2016. október 31., hétfő

Kórházas kiruccanás

Sziasztok!

Az elmúlt napok valahogy nem alakultak a legjobban számomra. Kellemetlen dolgok történtek velem nemrég, de aztán ezek olyasmire hívták fel a figyelmem, amin a mai napig elgondolkodom...

Kb. két héttel ezelőtt sikeresen elkaptam a szokásos őszi vírust, nem győztem mosdóba rohangálni. Aztán pár napig kúrálgattam magam, száraz tápon éltem, és ezek így rendbe is tettek. Aha, én legalábbis azt hittem. Múlt hét szerdán arra keltem fel, hogy forog velem a világ, a semmit is ki akarom hányni, és a hasam úgy görcsölt-nyilallt, mintha a zsigereimet nyúzták volna. Az a típus vagyok, aki csak akkor marad otthon, mikor már elvonszolni sem tudja magát a munkahelyére, de itt éreztem, hogy valami nincs rendjén. Azonnal mentem is orvoshoz, akihez konkrétan beájultam, az egésznek pedig az lett a vége, hogy jött értem a mentő. Jaj, de jó...

A kórházban halálra ijesztettek, azt hitték begyulladt a vakbelem vagy a hasnyálmirigyem, úgyhogy egy csapatnyi orvos forgolódott körülöttem. Szerencsére kiderült, hogy csak felülfertőződtem ezzel az őszi vírussal és az amúgy is legyengült szervezetem rosszabbul viselte a dolgot, mint kellett volna. Ennek ellenére péntekig bent tartottak, megfigyeltek, küldözgettek mindenféle vizsgálatra, de végül a vírus magától kiürült belőlem. Azóta már sokkal jobban vagyok - a torkomat még kicsit "érzem", de betáraztam itthon mindenféle gyógyhatású készítményt, ami segíthet kikúrálni magamból a maradék rosszaságokat. Pont most van az őszi szünetem is, így pihenni is lesz időm.

Mikor először meghallottam, hogy bent kell maradnom olyan pánikroham tört rám, amilyet évek óta nem tapasztaltam, teljesen kétségbe voltam esve. Szerencsére Viktor, édesanyám és az ottani nővérkék hatására sikerült megnyugodnom és végül el tudtam tölteni azt a pár napot odabent. Igazából egy szavam sem lehet, mert hihetetlenül kedvesen bántak velem a kórházban. A nővérkék tüneményesek voltak és a kezelő orvosom is a lehető legbűbájosabb volt - komolyan úgy babusgattak, mintha valami különleges beteg lettem volna, holott messze én voltam a legkevésbé beteg páciens. De nem csak velem viselkedtek így, hanem mindenkivel. Tisztelettel vegyes ámulattal néztem a nővérkéket, ahogy dolgoztak, fáradhatatlanul, mindenkire mosolyogva, mindenkihez szólva pár jó szót. Sokadjára is meghallgatták a síró idős néniket, nyugtatgatták a műtét előtt állókat, és soha, egyetlen percre sem voltak türelmetlenek velünk.

Nagyjából belelátok a hazai egészésgügybe, lévén édesanyám is benne dolgozik, mesél ezt-azt. Sok emlékem van gyerekkoromból, mikor bementem anyuhoz a kórházba és néztem, hogy a nővérek és ápolók dolgoznak, de most, mikor a saját bőrömön tapasztaltam ennek a munkának az összetettségét és nehézségét, azért átértékeltem magamban ezt a szakmát. Komolyan minden tiszteletem az egészségügyi dolgozóké. Hogy a sokadik fárasztó műszak után is mosolyogva, kedvességgel és szeretettel fordulnak a legproblémásabb, legingerültebb betegek felé is, és hogy nem csak a fizikai, de a lelki szükségleteinket is kielégítették. Napi 12 óra kőkemény meló után, a műszakuk utolsó perceiben is jutott nekem egy kevés a megnyugtató pillantásaikból, az együttérző kézszorításaikból és az öleléseikből.

A kórház soha nem kellemes élmény, akármekkora bajjal is kerüljön oda az ember - minden porcikánk tiltakozik ellene, hiszen ki vagyunk szakítva a megszokott közegünkből és természetesen rettegünk, hogy mi lesz velünk. Azt hiszem ez az igazi kiszolgáltatottság. De amikor egy ilyen szituációban odajön hozzánk egy kórházi dolgozó és néhány gyöngéd simogatással, kedves szóval megnyugtat, az konkrétan balzsam a reszkető léleknek. Én speciel elég bizalmatlan típusú ember vagyok, nem engedek közel magamhoz akárkit, de az ottani nővérkék és orvosok mind annyira, de annyira tüneményesek voltak, hogy percek alatt elfeledtették velem minden félelmem. Olyan volt, mintha lett volna egy rakás anyukám, akik mind azért vannak ott, hogy rám vigyázzanak. Álmomban nem gondoltam volna, hogy csupa kellemes élménnyel fogok hazatérni onnan. Igazából még most is képes elgondolkodtatni ez az élmény...


Nektek vannak kórházi tapasztalataitok?
Mit gondoltok a témáról?

2016. október 25., kedd

Halloween hónap - A Bohóc

Sziasztok!

Egy újabb Halloween ihlette sminket hoztam ma nektek, bár nagyon, de nagyon nehezen szántam rá magam. Már tavaly is motoszkált bennem, hogy kéne valami jó kis félelmetes bohóc sminket csinálnom, de egyszerűen nem mertem. Annyira utálom a bohócokat, annyira kiver tőlük a víz, hogy még magamon sem viseltem el ezt a külsőt. Komolyan nem is értem, hogy egyes emberek hogy tudják a bohócokat viccesnek találni - a groteszk, falfehér arc és a csiricsáré smink szerintem iszonyat félelmetes, pláne ha még vigyorognak is! Aztán idén mégis erőt vettem magamon és úgy döntöttem legyőzöm a bohóc fóbiám és igenis csinálok egy ilyen Halloween-i külsőt. A folyamat közben annyira nem is érdekelt hogy nézek ki, na de a végén... azt hiszem ilyen gyorsan még nem mostam le magamról egy sminket sem :D A koncepcióm az volt, hogy ötvözöm a cukit a horror jelleggel, így a vidám, cukorka színek mellett egy rémisztő arcot próbáltam alkotni.








Maga a smink nem nehéz, inkább csak időigényes. Először csináltam lehúzható arcmaszkból két málló pacnit a szemöldökömhöz, mintha rohadásnak indultam volna. Ezután a fehér arcfestékből felvittem két réteget, egyet ecsettel, a másikat pedig szivaccsal, hogy ne legyen olyan egységes a festék, mintha már mállana le rólam a máz. Ezután megcsináltam a lila pandamaci szemeket, amiket feketével mélyítettem, majd jöhettek a csíkozások és természetesen az elmaradhatatlan szemöldök és a ráncok. Az arcomat telepöttyöztem színes tusokkal, mintha konfetti szeplőim lennének, felvittem "egy kevés" pirosítót, majd bemaszatoltam pirosra az orrom hegyét. A végén a szám következett, amit folyékony rúzzsal festettem túlzóra. 
Őszintén? Nem félek a polgárpukkasztástól, mentem én már végig rothadó zombinak pingálva az utcán, de így tuti, hogy ki se tenném a lábam a lakásból. A tudat, hogy ilyen fejjel mászkáljak... még az erkélyre is nehezen mertem kimenni, ahol a fotókat készítettem, mert közvetlenül velünk szemben egy játszótér van, nem akartam, hogy a gyerekek frászt kapjanak tőlem :D Egyébiránt elégedett vagyok az eredménnyel és örülök, hogy végülis megcsináltam. Már csak egy csokorra való lufi és egy normális paróka kellett volna, és mehettem volna Stephen King-hez "It" válogatásra :P


Remélem tetszeni fog nektek ez a smink ^^
Ti hogy álltok a bohócokkal? :D 
További szép napot mindenkinek!


2016. október 23., vasárnap

Filmélmények - 17.

Sziasztok!

Ismét megnéztünk egy csokorra való filmet, úgyhogy jönnek belőlük a beszámolók. A többségük horro/thriller, ami ugyebár a kedvenc műfajom, és örömmel konstatálom, hogy egyre több ilyen típusú filmet készítenek, így van is miből csemegézni. Nézzük is a mai adagot.

Before I Wake




Adott egy fiatal házaspár, akik gyermekük elvesztése után úgy döntenek, szeretnének magukhoz venni egy gyereket. A választásuk egy nagyon helyes kisfiúra, Cody-ra esik, aki állami gondozásban él és nevelőszülőről nevelőszülőre vándorol. A pár nem érti miért nem fogadták még örökbe Cody-t, hiszen kedves, okos, korához képest nagyon érett, egyszóval álom-gyerkőc. Egy probléma van vele - nem akar aludni. Az újdonsült szülők nem értik a fiú viselkedését egészen az első alkalomig, mikor Cody végre elalszik. A kisfiú álmai ugyanis életre kelnek. Minden, amit aznap látott és tapasztalt este megjelenik. Eleinte mindez ámulattal tölti el a párt - pillangók lepik el a lakást, sőt, még halott kisfiukat is újra láthatják. Aztán az álmok megváltoznak. Az eddigi kedves képek eltorzulnak és megjelenik a Lárva ember, akinek jobb, ha nem kerülsz a közelébe. 
Nagyon érdekes volt ez a film. Először a gyönyörű képi világa nyűgözött le, a csodás gyermeki álmok manifesztálódásai. Aztán jött a borzongás a Lárva emberrel, hogy aztán kapjon a film egy olyan csattanót, ami a thrillernek hitt mozit drámává varázsolja. Habár nem teljes mértékig azt kaptam tőle, mint amit vártam, mégis nagyon élveztem ezt a mozit. Elgondolkodtató és megindító történet, ami után bőven lehet még agyalni.


Kis kedvencek titkos élete




Mikor láttam a trailerét azt hittem, hogy ez a mese tényleg a házi kedvenceink életéről fog szólni, arról, amit akkor csinálnak, mikor a gazdi nincs otthon. Lényegében ezzel kezd a film, de aztán egy teljesen más történetszálat kapunk. A sztorit szerintem nagyjából mindenki ismeri - Max és újdonsült lakótársa, Duke különleges kalandokba bonyolódnak, miközben próbálnak összecsiszolódni egymással. Max, aki régi motoros a gazdija mellett nehezen viseli az új "testvér", Duke jelenlétét, és hát persze ebből lesznek a nagy kalamajkák. 
Őszintén, én egy kicsit csalódott voltam, mikor megnéztem. Aranyos volt, persze, még nevetgélni is tudtam rajta, de szerintem közel nem használták ki eléggé a témát, pedig annyi jópofa dolgot ki lehetett volna még hozni ebből. Ehhez képest kaptunk egy szokásos történetszálat szokásos nehézségekkel. Jó, tudom, ennek a mesének nem az én korosztályom a célközönsége, de az Agymanók óta nálam kicsit magasan van a mérce :P Igazság szerint aranyos, kedves kis mese volt, de számomra egyszer nézhetős.


Alice Tükörországban




Alice ismét visszatér Csodaországba, ugyanis jó barátja, a Kalapos bajban van. Kezd kifordulni önmagából, aminek oka a múltba vezethező vissza. Ezért Alice meglátogatja az Időt, hogy visszamehessen a történetben és megnézhesse, mi lehet az oka barátja furcsa viselkedésének. Ezen utazás közben olyan dolgokra bukkan rá, amikre álmában nem gondolt volna, és még a gonosz Szívkirálynő múltját is megismerjük.
Őszintén, az első Tim Burton féle Alice mozitól nem voltam elragadtatva. Nem számítottam rá, hogy újradolgozás lesz, de mikor sikerült elfogadnom akkor sem tetszett. Valahogy nem találták el a számomra megfelelő atmoszférát. Na ezzel a filmmel viszont telibe találtak. Nagyon tetszett, izgalmas volt és érdekes, végre nem a képi világa vitte el a mozit, hanem maga a cselekmény. Nagyon tetszett benne az időutazás, a két királylány múltja, Kalapos kálváriája, egyszóval mindent sikerült jól eltalálni.


Pay the Ghost




A történet egy családot mutat be számunkra. Mike kisfiával elmegy a Halloween-i parádéba, ahol a srác kissé furcsán kezd el viselkedni, majd nyomtalanul eltűnik. Az édesapja mindent tűvé tesz utána, de a helyzet reménytelennek tűnik. Közel egy év eltelte után azonban az apa újra elkezdi észlelni fia jelenlétét, néha meg is pillantja az utcán. Lázas nyomozásba kezd, aminek köszönhetően ráébred, nem emberi kéz van a dologban. A szálak egészen a kelta hagyományokig nyúlnak vissza, egy történethez, amelyből kiderül, hogy miért is kell fizetni a szellemnek.
Az első, ami feltűnt számomra az az, hogy bizony Nicolas Cage felett is eljárt az idő. Természetesen ettől még remek színész, de kicsit fura volt őt egy tízéves kisfiú apukájának látni. A játéka most is remek volt persze, és összességében a sztori is jóra sikeredett. Úgy veszem észre, hogy a horror/thriller készítők kezdik felkapni az egyes népek kultúráját és onnan próbálnak ihletet meríteni, esetünkben a kelta hitvilágból. Sikerült egy kevésbé klisés filmet készíteniük, én legalábbis ilyennel még nem nagyon találkoztam. Nem annyira a borzongatás és a félelemkeltés volt benne a lényeg, sőt, ezekből nem is volt olyan sok. Inkább a drámán és a nyomozáson volt a hangsúly, amit nagyon szoktam szeretni az ilyen filmekben. A vége mondjuk kicsit gagyira sikerült számomra, agyon csapták vele az amúgy jól felépített sztorit, de összességében jó kis film volt.


Barbie Starlight Adventure




Jee, újabb Barbie mese :D Tudom, erre vagytok a legkevésbé kíváncsiak, de muszáj megemlítenem, mert hosszú idő óta ez az első normális Barbie film. Az utóbbi időben olyan gagyi, idétlen témákat sikerült választaniuk a mese készítőinek, és olyan ormótlanul csúnya volt a grafikája, hogy még akarva sem tudtam szeretni őket. Izgultam is rendesen, hogy ez a mese is egy újabb csalódás lesz, de tévedtem - egész aranyos, tanulságos történetet találtak ki, kicsit a Star Trekre emlékeztetett. A grafika szebb, mint az eddigieknél, de nekem ez már nem az igazi, a régebbi szériák élethűbb rajzolásai közelebb álltak az ízlésemhez. Mostanában kicsit gumiszerű arcokat csinálnak a figuráknak, nekem ez nem jön be. A történet lényegében annyi, hogy Barbie-nak és társainak részt kell venniük egy küldetésben, ami a bolygójuk jövőjét határozza meg. Meg kell menteniük szülőföldjüket, de ehhez együtt kell működniük, ráadásul a vezetőjük módszereivel sem értenek egyet. Ebből nagy bonyodalmak lesznek, de aztán minden jó, ha jó a vége. Ha szeretitek a Barbie meséket, akkor ezt tudom ajánlani, kivételesen egész jóra sikerült.


The other side of the door




A történetünk Indiában játszódik. Aktuális házaspárunk nehéz időszakot él meg, ugyanis elvesztették kisfiukat. A kislányuk életben maradt, de az anya nem tudja feldolgozni fia halálát. Ekkor a házvezetőnő felajánl anyukának egy lehetőséget - még egyszer utoljára beszélhet a fiával, elbúcsúzhat tőle. A nő elmegy egy régi, elhagyatott templomba, ahol egy rituálét elvégezve képes beszélni elhunyt gyermekével. Egy ajtó választja el őket egymástól, amit tilos kinyitni, különben a következmények beláthatatlanok. Az anya azonban nem bírja elviselni a távolságot és kinyitja az ajtót. Legnagyobb megdöbbenésére nem találja a túloldalon a fiát, ám pár nappal később különös dolgok kezdenek el történni a házukban - mintha a fia hazatért volna. Ám aki átjött az ajtó túloldaláról már közel sem az a kedves kisfiú. 
Ahogy fentebb is írtam, nagyon örülök, hogy a filmesek felfedezik maguknak a különféle hitvilágokat és abból merítenek ihletet. A kelták után most az indiai túlvilágba nyerhetünk bepillantást, ami számomra teljesen ismeretlen volt. Nagyon hitelesen ábrázolták az egész kultúrájukat a témával kapcsolatban, végig az motoszkált bennem, hogy ezt nem csak a film kedvéért találták ki, ezek az emberek tényleg így élnek a hétköznapokon is. A természetfeletti a mindennapjaik része, éppen ezért is volt olyan hiteles a film. Persze a sztori bizonyos részei elcsépeltek - túlvilágról visszatérő, gonosz kisfiú, megszállás, pusztuló növényzet. Ugyanakkor a végkifejlet adott egy olyan feszült lezárást, ami igazán tetszett az egészben, rátette a pontot az i-re. Nagyon ajánlom megnézésre, tényleg jó kis mozi.


Lights Out




Adott egy zűrös, szétzilált család - anyuka depressziós, a nagylány elment hazulról, apuka halott, a kisfiú meg ott tengődik a többiek között. Csakhogy ennyi nem elég a jóból, a családot még egy furcsa lény is zaklatja, aki csak akkor jön elő, ha már teljesen sötét van. Ha ég a villany nem látsz semmit belőle, de ha sötét lesz, megjelenik előtted. Főszereplőnk, a nagylány visszacsöppen régi életébe, mikor magához veszi az öccsét, aki az anyjuk szemlátomást elhanyagol. A fiú nem alszik odahaza, ellenben nagyon aggódik az anyja miatt, aki nem szedi a gyógyszereit és valakivel mindig beszélget. Mint kiderül, van velük valaki, akit az anya nagyon is jól ismer. Ez a valaki szemlátomást nem akarja, hogy az anya jobban legyen, minden áron el akarja érni, hogy a házban teljes sötétség honoljon és mindenkit ki akar iktatni az anya közeléből, aki veszélyt jelent rá nézve. Még a gyerekeket is.
Nagyon vártam ezt a filmet, mert a trailer itt is meggyőző volt. Összességében tetszett a film, bár sok mindent kidolgozatlanul hagytak benne. Az anya karakterét pl. hagyhatták volna kicsit jobban kibontakozni, mert neki volt kapcsolata a "szellemünkkel", de pont róla tudtunk meg a legkevesebbet. Ellenben a nagylány életét alaposan nyomon követhetjük. Első pillantásra szimpatikus volt, jó zenéket hallgatott (felcsendült a metal), de aztán elkezdett idegesíteni, ahogy a barátját kezelte - kihasználta, az meg úgy vergődött utána, mint egy kiskutya. A kistesó karaktere nekem túl érett volt a korához képest, bár ki tudja, ilyen család mellett lehet meg kellett edződnie. Amit nagyon hiányoltam belőle, az a hosszabb nyomozás. Minden thrillerben a nyomozós részeket imádom a legjobban, amikor kiderül a lényünkről, hogy milyen volt és mit miért csinál. Na itt ez elég kurtára sikerült, néhány hangfelvételen és fotón kívül nem sokat kapunk. Itt lett volna jó az anyuka beszámolója, de ez sajna elmaradt. Ettől függetlenül azért tetszett, bár kicsit többet vártam volna tőle. 


Egész pozitívra sikerült a lista, zömében mindegyik film tetszett, egyiket sem bántam meg, hogy megnéztem. Szerencsére rengeteg új thrillert találtam, úgyhogy lesz utánpótlás bőven, reméljük azok között is akad majd valami jó.


Láttátok valamelyiket a felsorolt filmek közül?
További szép napot mindenkinek!

2016. október 21., péntek

Halloween hónap - Belső démonok

Sziasztok!

Ma a Halloween hónap keretein belül egy új, rendkívül egyszerű, mégis mutatós sminket hoztam nektek. Mondjuk elég sokat hezitáltam, hogy egyáltalán folytassam-e a dolgot, mert az első sminkre ebben a témában egyetlen hozzászólás sem érkezett (ha nem láttátok itt tudjátok megtekinteni) és nem is nézték meg túl sokan. Lehet a témaválasztás nem volt jó, lehet a kivitelezés nem nyerte el a tetszéseteket, nem tudom, de végül úgy döntöttem adok még egy esélyt ennek a dolognak, mert én személy szerint imádok Halloween-i arcfestésekkel pepecselni, már csak a magam örömére is :) A mai smink ötletét ez a kép adta, youtube-on is láttam róla videót, így gondoltam megcsinálom a saját verziómat. Ezt is kicsit átalakítottam a saját ízlésemre.











Első lépésként megcsináltam a két fekete foltot, az egyiket az arcomra, a másikat a mellkasomra (ha Halloween buliba készültök érdemes csak arcra festeni, mégis csak hideg van odakint :D). Ezután fekete tussal körbe kontúroztam őket, majd fehér tussal megrajzoltam a démonok szemeit és fogait. Következő lépésként azt akartam érzékeltetni, mintha a démonok ki akarnának mászni belőlem, át akarnák venni felettem az uralmat, ezért kis fehér ujjakat és sárga karmokat festettem a fekete foltok azon szélére, ahová démont rajzoltam. Végső simításként sárga és rózsaszín tussal megfestettem a démonok szemeit, jól összeborzoltam a hajam és kész is voltam. 

Felhasznált termékek:

- Eulenspiegel fekete arcfesték
- Essence Liquid ink fekete szemhéjtus
- NYX fehér szemhéjtus
- Miss Sporty színes tusok (sárga, rózsaszín)
- Manhattan fekete szemceruza



Remélem tetszik nektek ez a smink :)
Ti mit terveztek Halloween-kor? 
További szép napot mindenkinek!


2016. október 20., csütörtök

Glamour napi szerzemények

Sziasztok!

Bizony, én sem maradok ki a mutogatósdiból. A Glamour napokról majdnem mindenkinek meg van véleménye - akad, aki ki nem állhatja és van, aki fejest ugrik belé. Ja, és a köztes, aki szimplán megveszi, amire szüksége van. Na én ebbe a kategóriába tartozom. Sosem értettem ezt az őrületet körülötte, mert én szimplán összeszedem gondolatban, hogy mire van szükségem, bemegyek és megveszem. Ennyi. Mások meg a fél fizetésüket ott hagyják és vérre menő küzdelmet folytatnak egy intim betét felett. Én idén is igyekeztem elkerülni a tömeget, mivel továbbra is bepánikolok, ha túl sok ember van a közelemben, szóval a nulladik napon letudtam a dm-et, az első napon pedig a ruhavásárlást is lezavartam. Elsősorban ruhákat szerettem volna venni, mivel ősszel vannak olyan színvilágú dolgok, amik az ízlésemhez passzolnak (bordó, burgundi, fekete), sminkből pedig így is annyi cuccom van, hogy Dunát lehet velük rekeszteni. Sikerült impulzus vásárlás nélkül megúsznom az egészet és plusz öröm, hogy mindent meg tudtam venni, amit terveztem.

Nézzük a dm pakkot:



- Kettő L'Oréal Casting Creme Gloss hajfestéket vettem, egyet Viktornak egyet pedig magamnak. Szeretem ezt a fajta festéket, mert jól fed, könnyű felvinni és hamar lekopik a fölösleg a bőrömről.

- Két Maybelline Colour Tattoo is jött velem haza, mert ezeket a krémes szemhéjpúdereket nem tudom megunni. Azzal a szándékkal vittem a Maybelline kuponjaimat, hogy vééégre teljes lesz a CT kollekcióm és meg lesz az összes árnyalat, erre nem behoztak két új színt? :D Ott álltam döntésképtelenül, hogy most akkor a négyből melyik kettőt hozzam haza, mert azért mind a négyet nem akartam egyszerre megvenni. Végül a klasszikus On and on bronze és az egyik új árnyalat, a Fantasy landolt a kosaramban, de azért a két kékes színűre is le fogok csapni.

- Max Factor Creme Puff pirosító Seductive Pink árnyalatban. Tavaly ősszel vettem meg a Nude Mauve-ot tőlük és annyira imádtam, hogy idén erre a másik árnyalatra is le kellett csapnom. Csodás hideg rózsaszín, nagyon megszerettem.

- Maybelline Colorsensational matt rúzs Midnight Merlot árnyalatban. Nem is én lennék, ha nem vettem volna egy újabb brutál sötét rúzst :P Gyerekek, őszintén, ez a rúzs mind színintenzitásában, mind mattságában megközelíti a MAC-et. Fantasztikus mély barnás-bordó árnyalat, a felvitele álomkönnyű, nekem még ceruza sem kellett hozzá. Felkenés után kicsit leitattam a fölösleget és olyan tökéletes matt ajkakat kaptam, hogy csak lestem. Utána sem volt szárító érzés, megmaradt kissé krémesnek, egyszerűen odáig vagyok érte.

- Max Factor Clump Defy szempillaspirál. A bloggerek ódákat zengtek róla, hát gondoltam üsse kavics, adjunk neki egy esélyt. Jelentem, most már értem mire a zsongás. Fantasztikus ez a spirál, pedig azt hittem, hogy az Avon Infinitize spirálját semmi nem múlja felül. Tökéletesen szétválasztja a pilláimat és rétegezés után sem lesz csomós, remekül dúsít is, szóval tényleg zseniális.



Lemaradt a közös képről ez a L'Oréal BB krém. Mindig hatalmas gondban vagyok, ha BB krémet választok magamnak, ugyanis mire beválna egy termék, azt addigra kivonják a forgalomból. Eredetileg a Max Factor CC krémjét terveztem megvenni, de megszüntették (grr, ki akartam próbálni...), úgyhogy ezt vettem meg végül. A teszter kipróbálásánál már nagyokat pislogtam, ugyanis fura fehér színű, testápoló jellegű dolog jött ki a tubusból, de mikor eldolgoztam BB krém lett belőle *.* Haláli jó. A fedése is egész jó, pont annyi, amit az ember egy BB-től vár.
Ezeken kívül amúgy 1-2 háztartási dolgot is vettem, de azokat azért nem fényképeztem le :P 


A ruhakupac következik:




Elsősorban a C und A-ban és a New Yorkerben terveztem vásárolni, mivel ezeken a helyeken napokkal ezelőtt felmértem a terepet, fel is próbáltam mindent, így csak bementem és lekaptam, amit kinéztem magamnak. Két farmert vettem, egy feketés-szürkéset és egy kéket a C und A-ból (a kép sokkal világosabbnak mutatja, de amúgy sötétebb). Nagyon kényelmes mindkettő. Ezeken kívül még két pulóvert is vettem, egy pirosas-bordósat (szintén sokkal sötétebb élőben) a New Yorkerből, ami vastagabb, pihepuha anyagú, és egy fekete ejtett nyakút a C und A-ban, ami vékonyabb, de még azért jól melegít. Mindkettőnek hosszú dereka van, így kicsit sem fázom bennük, nagyon jó vételek voltak.



A New Yorkerben még ezt a két melltartót vettem, mindkettő a rajtuk lévő kis extra miatt tetszett meg. A feketének a hátsó pántos megoldása tetszik, a lilának pedig elsősorban a színe (ez meg sokkal élénkebb élőben, sajnos a fényviszonyok nem a legjobbak mostanában), másodsorban a fűzős díszítése. Mindkettő nagyon kényelmes viselet.
Viktornak is próbáltam amúgy venni legalább egy pulóvert, de akárhová mentem vele, semmi nem tetszett neki. Még hogy a nőkkel idegőrlő vásárolni :D 


Természetesen nem hagyhattam ki a könyvesboltot sem a Glamour napokból:




Jane Austen-től már csak a Meggyőző Érveket nem olvastam, így azt kötelező volt megszereznem. A Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei most nagyon felkapott könyv lett, engem is érdekelt, így jött haza velem. Kerstin Gier Silber-jét pedig azért vettem meg, mert az időutazós sorozatát imádtam, most kíváncsi vagyok mit talált ki az álmok témájában :) 


Ennyi volt számomra a Glamour napok. Őszintén, én most sem idegeskedtem halálra magam, gyorsan letudtam az egészet és nagyon örülök, mert sikerült mindent megvennem, amit szerettem volna. Nincs bűntudatom, amiért fölöslegesen szórtam a pénzt, mert mindent előre tervezetten vásároltam és semmi pluszra nem költöttem. Az biztos, hogy a Joy napok ki fog maradni az életemből, de nem is bánom, mivel most egy darabig semmire nem szeretnék pluszban költeni :P


Ti miket vásároltatok Glamour napokon? 
Mi a véleményetek a kuponos hajszákról? :P
További szép napot mindenkinek!