100 happy days: 41-50

Egy újabb adag boldogság :)

Találkoztam Vikivel és Flórával, akikkel egy fantasztikus délutánt töltöttünk együtt, és persze el lettem halmozva mindenféle szépséges ajándékkal a szülinapom jóvoltából :)

Sütöttem egy kis vaníliás muffint, amit főtt vaníliás-rumos krémmel töltöttem meg. A teteje szinte karamellizálódott, ezért csillog ennyire, és habár öndicséretnek hangzik, de baromi finom volt. Sokkal jobb főtt krémmel tölteni a muffinokat, mert a sima pudingos verziók mindig kifolytak, de mivel így a töltelék masszívabb, nem mozdul el. Igaz, hogy kicsit huplisak lettek, mert a tetejére halmozott tészta és a krém között létrejött egy kis levegő, de attól mi még villám sebességgel pusziltuk be őket :P

Barbi átjött hozzánk és idétlen sminkeket alkottunk - ez az ő egyik ötlete volt :D Itt olvashatjátok el róla a bejegyzést, ha még nem tettétek.

Új lakók költöztek az akváriumunkba :) Régen irtó sok halunk volt, aztán valahogy elerőtlenedett a génállomány és sorra elpusztultak :( Egyedül ez a nagy arany molly maradt meg, és a cápa méretű algaevőnk, alias Tapi, hozzájuk pedig muszáj volt nézni néhány pajtit, nehogy depressziósak legyenek (halál komoly, hogy a halak is tudnak depisek lenni, a mollykánk már olyan kedveszegett volt társaság nélkül, hogy alig úszott és alig evett). Mindenkit nem tudtam lefényképezni, de hoztunk 5 mollyt (feketét, aranyat és ezüstöt is), 5 guppit, 2 harcsát, akik szokásunkhoz híven a Misi és Misella nevet kapták, illetve egy sziámi harcos halat is, akik az én kedvenceim :) Utóbbi az Aladár nevet kapta, ami ugyanolyan hagyomány nálunk, mint hogy a harcsák Misik :P Most olyan szép élet van az akváriumban, öröm nézegetni :) A kis mollynk pedig nagyon örült a társaságnak, egyből beúszott közéjük és azóta ő lett a vezér csajszi ^^

Csodálatosan szép, esős napokban volt részünk mostanság, amiknek hihetetlen módon örültem! Csak álltam a szélesre tárt ablak előtt és néztem a zivatart, közben deréktól fölfelé kint lógtam, hogy ázhassak. Imádok bőrig ázni, egyszerűen az esővel való érintkezés létszükséglet számomra. 

Újra elkezdtem a Pottermore-t, ahol szerencsére ismét a Hugrabugba kerültem ^^ Ezt a házat érzem a legközelebb magamhoz, úgyhogy nagyon boldog voltam, és már végig is játszottam az összes pályát addig, ameddig el voltak készítve. Most tűkön ülve várom, hogy végre folytathassam a negyedik kötet részeit.

Viktor hozott nekem egy kis gyros pizzát. Még életemben nem ettem ilyet, de nagyon finom volt. Feta sajt, fűszeres csirkehús, lilahagyma, paprika és olivabogyó volt rajta, én pedig megspékeltem egy kis újhagymával is.

Hátvánbán ányávál fágyláltot fálátoztunk :P

Véééégre megnézhettem a legújabb Csingiling részt, a Csingiling és a kalóz tündért! Igaz, még csak angolul találtam meg, de volt hozzá felirat és jajj, annyira szép és aranyos volt, és izgalmas és húúú, este megnézetem Viktorral is :D Egyébként ne sajnáljátok érte, mert az előző részek is tetszettek neki, csak a nagy, marcona viking imidzsébe nem illik bele az, hogy tündéres meséket néz és ezért morog mindig :P

Történelmi pillanatot tárok elétek, kedves olvasók - sikerült a Burger Shop 2-ben minden egyes pályát arany csillaggal zárnom!!!! :D pokolian megszenvedtem vele, tényleg nagyon nehéz, de az a felemelő, elégedett érzés, amit utána éreztem csodás volt, mindenképpen megérte :P

Hátvánbán háthátván á bábászáppán

Hát igen, tegnap nyakunkba vettük anyuval a világot és elutaztunk meglátogatni a mamámat Hatvanban. A címért elnézést, de muszáj volt, régen anyuval sokat viccelődtünk ezzel és persze tegnap is sokszor megemlítettük, miközben jót nevettünk rajta :)
Na de nem kell aggódni, mert habár kissé ideges állapotban mentünk látogatni a mamát, végül is egy nagyon vidám nap alakult ki belőle, jóformán kirándultunk egyet anyuval és nagyon jól éreztük magunkat :)
9-kor indultunk itthonról, mentünk helyi busszal, hévvel, villamossal, metróval és távolsági busszal, egyszóval irtó nagy út volt, de nagyon kellemes telt az idő. Persze dög meleg volt, úgyhogy kb. úgy éreztem magam, mint a szegény nyugati boszorkány, mikor leöntik vízzel, bár én azért örültem volna neki :D Legalább 2 és fél, 3 órát utaztunk oda Szigetszentmiklósról, szóval a napunk nagy része utazással telt, de élveztük, mert közben egy csomó mindenről beszélgettünk anyuval, és tényleg mindenféle téma felvetődött. Pont olyan érzés volt, mint anno, mikor még kisebb voltam, mintha ismét két barátnő lettünk volna :) Mondjuk én anyut mindig is a barátomnak fogom tekinteni amellett persze, hogy az édesanyám, mert vele olyan önfeledten tudok beszélgetni mindig. Kicsit vásárolgattunk is Hatvanban, persze csak enni és innivalót, mivel tényleg reggeltől estig úton voltunk. Aztán elmentünk a kórházba a mama kórterméhez, ahová először be sem akartak engedni, na de mindegy, végül bejutottunk. A mama először szerintem föl sem fogta, hogy ott vagyok, aztán leesett neki és nagyon örült nekem, bár a mosolya már kissé megfáradt volt. Tényleg nincs jó bőrben, konkrétan már csak egy csontváz - mikor puszit akartam neki adni, már csak az arccsontjára tapadt bőrt éreztem, hús nem volt rajta. Sokszor elbarangolt fejben, nem mindig volt velünk, meg rengetegszer elszunyókált, de hát már bizony ő sem lesz fiatalabb. Viszont amikor beszélgettünk vele, akkor megint nagyon remekül telt a hangulat, nevetgéltünk, beszélgettünk a többi beteggel is, bár az egyik néni még a bódítás hatása alatt állt és magán kívül kiabált néha. Azért mi elvoltunk. Mama végre evett is valamit, anyu hozott neki sárgadinnyét, azt elmajszolgatta. Aztán anyu megtornáztatta a lábát. Nem volt egyszerű menet, mert pont arról a lábáról van szó, ami fekélyes, ráadásul ott is törte össze magát, úgyhogy hangos kiabálások és méltatlankodások közepette zajlott a torna. Én biztattam a mamát, anyu pedig hajthatatlanul nyomatta maminak a mozgást, sőt, még a másik törött lábú néninek is mutatott pár gyakorlatot, hogy az egészséges lábát hogyan tudná átmozgatni. A végére mamának is egyre jobban ment, már nem is kiabált, csak sziszegett, de csinálta és tűrte a "kínzást" :) Jót tett neki, hogy meglátogattuk, mert az elején még nagyon bele volt süppedve a saját kis sanyarúságába, de amint eltereltük erről a szót és kellemesebb témákat hoztunk fel, ő is mintha élettel telibbnek tűnt volna. Nem tudom, hogy csak bebeszélem-e magamnak, vagy tényleg így van, de szeretném hinni, hogy az utóbbi az. Sajnos csak pár órát tudtunk maradni, mert édesanyának mennie kellett éjszakára dolgozni és vissza kellett érnünk időben. Elbúcsúztunk mamától, aki sokkal, de sokkal jobb színben volt, mint mikor megérkeztünk hozzá, és nagy örömhír az, hogy jövő hét elején átszállítják őt a Rókus kórházba, így nem kell ezt a hatalmas utat megtennünk minden nap. Anyu, mióta megtörtént a baleset folyamatosan, minden nap leutazott hozzá - energia és anyagiak terén sem volt egyszerű. De így könnyebb lesz az életünk, mama jó kezekben lesz, közel, mi pedig sűrűn meglátogathatjuk :)
Mielőtt még felszálltunk a buszra anyu meghívott egy kis fagyira. Sűrűn szokott az egyik hatvani fagyizóban enni, mikor jön a mamához, mert gigantikus méretű gombócokat lehet ott kapni és nagyon finomak. Én citromot és áfonyát kértem.

Anyu pedig puncsot, áfonyát és madártejet

Isteni volt az összes íz (mert persze anyu a fele fagyiját átlapátolta hozzám, hiába kértem direkt csak két gombóccal), főleg a madártej ízlett. Akkora adag volt, hogy én konkrétan jól laktam vele, sőt, alig bírtam legyűrni. Aztán még vártunk a buszra, mert nem nagyon lehet kiszámolni az indulást, de közben beszélgettünk, nevettünk, hülyét csináltunk magunkból, mert anyuval azt is lehet :P Régen is annyit bolondoztunk utazás közben, szerintem a többi utas nem tudta mire vélni, hogy két felnőtt, normálisnak látszó (haha, csak látszó! :D) ember hogy lehet ennyire lökött :P Lehet napszúrást kaptunk :P Végül Viktorral jöttem haza, mert megvárt a melóhelyénél, s mikor hazaértünk én úgy eldőltem, mint egy zsák krumpli. Nagyon elfáradtam, de jól esett ez a kis kirándulás. Sokat sétáltunk, sokat nevettünk, a mamába is visszacibáltuk az életet, szóval a tegnapi nap nagyon jól alakult, a lelkem is jobban van már :) 

Remélem nektek is jól telnek a napjaitok! 

(ui.: most vettem észre, hogy az előző bejegyzésben említett himalaya termék nem is a maszk, hanem az arcradír XD Ilyen az én formám, annyira egyformák a tubusok, hogy csak lekaptam és most vettem észre, hogy nem jót vettem. Azért szerintem el fogom tudni használni és remélem anyu is, fizu után pedig rohanok a legközelebbi drogériába feltölteni a készletemet, meg akkor anyunak is veszek egyet - de most alaposan meg fogom nézni a nevét :P)

100 happy days: 1-10

Úgy gondoltam, hogy én is belevágok ebbe a 100 happy days kihívásba, főleg mert jelenlegi körülményeim között nagyon is szükségem van arra, hogy minden nap találjak valamit, ami boldoggá tesz. Tudom, hogy ezek a bejegyzések nem lesznek túlzottan érdekesek, de főleg magamnak csinálom, nekem jól esik és kicsit felturbózza a kedvemet is :)

1. 

Viktor lepett meg ezzel a kis aranyossal. Azt mondta fincsi savanyú cukor, kóstoljam csak meg. Na én bátran bekaptam és abban a pillanatban éreztem, hogy nem kellett volna :D Az állkapcsom összerándult, kicsordultak a könnyeim és szívem szerint kiköptem volna. Annyira, de annyira kellett röhögnöm közben, hogy féltem tényleg így is lesz, de végül bent maradt :D Igazából ez nem is boldoggá tett, de nagyon megnevettetett, ugyanis brutálisan savanyú ez az izé. Persze később finom zöldalmás lesz, de amíg oda eljut az ember az valami kegyetlen. Állítólag egyik kollégájától van, aki esküvőre vette, hogy majd ezt dobálják az ifjú pár fejére, de hát ha ezt a gyerekek felszedik és megkóstolják lett volna sírás :D

2.

Ezt a képet ugyan nem én készítettem, de mégis említést kell tennem róla, mert bearanyozta az egyik napomat. Múlt héten megnéztük a gyerekekkel a Szépség és a Szörnyeteget, sokuk még nem ismerte, én pedig úgy tapsikoltam örömömben, hogy a kedvenc Disney mesémet nézzük, hogy szerintem a gyerekek kicsit furcsán nézhettek rám :P Jobban izgultam, mint ők, pedig úgy ismerem a sztorit, mint a tenyeremet. 

3.

Régi-új kedvenc a csokis palacsinta ^^ Mikor megláttam a Tesco egyik kis standjánál, majd kiugrottam a bőrömből! Isteni finom, omlós és puha, bár nekem a vaníliás jobban ízlik. Epres és barackos is van belőle, ha tehetitek mindenképpen próbáljátok ki, megéri!

4.

Ez volt valamelyik nap a vacsoránk, finom tejbegríz forró csoki porral megszórva és málnával. Valami mennyei!

5.

Kiolvastam az Eleven testeket, amiről nemrég élménybeszámolót is írtam. Eszméletlenül tetszett a könyv, utána pedig a filmet is megnéztem belőle ^^

6.

Gyümölcssalátát készítettünk. Ebben a meleg időben egyszerűen nem óhajtok csokoládét, sokkal jobban esik egy finom gyümölcsös válogatás. Barackot, almát, epret és körtebefőttet raktunk bele, isteni volt :)

7.

Nem kiröhögni ezért, de imádom a kis gagyi főzőcskézős játékokat, amiket egy nap alatt végig lehet játszani :D Ennek a neve Gourmet Chef Challange és nagyon jópofa kis játék volt. Itt épp sikerült elkészítenem a Beef burgundy-t XD

8.

Elmentünk Viktorral fagyizni egyet. Az övé a bal oldali (fekete vanília, málna, citrom és erdei gyümölcsös öntet), az enyém a jobb (sárgabarack, csokis meggy és citrom). Imádjuk a közeli kis Valentino cukrászdát, nagyon ízletesek a fagylaltjaik és a sütijeiknek sincs párja. Nem véletlenül itt csináltattuk az esküvői tortánkat ^^

9.

Viktor küldte nekem ezt a képet ^^ Mikor megláttam az első dolgom volt letámadni és a felismerhetetlenségig összepuszilgatni :P

10.

Vééégre ismét be lett festve a hajam, nem vagyok lenőve :D Ez nekem most akkora boldogság, hogy ihaj meg csuhaj. Igazából fodrászhoz akartam menni, hogy vágjon is kicsit a hajamból, de csak hónap végére lett volna időpont, én meg már nem mertem volna ilyen lenőtt fejjel emberek közé merészkedni, szóval anyu ma befestette a hajam, aminek köszönhetően ismét jó a közérzetem :) Egyébként erről a sminkről lesz majd több kép is, itt most a hajam a lényeg :P