmert mindenképpen betennék, illetve lazább, lezserebb felsőket is. Itt főleg egyszerű pólókra, pulóverekre gondolok. Cipők terén vagy fekete sportcipőt, vagy bakancsot húznék, és persze egy jó kis széldzsekit sem hagynék ki a felsorolásból, hisz ki tudja mikor van rá szükségünk? Nekem ez a példányom lila, amivel nincs is baj. A jó kis műbőr kabátkámat nem ilyen kirándulásokra vinném, ahol bármi kilyukaszthatja, tehát egy beáldozhatóbb, strapabíróbb kabát kell, ezért is gondoltam a széldzsekire. Gondolom a váltás fehérneműre nem kell külön kitérnem :D
Ékszerek terén nem vinnék sokat, csak azt a pár gyűrűt, amit mindig hordok, fülbevalóból is csak egyet, mert anélkül meztelennek érezném magam (imádom a füliket). De se nyaklánc, se karkötő nem kell kiránduláshoz. Smink terén sem vinném túlzásba a dolgot, csak egy szemcerka és egy spirál kell a kellemes közérzetemhez, minden más elhanyagolható.

Hátvánbán háthátván á bábászáppán

Hát igen, tegnap nyakunkba vettük anyuval a világot és elutaztunk meglátogatni a mamámat Hatvanban. A címért elnézést, de muszáj volt, régen anyuval sokat viccelődtünk ezzel és persze tegnap is sokszor megemlítettük, miközben jót nevettünk rajta :)
Na de nem kell aggódni, mert habár kissé ideges állapotban mentünk látogatni a mamát, végül is egy nagyon vidám nap alakult ki belőle, jóformán kirándultunk egyet anyuval és nagyon jól éreztük magunkat :)
9-kor indultunk itthonról, mentünk helyi busszal, hévvel, villamossal, metróval és távolsági busszal, egyszóval irtó nagy út volt, de nagyon kellemes telt az idő. Persze dög meleg volt, úgyhogy kb. úgy éreztem magam, mint a szegény nyugati boszorkány, mikor leöntik vízzel, bár én azért örültem volna neki :D Legalább 2 és fél, 3 órát utaztunk oda Szigetszentmiklósról, szóval a napunk nagy része utazással telt, de élveztük, mert közben egy csomó mindenről beszélgettünk anyuval, és tényleg mindenféle téma felvetődött. Pont olyan érzés volt, mint anno, mikor még kisebb voltam, mintha ismét két barátnő lettünk volna :) Mondjuk én anyut mindig is a barátomnak fogom tekinteni amellett persze, hogy az édesanyám, mert vele olyan önfeledten tudok beszélgetni mindig. Kicsit vásárolgattunk is Hatvanban, persze csak enni és innivalót, mivel tényleg reggeltől estig úton voltunk. Aztán elmentünk a kórházba a mama kórterméhez, ahová először be sem akartak engedni, na de mindegy, végül bejutottunk. A mama először szerintem föl sem fogta, hogy ott vagyok, aztán leesett neki és nagyon örült nekem, bár a mosolya már kissé megfáradt volt. Tényleg nincs jó bőrben, konkrétan már csak egy csontváz - mikor puszit akartam neki adni, már csak az arccsontjára tapadt bőrt éreztem, hús nem volt rajta. Sokszor elbarangolt fejben, nem mindig volt velünk, meg rengetegszer elszunyókált, de hát már bizony ő sem lesz fiatalabb. Viszont amikor beszélgettünk vele, akkor megint nagyon remekül telt a hangulat, nevetgéltünk, beszélgettünk a többi beteggel is, bár az egyik néni még a bódítás hatása alatt állt és magán kívül kiabált néha. Azért mi elvoltunk. Mama végre evett is valamit, anyu hozott neki sárgadinnyét, azt elmajszolgatta. Aztán anyu megtornáztatta a lábát. Nem volt egyszerű menet, mert pont arról a lábáról van szó, ami fekélyes, ráadásul ott is törte össze magát, úgyhogy hangos kiabálások és méltatlankodások közepette zajlott a torna. Én biztattam a mamát, anyu pedig hajthatatlanul nyomatta maminak a mozgást, sőt, még a másik törött lábú néninek is mutatott pár gyakorlatot, hogy az egészséges lábát hogyan tudná átmozgatni. A végére mamának is egyre jobban ment, már nem is kiabált, csak sziszegett, de csinálta és tűrte a "kínzást" :) Jót tett neki, hogy meglátogattuk, mert az elején még nagyon bele volt süppedve a saját kis sanyarúságába, de amint eltereltük erről a szót és kellemesebb témákat hoztunk fel, ő is mintha élettel telibbnek tűnt volna. Nem tudom, hogy csak bebeszélem-e magamnak, vagy tényleg így van, de szeretném hinni, hogy az utóbbi az. Sajnos csak pár órát tudtunk maradni, mert édesanyának mennie kellett éjszakára dolgozni és vissza kellett érnünk időben. Elbúcsúztunk mamától, aki sokkal, de sokkal jobb színben volt, mint mikor megérkeztünk hozzá, és nagy örömhír az, hogy jövő hét elején átszállítják őt a Rókus kórházba, így nem kell ezt a hatalmas utat megtennünk minden nap. Anyu, mióta megtörtént a baleset folyamatosan, minden nap leutazott hozzá - energia és anyagiak terén sem volt egyszerű. De így könnyebb lesz az életünk, mama jó kezekben lesz, közel, mi pedig sűrűn meglátogathatjuk :)
Mielőtt még felszálltunk a buszra anyu meghívott egy kis fagyira. Sűrűn szokott az egyik hatvani fagyizóban enni, mikor jön a mamához, mert gigantikus méretű gombócokat lehet ott kapni és nagyon finomak. Én citromot és áfonyát kértem.

Anyu pedig puncsot, áfonyát és madártejet

Isteni volt az összes íz (mert persze anyu a fele fagyiját átlapátolta hozzám, hiába kértem direkt csak két gombóccal), főleg a madártej ízlett. Akkora adag volt, hogy én konkrétan jól laktam vele, sőt, alig bírtam legyűrni. Aztán még vártunk a buszra, mert nem nagyon lehet kiszámolni az indulást, de közben beszélgettünk, nevettünk, hülyét csináltunk magunkból, mert anyuval azt is lehet :P Régen is annyit bolondoztunk utazás közben, szerintem a többi utas nem tudta mire vélni, hogy két felnőtt, normálisnak látszó (haha, csak látszó! :D) ember hogy lehet ennyire lökött :P Lehet napszúrást kaptunk :P Végül Viktorral jöttem haza, mert megvárt a melóhelyénél, s mikor hazaértünk én úgy eldőltem, mint egy zsák krumpli. Nagyon elfáradtam, de jól esett ez a kis kirándulás. Sokat sétáltunk, sokat nevettünk, a mamába is visszacibáltuk az életet, szóval a tegnapi nap nagyon jól alakult, a lelkem is jobban van már :) 

Remélem nektek is jól telnek a napjaitok! 

(ui.: most vettem észre, hogy az előző bejegyzésben említett himalaya termék nem is a maszk, hanem az arcradír XD Ilyen az én formám, annyira egyformák a tubusok, hogy csak lekaptam és most vettem észre, hogy nem jót vettem. Azért szerintem el fogom tudni használni és remélem anyu is, fizu után pedig rohanok a legközelebbi drogériába feltölteni a készletemet, meg akkor anyunak is veszek egyet - de most alaposan meg fogom nézni a nevét :P)