100 happy days: 1-10

Úgy gondoltam, hogy én is belevágok ebbe a 100 happy days kihívásba, főleg mert jelenlegi körülményeim között nagyon is szükségem van arra, hogy minden nap találjak valamit, ami boldoggá tesz. Tudom, hogy ezek a bejegyzések nem lesznek túlzottan érdekesek, de főleg magamnak csinálom, nekem jól esik és kicsit felturbózza a kedvemet is :)

1. 

Viktor lepett meg ezzel a kis aranyossal. Azt mondta fincsi savanyú cukor, kóstoljam csak meg. Na én bátran bekaptam és abban a pillanatban éreztem, hogy nem kellett volna :D Az állkapcsom összerándult, kicsordultak a könnyeim és szívem szerint kiköptem volna. Annyira, de annyira kellett röhögnöm közben, hogy féltem tényleg így is lesz, de végül bent maradt :D Igazából ez nem is boldoggá tett, de nagyon megnevettetett, ugyanis brutálisan savanyú ez az izé. Persze később finom zöldalmás lesz, de amíg oda eljut az ember az valami kegyetlen. Állítólag egyik kollégájától van, aki esküvőre vette, hogy majd ezt dobálják az ifjú pár fejére, de hát ha ezt a gyerekek felszedik és megkóstolják lett volna sírás :D

2.

Ezt a képet ugyan nem én készítettem, de mégis említést kell tennem róla, mert bearanyozta az egyik napomat. Múlt héten megnéztük a gyerekekkel a Szépség és a Szörnyeteget, sokuk még nem ismerte, én pedig úgy tapsikoltam örömömben, hogy a kedvenc Disney mesémet nézzük, hogy szerintem a gyerekek kicsit furcsán nézhettek rám :P Jobban izgultam, mint ők, pedig úgy ismerem a sztorit, mint a tenyeremet. 

3.

Régi-új kedvenc a csokis palacsinta ^^ Mikor megláttam a Tesco egyik kis standjánál, majd kiugrottam a bőrömből! Isteni finom, omlós és puha, bár nekem a vaníliás jobban ízlik. Epres és barackos is van belőle, ha tehetitek mindenképpen próbáljátok ki, megéri!

4.

Ez volt valamelyik nap a vacsoránk, finom tejbegríz forró csoki porral megszórva és málnával. Valami mennyei!

5.

Kiolvastam az Eleven testeket, amiről nemrég élménybeszámolót is írtam. Eszméletlenül tetszett a könyv, utána pedig a filmet is megnéztem belőle ^^

6.

Gyümölcssalátát készítettünk. Ebben a meleg időben egyszerűen nem óhajtok csokoládét, sokkal jobban esik egy finom gyümölcsös válogatás. Barackot, almát, epret és körtebefőttet raktunk bele, isteni volt :)

7.

Nem kiröhögni ezért, de imádom a kis gagyi főzőcskézős játékokat, amiket egy nap alatt végig lehet játszani :D Ennek a neve Gourmet Chef Challange és nagyon jópofa kis játék volt. Itt épp sikerült elkészítenem a Beef burgundy-t XD

8.

Elmentünk Viktorral fagyizni egyet. Az övé a bal oldali (fekete vanília, málna, citrom és erdei gyümölcsös öntet), az enyém a jobb (sárgabarack, csokis meggy és citrom). Imádjuk a közeli kis Valentino cukrászdát, nagyon ízletesek a fagylaltjaik és a sütijeiknek sincs párja. Nem véletlenül itt csináltattuk az esküvői tortánkat ^^

9.

Viktor küldte nekem ezt a képet ^^ Mikor megláttam az első dolgom volt letámadni és a felismerhetetlenségig összepuszilgatni :P

10.

Vééégre ismét be lett festve a hajam, nem vagyok lenőve :D Ez nekem most akkora boldogság, hogy ihaj meg csuhaj. Igazából fodrászhoz akartam menni, hogy vágjon is kicsit a hajamból, de csak hónap végére lett volna időpont, én meg már nem mertem volna ilyen lenőtt fejjel emberek közé merészkedni, szóval anyu ma befestette a hajam, aminek köszönhetően ismét jó a közérzetem :) Egyébként erről a sminkről lesz majd több kép is, itt most a hajam a lényeg :P

Könyvélmény - Isaac Marion: Eleven testek

Emlékeztek még a cuki zombi cicafiúra? :D Itt írtam róla egy kis véleményt, akkor a filmről, most pedig az alapjául szolgáló könyvről szeretnék pár szót ejteni. Sajnos itt is az történt, hogy előbb láttam a filmet és utána olvastam a könyvet, általában fordítva jobb a dolog. Viszont mivel külön tudom választani ezt a két dolgot ritkán ér csalódás, hiszen a filmet is egy külön sztoriként kezelem, meg a könyvet is. Na ez az a történet, ahol erre semmi szükség nem volt. Nagyon vártam már, hogy elkezdhessem, ugyanis kíváncsi voltam rá, hogy ezt a belső monológos, posztapokaliptikus világot miként tudja az író érzékeltetni egy zombi szemszögéből. Hát azt kell mondjam, kedves emberek, hogy Isaac Marion remek munkát végzett! Annyira olvasmányos ez a könyv, hogy szinte észre sem vettem és 2 nap alatt "befaltam" a könyvet. Mikor a végére jutottam egyfajta hiányérzetem támadt, amit csak a nagyon jó könyveknél érzek, miszerint még úgy olvastam volna tovább. Habár fogalmam sincs milyen érzés zombinak lenni (na jó, a különösen fárasztó napokon talán sikerül), az író tökéletesen le tudta számomra festeni azt, hogy milyen lehet ez az egész. Főszereplőnk, R ugyan nem átlagos zombi, hiszen ahogy a gondolatait olvashatjuk rájövünk, hogy ő azért legbelül még él valamelyest. A legtöbb zombinak már nem voltak gondolatai, csak mentek, amerre vitte őket a lábuk, de R megőrizte emberi mivolta bizonyos darabkáit. Gyűjtögetett, ragaszkodott dolgokhoz, emberi érzelmeket mutatott fel. Ezek mind felerősödtek akkor, mikor megismerte Julie-t. Véleményem szerint ez a könyv eszméletlenül szórakoztató. Úgy szippantott be magába, hogy szinte másik dimenzióba kerültem, és remekül ábrázolta a zombik társadalmát, már ha lehet ezt annak nevezni. Az elején lévő "párbeszédek" egyenesen könnyfakasztóak, ugyanis volt, hogy 1-2 oldalt tényleg csak szótag töredékek töltöttek ki, én meg nem győztem elfojtani a vihogásom a buszon :P Ja, és a könyv eléggé szókimondó is. A filmben ugyan nem tértek ki a zombik szexuális életére, de mikor R leírja nekünk azt, hogy a haverja egy zombi nővel próbálkozik reszelni, és mindez abban nyilvánul meg, hogy a kihűlt, szürke testüket egymáshoz csapkodják, hát én azt hittem lefordulok a székről :D Na jó, ez így leírva talán nem túl poénos, de abban a szövegkörnyezetben eszméletlenül groteszk és vicces volt. Ez az egész könyv szuperül ki van találva, tényleg nagyon jó és nagyon olvasmányos. Egyedül azokat a részeket nem kedveltem túlzottan, mikor Perry emlékeit ismerhettem meg, ugyanis engem Julie ex pasija kicsit sem érdekelt. Azt akartam, hogy minél többször olvashassak R-ről és Juliról, a bimbózó románcukról, ami lehetetlen és mégis megtörténik. És kicsit sem nyálas, sőt, inkább olyan kis szerencsétlen és reménytelen az elején, de aztán ahogy R változik és Julie észreveszi ezeket a változásokat, úgy drukkolunk egyre jobban nekik. Bár ugye én, aki előbb a filmet láttam tudtam, hogy mi fog történni, mégis ugyanúgy szurkoltam nekik, mintha most ismerném meg a sztorijukat. És a film becsületére legyen mondva, 90%-ban követte a könyv cselekményszálát. Azok a változások, amiket beeszközöltek úgy érzem szükségesek voltak és jobban is tetszettek, mint a könyvben. Két ilyen volt, az egyik a Csontik esete. Ugye ők azok a zombik, akik már csak aszott csontvázak. A filmben agyatlan, lebutult szörnyekként vannak beállítva, míg a könyvben amolyan szellemi vezetői a többi zombinak. Nekem ezutóbbi nagyon nem jött be, mert a zombiknak annyira nem kéne komplex társadalmat alkotniuk, elvesztik ettől a zombis mivoltukat. A filmbeli verzió jobb, ahol ők a már teljesen elcsökevényesedett részei a hulláknak, és habár butábbak, erősebbek is. A könyvben nem igazán jött be ez a "nagy öregek"-szerepkör, meg az sem, hogy milyen szinten képesek kommunikálni, elvesztette egy kicsit a varázsát ezzel a sztori, nem volt eléggé zombis számomra. A másik pozitív változtatás a filmben az volt, ami Julie apjával történt. Ott ugye annyit látunk, hogy az örökké kemény és kikezdhetetlen sziklaember idővel elfogadja azt, hogy a zombik a szeretet erejével képesek újra élő emberré visszaváltozni, míg a könyvben nem ez történik. Ott apuci makacs és konok, az utolsó pillanatig meg akarja ölni R-t és az összes zombit, míg végül egy Csonti megharapja, ő pedig zuhanás közben villámgyors lebomlási folyamaton esik át és maga is Csontivá válik, jelképezve azt, hogy belül már ő is halott volt. Hát, nem is tudom. Nekem ez annyira nem jött be. Meg a magamfajta romantikusoknak kell egy kis pozitív szál, amibe kapaszkodni tudnak, hogy igen, még a kőkemény apuci is beadta a derekát. Szóval ezt a két dolgot leszámítva ez a könyv nagyon-nagyon tetszett. Biztos, hogy újra fogom olvasni, mert már most hiányzik a világa és a szövege (grrr....hörr....aaa....hmmm....). Aki ezeket egyébként nem tudja poénként felfogni és erővel keresi benne a hosszan leíró részeket, meg a bonyolult dialógusokat, az inkább bele se vágjon. Ez egy könnyed szórakoztató történet sok-sok humorral, romantikával és még több humorral, meg némi elképzeléssel arról, milyen is lehet zombinak lenni. Akinek ez bejön, annak nagyon tudom ajánlani ezt a könyvet.